Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-11-11

sem érhetik el czéTjukat (bocsánat vakmerőségemért,) az egyesület nem ér el munkájának megfelelő eredményt. Megmondom miért s^ ezzel együtt bátorkodom a viribis unitisnek megfelelő javaslatot tenni. Az egyesület előadásain a müveit közönség nem okulhat a felolvasók fáradságához mért arányban, mert a felolvasások tárgya esetről" esetre más ismeretágból van mentve. A nagy közönség nem okulhat (itt tehát nem a társadalom felsőbb, műveltebb rétegeit értem), mert hiányos műveltsége folytán, vagy annak teljes hiányában nem is értheti meg, de nem is hallgatja; mert „ignoti nulla cupido." Ezeknek a felolvasásoknak kellene szélesebb, de mégis egységesebb tért nyitni, hogy a társadalom minden, tehát a műveltség alapvető ismeretei nélkül szűkölködő rétegére is hassanak. Igy majd a felolvasások nemcsak a műveltebbeknek szereznek egy pár szórakoztató órát, hanem valóban művelők lesznek. Egyesítse tehát a közművelődési egyesület a társadalom mind azon erőit, melyek szellemi tőkéjöket a nagy közönség javára kamatoztatni képesek. Akkor fog jutni az előadásokból azon felnőtteknek is, kiknek a műveltség alapelemeit kell megszerezniük; azoknak is, kiknek műveltsége elég alap a tovább fejlesztésre; a müveit közönségnek is tarthat az egyesület tanulságos s kellemes felolvasásokat. Ha beteg a társadalom, ha kell g) ógyítani: hiszem, hogy igy lehetséges. A marczaltői rablógyilkosság és a kir. curia. Most, hogy egyik jó madara azon gyalázatos kompániának, mely a marczaltői hallatlan rablógyilkosságot példátlan gazsággal elkövette — szökése által napirendre került: — e gyilkosság megbüntetése általán szóba került megyei közönségünk különböző rétegeiben. Olvasóink tudják az eredménj^t. A veszprémi törvényszék halálra itéite a főbünösöket, s és végső fóruma a kir. kúria a veszprémi törvényszékkel szemben megkegyelmezett életüknek, s élethossziglani fegyházra itéite őket. Nincs jogunk ez itólet ellen kikelni, mert tisztelnünk kell a kir. curiának jogkörét. De megvalljuk, ol nem fojthatjuk magunkban, mi, kik itt élünk közvetlen közelében az elkövetett rablógyilkosság színhelyének, kik, az első és közvetlen fórum, a veszprémi kir..Törvényszékhez hasonlóan, egész nagyságában átéreztük ós átérezzük a marczaltői példátlan rab'lógyilkosság súlyos voltát: — mi bizony el nem fojthatjuk magunkban mély sajnálkozásunkat a kir. curiának, a tényeket alig eléggé mérlegelő Ítéletével szemben. A veszprémi törvényszék igazán jól ismerte az egész helyzetet. Hiszen mi sem vall jobban c helyzetre, mint az, hogy épen csakis a marczaltői rablógyilkosság (országúton, vásáros néppel, közel egy nagy városhoz, több czinkos által elkövetve stb.) tette az egész vármegyét oly indokolt rémületbe, hogy azonnal felirt a kormányhoz, s — statáriumot kért, mit a kormány épen szintén a helyzetnek teljes ismeretében, a köznyugalom érdekében, főispánunk közbenjárására, rögtön meg is adott. A veszprémi kir. törvényszék halálos Ítéletét felváltotta, a sem a vádlottakkal, sem a tanukkal közvetlen nem érintkező, — s igy a „helyzettel" tisztán aligha ismerős — kir. curia életmentő Ítélete. Nem akarunk e helyen ólczet csinálni. Megengedjük éleznek elég jó volt a megyebeli közigazgatási bizottság egyik tagjának azon pikáns megjegyzése, hogy az elitélt gyilkosok és zsiványok mind csak a veszprémi börtönbe kivánkoznak, mert ez egy a —szabadon bocsájtással! De azt ^csakugyan nem lehet tagadni — uti 'figura docet — hogy a kit ki nem végeznek, az — megszabadulhat nálunk, ha százszor élethossziglan is elitéli a Bíróság. Méltóztassék csak olvasóinknak elképzelni most már azt a gyönyörű állapotot, hogy az illavai élethossziglan elitélt gyilkosoknak — sikerül, mint a veszprémi ismert szökevényeknek — kiszabadulni?! Minő irigylendő Eldorádó lett volna közbiztonság szempontjából ez a tejjel mézzel folyó magyar Kánaán?! A halálbüntetést illetőleg nem akarunk félre értve lenni. E sorok igénytelen irőja korántsem barátja e büntetés nemnek. Hiszen ha elvileg vitatkozunk; ki tagadhatja, hogy az a társadalom, mely a halálbüntetést alkalmazza, maga sem respektálja az - emberi életet? Az Evangeliomban, szent Pál a mit a rómaiakhoz iiv. levelében mond, hogy a pallos nem hiába adatott a hatóságnak, e pallos alatt az igazság pallosa és nem a hóhéré értendő. Az elrettentés is ma már hiábavaló indokolás, a legtöbb statisztikai j eset bizonyítja, hogy a legirtózatosabb gyilkosok kivégzését csakhamar egy má- j sík bűnelkövetése követte. J Előttem, ki egyre másra hallom uúly J legkisebb í élelem —, s rettegés nélkül mennek a gyilkosok a vesztőhely elé;—< előttem, ki egyre másra olvasom és tu- i dorn, mily legkisebb megindulás nélkül i választja majdnem minden órában valaki j c világon, a — halált, és pedig koránt- J sem büntetéskép, de testi, vagy lelki bajától megszabadulására: — előttem világos hogy a halálbüntetés nem igazi büntetés s hogy annál rettentőbb — az ólethoszsziglani szigorú fegyház! A halált maijuk választják a „szabad

kí és nem elitélt emberek, de olyan még nem akadt, ki önkényt élethossziglani elzárásra itéite volna ön magát. Ez utóbbitól tehát, igazán félnek az emberek. Do ha már megvan a halálbüntetés: — nőm helyeseljük, hogy egy oly cvi. nyugodtabban hagyta el férjét, s semmi változás nem történt szokásos életmódjukban. Több iniut két hét telt el ama borzasztó találkozás óta, s ezen idő alatt Servius ur kémekkel vetette körül a házaspárt. Megtudta a napot, melyen G-arran visszatért Parisba, s a napot, melyen egy mélyen elfátyolozott nő kíséretében ismét elhagyta a várost. Megtudta mely napon mentek hajóra, s ezen iszonyú bizonyítékokkal felfegyverkezve pört indított Garran ezredes ellen. E pörnek sajátságos indoka általános feltűnést s érdeket keltett a közönségben. Az orvosi fakultás gyűléseket tartott s tárgyalta azon lehetőséget, hogy előfordulhat c oly eset, melyben lethargiát halálnak nézhetnek. Végre azon meggyőződéshez jutottak, hogy a tudomány terén még nem fordult elő oly eset, hogy ily hosszú léthargia után életre ébredt volna még valaki. Garran ezredes szinte mélyen sajnálkozott Servius uron, s inindőn azt monda, hogy a neje s Taille Clemence közti hasonlatosság őt magát is rendkívülien meglepte, de nem annyira, hogy megbolondult volna. Ezen kimoudása oly valószinüuek tetszett mindenki előtt, hogy nem kételkedtek többé miszerint, tíervius megtébolyodott, s ennek következtébe kezdte e bolondos játékot. Az ügy azonban ennek daczára mégis bíróság elé került, s Garrannénak megkellett jelenni a tártárgyalásokon s felelnie kellett a birákuak kérdéseikre. Servius úrral szembesítették, de csak meglepetést és nem zavart árult el. Az öreg Faille ur sziutéu eljött Toulousból, s könyekre fakadt, midőn a sajátságos hasonlatosságot látta; nem tudta, mint szólitsa meg e nőt, ki annyira hasonlított leányához, de oly hidegen szólt hozzá. A bírák ezen körülmény által rémitő zavarba jöttek. Elmondatták Garranuéval egész életének történetét. Árva leánynak mondta magát, s hogy teljes életében mindig Indiában ólt. Előmutatta az iratokat, melyek bizonyították, hogy Merval kisasszony Pondichenyban született, s Gardán ezredessel ugyan ott lépett házasságra. Végre az utolsó tárgyalésnak s végitélethozásának napja felvirradt, A védbeszédek be voltak fejezve, s a birák már hajlandók voltak a pört elegendő bizouyi:.ók-">k hiánya nratt megszűntetni; midőn Servius ur egy kis leánykát vezetve jelent meg a törvényszéki teremben. Garrauné védője mellett ült, de egyik kezével arczát elfödte, hogj- a közönség kíváncsi tekintetét kikerülje; igy tehát nem látta belépui Servius urat: de hirtelen egy kis kéz megfogfn az ö kezét, s egy gyermek hang szomorúan mondva: • • Mamáin ölelj meg. Garrannó felemelte fejét a egy szót sem szóivá karjaiba vette, s csókjaival halmozta ol a kis leánj'-kát. Férjét s atyját megtagadta, gyermekének láttára anyai szive elárulta magát. Ezen percztől fogva a pör egészen más forduj latot vett. Garran Györgynek ügyvédje azt követelte, hogy Ítéltessék az első házasság, törvénytelennek, melyet úgyis a halál választott el. „Ne kívánják," kiálta lelkes ékesszólással „a sirtól vissza azt, amit neki szánt"-ak; engedjék át e nőt annak, kinek életének megmentését köszönheti: ezen exístencia az övé és önöknek csak egy holttesthez van joguk!" Minden hasztalan, volt. Clemence kalostorba akart visszavonulni; ezt sem engedték meg, s a szigorú birák arra ítélték el, hogy első férjéhez kell visszatérnie. Néhány nappal ezen Ítéletnek kimondása után Clemence tényleg visszatért Servins ur házába hol az egész család összegyűlt fogadtatására. A fiatal nő fehér ruhába volt öltözve, s arcza halálsápadt volt. Belépett az elfogadó terembe; de ugyanazon pillanatban haldokolva roskadt össze. A segítségére siető férj már csak e szavakat hallható-: — íme visszahozom azt, a mit elvesztett. Ezután kiadta lelkét. Mielőtt otthonját elhagyta volna, megmérgezte magát, Garran György anyjától ápolva, csak a következő napon halt meg. dens súlyos esetben, mint a marczaltői gyilkosság, — az nem alkalmaztatott. Bezzeg nem jöhet nálunk számba az „élethossziglani

1

' elzárás szigorú volta, mikor, egyre másra szökhetnek el a rabok: Lenne-csak teljes lehetetlenné téve a megszokás: — az élethossziglani elzárástól jobban rettegnének a bűnösök, mint a — sok „becsületes" ember által is, sokszor a hóhér mesteri ügyességénél több fájdalommal járó — halálnemtől . . \.! Ezt akartuk csak ezúttal megjegyezni azon kívánalmunk hangoztatásával: bárha mielőbb a szóbeliség és közvetlenség hozatnék be a — kir. Gardánál is! Pápa rend., tan. város lakbéiieti szabályrendeletének tervezete. (Vége.; 20. §. A bérleményben a tulajdonos beleegyezése nélkül semmi változtatást, átalakítást tenni nem szabad, de ha a bérlő mégis tenne és ezt a tulajdonos elnézné is, köteles leend a bérlő a bérlet megszűntével a bérleményt előbbi állapotába visszahelyezni, ha csak a tulajdonos a változtatást el nem fogadja, de ez esetben is fennmarad netáni kártérítés követelési joga. — Felelős továbbá a bérlő és kártérítéssel tartozik mindennemű, a bérleményen akár maga, akár hozzátartozói vagy cselédjei által szándékosan, vigyázatlanságból avagy mulasztás folytán okozott kárért és rongálásért. Nem tekintetik, karnak vagy rongálásnak azon rosszabbulás, a mely a bérlemény rendes használata következtében idővel jelentkezik (mint pl. a padlózat kopása, falfestés romlása stb.) A lakosztályok falába bevert szegek ugyanott visszahagyandók. 21. §. Bérlő a bérbevétel előtt köteles nyilatkozni az iránt, hogy a házrészt mire akarja használni, s épen ezért ha azt a kijelentett czéltól különbözőre, vagy

r egyáltalán másra használni jogosítva nincs. 22. §. Ha a bérlő vagy albérlő a bérleményt a 21. §-al ellenkezőleg használná, s ettől felhívásra som állana el, jogában áll a tulajdonosnak arra köteleztetni, hogj' a házrészt 14 nap alatt ürítse ki és hagyja el; ha pedig a bérleményt vagy annak egy részét szabadszemélyeknek, vagy olyanoknak adná albérletbe, kiknek foglalkozása a személy avagy vagyon'biztonságot vagy a ház nyugalmát vagy végre a közegészségügyi érdekeket veszélyezteti, joga van a tulajdonosnak a kiköltöztetés haladéktalan elrendelését kérelmezni. Mindkét esetben felelős a bérlő a felmondási időre járó bérösszegért a bérbeadónak. Az ezen §-ban érintett h tósági eljárást a rendőrkapitányság teljesíti, s határozata ellen felebbezésnek helye nincs, de a sértett fél panasszal a bírósághoz fordulhat. E joglépés azonban a határozat végrehajtását nem gátolja. 23. §. Magtár-bérletekre a jelen szabályrendelet 7. §-ának, nem különben az általános haszuálási módokat tárgyazó §§-oknak rendelkezései megfelelőleg alkalmazandók. Padlást képező magtáraknál jogában áll a tulajdonosnak meghatározni azon sulymennyiséget. a melylyel a magtár megterhelhető. IIa a bérlő ezen kikötés ellenére jár el jogában áll a tulajdonosnak a túlsúly eltávolítását hatósági uton sürgetni; ha pedig a túlterhelésből a tulajdonosnak valóságos kára származott volna, azért a bérlő felelősséggel tartozik. Az ezen §-bau érintett hatósági közbenjárást a rendőrkapitányság teljesiti, mig a kár követelés iránti igény a perutra tartozik. 24. Mindazon esetekben, melyekben a törvén}' a bérbeadónak törvényes zálogjogot ad, a netáni kijátszás meggátlása czóljából jogosítva van a reudőrihatósáff a biztosítási intézkedéseket a bírói intéakedés bekövetkeztéig is megtenni. 25. §. Azok, a kik a ház gondozásáért vagy a házbeli felügyeletért lakással, vagy fizetéssel birnak, (házmesterek) a tulajdonos irányában cselédeknek tekintendők, és lakásukra nézve ezen szabáh-rendelet határozmányai ki nem terjednek. 26. §. Az ezen szabályrendeletben meghatározott feltótelektől vagy időpontoktól való eltérő szerződéskötés mindenkinek szabadságában áll. 27. §. Ezen szabályrendelet a jóváhagj^ás megtörténte után előre közzéteendő napon lép érvényre. Az érvényre jutás előtt keletkezett, de az érvényesség idejében lejáró bérleti szerződéseknél a felmondás, fizetési évnegyedek és fizetési kötelezettség tekintetében a jelen szabályrendelet §§-ai niegfelelőleg alkalmazást nyernek. A dunántúli ker. tűzoltó szövetség közgyűlése. A dunántúli kerületi tűzoltó szövetség rendes közgyűlését ezen évben aug. 18-án Szombathelyen tartotta. A közgyűlés főtárgya volt a kerületi szövetség fennállása. A legutóbbi évek a Dunántúli tűzoltóság történetében azon tüneményt hozták létre, hogy egymásután a győri, soproni, mosonyi és fejérmegyei szövetségek váltak ki és lettek önállóan nagykorúakká, megyei szövetségekké. A belügyministeriumnak legújabb rendelkezése és felhívása után pedig még a zalamegyei szövetség is keletkezett. Igy már a szombathelyi közgyűlésen is intézkedni kellelt volna a kerületi szövetség sorsa felelt a négy megye kiválásával; most két hó múlva pedig, az ötödik megye kiválásával, természetessé vált a közgyűlésnek bekövetkezett határozatát A dunántúli kerületi tűzoltó szövetség keretében volt 54 tagegylet, területén pedig öszszesen lói tűzoltó egylet. A legújabb változások folytán kivált a keretből Féjérmegye 5 tagegyletteJ, összesen 14 tüzoltótestülettel, — Györmegye 1 tagegylettel, összesen 10 tüzoltótestülettel, — Moso'nymegye 4 tagegylettel összesen 16 tűzoltó testülettel, — Sopronmegye 8 tagegylettel, összesen 22 tüzoltótestülettel, — Zalamegye 10 tagegylettel és összesen 19 tüzoltótestülettel, és igy összesen kivált 28 tagegylet és összesen 81 tűzoltó testület. Maradt még egy ideig, ez idöszerint a keretben Baranyamegye 1 tagegylettel és összesen 5 tűzoltó testülettel, — Komárommegye 1 tagegyiettel és 11 tüzoltótestülettel, — Somogymegye 3 tagegylettel, összesen 5 tüzoltótestülettel, — Tolnamegye 3 tagegylettel és összesen 6 tűzoltó testülettel, — Vasmegye 14 tagegylettel, összesen 44 tüzoltótestülettel, — Veszprémmegye 4 tagegylettel és összesen 12 tüzoltótestülettel, — vagyis összesen 26 tagegylet és együttesen 83 tűzoltó testület. A dunántúli kerületi tűzoltó szövetségnek többé értelme nem levén, és mivel a szombathelyi közgyűlés, a megjelent tagegyletek számára tekintve, már kimondotta, bogy a legközelebbi Pápán tartandó közgyűlés, a tárgysoro: zat megtartása mellett, tekintet nélkül a megjelenő tagegyletek számára, végérvényesen fog határozni: ezen pápai kerületi tűzoltó gyűlés nov. 4-én mint utolsó, kimondotta a szövetség feloszlását és megszűnését. Egyúttal kimondotta, hogy e tények a belügyministeriumhoz bejelentése után, meglevő pénzkészletét 167 frt az országos tűzoltó-segélyalaphoz fogja csatoltalni , mint a feloszlott dunántúli kerületi tűzoltószövetség alapítványát. jelen voltak a szövetségi választmány pápai tagjai és Veszptémböl a fő- és alparancsnok. A kerületi szövetségi gyűlés befejeztével szóba hozatott a megyei szövetség ügye is, melynek megalakítása a nem messze jövő feladata leend. A veszprémi rabszökések. — A közig. biz. üléséből. — Kendkivül érdekes ülése volt hitfőn Vészprémmegye közigazgatási bizottságának gr. Esterházy Móricz főispán elnöklete alatt. A kir. ügyész havi jelentése után Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő felhívta a bizottság figyelmét ama szégyenteljes hirre, mely újból és sajnos nem ok nélkül szárnyra kelt a veszprémi börtönről. Élesen kikelt a közbiztonsági állapotok ellen, s különösen az ellen, hogy a kir. ügyész még csak arra sem tartja érdemesnek a bizottságot, hogy a legújabb botrányos rabszökést bejelentette volna a bizottságnak, s a megye közönségétmegnyugtatta volna a felöl, hogy minő lépéseket tett-hasonló esetek ineggátlására. Botrányosnak jelzi, hogy rövid idő közben három rendbeli szökés történhetett Veszprémben, köztük annak idején Hoszter, s most pedig ama rabok egyike, kiknek bűntettei miatt kérte és kapta meg éppen a megye a statáriumot. A veszprémi börtön szégyenfoltja az igazságügyi kormáivynak. Az elitélt gyilkosoknak és zsiványoknak csak egy kíváuságuk van: — a veszprémi börtönbe jutni, mi egy a szaba.lságra bocsátással Ciyors és erélyes feliratot indítványhoz az igazságügyi kormányhoz. Pongrácz kir. ügyész Fenyvessy interpellácziójára elmondja részletesen a két rab szökését ós bejelenti, hogy azonnal felirt a miniszterhez s igy a bizottságtól nem tartotta szükségesnek hasonlót kérni; az emberileg lehető elövigyázati intézkedéseket megtette. Paál Dénes királyi főmérnök a veszprémi börtönt, melyet a kir. ügyész fdlhivására azonnal megvizsgált, teljesen megbizliatlannak tartja. Az ablakvasak nem is a falba vannak erősítve, hanem csak az ablakfapárkáuyába. Meggyőződése, hogy ha a most fogva levő rabok tudnák e körülményt, minden erőfeszítés nélkül mind elszökhetnének. Nem tartaná feleslegesnek még a távirati figyelmeztetést sem a miniszterhez. Szabó Imre Fenyvessy Ferencz indítványa mellett szólal fel és fejtegeti, hogy a közigazgatási bizottságuak .nem csak joga, de kötelessége is a feliráe, mert egy oly előkelő, független testületnek, mint a közig, bizottságnak felirata a kir. ügyész hivatalos felterjesztésének csak nagyobb súlyt adhat. A kir. ügyész által elsorolt ideiglenes intézkedésekkel a kir. főmérnök szakértő szavai után, nem lehet megelégedni. Ajánlja a kir. ügyésznek, hogy addig is, mig a kormány nem intézkedik, vétesse el a raboktól a lepedőket, mert csak is ezek felhasználásával lehet a magas börtönből megszökni. Takács Ádám és Véghely alispán szintén a felirat mellett szóltak. Esterházy főispán gróf is odanyilatkozott, hogy bár ő teljesen meg van győződve a felöl, hogy a kir. ügyésznek jelentésére a kormány azonnal intézkedni fog, de azt hiszi, hogy a bizottság felirata nem lehet felesleges, mert ez éppoly kötelessége a bizottságnak, mint a kir. ügyésznek. Erre a bizottság a sürgős feliratot elhatározta. Kozma Sándor kir. főügyész urnák ezen ügju-e vonatkozólag a következő nyilatkozata jelent meg a „Nemzet" nov. 9-iki esti lapjában: A „Pesti Napló" f. hó 7-iki 308. számában „A veszprémi rab-szökések" czim alatt egy közlemény jelent meg, mely szerint Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő, Veszprém m. közigazgatási bizottsági ülésén a veszprémi börtönt az igazságügyi kormány szégyenfoltjának nevezte, .5 mely szerint: az elitélt gyilkosoknak i% islvdoyoknak csak egy kívánságuk van — a veszprémi börtönbe jutni, mi egy a szabadságra bocsátással. Az igazság érdekében s ezen állitások valódi ér^ tékükre szállítása végett, szükségesnek látom kijelenteaij hogy hiteles hivatalos adatok szerint^