Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-11-04

XV. évfolyam. 46. szám. p

ápa, 1888. november 4 . Alegj ©lenne Alin den vasárnap. Sv ) ::-.-dükü sürgős közlésekre ko.-o'ikint rendkivüli sz írnok is adatna'-: ki. Dennent

eilen levilek, csali ismert kezektől Fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a l a p STiEíl K h in a t alá ha (Ó - /)• o 1l é y i u m é p ii I e t) küldendők. Pápa város ha lóságának és több p á p a i, s p Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 fr Negyed évre 1 frt 50 krajezá Egy szám draiß kr. HIRDETÉSEK , x hasábos feiiisor- térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 krajczái\ A dij előre fizetendő. Bélyegdíjmindigkülön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (GOLDBERG GYULA papírkereskedése, Főtér) küldendők. nivaíaSos közlönye. Megyénk és a képzőművészet. Megyénk alispánja e napokban Budapesten járt, hogy kiváló festőművészünknek, Vastagh Györgynek személyesen átadja a megbizást, új megyeházunk kis díszterme részére Deák Peren cz és Széchenyi István arczképeit lefesteni. Olvasóink ismerik ez ügy előzményeit. Mikor az orsz. képzőművészeti társulat elhatározta, hogy a képzőművészet népszerűsítése érdekében a vidéken is rendez képkiállitásokat, hogy ez által terjedjen az izlés, s hogy azoknak is, kik a fővárosba nem jöhetnek el minduntalan, hozzáférhetővé tegye a művészeti kiállításokat: Veszprém megye székvárosát szemelte ki elsőnek, hol az clsö vidéki képkiállitást meg is tartották. A megnyitás ünnepsége még ma is élénk, kedves emlékében van mindazoknak, kik abban részt vettek. Megyénk főispánja maga járt jó példával elő, nem csak képeket vásárolva, ele a Veszprémbe érkezett művészek tiszteletére fényes estélyt adva. A művészet és a magyar művészek e veszprémi látogatása emlékére határozta el a vármegye, hogy bizonyos öszszeget szentel a képzőművészetnek a maga hasznára és előnyére. Igy jött létre a megbízás, mit Vastagh György festőművészünk megyénktől kapott. Szívből örülünk ez örvendetes eseménynek. Veszprém vármegye úgyis a képzőművészet terén igen hátra van. Kincs vármegye az országban, mely ne bírná dísztermeiben egy két országos, vagy megyebeli jeleseinek arczképeit, Sok megyében a főispánok és alispánok érdekes arczkópsorozatával találkozhatni. Valóban itt volt már az ideje, hogy Veszprém megye se maradjon el többi derék társaitól. A jég megvan törve. Nemsokára két nagybecsű szép olajfestmény fogja hirdetni Veszprém megyének a szép, a nemes iránti érzékét. Ez érzékének adott kifejezést megyénk, mikor az országban első volt, mely inditványt tett a magyar történeti arczképcsamok felállítása érdekében. Ez érzékének ád most is kifejezést, mikor a maga részére is megveti alapját egy kis történeti arczképcsarnoknak. Sajnos, hogy nagy dísztermünkben nincs elegendő hely Vastagh Györgynek kétségen kivül kitűnően sikerülendő képeinek, mert a képekre egyedül alkalmas nagy oldalfalát dísztermünknek 0 Felségeik rosszul festett képei foglalják el. De a kis díszteremben is kitűnő helyük lesz Deák Ferencz és Széchenyi István arczképeinek. A megkezdett utat aztán nem szabad elhagynunk. Ugy tudjuk, hogy vármegyénk elhatározta, hogy főispánjainak arczképeit is megrendeli, s hogy már bold. Fiáth Ferencz főisjiánunk arczképe iránt lépések is tétettok. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy bold. főispánunk arczképével nem szabad úgy járnunk, mint jártuuk Ö Felségeik arczképeivel. Pénzt hiába ne dobjunk ki. Ugyanazon árért, melyért kevésbbé ismert művésztől kap a megye rosz képet, ugyanazon árért országszerte ismert kiváló művész is vállalkozik, ha erre egy vármegye kéri fel. Kívánatosnak tartanánk végül, ha megyénk alispánjainak arczképeit is bírhatnánk. Erre nézve az illető családok figyelmét hívjuk fel. Azt véljük, hogy ha megyénk felkérné az illetőket, ők —márcsak bold. családbelijük dicsőült emlékére is — szives készséggel adnák át megyénk számára az arczképeket. Igy aztán idővel vármegyénk új háza egy értékes szép csarnokává válhatik az elismerésnek, s a — képzőművészetnek ! komban levő anyag kiegészítése végett azon kérelmet intézem e lapok t. olvasóihoz, szíveskedjenek mindazon adatokat, melyekből az értékpapirok adás-vevése körül előforduló viszszáságok, vagy esetleg a közönség megkárosítását involváló eljárás kideríthetek, lehetőleg hiteles alakban, felhasználás végett hozzám juttatni. Dr. Fenyvessy Ferencz, orsz. képviselő; Budapest, zöldfa utcza 40. sz. = Felhívás. A sorsjegyeknek és egyéb értékpapíroknak részletekre való eladása körül mutatkozó visszásságok megszüntetése czéljából, j miként az országg3'ülés mult ülésszakában e tárgyban tett interpellatióm alkalmával jeleztem, törvényjavaslatot szándékozván a képviselőház elé terjeszteni, az e tárgyra vonatkozólag már birtoárosi közgyűlés, 1SS8. október 29. Osváld Dániel polgármester az ülést meg nyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Woita József, Paál István, Kis Gábor, Vikár Kálmán és Koczka László képviselőket jelöli ki. A folyó évi szeptember 19-én tartott előző ülés jegyzőkönyve felolvastatván, minden megjegyzés nélkül tudomásul vetetett, csupán a költségvetésre vonatkozó 85. pontnál az eddig a rendőri vegyes jövedelmek közt felvétetni szokott sebado« jövőre külön tétel alatt felvétetni rendeltetett. Kovács Istvánnak a vágóhídi marhavágási díjak beszedésének reá ruházása iránti kérvénye tárgyaltatott. Minthogy ennek azon egyedüli indoka, hogy ezzel fogyasztási adó eltitkolásával történhető megrövidítéseknek vétetik eleje, azon intézkedés által elesik, hogy ha a vágóhídi felügyelő utasitatik, hogy marhavágást csak a fogyasztási adó megfizetéséről szóló igazolványnak is felmutatása mellett engedjen, s ezt láttamozza: ez elrendeltetik; és ehez képest a kérvény mellőzendőnek, az eddigi rendszer fentartandónak kimondatxk, de azon módosítással, hogy ugy a vágási utalványt szolgáltató városi számvevőség mint a vágóhídi felügyelő bejegyzéseiknél külön rovatot nyissanak annak kitüntetésére, hogy a vágásra szánt marha „öreg" vagyis 3 frt 78 kr fogyasztási adó, — vagy „kisebb" vagyis csak 63 kr fogyasztási adó számba tartozik-e ? Ezúttal még elhatároztatott, hody miután az 1889. január i-én életbelépendö állategészségügyi törvény a borjú vágást is szintén a közvágóhidra utalja, a vágóhídi szabályrendelet 19. §-ban megállapított 10 kr vágási díj, mely eddig nem szedetett 1889. január i-töl kezdve szintén szedessék. Földmives iskola ügyének ujabb tárgyalására 30 nap közbevetésével tartandó közgyűlés határnapjául folyó évi deczember 15-e kitüzetik. A regale italméréssel egybekötött fogadó, vendéglő, szálloda és korcsmákról alkotott szabályrendelet a ministerium által módositás végett visszaküldetvén, ez a kivánt módosításoknak megfelelöleg átdolgozva előterjesztetik, mely is tételenként megvitatás alá vetetvén, csupán a 13. §. kihagyásával, többire egész terjedelmében elfogadtatott, s kihirdetés után 30 nap fölebbezési határidő leteltével ujabban fölsőbb jóváhagyás alá terjesztetni rendeltetett. A kávéház, kávé-, sör- és pálinka-mérési üzletekről alkotott szabályrendelet a ministerium által tijbólalkotás végett visszaküldetvén, — azon felvilágosító jelentés kíséretében újból fölsőbb jóvágyás alá terjesztetni rendeltetik, hogy miután ennek jóváhagyása csupán azon feltevés miatt tagadtatott meg, mintha Pápán a sör- és pálinka-mérés is regale jog alapon gyakoroltatnék , mi pedig téves, mert városunkban sört és pálinkát mindenki mérhet, s ez nem regale jog. A községi kötelék és ebben való felvételről alkotott szabályrendelet módositás végett a törvényhatóság által visszaküldetvén, ez a kivánt módosításoknak megfelelöleg átdolgozva előterjesztetik. Egész terjedelmében elfogadtatik, s s kihirdetés után 30 napi fölebbezési időhatár leteltével újabban iölsöbb jóváhagyás alá terjesztetni rendeltetik. Lakbérleti szabályrendeletterv, mint az öszszes lakosság érdekeit érintő és terjedelmesebb mü, mielőtt tárgyalás alá vetetnék, mindenki által behatóbb tanulmányozás és megfontolhatás czéljából a Pápai Lapok utján és pedig az állandó választmánynak már erre vonatkozó módosításai szerint közzététetni, s 30 napon át a jegyzői hivatalban közbetekinthetésre is kitetetni rendeltetik, s ezzel ezúttal a napirendről levetetvén, a következő közgyűlés tárgyául jeleitett. A pénzügyi biztossági kerületek újabb beosztása szerint városunk a zirczi kerülethez osztatván be, ennek székhelyéül városunknak leendő kijelölése iránt a nm. m. kir. pénzügyi ministeriumhoz indokolt felterjesztést intézni indítványozó előterjesztése a városi tanácsnak, helyesnek ismertetik, s elfogadtatik. Az artézi kutfuratás kérdése a napirendről levétetett, minthogy a víznek a kútból folytonos csörgedezéséhez és a Zsigmondy-akkal is történt legutóbbi személyes értekezéshez képest az ez ügyre kijelelt bizottság a csövek kitisztítása, alant bővítése és ekkép a fúrás további folytatása iránt szükséges újabb egyezkedés végett a vállalkozót már meg is hivta, ennek eredménye bevárandó. TÁRCZA. HALOTTAK NAPJÁN. (Atyám sirján;i!) Sárgul a fa lombja szerteszét köröttem, A világi zajból ide menekültem, A temető csöndes, elrejtett zugába . . . S könyezve borulok jó atyám sírjára . . . Most tudom, most érzem, mit vesztettem benne, Hogy egyedül állok a viharba, vészbe . . . A hol a kajánság, a hol az irigység Kac.agva mutatja gyűlölt, átkos képét . . . A hol a gonoszság, az igaz't legyőzi, A tömeg tapsolva „éljen"-t kiált néki . . . A hol az igazság fél a napvilágtól - — Elrejtőzik mélyen emberek zajától . . . Hol eladó minden: jog, igazság, élet. Színpadi fogalom : adott szó, becsület . . . A hol minden ember kincs, pénz után szédül, Nem retteg az Isten büntető kezétől! . . . Oh itt elsimulnak a nagy ellentétek, Nincsenek gazdagok, nincsenek szegények .. . I-itneretlen itten büszkeség, alázat — Véget érnek itt a földi bűnös vágyak . . . Nyugodj édes atyám, áldott légy sírodban, Nekem küzdenem kell még vészben, viharban... Pedig a nyugalmat oh be nagyon vágyom Mert én azt idefenn fel soh' sem találom!... Clemence. — Francziából B0I1N GYÜLÁNÉ. — Toulousban a Eaille család s Garran kapitány közti barátság oly fokon állt, hogy egy bensőbb viszony fejlődését lehetett belőle következtetni. Garran György előkelő magatartású, rendkívüli szép férfiú volt, ki eleganciával viselte kardját úg}' a katonai szemlén, mint a bálteremben, könnyűséggel fejezte ki magát, soha magárúi nem beszélt; s nemcsak jó modora s műveltsége, de lovagias jelleme által is tűnt fel. Eaille ur szintén a városnak legelőkelőbb tisztviselői közé tartozott. Komoly, meggondolt férfin volt, ki egyszer kimondott véleményéből nem engedett soha egy szót sem. Özvegy s csak egy leánj^gyermek birtokában volt, kit Clemence-nek hívtak. Eaille kisasszony pedig ama szépségek közé tartozott, kiket még agg korukban is szépnek neveznek. Ily formán a két ifjú lény egymásnak látszott teremtve lenni, s minden külső jel arra mutatott, hogy házassággal fog végződni e barátság; anyagi helyzetük valamint születésük egyforma s koruk összhangzásban volt. Történetünk kezdetén Clemence tizenhatodik, Garran György pedig huszonötödik évét fejezte be. ' Volt azonban a városban néhány öreg asz-* szony, ki azt állította, hogy az ifjú pár között különböző vélemények s érzelmek irralkodnak, melyek még az egybekelés előtt viszályt fognak szülni, vagy ha megtörténik is a házasság, ennek létrejötte után idézendnek elő nagy szerencsétlenséget. Az ö néze

T tük szerint Garran Györgynek határozott jelleme s kifogástalan nyugodt modora nem egyezett meg Clemence meggondolatlan, élénk, kissé szeszélyes magaviseletével; de mindazok, kik — csak a külszín ntán ítéltek, csalódtak e két jellem megítélésében, mert György lelkében szenvedély uralkodott, Clemence természetében ellenben sok engedékenység s szendeség rejlett. Egyben azonban jól ítéltek az Öreg asszonyok. Garran György tényleg már megkérte Eaille úrtól leánya kezét, midőn a leendő házasságról beszélni kezdtek a városban, s Eaille ur elfogadta az ajánlatot: György e szerint egy jövendőbeli férjnek minden jogát élvezte. Minden vasárnap mise ntán hadnagyára bizta katonáit s Eaille urat kereste fel, azután ezzel együtt s Clemenceot karon vezetve mentek a sétányra. Igy együtt látva őket, e három alak bájos, sőt megható látványt nyújtott; mert mindig kedves látvány egy fiatal majdnem gyermek leány, ki atytya oltalma alatt bizalmasan támaszkodik egy ifjú karjára, kiben fiatal korának daczára elég komolyság van, hogy egy nő boldogságáról felelhessen. Szép s egymáshoz illő pár volt, melynek egybekelését miként egy ünnepélyt várták a város összes lakói. Miután György Eaille urnák jó akaratját s Clemence szerelmét biztosította magának, édes, anyja beleegyezését kérendő, Parisba szándékozott utazni, de mielőtt e szándékát kivihette volna, oly esemény fordult elő, mely egy csapással boldogságának véget vetett s minden reményét meghiúsította. Egy felsőbb parancs ugyanis Indiába küldte Györgynek ezredét, s ez által a szép frigy megkötése lehetetlenné vált. Egy reggel sokkal korábban mint máskor szokott Eaille úrhoz menni, ennél megjelent s tudatta vele a kínosan meglepő hirt. Györgynek fájdalma leirhatlan volt. Clemence vigasztalkatlan volt; Eaille ur szintén megdöbbent. Az első meglepetés után György azt indítványozta, hogy tartsák meg előbb menyegzőjüket- s ha Clemence heleegyezik, elviszi magával indiába. De Eaille nr erről mit sem akart hallani, nem képes azon gondolathoz hozzászokni, hogy leányát ily fiatalon oly messzire magától elereszsze; oly égaljba, melynek befolyását halált hozónak híresztelték, s hol szeretett gyermeke azon eshetőségnek volna kitéve, hogy György esetleges halálakor oltalom nélkül s egyedül maradna vissza; tehát erre gondolni sem lehetett. György ekkor azt is mondotta, hogy lemondását adja be s elhagyja katonai állását; de rosszul ismerte Eaille urat, ha e tekintetben ennek jóváhagyását várta. Ezt bolondságnak nevezte s határozottan visszautasította ezen indítványt. Végre György arra kérte a szigorú apát, hogy adja neki leánya kezét, de tartsa maga mellett, mig ő visszatér Iindiából, a mit körülbelül két év letelte után remélhetett. De Eaille erről sem akart hallani egy szót sem; elhatározása megrendithetlen volt. Midőn végre sikerült neki a kétségbeesett fiatal párt némileg megnyugtatni, azzal vigasztalta őket, hogy még elég fiatalok, még várhatnak ; hogy két év alig számit az esetben, s hogy e két évi elválás csak próba lesz vonzalmuk állhatatosságára nézve, s végre, hogy ez határozott akaratja, melynek engedelmeskedniük kell. György a kényszernek engedett,, Clemence pedig bús megadással engedelmeskedett s némi vigaszt keresett azon eszmében, hogy szerelme ezen hősies lemondás után György előtt még értékesebb lesz a két év letelte után. Eaille ur mint okos, meggondolt férfin cselekedett, midőn e szigorú elhatározását a két ifjú lénynyel éreztette; de hibázott, midőn, biztosítva engedékenységüket, egy pillanatra sem Jregyta őket magukra. Nem yolt értelme ahoz, hogy a két ifjú teremtés egymással búsulni és sírni kíván, hogy bánatukról beszélniök s egymást vigasztalniuk kell; nem értette,! hogy a legártatlanabb szerelmi val lomások miként a legszenvedélyesebb szerelmi ömlengések a tifcokteljes magányt keresik. Megeló-7 gedtek volna tán egy kézszorítással, egy esküvel? talá,n először s utolsászox tegeztek volna egymást 46