Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-10-28

Pópa./ 1888. oki. 27. Csak az elismerés hangján írhatjuk lapunk mai vezérczikkét. Városunk tanácsa újból megmutatta, hogy teljes érzékkel bir viszonyunk minden igaz érdeke iránt.. íme alig nyújtja be a kormány az országházhoz a regale törvényjavaslatot, mely városunk ismert viszonyában nem kedvező, rögtön megtesz minden intézkedést, hogy ideje korán- tudva és érvényesítve legyen városunk érdeke. Helyesléssel fogadtuk a hírt. hogy a tanács. — nehogy időt mulasztva, érdekeinket veszélyeztesse — nem várja be a képviselőtestület nehézkes összehívását, de azonnal maga intézkedik. Kiküldött néhány tagból álló küldöttséget; mely rögtön útnak kelt és városunk" nevében megjelent az ország ministerelnökénél, mint szakministernéb megjelent az államtitkárnál , s érintkezett befolyásos férfiakkal. Messze volna ma még jósolni, mi lesz eredményé e députácziónak." Nálunknál hatalmasabb városok is felléptek sérelmeikkel,' de azt az egyet ma is teljes megnyugvással mondhatjuk, hogy városunk polgársága büszkén bizhatik meg az rígy nevezett „intéző körök"-ben! Hiszen igazán a nevetségig otrombán hangzik, mikor némely elvadult félszeg jó urak, mihasznaságuk felfújt kenczegésében nem találnak maguknak más mulatságot, mint másokkal elhitetni akarni, (mert maguk sem hiszik, mit merészen állítanák !)• hogy városunk mai vezetése volna oka városunk hanyatlásának. Ezek a jó urak, kik hál' Istennek, édes kevesen, vannak, Alfonz királyként az Istenre is azért haragusznak, hogy az nem tőlük kórt tanácsot, mikor a világot teremtette, mert ők állítólag az Ur Istennél is jobban és okosabban tudták volna a világot megalkotni. Nagyon helyes, hogy városunk úgy nevezett „intéző körei" nem iiaügatnaK a- kákán, is csomót keresők kesernyés szavára. De hallgatuak saját lelkiismeretük szavára, hallgatnak a józan ész tanácsára, hallgatnak a kötelességtudás parancsára.'Mostani fellépésük is ennek adott fényes bizonyságot. Városunk érdekei nejében megtették ideje kofán a szükséges lépéseket, mezeknek szívből kívánunk megérdemlett sikert. Városunk orsz. képviselője is — s ezt elismeréssel jegyezzük meg — a lehető legszívesebben járt közbe, hogy városunk küldöttsége magát illetékes hel

t

yen érvéi\yesitse. Ha a mythologia szerint a jót és az áldást csak munka után adták az Istenek, úgy városunk regale ügyében a legjobbat kellene várnunk, mert annak eléréséért városunk derék tanácsa semmi munkát nem kiméit. Üdvözöljük városunk tanácsát és vezetőit • okos, bölcs. s tapintatos eljárásáért. Haladjon továbbra is ez uton, mely városunkra Isten segítségévei csak üdvhozó lehet. = Vármegyénk alispásja a íüsrendészet érdekében a közetkező körlevelet intézte a járások főszolgabiráihoz : Azon tűzrendészeti kormányrendelet, melyet a M. Belügyministerium 53888. számú körrendelete kapcsán bocsátott ki, s a mely vármegyénk októberhavi rendes közgyűlésén hirdettetett ki, reformszerülog különösen három irányban intézkedik. Először kimondja, hogy a tűzrendészét kezelésére nézve a községek helyi viszonyaiknak megfelelő szabályrendeletet alkossanak. Másodszor elrendeli, hog}

r addig is mig törvény utján történhetik gondoskodás, építkezési szabályrendelet alkottassák és pedig r. t. városokra nézve az illető képviselőtestületek utján, — kis és nagy községekre nézve a vármegye törvén3'hatósága által. A harmadik reform a tűzoltóságok kötelezi rendezése és életbeléptetése. A fentérintett két szabályrendelet elkészítése épp olyan sürgős, mint a tűzoltóságok rendezése és életbeléptetése. Annyi bizonyos azonban, hogy az intézkedés minden iránya alános előmunkálatot igényel. A cselekvési programmot vármegyénk törvényhatósága októberhavi rendes közgyűlésében ugy állapította meg, hogy a folyó évi deczemberhóban megtartandó rendes közgyűlés a tűzoltóságok megalakítására nézve az előirt egy évi határidőt megállapíthassa. Ezen indokból megbízást nj-ertein, hogy a szükséges előterjesztést azon időre tegyem meg. Ezen előterjesztésem egybeállíthatása végett, s a hivatkozott tűzrendészed kormányrendelet egy példányának ide zárása mellett felhívom tehát a t. főszolgabíró urat, hogy ezen kormányrendelet IV. fejezetének (15—'22. §^.) intézkedéseit szem előtt tartva folyó évi novemberhó 15-ik napjáig jelentse be és pedig indokoltan, s igy a községek szabályszerű meghallgatása mellett, hogy járásának községeiben a tűzoltóság minő módozatok mellett szerveztessék. — Megjegj'zem, hogy a mennyiben egyes községek már birnak tűzoltó egylettel, ezen tűzoltó egyletekre nézve is egyidejűleg iryilatkozzék, ha vájjon ezen egyletek tűzrendészeti k^rraáuyrendöletben előirt teendők pontos teljesítésére képesek-e. hogyan vannak fölszerelve, és airyagi álláijotuk milyen'; Hány a tagok száma? • -. Végül értesítem a; t. főszolgabíró urat, hogy községei részére a tűzrendészeti kormányrendeletet kellő számú példányokban már legközelebb megküldeni fogom. Veszprém, 1888. évi október 21-én. — Véghely Dezső. kir. tanácsos, alispán. Ä közegészségügy népszerűsítése. r. Óriási horderővel bir a közegészségügynek népszerűsítése. Mikor még ezrekre mennek a községek, hol az orvosnak szinét se látják, bizony nem kis jelentőséggel bir, ha a társadalom minden körében minél általánosabbá válnak az egészségtannak alapelvei. Lapunk e czélt tűzte ki magának, mikor koronkint hasonló czikket fog lapjában közölni, az elsőt mindjárt a kisdedek egyik fóbajáról. A kisdedeknek születések első évében való aránylag nagyszámú halálozása napjainkban már annyira általános bajjá fejlődött, hogy az emberek azt már csaknem természetesnek kezdik tekinteni, — pedig ez határozottan tévhit, — a mely hogy még jobban el ne terjedjen mint marig elterjedt, és hogy az emberek a kisdedeknek első évekbeni halálozása iránt még közönyösebbé ne váljanak, mint azt marig sajnosán tapasztalhatni: — mi is kötelességünknek tartottuk t. olvasóink figyelmét e fontos tárgyra, jelen — e narry hordereiü kérdésnek ugyan csak egy részét •— de minden esetre egyik legfontosabb részét érintő — értekezés közlése által felhívni. A legnagyobb befolyással van pedig Dr. Hampe szerint a kisdedek halálozására a táplálási mód. — Ugyanis az általa észlelt eseteknél 108 elhalt kisded között 78 olyan volt, aki mesterségesen, 18 aki emlőn tápláltatott, s 12 aki az emlőn kivül más táplálékban is részesült. Amiből igen világosan kitűnik, hogy a mesterségesen táplált kisdedek az emésztési bajókra sokkal hajlandóbbak, mint az emlőn tápláltak és hogy egyszersmind a mesterségesen táplált kisdedek az emésztési bajoknak sokkal előbb áldozataivá is lesznek, mint az emlőn tápláltak. »Ha tehát, — mondja Dr. Hampe, — a gyermekhalálozás szomorú arányát csökkenteni akarjuk, a kisdedeket mindenek előtt természetszerűen vagyis emlőn kell táplálni, és pedig mindenek fölött az anyai emlőn, amely táplálkozási módot semmi egyébbei helyettesíteni, nem lehet, mert teljésen csak az felel meg a kisdedek emésztő szervezetének. S habár némely esetekben az anyának e tekintetben nehézségekkel kell is küzdenie, ne hagyja magát azok által ez anya: szent kötelességtől visszariasztani — hanem tartsa büszkeségének kisdedéért nemcsak a kellemetlenségeket, de még a fájdalmakat is elszenvedni!« Oly buzdító szavak ezek, a milyenekre — valjuli be őszintén — a mai elpuhult női nemzedéknek nagy szüksége van, mert maholnap épen olj ritka lesz az uri rendben oly anyát találni, ak gyermekét maga táplálná, mint hajdanában voltak .az oly anyák; akik ezen anyai szent kötelesség alól magukat kihúzták. Már azonnal a legelső napon, a mint az ú; világpolgár a világra jön, találkozunk egy rég ugyan, de azért mégis igen rosz szokással, am nem egyébből áll, mint abból, hogy a szegén} kis pondrónak azonnal a legelső fürösztés utái melegített ezukros vizet adnak, ami sokszor há rom-négy napon át is folytattatik ugy, hogj gyakran megesik, hogy szegény kisded csak harmadik-negyedik napra kapja meg, még ha as anya maga szoptat is, az anya tejet, — s mi éri történik ez ? — azért, mert a bábák azt mondják, hogy a szülés után csak a harmadik vagj negyedik nap jön meg az anya teje. A természet már maga gondoskodott annak az újszülött kisded beléből, még pedig a legszelídebb módon való kitakarításáról, aminek onnét kitakaritatni kell, és semmi szükség sincs sem ezukros viznek, sem pedig más ugynevezetl hel'batéknak e czélból a kisded gyomrába való TARCZ.l SZÜRETKOR Mint zajongnak, nevetgélnek Itt künn a vig szüretelők, Vig, harsogó dalaiktól Viszhangoznak a bérctetök. Benn pedig a sajtó-házban Az a szegény jó szőlőszem " •" ' Szerte zúzva a prés alatt Előny ez egyre keservesen. S minél inkább (oly belőle Ama nemes könynek nedve Annál inkább gyönyörködik A gazd'uram szive benne. . Nékem pedig e* látványnál Eszembe jut ez az élet ... . Itt benn sirnak, amott meg künn Jó izüen nevetgélnek. EGYSZER NÉZTEM . . ; . : Egyszer néztem sötét barna szemedbe, ^El is veszett az én lelkem ott-benne. . ; Láttám ottan feneketlen mélységet, . . És oly-tüzet, hogy a szivem elégett. . Csillagtalan, setét éj volt élete.m,. ... <MJg téged nem ismertelek kedvesemDe., most feltűnt boldogságom reggele, t .-Amióta belenéztem szemed be/DÉL, —. Irin:.JANKA. — tWgc) Adél határozott ckarakter volt, nem tartozott azon chablonszerü gyenge nem fajához, kiket egy szép mosolygó férfiajk vagy hízelgő bók tán kihozott volna sodrából; magatartásában consequens volt, sohasem adott alkalmat egy férfiúnak sem, hogy vele szemben az etiejuette szabályain túl a legcsekélyebbet is megengedjen. Ha valakivel .társalgott, nem hagyta magát elragadtatni nőies érzelmeinek hevétől még csak egy pillanatra sem, — sőt a kimutatott érzelmek inkább férfiasságot árultak el. Túlságosan nem ítélt meg senkit s megkívánta, hogy irányában bárki is feltétlen tisztelettel viseltessék, 'tudott imponálni, ha másokkal állt szemben. Tagadhatatlan azonban, hogy voltak egyes gyenge pillanatai magányos óráiban, melyben elismerte, hogy' mégis csak hő ... Aladár a délutánokat' rendesen Adél társaságában töltötte el. Ilyenkor a kerti lugasban Adél, himző munkán dolgozva, mindig vidám kedélyhangulatba iparkodott hozni a búskomor ifjút, fájt résztvevő keblének őt mindig szomorúnak látni. — Már ismét oly lehangolt báró úr — szokta ilyenkor mondani, —^ miért'nem derült, nem tudja, hogy a kedély vidámsága enyhe olaj az élet lámpájában. ? ' " — Higyje el nagysád, hogy kedélyem nem I azért szomorú, mert tán örömtelen, hanem inkább mert remény télen. —-Ah, báró úr, Ön feledni látszik " menyaözszonyát ! ' ' . ' I — Menyasszonyom? — s keserűen kaczagött fel — ép ez tárja' elém a jövőt s'tudóm, kogy solia sem leszek boldog. ' — Akkor báró úrból 'hiányzik a jó lelkiismeret. . . • ' ' . Ah _ — Igen-igen, mert megelégedettség s jó lelkiismeret, már magában véve is boldogittanak. — Csak hiú phrázisok ezek nagysád, melyekből'á nedű hiányzik. ' '

? — Csalódik "báró ur, ha annak veszi; de ha igen, ugy ajánlom tűzze ki kegyed is a jövőre nézve azon osztály jeligéjét, melynek szülötte ? ! — S áz ? — Egy kérdő pillantást "vetett Adélra. Adél mosolyogva feleié : Hogy a férj csak szórakozást keres a házasságból, a nő ellenben csak foglalkozást. — S kegyed tanácsolja ezt nekem Adél . . . ah akkor ön a legérzéketlenebb nő, kivel az életben találkoztam. — Lehet — válaszola hidegen Adél. — Tudja-je nagysád—szóit kitérőleg Kornél— hogy ha a nő érzéketlett a szerelem iránt, akkor az még nem látta azon egyént, kit szeretni fog. — Csak nem akar ez czélzás lenni ? — kérdó tettetett szigorral Adél, s erősen szegzé tekintetét Kornélra — tekinteteik találkoztak. — S ka áz lenne ? ' — Legyén meggyőz'őő.ve báró ur

7 — felelt Adél sértett önérzettel -i- hogy a férfiak közül még nem kerestem senkinek sem barátságát, még kevésbé szerelmét. • ' — Már pedig egy német tudós szerint, aki mások barátságát és szerelmet sohasem kereste, az sokkal' szégényeb'b mint az, lri mindkettőt elveszte— s ' ismét "oly gúnyosan mosolygott. — Adél felállott s kisietett a, lugasból annélkül, hogy csak egy pillantásra! is méltatta volna Kornélt. 'iO megbánta csipos njnlatkozatát, s noha az első piüánatban nem látott sommi sértőt sem szavaibán, ináf-már utána -akart menni, kogy 'kikérje bocsánatát ; de Adélt "már nem 'látta sehol. Eélsietett a lakásba tudakozódni Adél hollétéről, s midőn bejelentést kért;" alszölgálátöt tevő szolg'á azt-fél'ele, hogy úrnője rosszul érzi magát, s szigorúan -meghagyta, hogy senkit se jelentsenek "he. !&6ttón««i ''ült lovára Kornél alig várva a reggelt, hogy Adéltól bocsánatot kérjen •— Másnap korán reggel átment a gyárba — Adél kedvencz virágait öntözgeté, már távolról látták egymást, — letette a vízöntőt, s szemrehányó pillantást vetett a közeledőre. — Kornél szivét sajátságos szomornság lepte meg, midőn Adél felé közeledett, közelérve hozzá kalapját levette s meghajlott előtte. — Boesáson meg kedves nagysád, hogy ily korán zavarom kedvencz foglalkozásában — vétkeztem, bűnhődni jöttem — óh kegyed oly nemes, s jó, remélhetem-e bocsánatát? — Igen, készséggel megbocsátok, noha tagádhatlan, hogy tegnapi szavai fájdalmat okoztak — s kezét nyujtá Kornélnak, melyeket az megragadva forró csókjaival halmozott el. — Higyje el, hogy nyugtalanul kívánta szivem kedves környezetébe- ismét visszatérni, azt hittem, hogy soha többet nem fog oly édes s meleg érzés meglepni mint most, midőn valami oly ellenáÜhatlanul vonz Kegyed mellé. 0 kedvesen nézett fel s monda: Báró ur ugy látszik már ismét feledi azon érzést mely menyaszszonyához köti. — Ismét e hang, tudja-e, hogy e tárgy a kétkedés s megvetés érzését költi fel bennem — s ismét "oly gúnyosan nevetett. : .—: Ah Öare — s ezzel elhallgatott. - ... -—^ Tán ismét haragszik ? • rr- Nos igen .haragszom, ami különbén nálam kegyeddel szemben sokszór előfordul. • : — Hogy értsem ezt? Éh azt hittem, hogy mindig jóakarattal viseltetik irányomban. — Ilyent érzek is — kedvesen mosolygott, s folytatá — s valóban igazi barátsággal viseltetem ön iránt, r — S "barátsága ellenére mégis. haragszik ? ~— Igen, s most is ngy van," s mindannyiszor ' ••- •'• : 45' '