Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-10-07

iviégj elemit Mi n d e n v a s á r n a p. KözéVJ-jk-l suig."js köztesekre koronkint re.i Ikunili sz/hiok is aj-i^u-i-: ki. I>i'r.ii;'HiCiiCii fev.lek, csal: ismert ke :ek(ol j\>gthfia>'?:ak el. Kéziratok ne.vi adatnak vissza. A lap:talt szil/tí hiizlemc.'tijeli >i l a p SZEPtK. h i c a f a l d b a {0 - h o i' ég i n rn é p ii i a i) küldendők. Előfizetési dijaid. Fqy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár Egy szám ára iß kr. HIRDETÉSEK 1 kasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdijmindigkülön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatal ába (0 OL DB ERG GYULA papírkereskedése , Fölérj küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, spápjividé ki egyesületnek hivatalos közlönye. megye képviseleté-ben, gróf Esterházy Móricz szélbe m s T| fl íj h ff? i L L A ministeri tanácsosné Q Méltósága. Irta: BABAY KÁLMÁN. Kicsike a lakás, rnelyben Mariska s özvegy, beteges édes anyja laktak. Egy szoba, egy konyha; s 30 frtot kellett negyedévenként érte fizetniök előre. Ha jött a február, május, augusztus és noveniber, a házmester megszokott arcza jelezte a hó s a fertály elejét. És Mariskáék pontosan szoktak fizetni; pedig .... pedig heh keserves 3 hó alatt 30 frtot öszszevarrni . . . ! Hát még az élelem, tüzelő, világitó, ruha . . ! Ruha? Az a fekete terno most is a kijárója, melyet boldogult atyja temetésére csináltattak; a neki fakult, elnyűtt kartonok megteszik a ház körül, ismerik őt azokban is, tudják, hogy arra nem igen kerül. Aztán meg Lajos is azt szokta mondani, hogy a sok ruha fényűzés; és igaza van. Ha ugy magányos merengéseiben feltűnik képzelete előtt a kisded falu, a "barátságos, jó lelkű emberek, a vörös bádogos torony s mellette a fehérre meszelt nádfedelü ház, melyben gyermekéveit eltötte; a mindig komoly, de mégis szelid vonású atya, körötte a sok iskolás gyermekkel . . . fájó sóhaj emelkedik fel kebléből. Mind, mind elmaradt azzal az egy sírral, mely atyja hamvai felett domborult. De nem; maradt meg a múltból két emlék, melyeknek elgondolásakor kiderül a merengő arcz s gyorsan halad parányi kezei között a munka. Ott yan a jó anya, ki szárnyaival védi, oltalmazza egyetlen 2?ányátj kinek körében nem egészen árva. Ott van, igen, megmaradt a szép múltból, a gyermek évek rózsás napjairól játszó társa: Lajos. Mikor még pap Lajosnak hívták a gyermekek, őt meg rektor Marinak, beh sokat futkoztak együtt a kertben, a ház háta mögötti zöld réten; eljártak együtt földi szedret szedni a tarlóra, piros galagonyát az erdő . mikor deák lett, ugy fájt az az ő kis szivének; de ka megjött szünidőre, fehér karácsonj'ra, zöld húsvétra, piros pünköstre, ismét előszedték játékjaikat s folytatták ott, hol elkagj'ták . . . Mikor vége lett a temetésnek, Lajos jogász volt már Pesten ; megjöttek a temetésből mind, mind ... a nagy diófa alatt a kertben, megfogta a siró kis lányka kezét . . . milyen szépen tudott vigasztalni, milyen igazi volt bánata; egy könycsepp jött szemébe s azt mondta: ha mindenki elfeled is Mari benneteket, én nem felejtelek el; küzdök, iparkodom, hogy mielőbb állásra jussak. Es ha majd a hivatal meglesz, repülök hozzátok, hogy megkérdezzem tőletek: befogadtok-e egyszerű magánytokba . . . , hogy megkérdezzem tőled . . . Még mondott valamit; de azt a szegény merengő lányka nem meri visszagondolni. Milyen jó ő, nem feledkezett meg ígéretéről, minden nap meglátogatja őket, ha vége a hivatalos órának. Lopva tekint a kályha mellett ketyegő ősi jószágra s élénk pir ömlik el szép barna arcán. Elmúlt 4 óra. Előbb is észrevehette volna a sötétedésről, az ölében heverő munkáról. Ha a megszokott gyötrelmes napok sivár tájiról vissza száll a képzelet a boldogabb időkre: ki venné azt rosz néven ? Ma az óhajtott messze jövő édes alakjain időz a lélek: ki számítaná azt be? Senki bizonynyal. De a szegénynek, Id két keze munkája után él, nem szabad a multakon merengenie, a jövőn ábrándoznia, mert az idő múlik s a munka szünetel. Megrezzenve ngrik fel székéről a lányka, s meggyújtja az egyszerű lámpát, hogy helyre pótolja mulasztását. Hasztalan, az nem megy; az Öltések nagyok, a czérna minduntalan elszakad . . . s mig az az ismerős kopogás a folyosón fel nem hangzik, a lányka nem tudja leküzdeni szórakozottságát. Az utcán, lassú, öreg pelyhekben szállinkózik a fjispán (ki koszorút is helyezett a ravatalra) több megyei bizotsági tag és a járási szolgabiróság. A holttest beszentelés után ideiglenesen a a dákai templomban helyeztetett el. — A templom gyászlepellel vonatott be és a család czimerével diázktetett fel. * A beszentelési szertartást óriási közönség jelenlétében Korbély György nyárádi plébános végezte két Ferenczrendü szerzetes segédkezése mellett. A beszentelésen jelenvoltak: gróf Károlyi Györgyné, gróf Batthyány Elemér, gróf Batthyány Géza és neje gróf Batthyány Emanuella, Beniczky Gábor és neje gróf Batthyány Ilona, gróf Batthyány Lajos és neje gróf Andrásy Ilona, ifj. gróf Keglevich Béla és neje, gróf Esterházy Móricz, gróf Esterházy Ferencz, gróf Károlyi István, gróf Károlyi Gyula, gróf Zichy János, gróf Zichy Pál, báró Üchtricz Zsigmond stb. A pápai reform, főiskola tanárkára és tanuló ifjúsága küldöttségileg képviseltette magát. A főiskolának a boldogult nemes grófnő emléke iránt tanúsított ezen kegyeletes részvét-nyilvánítását a család képviselője Batthyány Elemér gróf meleg szavakban köszönte meg a küldöttség előtt. Ugyan a pápai főiskola tanári kara és ifjúsága a Budapesten tartandó gyászmisére diszes koszorút rendelt mag aranyhímzésű szalagján e felirattal: „Gróf Batthyány Lajos özvegyének a pápai ref. főiskola tanárai és ifjúsága." A kiadott családi gyászjelentés igy szól : Gróf Batthyány Elemér ugy maga, mint nővérei: Emanuella, ennek férje gróf Batthyány Géza, fiai: Lajos, ennek neje és gyermekei, valamint Géza és Béla, Ilona, ennek férje Beniczky Gábor és fia; ifj. gróf Keglevich Béla, ennek neje és gyermekei, ugy az elhunyt testvérei nevében mélyen elszomorodott szívvel jelenti felejthetetlen anyjuk, illetőleg nagyanyjuk, dédanyjuk és nővérük németujvári és szabadbatthyáni özvegy gróf Batthyány Lajosné szül. vásonkeői Zichy Antónia grófnőnek, Dákán, folyó évi szeptember hó 29-én d. u. 6 órakor, életének 73-ik évében, több heti szenvedés és a haldoklók szentségeinek felvétele után bekövetkezett gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei folyó évi október hó i-én délután 3 órakor fognak a róm. kath. hitvallás szertartásai szerint Dákán beszenteltetni. Az engesztelő szent mise-áldozatok folyó évi október hó 8-án fognak a budapesti ferenezrendiek templomában, ugy az összes kegyúri egyházakban az egek Urának bemutattatni. Dáka, 1888. évi szeptember hó 30-án. Béke és áldás hamvaira ! hó; a közúti kocsis kürtjének éles hangja felhat a a magasban levő szobába; .... a lépcsőn, a folyosón kopogás hallatszik ... az a szegény szórakozott leányka keblére szorítja munkáját, egy nagyot sóhajt, mintha lelke röppent volna el e sóhajban s fátyolozott szemekkel tekint a festett ajtóra . . . Az a deli termetű, barna szakállú fiatal ember, ki a festett ajtón belépett, egyik fővárosi közjegyző irodában helyettes és irodavezető. Rövid multu s már is tekintélyes állást ebryert szerény ifju. Szép fehér kezébe veszi a lányka remegő kezecskéjét; nem szól, csak reá tekint azokkal a jóságos barna szemeivel. Mint villám folyam hatja át a lánykát az édes tekintet, felkorbácsolja a sziv lappangó érzelmét. ..; nem birja ki az, lehajtja fejét, lezárja pilláit; csak a szív beszél ezen édes varázs alatt, csak az kalapácsolja a hullámzó kebelt. Lehajol az ifju, s mint lomb a tetőre, reá hanyatlik a kedves fő. Egy csók arról a meleg ajakról, s a lányka szemeiből megindul a könypatak. A köny nem csak a bánatnak kifolyása, a boldogságé is. Mikor az érzelem nem talál szavakat akár bánatban, akár örömben: könyekben nyilatkozik, s mindkét esetben megkönnyebbül utána a kebel. Mariska szinte csodálkozik, hogy tudja olyan nyugodtan hallgatni Lajos szavait ? hisz máskor, ha ezeket hallotta volna, talán megszakad szive a boldogságban ... Azt beszéli, azt suttogja, hogy a héten belesz töltve az állás ós hogy neki erős reményei, alapos kilátásai vannak. Meg lesz nemsokára az önállóság, a hivatal és nem kell azután szemeit rongálnia . . . . . . Hagyja el barátom az üres szavakat, most századszór hallom. Beszéljen okosabbat; mondja, ki lehet az a barna szakállú ifju ott a csillár alatt? — Asszonyom, az egy kimagyarázhatlan ifju. A természet pazarul áldotta meg rendkívüli elonyökGT. Batthyány Lajos özvegye és a pápaiak. (Egy lap Pápa történetéből.; 1861-ben febr. 28-án d. u. 5 órakor mintegy 500—600 főre menő közönség indult ki a reform, uj collegium téres udvaráról, képviselve volt itt városunk minden rendű és rangú lakossága, s a menet élén Tóth József 1848—49-iki ezredes, továbbá Tarczy Lajos a ref. collegiumnak és Vaszary Kolos a sz. benedek rendi gymnasium nak tanárai állottak. Díszruhába öltözve, kardosán 16 rendező hármasával állította össze a menetet, a melyben ismét . napfényre késült 3 lobogónkat vigan csókolgatta a tiszta égről sütött nyájas napsugár. A tavasz leheletét érezte minden, maga ez^ a menet egy nagy tavasznak, hazánk újra ébredésének, volt hirdetője. A menet a Rákóczi-indulóval vonult végig a Lak felé vezető utcákon, s mire a laki útra ért, az eiébbinél is nagyobb számra növekedett. Kéttornyu-Lakon a Hunyadi-indulóval mentek át, s Dákára, hová a pápaiak utja vezetett, a Klapkaindulóval vonult be a menet. Itt Lázár Lajos pápai ügyvéd házánál megállapodtak, hogy az ide szállított fáklyákat meggyújtsák, azután rendben Batthyány Lajos özvegyének kastélya elé vonultak, melynek falai, annjn idő óta, most láttak először örömet. A kastély homlokánál egyik sarkától a másikig kettős félkörben álltak fel a fáklyások, mire a félkör közepén a ref. főiskola énekkara Kölcsey hymnusát: „Isten áldd meg a magyart!" kezdte énekelni. Mily emlékeket nyithatott fel e hymnus a nagy özvegy szivében, annak első mélabús dallamu sorai ugy hozzá illettek önvédelmi harcunk emlékeihez, második fenntjáró szakasza pedig egy kiáltás fel a mindenek urához, biztatás a jövőbe. A dákai kastélynak ekkor a nemzet nagy fia, Gr. Teleky László volt a vendége. A világosi fegyverletétel után külföldre menekült s ott elfogott Teleky sok szenvedése után most jött vissza a hazába és első utja a legnagyobb fájdalmu magyar nőhöz, az első magyar ministerelnök özvegyéhez vezetett. Az ő itt léte keltette fel a gondolatot a pápaiakban, hogy Dákán ez ünnepélyességet rendezzék. A tartott beszédek ha nem is Batthyány L. özvegyéhez intéztettek, de nagyrészben ö róla szólanak, s maga azon tény, hogy Telekyt a pápaiak Dákán keresték fel, jelentette, hogy tisztelettételükben a nagy vértanú özvegyét is részesíteni óhajtották. kel, s ő nem használja fel azokat. Elzárta magát egy szük irodába, s ott tölti le napjait. — Hogy hívják ? — Zsámbéky Lajosnak, s ha Pulszkyt vagy Kerkapolyt tetszenék megkérdezni, azok az urak megmondhatnák . . . — Okvetlen találkoznom kell vele; intézze ugy hogy nekem még most bemutathassa. Érti ? s most lásson dolga után X. ministeri tanácsos Bécsbe utazott; de ez a körülmény azért épenséggel nem akadályozza ő méltóságát, hogy látogatást ne fogadjon. E napra hívta magához Zsámbéky Lajost. A negyedik emeleti kisded szoba lakói rosszat sejtettek. Éveken át lankadatlanul küzdeni a megélhetést; átszenvedni a boldogtalan, s fáradságos napok hosszú sorát; és midőn a végnél feltűnik csábos vonásaival a biztos jövő, a kimondhatlan boldogság, az elérhetetlennek hitt való: lehet-e csodálkozni, ha a kinos előérzettől és a képzelet által felidézett rémes látománytól összeszorul a sziv, megered a keserű könyek özöne "...!? De azért Mariska nem esett kétségbe. Jó lelke sejtette vele, hogy kibe ártatlan lelkének szent érzelmeivel hitt, nem közönséges ember, vem bukik el a válságos pillanatban. A néma csendben csak imáik. hangzottak fel . . . angyal kérte a jó Istent, hogy tartsa meg a kedvest az ő számára. ... A kivilágitott fülkében a bódító illat zsibbasztja el a lelket; a langyos, fűszeres légizgatólag hat az idegekre, az ízléssel elrendezett kényelmi bútorok ölükre csábítják az aczélosságától megfosztott testet. Leona 6 méltósága igéző hájinak összes pompájában igazítja fejékét a tükör előtt. Bírnom kell őt minden áron . . .! Különös} azt hittem, hogy e sziv teljesen kihűlt; hogy egy kiégett láva darab, s íme, akad egy lény, ki izzásba hozza azt. A büszke!'Ezreket dobtak volna lábain* 42 Uj fordulat a földmives iskola ügyében. A íöldmives iskola ügyében hozott mcgyebizottsági határozat uj fordulatot idézett elő a kérdés megoldására nézve. A törvényhatósági közgyűlés ugyanis nem látván teljesülve a községi törvény azon intézkedését, hogy az ily természetű ügyekbon a képviselőtestület általános többségének kell a határozathozatalához járulni, —- a városi képviselőtestület halíatározatát megsemmisítette és új szavazást rendelte el; mert a jelen esetben, habár a jelenlevők száma meghaladta is a képviselőtestület felénél nagyobb számot, de miután a jelenlevők közül 72-en igennel. 16-an pedig • nemmel szavaztak, a képviselők száma pedig a városi tisztikarral együtt 153, — tehát az igenlő szavazatot ból 5 szavazat hiányzott, hogy az absolut többség meglegyen. Nem kételkedünk azon, hogy a képviselőtestület ezután is következetes marad határozatához és megfogja hozni a földműves iskola érdekében azon áldozatot, mely azzal, kulturális ós közgazdászat! szempontból arányban áll. Lapunk kezdettől fogva buzgó szószóllója volt a földmives iskola létesítése eszméjének és most is óhajtjuk, hogy a földmives iskola Pápán, vagy közvetlen közelében állitassék fel; de kötelességünknek tartjuk feltárni a helyzetet ugy a miként az ez időszerűit mérlegelendő. A föld míves iskola felállítását ellenzők leginkább a város által építendő vendéglői helyiség költségeit és a bérlőknek hosszabb időre adandó kárpótlást kifogásolták. Az egyik aggodalom csakis most vált aggodalommá, a másik pedig ellenkezőleg enj'hébbé lett; mert a regale megváltása küszöbön állván, egy uj vendéglői helyiséget épiteni: akár a várostól, akár fvo-ves vállalkozótól a leffnaevobb mee'j gondolatlanság lenne, miután a regale | megváltása esetén az épület értékét ve ! szítené, és mint időközben emelt uj épü I let állami kisajátításra sem tarthatni igényt; — a vendéglő építésének meg szavazására tehát most már józanul szá mítani nem lehet. Azonban másfelől enyhült az aggó dalom egy része, mert a földmives iskola felállítása, ezen gazdasági óvbei már nem lehetséges, ezen évről a bér lök kárpótlási igénye is elesik. A 3 és í | évi kárpótlás helyett tehát most mái ; csak 2, illetve 4 évivel állunk szemben Azt hisszük tehát, hogy a város: képviselő testület akkor határoz leghe lyesebben, ha kimondja, hogy most mái a vendéglő építésének tervét elejti, és E bérlők kárpótlását is csak az 1889. óv szept. 29-től szavazza meg. Ezen eljárás mellett meg is hozná a város azt az ál dozalot, mely egy uj culturalis intézmény | létesitósónél joggal várható, de nem becsülné tál a földmives iskola értékét és t város polgárainak amúgy is több oldal ról igénybe vett anyagi erejét. I Gróf Batthyány Lajos özvegye. 1 Az országszerte általános részvétet keltet gyászesetet, lapunk volt az első mely közölte. Gyász keretben hoztuk a haláleset hirét, mek az egész ország gyásza lett. A fővárosi és a egész hazai sajtó hasábokat szentelt a nagy hon leány emlékének, hatóságok és testületek egy má.sután fejezik ki részvétüket a gyászeset felett koszorúk halmaza bontja a ravatalt, mely f. In 8-án a budapesti szent Ferenczrendüek templc mában tartandó gyászmise alkalmával felállitatn fog, az ország szive, a főváros ad helyet a ha Iáiig gyászoló özvegynek, a halhatatlan emléki frrj hamvainak szentek mauzóleumban, és a egész ország részvéte kiséri öröknyughelyére : vértanú özvegyét. Veszprém vármegye közgyűlése jegyzőköny vileg fejezte ki részvétét az országos gyász felett ÍI hpcTPiitp'.pti c71-2rt

nenn nprlícr mpoíelpnt a vár