Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-09-02

és Veszprém megyék közül a tisztelgés és "hivatalos üdvözlés elsősége Veszprém megyét illeti, mint azon megyét, hol a püspöki egyházmegye rezidentiája van. A másik megjegyzésünk Devecserre vonatkozik. Itt a császári' királyi ház egyik fenség tagját fogadják. Vélemény ünk szerint e fogadtatásnál nem szabad elmellőzni a hivatalos szinezetet. De e hivatalos színezetnek nem szabad kicsinységekbe menni, s elfeledni, hogy Devecser nem rend. tan. város, melynek bizonyos nagyobb autonómiája van még a megyén beiül is, de — bármily nagy és derék,— de mégis csak nagyközség, melyet hivatalosan a megyei hatóság képvisel első sorban. Az ünnepélyességek lelke végül maga a — közönség, mert e nélkül nincs ünnep. Ennek lelkesedésétől, ennek rokonszenvétől, ennek felfogasától és főleg rendszeretetétől függ a jövő héti ünnepek méltósága és sikerült volta. Megyénk kitűnő lakossága nem egyszer mutatta kiváló érzékét és tapintatát. Ennek fogja fényes jelét adni bizonyára a jövő héten is. Városi közgyűlés 1888. sept. i-én. Martonfaivay Elek helyettes polgármester az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Bánóczy Pál, Gyurátz Ferencz, Hanauer Béla, Horváth Lajos és dr. Koritschoner Lipót képviselőket nevezte ki. A napi rendre térés előtt Horvátit Lajos képviselő indítványozta, hogy Trefort Ágoston m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter és városunknak egykori orsz. képviselője elhunyta felett a közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezze ki részvétét, és a jegyzőkönyvi kivonat a gyászoló családnak megküldessék. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Olvastatott a megyei közig, bizottság azon határozata, rnelyszerint Véghely Dezső alispán és Takács Ádám m. árvaszéki elnök által a városi gyámpénztár és árvaszéki ügykezelés vizsgálatáról felvett jegyzőkönyv alapján, . a városi képviselő testület megfelelő pénzkezelési rendszer behozatalára, egyes tisztviselőknek felelősségükhöz képest való alkalmazására és néhány kezelési szabálytalanság megszüntetésére utasittatík. Erre vonatkozólag a közgyűlés örvendetes tudomásul vette Martonfaivay Elek h. polgármesternek azon bejelentését, hogy az utasitásban foglaltak nagyobb része az árvaszék és annak elnöksége által már is foganatosítva lett és további intézkedés tárgyát most már csak azok képezik, melyek a képviselő testületnek hatáskörébe tartoznak, és a melyekre nézve az állandó választmány terjesztett elő javaslatot. Az állandó választmány javaslata szintén felolvastatott, és azzal szemben Horváth Lajos terjesztett elő lényegesebb módosításokat, melyek kölcsönös eszmecsere után, melyben az indítványozón és az elnökön kivül Barthalos Iste látvány, s magunkra gondoltam. Nekünk is hozzánk való kis képtárunk Budapesten, mi nálunk is be-be látogat a „vidéki," de a — képtárak üresen tátonganak. Ne kigyjük azonban, hogy a drezdai csak a művészeteknek él. A hires „Vogelwiese" ellenkezőről is beszél. !bz egy hatalmas népünnep, minden évben egy hétig tart, s lázba hozza a békés szászokat. Olvasóim bizonyára ismerik már képekből a drezdai „Vogehviesét," mert majd minden évben egyik-másik képes lap bemutatja azt. A bohóságok és népmulatságok rendkívül érdekes képe ez. A mi a világon „csoda" ember van, „óriás" asszony, fejnólküli bárány, háromkezü kisasszony, majd a világ összes ringlspieljei, vasút, hajó, léghajó stb. alakjában. Jobbról, balról, elől hátúi aztán korcsma és muzsika minden néven nevezett fajtábóL JJinom-dánom mindenütt, hallatlan zsibaj, zajongás, lárma. A bécsi Práter vasárnapon semmi a Vogelwiese egy hétköznapjához képest, mely ma már valóságos-nemzeti ünnep, melyet maga a királyi család, kinek külön sátra van, nem mulaszt el soha megnézni. Én persze itt is mindent „mitmacholtam." Már Karlsbadban hallottam hírét Hauke urnák, a világ legkövérebb emberének, ki a Vogelwiesét tisztelte meg becses látogatásával. Hírlapok, kávéházak, nyilvános helyek tele voltak arczképóvel. Magam is elmentem megnézni. Egy óriási nagy fabódéban ezrekre menő embertömeg várta Hauke urat. Tomboltak, kiabáltak utána, a mikor megjelent a színpadon, az éljenzés oly zsivaja fogadta, hogy nincs az a képviselő, ki ilyent megért volna. Apák, anyák gyermekeiket magasra tartották, hogy csak — Haukét láthassa szépért, nemesért lelkesedő nagyreményű magzatjuk. S mikor Hauke ur bolondjából egy pár walzer lépést próbált tenni, a Hurráhnak se hossza, se vége nem volt. (Folyt, köv.) ván, dr. Löwy László, Bognár Gábor, Steinberger Lipót, Hanauer Béla, Fischer Adolf, Gyurátz Ferencz, Lamperth Lajos stb vettek részt, egyhangúlag elfogadtattak s elhatároztatott, hogy 1. A gyám és alapítványi pénztár — külön könyvvezetés mellett — a városi közpénztárral a jövő év elejétől kezdve egyesíttetik. 2. A gyámpérztárnoki és kozgyámi állás egymástól elválasztatván, Veisz Mihály közgyámi minőségében meghagyatik és ezen hivatala mellett az egyesitett pénztári hivatalba szolgálattételre beoszlatik. 3. A gyámpénztárnak az alapítványi pénztártól elkülönítésével, illetve a tüzetes kimutatások elkészítésével Bakossy Antal számvevő és Veisz Mihály közgyám a jog- és pénzügyi szakbizottságok ellenőrzése mellett megbízatnak. 4 A város szervezeti szabályainak, az árvaszék ügyrendjének és a pénzkezelési szabályzatnak a fentebb előadottak szellemében való kidolgozásával a városi tanács megbizatik és javaslata 60 nap alatt elváratik. 5. A m. közig, bizottsághoz a már tett intézkedések és tervbe vett javaslatok bejelentetni rendeltetnek. 6. Az árvaszéknek az elnök akadályoztatása esetében is szabályszerű alakítása tekintetében a m. közig, bizottsághoz a következő megnyugtató felvilágositás terjesztetik fel: A jelenlegi állapot a törvénynyel, s az árvaszékek számára kiadott ügyrenddel nem ellenkező. Az 1877. XX. t. cz. 177. §-a ugyanis megrendeli, hogy minden árvaszéknek elnökből, legalább 2 ülnökből és egy jegyzőből kell állania.— Ugyanezen t. cz. 180. §-a pedig megkívánja, hogy rendezett tanácsú városok és községek árvaszékeinél legalább 1 ülnöknek jogvézettnek kell lenni. Szervezeti szabályzatunk 31. §-ában k^mondatik, hogy az egyik tanácsos árvaszéki előadó (jogvégzett és ez idő szerint köz- és váltó ügyvéd) a másik részt vesz az árvaszék üléseiben, — tehát az árvaszék tagja, és rendes ülnöke. Az árvaszék szervezete tehát a törvénynek megfelel, mert van elnöke, két ülnöke és jegyzője, valamint segédhivatala. A törvény 181. § megállapítja azt, hogy a r. t. városok árvaszékeinek elnöke a polgármester, a 182. § pedig azt, hogy ennek helyettesét előzetesen a közgyűlés határozata jeleli ki, — szervezeti szabályzatunk már idézett 31. §-ában az iránt szabályr< ndeletileg ugy intézkedett a közgyűlés, hogy e helyettes az árvaszéki előadó ülnök; — minthogy pedig a gyámi törvény 187. §-a megkívánja, hogy — „érvényes határozatok hozatalára az elnökön kivül két rendes ülnök vagy egy rendes ülnök és egy szavazati joggal biró jegyző, mint helyettes ülnök, vagy egy kiküldött jelenléte szükséges," — az vizsgálandó, hogy a törvény ezen §-ának megfelelőleg alakitható -e olyan árvaszéki tanács, a melyben az elnök távollétében a helyettes elnökön kivül két rendes ülnök, vagy egy rendes ülnök és a szavazati joggal biró jegyző vagy végre ez utóbbi helyett egy. kiküldött jelen lehessen? — Es ugy találjuk, hogy ha az elnök akadályoztatása esetén a helyettes polgármester helyetles elnöki minőségben szerepel, akkor az árvaszék csak is ugy alakulhat helyesen, ha egy rendes ülnök abban részt vesz, részt vévén vele a sxavazati joggal biró, illetve a belügyminiszteri ügyrend '3 §-a értelmében helyettes ülnök, illetve elöadókép működő jogvégzett jegyző avagy e helyett egy kiküldött. Ez pedig a városi árvaszéknél igy történik, mert a másik tanácsos, mint rendes ülnök az árvaszéken részt vesz, s ha .1 polgármester akadályozva van, az e'öadót az ügyrend J3. §-a értelmében helyettesítő és kö'/gyülési határozattal tanácsosi czimmel és joggal felruházott jegyző, mint helyettes előadó helyettesíti, a jegyzői tollat ily esetben a város főjegyzője vezetvén. Azon körülménynél fogva tehát, hogy a város második tanácsosa a gyámi törv. 177. 18O. és 187. §-sai szerint rendes árvaszéki ülnöknek tartandó, kinek ebbeli minőségét a szervezeti szabályzat 31. §-a is kitünteti, a t- közig: bizottság sem látandjá szükségesnek más nemű intézkedés tételét. Az italmérési regálé jognak a törvényhozás által czélba vett állami megváltása városunkat mint erkölcsi testületet és annak belvárosi háztulajdonosait tüzetesen érdekelvén, városunk specialis viszonyait és a már köztudomásra jutott javaslat keresztül vitele által reájuk háramolható séfelmeiket feltüntető indokolt emlékirat kidolgozására id. Martonfaivay Elek elnöklete alatt Barthalos István, Horvátit Lajos, Kovács István, Lazányi Béla, Steinberger Lipót és Tarczy Dezső képviselőkből álló bizottság küldetett ki és a városi tanács felhivatott, hogy ezen bizottságot az adatok megszerzésében támogassa. A városi iskolaszékkel együttesen működő ipartanodaibizottság tagjaivá az ipartestület kijelölése alapján megválasztattak: Koczka László, Bánóczy Pál, Kégly József. Kleva Márton, Heim Ignácz, Valter Sándor, Moravek János, Fábián János. Vághó László, Bikky Sándor, Szelcczky Ferencz, Obermay

er József, Meixner Ignácz, Hermann Pal. Az ipar és a megélhetés. 1. Az államnak éltető erőt csak akkor kölcsönözhetünk, ha magunk is tudunk megélni, mert ha saját erőnkből önmagunkat sem tarthatjuk el, akkor a közös test fentartásához sem járulhatunk hozzá. Minden körülmények között tehát minden égyesnek kötelessége először magáról gondoskodni, s ha ezt jó eredménynyel tette, akkor az állam ügyét is elősegítheti. Midőn Franciaország n&gy, gyakorlati embere Colbert" az ipart teremtette, nemzetének kiadta jelszavul, hogy ne Sully-t kövesse, a kiélni akart és engedni mást is élni, hanem hogy mindenki meggyőződésévé tegye: gondoskodni arról, hogy „éljünk mi (a nemzet), és bizzuk kire kire, hogy tud megélni." Sőt ő gyakorlati politikusnak csak azt tartotta, „kinek lelke egész szerkezetét egyedül az önérdek forgatja." És bizonyos is, hogy az, a kiben nincs önérdek, nem mozdíthatja elő saját ügyeit s igy magáról nem gondoskodhatik; ha pedig saját magának gondját nem viselheti, akkor az államnak sem válhat hasznára. Az önérdek abból álljon, hogy mindenkinek anyagi érdekei lehetőleg kedvezők legyenek, s ha ezek kedvezők, meg van a lehetősége annak is, hogy az állam iránti kötelességünket teljesíthetjük és nemcsak természeti szükségleteinket elégíthetjük ki, hanem humanisztikus s hazafiúi érzelmeinknek, valamint kényelmi és fényűzési szükségleteinknek is eleget tehetünk. Mint az egyes ember, kinek semmiféle anyagi eszközök nem állanak rendelkezésére, nem tehet magáért valamit, sem anyagi, sem pedig szellemi tekintetben, ép úgy áz egész nemzet, mely csak a mindennapi élelmezésről gondoskodhatik, nem fordíthat gondot a szellemi fejlődésre, új eszmékre, és új találmányokra, melyek helyzetét javítani lennének képesek. Hogy tehát ezt megtehesse, szükséges kereseti utakatj nyitni, melyeken mindenki munkája után képes kenyerét kereshetni s ez által hasznos tényezőjévé válhatni a köznek is. 1 Nálunk azonban még sokan nem igy gondolkoznak, és az emberek nem hódolnak ilyen nézeteknek. A helyett, hogy gondoskodnánk ja megélhetés eszközeiről, inkább csak azon törjük a fejünket, hogyan lehessen a pénzt elkölteni. Nem annyira divat, (mint azt másutt látjuk), hanem inkább rosz nemzeti szokás (s ezért annál veszedelmesebb), sokat költeni és a pénzt célnélkül szanaszét szórni. Minél eszeveszettebben dobálja valaki pénzét, annál gavallérosabb és annál nagyobb tiszteletben tartatik (!), de azért midőn semmije sincs, mindenki hátatfordít neki. A pénzszerzés, történjék az akármily alakban, a nobilis körökben nem tartatik tisztességes dolognak; de az adósságcsinálás igen, E nézet beette magát a közügyek terére is, hol csak azt az embert akarjuk megtűrni, a ki áldozatokat hoz; azt pedig, a ki tiszteséges munkáját díjaztatni akarja, azt hajlandók vagyunk tisztességtelenséggel bélyegezni. Hogy nálunk sok esetben a tisztességes munka nem díjaztatik, okozója annak,-* hogy azután számtalanszor burjánozhatik a" titkos kereset, esetleg az állam hátrányára is. Ilyetén való életmódunk azután apasztja erkölcsiségünket és nyomasztólag sújt bennünket a közgagdaság terén. Némi kis statisztikai adat szolgálhat" kézzelfogható jeléül annak, hogy a költekezés, a mérték nélküli pazarlás rontja nem csak az erkölcsöket, hanem a fizikai erőt is, és megmétlelyezi az egész nemzet rétegeit. — 1870-ik évben a katonaköteles sek közül 34%-a volt a bcválhatóknak holott 1887-ben e számarány már 14%-ra leapadt. Ennek okai az „erkölcsi és közgazdasági jelen viszonyainkban keresendők, mm pedig az alkotmányosságnak a kifolyásai." Bizonyos! De az is tény, hogy az alkotmányos aera úgyszólván csak a politikával foglalkozott mindig, holott a megélhetés módját majd egészen figyelmen kijül hagyta. Ezt maga az idézett forrás is beösmeri, a midőn állitja, hogy mindnyájunk nyargaló paripája csak a magas politika, és a közgazdaságot egészen elhanyagoljuk. Ez mindig igy lesz, ha az intéző körök más irányt nem szabnak a dolgok menetére; mert nálunk ő utánuk indul a nagy közönség. TÖRTÉNELMI NAPTÁR. — Rovatvezető T1P0LD ÖZSÉB. — Szeptember 2. — 1541. A budai várba, mit a török katonaság csellel elfoglalt, H. Szüléimén zultán nagy ünnepélyességgel bevonul. Szeptember 3. —- 1680. A Petneházy Dániel alatti kurucok Bártfát a követeiken elkövetett sérelmek miatt fölgyújtják. Szeptemberé. — 1797. • Parisban a direktórium a királypártiakat elfogatja. Ugyanezen napon egyes követek és politikai irók is száműzetnek; — Barthelemy és Carnot direktorok is száműzetnek. Szeptember 5. — 1556. Szigetvár ostroma alatt TT. Szuleiman zultán meghal. Szeptember 6. — 1860. Esti 8 órakor LT. Ferenc nápolyi király Nápolyt végleg elhagyja. Szeptember 7. — 1860. Garibaldi József olasz szabadsághős néhány tiszt kíséretében Nápolyba bevonul . Szeptember 8. — 1760. Cherubini Lajos hires zenész és zeneszerző, születik Elorencben. KÜLÖNFÉLÉK. — Devecser öröm-lázban. Nagy napokra virrad Devecser. Jövő hó 9-én délben érkezik oda József főherczeg O Fensége kiséretével. Mint már mult számunkban irtuk, a Fenséges Ur kiséretével együtt Esterházy Ferencz gróf ur vendége lesz. A föherczeget Veszprémben a vasúti állomásnál íogja alkalmasint a főispán gróf ur és az e czélból megválasztandó megyei küldöttség üdvözölni. A megyei deputaczio e. hódoló üdvözlése valóban inkább Veszprémben kívánatos, mert Devecserben az elszállásolás már tisztán leheletlen. — Hegedűs Sándor orsz. képviselő rokonai látogatása végett a mult héten egy napra városunkba jött. — A püapőki beiktatáson városunk is küldöttség által lesz képviselve, melynek tagjai Osváld Dániel polgármester vezetése alatt a következők lesznek: Néger Ágoston, Noszlopy Antal, dr. Fenyvessy Ferencz, Hanauer Béla, Lukonics Pál, Galamb József, Gyurátz Ferencz, Kis Gábor, Szvoboda Venczel, Pöck Fausztin, Schneider Lipót,-Mikovinyi Ödön, Klein Jónás, Barthalos István, Horváth Lajos, TeuíTel Mihály, Mat kovich Pal. — Utóhangok. A Hannig jubileum alkalmából a következő köszönet nyilvánítások küldettek be szerkesztöscgüp.khez: Nyilvános köszönet. A rendkiviili megtiszteltetés- és kitüntetésnek azon kiváló nyilvánulásáért, mely csekélységem személyiben a tanügyet, ennek terén tett 50 éves jubiláris szerény szolgálatomat — olv energikusan ünnepelte: fogadjak közeli s távoli pártfogóira, tisztelőim, volt kedves tanítványaim s kartársaim hirlapilag — miután épen nagy számuknál fogva az egyenkénti adózás rám nézve lehetlenné lett, — legmélyebb köszönet nyilvánításomat. — Kelt Pápán, aug. 30. 1888. Hannig Antal néptanító. Nyilvános köszönet. Alulirt bizottság nem mulaszthatja el, hogy hálás köszönetét ne fejezze ki mindazoknak, akik az általa rendezett jubiláris ünnepély sikeréhez hozzájárultak. Kifejezi pedig elsősorban az egyházmegyei főhatóságnak, a mely ép oly kegyes, mint figyelmes módon a dicsérő-oklevelet olykép adta ki, hogy annak átnyujtásával az ünnepély lélekemelöleg fokoztassék; továbbá nagys. Néger Ágost apát-plébános urnák a hálaadó isteni-tisztelet kegyes megtartásáért. Hálás köszönetét fejezi ki a helybeli négy hitközség és tanítótestületek elöljáróinak, a KözmüveRdési egyesületnek, Polgári körnek, s a mindezen felsorolt testületek küldöttjeikép jelentkezett t. tagoknak. Köszönetet mond a sajtónak úgy a helyinek, mint a kezel vidékinek és az országos hírlapirodalomnak is, azon szives készségért, melylyel a bizottság közleményeit nyilvánosságra hozni szíveskedtek, s a „Pápai Hirlap" szerkesztőségének, az „Emlék lap" kiadásáért, a mivel az ünnepély érdekességét jelentékenyen emelte,— különösen is. Köszönetet nyilvánít végül mindazoknak, a kik az ünnepélyen részt vettek, annak czéljait-erkölcsi és anyagi eszközökkel elősegítették, s utoljára annak, a ki legelső az érdemben Pápa város lelkes közönségének. -E közönségnek, mely ismét megmutatta, hogy párját ritkítja széles e hazában, a mely az ünnepély minden részét oly csodás lelkesültséggel fogadta és gyámolította, a mely ezáltal fenkölt gondolkozásának fénylő ta\ mijeiét adta, a mely nagyszerűen demonstrált,