Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-09-02

JVlegj elemit Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közAésekre koronkint readkivüli számok is adatnak ki. Bérmentcílen leintek, csak ismeri kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a l a p SZER K. h i o a fal á b a {_() - k o 11 ég i u ni é p ii l c () küldendők. Előfizetési díjalt. Egy évre 6 frt. •— Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár Egy szám ára 15 kr, HIRDETÉSEK 1 hasábos fetitsor térfogata után 5' kr, nyilttérben 50 krajezár. A dij előre fizetendő. 'Bélyegdíjmindigkülön számíttatik Az előfiietési dijak^ s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (GOLDBERG GYULA papírkereskedése, Főiérj küldendők. Pápa váró s hatóságának é stöbb pápai, s p á p a v idéki egyesületnek hivatalos közlönye. Vasút Pozsonytól Pápáig. {RÍ.—Köztudomású dolog, hogy Pozsonytól, Mosonyon át Csornáig a legközelebbi időben vasutat építenek. Csornáról e vonalat folytatni fogják, mert ezt a magyar nyugoti vasúttal, ennek valamelyik pontján összekötni szándékoznak. A tervbe vett vonal életrevalóságában azok, — kik ismerik ama vidékeket, melyeket e vonal átszelni fog, senki sem kételkedhetik. — Gazdag, virágzó földterületeket, viruló rónákat fog e vasút befa tűi, melyek bőséges anj^agot szolgáltatnak majd szállításra a vasparipának és igy kétséget sem szenved, hogy a kibocsátandó vasúti részvények nem holt, hanem jövedelmező tőkét fognak a különböző pénzpiaezokon képviselni. Csak egy a bökkenő az egész dologban. Csornáról ugyanis a vonalat Sárvár felé szeretné vezetni és itt óhajtaná öszszeköttetésbe hozni a magy. nyug. vasúttal egy-két vasmegyei birtokos, hogy igy személyes érdekük, — a közérdek rovására kielégítve legyen. Igen, — bátran elmerjük mondani, hogy a közérdek rovására, mert misem igazolja azt, hogy e vasút, mely ha most még nem is, de idővel első rendű szerepet lesz hivatva vinni a vasúti vonalak közt, Sárvár községgel, melynek alig van 2000 lakosa kereskedelme pedig éppenséggel említést sem érdemel, köttessék össze. A tervezett vonal csak akkor lesz életrevaló, csak akkor lesz igazán jövedelmet hozó, ha Csornáról nem Sárvár, hanem Pápa felé fog vezettetni és Pá- l pán fog összeköttetésbe hozatni a magy. nyug. vasúttal, mely városnak még ma is élénk kereskedelme és 16000 lakosa van, továbbá a magy. nyug. vasútnak egyik legélénkebb állomása is. Városunk h. polgármestere, ifj. Martonfalvav Elek ez érdemben kibocsátott felhívásában igen helyesen jegyezte meg, hogy )5

6gy nagy vidék közérdekének megfelelőbb vasutirány mint ez, — csak kevés létezik hazánkban, sőt közgazdaság;!, forgalmi, politikai és hadászati szempontból is fontossággal fog birni" — de csak azon esetben, ha a két vonal ogyesitése Pápán eszközöltetnék, mert helyes "TTRÍZ A. KI TÖRŐDIK .... Ki törődik, hogy a virág Lassan, lassan elhervad; Hogy levelit elhullatja S nem hajt ismét újakat. Ki törődik, hogy kis folyó Nyáron által kiapad; Nem cseveghet—nem csoboghat, Nem hömpö'yget habokat. Ki törölik, ha szivem majd Fájdalmában megreped; Tudom senki sem bánkódik — S nem ejt értem könyeket. ' Keresztül a Német birodalmon. — Szászországi Schweiz, Schandau, Drezda, Lipcse, Bayreuth, Nürnberg, Berlin, Hamburg-Altona, (Heíírolandj — Irta: FENYVESSY FERENCI. Egy összeromlott panoráma maradna csak emlékemben, ha nem volna alkalmam azt a szép és érdekes utat, mely — keresztül a Németbirodalmon, vezetett, legalább még egyszer átélnem. S igy e sorok- tisztán önzésből, (s nem csak igéret folytán) irvák. A természet egy gyönyörű darabja áll előttem utam kezdetén, a — Szász Schweiz. Büszke rá a német, a szász. A mint Karhbadot, hol hosszabb időt kellett töltenem, időmet, - pénzemet, gyomromat sajnálva, elhagyom, a sárga-fekete szint felváltja a fehér-zöld; mindjárt a szász Schweizben vagyunk. Még a „Mauthbehörde" is udvariasabb a szászé, mint házastársunké, az osztráké, Bodenbachnál x melyet és természetes iránya a Pozsony-csornai vasútnak csak egyedül Pápa lehet. Hála a gondviselésnek, hogy a vasutak irányának megállapításánál eddig a közérdek rovására osztogatott protektiók ideje, Baross Gábor ministerségével lezajlott és igy most alapos kilátásunk van arra, hogy a személyes érdekek mellőzésével a közérdek fog illetékes helyen figyelembe vétetni. • Ez érdemben jön össze holnap városunkban több vidék érdekeltsége. Előre is megjegyezzük, hogy nem hangzatos nagy szavakra, hanem tettekre van szükség. A sült galamb ma már senkinek sem repül szájába és ha az értekezlet ott marad a meddő vitatkozás terén, a helyett, hogy tettekben adna nyilvánulást kívánalmainak, — akkor a sült galambot majd más eszi meg és mi móg a csontjait sem kapjuk meg. Okulhattunk a múltban, tehát szálljunk a síkra. = Báró Hornig Károly megyés püspök Simor János herczegprimással együttesen tartja f. hó 7-én ünnepélyes bevonulását a székvárosba. A menet impozánsnak Ígérkezik. A felszentelés és beiktatás fényes ünnepélyességek közt megy végbe jövő hó 8-án Veszprémben. Az uj püspök szeptember hó 5-én érkezik ugyan székvárosába, de — mint Veszprémmegye alispánját értesítette — megérkezését még nem kívánja hivatalos bevonulásnak tekintetni. Ebből az okból September hó 5-én nem lesz hivatalos fogadtatás, a megye rendkívüli közgyűlése által választott 170 tagu küldöttség sem megy a püspök elé, de azért a pályaudvaron megjelennek a megye, a káptalan és Veszprém városának képviselői a rendes déli vonattal érkező püspök" üdvözlésére. Báró Hornig csak szeptember 7-én tartja meg ünnepélyes bevonulását uj székvárosába, midőn a felszentelésére érkező prímást a pályaudvaron fogadja és vendége gyanánt a püspöki rezidencziába kiséri. Ekkor vonul ki fogadására Esterházy Móricz gróf" főispán vezetése alatt Veszprém vármegye 170 tagból álló fogadó bizottsága, melynek soraiban Véghely Dezső ali?pá non és Kolossváry József megyei főjegyzőn kivül ott les/.nek a me'ye országgyűlési képviselői közül többen, továbbá a veszprémi káptalan tagj.ii, Sárkány Miklós bakon ybéli és Supka Jeromos zirczi apát. A bevonulási ünnepélyességben részt vesz még Somogyinegye küldöttsége Tallián Béla főispán vezetése alatt és Zalaszop kis láhczhid köt össze Teíschcnnel gróf Thun hatalmas várkastélyát biró kis várossal, minden lelki furdalás nélkül, podgyászvizsgálás nélkül tovább mehetsz. Idegen voltodat elárulja a — dialcctus, elárulja az „sz—t", melyet nem birsz egykönnyen a szásztól elsajátítani. A szász Schweitz az az éí-zak németnek és szásznak, a mi „nekünk" Ischl, Gmunden stb. A pünkösd ünnepeken ember- ember hátán van, az egész Drezda és környéke ide rándul ki a kettős ünnepre. Schandau a központ. A Kirnitzs patak kedves mosolygással övedzi körül e kedves kis várost, melyről lakói büszkén állítják (csodálom, hogy Baedeker úr e jó viezczet nem hallotta tőlük), hogy az ő vá-rosuk a birodalom „első szász városa." (Persze, ha az ember Csehországból jön!) A vicz hasonlít az olaszéhoz: „Vedeli Napoli, e piu mori." Ezer ember közül kilenczszáz igy forditja ezt: „Lásd Nápolyt és aztán halj meg." Pedig e mondat csak azt jelenti, hogy ha Nápolyt láttad, akkor utána Mori nevü staczio következik. A schandauiak azonban viezükre nem szorulnak, mert városukat az utazó publikum (erős képzelő tehetséggel bár) a „szász Nizzá"-nak nevezte el. Gyógyforrása ugyan egy gyenge Stahlguellenél, mit nagy áhítattal isznak a fürdővendégek, nincs egyéb, de kell-e jobb gyógyforrás a szabad szép természet üde levegőjénél?! Pabstein hegyéről megláthatni e felséges vidéket, Liliensteint, Kőnigsteint, a magas Winterberg gyönyörű környékét. Egy pompás úton pedig bekocsizni lehet, (sőt kell!) a szép Kirnisch völgybe. Itt ugyan a legelső „néznivaló" egy osbobán csinált vízesés. A csinált vízesést pedig „Grosser Wasserfall"-nak nevezik. Igy lesz a szúnyogból elefánt. Fizetni kell 50 pfenniget, s akkbr a korcsmáros, ki persze nem pazarolja a vizet, mert szüksége van reá, megránt egy rosz kötelet, s — megered a grosser Wasserfall Szerencse, hogy az ember méltó bosszúmegye küldöttsége is. Az idegen küldöttségek és bejelentett vendégek elszállásolásáról Véghely alispán felkérésére Veszprém városa gondoskodik. Az egyházmegye minden részéből érkező papság elszállásáról a káptalan gondoskodott. A bevonulás minél díszesebbé tételére az egyház, a megye, a város és ennek lakossága fognak egymással kezet. Lesz három pompás diadalkapu, melyek közül egyet (a városnak a vasút felöli végén) Veszprém városa, egyet a vármegye, egyet pedig a káptalan állíttat. A .prímással egyidejűleg érkeznek Zalka győri és Hidasy szombathelyi püspök udvari papjaik kíséretében és a prímással, valamint az installációra szintén megérkező Széchenyi Pál gróf földmivelés-, iparés'kereskedelmi ministerrel együtt, kik a püspök vendégei lesznek. A következő napon September 8-án, lesz az uj püspök fölszentelése és beiktatása Simor herczegprimás és a két vendég püspök által. Az egyházi szertartás, mely reggel 10 órakor kezdődik a székesegyházban, hoszszantartó lesz, mert Simor primás az uj püspököt — a rendes szokástól eltéröleg — nem Esztergomban, hanem ennek székvárosában szenteli püspökké. Az ünnepétyes beiktatásra csak a felszentelés végeztével fog sor kerülni. Az uj püspök a székesegyházból palotájába vonul viszsza, melynek három termében és a „Korona" szállodában délután 2 órakór ebédet ad. Az átalakítási és újítási munkálatok most folynak nagy sietséggel a püspöki rezidericziában. A jövő ünnepi hét. Szokatlanul érdekes ünnepi hete lesz megyénknek a jövő hót. Kettő is, három is egyszerre, egy időben. Megyénkbe, s annak fővárosába Veszprémbe érkezik Magyarország Herczeg Prímása, kinek fogadtatása egy maga is fényes ünnep és emlékezetes esemény. Megyénk lesz színhelye az új veszprémi püspök Hornig Károly báró, 0 Felsége a királyasszony kancellárja inthronisatiójának: — s ugyancsak a jövő hét első napján érkezik megyénkbe, Devecserbe a császári-királyi család egyik kimagasló, s nekünk, előttünk, oly kedves tagja: József főherczeg Ö Fensége. Az egész ország tudomást vesz ez ünnepségekről. Az egész ország szeme e napokban kétségtelenül Veszprém vármegyére lesznek irányozva. Minden ünnepi beszéd, felköszöntés, fogadás visszhangozni fog a fővárosi sajtó összes orgánumaiban. Ha — mit hiszünk ós remélünk — szépen, s a kívánt rendben, díszben folynak le az ünnepek, megyénk szép bizonyítványt fog érettségéről kiállítani. Epen azért nem lehet közönyös előttünk az ünnepi programm, s annak keresztül vitele. Nem lehet közönyös előttünk a rend és annak fentartása. Veszprém város ez időszerinti' hatóságának és főleg rendőrkapitányának nagy szerepe lesz a jövő héten. Alkalom nyilík nekik ügyességük, erólyük kimutatására. S bár nem vagyunk beavatva sem a prímás ő eminentiájának, sem az uj püspök ő méltóságának fogadtatás! részleteibe: — de azt az egyet már előre is jelezhetjük, mint kívánni valót, hogy — a veszprémi indóháztól a városig vezető útra több gond fordittassók, mint az például a jelenlegi főispán gróf űr ünnepélyes bevonulása alkalmából történt. Semmi kifogásunk nincs ez út ellen rendes hétköznapokon, mikor nincs ünnepről sző. De összecsőditeni egy nagy tekintélyes deputacziót, oda hivni 3—4 vármegyét és az ünnepelteket deputaczióstól olyan úton bekísérni, melynél újnyi vastagságú por szárad az embernek arczára, díszruhájára: — nem valami „ünnepélyes" részlet. Ugyan ez áll Devecserre is. A hatóságok gondja, ezen segíteni, s hisszük nem lesz oka sem a sajtónak, sem annálkevésbé az ünnepelteknek panaszkodniuk a hatóságok közönye ellen. Fontosnak tartjuk a fogadási hivatalos beszédeket is. Megyénknek p. 0. hol az új püspök székel nem szabad álszerénységből hátramaradni. Mi nem játszhatjuk a püspöki installatiónál a házi úr "szerepét, kinek illik vendégeinek adni az elsőséget. S igy véleményünk szerint az egyházmegyéhez tartozó Zala, Somogy ságát hamar elfelejteti az ide nem messze eső érdekes — Kuhstall. Egy óriás sziklán magától épült sziklacsarnok, hol most persze korcsma tanyáz, de honnét felséges kilátás nyilík a rettentő rengetegbe. Nevét e szikla állítólag onnét vette, hogy in illo tempore a közel eső falvak lakói ide rejtették el marháikat az ellenség elöl. Szép hatalmas hegy a — Lilienstein is. Emlékezetes a szászoknak. A hét éves háború kezdetén a számban különben erős szász sereget e szikla alá szorította H. Erigyes, mig végre az éhség lerakatta velük a fegyvert. Közel Liliensteinhez Kőnigslein városát érinti a vasút, hatalmas várával messziről imponálva. Nagyban emlegetik kútját mert — 190 méter mély. A pápaií artézi kút különb nála. Az előbbiben igaz, hogy viz is van. Drezdához nem messze Weesensteint érdemes megnézni, György herczeg (a szász király öcscsének) kastélyát, mely egy sziklán van épitve, s voltaképen maga a szikla képezi a kastélyt. Az istálló a — harmadik emeleten van, a jégpincze és a kápolna az ötödiken. Azt hiszem a várkastély is hiába keresné — párját, mintahogy Drezda is, Szászország fővárosa, művészi szempontból majdnem páratlanul áll. Rég vágyódtam Drezdába, nem a városért magáért, mely elvégre is nem mérkőzhetik egy úgynevezett Rezidenz várossal sem. De vágyódtam — művészeti kincseért. Megvallom mindig restellettem, mikor a képzőművészeti társaság választmányi ülésén előjött a példa, Drezdára hivatkozom, s nekem bekellett vallanom, hogy Drezdát nem ismerem. Ma aztán — büszke vagyok rá. Ismerem a — rokokó hazáját, a művészetek kincstárát. A város maga alig érdekelt. Négy- öt gyönyörű épületét kivéve nem számit; de — belülről szédítően gazdag. A „Grüne Gewölbe" egymaga megérdemeli a Drezdába menést, hát még a — képcsarnok. Az előbbi a német aranyverés művészetének, az email, a krystall és elefántcsont remekek szép múzeuma. Egyik teremben egy feltűnő nagy arany óra köti le a figyelmet, mit egy augsburgi órás készített 1602ben és a bábeli tornyot ábrázolja. A perczek lefolyását egy kis üveg golyónak a toronyból a talapzatig való legördülése mutatja, mire a golyó felcsapódik újból a tetőzetre, hogy újból mutassa a perczeket és — mint a leirás jelzi— többé „soha" meg ne álljon. Az órát „perpetuum mobile"-nek nevezik. (Igaz, hogy látni az — órakulcs helyét is, mi kétségtelenül rontj i a perpetuum mobile hitelét.) A képcsarnok a világ majdnem legelső műintézete; csak a Louvre és a florenzi vetekedhetik véle. Ez utóbbit jól ismerem, de rám a drezdai nagyobb benyomást tett. Itt ragyog Rafael vüághirű, s mesés értékű sixtinische Madonnája is, melyet külön szobában csodálnak. A parmai iskolát, mesterük Correggio gazdagabban képviseli itt, mint Pannában. Paolo Veronésétől is egy képcsarnok sem bir annyi remeket, mint a drezdai. Eelséges képek vannak itt Rubensiől, s az őt annyira utánzó jfordaenstől, Snyderstől, Tenierstől. A hollandi iskolából hiányzik ugyan a régibb korszak, de a félhomály nagy mesterétől Rembrandtot a drezdai képtár birja alkotásainak talán legszebbjeit. Hogy mily értékűek ezek

} olvasóim elgondolhatják, ha az épen most közlött hirt olvasták, hogy két kis Rembradért egy amerikai úr harmadfél millió márkát fizetett. A tájképfestők közül Ruisdael Jákob van legjobban és legszebben képviselve. De leghíresebb mégis páratlanul álló Wouvermanjqi által, kitől 70 darab kincset őriz a drezdaiképcsarnok. De meg is becsüli a szász, az ő vüághirű képcsarnokát. Negyedik látogatásom (mert minden délelőttömet csak itt töltöttem) épen vasárnapra esett, s egyik bámulatból a másikba estem. A szó- szoros értelmében zsúfolásig volt tele a képtár a szegényebb néposztálylyal a vidékről bejött parasztokkal, napszámosokkal. Kint az utczán pedig százával álltak az emberek, várva bebocsátásukat. Valóban meglepett