Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-07-29

XV. évfolyam. 32. szám. Pápa, 1888. július 29. jYLegj elexillc Mi n d e ii vasa r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koron kint rendkivüli számok is adatnak ki. Bér menteden tevelek, csak ismeri kezektol fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a l a p SZER K. h i v a f alá ba (Ó - k 0 11 ég i u m épület) küldendők. Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár Egy szám ára iß kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben jo krajezár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíjmindigkülön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (GOLDBERG GYULA papirkereskedése, Főtér) küldendők. Pápa város hatóságának é s több p á p a i, s p á p a v i déki egyesületnek hivatalos közlönye. Ä regále-válíság. Most már csakugyan tele van vele a levegő. A kérdés megoldás elé kerül, mert megoldást vár. Az idő gyorsan halad, s a mely kérdés megérett a megoldásra, nagy hiba azzal késlekedni. — Ilyen kérdés a regálé megváltásának fontos kérdése, melyről már egyik előző számunkban is irtunk, s melyet mai vezérczikkünk thémájáúl is választottunk azon egyszerű okból, hogy ez annyira életbevágó kérdés megoldásának módozataihoz mi is elmondjuk szerény véleményünket. A regálé megváltása nem csekély nehézségű probléma. Annak igazságos keresztülvitele, az egész kérdésnek gyökeres ismeretét involválja magában. De előre is kijelentjük, hogy a leghelytelenebb dolog lenne a regálé megváltását tisztán — pénzügyi szempontból tekinteni. Aki ezt teszi, vét az ország közgazdasági érdekei ellen! A mi az eddig napvilágot látott megoldási módozatokat illeti, megvalljuk, veszedelmes dolognak tartjuk annak kimondását, hogy a regalejog, (mint ezt állitólag a kormány tervezné) 1889. január 1-én az állam tulajdonába megy a nélkül, hogy ezzel egyidejűleg maga a megváltási mód is megállapittatnék. Az állam magánjogokat egyszerűen el nem sajátíthat; csak ki sajátíthat. Ezt pedig csak is teljes kárpótlás mellett teheti. E teljes kárpótlást pedig — ki mondjuk nyiltan — csakis a készpénzben való megváltással lehet elérni. Ez felelhet meg egyedül a czélnak. Minden más egyéb modalitás a legártalmasabb fegyver, mely nem védené, de egyenesen megtámadná főleg a kisebb regale birtokosokat is. Mert megkell jegyeznünk, hogy a regale birtokosok közé nemcsak az állam (mely regáléban közel 26 millió frt értéket bir), s nemcsak püspökségek, hitbizományok tartoznak, de a földnek minden néven nevezett kisebb, közép és paraszt birtokosai is, a közbirtokosok stb. Ha most ezeknek kész pénz megváltás helyett valami megváltási papirt ád az állam:' — ez által egyenesen kárt okoz nekik, mert a közép- s kisbirtokosoknak pénzre lévén szükségük, kénytelenek lesznek a megváltási papírt potom áron készpénzért eladni, melyen aztán csak a — börze spekulánsok, s nem a gazdák nyernek! Ne papírt, de készpénzt adjon az állam a regale birtokosoknak! Ez az egyedüli tisztességes, igazságos megváltás. Igen kónnjáí ezt keresztül vinni. Alkalmazza az állani ugyanazon fizetési módszert, a mit a földhitelbankok követnek. Ezek is alapszabályuk értelmében a megszavazott kölcsönt zálogleveleikben adják ki, de csak — elvileg, mert magok határozzák f

meg a záloglevelek kurzusát, melyért aztán készpénzt adnak, illetve azon áron azokat rögtön escomptirozzák. Ez által nem jő elő azon eset, hogy a kisebb s ily ügyekben tájékozatlan kisebb földbirtokos a börzén veszitsen a záloglevelek miatt. Ha az állam hasonló módon járna el, megakadályozná az uzsorás geschafteket, s sokat segithetne földbirtokosainkon. De e kérdéssel még egy fontos kérdés is függ össze. Ertjük a — regálé bérlőket. A mai regálénak majdnem legnagyobb része bérbe van adya. Mi lesz ezekkel, ha az állam már 1889. jan. l-re a regálé jogot magának váltja meg, s az ő bérleti szerződésük pedig, e terminusnál tovább tart?! Nem oly könnyű e kérdés, l^int a minőnek látszik, mert erőszakkal mindent könnyen meglehet oldani, dl — igazsággal és méltányossággal elbánni ily complikált kérdéssel nem egy könnyen lehet. Minden esetre Magyarország földbirtokos osztálya nagy aggodalommal tekint e kérdés megoldása elé. A megváltás fő elvére nézve mi is elmondtuk nézetünket, inetyet legigazságosabbnak, sőt földbirtokosaink érdekében egyedül üdvösnek tartunk. Reméljük nem lesz okunk az eredménynyel elégedetlennek lenni. = Hirdetmény. Földmives iskolának városunk határában legnagyobb részt a közalapítvány tulajdonát képező agyagliki pusztán leendő felállítása iránt a in. kir. fbldmivelés, ipar és keresk. ministeriumnak ajánlatot tenni, a városi képviselő testület f. é. július 14-én tartott közgyűlésében szótöbbséggel elhatározta, minek módozatai az ezzel járó terhek és kötelezettségek iránt a 70 számú határozat teljes felvilágosítást nyújt s ez a jegyzői hivatalnál mindenki által betekinthető. Ugyan azon közgyűlésben az artézi kut furatásának tovább folytatása is elhatároztatott s az ez iránt kötött pótszerzödés egyhangúlag elfogadtatott. Mi az 1886. XXII. törv. czikk 113. §. értelmében ezennel közhírré tétetik. Pápán, 1888. július hó 15-én. Nagy Boldizsár, főjegyző. Az ihászi csata emléke. Kis Ernő főiskolai tanár ur kegyeletes és hazafias indítványt terjesztett a pápavidéki közművelődési egyesület választmánya elé, melynek egyhangú elfogadását és megvalósítását alaposan reméljük és jogosan várjuk. •— Az indítván}

7

" következő: Közmivelődési egyesületünk rövid fennállása óta az alapszabályok által kijelelt minden irányban törekedett feladatát megoldani, czélját elérni, mely hazafias munkásságának gyümölcse bizonyára nem is marad el. Egyesületünknek ezen munkás életét látva, vettem bátorságot arra, hogy egy, bár alapszabályainkban nem jelzett, de egyesületünk czéljával igen összeillő, mert szintén culturális s nem kevésbé hazafias ügynek felkarolására a Tek. Választmány figyelmét felhívjam. Jövő év jun. 27-én negyvenedik évfordulója lesz a városunk közelében lefolyt ihászi csatának. Városunk lakói közül sokaknak szive elszorul, ha az átélt izgalmas nap történetét emlékezetükbe visszaidézik. A városunkba elható ágyuszó, a toronyból látható füstfellegek sokat menekülésre késztettek, s a Cholera által e napokban már jól megtizedelt városban a félelem és aggodalom ütött tanyát. Ez volt 1849. jun. 27-nek története városunkban. Azalatt pedig Ihászinál Schütte tábornok erős lovassággal Pápa felé nyomta és a főseregtől elvágta Kmeti ezredest. Előző napon lett kirendelve városunk honvédsége is, a mintegy 100 főnyi s 3 ágyúval is rendelkező huszárság, s jun 27-én estefelé már hozták városunkba a sebesülteket s 2 sérült ágyút is, mint ezt városunk ez időbeli korrajzának nagyérdemű irója Plosszer Per. r. kath. plébános a rni számunkra feljegyezte, s 8 óra tájban már Tapolczafő irányában hátráltak hadaink, mert vereséget a mieink szenvedtek. És mégis ez elvesztett csata emlékét tartom ón Tek. Választmány megörökitendőnek. Mert igen rövid látású történetkedvelő az, a ki csak a nyert csatáknak tulajdonit sikert, hiszen akkor 184%-ik önvédelmi harezunk kárbaveszett volna, pedig ki tagadhatja, hogy önvédelmi harezunk képezi mai alkotmányos életünk alapját? Különben is nincs mit szégyenlenünk vereségünket, az ellenség maga 237 emberre teszi a saját veszteségét. A győztes Schütte tábornoknak nagyon sietős lehetett csata után az utja, mert az elesetteket hiányosan takaríttatta el, azt mutatja egy kis jegyzet, a melyet Szeglethy György barátomnak a Pápai Lapokban egykor megjelent leveléből közlök, s mely a következő: „Alólirott ezennel hitelesítem, hogy Ihászi Mészáros József — Molnár Ignácz marcaltheői uradalomhoz tartozó hajdúk, Vellner János faragó béres és Takácsin lakó fia Vellner József az ihászi csatán elesett 28 testet, melyek közül 9 német katona volt, Ihászi és Marcaltheői határban eltemettek. Költ Ihászi jul. 1. 1849. Id. Stetina Per. sk. számvevő Midőn az ihászi vereség hire városunkba érkezett akadt-e sziv, a mely el nem szorult, maradt-e arcz, a melyre nem a bánat ült ? S kérdezzük meg ma, hol őrzi a kegyeletes utókor az elesettek sir ját, bizony ide illők a költő szavai: „Mennyi nemes bajnok, méltó sok századot élni, Pónytelén itt szunnyad, s kő se mutatja [helyét! Hány bajnok hala igy, de csak a boldog [leli bérét: A meggyőzöttnek csillaga véle tűnik. Igy hamvadtak el ők alacsony moh[lepte gödörben, S a feledékenység éje borítja nevök." Tek. Választmány az ihászi csata emlékét megőrizni első sorban nekünk, pápaiaknak kötelességünk. Ha nem ily kiválóan mivelt társaságban szólanék, elmondanám, hogy külföldön a jelentéktelenebb történeti emlékű helyek sem maradnak megjelelés nélkül; elmondanám, hogy egy szemeink előtt álló emlék figyelmünket élénkebben lekötheti egy kötetnyi értekezésnél: kifejthetném,hogy ha a nagy Németország érdemesnek tartja emléklapokkal ápolni a nép kebelében a történelmi ismereteket, menynyivel inkább kell tennünk ezt nekünk, kiknek történelnii ismereteink ébrentartására a legnagyobb szükségünk van: de engem ezek elmondásától egyesületünk választmányának emelkedett hazafias miveltsége felment, s én az ihászi csata emlékét megörökíteni czólzó indítványomat további indokolás nélkül a t. választmány figyelmébe ajánlom. Ne országra szóló, még csak ne is e vármegyére kiható gyűjtéssel fogjunk az emlékkő felállításához, kitelhetik az magunktói is. Egy letört oszlop, hazai márványból, meg fogja őrizni a hely emlékezetét és ápolni fogja késő időkig az utódokban is a hazaszeretet erényét. Óhajom, hogy jövő évi egyesületi közgyűlésünk az ihászi honvédemlék felállításainak ünnepélyével összekapcsolt legyen, s az emlékkőre szükséges összeg beszerzése, az emlékkő helyének meghatározása, s egyéb szükséges intézkedések czéljából egy bizottság küldessék ki, a mely az emlékkőnek a kitűzött időre felállításáról gondoskodjék. Pápa, 1888. jul. 25. Könyvtárnoki jelentés a pápavidéki közművelődési egyesület közgyűlésére. Mélyen tisztelt közgyűlés! Alapszabályaink 13. §-a az egyesületi könyvtárnok tisztévé teszi a közgyűlésen a könyvtár állapotáról szóló jelentéstételt. Midőn ennek alapján szives türelmüket pár perezre igénybe venni bátorkodom, egyesületünknek egyik legközhasznúbb, s legtöbb sikert felmutató működési teréről r

a következőket van szerencsém előterjeszteni: E napokban telik le 15 éve annak, hogy 1873. jul. 13-án a nagymélt. vall. és közokt. miniszt. egy rendeletet küldött le a vármegyékhez és városokhoz, a melyben azokat tudományos és művészeti célú egyesületek alakítására és pártolására hivta fel. A magas kormány rendelete az alakítandó egyesületek czéljáról szólván, hangsúlyozza azt, hogy azok ugy a műveltek biztos tovább haladását, mint a nagy közönség művelődés iránti vágyának felköltését célozzák. Ezen felhívás megértése hozta létre városunkban az ismeretterjesztő egyesületet, a melynek első munkateréül a nyilvános felolvasások tartása szolgált. A társulat buzgó felolvasói azonban rövid időn azt tapasztalták, hogy felolvasásaikkal jobbára a már úgyis mivelt, s különben is kicsiny körnek érdeklődését tartják csupán ébren, és igy fealdatuknak csupán egyik részét oldják meg: gondolkodtak tehát olyan ut és mód felől, a mi által a nagy közönség kevésbé mivelt elemeit is a mivelödésnek megnyerjék, és igy létre hozták 1876-ban a népkönyvtárt. Ez a népkönyvtár létrejöttének rövid története, s ez világosítja meg e könyvtár fenntartásának célját. — Kicsiny, alig 200 kötetnyi volt a könyvtár, a mely a közönség rendelkezésére bocsáttatott, és e kis könyvtár fennállása eredményezte mégis azt, hogy városunkban az Ismeretterjesztő Egylet nem tünt el nyomtalanul, hanem alapszabályai a kor ujabb kívánalmai szerint átalakíttatván, egy uj nevü. htimanísticus irányú egyesület, Közmivelődési Egyesületünk alakíttatott. A felolvasások ugyanis midőn már megszokottakká lőnek, oly kevés érdeklődéssel találkoztak a közönség részéről, hogy utóbb felolvasó sem akadt, a ki a városháza nagy termében a jó formán üres falaknak beszéljen, s ezen ugy nevezhetném, „hangtalan évek" alatt is a népkönyvtár hiven teljesítette culturális feladatát, olvasóközönsége el nem apadt, sőt évről évre nevekedett. Igy törtónt, hogy a könyvtár számára 18S 5-ben külön helyiséget kellett bérelnünk, miután a könyvtár könyveiben és olvasó közönségében egj^aránt növekedett. Egy kr. egyhétre minden kikölcsönzött könyv ára, s az évi bevétele a [könyvtárnak ezen krajcárokból ma eléri a 35 ftot, a mely összeggel a könyvt. helyiségeért járó lakbér fedezhető. Szüksége van azonban e bevétel mellett évenként a könyvtárnak az egyesület és a városunk szokásos évi 30 frt segélyére, mivel csekély számú, 452 kötetre menő könyvei a folytonos kihordás, s főképen a különböző foglalkozású iparosok által használás folytán egy év alatt ugy szólván használhatlanokká válnak. Igy az egyesület könyvtárának gyarapodása igen lassú és nincs arányban az olvasóközönség gyarapodásával, a mely közönség a legutóbbi 3 évet vetve egybe, igy gyarapodott: 1885-ben 2410 könyvkivétel történt, a mely szám 1886-ban már 2892-re emelkedett, az 1887. évi számadás szerint pedig már 3628. könyvkikölcsönzés történt. Ezekből állott m. t. kgy. jelenteni valóm a népkönyvtárról, főképen arra kívánóin felhívni a m. t. kgy. figyelmét, hogy a Népkönyvtár könyveinek gyarapítása nem áll arányban az olvasó közönség gyarapodásávalj s ennek arányában jelentékenyen hátra marad. S midőn még megemlítem, hogy a tanuló ifjúság, a nép kiszolgálhatása iránti tekintetből, már 1885. óta ki van _zárva a könyvtár használatától, s hogy olvasó közönség legnagyobb része a kisebb iparos családok köréből kerül ki, jelentésemet befejezem, 6 részemről a 4 éven át tapasztalt kitüntető bizalmat megköszönve, könyvtárnoki tisztemről viszonyaim változta folytán lemondok, s kérem a m. t. kgy. lemondásomat elfogadni kegyeskedjék.