Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-06-10

iVlesJelexiilt Minden vasárnap. ICözérdekü sürgős közlésekre coronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtaínak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a l ap SZERK. k i c a >' a i á b a (í) - I,• o 11 ég i u m, é p ii l e t) küldendők. Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár Egy szám ára iß kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos jj elitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 50 krajczár. A díj előre fizetendő. Bclyegdíjmindigkülön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hiralalába (GOLDBERG GYULA papírkereskedése, Főtér) küldendők Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Pápa, J8S8. jun. 9. Messze kimagasolva díszeleg •vármegyénk ívj székháza- Veszprémben. Egy impozáns épület a maga teljességében, melynek formája és st}

7

]je, vagy belső felosztása ellen megvolt ugyan erős kritikai bírálatunk nekünk is. — de impozáns voltát el nem tagadhatjuk. A külső dísznek azonban kell, hogy megfeleljen a belső is. Már pedig e tekintetben igen sok a kívánni való. Székházunk nagy terme szerencsétlen .,diszítés'

£-nek esett áldozatul. A vármegye mindenekelőtt megrendelte az uralkodó királyi pár életnagyságú arczképeit a diszterem számára. Volt ugyan hang akkor, s ha nem csalódunk, épen a volt kir. ügyészünké, Cserna Vinczéé, ki e képek megfestését elsőrendű fővárosi művész ecsetjére óhajtotta bizni. Azon időben azonban Veszprémben több rendkívül ügyesen sikerült arczkép került ki egy tehetséges festőnek, Pápay Viktornak keze alól. A megyegyülés nagy többsége méltán hízelegni akart Veszprémnek azzal, hogy egy veszprémi festőt bízott meg a kérdéses képek kivitelével. De hát nem sikerülhet minden mindenkinek. S ma már egyhangú a vélemény 0 Felségeiknek székházunk dísztermében felaggatott képeiről. E képek melyek a művész attellierjében még elég jól vették ki magukat: — itt az impozáns teremben bizony igen szerencsétlenül díszelegnek. Nem kell műértői szem hozzá, hogy azokat elkibázottaknak tartsuk. S ha ez igy van: — valami segítségről okvetlenül kell gondoskodnunk. Van nekünk a megyében egy „ad hoc" kiküldött művészeti bizottságunk, ezt kell megbízni, hogy gondoskodnék ez arczképekről. Vagy meg kell beszélni a képek szerzőjével a kijavításokat, vagy — le kell vennünk a képeket a diszfalakról. Tertíum non datur. Igaz, hogy kár a pénzért. De a műérzék, s annak tiszteletben tartása mégis csak előbbre való, minden télreértett sentimentalismusnál. Ha mindig abból indulnánk ki, hogy „kár a pénzért": — akkor semmit sem lehetne soha megváltoztatni. Akkor minden roszat mi pénzbe került, folyton fent kellene tartani, mert „kár a pénzért". Valóban nem tudom, nem lenne-e inkább jobb semmi kép, mint épen ez alapjában elhibázott két kép, De azt véljük, kellő figyelem és a szerzőnek szívessége mellett lehet a képeken segíteni: S mi bizunk Pápaj- úrnak ismert tapintatában, hogy ha a megye őt e kijavításra felkéri, ő már csak saját művészi reputacziója érdekében is kész lesz a szükséges ecset munkát elvégezni. De más ügy is van e kérdés mellett, miről szólni akarunk. Olvasóink emlékeznek arra, hogy az orsz. magyar képzőművészeti társaság mult évben megyénk székvárosát tüntette ki azzal, hogy az első vidéki képkiállítást Veszprémben rendezte. E tény culturalis életünk egyik legkimagaslóbb ténye volt, s bizonyára még ma is élénk emlékezetünkben vafi a szép emlékünnep. Akkor vármegyénk elhatározta, hogy ez emlékünnep tiszteletére, képeket fog vásárolni az új.székház díszterme számára. A veszprémi képkiállitáson nem voltak alkalmas képek kaphatók, s a kiküldött szakbizottság közelmúlt történelmünk egy-két félistenei arczképeinek megren- j rancsnoka Maróthi Mihály is, a kinek és társaidelését hozta javaslatba. Vármegyénk •'" -"- ^ derék alispánja épen e sorok Írásakor van Budapesten, hogy érintkezésbe tegye magát hazánk jeles művészeivel. Lapunk zártakor értesülünk, hogy a kiváló művészek legkiválóbbja, Vastaga György maga, azon kedves órák emlékére, miket Veszprémben úgy a főispán gróf által a fővárosi művészek tiszteletére adott estélyen, mint az érintkezés más alkalmain Veszprémben a „megyebeliek" között töltött, — nem is kívánja ecsetje remekeiért vármegyénktől a honoráriumot oly mértékben, mint ez neki másoktól járni szokott. Vagyis magyarán, vármegyénk egy Vastaghtól képeket fog bírni oly áron, mit hatodrendü festő szokott kívánni. Szükségesnek tartjuk végül, hogy vármegyénk bold. főispánjának, Fiáth bárónak arczképét is birja megyeházunk. Sajnos, históriai érdek szempontjából, hogy főispánjaink ós alispánjaink arczképeit nélkülözzük. íme, mily általánosan érzett hiány ma, hogy 6\y kevés históriai arczképeink vannak! De a fellendülés e tekintetben megtörtént. Veszprém megye kezdeményezte a történelmi arczképcsarnokot, mely királyunk és a magyar törvényhozás kegyéből már fenn is áll. Megyénknek jó példával kell előállani, s nem bort prédikálni és vizet inni. A nemzet közművelődési, műfejlődési és müalkotási processusának segit és mozdítja elő megyénk, ha müérzékkel áldoz a hazai képzőművészetnek. Ez áldozat lesz legszebb disze vármegyénk székházának. Egy fejezet Pápa történetéből. A várbeli zsoldos hatlak felzendiilése. Az 1600-ik esztendőben az volt egyik országos bajunk, hogy Rudolf királyunk nagyobb kedvét lelte a különböző órák összeegyeztetésében, és a csillagvizsgálásban mint országa ügyeinek rendbehozásában, s mig ö az órák és a csillagok járását vizsgálta, zsoldos hadairól megfeledkezett, azok zsoldját nem szolgáltatták ki rendesen, sőt Pápán még rendetlenül se, haragudtak is e miatt a végvárak őrségei, de leginkább a Pápára helyezett francia zsoldosok, Ezek haragjukban elhatározták, hogy Pápát, ha a török eddig elmaradt zsoldjukat kifizeti, annak adják át. Június elsejét irták már a nevezett évnek, s a pápai zsoldosok néhánya 7 tallérnál többet ez esztendőben még nem kapott, az őrség e miatt már március óta zúgolódott, de Ígéretekkel, reménynyujtással, hogy rövid időn megkapják az elmaradottakat is, féken lehetett Őket annyira tartani, hogy a lázadás csak június elsején tört ki. A pápai vár örségét ez időben francia, magyar és német katonaság képezte, s az elégedetlen francia zsoldosok a másik két nemzetbeliek felett túlsúlyban voltak. A magyar és német őrség sem lehetett megelégedve a helyzettel, de mig ezeket az uralkodóház iránti hűség s a magyarokat még a hazájok iránti szeretet is gátolta a zendülésben való részvételükben, a franciák fék nélkül engedték át magukat haragjuknak, hogy mivel az ö zsoldjukat mind ez ideig meg nem fizették, majd megfizetnek ök ezért a császárnak. Igy gondolkozva a francia őrség tisztei Fintus és de la Motta jun. i-én Maróthit, a magyar csapatok parancsnokát, továbbá Slacovicsius Farkast, Bakács Sándort és más tiszteket magukhoz hivtak hadi tanácskozás ürügye alatt, s midőn a tanácskozás kezdetét vette volna, nagy számú fegyveres francia tódulván" a helyiségbe, tisztjeinket a fegyver letevésére szólították fel, mit midőn ezek megtenni vonakodtak, s némelyek kardot rántottak, a franciák azokra rögtön rárohanva őket levágták, s a többit lefegyverezvén elzárták. Ezek között volt a magyar örs^g p

a

" nak fogságbeli áliapotát, Vathay Fer. hadnagynak náluk tett látogatásáról irt cikkünkből ismerjük, s ö tőle tudjuk, hogy szerettek volna a foglyok börtönükből, a Majthényi házból, valahogyan megszökni, de a szökés csak Vathaynak és Pap Istvánnak sikerült. Bajos is volt a fogságból megszökni, mert a franczia zsoldosok mihelyt a tanácsházban együtt kapott tiszteket elzárták, az őrségekre siettek, s mivel azon napon épen a német örségen volt az őrszolgálat sora, azokat őrhelyeiken meglepvén, lefegyverezték, s ez idő óta a város kapuihoz s őrhelyeire csupán maguk közül helyeztek örcsapatokat, és hogy zendülésük teljes legyen, a lefegyverzett magyar és német őrség ruháit, fegyvereit és lovait maguk közt elosztották, sőt azok nejeit és leányait is rabszolgáikká tették. Néhányan meg ugy gondolkozva, hogy úgyis a török lesz ezután az ö legjobb barátjuk, maguk is török ruhába öltöztek és török módra rendezték be életük módját. Legjobban megörültek e furcsa világnak a várban fogva volt törökök, mert ezek börtöneit most a franciák megnyitván, mint legjobb barátaikat küldték őket Székesfehérvárra azon izenettel, hogy ha a pasa elmaradt zsoldjukat kifizetteti, Pápát neki kezére adják. Nagy meglepetést szült e hir Székesfehérváron a pasa tanácsában, csakhogy most saját bűneik büntetése szállott e jó urak fejére, mert ök már annyiszor tőrbe csalták hamis beszéddel az ellenséget, hogy most a legőszintébb szándéknak sem tudtak már hinni, de sőt cselt sejtettek, s csakis mikor csapatostól jöttek már a foglyok, kezdték a dolgot komolyabban venni és Achmet pasát egy havi zsolddal és 60 lovassal Pápára küldték, hogy a hozzájuk állani készülőket a porta hűségébe fogadja. Ideje is volt, hogy gondoljanak valamit a fehérvári törökök, mert a franczia zsoldosok zendülésének hire Bécsbe jutván, a kormány azonnal intézkedéseket tett sérelmeik lehető orvoslására, nehogy a várnak a törökök kezére átadása csakugyan bekövetkezzék. A pápai felzendült őrség az idejött basának előadta, hogy jó lesz Pápára minél nagyobb számú török örséget még idején bevetni, mivel a császári hadak részéről az elpártolás miatt boszuállás várható, de a törökök jó ösi szokásuk szerint csak halogatták az őrség megerősítését, s az egész ügyet, mint ebül nyert jószágot, könnyen vették. Hogy azonban a zendülök jól számítottak, az csakhamar bebizonyult, mert Schwarzenberg győri parancsnok Mátyás főherceg és fővezér parancsából lovas és gyalog hadaival Pápa alá jött és utasítása szerint 25 lovast oly izenettel küldött be a várba, hogy a zsoldosok teljes bünbocsánaton kivül zsoldjuk kifizetését nyerik, ha io nap alatt a császár hűségére visszatérnek. A forradalmak jól ismert rövid válasza volt a zendülök felelete, az ugyanis, hogy- már késő. Ennek a szónak a nyomában pedig forradalom idején pusztulás jár és halál. Ujabb követ is jön a zendülököz. ki már a császár követe Pécsi utasítása szerint már a napot is kitűzi, a melyen az elmaradott zsold ki lesz fizetve, de meghallgatásra ez sem talál. Volt idő, igy okoskodhattak a zendülök, hogy az ö kérelmük sem hallgattatott meg, és haragos embernek olyan jól esik a boszuállás. Most már nem kell a császár pénze nekik, nem urok többé a császár, kimennek országából, s arra kérik Achmet pasát, adasson melléjük török csapatot, a melynek fedezete alatt eljuthassanak a tengerig, hogy majd más országban ismét zsoldba állhassanak, a hol rendesebben kiadják fizetésüket mint Pápán. De Schwarzenberg másként gondolkozott, ezt a csúfságot megtörténni nem engedheti, s miután látta, hogy itt a könyörgés nem használ, ostrommal kísérli meg a várat elvenni a zendülöktöl. I Éjjel jun. 24-én közel a vár fala alá küldi hadait, de ä franciák megtudták Schwarzenberg szándékát és az általunk már jól ismert tüzes malomhoz 300 főnyi örséget rejtettek el, s midőn Schwarzenberg hadai a legszebb reménynyel oda lopództak a vár alá, ezek a malom mögül hátukba kerültek, s a táraadás zajára a várbeliek is a kapukon kirohanva Schwarzenberg hadait rövid harc után visszaszorították. Schvarzenberget hadainak kudarca erősebb ostromra buzdította, s elhatározta, hogy Győrből ujabb csa'patokat rendel tábora erösbitésére, j£ai sgámunlOioz fél ív miliőmet van csatolva* s Pápát teljesen körülzárolja, hogy akár ostrommal, akár kiéheztetéssel, de a zendülöket meghódolásra birja. A vett parancs folytán Nádasdy és Kollonits jönnek csapataikkal Schvarzenberg táborába, kiknek megérkeztével Schvarzenberg mindenekelőtt az emiitett malmot, a melyet a franciák ujabban sáncokkal s 2 ágyúval, s örséggel is megerösitettek, vette el az ellenségtől, kik most észrevevén helyzetüknek aggasztóbbá változását, egy végső kirohanásra kezdtek gondolni, oly célból, hogy ellenségeiket a vár alól elszélesztve utjokat a fenyegetett várból a biztos menedéketnyujtó Fehérvár felé veendik. Bizony lett volna okuk megbánni a törökkel kötött barátságukat, mert az ime egy lépést sem tesz felmentésükre, de férfi tulajdon a büszkeség a mi őket a megkezdett útról visszafordulni nem engedi. Ezért jul. 26-án napkeltével megkísérlik tervük végrehajtását. A tüzkapún rohan ki a mintegy 800 főnyi zendülő csapat Schvarzenberg táborára. A támadás váratlanul jött és Schvarzenberg vezéri sisakja nélkül fegyvertelenül kap lovára, övéit az esküszegök ellen harcra tüzeli , de egy golyó által csakhamar elnémittatott. Festő ecsetére lenne méltó a jelenet, midőn emitt a lováról lebukott vezért emelik ki övéi a csatatérről, amodább Nádasdy buzditja vezérök haláláért boszura az ostromló sereget, mely most a leghösiesebb elszántsággal veti magát a zendülökre, s bosszúálló sebeket osztva veri vissza őket a vár kapuján. Néhányan foglyul estek közülök, ezek Nádasdy elé vitetvén azt vallják, hogy odabenn már kevés az élelem, de a zendülök készebbek tovább is lóhúst enni, s ha az is elfogy, a fogoly örséget felfalni, sem hogy meghódoljanak az ostromlóknak, mivel félnek a büntetéstől. Félelmük nem volt alaptalan, mivel a sereg e fogságba jutott zendülöket is megnyúzatta. Schvarzenberg elestéről Mátyás fhg. még azon órában útnak indított gyors futár által értesíttetett, s mig a kinevezendő uj vezér megérkezik , a tábor tisztjei által helyettes fővezérül Nádasdy választatott. Helyettes vezérsége csak pár napig tartott. Uj fővezérül Mátyás fhg. által Radern küldetett a sereghez, ki rövid itt léte alatt bár többször vissza verte a zendülök apróbb kirohanásait, nagyobb sikert azonban nem mutathatott fel, minthogy csakhamar megbetegedett, s elébb Győrbe, majd Bécsbe vitette magát, s Nádasdyt hagyta itt helyetteséül. Ez alkalommal azután a helyettességből rövid időn a sereg vezérévé lett kinevezve Nádasdy, mivel Radern midőn betegségének orvoslása végett Bécsből övéihez Csehországba akart menni, útközben Német-Bródban elhunyt. Igy tehát mint kútfőnk Istvánfy megjegyzi, mégiscsak magyar emberre maradt Pápának a zendülöktöl visszavétele. Nádasdy azonnal szűkebbre vonta az ostromló sereg gyűrűjét a vár körül, tudta, hogy odabenn az élelem fogytán van. S számítása csakugyan helyes volt. Lassanként a lóhus is elfogyott, és a sor már a fogolylyá lett őrség felfalására került volna, de ettől mégis megiszonyodtak a zendülök, s elhahározták, hogy szent Lörincz éjszakáján aug. 10. változatos életük színteréről titkon megszöknek. Ezért azon gyalog ösvényt, mely a vár keleti oldalán elterülő tó és a várárok között állott, s a mely süppedős voltánál fogva igen akadályozta a menekülést, szalmával behintvén arra deszkákat raktak, s a nevezett éjen megkezdték a kiszökést a várból. Ki törődnék most azzal, hogy néhol vizben is kell gázolnia, csak, ezt a sokszor hitványnak nevezett életet lehessen megmenteni. A zsoldosok fegyvereikkel, harcra készen, lépnek az alattuk ingó és süppedő hidra

3 s követik őket asszonyaik. — Tul a tavon oly biztatólag integet a Bakony, jó menedékkel kínálkozik azoknak, a kiknek sok okuk van az elrejtőzésre. A Bakory aljában állottak a Nagy Lajos királyunk által épített fényes karthausi templom romjai, csak idáig juthattak, midőn a menekülésükről értesített Nádasdy lovasaival utolérte őket. Kétségbeesett heves harcot vívnak a zendülök, de mire a nap aug. 11. feltűnt, már nem volt zendülő csapat, csak a Bakony aljában a templom romjai körül volt egy behantolatlan uj temető. A zendülök vezére de la Motta is osztozott övéi sorsában, s fejét Kollonits levágatván, diadallal vitette a sereg táborába. Összeszámlálják a holtakat, s hozzáadva a foglyul esett 90 zendülő számát, kitűnt, hogy mintegy 200-nak nyújtott menedéket a Bakony. Sebesültek s hol* 25*