Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-06-10

tak mindkét fél részéről voltak, mert a zendülök nem adták ingyen éltüket. A sebesültek közt volt Kajdocsi Farkas is Nádasdy seregéből, kinek balkeze volt átlőve, megpróbálták orvosolni, de bizony sebeiben a táborban meghalt. ©e bár nagy volt az öröm Nádasdy seregében Pipa visszafoglalása felett, mégis semmi sem múlhatta felül a fogságból kiszabadított őrség boldogságát, sokan Örömükben sírtak, mások Nádasdynak lábai elé borultak hálálkodva a sok nyomoruságukra elhozott szabaditásért. Erre Pápa visszavétele Mátyás fhg.-nek hirül adatván, az ismét Maróthit nevezte ki Pápa parancsnokául, mint a ki inkább fogságot szenvedett, de esküjét megtartotta. A fogoly zendül ökre a legszomorúbb sors várt, a kor szokása kívánta meg a legkülönfélébb kinos halálnemek elővételét igy némelyek forgó malomkerekekre köttetettek, mások zsúpba csavartatván megsüttettek; voltak, kik ugy korbácsoltattak agyon, mások kiéheztetett kutyákkal tépettek szét, némelyek nyakig a földbe ásva agyonlövettek, mások ugyanígy de az éhség által megkínozva vesztek el. A főbb bűnösök Bécsbe szállíttattak, s közülök Schakunay Lörincz a vár udvarán felnégyeltetvén, teste négy utcavégre tüzetett ki. Balde János hadnagy, Benge Mihály és Revei Hissán őrnagy a Thabor-, Stubenthor- és Landstrassé terén karóba húzattak; hatan u. m. delaVisson, de la Thoa hadnagyok, Mayr János tábori sebész, Larancs János, Bannes Mihály és Muglier Claudi jobb karjuk levágására ítéltettek, s azután kettesével a Grabenen, Neu-Markt és Hoch-Markt téren kivégeztettek. Ezen fejezet kútfőiül Istvánfy Regni H. Hist. L. 23. és Kreckwitz „Totius Regni H. Descr." müvek szolgálnak. Közegészségügy. Május hóban a közegészség minthogy á betegek száma szaporodott és a halálozási arány emelkedett az előzőleg lefolyt havinál kedvezó'tlenebb volt. A mi a kórállapotot illeti a leginkább előfordult betegedések voltak az acut jellegű torokhörg és tüdőlobok, a mely betegségek ugy felnőttek mint gyermekek között egyaránt el voltak terjedve, átlag enyhe jelleggel birtak s többnyire szerencsés lefolyást követtek; előfordultak heveny, gyomor és bélhurutok is, többnyire kisdedeknél, azonban csak jelentéktelen számban, de egyes esetekben halálos kimenetellel. Váltólázak csak kivételesen, nagyon gyéren észleltettek s könnyűlefolyásuak voltak. A mi különösen a heveny fertőző bajokat illeti: a vörheny Pápa város területén egészen megszűnt a kanyaró ellenben ujabban több esetben felmerült, de konyü lefolyású levén, halált nem okozott, utóbbi időben a hökhurut is jelentkezett; ezen betegségek terjedésének megakadályozása czéljából intézkedés történt, hogy az oly házakból, a hol ily esetek felmerülnek, a gyermekek az iskolába ne bocsájtassanak; mutatkozott szórványosan a roncsoló toroklob is, ezen fertőző betegség ellen is óvintézkedési szempontból az egészséges gyermekek a betegektől lehetőleg különítettek, az oly házakba, a hol ily betegség előfordul, senki nem bocsájttatik s a helyiség fertőtlenítéséről is gondoskodva van. A himlő járvány LajosKomáromban és Porván szünöfélben van. Borzaváron is már alábbhagyólag uralg, az óvintézkedések a járvány teljes megszűnéséig fentartatnak. T A B_C Z A. ÉDES ÁLOM. Kicsiny szobámban csöndesen Ülök, Karácson szombaton, Fáradt szemekkel, álmosan Vén könyveimet forgatom. A máskor oly kedvencz írót Kedvetlenül tolom tovább, A máskor oly kedvencz lapon Érdek nélkül sikamlok át. Borongós érzemény fog el. Az éjfél már közel vagyon, Hogy elrettentsem rémeit Egy nótát kezdek lantomon. Lassan fohászba olvad át Az ének hangja húrjain: „Uram, ki látod, hogy nagyon Terhelvék immár vállaim; Tekints reám könyörgök én, Tekints reám jó Istenem! Oh hozzad vissza nékem őt, Kit oly kin volt elvesztenem." A hang terjedve száll, repül. Én elmélázva hallgatom. Ébren vagyok, vagy álmodom, Nem érezem, nem is tudom. Köröttem minden létre kél, Benépesül kicsiny szobám. Csodás tündérid jöttek el Vigasztaló fantásiám. Im most egy silphid leng felém. Szemén csodás sugár ragyog, A himlőoltás a kijelelt oltóorvosok által az egész megye területén megkezdetett, s különösen azon községekben, melyekben himlő betegedések merültek fel az 1887-ik évi XXII. t. cz. értelmében a lehető kiterjedésben és behatóan foganatba vétetik. A cholera ellen kiadott óvrendszabályok értelmében a hatóságok és azok egészségügyi közegei részéről elegendő figyelem forditatott az utczák, közterek és közhelyiségek tisztaságára, a vendéglősök is a tisztaságra és fertőtlenitésre figyelmeztettek, piaczi vizsgálatok mindennap teljesítettek, elkoboztatott több liter férges gomba és több kiló romlott hal, vizsgálatok a vágókidakon, mészárszékekben, hentes üzletekben, iskolákban, indóházakban, lakásokban és több más helyeken teljesítettek. A kereskedésekben a méreg tartalmú szerek elkülönítve tartatnak és kiszolgáltatásukról jegyzőkönyv vezettetik, a czukrászatokban a czukorkák festésére ártalmas festanyag nem használtatik, a bábosok méreg tartalmú festanyagot nem használnak, a szikviz gyárakban a szénsavas vizkészitésre a szabályoknak megfelelő gond és figyelem fordittatik, az edények jól czinezettek, a dajkaságban levő gyermekek jegyzékbe vétetnek, reájuk rendőri és orvosi felügyelet gyakoroltatik, a rendőri fogházak tisztaság tekintetében Melegítők, a bordélyházak hetenként kétszer vizsgáltattak, a betegek kórházi ápolás alá rendeltettek. Véletlen szerencsétlen haláleset volt 1, égési sebek következtében. Az állategészségi viszonyok kedvezők voltak, ragályos betegség nem fordult elő. Veszprém, 1888. június hó 2-án. megyei főorvos. A Pápai Lapok albuma. XXIII. Szabó Imre. Mint a vármegye eleven krónikái regélik: í'égen, még a Kenessey-aera fénykorában, egy szép alkotmányos napon halavány arczu fiskálisjelöltet aszentált egy keresett veszprémi ügyvédnek egykor köz és váltó, — ma már királyi és még keresettebb irodája. Szabó Imréről, ezen, akkori időben bizonyára sokkal szikárabb, szerény vidéki ifjúról, — kinek bölcsőjét ott ringatták: „Hol Tihanynak riadó leánya" kel versenyre a szerény borravalóért kiáltozó gyerköczökkel, (s hol még akkor sem a mostani apátur, sem a Balaton egylet nem munkáltak a magyar tenger sorsán, de azért kecskeköröm meg garda hal több volt mint most) — ez ifjúról, mondjuk, akkor még tán az atyja sem reményiette, (pedig az is prókátor volt,) hogy dolgot adjon még a közvéleménynek, — 5? minekünk. Egy szellemóriás, aki azonban csak német volt teljes életében, azt mondta valahol: „A fa ég, mert az égéshez szükséges anyagot magában foglalja, s olyik ember nevezetessé válik, mert valami isteni (a tehetség) lakik benne," Az ész ere. Ez igaz. mert Szécheny is mondja, de az erő szerencse nélkül nem hatalom. Hősünk egyiket sem nélkülözhette. Mindig szellemes ember hírében állott, kire Fortuna is kegyteljesen mosolyog. Nem hijába asszony a csalfa! És megcsókolva homlokom Fülembe súg: tiéd vagyok. S gyönyörrel telve fogtam át A légi, könnyű alakot, Nem is tudom, tüz volt-e, vagy Méz volt a csók, a mit adott. Kéjtől reszketve szóltam én : Leány, angyal maradj velem ! Hadd boldogítson engem is, A bűvös, édes szerelem. Reám vetette kék szemét, Igent olvastam abból én, Menybéli üdv minden kegyed E pillanatban élvezem. S a vége kérditek mi lett ? Ha tudnám hát elmondanám. De sajnos e szép dolgokat, Csak éppen eddig álmodám. Démon. — Rajz. — — Irta OLSAVSZKY LAJOS. — (Folyt, és vége.) — Szellemes ? — Mint a legkedvesebb franczia delnő. — Hideg? — Mint az égető nap. — Kegyetlen? — Igen. A csodálkozás moraja hallatszik a kérdezők ajkairól. — Valóban uraim, — folytatja felvilágosításait a báró, — van okuk a bámulatra. Ez a hölgy a teremtés remeke, de a legnagyobb eUeatetekböl öss^ealA vidéki életnek számtalan, hizodalmas előnyei mellett, egy nagy hátránya van, az,hogy sokoldalú embereket csinál a tehetségekből. A fenyüszál gyufává aprítva nagy hasznot hajt, de nem maradandó. Szabó Imre is sokoldalú ember. De ha szem elöl tévesztenénk a tiz parancsolatot, mely a másét kívánni tiltja, nehéz lenne elhatározni, melyik oldalát kellene mégis leginkább elkívánni, — ha lehetne. Leginkább ismerik — természetesen — nyilvános szereplését a vármegye gyűlésein, hol a döntő pillanatokban: szokott felszólalni, s mindig mond valamit, ha van miről szólani, s gyakran övé az utolsó szó. Mikor a dolog érdeme már-már kezd a hosszú lébe merülni, csak felpattan ruganyos kis alakja Purgly papa mellől, s útjában még egy sikerült bonmot súgva szomszédjának, mosolylyal ajakán kezd szólani s e mosolyban az önbizalom és a siker tudata ragyog. Szemeit ilyenkor, hogy szelidségüket eltitkolja, villogó üveggel fegyverzi föl. Azután is, hogy elhigyjék rövidlátóságát, olyankor is zwikkert tüz föl, mikor a hölgyek karzatára kacsintgat. Beszédei rövidek* s ezért előre is kér és nyer bocsánatot, de van bennük lendület, s a mi a fő: érv, quantum épen satis. Phrasisai sem utolsók, de argumentumai ugy döntik a gyenge lábra állított sophismákat, mint a jól irányzott, s kellő erővel kezelt lignum sanctum golyó a fabábukat — a tekepályán. A gorombaság nem hozza ki sodrából (királyi ügyész is volt valamikor, türelme nagy,) megbecsüli az ellenfelet. Tud ripostirozni, szúr is hol rést talál, de nem ám halálosan, annál sokkal jobb iskolája van. O mindig a régi lovagok módjára, kifogástalanul, keztyüs kézzel, nyájas arczczal, finom alkalmi bók kíséretében szokta áldozatát leteritni. Azután körültekint: Plaudite ! Jó hasznát is veszi százféle bizottságaiban a vármegye. Egyszer székházat épit, másszor árvaszékeket vizsgál, ma követválasztókat, holnap ugy lehet apa állatokat mustrál satb. De a mi leginkább kivívta a közigazgatási bizottság elismerését az, hogy a kir. adófelügyelönek is segít — referálni. Mert jártas ö az úgynevezett fiskális tudományokban, s hogy valóságos financiere, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint rendezett anyagi helyzete, s egy tekintet a veszprémi takarékpénztár mérlegére, mióta elődje elmozgósitatván, ö lett titkárnak választva. Hogy nem csak a vármegye, hanem a város is igénybe vette készségét és sokoldalúságát az magától értődik. Ebben s hasonló dolgokban szívesen követi a vármegyét a „Wier Bürger und meister" gyülekezete. Nem egy városboldogitó tervet segített ö már nekik összekovácsolni s nyélbe sütni. A veszprémi tűzoltó egylet alapításában is nagy része van. Igaz, hogy mikor azt mint főparancsnok szervezte, még akkor nem kellett a tagokat assecurálni, mielőtt a tűzbe mentek volna. Atalában sok siker fűződik nevéhez. Még a múzsákkal is kaczérkodott valaha. Ezt tanüsitja egy régmúlt farsang kedvelt nótája, melyben a kotott remeke. Istennői termetében forró vér kering, hogy csaknem elégeti a szenvedély és ő nem érez vágyat a hő karok ölelésére, a férfi-ajkak csókjára. Ha koldust lát, csaknem elhal a szó ajkain, annyira elfogja a meghatottság; tárczája tartalmát számlálatlanul dobja oda és az érette élni-halni kész imádóhoz nincsen egyetlen könyörületes szava sem. Ázt mondja, neki ideál kell és nem férfi. Indulatos, hajthatatlan és mégis olyan a kinézése mint az angyalnak : szende és szelíd. Pedig démoni lélek lakik benne, a hol megfordult, ugy is nevezték el: a démon. Néha a szeszélye olyan, hogy egy-egy őrjöngő ifjút meghallgatni látszik és mikor az csókot kér tőle, egyetlen, rövid, piczike kis csókot, mely annyi, mint a lehelet, a semmi, akkor ő kaczagva mondja válaszul, hogy csókot nem ad egyet, de ad párosat. És az első csók hosszú, forró és édes; az .őrjöngő ifjú csaknem megnyílni véli maga előtt az üdvösséget. A második csók már égeti a szomjas ajkat, de rövid és fájdalmas; harapással végződik. Ez a teremtés-remeke harap, mintegy tudatni akarva, hogy az álangyalokat büntetetlenül még megközelíteni sem szabad. A valódi angyal maga jön az ember őrzésére; — végzi a báró ismertetését, szavait gúnyos mondattal rekesztve be. : — Vájjon szeretétt-e valaha ? — Igen. \ — Kit? j — Egy előkelő férfiút, a ki rajongott érette

( noha fenkölt szellemű, meglett korú, higgadt, komoly, sőt érzéketlen embernek ismerte mindenki. — Mást nem ? — De igen; mást is. E komoly férfiúnak a fiát. j — Báró önnek gonosz nyelve van; — szólal meg az egyik hallgató. — J' espére, quó nous sommes entre nous (Remélem, hogy magunk között vagyunk.) És utóvégre ís, mit bánom én, ha akad is fecsegő, a kí elbeszéli ajz általam mondottakat. *— Honnan tudja, ön a közlött dolgokat ? „bakonyi uraság

11

, „püspökkert

11

, és valami veszprémi „Hoher Péter" szerepelnek. A casino és a tarokk együtt járnak s Szabó Imre velük tart. Tud. humorral veszteni s elegánsan nyerni, a mi szintén érdem. Hanem a ki ezek után is Szabó Imrét ismerni óhajtja, hallgassa meg egy felköszöntöjét. Aranyos kedélye, (könynyen beszél!) sugárzó arcza, (Tudja, hogy ünnepelni fogjuk) költői nyelvezete, (tárgyát is érti ám megválasztani!) szikrázó humora, (keveset, de jót iszik), elragadok. Dörg az éljen, zúg a taps, de az ö hangja tul cseng a chaos felett s utoljára még egy óriási, szívből fakadó hahotával jutalmaztatja magát. Hanem a mi szépet, jót vagy nemeset idáig tett vagy még ezentúl tesz, noha még elég fiatal és erőteljes , eltekintve vagyonától, jövödelmétöl, mindannak gazdag jutalmát adta Isten családjában. A többi ráadás. Ha igaz, hogy: „Boldog csak ugy lehet férfi pálya, Ha ahoz méltó nő a koronája," — akkor Szabó Imre nemcsak szerencsésnek, hanem boldognak is mondhatja magát. •— No ni, majd elfelejtjük egy jellemző dolgot róla felemlíteni. Nem baj azért, hogy utoljára maradt, mert Szabó Imre végrendeleteiről van szó, a milyet tudni illik másoknak készített. Ö volt többek között boldogult Fiáth báró főispán, meg a nagy vagyonú Fülöp Pepi bácsi végrendeletének a végrehajtója is, a mi olykor hasznos, de mindig megtisztelő foglalkozás hosszú életű emberek számára. Kívánjuk, hogy soká élvezze a t. cz. végrendelkezők bizalmát és ne szoruljon egy hamar hasonló szolgálatra. Levelezés. P. Gyimóth 1888. fim. y-én. Sok és szép ünnep fordul elő a cath. egyházi évkörben, de magasztosb, meghatóbb, épületesb aligha van az űrnapjánál. Ez képezi az ur ünnepei közt — a koronát. E napon a cath. egyház legtöbb fényt és pompát fejt ki, mintegy megadóztatván ekkor még erdőt-mezőt is, hogy ezerszínű virágaikkal, viruló zöld lombjaikkal e nap magasztosságának emeléséhez járuljanak, s hogy ékesítsék a természet mindenható Urának, a legméltóságosabb oltáriszentségben jelenlevő Istenembernek diadalmenetét. Ezen nap, mint az Oltáriszentség szerzésének emlékünnepe, az egész keresztény világon különben is a hála és öröm napja, melyen t. i. a Megváltó, Krisztus szent teste és vére a kenyér szine alatt az utczákon emelt oltárokhoz köx-menetileg hordoztatok és imádásra tétetik ki. Ilyen megható szép ünnepély megtartásán voltam szerencsés jelen lenni a mult vasárnap, Nyőgór németajkú községben. A vallásos buzgalmu nyőgériek mindent elkövettek, hogy e napot külsőleg is minél nagyszerűbben üljék meg. Oltáraik nagyon csinosak voltak, és az utcza kétfelől zöld ágakkal volt kirakva. A szomszéd vanyolaiak processioval jöttek át, szeretett plébánosuk, főt. Nunkovics János vir vezetése mellett. A vallásos buzgóság igen szépen nyilvánult az egész szertartás alatt; és azt hiszem, hogy a mit itt nyilvánítottak, azt szivükben is érezték. — Tudom s nincs okom titkolni. A démon ugy sem lesz az én angyalom, — válaszol a báró rikácsoló, szarkasztikus nevetéssel, miközben ocsmány ábrázata még ördögibb vigyorgást mutat. E jelenetet követő napon — a mint a báró lakásáról kilép, — halvány, magas ifjú köszönti őt és bemutatva magát, oly szokatlan beszédet kezd vele, hogy a rőt ember azt hiszi, őrülttel van dolga. Csak későbben győződik meg, hogy nem őrülttel, hanem a végsőre elszánt, talán a halálmegvetésig elkeseredett és épelméjű ifjúval beszél. A fiatal ember tudatja vele, hogy meg kell verekedniük. — De miért? Én nem ismerem önt? — Kérdezősködjék a báró és megtudja, liogy én olyan ember vagyok, a kivel lehet verekedni. Az okot nem mondom meg; ha lehetne, tudását még magamnak is megtiltanám. Ámde, remélem elég ok, ha kijelentem, hogy én a botommal vágok végig a báró arczán, ha vonakodik. Holnap elküldöm a segédeimet; addig van ideje személyemre és jellé? memre nézve értesítést szerezni. De ha holnap is vonakodik, fenyegetésemet beváltom. Két nap múlva a segédek és az orvos átlőtt mellel szállították anyjához a makacs ifjút. A kötekedő megtámadás okát sem a vizsgálat megtartására kiküldött biró, sem mások nem bírták Hfürkészni. * * • Az öreg asszony kissé szétvonja az ablak függönyeit 9 a támadt résen keskeny fénysugár jön be. a szegényes kinézésű szobába. A beteg némÜ6g jobban van, láza pillanatra elhagyta és c gyönyörködve szemléli a napsugár tánezoló, aranyos fénycsikját. — Anyám, ugy-e, ha meggyógyulok, nem állsz útjába boldogságomnak? — Nem én édes fiam, nem; de most ne beszélj, mert ez fel is izgat, ki is fáraszt, pedig ezt az orvos megtiltotta. jSebköteléked könynyen felszakadhat és az igen nagy baj lenne. i (Folyt a mellékteten..}