Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-04-03

A HŐ Göthe Fausztjában és Madách Ember tragédiájában. HARMOS ZOLTÁNTÓL. A dráma irodalom két, a nagy közönség előtt is ismert nő alakjáról Idvánok néhány szót mondani, t. i. Gothe Faussijának Margitjáról és Madách Ember tragédiájának Évájáról. Mindkét műről sok tudós és még több tudatlan, annyit beszélt és irt össze, sőt nem vélek az igazságtól eltérni, ha azt mondom: össze vissza, hogy azokkal foglalkozni, merőben fölösleges dolognak tartom. Nem lehet czélom ama sok badarság, téves nézet ellen, melyek a két műről világgá boesájtattak, sikra szálnom, s ha mégis átalánosságban néhány megjegyzést teszek azokra, ezt maga a dolog természete, s ama álláspont, melyet én a költészet kérdésében, helyesen-e vagy helytelenül, elfoglaltam, kívánják meg. Tudom jól, hogy szavaim gyöngék, igénytelenek; nincsenek arra hivatva, hogy e négy fal által korlátolt szük térből kitörjenek. Én magam egyszerű dilettáns vagyok, ki örvendek ha meghallgatnak, s legkevésbé sem vágyom a zászlóvivő fényes tisztére. Czélom, tehát igen tisztelt hallgatóim! nem is lehet más, mint ama szük körben, hol szavamat eléggé kegyesek meghallgatni, feleleveníteni Madách emlékezetét, s figyelmeztetni mindazokat, kik a szellemi élvezetnek barátai, hogy olvassák, tanulmányozzák egy nagy ember nagy művét: Madách Ember tragédiáját. Egész mániává fejlődött nálunk már a szokás, hogy hivatottak és hívatlanok, ha csak messziről látták is Fausztot és az Ember tragédiáját, azonnal öszszehasonlitják a kettőt, a minek rendesen az a vége, hogy Gőthét égbe emelik, Madáchot pedig nem méltatják kellően, hogy Fauszt és az Ember tragédiája legközelebbi rokonságban áll egymással. Az összehasonlítás hibájába, igaz, én is beleesem, de nem azért, hogy a hasonlatot, összefüggést megállapítsam, hanem azért, hogy kimutassam, mily kevés — talán semmi — rokonvonás van a két mű között. Meglehet, hogy fejtegetéseim közben, egy elismert tekintélyről talán nem hízelgő dolgokat fogok mondani, de én azt tehetem, független vagyok minden tekintetben; kezeim mentek az összetartozóság békóítól, gondolataim nincsenek hozzá szokva a sablon nyűgéhez, s nem kell attól sem tartanom, hogy a czimborák megharagusznak, egyszóval: nem vagyok czéhbeli kritikus. Az is meglehet azonban, hogy e felolvasás után bolondnak, vagy szamárnak fognak tisztelni; de hát ezt sem tartanám valami nagy bajnak; a társaság amibe ez ítélet után keverednék, nem is olyan igen utolsó; sok nagy elmére ráfogták már hogy bolond, még többre, hogy: szamár. Nem kell ám mindjárt megijedni, mert sem nem viszik az embert azonnal a Lipót mezőre, em pedig nem fogják kordé elé. Sokan az Ember tragédiáját semmi egyébnek nem tartják, mint Fauszt utánzatának; mások ismét koncessiófc vélnek tenni Madáchnak, midőn művét, nem ugyan plágiumnak, hanem többé, kevésbé sikerült Fauszt utánzatának állítják lenni. Greguss is, bár nagy szerényen, akként vélekedik, hogy tévednek, kik e nézeten vannak, mégis állítja, hogy alapeszméje a kettőnek rokon, sőt gyökerében egy. Azokkal, kik Madách művének még önállóságát is kétségbe vonják, alig lehet vitatkozni, mert vagy nem értették meg sem Gőthét, sem Madáchot, vagy pedig annyira bele vannak a Göthe imádásba mélyedve, hogy csak egy nagy Gőthét és több apró Göthét látnak. Gregussban talán a nemzeti önérzet ébredt fel, midőn Madáchot az utánzó dicstelen ezimétől akarj: megmenteni, de ő sem volt képes az académia légkörén annyira felülemelkedni, hogy meglássa a két mű alapeszméjének különböző voltát. Greguss Fauszt alapeszméjét következőleg ha tár ózza meg: „az ember, a korlátolt lény, korlátlan vágyakat táplál, tehetetlen s telhetetlen egyszerre; arasznyi létben, törpeségben mindent akar, mindent tudni, mindent élvezni, mindent birni. Ezt neki az isten meg nem adta, s hogy mégis elérhesse, a gonoszhoz kell fordulnia." Nagyban és egészben elfogadható e definíció de határozottan tagadom, hogy az Ember tragédiájának alapeszméje ugyanez volna. Az Ember tragédiájának, nézetem szerint, alapeszméje a következő bemutatni az embert az ősidőktől fogva egész a végső állafotig; feltüntetni ama nagyszerű küzdelmeket, mit önmaga és a természet ellen folytat az ideálért; kimutatni, hogy az élet czélja: a küzdelem. Nem vagyok akadémikus s igy nem tartom magamat csalhatatlannak ; mit mondok, nem kívánom hogy elhigyjék, de megkisérlem állításomat bebizonyítani. Mindenek előtt megjegyzem, hogy Madách, müvének kezdetén, a bibliai álláspontra helyezkedik, vagyis Ádámot teremtése után mutatja be, s mint ilyet keresi őt fel Lucifer. A természetnek tehát csak alig öntudatra ébredt emberéről azt tenni fel, hogy ő mindent tudni, élvezni, elérni és birni akar, oly képtelenség, mintha valaki azt állítaná, hogy a cserje lakó Bethoven vagy Móczárt klassikiis zenéje után sóvárog. Fa*iszt az értelmiségnek magas fokán álló ember, ki a világ összes tudománj'át már magába szedte, ki utálattal fordul mindezektől el, megátkozva tudást, vallást, lelket, tulajdont, hírt, dicsőséget, vagyont, bort, szerelmet, szóval: egy kétségbeesett tudós, mint ilyennel jön össze Mefisztofelesz, s Fauszt kész a földöntúli létet odaadni egyetlen oly pillanatért, melynek meghosszabbítását óhajtja. (Folyt, köv.) TÖETÉNELMI NAPTÁR. — Rovatvezető TIBOLD ÖZSÉB. — Április 3. — Kr. sz. e. 300. Selenkus Nikátor Antióchiát alapítja. Április 4. — 1794. Kosciusko lengyel vezér a Denison alatti oroszokat Raclewicénél megveri. j Április 5. — 1797. Bonaparte Napoleon franczia fővezér Judenburgot elfoglalja. Április 6. — 1849. Perczel Mór magyar tábornok a szerbeket a „Római sánczoknál" megtámadja és őket Titel felé nyomja. Április 7. — 1871. Tegethoff osztrák tengernagy és az 1866. évi jul. 20. lissai tengeri győzelem hősének halála. Április 8. — 1860. Széchényi István gróf, a magyartudományos akadémia valódi megalapítója, és az u. n. „Legnagyobb magyar"-nak halála. Április 9. — 1849. Guyon honvéd tábornok a Windischgrätz alatti osztrákokat Gödöllőnél visszanyomja. Másolat, 69399. A m. kir. belügyminiszter. A vadászatról szóló 1883-ik évi XX. t. cz. 16. §-a értelmében a vadászaira jogosítottakon kivül Hcnkinek sem szabat! a vadászati területre bármi fajú ebeket bocsátlani; kivétetnek a nyáj űrök, kik azonban kötelesek ebeik nyakára oly nehezéket függeszteni, nnly első lábaik térdén alól 3 centiméternyi távolságra lóg alá. — A törvény 32. §-a juk e leírásból, hogy a palotás nem más, mint a körmagyar előde, mely hogy miért maradt ki pár évtized óta tánczmulatságainkból, valóban nem lehet érteni. Ugyancsak Bethlen Miklós után előadhatjuk egy 230 év előtti fejedelmi tánczvigalom egyik tánezos párjának, Bánfii Ágnesnek és Bethlen Miklósnak öltözékét. A szép Bánfii Ágnes gazdag haja fürtökben folyt vállaira, magas homlokát szintén apró fürtök fedezték (ime a frou — frou nem újság) mit drága gyöngyökből foglalt virágalaku párta koszorúzott. A fejér atlasz gyöngyös derékból rózsaszín ingváll, ebből patyolat ujjak nyúltak le, melyek alsó szük vége rózsaszín bársonynyal volt szegve, hasonszinü rojtokkal s e felett még egy másik habszerü kurta uj volt. Szoknyája szintén fehér atlasz, vállain pedig övig sem érő halvány kis zöld mente volt, melyet gyémántos kapocs tartott össze; jobbjában keleti tollakból drága tükrös legyezőt tartott. Bethlen Miidós topánja finom kordován volt,ezüst sarkantyúval; nadrágja világos, dolmánya halvány testszin volt arany zsinórzattal, kék és fehér zománezos gombokkal; öve kék selyem, ezüst rojtokkal, kalpagja lángszin bársony, nyusztprémmel, kerecsentoll forgóval.. Igy tánczolt korának két szépsége s Bethlen szivnyugalma el is veszett. A szép Bánffy Ágnes aztán — Barcsay Ákos fejedelem nejévé lett. Szép, méltóságteljes a magyar táncz mindig, ha nem csapong oly túlságokba, mint azt már néhány év óta épen a legelőkelőbb tánczvigalmakban tapasztalhatni. Hangzik már erről a panasz magánkörökben s hírlapokban egyaránt. Nemrég egyik tekintélyes fővárosi lap tárcsairója igy irt a souper csárdásról: „A mi időnkben (pár évvel ezelőtt) volt az a szokás (most hát bizonyára nem az) hogy a soupert annak a Riibiconnak tekintettük, melyen túl szabad, sőt megkövetelt volt a neveletlenkedós. Természetes hát, hogy iparkodtunk neveletlenkedni teljes erőnkbol

v » mi tftlia sikerült i,a, HA nem is irtott meg az az egy két hörpentés cliquot, illett játszani az érdekes berugottat, a csapszék füstös gerendáinak nézni a terem szolid aranyos fehér padlózatát; tapasztott föld lett a parquett, faggyú gyertya a gáz, Sülthus Józsi bandája a Rácz Pali nemzeti zenekara; sőt Alice nagysámból Panna, Gizella grófnőből Erzsók. És vittünk véghez olyan duhaj kurjongató csárdást, lobogtattuk a kendőt, vágtuk a port, hogy a körtvélyesi bucsun sincs különb. Van-e egy szikra magyarság abban a boszorkány forgatagban, folytatja tovább a pesti tárczairó — amit soupevesárdás neve alatt a czigány polcza előtt cselekedett a szorosan összegubanezolódott tömeg. Mintha egy óriás káposztás hordóba szorítottak volna össze 200 taposót és azok működnének ott minden izmuk minden erejével, félig robotba, félig azalatt a hypuotikus kényszer alatt, a mely szűnni nem akaró tánezba bnvölte a szent Titus bucsusokat." Nem folytatom tovább az idézetet. Nálunk talán nem is volt épen szükséges, de legalább előzetes óvásul szolgálhat azon eshetőségre, hogy helyi lapunkban is hasonló kifakadások láthassanak napvilágot. A szép Dunántúl közepette, Pápa derék városában nem is veszítheti el eredeti jellegét és méltóságát a világ leggyönyörűbb táucza, melyről nagy költőnk Arany oly igazán mondja: De vaj, mikép írhatnám én le Oh nemzetem, szép tánezodat; Búsulni és vigadni, mint te, Tud-e más nép az ég alatt? t Ezt látni kell és érzeni, Mint a magyar szív erezi. Adja Isten, hogy a költő ezen szavai legyenek mindig alkalmazhatók a mi nemzeti tánezunkra; legyen a magyar táncz mindig olyan, hog}' a komoly méltóság és önmegbecsülés, fajunknak e kiváló jellege, minden fordulatában észlelhető legyen. cKáímán. értelmében pedig aki ebét szándékosan valamely ránézve tilos vadászali térre viszi, úgyszintén az is, aki a nyájó'rzö ebekre vonatkozó intézkedés ellen vét, 1 fi'ttól 10 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. — Ezen kihágások esetében nz illetékes bíróság a törvény 39. §-a szerint, csak a vadászat tulajdonos, vagy haszonbérbe adó vagy haszonbérbe vevő panaszára tartozik eljárni; tehát a közrend fenn tartására felállított hatósági közegeknek vagy köz ségi elöljáróknak feljelentése folytán, vagy is pusztán hivatalból nem üldözendők. Tekintettel azonban arra, hogy ezen (az idézett törvény 16-ik §-ába üt közó', s a 32-ik §. szerint minősülő) kihágások nem csak a vadászatra jogosítottak érdekét, hanem közérdekből --a vadászati állománynak a törvény által czél/.ott védelme szempontjából — is figyelmet, syt megtorlást igényelnek. Felhivandónak találtam, miszerint megfeleló'leg intézkedjék, hogy a törvény (47. §-a~) értelmében a vadászati kihágások elbirállásáru illetékes elsőfokú hatóság a hivatalos jelentésekbői tudomására jutott fentebb emiitett kihágási eseteket a panasz emelésére jogosítottaknak kellőidőben tudomására hozza és pedig ugy, hogy módjukban álljon ezeknek jogsérelmeik orvoslása végett panasz emelési joguknak a vadászati kihágások büntethetőségének elévülésére (a törvény 46-ában). meghatározott három havi időn belül érvényt szerezni, s hogy ugy azután a közérdek kívánalmának is elégtétethessék. Budapesten, 1886. december hó 13-án. Tisza s. k. KÜLÖNFÉLÉK. — A pápavidéki közművelődési egyesület küldöttsége mult csütörtökön tisztelgett rnltsgos Gróf Esterházy Móricz főispán urnái Néger Ágoston apat-esperes, egyesületi elnök vezetése alatt, — felkérvén öt az egyesület védnökségének elfogadására, mit ö méltósága szives készséggel elfogadott és megígérte, hogy valamint az »Erdelyi közművelődési egyesület«-be is sietett az első alapítók között nagyobb alapitványnyal belépni, ugy ezen hasonczélu egyesületet is meleg ügyszeretettel fogja anyagi és szellemi támogatásban részesíteni. — PulBzky Ferencz európai hirü tudósunk mult vasárnap tartotta meg az állandó színházban előadását, melynek címe, mint jelentettük r>a városok befolyása a civilisatiora« volt.— Alkalmunk volt a város hírneves vendégének, roppant ismeretkörével találkoznunk. A díszes íallgatóságot elvezette előadó az ó, közép és újkor városaiba, fejtegetve, mily nagy súlyt fektettek a görögök és rómaiak a városok alapítására, hogy ezek csupán a városoknak köszönhették a cultura ama magas fokát, melyre felemelkedtek. A középkorban szintén minden nemzetnél nyilvánult a városok fejlesztésére való törekvés, mivel tudva volt, hogy műveltség csak oly helyen települhet meg, hol nagyobb ember tömeg van együtt,— kik nem csak egymást támogatják, hanem egymástól tanulhatnak is. Hazánkban már első királyaink felismerték a városok fontosságát, miért is azokat külön jogokkal ruházták fel, mely jogoknak nagyrésze még a nemigen régmúlt időkben is fenn állottak. Fejtegette még a tudós előadó fővárosunk rohamos fejlődésének okait, ugy ama.okokat is, melyek közreműködnek arra, hogy a vidék mindinkább háttéibe szorul a főváros mellett. Az előadás zajos tapsot aratott. — A felolvasást — a „Griff" nagytermében — bankett követte, melyen díszes hölgykoszorú is részt vett. — Az első felköszöntőt Osváld Dániel polgármester mondta Pulszky Ferenczre, utána az ünnepelt emelt poharat Pápa város felvirágzására. Paál István Osváld Dániel polgármestert, Kis Gábor Pulszky nejét és a jelen levő hölgyeket, Horváth Lajos Martonfalvay Elek tanácsnokot, Lazányi Béla Osváldot és Martonfalvayt, Kis Gábor Hunkár Béla pénztárnokot köszönték fel, — Martonfalvay és Hunkár szépen feleltek a felköszönt ökre., a város közönségére emelvén poharaikat. Az ünneplés központja Pulszky Ferencz levén, a hivatalos felköszöntésen kivül emelkedett szellemű beszédekben emlékeztek meg Pulszky érdemeiről még Gyuráiz Ferencz, Szilágyi József, Paál István stb. Végül Bermüller Gyula az ünnepély rendezőit éltelte. — A Pulszky pár hétfőn a délutáni vonattal utazott el Budapestre. Az* indulóháznál a közművelődési egyesület és a városi hatóság küldöttei búcsúztak el a kedves vendégektől. — Veszprémből irja eqyik levelezőnk, hogy Tarányi Ferencz veszprémi kanonok és nagyprépost haldoklik. Gyenge szélhűdés érte a napokban és azóta folyton hanyatlik az ertje. Pénteken látták el az utolsó szentségekkel. — Díszes kiadású érdekes és értékes mű jelent meg Székesfehérvárott. Schalek az ^Elvesztett boldogság*, szép müvét Ereky Alfons székesfehérvári fögym. tanár torditotta le szép zengzetes, müveit* irodalmi nyelven. A könyv jeligéje rávall a munka becsére: »Sokszor a mély érzelmi csapás olvasása nagyobb, nemesebb tátanitó keblünkben, mint a földnek összes könyvtárai; nagyobb kincs mint minden földi vagyon; de értékét csak az ismeri, ki képes igazán és mélyen érezni.« Ereky, a kit nem először van szerencsénk az irodalom terén üdvözölni, s kitől nemrég egy nagyszabású önálló pénzügytudományi munka is megjelent ez ujabb müvével a kedély világának szentelte idejét és tehetségét s bizonyára nem eredménytelenül. A gondos fordítás, a siép nyelvezet, a tősgyökeres magyar*. ság egyformán dicséri mesterét és a könyvet, mely a müveit és nemes kedélyüeknek kétségtelenül becses olvasmánya lesz. — Az ujonezozás a pápai járásban mult szerdán kezdetett meg kielégítő eredménynyel. A sorozó bizotís'g tagjai a közös hadsereg részéről elnök : Fochtman Otto alezredes, orvos: Dr. della Tore Imre ezredorvos, sorozó tiszt: Princz József hadnagy, — a honvédség részéről, elnök: Klözel Antal őrnagy, orvos: Dr. Piringer József ezredorvos, sorozó tiszt: Csollán János főhadnagy, — polgári részről elnök : Véghely Dezső kir. tanácsos alispán, orvos: Dr. Kerényi Károly m. főorvos, sorozó tiszt: Horváth Lajos főszolgabíró. — Sághy Zsigmond színigazgató — mint a kifüggesztetett plakátok jelentik — kitűnően szervezett nagy operetté és színmű társulatával s saját zenekarával működését folyó hó 10-én fogja megkezdeni. A tagok névsorában a színészetnek több kitüntetett nevét találjuk, a műsor változatos uj darabokból áll. Bérlet 20 előadásra nyittatik és előjegyzéseket a társulat művezetője Borsodi Vilmos fogad el a „Griff''' 1. számú szobájában. — Népfölkelő tisztek. F. hó 12-én veszi kezdetét a népfölkelő tiszti tanfolyam városunkban. Egy ministeri leirat szerint ezen tanfolyamra negyven egyén jelentkezett. — Halálozás. Mórocz Antal köztiszteletben álló 1. patonai plébános urat súlyos családi gyász érte. Édes attya Mórocz Mihály pápai birtokos 85 éves korában elhunyt, temetése tegnap délután nagy részvéttel ment végbe. Béke hamvaira! — A Veszprém megyei honvéd segély zö egylet vagyonának mérlege 1886". évről. Bevétel 1885. évi zárlat 19,151 frt 74 kr. Folyó bevétel kamatokból 903 fft 13 kr. Visszafizetett kölcsönök és takarékpénztári bevételekből 4,014 frt 50 kr, összesen 24,069 frt 37 kr. Kiadás. Kölcsönökre és takarékpénztári betétekre 3,838 frt 96 kr. Segélyekre 736 frt 20 kr. Vegyesekre 267 frt 33 kr, összesen 4S42 frt 49 kr. A kiadást levonva a bevételből, maradvány 19,226 frt 88 kr. — Fedezet. Adóslevelekben 16,985 frt. Takarékpénztári könyvekben 1,939 frt 55 kr. Készpénzben 302 frt .33 kr, összesen 19,226 frt 88 kr. Ehez kamathátralék 163 frt.— Tiszta vagyon 19.389 frt 88 kr. Veszprém, 1887. február 8. Keglovits Mátyás pénztárnok. Kasenszki János. Farkas Lajos számvizsgálók. A választmány fönebbi mérleget megvizsgálván, azt helyesnek találta és a számolót felmentette. — Dr. Halasy Vilmos, elnök. — -Viefogás. A városi tanács határozata folytán, a Tapolcza vizének elfogása a folyó évben is, pünkösd előtti szombaton fog megejtetni. — Előfizetési fölhívás Szomaházy Istvánnak „szöktetés.a zárdából" s egyéb elbeszélések czimü kötetére. Midőn a fenti kötetre előfizetést nyitunk, tesszük ezt a magyar szépirodalmi müvek kiadása körül tett szomorú tapasztalatok ellenére is. Czélunk, hogjr szerzőnek a hírlapokból eléggé s hozzátesszük: előnyösen ismert munkásságát a könyvvásárló publicum számára is hozzáférhetővé tegyük s igy közvetítői legyünk azon elismerésnek, melyet reménylenünk a szerző szép tehetsége valóban feljogosít bennünket. A kötetbe felveendő beszélyek egy része (Akit a farkasok megettek. A tanti. „Gyűlölöm.,, Ismeretlen tájak felé. Asszonyi boszu. Á szerelmes aktor. A gáborbányai lángész, stb,) már a lapokban is megjelent („Vasárnapi Újság", „Fővárosi Lapok", „Nemzet", „Pesti Hirlap"). Eddig kiadatlanok: „Szöktetés a zárdából". „A zsádonyi gátak." „Gyermeksirás a nádban." Tárgyukra nézve felette különbözők ez elbeszélések. Egy részük a táblabíró világból való, bennök ez érdekes kor hamisítatlan hangulatával és egészséges humorával. Juratusélet, inzurrekcziók, patvaria, megyei autonómia, pozsonyi diaeták, a megyék követei, — háta mögött kiki a maga jurátusával, — vén tabuláris assessorok: e kor attribútumai, mely elevenné válik szemeink előtt s felébreszti bennünk azt a sajátságos hangulatot, mely speciális zamatját képezi e kor jóizű adomáinak. Á szerző modern életből vett elbeszéléseinek kiválló sajátsága -a finom hangulat, élénk megfigyelő képesség, a helyzetek sikerült rajza s núndenek felett a lélektani igazság, melyre láthatólag a fősúlyt fekteti. A kötet 12—14 nyomtatott ívre fog terjedni; előfizetési ára 1 frt, 20 kr., bolti ára azonban 1 frt 50 kr. lesz. Az előfizetési pénzek folyó hó 10-ig a Révai Testvérek kiadóhivatalába, Budapest, IV. ker., vácziutcza 11, küldendők. Budapesten. 1887. márczius elején. Hazafias tisztelettel Révai Testvérek könyvkiadó hivatala. (Az érdekes füzetből lapunk jövő számában mutatványt közlünk, addig is melegen ajánljuk a felhívást t. olvasóink szives pártfogásába. Szerk.) — Adakozás. Egy magát megnevezni nem akaró egyén 2 frt 50 krt adományozott a helybeli szegények javára, mely jótékonyságért szives köszönetét nyilvánítja az illetőnek a — rendőrkapitány. — Fromm Jánot veszprémi ügyvéd, az ügyvédi kar nesztora, ápril i-én 91 éves korában meghalt. Temetése ma délután lesz Veszprémben. — Tolvajlások. Mult vasárnapra virradó éjjel Gyimóthy Sándor a. teveli lakos zárt kamráját ismeretlen tettesek feltörték és onnan 60 frt értékű élelmi szert és fehérneműt elvittek, — N. Démen pedig a következő éjjel Fleischman Sámuel kereskedő kárára ewyik lakatlan szobájának feltörése után szintén ismeretlen tettesek 58 frt értékű szoba neműt és egy nyakba vető, 120 frt értékű arany óra lánczot loptak el. — A devecseri járásbán mult hétfőn fejeztetett be az ujonezozás'. Besoroztatott a sorhadhoz 89, a tartalékba 16 és a honvédséghez. 49 újonc?.