Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-12-18

Levél a fővárosból. Btidapest, 188'j.. dccs. 15. Az őszi képtárlat bezárult s a legnagyobb ölömmel constatálják, hogy az idei tárlat min­denféle tekintetben a legjobban sikerült. A fővárosi jótékony nőegyesület e hó 14­dikén a fővárosi színházak legkitűnőbb erőinek közreműködésével jótékony czélú előadást ren­dezett, mely változatos műsora által nagyon kel­lemes estélyt nyújtott az érdekelt köröknek. Az est sikerére nézve legfőbb érdemet B. Bajza Lenke vindikálhat magának, ki nagyon sokat fá­radozott ez ügyben. A népszínház újdonságát, az „Artézi Le­ányt" elbuktatta a közönség rideg közönye s részvétlensége. A fordító által vaudevillenek ke­resztelt franczia népszínmű nem egyéb egy sze­relmes históriánál, melynek hősnője egy i 1 agiua­ria persona, ki még csak meg sem jelen a szín­padon. A kir. operában Othellót adják nagy si­kerrel. A Petőfi társaság is megtartotta havi ülé­sét az akadémiában. A hallgatóság száma, daczára a kellemet­len időjárásnak, oly nagy volt, hogy meg az elő­zékeny tagoknak is átkellett engedni ülőhelyei­ket a mosolygó hölgyeknek. Ez úttal megem­litcm, hogy mig Pápán a nők többn)nre ignorál­ják a felolvasásokat, addig itt a fővárosban a hölgyek arányszáma mindig túlhaladja a féiíiakct. Dóczy Lajos tartott székfoglalót, felolvasta Schil­ler „Harangöntés" czimü költeményének reme­kül sikerült műfordítását. Ezután az ősz zene­szerző, id. Ábrányi Kornél olvasta fel „A zene itthon s külföldön" czimü értekezését, melyben kifejti, hogy nálunk a zene tovább fejlődését megakasztja a közönség hideg részvétlensége. Ezután László Mihály lépett a chatedrára felöl vasván „A negyedik korszak" czimü humoros elbeszélését. Ennek tárgyát két nevetséges szin­ben feltüntetett agglegény képezi, kik engeszlel­hetetlenül gyűlölik a nőket, kerülik azok társa­ságát, később azonban mégis csak a házasság jármába kerülnek. A tagok a közönség éljenzé­sei közepette vonultak vissza a tanácsterembe folyó ügyeik tárgyalása czéljából. Az egyetemen is kiadják ma-holnap a va­kácziót. Siet is mindenki haza, hogy az ünnepe­ket szüleik körében tölthessék el. Csakhogy az egyes karok bálkomitéi már szervezkedtek. Mi pedig, kik itt maradunk ebben az örökös cha­oszban, krokodill könyeket hullatunk. Fájdalmunk közös. Tagadhatlan, hogy itt az ember ultimóig is mulathat — ha van miből — csakhogy nélkülöz­nie kell azon megtiszteltetést, melyben főleg egy kedves s szellemdús doktorné*) kegyeskedett ben nünket — mig Pápán jártunk a főiskolában — részesíteni. Factum az, hogy egy fiatalembernek önérzetét (ez esetben még hiúsága is megbocsát­ható) misem emeli oly nagyra mint a megbecsü­lés s megtiszteltetés. A fővárosi salonokba egy ily meghívás, csak nagy rokonság vagy önérdek kapcsán történik — hiányzik róla a zománcz. — Erről még a laikus lelkek is megvannak már győződve. Ezért közös a fájdalom, ezért búsu­lunk — no de vigasztalódunk is, csak a colloqtiiu­munk sikerüljön Hiába — mégis csak igaza van Phoedrusnak: Fíomines praesenti rerum statu contenti non sunt. Maim éi tint/1 — Háború Ies2-e vagy sem, mi ver­jük-e meg az oroszt, vagy az minket, — mind e fontos kérdések háttérbe szorulnak az egyetlen nagy kérdés előtt: Mit vegyünk kedveseinknek kará­csonyra?" Hogy mi ezt a kérdést itt az irodakni rovatban vetjük fel, annak ugyanis megvan az oka. Mert hát mi nem ékszereket, drága csecsebecséket, muló értékkel biró czifraságokat akarunk olvasóink­nak ajánlani, hanem könyveket és a mi fő, csupa jó és szép magyar könyveket. A kik idáig eljutottak már az olvasásban, nagyon kéljük, a „könyvek" szó láttára ne ijedjenek meg a folytatástól. Révai test­vérek budapesti könyvkiadóhivatalának karácsonyi könyvjegyzéke megérdenúi, hogy vele ép oly komo­lyan foglalkozzunk, mint culturéletünk bármily más mozzanatával, mert hiszen a könyvjegyzék ép ennek egyetemes képét van hivatva feltüntetni. Már maga a könyvjegyzék kiállítása, forma, nyomás, disz tekin­tetében olyan, milyenhez hasonlót a magyar könyv­jjíaczon még nem láttunk. És a mit hirdet, a mit tartalmaz, az meg épenséggel büszkeségére válik a kiadó czégnek ép úgy, mint a magyar olvasó közön­ségnek, mert csakis ennek fejlettebb izlése, az ol­vasás átérzett szükséglete eredményezhette azt, hogy most már karácsonyra a könyvek elsőrendű szere­pet játszanak ér a diszkötéseket csak oly élvezettel nézzük, bámuljuk, — vesszük, mint az ékszereket, drágaköveket. Piévai testvérek karácsonji könyv­jegyzéke az irodaloin minden ágára kiterjeszkedik ugyan, de különösen a magyar szép- és-ifjúsági irodalom az, melynek terén most is úgy, mint az előző években meglepően nagy számú újdonságot mutat fel. E két műfaj az, hol legjelesebb íróink kiváló munkáival találkozunk és Révai testvérek kiadványaiban első embereink nagybecsű müvei van­nak összegyűjtve. Itt vannak Jókai Mór legújabb i-egényei, a mikhez nem kell sem dicséret, sem aján­lat, — itt van Mikszáth Kálmán a magj'ar Mark Twain, kinek ragyogó humorát gyönyörrel élvezzük mindenkor és a ki ép karácsonyra „Klub és folyosó" czimü, a parlamenti életből vett könyvével kedves­kedik a közögségnek, mely őt már oly régen sze­reti: — előttünk a „Szalon könyvtár"-nak, e jeles szépirodalmi vállalatnak teljes két évfolyama, mely 40 kötetben a magyar és külföldi regényirodalom legjelesebb termékeit tartalmazza, — a remek kiál­lítású, pompás tartalmit, minden izében díszmüveket tartalmazó Utazási könyvtár, melyből elég legyen Stanley „Középafrikai Utazás"-át megemlítenünk, — Robida világhírű satyrikus regénye „Száz év múlva" czim alatt. — az ifjúság gyönyörködtetésére Hukle­berry Finn kalandjai, a magyar könyvpiaezon még soha nem látott pazar fénynyel kiállított könyv, melyről elég legyen annyit mondanunk, hogy a „Koldus és királyfi" genialis szerzője, IVain Mark irta, — Mayne Bead, az érdekes elbeszélő „Vilmos, a hajós inas"-a, Kürthy Emil .,Aranyos"-a, —a szám­talan díszmü, melyek közül elég legyen a „Magyar Művészek" cziműt felemlítenünk és még százféle kisebb-nagyobb könyv, egyformán szép kiállításban, kifogástalan tartalommal — és azt hisszük, hogy nem azt fogjuk sajnálni, hogy nincs magyar könyv, a mivel másoknak kedveskedhetünk, — de zavar­ban leszünk, hogy melyiket válasszuk. Révai test­vérek könyvjegyzéke, melyet a czég mindenkinek szivesen megküld, választ ad az utóbbi kérdésre, mi csak megelégedéssel constatáljuk azt, hogy e nagy aozsgalmú, tevékeny vállalkozók gondoskodtak min­denről, a mivel az olvasó közönség igényeinek meg­felelhetnek. —• A czég telepe Budapesten, IV., Vá­czi-utcza 11. sz. a. van. *) Dr. Lővy Lászlóné. a szél süvöltését, az égzengést és nézni a villám sze­szélyes czikázását. Sőt foglalkozást is ad: a villám vakitó-fényü Hgyulása után várni a csattanást és ebből kiszámitani, hogy távol vagy közel ütött-e le ? Egész gyakorlatom van már ebben. Szeretem az ele­mek csatáját. — Igen, onnan a verandának jó menedéket nyújtó tetőzete alól. — Majd találok menedéket az életben is. — Beszélj Berzenczeyről. — Képzeld csak, milyen eredeti ember! Minden himezés-hámozás nélkül bevallotta, hogy nincs egyéb vagyona, mint a két keze, a feje és a munkakedve. — Nagy tőke BerzenczejTiél. — Ennek a bámulatos őszinteségnek azután nem lehetett természetesebb folytatása, mint az az ajánlat, a melyet tett. — S az? ' x — Hogy osszam meg vele a közmondásos szal­ma-kunyhót és fekete kenyeret. — Ne tréfálj gyermekem; ez nem gyöngéd tréfa. — Annyira nem tréfálok, hogy még arra a vakmerőségre sem haragudtam meg, a mikor meg­csókolt. Azt hiszem, hogy én is szeretni fogom. III. Bécsben vagyunk. Két férfi és két hölgy halad lassú lépésekben a „Votiv-Kirche" felé. Az elülmenő férfi sugár növésű, dólczeg alak és büszkén lépdel, mintha tudatni akarná a szembejövőkkel; nézzétek, ez az elragadóan kedves teremtés, a kit a karomon vezetek, az ón arám és rövid időn az enyém lesz Isten és az emberek előtt. És ö szentül hiszi, hogy az emberek leolvassák bol­dogságát büszke magatartásáról, örömsugárzó arczáról. A szembejövők figyelmét nem is kerüli el az igézően szép hölgy és vannak, a kik megállanak és utána­néznek a bájos jelenségnek. A büszkén lépdelő férfi Vilmos, a karján ve­zetett hölgy Elise; titánok a Bannini pár jön. Pünkösd vásárnapja van s déli féltizenkettŐ. Ilyenkor a bécsiek által látogatott templomok nyitva vajuufe ugyanide üresek, "Üaaepnauokoa a bé­*) lí rovatban emlitell kiadások megrendelhetők Waj­ilits Károly Uönyvkpreskedésóbco Pápán. esi nép korán megy az isteni tiszteletre, hogy még dél­előtt kirándulásra indulhasson és látogatást tehessen vagy fogadhasson; az előkelő világ pedig rövid csen­des misét hallgat, a mely mindig véget ér tizenegyre. Dél felé a „Votiv-Kirche" látogatói csak a tu­risták, kiket az egyhkzü kalauzol. Banniniékat is sikerült az egyházfinak elfogadnia és most cseh dia­lektikusban tartott ékes germán szavakkal igyekszik velők megismertetni a nevezetességeket. Elise és Vilmos elmaradtak. Őket nem érdekli a cseh-német magyarázat. Vilmos egészen odahajol Elisehez és suttogó hangon beszél neki reményeiről és terveiről s sza­vaira a leány piruló arczán és ragyogó szemeiben keresi a választ. A leány pedig mindakófc karját az ifjú karjába fonva, odasimul hozzá és figyelmesen hallgatja a bi­zalmas suttogást; ajkain megelégedést eláruló mo­soly ütött tanyát és ö önfeledten engedi magát ve­zettetni, nnnt az álomjáró. Az egyik félreeső kis oltárhoz érnek, melynek oltárképe az áldástosztó Istent ezüsthajú aggastyán alakjában ábrázolja, a mint fényes felhőn lebeg a vi­lág fölött. — Mondjunk el egy rövid imát, szól Elise. A lányka odatérdel az oltárlépcsőjére és hason­lóra kényszeríti az ifjút is. Ez azonban nem hajlandó engedni hölgye karját, minek az a következménye,­hogy ugy térdcinek oda karonfogva, • - Kedves Elise, hallgassa meg az én imámat, nem hosszu; azután mondja meg rá a véleményét, hogy jó-e? A lányka várakozást kifejezően függeszti tekin­tetét az ifjúra. — Mindenható Isten, engedd meg, hogy a kit megszerettem, olyan boldog legyen, a minőnek én kívánom. Akkor boldogtalan nem leszen soha. Elise átszellemülten tekint Vilmosra és ugy látszik, mintha mondani akarna valamit, de gyorsan emelkedő keble nem engedi szóhoz jutni. Az is meg­akadályozza őt a szólásban, hogy az ifjú jobb kar­ját a leány karcsú dereka körül fonva, balkezének bárom ujja.t nedig az oltárra téve folytatja; — Budapesti Hirlap: Hogy a magyar sajtó az utóbbi évek alatt hova fejlődött, annak leg­szembeszökőbb bizonyítéka a „Budapesti Hirlap", Magyarország legelterjedtebb, legkedveltebb újsága, a mely naponkint immár annyi példányban jelenik meg, a ménnyit eddig nem mutatottt fel nálunk egyetlen egy mag3 r ar lap sem; jele ez a müveit magyar közönség oly mérvű bizalmának, a minővel sajtónknak még egy orgánuma sem dicsekedett. A „Budapesti Hirlap" programmját: magyar szellem­ben működni a magyarságért, fényesen igazolta az olvasóközönség, pártkülönbsóg nélkül. A lap vezér­czikkei mindig a közvéleményt fejezik ki függetle­nül és nyíltan; tárcza- és szépirodalmi rovatai be­cses és érdekes olvasmányok egész tömegét adják; a napi eseményekről pedig úgy a szerkesztőség belső tagjai mint külső dolgozótársak munkája által oly gyors, hü és kimerítő értesítésekkel szolgál, mint Magyarországon egyetlen más lap sem. Ugy a haza vidékein, mint az egész külföld nagyvárosaiban saját tudósítói vannak, a kik minden nap táviratokban közlik a „Budapesti Hírlap"-pal a nevezetesebb ese­ményeket. E naponkint oly bő és érdekes tartalom­mal megjelenő lap kedves vendége lehet minden magyai* háznak és szivesen láthatja minden család is, mert a szerkesztőségnek gondja van rá, hogy a „Budapesti Hírlap" mindig a jó izlést szolgálja. Még deczember hóban kezdi közleni Ohnet György, a kitűnő francia hó „Akarat" czimű legújabb regé­nyét, a melynek magyar fordítása a „Budapesti Hir­lap" kizárólagos tulajdonát képezi. „Serge Paniae", „Lise Fleuron" és „A hámoros" nagynevű szerző­jének e müve, mely eredetiben most jelenik meg, méltó a többihez, sőt az eddig ismert részek után egyhangúvá kezd lenni a véleméiy, hogy Ohnet ön­magát multa felül ez alkotásában. A január 1-sejé­vel belépő uj előfizetők a regéjuy kezdetét ingyen kapják. Rendkívüli elterjedése mellett rendkivüli ol­csósága is: negyedévenként csak 3 fi-t 50 kr., egy hóra 1 írt 20 kr. A „Budapesti Hírlap" megérdemli, hogy eddigi nagy sikere jobban ; fokozódjék és ma­radjon mindig a magyar közönség kedvence. Az előfizetések vidékről legczélszerübben postautalvány­nyal eszközölhetők következő czim alatt: A „Buda­pesti Hirlap" kiadóhivatalának, TV. kerület, kalap­ntcza 16. szám. — „Józ rd és Erz Eike" a legolcsóbb gyer­meklap 4-ik száma megjelent a következő tartalom­mal: Karácsonyi képek (Képpel.) A szajkó (mese.)° Kell-e még pipa? (2 képpel.) A gonosz testvér. Vers. (Képpel.) A jó példa. Vallás és 1 erkölcsi rovatban: A nyelv hót bűne. Jellemrajz: I. Napoleon (képpel.) A halász, (6 képpel.) Gyermekdalok hangjegyekkel: Tanítónő halálára. Gyermekjátékok: Föld, viz, levegő. Törd a fejed, találd ki (talán3 r ok.) E tartalomból is megítélhető, hogy mily nevelési czelzattal van szer­kesztve „Józsi és Erzsike." A szülők kedves dolgot szereznek gyermekeiknek, midőn e lapot számukra megrendelik, a mi annál is inkább könnyű, mivel ez a legolcsóbb gyermeklap: egy évre csak egy forint husz krajczár és megjelen minden hóban egyszer 16 oldalon. A gyermekek részére, tanulmányaik mellett éppen elég olvasmányt és gondolkozási anyagot ad egy hóra. E kis lap nevelési tendentiával bír: törek­vése kiszorítani a selejtes gyermekolvasmányokat, melyeket sokan csak üzletből írnak és legtöbbnyire külföldről hoznak be könyvpiaezunkra. „Józsi és Er­zsike" hodalmilag erősen megállja helyét. Kívána­tos, hogy minél nagyobb körben terjedjen el. A ta­nitók, a kikre minden dolognál hivatkoznak, ezt első rendüleg pártfogolhatják és terjeszthetik; különösen most a karácsonyi és újévi ajándékok alkalmának idejében. Megjelen Aradon, szerkeszti Györgyössy Rudolf. Mint a lap jelenti, — első évi folyama dísz­kötésben kapható. — Tréfás mértajai feladványok gyüj­teuiényo- Orbók Mór, ki a tankönyvirás terén oly kiváló sikerrel működik — a fenti czim alatt bo­csátotta közre „Hasznos mulatságok" czimen megin­dított ifjúsági vállalatának JJJ-ik füzetét. A díszesen kiállított s száztizenhét képet tartalmazó füzet ára 50 kr. s szerzőnél rendelhető meg Pozsoujdian. A füzetet Heckenast G. utóda: Drodtleff Rezső adta ki. Orbók, a ki komoly mértani problémákról oly ked­vesen tud elfecsegni a gyermekek nyelvén — való­ban hasznos szolgálatot tett úgyis sovány ifjúsági irodalmunknak, midőn annak ezen, teljesen parlagon heverő ágát gondos mivelés alá vette. Örömmel mond­hatjuk, hogy Orbók e munkája nemcsak a magyar ifjúsági irodalomban képez specziálitást, hanem efféle anyagot, ilyen igazán „hasznosan mulattató" modor-, ban feldolgozva, ilyen czélszerüen értékesítve még a külföldi irodalomban sem találtunk. Az ügyes tollú, jeles paedagóg keze mindenütt megérzik a munkán. A tarka-barka, mulatságos ötletekkel, élvezetes kis történetekkel egybekapcsolt problémák csak űgy pat­tognak a humortól. Valóban mesteri ügyesség kell ahhoz, hogy valaki „tréfás mértani feladványok" czime alatt oly üg3*esen „csábítsa" a növendékeket szorgalomra és munkára, mint az Orbók kőnj*ve. A könyv a felnőtteknek is kellemes szórakozást nyújt­hat. Karácsonyi és újévi ajándékul alig tudnánk en­nél hasznosabb és czólszerűbb könyvet ajánlani a szülők figyelmébe. Orbók Mór a „Hasznos mulatsá­gok" négy füzetére élőfizetést is elfogad 1 frt 60 kraj­czárjával. Minden negj-edévben egy füzet jelenik meg. A „Tréfás számtani feladványok gyűjteménye" szin­tén nála rendelhető meg 50 krajczárral. TÖRTÉNELMI NAPTÁR. — Rovatvezető TIPOLD ÖZSÉB. — Deczember 18. — 1799. Faludy Ferencz ma­gyar költő és prózairónak halála. December 19. — 1812. Murát nápolyi király és I. Napoleon Franczia császár sógora Oroszország­ból való visszatértében Porosz-Königsbergbe vonul be serege romjaival. Deczember 20. — 1848. Napoleon Lajos herczeg népszavazás folytán a franczia köztársaság elnökévé választatik Parisban. Deczember 21. — 1522. JJ. Szuleiman Zultán Rhodus-szigetet a johannitáktól rohammal elfoglalja. Deczember 22. — 1636. HL Ferdinánd a né­met birodalmi rendek által Regensburgban német császárrá választatik. Deczember 23. — 1588. Bloisban a királyi lak előszobájában Guise Henrik meggyilkoltatik. Deczember 24.' — 1837. Erzsébet magyar ki­rálynénk születése. rovat. 18107. Veszprém vármegye alispánjától. VÍTS87. Hirdetmény. A soproni kereskedelmi és ipar-kamara tagjai, a kamara újjáalakulása indokából az 1868. VI. t. cz. értelmében újból választandók, megjegyzésével an­nak, hogy Veszprém vármegye területéről 6 keres­kedő ós 6 iparostag választandó és hogy a válasz­tandók közül 3 kereskedő és 3 iparostag a kama­rákba azonnal belépni fog, felhivatnak a vármegye területén lakó mindazon kereskedő és iparos urak akiknek nevei a már kiigazított és helybenhagyott névjegyzékekben bennfoglaltatnak, hogy 1888-ik évi január hó 4-én d. e. 9 órakor Veszprémben a vár­megyei székház H-od emeletén levő tanácskozási teremben tartandó választásra minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Veszprém, 1887. évi deczeinberhó 10-én. kir. tanácsos, alispán, mint a törvényhatóság által választott küldöttség elnöke. — Hálát adok neked Uram végtelen jóságod­ért és végtelen kegyelmedért, hogy nekem adtad egyik leg*íebb angyalodat. Megszentelt oltárodon fo­gadom s te hallod szavaimat, hogj T szeretni fogom örökké. Es ha megváltoznék a hajlandósága, ha el­fordulna tőlem a szive, kitérek az útjából és áldani fogom őt akkor is. — Szeretlek — az egyetlen szó, melyet Elise elrebegni bir; két ragyogó csepp jelent meg a sze­meiben s az elfojtja a szavát. — Mondjátok el már az áment, mert itt ha­gyunk; hangzik Bannini szava, a ki keresésökre in­dult és tőlök néhány lépésre megállva, látta az ölel­kezve térdelő párt, de nem hallotta a különös imát. IV. , Kedves Pista barátom! Ne tégy jót másokkal, mert rádszoknak s újra és újra igénybe veszik a szívességedet, sőt követelni fogják, hogy követeléseikkel megkeserítik az"életedet is. Megbántottalak, nagyon megbántottalak; de esdve kérlek, légy ismét az, a ki voltál! barátom életre-halálra. Vérszerinti rokonok vagjmnk, de ha ez idáig nem gátolt abban, hogy jóbaritok legyünk, ne legyen most sem akadály, hiszen nem vagyunk osz­tályos atyafiak, j Bármi dolgod van is, hagyd rögtön abba s jöjj azonnal Budapesjre; mert ha három nap alatt itt nem vagy, golyót röpiték az ag3 r amlia; előbb azon­ban valami rettentően gonosz dolgotj müvelek. Igazad volt, mikor állítottad, hogy Elise nem tud szeretni; ő csakugyan nem szerét senkit. A mint Eliéenek megvallottami a szerelmemet, mintegy két hétig minden délután ellátogattam hoz­zájok s szőttük aranyos terveinket és; ábrándoztunk a legszebb jövőről, j J Ábránd volt az egész, gyönyöijü ábránd; de a valóra ébredés, az nagyon csúnya dqlog volt. Pedig augusztusra már a nap is ki volt tűzve, mikor az Ur szolgájának áldása örökre egj'esijb minket. Május végén behívtak huszonógynapi katonai szolgálatra. I Nem terheltek a ri®letek elwoadaSaval, <js»k megjeg3 r zem, hogy ez az örökkévalóságnak tetsző há­rom hét végre nagynehezen mégis csak elmúlt. Ptohantam haza, hogy Eliset lássam. A szivem örömében majd kiszakította a mellemet, mikor őt megláttam, ö pedig nem is hidegen, hanem fagyosan fogadott. Kézszoritásra nagylassan, húzódozva a kis­ujját fujtotta. Megkövülten állottam pár pillanatig és azután is alig bírtam kihebegni, eldadogni a kérdést, hogy mi lelte, mi baj van? — Nincs semmi bajom, egészen jól érzem ma­gamat : — hangzott a közönyös válasz. Semmi ig3-ekezettel nem bírtam megtudni kü­lönös magaviseletének az okát. Vettem a kalapomat s miután Elise egyetlen szóval sem marasztott, eltávoztam. Ez a feszült viszony hat napig tartott. Eljárogattam hozzájok ezalatt is, de Elise nem szólított meg soha és ha én beszéltem, alig-alig vá­laszolt igennel vagy nemmel, néha meg azt a vá­laszt is feleslegesnek tartotta. Tudod, hogy nem vagyok szokva az ilyen bá­násmódhoz ; azt is tudod, hogy sohasem mentem oda, a hol azt hittem, hogy közön3 T ösen és nem az enge­met megillető figyelemmel fogadnak; arra, hogy va­lahol még felesleges is lehessek, álmomban sem gon­doltam. A hetedik 1 napon kijelentettem Elisenek, hogy feloldom adott szava alól, megszakítom viszonyunkat ós elmaradok a háztól; ha azonban három nap alatt azt irja, hogy jöjjek, akkor visszatérek, különben pedig sohasem állok többé az útjába. Figyelmezte­tem arra is, hogy semmi esetre se irjon, ha nem változik meg irányomban és ha gondolja, hogy nem tudna ismét a régi, a gyöngéd, a szerető Elise lenni. Véletlenül megtudtam az elhidegülés okát is. Mig katonáskodni voltam, azalatt Elise többször talál­kozott barátnőivel és más ismerős hölgyekkel. Vala­melyik azt tanácsolta neki, hogy igyekezzék engem minden oldalamról és nündeu tekintetben kiismerni. (Legjobb mód «», ka bwoavos ideig hidegen, idege,

Next

/
Thumbnails
Contents