Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-04-10

XIV. évfolyam 15. szám. Pápa, 1887. április 10. ívtösj elemit Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen tevelek, csak ismert keséktől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK. hivat a láb a (_Ó- kollégium épület") küldendők. Előfizetési dijaik:. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 fr. Kegyed évre 1 frtJO krajczár. Egy szám ára íj kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos jietitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 2$ krajczár, A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a l ap KIADÓ hivat a lá b a (r ef. főiskola ny 0 m d áj aj küldendők. Pápa város hatóságának éstöbb pápai, spápa vidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Feltámadott! Alleluja!!! Feltámadott! Alleluja! Ezen magasztosán örvendetes szózat zeng ma mindenütt, a keresztény világon, a remekművű, dómoknak Ízléses ivei alatt, le egész a legegyszerűbb falusi templomig. Ezen szózat viszhangzik a tehetősnek keblében ugy, mint a szűkös állapotban levőnek szivében, örömöt varázsolva az aggnak, fiatalnak, gyermeknek arczára egyaránt; s a tizeokilencz századon át évről-évre visszatérő emlékünnep vigasztalást nyújt a hivő szenvedőnek, nyugalmat biztosit a jóakaratú elmének. A húsvéti dicső nap feltámadásunknak, örök életünknek biztos záloga! Ezen Húsvétunkat, vagyis örök életünknek bizonyos reményét nem a filozófusok kutatásai — pusztán emberi tudománytok és tekintélyűk erősségével megállapított —• eredményének köszönjük, hanem egy kétségtelen, megdönthetien történeti ténynek, mely néhány szóba foglalva igy hangzik: A názáreti Jézus, a világ megváltója, keresztre feszíttetett, meghalt, eltemettetett, de harmadnapra feltámadott, amint megmondotta. (Máté 28. r.) £ a ki ö benne hiszen, mind megigazul. (Ap. Csel. 13. r.) E tizenkilencz százados történeti tényen alapuló Húsvétunkat nem veszik el, nem rontják le sem az elmúlt idők homályából felhozható mohos hagyományai a nagy szellemeknek, — ezeknek számbavehető része az emberi sziv amaz általános, belső óhajának és a józan ész abbeli követelményének előnyére nyilatkozott; nem ronthatják le a lidórczfényü, ujabbkori, irányvesztett bölcseleti rendszerek,, nem Schopenhauernek „akaratoskódó" vagy Hartmannak „kétségbeesett" filozófiája.., melyben „a nekivadult ész — miután minden reményt eltemetett. az Istenre és az életre átkot szórva — kioltja a fáklyát." (Hettinger.) Feltámadott! Mi a szenthajdani Jóbnak, a ki vasvesszővel óntáblára, vag}?- vésővel sziklába vésetni óhajtá a feltámadás bizonyosságát hirdető eme szavait: „Tudom, hogy megváltóm él, s az utolsó napon a földből feltámadok és ujra körülvétetem bőrömmel s az én testemben látom meg Istenemet," miután Krisztus feltámadott, s erről az ő alapította keresztény egyháznak tizenkilenczszázados léte, működése és hatása elutasithatlan tanúságot tesz, — igen, Jóbnak ama szavait mi mélyen véssűjk emlékünk — és szivünkbe, s onnét a gyorsan váltakozó „napi bölcselet" le nem törlendi soha! Mi nem óhajtozunk a kétségbeesett lelkek egyedüli kikötőjébe — a Nirvánába eljutni. Ők lássák, ha visszautasítják a biztos reményt, ha ellökik maguktól az élet vigaszát, a szívnek természetfeletti melegét, az erkölcsösségnek egyedül hatályos indító okát, a családi és társadalmi kapocsnak megszentelőjét. Boldogtalan az, kinek nincs egyéb reménye a semminél, s még ezen semmiről. sincs kellőleg biztcsitva! Mi örömmel s bizalommal zengjük: Feltámadott! Alleluja! A „jégbiztositási szövetség." Az „első magyar általános biztosító társaság" által kezdeményezett „magyar gazdák jégbiztositási szövetsége" a más társulatok, s azok érdeklettei által a legnagyobb erővel és még nagyobb képtelenségekkel- garnírozott támadások daczára megvalósult. Az eszme kezdeményezése óta sok nyilatkozatot olvashatott az ember pro és contra. Az elsőt elég higgadtsággal, számszerű meggyőző adatokkal mindenütt, az utóbbiaknál azonban mindig minden felületes túltömött támadásokat, melyekből a koncz féltés, az irigj'ség szaga érzett csak, amitől azután az ember csakugyan inkább fázott, mint megmelegedett volna. De ennek is megvolt a maga haszna és pedig a jégszövetség előnyére, miután éppen a felmerült különféle és sokoldalú eszmékből az uj szabályzatok oly kedvező módosításokon mentek keresztül, hogy a szövetségbe való belépés előnye rnosi; már alig lehetne kétségbe vonható, legalább elég érdemlegesseggel éppen nem. Ezt igazolja a szövetség megalakulása, melynek élén, illetőleg felügyelő bizottságában, oly tekintélyes számú jeles nagybirtokos gazdával találkozunk, kiket mezőgazdaságunk terén mindenkor zászlóvivőkként szoktunk eddig tekinteni s kiknek érdemes és közhasznú működéseit e téren, mindenkor irányadóknak s követendőknek tarthattunk. A jégszövetség eszm/jének czélszerü s eddig leghasznosabb életrevalóságára, a felügyelő bizottság névsora minden további kétséget kizárólag a legbiztosabb garantiát nyújt; a mely vállalatban — nevezzük azt bárminek — ily számú s a mezőgazdaság terén oly kitűnő egj

r

énekkel találkozhatunk; -— ott az életrevalóság s czélszerü hasznosság már előre is önmagában biztosítva van. Nem is volt szándékomban — különben mint a jégszövetség eszméjének már kezdettől fogva meggyőződő hive — hogy a szövetség mellett nyilvánosan felszólaljak, de a „Veszprém" czimü lap 12-ik számában a szövetség ellen egy czikk jelenvén meg, a mit ugy hiszem Veszprém megyei gazda írhatott, de melynek nagyon is üres czáfolataira már nem állhattam meg, hogy a következőkben ne válaszoljak; — előre is megjegyezvén, hogy az első magyar általános biztosító társaság üzleti viszonj^airól a számszerű adatok birtokomban nincsenek, igy a csak amúgy általánosságban felhozott s talán czáfolatoknak gondolt állításokra én is hasonló átalánosságban felelek. Hogy az első magyar általános biztosító társaságnál a jégkárokra vonatkozólag határozott adatok nem volnának, az merő képtelenség. Mint minden bármely társulat, ugy az első magyar is, évenként, és pedig nyilvánosan közzé teszi számadásait s zárlatait, már pedig én azt hiszem, hogy minden másféle néven nevezett, vagy gyűjtött adat értéke felett a pontosan és hitelesen vezetett számadás adatai állanak, erről pedig lehet alkalmunk minden idényben meggyőződni, csak akarnunk kell, de ezen adatok igazi valódiságáról leginkább megg3

r

őződhetnek az illető részvényesek, a kik még ez ideig tudtommal a számadás adatai ellenében kifogásokat nem tehettek. A jégszövetségben kifejezett 20%-os engedmény igenis alapos és való, nem .pedig látszólagos. Ezen 20% már a megállapított s eddig használatban volt szabályzati dijakból fog levonatni annak, ki a szövetségbe belép, aat pedig nagyon megfogja tudni Ítélhetni mindenki, hogy a felajánlott 20% kedvezményből mennyi illeti meg ötet, ekéz nem kell más, mint egyszerű kétszer kettő. Hogy pedig a megállapított dijak nem túlságosak, már t. czikk iró ur azon állításából is elég határozottan Iritünik, hogy az üzlet veszteséggel fog járni. Én ezt is megengedem. A társulat A'esztket ugyan, de a szövetségi tagsemmi esetre sem, legfeljebb biztosított összegének egy évre eső összegéig, többre nem kötelezhető, s ha a veszteség nagyobb leend, ezt fedezi a társaság sajátjából. De mit szóljak itt a jégszövetség ellenében, az ujabbi időben más társulatok által igért, de csak igért nagyobb kedvezményekre, illetőleg az ajánlatba hozni igért olcsóbb díjtételekre. Erről befejező czikkemben. (Vége köv.) 91C^ő|ö-£3i. A győri lóvásár, A magyar kormány egyetértve az osztrákkal, a lókivitelt külföldre betiltotta; ezen balomra bizonyára fontos politikai okok szolgáltattak alkalmat, ez irányban tehát ellenvetésünk nem lehet. Más beszámítás alá esik azonban e tilalom közgazdasági szempontból, a miről a f. hó 3—5-én megtartott győri vásár fényes tanúbizonyságot szolgáltat. A győri nagyheti lóvásár évek hosszú során át a legjelentékenyebb egész dunántúl, itt adnak találkát maguknak tenyésztő s bel és külföldi vevő, ez alkalommal bement oda az eladó, de a vevő elmaradt. Azt hiszem nem hibázok, ha a vásár mekkoraságára vonatkozólag a mult éviekkel összehasonlítva legnagyobbnak mondhatjuk, s a több ezer lóból alig adatott el egy negyedrész, s ez is mily alacsony áron! A termelők legnagyobb része haza vitte áruját, mert potom árért azt elvesztegetni nem volt hajlandó. Ha hozzá számítjuk a magas uti és vásári költségeket (2 ló után csak istálló pénz 5—10 frt) hát a gazda eme sikertelen kísérlete egy kis jégveréssel felér. S mi okozza mindezt? felelet: a kivitel tilalma. Már most az a kérdés, váljon szükséges-e e tilalomnak ily mereven való fentartása ? Mi erre azt feleljük, hogy nem szükséges, mind a harczászati, mind a tenyésztési érdekük megóvhatok lennének, ha a kiviteli tilalom alá első sorban azon lovak vétetnének, melyek a hadsereg számára szükségesek, másodszor a tenyész kanczák, az ezeken kivül esőkre pedig szüntettessék be a tilalom, szüntettessék be különösen az értékesebb tenyész képtelenitett fényűzési (luxus) lovakra, TARCZA. ALELUJA! A feltámadás harsonája keresztül zeng a keresztény világon, és ébresztő szavára lángot kap a hitnek hamvadó szikrája, — uj életre kel a haldokló remény.. . . Go'.gothának gyászbaborult keresztjét a halhatatlanság glóriája ragyogja be .... és a koporsó fagyos zárain a megváltásnak isten csókja ég . , . Aleluja! Diadalt ül a szellem, tüely porsátorából kitör és eget kér. A farizeusok béreacz hada ámultán tántorog, s az áruló Júdás Iskárioth átkot hörögve ejti ki véres zsoldját kezéből. Az istenember sirja megnyilik, hogy győzelmi pálmát tűzzön harczösainak lobogója fölé . . . hogy szent szerelmével még egyszer átölelje a világot, mint tépett féllegeket a szivárvány. . . . hogy diadalra' juttassa az eszmét, " melyért elvérzett a latrok között. . . . hogy felépítse a megkezdett templomot, a szeretet nagy templomát, melyben testvernek ismerje a koldust a király hogy megtisztítsa az emberiség magas piramydját a szenytöl, mely a tudatlanság sivatagján rá tapadt .'. . , hogy megtörje a kígyó fejét. . . . . hogy szétűzze a szolgaság éjjelét a lelki* szabadság kigyújtott hajnal csillagával! ... Már Zoroaszter tanában megkezdődött a nagy szelleitncsata Ormuzd és Arimán, a világosság és setétség, — a jó és a gonosz között; s e harezok hullámain változó szerencsével himbálodótt a história bárkája: mig az idők méhe megszülé a rég várva várt Messiást, kinek lánglelke égő tüzosziopként ragyog korának éjjeléből, s isten ujjával elsimítja a jövőnek titokzatos redőit . .. melynek századain a Jézüsi nagy eszmék ta'iora diadallal járja be a föld kerekét, bol a kasztok, s előítélet szúette korhadt sorompói egymásután lehullanak, . . . s nyugot kelettel ölelkezik ... és az északi tölgy, dél czédrusaival testvéri csókot integet ... Feltámadás! Mily isteni ígéret van tc benned. . . . lehelleted, mint angyal szárnyak suttogása felolvasztja a csüggedés bilincsét .... tűrni és remélni megtanit. ... ki elűzöd a temetőnek rémét, mely a haldokló szive táján súlyos lidércként nehezül ... ki vigaszodnak égi balzsamával felszárítod az elválás könnyeit, mert diadalt igérsz a halál felett . . . ki az eszmék harcosának erőt kölcsönzesz tövises utjain, rámutatván a keresztre, melyen a Megváltó elvérezett . . . s a sírrá, melyből a szellem kitör, s eget kér! ... Te vagy ama drága zálog az ég és föld között, ki éleszted a hit tüzét, hogy eljövend az >idők teljességen — melyben egy akol és egy pásztor leszen — a világszabadság diadal ünnepe . . . melynek meredek ősvényin előre Krisztus kiömlő vére nyit utat . . s az első húsvét hajnala dereng. Konduljanak meg hát a hála harangok, és zengjen Aleluja nagy nevéhez, emeljük fel magasztos lobogóját, mely már két ezredéves küzdelemben hirdeti a felebaráti szeretet igéit —győzelemről győzelemre szállva . . mely lobogóval kezében a feltámadás angyala a mulandóság sírkövéről az örök élet .csarnokát nyitja íel: s a kétkedők fülébe menydörög: A szellem halhatatlan és örök! §00$ £aj-o;>. Gyermeksirás a nádban. Irta: SZOMAHÁZI ISTVÁN. Az uriszék összeült. Az asztalfőn az ősz uradalmi praefectus, a ki távolról rokonságban állt a gróffal; mellette a három fiskális, mint uradalmi kiküldött; azonkívül a szolgabíró és esküdt, a két legale testimonium. Hozzájárult a gyülekezethez a' canceliista, ki a jegyzökönyvet vezette; ao meg természetesen a villogó bajuszú András ur is, a szolgabíró huszárja. A zöld asztalon még néhánv perez elótt a pagátot kergették a tekintetes urak; mialatt András ur a fiaskákat hordozta s a cancellista a princzipálisának kibicelt. Valami debreczeni diák volt az istenadta, ki kártyázni sem tanult meg a collégiumban; inni, tánczolm sem tudott; ellenben hosszú és göthös volt, és a lábai minduntalan egymásba botlottak. Mindezeken kivül még verseket is csinált, ha valaki megkérte, de azok olyanok voltak, mint ő maga, hosszúak és szárazak. Mindezekből látni való, hogy nagyon furcsa bogár lehetett. Az uri szék tehát összeült; azaz kártyát és fa kákát elhordatott az asztalról s kalamárist és papirost tétetett a helyébe. Még néhány perczig tartott a disputa a kártyajárásról; d.e aztán mindenki felvette a hivatalos arczát s a canczellista is maga elé készítette a papirost. A praefectus kiadta a parancsot — Vezettessék be a vádlott személy! Mindenki elhallgatott egy kissé; csak a száraz cancellista tolla perczeget végig a papíron. András ur kitárta az ajtót és a következő perczben már megvillant a kisórő pandúr kardaczélja és odabenn volt a „vádlott személy". Az uriszék tagjai egy pillanatig izgatottan fészkelődtek székeiken; maga a praefectus is jfeszengett; de mind szótlanok maradtak. Csak a fiatal szolgabíró csettentett a nyelvével és jelentősen integetett az az esküdtnek. I Szép liyári délután volt és a nap mosolyogva szűrődött át az ablak zöld függönyein. Ak árnyékos h&ttérböl élénken vált ki a praefectus sima" tarkója ék a szolgabíró barna körszakálla. Az ajtó mellett András ur uniformisa virított; piros nadriág, tengerzöld dolmány és a selyemmel kivarrott lóding, a vármegye czimerével. Maga a pandúr úgy álltl ott mintha kőből volna; de a vallott személy bágyadtan, fájdalommal nézett az urÍBzékre. Karcsú termetét galambszin kartonruha födte; s a kendő alól ingerlőn vált ki fehér árosa, tévetégül szertejáto szemeivel. Alig lehetett hallani, mikor a dicsértesséket elmondta: oly rémültnek és aggódónak látszott. — Állj előbbre, fiam! Szólt a praefectus szelíden. Az asszony azt sem látszott érteni, mit beszélnek hozzá; hanem a pandúr durván lökte előbbre. — Csak bátran, bátran édes fiam! biztositá a praefectus. Nem kell itt félned semmitől. — Mondd meg elsőben is kinek hivnak? — Bóry Zsuzsannának — szólt halkan és bátortalanul, — Jól van édes fiam. Tehát Bóry Zsuzsanna. Tudod-e, miért állsz itt előttünk? A vádlott kerekre nyitotta fel a .szemeit s kíváncsian nézett az urakra. — Térj magadba és tégy alázatos vallomást! Szólt az egyik fiskális: az ősz Kriván Sámuel. Az asszony tóvetegül nézett körül a teremben; orczimpái idegesen megrándultak s azrán bágyadtan hunyá le szempilláit, mintha a csekély napvilág is sértené. — Nos hát szeretted-e az uradat? Kérdé jóságosan a prefectus, hogy belesegítse, a vallomásba. — Hát lehet-e az máskép? Sugá az asszony bátortalanul. —S ő téged ? • . — Nagyon! felelt halkan. Hanem azt nem értették meg a zöld asztalnál, s a pandúr nyersen lökte meg hátulról: „Hangosabban!" Az asszonynak a könye is kicsordult utána. — De elhagyott! folytatá keseregve. Engem és a kis gyermeket. Egyedül maradtam otthon, az éjszakákon. Ha jött, nem nézett rám, s ha szóltam hozzá, alig felelt valamit. Csak a gyermekhez volt szava akkor is; meg egy csókja számára. Azt nem tépte ki szivéből a kedvese; a hogy engem kiszaggatott. Nehéz az én bánatom, nagyuraim! —• Hát ki volt a kedvese galambom? Kérdé a szolgabíró kíváncsian. Egy perczig körülnézett a teremben, nincs-e ott valaki a szögletekben; s csak aztán válaszolt: A. bolondos grófkisasszony téritetAe el, nagy15