Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-04-10

továbbá a kisebb fajta hegyi lovakra, vagyis olyanokra, melyek már a hadsereg számára nem vásároltatnak, mert ez utóbbiakból török és olasz országba jelentékeny kivitelünk volt. Alig pár éve csak, hogy a gazdák figyelme a ló tenyésztés felé fordult, s ime a tilalom folytán ma már számításaikat sehogysem találhatják meg, kénytelen levén például 300 frtért oda adni olyan lovat, melynek felnevelése neki 400-ban van Az ily tilalom merev fenntartása nem csak nem szaporítja a lo állományt söt apasztani fogja, mert mihelyt a ló iránt kellő kereslet nem mutatkozik, a ra nézve kárral járó lónevelést be fogja szüntetni, mig ellenkezőleg — ha a gazda jó piaezot talál lovának, bizonyára folyton nagyobb mérvben iparkodik űzni a nyereséges vállalatot. A bdfoldi kereskedők számos lovat hoztak a vas.nr , tán negyedre; zt eladtak, de sokat vi-s-- tettek. Ha a kiviteli tilalom módosítva nem lesz, jo időig koczkán áll a tenyésztők érdeke! 6*. A NŐ Göthe Faiisztjában és Madách Ember tragédiájában. HARMOS ZOLTÁNTÓL. (Folytatás.) Pauszt ekként szerződésre lépve az ördöggel, ez viszi őt dorbézolni, majd megismerteti Margittal, s ennék titján egy uj, eddig ismeretlen világgal. Ádám a természet egyszerű gyermeke, nem kíván élveket, sőt ellenkezőleg, várja a küzdelmet, midőn Lucifert kéri: hogy a jövőbe engedjen vetni egy tekintetet, hadd lássa, miért küz"d, és szenved. Paxiszt és Ádám tehát már nem azonos egymással; az egyik kéjeket kivan, a másik küzdelemre készül. Amit Greguss gonosznak, vagy ördögnek nevez, a két műben szintén igen különböző; Mefisztofelesz egy közönséges ördög, a milyen hajdanában, ugy látszik, csapatostól járt a földön. Mefisztofelesz oly kevéssé képes az ördög közönséges fogalmán felülemelkedni, hogy Pauszttói vérrel irott kötelezvényt kivan, s csak midőn ez már megvan, 411 szolgalatjára. Lucifer az Ember tragédiájában nem a fonóházi ördögöt személyesiti, hanem személyesiti a korlátolt, érzelem és értelem keverékéből álló, vagy mint Madách mondja: a sárból, napsugárból összegyúrt ember mellett, a rideg tudást, a számító értelmet, tagadását az emberi szellem korlátlanságának. Ádám nem dobja magát a tunya élvezetek árába, hanem tevékenysége közben mindenkor egy magasabb eszme vezérli, egy magasztos czól felé tör, mely ma ez, holnap amaz. Mint Fáraó megveti a zsarnoki hatalmat, szabaddá teszi a népet; mint Miltiades hazájáért s a nép felségért harczol, mint Tankrédt a keresztért vérzik, mint Kepler a tudomány áldozata, mint Danton az egyenlőségért szenvedi el a halált, s igy a többi alakjai is mindig fölfelé törnek a föld porától. Ádám bárhová, bármily alakban és változatban lépjen is fel, niindig ott él lelkében az ideál iránti vágy, mit mindenkor megtestesíteni iparkodik, s noha erre képtelen, mégis meg kell előtte hajolnunk, mert mindenkor a tökély felé tör, az igazságot keresi, ezekért fárad, küzd és vérzik el. Mily szánalmas, törpe alak ehez képest Pauszt ? ki szitkok és átkokkal illeti mindazt mi ez élet becsét emeli; ki dolgozó szobáját örömmel hagyja el, s ugyan miért ?talán azért, hogy az emberiség javáért küzdjön? Dehogy! — hogy elmehessen Mefisztofeleszszel a németek által annyira imádott boros pinczébe dorbézolni, -majd pedig Margitnak udvarolni. No! tisztelt hallgatóim! ily szerep illik egy német Burához, ki megunva a magolást, földhöz vágja a könyvet és leszáll valamely dohos pinczébe leinni magát; de nem illik oly alakhoz, mit vagy mintaképül álhtunk fel, vagy pedig elrettentő például mutatunk he, mert az utóbbi esetben minden mi az emberi fogalom szerint nagy, magasztos, szent sárba van tiporva, előbbi esetben pedig a boros hordó oltárra helyeztetik s az érzéki szerelemnek ismét templomot emelünk. Rokon-e tehát Pauszt Ádámmal? azonos-e a két mű alapeszméje? méltóztassék megítélni. Hogy azonban e kettő gyökerében egy, azt szívesen elismerem, mert mindkettő ember; de a mily mérvben egynek tekinthető a kettő, ép oly mérvben egy gyökerében Katona „Bánk Bánja" és Gaal „Peleskei nótáriusa," mert e két mű szintén megegyezik abban, hogy emberrel foglalkozik. Bizony mondom, hogy ha Göthe valóban oly nagy ember lett volna, mint a milyenné őt a németeknek szerencsésen felfújni sikerült, ugy a PauBzt mondából különbet alkothatott volna, mint a milyent alkotott ama harmincz év alatt, mit Pauszt kidolgozására fordított. De hát ezt nyilvánosan, oly embernek, ki a halhatatlanság koszorúja után fut, elmondani tilos, mert bizonyos, hogy ily nyilatkozat után, soha, de soha sem fogja belülről meglátni az akadémiát. Nálunk, ha lehetne, Göthót még nagyobbnak tartanák, mint a németek; az nálunk már bevett szokás, hogy mindent mi német istenítenek; ez közoktatásunk következménye, hibája, mely hibát átviszünk az életbe is. Szánalmas látvány mint erőlködnek az eleven, tüzes, magasra törő magyar szellemek, a német szegletesség, nehézkesség, laposság pecsétjével elferdíteni, mint akarják kelet népének szellemét nyugot népének kaptafájára ráhúzni. Ha nálunk valaki fegyvertelen szemekkel érthetően beszél, senki sem hiszi el neki, hogy okos ember; hanem ha pápa szemet bigyeszt orrára, s maga sem érti mit mond, rögtön nagy tudós lesz belőle, mert ugy tesz, mint a német professzorok. Hogy gondolkoznánk is a fölött, a mit a németek világgá bocsajtanak? — Ugyan minek!? Bontanok vele a német alaposság hírnevét s aztán még fáradságunkba is kerülne. Göthét, jobb híjában, a németek megtették nagy embernek, illik, hogy mi is verjük a nagy dobot Göthe dicsőségére. Igaz, hogy csak a romlott izlésü urak gondolkodnak ily formán nálunk, s azok, kik Göthében a mások által még el nem ért emberi nagyságot bámulják, ezek pedig leginkább az akadémikusok között található fel, no meg azok között kik az akadémiába bejutni szeretnének. (Polyt köv.) Kit óhajtunk kir. alügyésznek? Nem valami főnöki nagy állás a kir. alügyészség, mely épen most megyénk törvényszékén betöltésre vár, de sem nem oly kicsinylendö, hogy a megyei sajtó, mely az igazság, ügy érdekeit is kötelességszerüleg kell hogy védje, uraim! Pedig az enyim volt, a magamé. Kitépte a lelkemet vele, pedig sohasem állottam az útjába. — Kicsoda az a bolondos gróf kisasszony ? Kérdé az esküdt a szomszédjától. — A vármegyében lakol és azt nem ismernéd öcsém! dörmögó az ősz Kriván Samu. A comtesset ? — Valóban nagyon szeszélyes teremtés! szólt a praefectus. Egy szép huszonhat esztendős leány, a ki már mindent megunt, a mit a világon élvezni lehet. Tudja mindazt, a mi tudomány van a világon; de épen ez tette bolondossá. Most itt tartózkodik az öreg gróf kastélyában és sorba adja a kosarakat azoknak a merész lovagoknak, a kik még elég bátrak a keze után törekedni. Itt kinoz sorba mindenkit, a ki élő van a kastélyban; az atyjától kezdve a legutolsó komornáig. Most naphosszat a mezőket járja és extrém kalandok után sohajtoz. — Ezt is belevegyem a protocollumba? Kérdé a cancellista bámészúl. — Szamár vagy öcsém! Dörmögó a praefectus mogorván. A mitől annyira megijedt a kamasz, hogy menten beletemeté az orrát az aktákba. — Nos! hát halljuk tovább a történetet galambom! Biztatá a szolgabíró a vádlottat." — Elfordult tőlem! szólt az asszony bánatosan. Naphosszat se láttam többé. A bolondos grófné egészen elforgatta a fejét. Az éjszakák csöndjében hiába vártam lépéseinek neszét; pedig sokszor a hajnal is ott talált, a hogy virrasztottam. Egyszer aztán kilopóztam, hogy meglesem. Ott ültek nagyuraim, ahol a nádas zúg-búg a vízzel s az a leány az ölébe hajtotta a fejét s úgy nézett fel reá vágyakozva. Akkor én nem jutottam az eszébe, a kinek hitet fogadott a ki anyja vagyok a gyermekének. Akkor elfelejtette azokat az édes perczeket, mikor együtt dédelgettük az ártatlant. Mindent, mindent elfelejtett a nagyuraim a bolondos grófhén kívül. — Hozzatok egy széket és ülj le fiam! szólt az öreg praefektus jóságosan. Az asszony már 10skadozott helyében. — Mondhatatlan keserűség töltötte el a szí vénet nagyuraim! folytatá, M assiony* Meg kell hal* nia valakinek! Szóltam magamban. És ez a gondolat kisértett az éjszakákon, midőn nem jött álom a szemeimre és mindig jobban és jobban eltöltötte a lelkemet. De ki legyen az, a ki meghaljon ? Ha ő: akkor mindennek vége; örökre elmúl és nem kérdezheti tőlem, miért tettem azt? ós magam maradok keserűségemmel. Ha magamat pusztítom el: akkor sirva fog rámbonüni; dc mi haszna, ha én nem tudok többé róla? Haljon kát meg a gyermeki Akkor szemben áliunk majd egymással; akkor megtudja majd, hogy mi lakott bennem; és akkor talán megöl ós maga is boldogtalan lesz. A gyermek haljon meg nagyuraim, a gyermek; Az én gyermekem! — Csak tovább, tovább fiam! szólt a praefectus szánakozva. Csak bátran végig az egészet, hogy ne legyen többé teher a lelkeden! — Egy holdvilágos éjszakán vittem ki, suttogá az asszony. Álmából felébredt és reámnézett. De megint behunyta a szemét és tovább aludt az ölemben. Senki sem volt ébren a faluban; csak a korcsmában mulatott valaki és egy vándorló legény jött velem szemközt az uton. Odáig mentem a nádasig, a hol az a leány ölébe hajtotta a fejét; atarczai malmon túl, a hol zuhogott a viz, mintha csókolódott volna valaki. Ott felébredt a gyermek és rám bámult az okos szemeivel. Megcsókoltam még egyszer . . . aztán — aztán óh! édes Istenem! sikoltani kezdett, élesen, fájdalmasan a nád közül. . . Sirt, sirt és én szaladtam; de a sir ás utánam jött a házig, be a szobába, az ártatlan poronty zokogása. . . Leroskadt ós a kendőt a szeméhez szoritatta; de mintha valamit meghallott volna, egyszerre felugrott a helyéből. -—A zokogás! a zokogás! kiáltá. Halljátok-e nagyuraim ? . . . Ott, ott a nádas felől! . . . Hogy kiált utánam most! . . . Hallgass! hallgass kis porontyom ! A kendőt a szivéhez szorította mintha a gyermek volna; csak suttogva szólt könyei közül: —- Csitulj, csitulj kis drágám! Egyetlen kis porontyom, csitulj el már egyszer! . * . ésíre ne vegye azt. S mert e sorok irója tudja, hogy a >Pápai Lapok» jár áz igazságügyministeriumba, eljön informálni a — ministert. Nem akarok szakk czikket, tanulmányt irni. Röviden felelek a felvetett kérdésre. — A kir. ügyészségek szervezetéről szóló, törvény túlhaladott álláspont, de lehet megtűrni addig, mig a a jogászok rég sóvárgott nagy ideája, a szóbeliség, közvetlenség győzelmet arat. A létező bajokon azonban a törvényen belül is segithetünk. Csak legelőször azt a temérdek felesleges irkafirkát szüntessék meg, mik a hivatal főnökének, a kir. ügyésznek idejét elforgácsolják, elveszik, s igy aztán a kir. ügyésznek tulaj donkéj) erii dolgát a kir. alügyészek viszik. Ezek folynak be a vizsgálatba —, ezek teszik meg az érdemleges indítványokat, minősítik a vádbeli cselekményeket, részt vesznek a végtárgyaláson. S mindezekre a teendőkre kineveznek olyanokat, kik az ügyészi qualifatióra szükséges 3 évi birói, ügyvédi, vagy ügyészi praxissal nem bírnak. Az ügyésznek a fentebb irtak folytán nincs ideje ellenőrizni az alügyész szellemi ténykedését, s igy hát ö valóban önállóan mőködik, s ha ez igy van, akkor maga az állás súlyos erkölcsi felelősséggel járó állás, melyet kellően betölteni csak higgadt, férfias megfontolási képesség, megállapodottság, életbölcselet, és főleg a törvénykezésben hosszabb gyakorlat kívántatik. Igénytelen véleményen tehát, hogy alügyészriek az igazságügy érdekében csak azt óhajthatjuk, ki ügyészi qualificatióval bir. A kir. alügyégyészi álláson nem szabad experimentálni! Oda gyakorlott fő kell. Az ügyész az állam képviselője. A koronának, az államnak, a társadalmi rendnek ügyvédje. S ha a vádlottat, a bűnöst csak ügyvéd képviselheti: — a korona, az állam, a társadalmi rend nem lehet kisebb a bűnösnél. Reméljük, az igázságügyminister úr is ez egye- ; dűl igazságos elveket fogja követni a — kine- j vezésnél. X. A devecseriek piros tojása. Devecser, 1887. ápril 8. Húsvétra, a kereszténység e szép ünnepére megkapták váratlanul a devecseriek a — piros tojást, mely egyenesen Bécsből jött! Egy ott megjelenő, s otromba butaságáról hírhedt komisz zuglap, a ,iWiener Chronik" (inkább „Wiener Cholera") küldi Devecsernek a piros tojást. Megakarja a devecseriekkel értetni, a mit a szegény üres fejűek eddig még nem tudtak, hogy mily büszkék lehetnek ők, mert hiszen, van nekik egy „minden nemes szivet megnyerő mély tudományú komoly „joviális" emberük Devecservárosaban, ki a város „legelsőés legelőkelőbb'

1 polgára, hogy — mint ezt a képtelen képes lap fekete betűi szóról szóra hirdetik — „megérdemli a szép jutalmat, hogy nagy nevét Devecser varosa évkönyveiben arany hetükkel örök időkre megőrizzék!" Uram Isten! — kiáltanak fel bizonyára e lapok olvasói? Ki lehet e félisten?! Ki Devecsernek örök időkre arany betűkkel megörökítésre méltó „legelső" és „legelőkelőbb" polgára? A „Wiener Cholera" megfelel rá, megküldvén egyik közelebbi példányát, melyben hosszú gyönyörű szöveg kíséretében a fő czimlapon majdnem életnagyságú arczkópót adja — — Steuer József, mond Steuer József, devecseri községbirónak! No már most ennek csakugyan a fele sem tréfa. Semmi közünk a piszokban tenyésző zuglapokhoz. Tudjuk, hogy megyénkben is van akárhány tisztességes ember, kit ráakartak szedni e pióczák azzal, hogy csak pár forintot küldjön a löbliche Redactióhoz, s azonnal fogják közölni czimzettnek, mint „nagy" férfiúnak arczképót. Tudjuk, mily semmire sem kell becsülni az ily revolverezést; s tudjuk, mily nevetséges emberré válik az, ki felül a — schwindlerségnek. De nem akarjuk magunkat félreértetni. Eszünk ágában sincs azt állítani, hogy bármely község bírája nem volna érdemes, (ha megérdemli!) a sajtó részéről is a kitüntetést. Nem is ezen fordul meg a dolog, hanem azon szemtelen hazugságokon, melylyel például Steuer biró learcképezése összekötve van. Tehát tudd meg Devecser, hogy nem a dicsőült Esterházy Pál ,gróf szabadsághősnek köztetek lakó fia, — sem nem talán* a kir. járásbíróság, vagy főszolgabírótok, lelkészetek, vagy a devecseri többi honoratiorok valamelyik tagja Devecser „legelső és legelőkelőbb polgára", hanem — a „Kleiner József"! A „Kleiner Józöef" kiből a Wiener Cholerás nagy embert csinált egyszerre. Légy büszke rá Sömjén vidéke, melynek talaján kitanulta a Kleiner József az ő „nemzetgazdasági" tudományát; légy büszke rá Ságh, melyet éhhaláltól mentett meg ő „húsából való húsával"; 0, a ki — mint a Wiener Cholerás nagy betűkkel hirdeti, — szelid, jótékony áldásdús kezeivel szünteti meg a nyomort, szárítja fel a könyeket. 0, a „Kleiner József", ki — mint a Wiener Cholerás epidémiát gerjesztő émelygése irja — tele van szivnemességgel, s kinek népes alakjára „ezrek és ezrek hálatelt szívvel" néznek fel. No talán elég ebből ennyi. Bocsánat e lapok tisztes hasábjaitól, hogy a Wiener Cholerásból idéztünk. .Eleg, hogy restek' Devecser városa a rajta ejtett ily némü piszkolódást. [ A Wiener Cholerás jobban tenné, ha inkább azon fegyelmi ügyben prókátoros] codnék, mely ügyetlenül védett védenezónek feje fehtt lóg. IcUtje volt) hogy mindenki megkapja a magaJussát, s az őt megillető helyet. Ha a „Wiener Cholerás" nem szól, Steier József nyugton alhatik; de igy utóvégre is a devecserieknek is szabad kissé az igazat megmondani és a ki megérdemli, annak a körmére koppintani. Ezzel köszönjük német a küldött húsvéti tojást; feltörtük azt irgalmatlanul, s kistilt hogy — záp tojás volt. Ennek emlékét pedig Devecser városa nem fogja arany betűkkel megörökíteni. Nem bizony! TÖRTÉNELMI NAPTÁR. — Rovatvezető T1B0LD ÖZSÉB. — Április 10. — 1864. Szerződés Miramaréban HJ. Napoleon franezia császár és Miksa osztrák főherczeg közt a mexikói császári trónt illetőleg. Ugyanezen napon a mexikói császárság küldötsége a mexikói császári koronát Miksa osztr. föherczegnek fölajánlja, és Miksa 0. fh. azt elfogadja. Április 11. — 1868. Ráth Károly jeles magyar történetbuvár, halála Győrött. Április 12. — 1704. Bossnet Jacges Benigne, meauxi püspök, a leghiresb franezia egyházi szónok és irónak halála Dijonban. Született ugyanitt 1627. szept. 27-én. Április 13. ^— 1851. Schumacher Dietter József, az 1791. január 21-én kivégzett XVI. LajoB franezia király testőrségének utolsó tisztje, meghal Luzernben (Schweizban.) Április 14. — 1849. a magyar függetlenség kinyilatkoztatása Debreczenben. — 1865. Lincoln Ábrahám, az amerikai unionisták elnöke John Wilkes Booth színész által Washingtonban meggyilkoltatik. Április 15. — 1745. Batthyani Károly herczeg osztrák tábornok az egyesült franczia-bajor sereget Pfaffenhofennél megveri. Április 16. — 1670. Zrínyi Péter és Prangepán Perencz Bécsbe mentőkben Kéry Perencznek patyi kastélyában szállnak meg. Hivatalos rovat. Hirdetvény. 1488. sz. ikt. 1887. Az országos közmunka erő régrehajtása tárgyában alkotott szabályrendelet, úgy az utbiztosok, és utkaparók számára szabályrendelet alakjában utasítást tartalmazó törvényhatósági határozatok folyó hó 11-tói kezdve 30 napon át a városi jegyzó'aég hivatalos helyiségében közbe'tekinthetésre kitéve lesznek, melyek ellen netáni felszólalását ez időközben mindönki beadhatja. Pápán április 5-én 1887. A városi jegyzőség. 1455. sz. r "Ikt. 887. Hirdetvény. Ilerczcg Esterházy Pál által alapított hitbízomány, melyhez megyénkben a szilasbalhási 553. számú tulekjegyzőköuyvben A. f 1 sor szám alalt foglalt ingatlan is tartozik, legfelsőbb jóváhagyást nyervén, ez ezennel közhírré tétetik azon megjegyzéssel, hogy a hitbizományi hatóságot a soproni kir. törvényszék gyakorolja. Pápán április 5-én 1887. A városi hatóság. Hirdetmény. Az ipartörvény 143. §-a alapján felhívom valamennyi iparosseffédet, ho^y 0 segélypénztár létesítése tárgyában 1887-ik évi april hó 11-ik napján d. u. 3 órakor, a városház nagytermében tartandó értekezletre minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Pápán 1887. apr. hó 9-én. Mészáros Károly, rkapitáiiy mint iparhatósági biztos. ""KÜLÖNFÉLÉK. — A feltámadás ünnepe szokott ténynycl és pompával lett tegnap megtartva. A főtér ablakai (két ház kivételével) kivilágítva, s a körmeneten megszámlálhatatlan néptömeg.f — Veszprém megye közigazgatási bizottsága e hó 4-én tartá rendes havi ülését, melyen a főispán Esterházy Móricz gróf elnökölt. Jelen voltak a megye részéről Fiáik Pál br., Kemenes Ferencz apát kanonok, id. Furgly Sándor, Bezerédy és Fenyvessy biz. tagok. A kir. ügyészséget ez alkalommal először képviselte az új ügyész, Pongrácz Jenő. A kir. adófelügyelőséget Kluge Lajos képviselte. A napirend tárgyát a folyó ügyek képezték. A kir. tanfelügyelő jelentéséből kiemeljük többek közt,hogy a vallásügyi minister körrendeletileg elrendelte, hogy az öszszes népiskolák könyv szükséglete csakis hazai könyvárusoknál vásárolandó be. Az ülés további tárgyait az illető szakok egyes ügyei képezték. — A gyűlés napján a biz. tagok egy része a főispán gróffal együtt Kolossváry József főjegyzőnél voltak ebéden. — Szívesen látott kedves vendége volt városunknak, s pedig ezúttal. hosszabb ideig a Néger Ajoston apát urnái szálva volt Véghely Dezső kir. tan. alispánunk, ki a sorozás polgári elnökeként szerepelt. Bár még szabadon maradt idejét is a közügyek foglalták el, s Pápán is rendesen végezte a beérkezett megyei ügyeket, — mégis tisztelői minduntalan keresve keresték az alkalmat, hogy vendégszeretetüket iránta kimutathassák. Igy Gyurátz Ferenczél, Horváth Lajosnál, Tarczyná!, Zárkánál, Hermann Jánosnál. Véghely a húsvéti ünnepeket is városunkban tölti. . — Iiáng Lajos városunk orsz. képviselője tegnapelőtt pár napra városunkba érkezett* \ — Horváth Kálmán kir. táblai biró, pá«