Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-12-04

XVI. évfolyW 49. szám. Pápa, 1887. deczember 4. jVlegjeleiailc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre fi koronkint rendkívüli számok is ^ adatnak ki. Bérmeiiieilen levelek, csak ismeri kezektol fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A Lapnak szánt közlemények a l a p SZERK. h ivat a l ü b a {() - k o 11 ég i u m é p il lel) küldendők. Előfizetési díjait. évre 6 frt. — Félévre 3 frtKegyed évre 1 frt£0 krajczárEgy szám ára 13 kr. Egy HIRDETÉSEK I hasábos jetiisor térfogata titán 5 kr, nyiltíérbcn 25 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ h i v a let láb a (r ef.főis k 0 la ny 0 m d áj a) küldendők. Pápa város hatóságának éstobb pápai, s pápavidéki.egyesüie nek hivatalosközlönye. Szabadalmazott csalás. A hirlapsajtó egyik legmagasztosabb hivatása oly esetekben világosítani föl olvasóit és adni tanácsot azoknak, mikor a hiányos törvények távolról sem óvják meg az igazságot. Legtöbb esetben azért sikerülnek a szabadalmazott csalások pénzintézetek által; mert a közönséget tévútra vezeti azon körülmény, hogy az illető pénzintézet alapszabályait megerősítette a kormány és az illető pénzintézet be van jegyezve a kereskedelmi- s váltótörvényszéknél. E két körülmény — ily esetben — a hitelkeresők által mindenkor kikutatható, illetőleg a pénzintézet igazgatósága által kimutathatós igy annak kényelmes takaróul szolgál nyilvánosan űzött csalásainál és íosztogatásainál. Van — egyebek között — egy nagyon veszedelmes törvényünk, amely a föltétlenül szabad társulást engedélyezi pénzügyi téren. E túlzottan „szabadelvű" (a mi viszonyainkat tekintve) törvény azután oly rendkivül számos visszaélésre, nyilvános csalásra és a rendőrség s az államügyészség szemeláttára űzött rendszeres fosztogatásra nyújt alkalmat, sőt csábit az anyagi haszonért a becsületet örömest föláldozok közöl százakat s ezreket, hogy minden jobbérzésü elborzad ily közállapotok fölött. Ismételjük, e viszszaélések, nyilvános-csalások és fosztogatások részére azért kerithető nagyszámú áldozat, mert ezek arról vannak meggyőződve, hogy a törvény oltalmazza jogaikat; hiszen az illető pénzintézet alapszabályait megerősítette a kormány és a cég be van jegyezve, a kereskedelmis váltótörvényszéknél. És mert ily meggyőződós uralkodhatik a népnél, azért részes a kormány is az elkövetett viszszaélésekben; mert, hiszen! minden kormány legfontosabb kötelességei közé tartozik ily meggyőződés megfogarnzását meggátolni. Bizonyítja, hogy nemcsak a némelyek által „köznép"-nek (valóban nem tudom mily jogon!) elkeresztelt alsóbbközműveltséggel birok, hanem a középsötársadalmi-osztályok tagjai is lépremennek ily pénzintézetek csábos Ígérgetéseinek, — azon rengeteg-hosszú névsora a pónzkölcsönért folyamodóknak, mely az ily pénzintézetek vagyontönkbo-jutásánál, illetőleg íöloszlatásánál előkerül. Mindezt már ismételve megírtam hírlapi-cikkekben is. melyek, sajnos! nem arattak oly sikert, a minőt megérdemel-, tek, azaz viszonylag kevesen okultak azokon. Fenyvessy Perencz "jogtudor országgyűlési képviselő ur legutóbbi interpellátió-ja a képviselőházban — a magokat pöffeszkedve „bankházakénak elnevezett „pónzváltóüzletek" visszaéléseiről az ígérvényeknél — azonban ösztönöz, hogy ismét szellőztessem ez ügyet, melylyel túlsókat egyetlenegy hirlap sem foglalkozhatik; mert e szabadalmazott csalás rendkivül sok adófizetőre veti ki hálóját. A hírlapokban, kivált a fővárosiakban, ötóvel-hatával olvashatók naponkint a hirdetések, hogy saját lakással biró egyének 300—400—1000 frtig terjedő személy hitelt kapnak az alul megnevezett ügynökök, vagy főügynökök közbenjárására. E hirdetésekel kiváltképen a vidéki pénzkölcsönt-keresök számára iklalják a hírlapokba. E hirdetett ügynökök és főügynökök számára a kerítő szerepét más ügynökök, kik házról-házra járnak, is Végzik az említett hírlap-hirdetéseken kivül; továbbá, a szívesen nagyító hirdetés, a mely az utcán születik. Nehéz idők súlyosodnak a kisiparosra, kisgazdára, kiskereskedőre, tanítóra, kishivatalnokra és más „kis" üzletemberekre; s így természetes, hogy az olcsónak ós rögtöninek hirdetett személyhitel igénybevételére nagy számmal kerül pályázó. Például, a „Magyar-hitel- és Takarékszövetkezet" (Budapest, VIII. Iverepesi-út 12-ik szám.) 10—12 ügynökségáltál, kiknek nagyrósze a hírlapokban hirdetteti magát, keritteti magának a szegény áldozatokat. Az intézet alapszabályainak kivonatában a 3-ik §. igy hangzik: „A szövetkezet tagja jogosult pénzkölcsönt igénybevenni, ha az alapszabályszerü befizetéseket legalább is 3 hónapon keresztül pontosan teljesítette; kivételes esetekben azonban 3 hó letelte előtt is adható kölcsön." A 4-ik §. pedig igy hangzik: „Az egyes tagok által igénybevehető pénzhitel nem haladhatja meg betéteinek kettős-összegét." Megjegyzem, hogy a többi hasonszőrű pénzintézet alapszabályaiban is ezekkel merőben azonos intézkedések foglaltatnak. E két cikkeh'' képezi alapját a szabadalmazott csalásnak. A 3-ik §. világosan, félremagyarázhatatlanul szól ugyan, de oly jogot nyújt az igazgatóságnak, (3 hó előtt is adhatni pénzkölcsönöket), mely által a szövetkezet tagjainak betéteit bármikor és bárkinek, ha még oly fizetésképtelen is! — kiutalván}-ózhatja; ily módon még Krőzus vagyonát is elfecsérelhetni, még pedig már egy napon) nem pedig a betevők filléreit. A 4-ik §. ellenben tökéletesen — kétértelmű: a betétek alatt a tényleg befizelell helirészlelek összegét érti-e vagy pedig az egy évi befizelell összegnek megfelelő, de tényleg még be nem fizetett, összegei. Az . utóbbi értelmezést használják az ügynökök: mert csak ily módon hitethetik el a léprocsalt megkoppasztandókkal, hogy érdemes a szövetkezet tagjául belópniök: hiszen 4 frt befizetésre röglön 100 forintnyi pénzkölcsönt kapnak. E fosztogató „pénzintézetek" azért használják kiváló előszeretettel az ügynökségeket „taggyüjtés"-re(ugyan cz áll a hirlaphirdetések révén kerített, posta utján beiratkozó vidéki jelentkezőkről), mert az ügynökök az említett 4-ik §-nak oly értelmezést adnak, mely a pénzkölcsönre vágyót csábítja; a 3-ik §-nál fogva pedig biztosítják őket, hogy rög lön kapnak pénzkölcsönt. Ámde az ügynökök ezen ígéretei nem kötelezik az igazgatóságot, mely olykép járhat cl az idézett két cikkely alapján, hogy a szövetség tagjai Összes beléteiket már rövid idő alatt elvesztik. Mikor a jelentkezőt az ügynök (c fickók szegónyes-bútorzatu, icipici szobájában rendesen' „könyvezető" (csalási nagyzás) is található, ki még hatásosabban „dolgozza meg" a léprecsaltakat: mert hiszen! a „könyvezető"csábító ígérgetései még kevésbé kötelezik a pénzintézetet!) a 3-ik és 4^ik czikkely alapján kellőleg elbolonditotta, eléje fektet egy beiratkozási-ivet, a melyen a jelont kező életadatait vallja be és kijelenti, mily összegű pénzkölcsönt kíván, de egyúttal kötelezi magát minden kölcsönkért (iiem kölcsönkapott) egyszáz íorint után 4—4 forintot azonnal előre lefizetni, mely összeget az ügynök siet rögtön zsebrevágni. A jelentkezési-ivetkitöltvén s a 4—4 forintot lefizetvén a pénzkölcsönt kivánó, az ügynök biztosítja őt, hogy mielőbb (már esetleg harmadik napon) levél útján értesiti őt az igazgatóság fölvételéről a szövetkezet tagjául; mikor azután biztosra veheti, hogy az igazgatóság tűstént megszavazza ós kiutalványozza részére a kívánt pénzkölcsönt. Az ívj tag mielőbb kap ugyan levélbeli értesítést, hogy felvették öt a szövetkezet tagjául, egyúttal megküldi neki az. igazgatóság az intézet alapszabályait: de pénzkölcsönt nem kap, sőt tudtára adja neki, ha ezért folyamodott, az igazgatóság, hogy egyedül a 3-ik §. követelményeinek betöltése után számithat pénzkölcsönre. Persze; az igazgatóság gondoskodik arról, hogy a szövetkezet tagjai hetibetétöket épúgy elveszítsék, mint a fölvételi-díjul szolgáló 4—4 forintot elveszítették. E 4—4 íorint az alapszabályok értelmében az intézet-alapitási-költségek födözésére lesz fordítva azaz mint munkadíj az igazgatóság tagjai és a n

kerilö

11 ügynökök fenekellen zsebébe vándorol A heti betéteket úgy tünteti el az igazgatóság a szövetkezet pénztárából, hogy a 3-ik szakasz „hátsó ajtajáénak fölhasználása által kiutalványozza oly „uj tagok"-nak, kik vele egy húron pendülnek azaz a részökre (dacára teljesen vagyontalan-létöknek, sőt fizetós-képtelenségöknek) kiutalványozott 100—1000 forintnyi összegből 5—6°>'

0-ot jutalékul megtartanak, 94—95%-ot pedig az igazgatóságnak, melynek „strohmann"-jai, kiszolgáltatnak. Ily rákfene is pusztít társadalmunkon ! Bizon}

T nagy szolgálatot tenne azon képviselő a közügynek, a ki ennek orvoslását interpellátió alakjában szőnyegre hozná a képviselőházban. •te TÁRCZA. A ZANZIBÁPI KIRÁLY LEÁNY. Hires sziget a tengeren Zanzibár Hol jó szivü Szaid Bargas a király, Bibi Szalem nővére mily szép leányTeljes arcza, ragyog mint a napsugár, De bubáját ragyogó arczára ír A mosolygó, a viruló rózsa pir. A szigeten angol, német, franezia, Fittyet hánynak a király tilalmira, Rendben tartja ám őket Szalem Bibi Jól tudja, hol a sziveknél a bibi. Rostélyon át hallgatja a dalokat, Mit a fehér varázslóan osztogat. „Kedves német, —zeng a rostélyok megül — „Tied e szív, oh csak éretted hevül, Egyesüljünk, te vagy legfőbb spekuláns Te előtted izzott, törjék meg a láncz, A bátyámtól megkérheted kezemet Ugy is eddig birtad forró szivemet". Ifju német nem is nyargal, de repül Szaid Bargas király van honn egyedül, „Király uram, tied a nagy hódolat Add érette feleségül húgodat!" És bőszszé lesz Szaid Bargas jó király „Soha, — soha, mig enyém lesz Zanzibár." Hosszú orral német ifju elmegyen De Bibinél Bargas király megjelen: „Hugóm, húgom, tudod, hogy szerettelek, Mutasd nekem forró és szűz kezedet! Kezed reszket, rozsda van az aranyon, Eredj, bűnhődj a börtönben lánczokon!« Csörög a láncz, lány szeméből köny pereg, Ah, de szegény még alig hogy szendereg, Hallja a dalt vasrácsos ablakon át, „Oh légy készen, nem szenvedsz te még tovább, Szenvedtem én teéretted eleget Forró szivem nyissa neked az eget!" Jön az éjfél, mint a pokol lekete, Az őröknek mind ki oltva élete, Mint piroslik, mint sugárzik az a vér Ifju keblén a szép Bibi a babér. »Sebes szárnyon visz a gőzös, jer velem Napom voltál, oh légy most az éjjelem !" Bibi repül, szerető sziv vezeti Ifju könyje forrón megkereszteli. Élet lángol szivében, oh gyújt a hit És valóvá teszi a sziv álmait. Elfeledi, hogy vala még Zanzibár: Az ö keblén kedves férje a király! Veszprémi új megyeház dísztermében. — Irta GIZELLA. — Háromszor voltam bent, — és mindannyiszor más kép tárult szemeim elé. — 28-án a déli órákban még siető munkás kezek működtek mindenhol, a lépcsőkre szőnyegeket mértek, melyeknek megerősítésére sárga réz rudak halmaza várt. — Az oldaltermekben asztalok, székek csoportja, mig a „díszteremben" hatalmas állványról látták el a tartályokat gyertyákkal, a Vagy 140 lángra készített, gazgazdagon aranyozott vas „csillárt" e remek szép munkát, mely méltó disze, a különben is diszes teremnek, — úgyszintén az oldalfali több águ kisebbeket is rendbe hozták. — Még mindenhol lázas sietség, terpentin, mész szag, gyékények, állványok öszsze-vissza, — szinte félve gondoltam, hogy mindez mennyi dolgot igényel} azon jár ó^ára, mi még rendelkezésűkre áll. — Pedig reggelre ékes rend lett, a fáradt munkás kezek pihenésre tértek. 24-én 10 óra felé, hölgyek által a karzatokon minden hely elfoglalva, kik érdekkel várták az ünnepélyes megnyitást. — Végre a hatalmas szárnyas ajtók kitárultak, diszes tömeg özönlött a terembe, a suttogás élénkebb lett a karzatokon, legyezők helyett látcsövek után nyúltak a kis kezek és a hátulsó szék sorairól állva igyekeztek láthatni az élénk képet, mi leim oly változatos és mozgalmas-volt.— A díszruhás uraknak előny jutott, mint egy ékszeren az ékkövek — ugy tűntek ki a tömegből. Ah nézd, de szép ma A. — Hát még B., de tudja is ám! — suttogák az ifju hölgyek és szemeik csillogóbban tekintettek le^ honnan viszont, nem egy pillantást n3

r

ertek. — Még az őszi napfény is kíváncsian tekintett be a „nagy szines ablakokon" a „megye czimerein" keresetül, lágy sugaraival enyhe fényt terjesztve. j A hosszú zöld asztalok során lassan elfoglalta mindenki helyét,' — ^nost belépett kíséretével a főispán, ki az elnöki emelvényen" trónolt. — Mély csend, — Esterházy Móricz gróf az ifju főispán, ünnepélyes, komoly, átérzett szép szavakkal nyitá meg a diszgyülést, — következtek a szebbnél-szebb alkalmi beszédek, melyek mindegyike zajos tetszés nyivánitását vonák maguk után. Az ünnepély eml része is véget ért, — zsongás támadt a corridorokonl, — gratulácziók, kölcsönös üdvözlések után lassan üresek lettek a csarnokok, hogy esti 9 órára ismét más képet nyújtsanak. Frakkos urak ! serege várta az előcsarnokban izgatottan a „Lady |

Patronesse" megérkezését, — mig benn uszályok siihogtak, urak, hölgyek vígan csevegtek, nevetgéltek a pazarul világított díszteremben, — mely most mintegy a Múzsáknak szánt fényes csarnok, pompás színezetben tündökölt, szinte kerestük Terpsichore, Eräto, Euterpe s többiek ssobraítj d$ helyettök a karzati oszlopok her> mái — túlságos bájukkal — pillantottak mogorván a díszes vidám csoportra. A zsongás megszűnt, az „Esterházy induló" jelzé a „Lady Patronesse" megjelenését, minden szem az ajtó felé tekintett és megjelent Esterkázj' Móricz grófné az alispán karján, a rendezőségtől kapott pompás csokorral kezében. — Pár perczig az ,, emelvényen időzött és azután körútra indult a teremben, a bemutatásoknál mindenkinek szívélyesen njaijtá kezét, mindenkihez talált pár kedves szót és hogy a tánezolóknak soká ne kelljen várniok, ő kezdé meg a csárdást az alispánnal. — Az est folyamán, ki vele társaloghatott, meggyőződött azon főúri finom lelkületről, női báj és kellemről, mi' a grófhőt oly igézővé teszi, az az eg}rszerü és mégis magas izlés, melylyel megjelent, ragyogó szépsége és kedvessége által, — meghódított mindenkit — és méltán ö volt nem csak a „bál airya" — de a „bál királynéja" is! Fényes est volt ez, mindenki igyekezett ahhoz méltóan megjelenni, — még a tánezrendek is egyegy szép emléket képeztek, — megye czimere csinos kivitelben, kék pluch alapon, érez szególyzettel — mig a bálanyáén, mely külön elegáns, kék pluch tartóban volt, a megye czimerén kivül a túl oldalon, az Esterházy és Stockau gróf czimerek egyesítve a legfinomabb kivitelben és visitkártya tartónak készítve. Elmondhatjuk az ünnepélyről, hogy minden szép volt, minden sikerült, még az idő is legjobban kedvezett, de a veszprémiek vendégszeretetét, szives figyolmöket sem felejtik mindazok, kik az „új megyeház" megnyitásában mint vendégek részt .vettek* Köszönet nekik! A csárdás. — Karca a m e g y e b álból. —. Prakk, Makk, lak, a szalon toilette- ez obligát darabjai, az idén korábban előkerültek. Még a farsang, sőt az advent előtt. A megyebál idézte fel 4a