Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-12-04

A gazdaközönség figyelmébe. Az országos tenyésztési czélokra évente ta­vasszal megejtetni szokott általános bikavásár­lásoknak és a bikák kiosztása iránti szabályzat kivonatát a következőkben ismertetjük a gazda­közönséggel : Csak tisztavérii, s határozott fajta- és bi­kajelleggel biró a marnál 140 czentimeternél ma­gasabb s a márczius hóban kezdődő kiosztáskor harmadfél évnél idősebb magyar fajta, illetve a másfél éves kort ugyanakkor meghaladó berni— (simment/iali — saani), pi?izgaui, möllthali, kuh­landi vagy allgaui fajta bikák vétetnek meg da­rabonként és átlagban 250 forintnál, illetve 200 forintnál nem magasabb árakon, kizárólag oly gazdasagokban és helyekről, a hol és melyeknek környékén ragadós állati betegség nem mutat­kozik. Az ilyen bikákat a minisztériumnak eladni szándékozó tulajdonosok, illetve ezeknek megbi­zottai, legkésőbben 1888. évi január hó 15-ig köz­vetlenül a kerületi állami állatorvoshoz (Vesz­prém megye területére nézve Reischig Ferencz Győrött) forduljanak Írásban eladási ajánlataik­kal, melyekben a vételre kinált minden egyes bikának fajtája, kora (elletési év és hónap), sza­bott ára, állomási helye, származása, neve, s ne­táni törzskönyvi száma, és végül különös ismer­tető jelei (például: a meglevő bélyeg neme, alakja és helye) határozottan és külön megjelelendök. Pirókszinü vagy fehér farkbojtu, továbbá a fülkagylóban csak fehér szőrrel biró magyar fajta bikák, valamint általában a feketetarka szinü, vagy félheréjü bikák semmi esetre sem vásárol­tathatván meg, ezek már az ajánlatokból kiha­gyandók. A bikáknak szakértői megvizsgálását a ke­rületi állami állatorvos a helyszínén teljesiti, mely alkalomból a szemléknél eddig szokásban volt bebélyegezések mellőzendők. A bika megvétele iránt a földmivelési minister határoz, miről az il­lető eladó fél a kerületi állami állatorvos utján értesitetik. Ha a határozatban a bika megvettuek mon­datik ki, az eladó köteles azt április hó 15-éig díjtalanul eltartani, ha pedig a bika ápril ió-ikig el nem vitetnék, ettől kezdödöleg a kiadási napig naponta 2 klgr zabot és 7 klgr szénát számitva artási díj czimén 40 krajczár napi költség meg­térítésére a tulajdonosnak igénye van. Az eladó megfelelő tápláltságért, az állat kifogástalan gondozásáért, minden sérüléséért, valamint az átadást követő 30 napon át a biká­nak teljesen megfelelő tenyészképességéért felelős. A kiosztásra rendelkezésre álló bikák elhe- j lyezésének czélja első sorban szegényebb sorsú | községek, másodsorban vagyonosabb községek vagy magánosok marhatenyésztésének előmozdí­tása levén, az állatok annak idejében ebez ké­pest fognak kiosztatni a vételárnak legfelebb há­rom kamatmentes félévi részletben törlesztendő levonásával, akár a vételárnak bizonyos száza­léka elengedésével, vagy esetleg még ezen felül a kedvezményes árnak háromnál nem több, ka­matmentes féléves részletben leendő törlesztése mellett, sőt egyes — kiváló figyelemre méltó — esetekben az állatok a tulajdonjog fenntartásával csupán használatra ingyen is kifognak adatni. Hogy a szükséglet kellő időben ismerve le­gyen, s hogy a bikák minél hamarabb kiosztha­tók lehessenek az e tárgyú kérvények a földmi­velési ministeriumhoz czimezve 50 kros bélyeg­gel ellátva legkésőbb február hó 15-éig közvet­lenül az illető kerületi állami állatorvoshoz nyúj­tandók be. A kérvényeket a gazdasági egyesü­öket garde robok setétjéből, vagy önérzetes szabók műhelyéből, hogy egy éjszakai szellőzés után ismét „ad acta" tetessenek, bizonytalan időre. Ha e ruha­darabok beszélni tudnának! . . . A feeskeszárnyu frakk furcsa dobogást emle­getne, mely alatta keletkezett, mikor viselője Ot meg­pillantotta. Egy-két fehér, lehelletszerü folt a vállon az 0 hamvas arczának, karjainak „fae simileje,"— rizspor lenyomatban. A hatásra számító klakk ezúttal rut szerepet játszott Orgazda volt, s egy elcsent tánczrendat rej­tegetett rugói közt, míg valaki meg nem könnyítette lelkiismeretét, onnét is elorozva azt a csinos bolond­ságot. Legjobban kijutott a topánoknak! Reggelig rakni, hévvel, odaadással, szenvedélylyel, — ehez nem csak tüdő, de talp is szükséges. Hogy sétált, hogy csoszogott, tipegett, a négyesben is a tourok alatt, s mint toporzékolt a csárdásban! Egyik elődje . 6 felé repedt a művelet alatt. Most már hogy gaz­dája a 3 X-et viseli ruganyos vállain, nagyobb kí­méletet kezd tanusitni a lábbelije iránt. Ámbár azért, főleg éjfél után még mindig nem jut eszébe, hogy mit fog érte fizetni, ha a mester már a várakozást megsokallotta. Az a soupe csárdás! Érdem számba megy, ha valaki végig csinálja az utolsó „hogy volt"-ig. Hát még a ki ugyanazzal ä választottal járja! . . . Egy­más mellé szorulva, az egész úri társaság egy sarok­ban, mintha igazán a csárda szüle falai közt raknák. Egy tarka, bájosan bizarr, minden pillanatban tízszer is változó tömeg, melynek minden atomja külön re­zeg, ugrál, rángatódzik és rugdalódzik!... szegény Jancsi ott a sarokban, villogó szemek, ölelkező, biz­tató, fenyegető karok serege között, hegedűjét ma­gasra tartva, hona, húzza boszülteaj keservesen. let titkári hivatala is elfogadja, honnét azok a kellő időben rendeltetési helyük/e fognak elkül­detni. A kérvényekben megemlítendő a bika faja, a netán óhajtolt kedvezmények, s az ezeknek nyújtását támogató indokok, a már létező bi­kák, s a tehenek száma, végül a marha rako­dásra engedélyezett legközelebbi vasúti állomás. Községek kérvényei azon esetben, ha a ren­desnél nagyobb, például 20 nál több százalék le­engedése, vagy a használatra ingyenes kiadás ké­relmeztetik, a föszolgabirák által is véleménye­zéssel láttamozandók. Egyebekben bővebb felvilágosítással szol­gál Veszprémben a gazdasági egyesület titkári hivatala is. Veszprémben, 38S7. évi november hóban. A gazdasági egyesület elnöksége. JTeleisAés a jégbiziosilási szövetség felügyelő és vizsgáló bizottságához. Miután a jégbiztositási szövetség folyó évi üz­let eredménye ez időszerint már áttekinthető, a kö­vetkezőkben tiszta képet óhajtunk nyújtani a fel­ügyelő és vizsgáló bizottság tisztelt tagjainak a jég­biztositási szövetség ez évi üzletének menetére, le­folyására és általában mindazon mozzanataira, me­lyek szerintünk érdekkel birnak általános szempontból, és melyek ismerete szükséges, hogy az ügy lénye­gére a felügyelő és vizsgáló bizottság tisztelt tagjai kellőleg tájékozva legyenek. A kezdet nehézségei, melyekkel minden új vál­lalatnak meg kell küzdeni, különösen kijutottak a jégbiztositási szövetségnek, mert a versenytársulatok tudvalevőleg nem kíméltek sem fáradságot, sem ál­dozatot, hogy a jégszövetség létesítését ha lehet*ineg­hiusitsák, vagy legalább megnehezítsék; ez irány­bani erőlködéseik úgyszólván határt nein ismertek, és hogy a számos esetek közül csak egyet említsünk fel: a versenytársulatok egynémelyike felajánlotta egyes szövetségi tagoknak az általuk lekötött egy évi díj megtérítését, ha a szövetségből kilépve, biz­tosításukat az illető társulatnál nyújtják be. Szóval nem hagytak kisérletlenül semmit és megragadtak mindent, mivel a szövetség ügyének árthatni véltak. Ily körülmények közt kielégítő eredménynek tekinthető, ha a szövetség fenállásának már első évé­ben arra utalhat, hogy mint kezdő vállalat is, na­gyobb díjbevételt tud felmutatni mint a versenytár­sulatok akármelyiké, mert mig például a trieszti „Generálinál" 330,000 frt.— „Riunionál 225,000 frt. ..Phönixnél" 121.000 fi-t. — „Fonciérenél'-' 275,000 fo­rintra rug az évi díjbevétel, addig a jégszövetség ez évi díjbevétele 463,470 frt 05 krt eredményezett. Ezen díjbevétel az egyes terményekre felosztva, következőképen csoportosul: 1. Takarinányfüvek után 418 frt 77 kr —2, Tengeri után 6,627 frt 08 kr — 3. Buza után 176,159 fi-t 58 kr — 4. Kétszeres, rozs, árpa és zab után 132.639 frt 24 kr — 5. Olajvete­mények után 7,795 írt 74 kr — 6. Kender és len után 1,962 frt 90 kr — 7. Szőlő és komló után 18,669 frt 31 kr — 8. Dohány után 71,777 frt 08 kr. — összesen 416049 frt 70 kr — Illeték 47,429 frt 35 kr — 463,479 frt 05 kr. A biztosítási értékre pedig következő számo­kat tüntetnek fel: 10,000 frton alóli biztosítás volt összesen 6128, melyek összmennyiségben 10.551,356 frt 80 krt tesz — 10,000—20,000 frtig terjedő biz­tosítás volt 318, ezek összm. 4.400,071 frt 92 kr — 20,000—50,000 frtig 159, ezek összm. 4.352,880 frt 91 kr — 50,000—100,000 frtig 26, ezek összm. 1.688,099 frt 73 kr — 100,000 frton felül 5, ezek összm. 710,079 irt 17 kr. — Ezek szerint az összes biztosított érték: 24,702,478 frt 53 kr. minden pillanatban attól tartva, hogy letánczolják a tyúkszemeit, mig a banda többi tagjáról patakokban csorog a verejték, s vágyakozva néznek a terem többi három negyed része felé, mely egészen üresen maradt. „A csárdásban saját egyéniségünknek kell ki­fejezésre találni" — tartja egy ismerősöm. Szeretném látni, hogy ha mindenki saját egyéniségét akarná érvényesíteni mi lenne belőlünk egy ilyen tolongás alkalmával. A schleppek, e szegény mártírjai a szü­net után való ugrándozásnak, ugy is maradandó em­lékeket visznek magukkal a csizma sarkak nyomait és tünékeny emlékeket, pipa tüllnek való foszlányo­kat hagynak maguk után. Egy különben deli párt, láttam rakni negédeset andalgót és frisset, s láttam egy másik deli párt az előbbi szebbik felének az uszályán egy teljes óráig a mint a kopogóst csinál­ták, s egyik fél sem vette észre a kárt. Az én né­hai tánezmesterem azt tartotta, hogy a csárdást nem lehet tanitni, azt tanulni kell. Nem is minden ember ért hozzá, az igaz. Hogy az ne legyen álmos, mint a régi valezer, vagy bőszült mint a tarantella, egy­hangú mint a lengyelke, mesterkélt mint aminuette, álmos mint a négyes, életveszélyes, mint a roham­polka vegy épen frivol mint a kánkán, hanem le­gyen benne először is nemzeti vonás, másodszor egyéni jelleg, tűz és méltóság, változatosság, erő és öntudat, no azután a mi a fő, legyen benne aésthe­tica, mintha csak a nép járná, mert a nélkül nem érdemes — megnézni. ^ A megyebál azért is felejthetlen marad előt­tem, mert ilyen igazi csárdást is láttam, a szünóra előtt. í&O. E kimutatás örvendetes tanújelét képezi azon jelenségnek, hogy a jégszövetség a gazdaközönség minden rétegében, t. i. a szegény földmivelőtől kezdve fel a nagybirtokosokig számos híveket szerzett és hogy a gazdák országszerte a jégszövetség eszméjét üdvösnek és hasznosnak ismerték el. Erős meggyőződésünk tehát, hogy a jégszövet­ség nemcsak fejlődőképes, de minden ellene irány­zott támadások daczára teljes diadalra fog emelkedni, mert lehetetlen, hogy teljes érvényre ne emelkedjék ama egészséges eszme, melyen a jégbiztositáii szö­vetség alapszik, és mely tisztán azt czélozza, hogy a jégszövetség tagjai a lehető legolcsóbb díj mellett káresetben teljes és méltányos kárpótlást nyerjenek, és hogy e mellett" az esetleg fénmáradó nyereséget maguk élvezzék. Már pedig, hogy a sokat ócsárolt jégbiztositási üzlet kedvező eredményű is lehet, azt bizonyítja nemcsak a mult, hanem a folyó évi üzlet is, mert ha sikerült volna ama feleket is a jégszövetséghez át­terelni, kik még ez idén az eddigi módozat szerint egy évre biztosítottak társaságunknál, kiktől 543076 frt 13 kr, díj folyik be, ugy a jégszövetség igen te­kintélyes nyereményt lett volna képes felmutatni. Hogy mi indított bennünket arra, hogy az ed­digi módozat szerint ezen idényben a biztosító fele­ket is díjleengedésben részesítettük, azt volt szeren­csénk a felügyelő és vizsgáló bizottság legutóbbi ülésében bővebben kifejteni. Ezzel ugyanis elsősor­ban azt czéloztuk, hogy azon feleket, kik ez idő szerint a szövetségbe be nem léphettek, vagy a szö­vetség eszméjével még kellőleg meg nem barátkoz­tak, más biztosító társaságok ölébe ne tereljük, va­lamint azt, hogy a velük való összeköttetést fen­tartva, könnyebben nyerhessük meg őket jövőre a szövetségbe való belépésre. És erre van is alapos kilátásunk! A szövetség különben jelenlegi díjbevételemel­lett is felette szép eredményt mutathatott volna fel, ha, mint az utóbb látható károk összeállításából ki­tűnik, egy rendkívül nagy és tetemes kár, me!y j 60,000 frtra rug — és minőt tázsaságunk egész fen­állása óta csak egyszer szenvedett — a jégszövetség mérlegét aránytalanul mog nem terheli. Ha tényleges nyereséget nem vagyunk is ké­pesek a mondottak folytán kimutatni, mindenesetre azon előnye meg van a szövetségi tagoknak, hogy már előzetesen élvezték 20% díjleengedést. Ezen ál­talános 20 ( / 0 díjleszállitást különben az egész hazai gazdaközönség csakis a szövetség megalkotásának köszönheti, és ez, ha az összes jégdíjakat vesszük tekintetbe, igen jelentékeny összegei képvisel, me­lyet a gazdák ténjdeg megtakaríthattak, vagy rnely­lyel a productionalis költség leszállt. Ha ezen -0"/ (l elengedés nélkül eszközölte volna a szövetség ez idén a biztosításokat, jelentékeny hasznot lett volna képes kimutatni, és ez fényesen megczáfolja a versenytársaságok azon fenkürtölt rá­fogást, mintha a magyar biztosító társaság a szövet­ség megteremtése által egy veszteséges üzletet akart volna a gazdaközönség nyakába akasztani. A megtérített károk összege felosztva a külön­féle termesztinényekre a következő :| 1. Takarmány­füvek után 5,150 frt 76 kr — 2. Tengeri után 12,630 frt 39 kr - - 3. Buza után 153,160 frt — 4. Kétszeres, rozs, árpa és zab utáii 145,204 frt 93 kr — 5. Olajvetemények után 6,982 frt 57 kr. -— 6. Kender és len után 3,261 frt 76 kr — 7. Szőlő és komló után 23,531 frt 74 kr —| 8. Dohány után 56,472 frt 52 kr. Összesen 406,394 frt 67 ki-. Ezen összegekből kifizettettek: 1000 frtig ter­jedő kár 1426, tehát összesen: 180.827frt 83 kr.— 1000—5000 frtig terjedő kár 79, tehát összesen: 152.226frfc 64kr.— 5000—10.000 frtig terjedő kár 2, tehát összesen 13.667 frt. — 10.000—50.000 frtig terjedő kár,' — tehát összesen 50.000 frton felül 1, tehát összesen 59.673 frt 20 la\ Összesen: 406.394. frt. 67 kr. A károk rendezése körül mint mindig, a leg­igazságosabb ós legméltányosabb eljárást gyakorol­tuk, azon esetekben pedig, hol a megállapítandó kár­összegre nézve kiküldöttünk és a biztosított között eltérések mei ültek fel, a bizalmi férfiak közbejötté­vel mindig kölcsönös megelégedésre sikerült a kér­déses ügyeket elintézni. Ennek igazolásául felemiitjük, hogy mindössze 8 esetben került a kárfelvétel választott bírósági eljárás alá, és ezen választott bíróságok mindegyike a szövetség javára döntött, mí lizoiryára bizalmi férfiak és felügyelőink kifogástalani és igazságos el­járása mellett világosan szól. Bizalmi férfiak 55 lett általunk kinevezve, ezek közül 25 volt tényleg actióban, 130 nem véteteti igénybe, mert az illető vidéken vagy nem fordultak elő jelentékenyebb károk, vagy a jfelvétel simán in­téztetvén el, közbenjárásuk nem vált szükségessé. Azon kérdés eldöntése, vajjjon a szolgálatot tényleg nem tett bizalmi férfiak díjazfassanak-e vagy sem, a tisztelt felügyelő bizottság határozatá­nak tartatik fen tavaszig. Budapest, 1887. nov. 5. Az első magyar általános biztjositó-társaeág. Levél a fővárosból Bu Legyen meggyőződve tek. szerint minden emlék, mi Pápa életem legüdébb perczeit a keserűbe, gyest átéltem, kimondhatlanul k^ mi több itt a fővárosban, a. zajos zepette is jól esik hallani szivemnek egy kedvező hirt, vagy előnyös reformot, mi Pápa városának ke­belében történik. Tagadhatlan, hogy e kedves város nemcsak speciel reám, de többi collegáimra" nézve is még a távolban is oly kincs, melynek értékétjesak a fájó veszteség szabja meg. Képzelheti tehát tek Szerkesztő ur, hogy ennek alapján mily hű olvasója vagyok becses lapjának, elkezdve a vezércziktŐl az utolsó hirdetésig. Csakhogy czélirányos olvasásommal ugy vagyok mint az egyszeri angol, ki keresése közben mindent megtalált, csak azt nem, amit voltakép keresett. — Ugyanis, ha jól tudom van Pápán közművelődés, egyesület, melynek czéljáról s hasznáról ugyan nem szándékom itt értekezni, csak kérdeni bátorkodom hogy ugyan hol késik az éji homályban ? Csak nem fog az idén téli álmot tartani, s megfosztani az ér­dekelt közönséget azon élvezetes délutánoktól, a mi­nőben a mult évben részesité azokat? Hiszen a fő­városban, s egyéb városokban már rég folynak a kel­lemesnél kellemesebb élvet nyújtó felolvasások, mikor fogja tehát megkezdeni Pápa városának közművelő­dési egyesülete is áldásos működését ? . . . Ejnye be jó — no lám, még csak honatya sem vagyok (nem is leszek soha?) s már is inter­pellálok — pedig feladatom, hogy a Pápai Lapok t. olvasó közönségének referáljak a fővárosi életről — no ezért a kis epizódért, melyet tán kiváncsiságom kiment — elnézést kérek. — - Ad rem ! — A főváros­nak majd minden kerületében vannak dísztermek, hol egyes körök által meghívott szaktekintélyek vagy az irodalom terén babérokat szerzett férfiak tartanak ismeretterjesztő vagy irodalmat ismertető felolvasáso­kat nagyszámú diszes hallgatóság jelenlétében heten­kint többször is. A sok közül csak kettőt említek fel, mely elé a fővárosi salonok is nagy érdeklődés­sel néztek. Ugyanis az egyetemi olvasókör, melynek derék elnöke Csomasz Béla joghallgató, f. hó 27-én tartotta az első idei szépirodalmi matinéét az új vá­rosház dísztermében. A diszes társaság hölgytagjai nem is fukarkodtak elismerésük jelét buzdító tapsok­ban kimutatni. Báró Jeszenszky Béla tartotta a meg­nyitó, beszédet, aki később néhány sikerült dalát is bemutatta. Ezután Pattyi István lépett az emelvényre, ki ügyes szavalatával, s szerelmes dalaival aratott sikert. Tömlő Lajos „Kiábrándulás" czimü humo­reszkjét olvasta fel, mely után Kerekes Ernő szavalt. Az élvezetes estélyt az egyetemi dalkör fűszerezte öszhangzó dalaival. Willbrandt Bandins asszony, ki egykor a bécsi ..Burg színháznak" volt ünnepelt naivája e hó 28-án tartott nagyszámú hallgatóság előtt a VI—VII. ke­rület dísztermében német nyelven felolvasást. Egyes íróknak németre átültetett művét olvasva fel általá­ban nem jó sikerrel. Még a legnagyobb kíváncsiság­gal néztünk Petőfinek „Feleségem jösz te," „Esik eső, csókeső esik," „Felsülés" s „Boldog éjjel" czimű költeményeinek fordításai elé, csakhogy az eredetit színéből s gördülékenységéböl annyira kivet­kőzteté, s az eredetit annyira átható zamat oly ke­véssé volt bennünk feltüntetve, hogy Petőfi szelle­mét hiába kerestük volna benne. Azután tessék kétségbe vonni, hogy Budapest világváros, most már nemcsak gázvillany világítással, telegraf — ijhotograf — s telefon hálózattal rendelke­zünk, hanem villamos vasúttal is. A vasutat, melyet sem eleven, sem gőzló nem huz, hanem perpetuum mobile módjára hajtják önmagukat, ma adták át a forga­lomnak. Az osztrák magyar államvasút pályaudva­rától, hol á vaggonház is fel van már épitve, in­dul ki, s a Terézköruton átszelve az Andrássy ut oc­togonját, a királyutezáig megy. A menet díj 5 kr. Az őszi kiállítás iránt még mindig legmelegebb az érdeklődés a közönség részéről. A kiállítási ter­meket zsúfolásig tölti meg az elegánsnál elegánsabb közönség, s a főváros elité köreinek valóságos talál­kozási helyévé vált a műcsarnok. „Velencze" viz festményét „Sala"-tói Veszprém, megyének szeretett főispánja gróf Esterházy Móricz ur vette meg. Most pedig bocsásson meg tek. Szerkesztő ur, hogy többet nem irok, mert sietek az operába, hol ma utolszor lép fel az idén Blanka Bianchi k. a. a Hugenottákban „Valois Margit" szerepében. &—te a—t ivatatos. rovat. 260. szám. Veszprém vármegye főispánjától. 1887! Pályázati hirdetmény. .Rendezett tanácsú Veszprém városban a 700 forint évi javadalmazással egybekötött rendőrkapitá­nyi állás betöltendő lóvén, fölhivatnak mindazok, a kik az 1883: I. t. cz. 3. §-ával előirt minősítéssel birnak, és ezen állást elnyerni óhajtják, hogy 50 kr bélyeggel ellátott és a minősítést tanúsító okmányok­kal is fölszerelt pályázati kérvényeiket Veszprém vármegye főispánjához, czimezve Veszprémben 1887. évi deczember hó 10-én délután 5 óráig adják he. Veszprém, 1887. évi november hó 25-én. Gróf Esterházy Móricz, főispán. Napest, nov. 50. Szerkesztő ur, mi­városához füz, hol ég napjaival ve­dves előttem. Sőt 'egyetemi élet koN TÖRTÉNELMI NAPTÁR. — Rovatvezető T1P0LD ÖZSÉB. ~ . Deczember 5. — 1848'. Brandenburgban a po­rosz király az u. n. „Csonka) parlament" gyűlését feloszlatja. 1 Deczember 6. — 1305. Bajor Otto Székesfe­hérvárott magyar királylyá koronáztajcik. Deczember 7,— 1731, Änguetil diu. Perron Ji.-

Next

/
Thumbnails
Contents