Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-11-27

XVI. évfolyam. 48. szám. Pápa - 'M.egj ©letiilc Minden vasárnap. Közérdekű sStirgős közlésekre koronkmt rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmenirtlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a l a p SZERE, h i o a fal db a [() - ko 11 éy i u m ép ii lel) küldendők. 7. november 27 Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt JO krajczár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK I hasábos feiitsor térfogata után 5 kr, nyiliíérben 25 krajczár. A dij előre fizetendő. Bé/yegdij mindig külön számíttatik A.z előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hiv aia láb a (r ef. főiskola n y 0 m d áj a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, sp-ápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Papa, 18S7. nov. 26. Méltó fénynyel, ünnepi komolysággal, a szomszéd megyék által küldöttek és megszámlálhatlan megyebeliek jelenlétében avatták fel e csütörtökön Veszprém városában, a székhelyen, Veszprém vármegye diszes vVj nagy székházát. Az ünnep méltó volt a felavatás és a tény jelentőségéhez. Mert még a legrosszabb akarat sem kicsinyelheti, vagy teheti givn3

T

olodó bírálat tárgyává azon tényt, hogy immáron megyénknek egy a kor igényeihez és a roppantul felhalmozódott közigazgatási teendőkhöz feltétlenül szükséges állandó új szép diszes székháza van. Nein tagadhatjuk, hogy irigy szemmel tekintünk Veszprém városára, melynek a megye épitett egy pompás középületet. Ha meggondoljuk, hogy máipusztán csak az épités maga mennyi forgalmat hozott Veszprém városának, lehetetlen, hogy ne érezzük, hogy legelső sorban is Veszprém város az, mely le van kötelezve a vármegyének. Mert eltekintve az anyagi előnytől, a székházépítéssel egy megmérhetlen morális előnj^t nyert Veszprém városa az által, hogy e monumentális épület a város falai közt áll. Hiszen ki ne ismerte volna a folytonos mozgalmakat, melyek Veszprém megye egyes részeinek a székhelytől való elszakadási törekvéseket tápláltak magúkban ?! Ki ne tudná, hogy bizony Veszprém városa mint szókhely, egyáltalában nem központja a vármegyének, hogy a közlekedés hozzá a lehető legrosszabb, hogy például a Mezőföldnek Fejér megyén és annak székvárosán Székesfehérváron kell keresztül utazni, ha Veszprémbe akar jutni; hogy igy megyénk e tekintélyes része rég Fejér megyéhez óhajt csatoltatni; hogy példáril a megye másik része Pápa városa és nagy vidéke, a pápai és zirczi járás egy része pedig rég Győr megyéhez gravitál stb. stb. ?! Mind e jelenségek, ha egyszer acutabbá válnak vala, nem menti meg senki sem Veszprém városát, mint székhelyet. Épen azért Veszprém városa hálával lehet megyénknek, mely állandó új nagy székházának oda építésével nemcsak a várost szépité, nem csak óriási an}

7

agi előnyöket szerzett általa neki, de — mi reá nézve életkérdés volt — végleg demonstrálta a székhely állandósítását. A mi pedig magát a megyét illeti, szemben azon áldozatkészséggel, mit a megye a székház felépíttetésével tanúsított, aranyszavak főispán grófunk szavai, melyekkel a felavatási ünnepen a díszközgyűlést megnyitotta. Komoly férfias hangon utalt azon ellenértékre, memelyet a vármegye az általa hozott áldozatokért azoktól vár, kik a megye népének bizalmából jutottak a bizottságba. A felelősség egészen más a virilistánál és más a választott képviselőnél. Az első, hogy triviális hasonlattal éljünk, a saját bőrét viszi a vásárra, Elvégre is maga magát képviselvén, senkinek semmi köze sincs hozzá, miként gyakorolja megyei jogát. De a választott bizottsági tagnak más a szerepe, más a kötelessége. A ki nem akar, vagy nem képes kötelezettségének megfelelni: tessék lemondani! Adja át helyét olyannak, ki akarja is, tudja is választóit képviselni. E képviselet pedig — jól lett illetékes helyről kijelentve — nem rejlik a személyeskedésben , nem a zavarcsinálásra irányzott lelketlen agitatióban, a vagy a megye közérdekének annyira mellőzésébon, hogy valaki csak akkor jelenik meg a köztauácskozásokon ha a Imi népszeTARCZA. AZ UJ HAZ. (Veszprém vármegij& ujssékháiának felavatása alkalmából 1887. nov. U.) Uj vára, ékes háza nemzetünknek, Légy üdvözölve!—Százak ajka szel; Kiket begyüjte most a fényes ünnep Bakony s mezőföld minden tájiról. Szivökben mult idők emlékével Jövének, uj kort ünnepelni, el: Aggok, kik multjokat megszenvedek, S a még jövőre váró nemzedék. Miként a mult időknek messze fénye Jelen s jövő korokra átragyog, A múltnál szebb, dicsőbb jövő reménye Alkot nemest, példát adó nagyot: A múlton lelkesült nép épitett Jövendő nemzedéknek Tégedet. Légy., mint elődöd mindig ez vala, Szabadság-, honfiságnak védfala. A régi ház Tebenned újra éled. A kő más; ám a kőnek lelke van. Az ős apák nagy tettiről beszéltet, Célt tűzve ki festett példáiban. Lejárt a sürü harcok nagy kora ... A vértelen harc nem mul el soha.,. Az eszme megmaradt, küzdést kivan; A küzdelem alakja más csupán. A romboló tekék a régi háznak Ódon falában azt beszélik el, Oltárinál a honszerelmi lángnak Mint hulltak el. az ősök ezrivel, A szirttetőn minden, tenyérnyi föld Göröngyin mennyi honfivér Ömölt, Vihar felhője el hányszor haladt Vár tornya mellett, csillag, hold alatt*). «) Vesípróin vármegye ciimere. Dc minden harc után szebben ragyognak A csillagok az ősi czimeren. Mint glóriája mind azon nagyoknak, Kik vérük á'dozák a harcterén. Kik szent örökségül hagyák reád Uj sarjadék! mely ujjá a'.kotád Az oltárt, melynek eszményképe itt Hazát s nyelvét megvédni megtanít. Az ősi nyelv, fajodnak édes nyelve, Ez egyedül jövődnek záloga. Csak az a nép, nyelvét mely elfeledte, Tűnhet a földön nyomtalan tova! Mely érte xord viharral megdacol, Mely véle önkénynek meg nem hajol: Annak nevére nem borúi halál, örökkép egy korról a másra száll. S&i&fci'tp 9áH03. Az uj megyeház. — A Pápai Lapok által kiadott emléklapból — 1884. tavaszán irta ki az épitési bizottság a már előzetesen megállapított programm alapján a tervezési pályázatot; a 14 beérkezett pályaterv közül I. díjjal Kiss István budapesti, II. díjjal Schöne L. bécsi és Hl. díjjal Voyta Adolf pápai építészek tervei jutalmaztattak. A pályanyertesek azután lényegesen kibővített tervezési programm alapján ujabb zártkörű pályázatra szólittattak fel. Ez alkalommal ismét Kiss I. építész terve győzedelmeskedett, főleg czélszerü belső beosztásánál fogva, miért is szerzője a kiviteli tervek és költségvetések készítésével megbízatott. A kiviteli tervek és költségvetések (262.000 frttal) az 1885. évi júniusi megyei közgyűlés által elfogadtatván, fölterjesztettek és az illető szakminisztériumok által 264.000 frtra helyesbített épitési költségekkel jóváhagyattak. Az épitési munkálatok végrehajtására kiirt vállalati árlejtésnél azonban kitűnt, hogy a viszonylag legolcsóbb ajánlat is egyedül a kőműves munkáknál több mint 28.000 frttal, egy másik ajánlat pedig több mintj 80,000 frttal meghaladta az előirányzott rüsógnek olcsó babérját lehet elnyerhetni. Legyünk kötelességtudók! Ne legyen előttünk más, mint csak szeretett megyénk igaz érdeke, s akkor a diszes új székház nem hiába épült, mert az áldozatkészségnek, mely azt teremtette, megfelelő volt a megj^e bizottságának szorgalma, becsületessége, kitartása ós önzetlen buzgósága. Ugy legyen! A megye ünnepe. Lélekemelő volt a vármegye új székházának ünnepélyes felavatása. A szomszéd megyékből megjelentek a főispánjuk vezetése alatt Zala megye küldöttsége; az alispánjaik vezetése alatt Vas, Győr és Fehér megyék küldöttei. Az a fényes ünnepély, melyet Veszprémmegye uj palotájának felavatása alkalmából rendezett, elég hathatós felelet azoknak, kik a megyéket innen-onnan egészen elsiratni hajlandók. A Dunántúl e csendes városára ma aligha ismert rá az, aki Veszprém hétköznapi arczulatát megszokta. A középületek, magánházak legnagyobb része lobogódiszt öltött s a házak elejét fenyőkkel, guirlandokkal, szőnyegekkel díszítették fel s majd minden második épületen a megye, a város, az Estcrházy-osalád változatos szinü lobogóját lengette a szél. Az utczákon fényes díszruhákat lehetett látni; 5 vármegyének és Veszprém városnak lódingos, czifra tarsolyos hajdunépe sürgött-forgott, pompás magánfogatok hajtattak föl s alá s kíváncsi néptömeg járt-kelt mindenfelé. A felavató ünnep, melyre a megye már hetek óta készült, a következőkép folyt le: A »Veni sancte«-re kilencz órakor indult meg a fogatok sora az uj megyeház előtti térről a főtemplomba, hol az öreg Pribék István püspök végezte az ünnepélyes szertartást s a Mátrai vezetése alatt álló zenekar pedig Schiedermeyer Es dur miséjét adta elö. A templomból szinten a fogatok hosszú során vonult a diszes közönség az uj megyeházához, melynek kapujánál Kiss István műépítész, Paál Dénes főmérnök és az építők társaságában a kapunál várta az érkező főispánt, hogy a megyeházának diszes ezüst tálezára helyezett aranyozott kapukulcsát átadja. Kiss István szép beszédére a főispán meleg elismerését fejezte ki az épités körül szerzett érdemek felett és az átvett kulcsot az alispánnak adta át, ki azt az ott álló díszruhába öltözött kapusnak, Váliut Józsefnek bizta örizetére. Ezután a közönség az uj megyeház dísztermébe gyülekezett. Imposaus, megfesteni való kép tárult a néző elé. A ragyogó stucco-oszlopzatok között, hosszú zöld asztalok körül százakra menő fényes közönség gyűlt egybe; a mefíye bizottsági tagjai diszmagyarban foglaltak helyet s az elnöki emelvény körül a szomszéd vármegyék küldöttei csoportosultak. A nagy, színes ablakokon át enyhén, kellemes sárga fényben sütött be a napsugár. A karzaton diszes hölgyközönség sorakozott. A teremben kellemes acustikával csendült meg az első szó, Esterházy Móricz gróf főispáné, a ki megnyitván az ülést, azt kívánta, hogy a megye közönségének áldozatkészségét a tisztviselők, ha lehet, még fokozottabb munkálkodással hálálják meg s végezetül a királyt, a nemzetet és a hazát éltette. Utána a megye derék főjegyzője, Kolossváry József üdvözölte a szomszéd megyék küldötteit s szívhez szóló meleg hangon monda, hogy a régi hazafiasság hagyománya az uj épületbe is átjön a régiből. Válaszadásra Svastics Benő Zalamegye ősz főispánja kelt föl s szép beszédben köszönetet mondva a szives vendéglátásért, lelkesedve kívánt a testvéraiegycuek boldogságot, szerencsét s haladást. Utána az ülés legfontosabb s leghosszabb tárgya következett: Veszprémvármegye tudós alispánjának alkalmi beszéde, a melyben a müveit nagyszorgalmu historicus nem tagadhatta meg magát. Véghely Dezső hosszan beszélt s hogy mindvégig lankadatlan érdeklődés közepette: az kiváló ügyességének tanújele. Beszéde elején visszapillantást vet a magyar közigazgatás történelmére, melynek fejlődése a vármegyék életével és ezek szervezetével szoros összefüggésben áll. A nemzet torzsszervezetéböl természetesen következett az is, hogy a családi élet egészséges fejlődése mellett a közhangulat irányt vett és irányt adott. A mint pedig belkormányzati rendszerünk megváltozott, a családias jellegű beíolyás utat tört magának a közügyek intézésénél is. E bevezetés után áttér Veszprém vármegye területi kikerekedésének összeget! Ennek oka abban rejlett, hogy ily nagymérvű téglaszükségletnél annak ezre nem 1(3 írtért, hanem legolcsóbban Székesfehérvárról csak 28 frtért volt kapható; — már pedig a veszprémvárosi hatósági árjegyzékben — a mely szerint az előirányzati költségvetésnek készülni kellett — a téglának ára csak 16 frttal szerepelt; szükségeltetett pedig több mint 2 millió drb tégla. A többi munkálatok kivitele a legelőnyösebb offertuinok szerint az előirányzottaknál szintén nagyobb összegekért voltak vállalatba adhatók, ugy hogy ezek alapján az uj székház szorosabb értelemben vett épitési költségei mintegy 300000 írtra rúgnak. Ezekhez járulnak még a szomszédos házak és telkek kisajátításának, a részletes tervek készítésének és a művezetésnek, a nagymérvű foldmunkálatoknak, később az utczai gyűjtő csatornák és a hátsó nagy támfal építésének, az utczai kövezésnek és a gyalogjárda aszfaltozásának, a belső berendezéseknek és sokféle kisebb beruházásoknak költségei, mely összegek mind együtt majd csak a folyamatban lévő zárszámadások befejezése után nyújtanak majd tiszta képet az iránt, hogy mily összegbe került összesen a megyei uj Székház. Az épitési költségek a megvolt épitési alapon kivül, a régi székház eladási árában (32^000 írt) és a 2 százalékos pótadóval törlesztett 300.000 frtos épitési kölcsönben lelték födözetüket Az épitési munkák, a falazások 1886. március 18-án kezdettek meg, daczára a sokféle nehézségeknek (sziklarepesztések, előre nem látott mély alapozások, a meglevő kút átépítése) az egyes határidők pontosan betartattak, mert még 1886. okt. 31-én az épület teljesen tető alá került, 1887. augusztus l-jén pedig j teljesen elkészült állapotban a használatnak átadható volt. Az építkezés folyama alatt az eredeti tervektől, kétféle lényegesebb eltérés történt; ugyanis az eredeti épitési programmban kivánt vegyes anyagú túlvastag falak helyett kellő erősségű tiszta téglafalak építése határoztatott el, s az építésvezető építész a tervek ujabb átdolgozására felhivatott, a melyek szerint a székház azután tényfol is énült. Ezen eltérés mely ugy a, törvényhatóság, valamint a ministerium részéről jóváhagyatott — a mellett hogy lehető száraz és egészséges épületet nyújtott, egyúttal semmi költségszaporulatot nem okozott. A másik változtatás pedig az volt hogy az építtetni szándékolt istállóépület végleg elejtetett; továbbá az, hogy a megyeház telke köröskörül, különösen hátsó partos részén, magas téglatámfallal lett ellátva. Az épület általános elrendezésében egy zárt hosszúkás nagy udvart képez, melynek előli része-, a főhomlokzat nyugot felé néz, s nagy kiszökellésekkel bír. Az udvart tágas, világos folyosók köritik, melyek az egyes hivatalesoportok között közvetítik a közlekedést. Belső részletes beosztásában az épület az egyes hivatalcsoportok szerves összefüggésénél és egymásutánjánál fogva mintaszerű czélszerüsóget nyújt, s becsületére válik tervezőjének, ki mint műegye; temi m. tanár is a szakirodalom és tudomány jeles szorgalmas müvelőjáként ismeretes. Külön csoportositvák földszinten: a pénztári és árvaszéki hivatal, jobboldalt pedig a főszolgabírói hivatal, — közelében a letartóztatási fogságra szolgáló börtönczellákkal. Az I. emeleten vannak anagyés kis termők, az alispáni-, ügyészi- és az államópitészeti hivatal (az alispáni hivatal irattárából közvetlen lépcső vezet a II. emeleten levő levéltárba). A Il-ik emeleten .vannak a levéltár, továbbá a főorvos, tanfelügyelő, erdőgondnok, gazdasági egyesület, közgazdasági előadó stb. hivatalos helyiségei és kis gyűlés terem. Lakóhelyiségül az I. emeleten az alispáni, a II. emeleten a főjegyzői lakások és ugyanott a főszolgabírók szállószobái (előszobákkal), továbbá földszinteii a várnagy és. a kapus lakásai szolgálnak. Az épületnek csak egyik, nagyobbik felerésze van alápinozézve, itthelyezvék el a lakásokhoz tartozó pinczék, I mosókonyha, mángorló helyiség, olaj-, fa- és szénkainrák, légfűtés stb. valamint á' megtartott régi kút, a melynek az épület fölibe lett épitve. A hivatalos helyiségek mindegyikéhez előszobákon át juthatni és mindegyikük általában 2 oldali független közlekedéssel bir, a mi a felekkel való hivatalos érintkezés szempontjából főkelléke egymo.48