Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-10-30

XVI. évfolyam. 44. szám. Pápa, 1887. október 30. Megjelenik. Min á en vas ár n a p. Közérdekű sürgés közlésekre ko;onkint rendkivüli számok is adatna': ki. Berniemé Jen ievdek. csak ismeri kezektől fogadtlínnk el. Keziraiok nem adatnak vissza. A lapnak sz-ánt küzlewéj/yelt n l a p SZEÍIK h i o a fal ú b a { Ú - k a l í éy i u m é p ii; e l) küldendők. Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt' Negyed évre l frt SO krajczár. Egy szám ára 13 kr. JJIHDE TÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után ß kr, uyiltiérbcn 25 krajczár. A dij előre fizetendő. B ély egdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési díjak, s hirdetések a l a p KIADÓ h i a a la láb a (ref. f ö i s k o l a ny 0 m d áj a) küldendők. Pápa város hatáságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. KBSSKEeaaKSnSBEBS: regi megyeíiázöan. ni. Midőn 1865. september hóban az újonan kinevezett főispán a megyebeli birtokos közönség kiséretében a székvárosba megérkezett még délelőtt a megyei administratiót ünnepélyesen átvette, azután egy a Casinóban rendezett népes banpuetten üdvözölretett, és jó kivánatokkal elára.sztatott. Délután a főispáni lakon nagyszámú meghi-. vottak részvétele mellett értekezlet tartatott. Ez volt a napnak másik fontos eseménye. — Tudniillik, egy megyei gyűlés csupán azért hivatott össze, hogy az egybehívandó parlament tagjainak választásához szükséges törvényes intézkedések a kellő formák közt megtétessenek. Tehát még ekkor a megyék egészen visszaállítva, illetve működési jogkörükbe visszahelyezve nem lettek. Ez sokakban bizalmatlanságot és elégedetlenséget keltett, különösen azokban, kik az 1S61. évi országgyűlési határozati párthoz tartoztak, — minélfogva, miq; egy részről azok, kik a kiegyezést és a kiengesztelődést siettetni, és elérni óhajtották, egy országgyűlés lehetővé tétele, s a törvényhozás működése utján, addig más részről sokan voltak, kik a megyék visszaállítása nélkül a passiva resistentiában kívántak maradni, s a holnapi megyegyűlésen a képviselő választasi előmunkálatokbani részvételt is megtagadni akarták. Teljes ellentét a véleményekben, s a határozati pártiak részéről szenvedélyes kifakadások. Kemény vita keletkezett. — Azoknak, kik a kormány működését lehetővé tenni, s az országgyűlés megtartását elősegíteni szükségesnek s első lépésnek tartották, nagy ildomosságra, véghetetlen higgadtságra, és népszerűségüket is koczkáztató határozottságra volt szükségük, mert velők szemben szenvedélyes kitörések, és bizalmatlankodó nyilatkozatok voltak hallhatók, melyek a nagy közönségre nagy hatást gyakoroltak, tehát komoly volt az aggodalom, hogy a holnapi megyegyűlésen esetleg oly határozat hozathatik, mely az ügyet inkább hátra veti, mint elősegíti. Sokan szóltak a kérdéshez., és a vita sokáig tartott, de még nem vala kilátás arra nézve, hogy az értekezlet egyhangúlag, vagy biztos többséggel a képviselöválasztási előkészületekhez a szükséges intézkedések megtételében fog megállapodni. Gróf Esterházy Pál, és gróf Zichy Manó nyugodt kedélylyel, és komoly arczczal ültek az asztal mellett, s mig közben szivarjaikból egyet-egyet szippantottak, látszott rajtuk, hogy a hullámok lecsendesedését várják. — Tehát azok, kikről tudva volt, hogy a felsőbb titkokba is be vannak avatva, s a kik 1861-ben a leghatározottabb ellenzéki szellemben szóltak fel mindenkor, mikor azt a viszonyok szükségesnek mutatták, azok most csendesen ülnek, s a kedélyek nyugodtságát akarják elérni, hogy szenvedély nélkül lehessen a megyegyűlésen határozni. De a vita csak zajos, a szónoklatok hevesek és szenvedélyesek voltak, s nem volt remény arra, hogy a higgadt megfontolás és a helyzetnek megfelelő helyes intézkedés a többség nézetét megnyerje. Szóltak egyszerre többen is, sokan kipirult aiczczal, villogó szemekkel, és indulatos hangon. Mig ily képen a vita hullámai mindig sűrűbbek és magasabbak lettek, a terem minden részében hallható közbekiáltások, és kitörések zaja közt egyszer a főispán háta mögött a terem hátterében levő ajtó mellől egy újabb szónok hangja vonja magájra a közfigyelmet. «Tisztelt tanaeskozmany»! E megszólalás után csend lett, mert a különböző véleményüek mindnyájan szívesen kívánták az új szónok véleményét megérteni, s mert mindkét részről levők azt vélték, hogy az új szónok az ö véleményüket fogja támogatni. Ez természetes volt, mert a szónok, ki a kérdéshez szólni kezdett: Kerkapoly Károly vala. Ekkor hallottuk öt először egy nagyobb beszédben a közkérdésekhez szólani. Felvette a vita tárgyát, éles színekben körülirta a helyzetet, — kifejtette, hogy a legfontosabb feladat az országgyűlést lehetővé tenni, sőt mindenképen azon munkálni, hogy az országgyűlés össze ülhessen. Dicsérettel, és hálával emiitette azon férfiakat, kik az országgyűlés megtartását kieszközölték. Kifejtette, hogy a helyzet bajaiból csakis ezen uton vergődhetünk ki. Kifejtette, hogy mily feladata van a megtartandó országgyűlésnek. Kifejtette, hogy mily hátrányok származhatnak abból, ha az országgyűlés megtartása akadályoztatnék. Egj' hatalmas talentumnak megczáfolhatlan érveit tárta az értekezlet elé okoskodása lánczolatában, mely lánczolat megbonthatlanságát érezte mindenki. Élénkbe tárta az igazságot oly tisztaságaival és fényével, melyet mindenki megértett, s mely mindenkit meggyőzött, és megnyugtatott. S midőn hosszúra nyúlt beszédét hatalmas dialectikájával elmondotta, észrevehette ö is, és észrevehette mindenki, hogy ö a vejle ellenkező véleményüeket felvilágosította, és| saját nézete igazságának meghódította olyképeii, hogy a teremben többé más vélemény és mᣠmeggyőződés nem volt, mint az, melyet Kerkápoly Károly adott elő. Ez volt Kerkápolynak Veszprémmegyében mondott első nagy szónoklata, mely őt az itteni szónokok felett magasra emelte, ő meggyőzött bennünket arról, hogy e férfiú a nemzet nagyjai közé tartozik, kire a parlamentben, s az ország kormányzatában fontos szerep vár. E beszédet általános éljenzés és helyeslés követte. Gróf Esterházy Pál, és gróf Zichy Manó siettek a szónokkal kezet szorítani, a főispán pedig gratulált a valóban parlamenti felfogásnak és szónoklatnak. Másnap a megyegyűlésen Kerkápoly véleménye emelkedett határozattá, s megtétettek az intézkedések az 1865. évi képviselőválasztáshoz. — A megyei székház ünnepélyes megnyitása. A megyei székházépitö bízottság folyó hó 22-dik napján tartott ülésében a törvényhatósági bizottságnak azon határozatai alapján, melyekkel a székházépitöbizottság felhatalmaztatott, hogy az uj székház ünnepélyes felavatása iránt intézkedvén, a rendező bizottságot alakítsa meg, a felavatási ünnepélyt a folyó évi november havának 24-ik napjára tűzte ki és V é g h e 1 y Dezső királyi tanácsos alispán elnöklete alatt egy 100 tagu rendező bizottságot alakított , melynek tagjai André Gyula

? Androvics Imre, Anyós Tivadar, Auerkammer Ferencz, Balogh Károly, Barthalos István, BeIák István ügyvéd, Benkö István, Bezerédj Iván, Bezerédj Lajos, dr. Bezerédj Viktor, Barcza Kálmán, Bélák Lajos, Bibó Dénes, Bohn Gyula , Cseresnyés Nándor , Csapó Kálmán , dr. Csete Antal, Csolnoky László, Dukovics István, gróf Esterházy Fereqcz, dr. Fenyvessy Ferencz, Fehérváry József, Fodor Gyula, Fischer Károly, Horváth Lajos, Horvjáth Pál (szili), Hermann János, Hunkár Dezső, Hets Ferencz, Hennel Károly, Huszár Gyula, Huszár József, Ihász Lajos, Jákói Géza, Kenessey Károly, Kenessey Miklós, Kenessey Pongrácz, ljCenessey Zoltán, Keller Pál, Kerényi Károly, Krisztinkovich Aladár, Kolossváry Kálmán, Kolossváry József, Kopácsy Árpád, Kopácsy Viktor, Koller János, Koller Sándor, Köves János, Kovács Imre, Kleczár Ferencz, Koritschoner Lipót, Krosetz Gyula, Kun Aladár, Kemény Andor. dr. Laky Kristóf, Magyar János, Mészáros Károly (pápai), Nagy Iván, Néger Ágoston, Noszlopy Gyula, Noszlopy Victor, Osvald Dániel, dr. Óváry Ferencz, Paál Dénes, Pados Lajos, Pöschl Károly, dr. Pillitz Benő, Pongrácz Dániel, Purgly László, dr. Purgly Sándor, Pap Gyula, Reé Jenő, Rothauser Mór, Rosenthai Nándor, Szabó Imre, Szalatkay István, Szélessy Dániel, Szeglethy György, Szönyéghy Alajos, dr. Sándorfy Miksa, Sörös Zoltán, Szabadhegyi Kálmán, Sarlay Gyula, Stinner József, Stáhly György, Takácsy Ignácz, Tóth Kálmán, Tóth László, Tarczy Dezső, Tóth József, Takács Ádám, báró Üchtricz Zsigmond, Végh István, Vikár Lajos, Vikár István, Válla Gyula, Weisz Elek, Wertheim Sámuel és Zárka Dénes m. biz. tagok. Véghely Dezső királyi tanácsos alispán ur a megválasztott rendező bizottsági tagokat a felavatási ünnepély tárgyában tartandó tanácskozás végett f. évi nov. hó 3-dik napjának d. u. 3 órájára Veszprémbe hivta össze. Az örök szeretet nevében. A Mária Dorothea-egyesület, rnely Mária Dorothea 0 Fensége védnöksége alatt a magyarországi tanítónők, gyermekkertésznök, nevelőnők, zongora- s nyelvmesternők, egyszóval a hazánkban tanítással és neveléssel hivatásszerüleg foglalkozó nők anyagi és erkölcsi érdekeinek megóvása s fejlesztése végett 1885-ben alakult, Budapest fővárosában egy a fővárosi hatóság által e czélra díjmentesen felajánlott telken „Mária Dorothea-intézet" czim alatt külön épületet akar emelni, mely egyedül élő szegény és munkaképtelen volt tanítónőknek és hevelőnőknek otthont biztosítson és egyuttai központja legyen a mag}

r

ar nevelőnők törekvéseinek, az a hely, a honnan a legilletékesebb egyének egyesült erővel emelhessék fel szavukat a nemzeti lét egyik legfontosabb feltétele, a nemzeti nőnevelés reformja érdekében. A Mária Dorothea-intézet tervezetének megvalósítása mintegy 30,000 frfcba kerül. Tagtársaim nevében én, mint az egyesület ez időszerinti elnöke, kérek fel mindenkit, kihez jelen soraim eljutnak _ adakozzanak és gyűjtsenek. TÁRCZL Halottak estéjén. Ködös, komor est van, novemberi estve, Arczom a hidegtől vörösre van festve: Fázom kivül belül, lelkem is didereg, Jól venné ki magát rajtam egy köpenyeg. Dörzsölöm a kezem' két markomba fújva, Van ugyan kesztyűm, de szelel minden ujja : Átkozott hideg! bár előnyöm van benne, Mert a sár czipömbe könnyen belé menne. Hullámzik a nép az utczán s téren által. Nincs menekvés, ragad engem is magával; Mellettem egy kis lány, bizonyosan árva, Garasos gyertyát visz anyja sirhalmára. Belül a temetőn ember ember hátán, Óriás a zsivaj, nagyszerű a látvány. Tündérvilág vagy tán ezer-egy éj van itt, Millió láng fénye tündököl és vakit! Millió láng fénye, myrtus lombok árnya, Márvány oszlopokra arany betűk vágva; Arany nevek, miken nem látszik a szenyfolt, Méltóságos uré minden egyes sírbolt. Tovább megyek innen, bánt engem e látvány, Oly hideg itt minden, mint a fagyos márvány; (Az a vén asszony is ott a sirbolt mögül Pénzért zokog, s ki nem csordult könyet törül). S im' ritkul utamon a kiváncsí tömeg; Mert a sötét gyászon, nincs mit bámulni meg. Egyszerű itt a sír, s egyszerű emlékek: Hervadó virágok, pislogó kis mécsek. Majd ez is elmarad, s a mi ezután jő, Szegények sirhalma, fekete temető. Lombtalan fák alatt zörgő falevelet Kerget itt a szél a eéma halmok felett Itt már ritkán látszik egy-egy halvány sugár, Mintha nem is tüz voln', csak szentjános bogár; Olyan gyenge fénye, olyan halvány lángja: Keserű köny ömlik bizonyosan rája. Ni! a kis leány is rátalált a sirra. Kát sír között térdel, imádkozva, sirva; Garasos gyertyája kétfelé van törve, Két keresztre tűzte, kettőre hull könye. Nékem is van sirom, ép ily kettős halom, Hejh, de messze innen, ki sem könyez azon; Tán már keresztje sincs, — holmi kósza lélek Megszánta, s elvitte fáját tüzelőnek! Drága csók. — Elbeszélés. — — Irta Olsavszky Lajos. — I. Jenő a szalonban senkit sem találva. Olga szobája felé tart. Az ajtó elé érve. megáll, hogy bajuszán igazítson; mert liiszen Olga jegyese és ő tetszeni akar neki. Ezalatt az ajtót takaró nehéz szőnyegek nyilasán keresztül látja, hogy a leányt égy fiatal ember megcsókolja és látja, hogy a leány a kapott csókot nagylelkűen megsokszorozva adja vissa. Jenő nem rohan be, nem is bántalmazza a szerencsés fiatal embert, mint ahogy az regényekben olyan szépen megírva olvasható; hanem megfordul és észrevétlenül távozik, mint amilyen észrevétlenül jött. Hazaérve, papirt vesz elő és folyamodványt ir, melyben azt kéri, hogy helyezzék át olyan ezredhez, a mely mozgósítva van, és hogy őt rögtön rendeljék be. Azntán levonva ujjáról a jegygyűrűt, megcsókolja, becsomagolja ós az Olga nevére megezimezve, a folyamodványnyál egyszerre postára küldi. Végül kis podgyászt készít és felölfcve katonaruháját, a vasúthoz hajtat, 1 n. — Fiuk ! Nézzetek kissé balra; az ellenség a halomra ágyukat akar í felvontatni. Ha ez megtörténik és ha az ágyu-tüzelés megkezdődik, dandárunk jobb szárnya teljesen elpusztul. A kapott parancs szerint minden körülmény között ezen a helyen kell maradnunk; én pedig azt mondom, hogy az ágyuk felvonulását minden esetre meg kell akadályoznunk. Helyben maradva, a mi elkülönített szakaszunk az ő jól fedett állásán sértetlenül maradhat: ha pedig előremegyünk, eleshetünk egy szálig, vagy esetleg a dandárnok lövet főbe mindannyiunkat. De ha győzünk, akkor dandárunk egész jobbszárnya megmenekül a romlástól. Fiuk, nem azt mondom : „előre" hanem azt, hogy „utánam!" E szavak után Jenő felugorva a menedékül szolgáló árokból, kivont karddal előre rohan. Szakaszából egyetlen ember sem maradt vissza, az egész legénység feltűzött szuronyokkal igyekszik utolérni bálványozott hadnagyát. A dombon a bosnyákok épen elakasztották a lovakat, s abban .a pillanatban akarják az ágyukat a dandár jobbszárnya oldalába irányozni, mikor Jenő és szakasza megérkezik. A legények inuit a pusztító förgeteg vetik rá magokat a bosnyákola-a, s a megtámadott tüzérek meglepetósökben el is rántják a czélozatlan ágyuk gyújtó zsinegeit; de a kilőtt lövegek ártatlanul hullaiak le és a dördülések csak arra jók, hogy a veszélyeztetett dandár figyelmét a dombra irányozzák. A dombon elkeseredett küzdelem támad, melyben ember ember elle;i harczol. A magyar fiuk szuronyai hatalmasan dol goznak, míg a bosnyákok igen ügyesen használják erős kandzsáraikat. A bakák kevesen vannak, de mindannyi vakmerő, harczpróbált, értelmes legény ; mig a bosnyákok túlnyomó számúak és elszánt, marezona Í,lakok, kiknek a háború nem újság. Nem enged egyik fél sem. Tudja mindakettő, hogy az a domb, .a melyért küzdenek, igen fontos pont és érdemes a birtokáért meghalni, hogy mások életben maradjanak. • Az ágyulövések által figyelmessé tett dandár segítségei, küld; de mire a segítség megérkezik, a bosnyákok már elvonultak; hátrahagyva ágyúikat és magokkal hurczolva az életben maradt néhány magyar katonát. Hl. Három hó mult el a fentebb elmondottak után. Bosznia fegyveres megszállása véget ért s a behívott tartalékosok nagy részét haza eresztették. Olga szülei tánczvigalmat akarnak tartani házuknál, melyre csak a legelőkelőbb ismerősöknek küldenek meghívót. A bál estéjén a fényes társaság megjön és igen vigan mulat. Hogy is ne ? Mi oka lenne a komolykodásra, mikor a zene olyan kedvderitöen, olyan tánezra csalogatóan hangzik. A házikisasszony, a gyönyörű Olga kiválóan jókedvű és minden vendég részére van egy-egy lekötelező szava, vagy bájos mosolya. Szeretetremél'tóságát csak szellemessége múlja felül. Ejfélután a társaság dűsan teritett asztalokhoz ül vacsorázni. A vacsora vége felé fiatal ember érkezik, a ki meghívót sem kapott az estélyre, későn is jön, mégis mindenki felkel az asztaltól és zajos üdvözléssel siet eléje. Olga fogadja talán a legszívesebben. A későn érkező fiatal ember mentsége az, hogy egyenesen a csatatérről jött- Lakásán csak annyi időt töltött, a mennyi az átöltözésre kellett; azután sietett az estélyre. Kérdésekkel halmozzák el mindenfelől és ő készségesen felel a kérdezőknek. Válaszát termesze- < tesen általános csendben hallgatják meg; nem. vész el egyetlen szava sem. Végül az ismerősök után tudakozódnak, s a fiatal ember apróra elmondja, ez hazajött, az elesett; amaz megsebesült és kórházban van; ismét mást a betegsége miatt küldtek haza. 1 Valamelyik kíváncsi, a ki nem tudja, hogy kérdésével tapintatlanságot követ el, a Jenő nevét emliti; a kérdezett pedig nem tudva azt sem, hogy Olga Jenővel jegyben járt, sietve adja meg a felvilágosítást. — Jenő bolond dolgot müveit. — Hogyan? — Szakaszával egy elhagyott, de, sánczokkal