Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887
1887-09-18
XIV. évfolyam 38. szám. Pápa, M.egj elemit Minden vasárnap. Közérdekű »sürg'.'>á köxiésekro korongiul rendkívüli s/^imok is (iüt'lílirl í Ki. Bcrmenieilcn lev. lek. csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kezirtuoéi ütni adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a I a p SZE/iK. h ir a I a! á b a {_(')- k o f l é <j i u ni é p ü lel) küldendők. szeptember 18, Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. v A egyed évre 1 frt 50 krajczár. l:gy szám ara JJ kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után j kr, nyilttérbeu 25 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj'mindigkülön számíttatik Az előfizetési dijah\ s hirdetések a lap KI A1) Ó h i r al alá b a (re /'. fő i sko l a n y 0 m d áj a) küldendők. ápa város hatosa fc ó s f ö h b pápai, s p á p a v i d é k i egyesületnek hivatalos közlönye. Városunk költségvetése. Pápa, iSSj. szept. 17. Előttünk van városunk 1888-ik évre szóló költség-vetési előirányzata. A bevételek rovatában a tavaii. főösszeg volt a pótlékon kivül 32.491 frt. A jövő évre elő van irányozva szintén a községi pótlékon kivül 31.841 frt. Lényegesebb javulás mutatkozik a bolt ós íiázbóroknél, a tavali 1387 frt előirányzat helyett fel van véve 1485 frt. A kereskedelmi iskola díjakból új tétel 250 írt. Rosszabbulás a fogj'asztási adók, a piaczi gabona mérés, s az illetőségi díjak után mutatkozik különösen. A kiadások rovatánál főösszegül volt tavai előirányozva 63642 frt. Jövőre 62190 frt. Pótlékkal fedezendő lesz nem kevesebb, mint 30.348 frt 82 kr. Vagyis Pápa városa kiadásait felében a saját bevételéből, s felében kivetett pótlékkal kénytelen fedezni, a mi bizony évek óta szomorú jelenség. E jelenség nyomasztóan mutatkozik édes hazánk majdnem minden városában. Lehetetlen észre nem venni azon megdöbbentően rohamos hanyatlást, mibe városaink estek! Hová lettek a szebbnél szebb remények, mik az alkotmányos élet újra beálltával a magyar városok fejlődéséhez köttettek ? Egy-két régi nagy városunk emelkedett tagadhatlanúl, bár az olyan természetellenes nagyyobodás, mint a minő Szegedé inkább bűn mint erény! Kisebb városaink fejlődése egyszerre megakadt. Nézzétek Veszprémet, melyet ugyancsak erőltetnek a központi hivatalok felállításával; nézzétek Pápát. Mindkettő nemcsak megállott kívánatos fejlődésében, de főleg Pápa határozottan sülyedt. Kereskedelme, forgalma pang; ipara, legjobb erői daczára, haszon nélkül áll fenn. Panaszkodik mindenki jogosan. Ur, szegény. A házi úrnak alig hozza be tisztességes kamatját a drága pótlékkal megterhelt háza; a jövedelmi adó alá esők bedugulva látják keresetforrásukat. Hová leszünk?! S majdnem ilyen helyzetben van az ország legtöbb városa. S ez onnét van, mert némely várost egyenesen a többiek rovására dédelgetik. Ez onnét van, mert némely várost (p. 0. Győrt"'), a csömörlésig elhalmozzák mindenféle „állami" intézetek, hivatalok felállításával. — Pápával nem gondol senki sem. Pedig reánk ugyancsak nem lehet reáfogni, hogy valami túlságos luxussalrendeztük volna be háztartásunkat. Nem mondjuk, hogy nem lehetne itt-ott még takarékoskodni, de nagyban és egészben költségvetésünk reális, s megfelel a tényleges követelményeknek. Más városoknál, mint például Szentesen. Makón, Holdmezővásárhelyen oly roppant nagy hivatalnoki apparátust tartanak fenn, hogy e miatt is az odavaló polgárság egy tekintélyes része fölirt a kormányhoz, de hiába S bár mi nálunk ez eset nem áll, s bár kevesebb költséggel hozzánk hasonló város már igazán alig jöhet ki (hacsak meg nem szünteti a hazai tanügynek szánt kiadásokat):. — mégis fájón esik tudnunk, mily nagy összeg kívántatik be a pótlék gyanánt. Elvégre is tennünk kell valamit! — Pégi, s talán már elavult közmondás is, de sokszor igaznak • bizon3 T últ, hogy: — segíts magadon, az Isten is megsegít. Határozza el magát városunk képviselő testülete egy er éli/ es lépésre. Lépjen fel köoeielőleg a kormány előtt. Mutassa ki számadatokkal, mii}'' igaztalanul dédelgetik más — erre nem szoruló — városokat. Ott van Szeged, melyért nem tudjuk, kinek kedvéért, az egész országkénytelen temérdek áldozatot hozni, melynek — mint a város képviselője Tisza gróf biztat — még most sem lesz vége! Ott van Pozsony, Arad, Győr, Sopron, sőt Székesfehérvár is, melyek az „állam" emlőit szívják, s tőlünk, a kis városoktól teljesen elveszik az éltető nedvet! Ez nem mehet sokáig igy. A városi elem ugy is csiga lassúsággal halad előre. Magyarországnak még ma sincs kifejlett — polgársága, melyet csak a város szül és nevel. Nem szabad a városi életet és az ott való megélhetést drágává tenni, mert ez egyenesen írtját állja a szabad fejlődésnek. Városunk atyái gondolkozzanak orrol! tűzvész. Borzasztó hir érkezett a mult hét elején megyénk székvárosából, Veszprémből. A város legszegényebb részén a vörös kakas ülte rémítő diadalát. Számtalan embernek elveszett mindene. A nyomort ugyan megpróbálja enyhíteni az áldozatkészség. Kitűnő alispánmik mindenre kiterjedő figyelme a vész utáni első pillanatban már kiadta a felhívást megyénk lakosaihoz segélynyújtás végett, s hiszszük, a nemes felhívásnak, meglesz a kellő eredmén3 T e, mert Veszprém vármegye lakosságát mindenha az áldozatkészség, s jótékonyság jellemezték. De utóvégre is örökké arra számítani nem lehet, hogy a szerencsétlenségkön tyeit majd felszárítja a — jótékonyság nemtője. Ez is kimerül elvégre, mert nem a sareptai olajos korsó az, mely soha ki nem merült. Minden felől igénybe vagyunk mai napság véve a jótékonyság czimén. Városunkban is például alig hogy lehet összeszámítani, mit egy év alatt mindenféle — különben elismerésre méltó titulus alatt—összekoldulnak. Mig bírjuk örömmel adjuk, pedig sokan szegény rokonaikon is alig tudnak segíteni. Ideje tehát, hogy a közszerencsétlenségek emberi erővel megakadályozhatók, vagy segélyezhetőleg legyenek. A mi például az egyidő óta járványszerüleg fellépett tüzeseteket illeti, — itt előbb utóbb magának az államnak kell gondoskodni mentő szerekről. Igénytelen nézetünk szerint két ut vezet erre. A tűzoltóság állami szervezete; s a tűzbiztosítás kötelezővé tétele, a legparányibb díj az elenyészőleg csekély fizetés mellett. Az elsőt könnyű volna szervezni. — Ok reá. a feltétlen szükség! Ez pedig nem tűr ellenvetést, ellenokoskodást. Különben is bizony nem tudom ón, melyik járna több előnynyel a csendőrség állami szervezése, vagy a — tűzoltóságé. TARCZ BUCSU. Isten veled ! Már részemre Ez életbe' Nem virul több kikelet. Isten veled I Hidd, hogy szivem Téged hiven És örökre hon szeret. Isten veled ! Soha téged Ez a lélek — Az én lelkem — nem feled. Isten veled! Oh te csalfa! Miért csajba Ajkad szegény szivemet ? Isten veled! Az az édes, Szép, beszédes Szemed megöl engemet. Isten veled! Jobb lesz nékem Föld ölében, — • Az ád nékem nyughelyet. Isten veled! Én áldalak, Bűvös alak! Mert átkoznom nem lehet. Isten yeled! Meg ne bánjad, Hogy utánad Siró bánat Az, mi engem eltemet.... üti rajzok. Közli: GIZELLA. ni Salzburg — Salzkammergut. (Folytatás.) A „Wandelbahn" üveges termeivel, maga egy utcza sort képez, az 1-ső kölcsön könyvtár, 2-dik a nem dohányzóké, itt játszanak a fuvó hangszeres zenészek, hímeznek a hölgyek, és olvassák a vagy 200 hírlapot, minden nemzefctségbeh megtalálja a magáét. 3-dik a dohányzóké, 4-dik kitűnő ezukrászda, o-dik is olvasó és zongora terem. A kaht. templom, Primus ós Feliciánus vértanuk tiszteletére van góth stylben építve, egyszerű Ízléssel berendezve, az előcsarnokban festett kép mutatja e vértanukat, kik vadállatok elé dohattak, de azok nem hántották, és a mellette levő képen — szarvas forrás vízben tartja vérző sebeit — és ez által találtatott fel Gastein gyógyerejü vize. Fürdői csakugyan rendkívüli gyógyhatásuak, már a rómaiak használták e meleg forrásokat, melyek üditőleg hatnak az idegrendszerre és az a kényelem, az a gond, mivel bevannak rendezve, márvány kádak, thermometerek, óra, csengetyü huzó, melegítő stb. mind nem hiányzik, a legtöbb laknak külön berendezett ilyen fürdője van, pontos használatra utalva az illetőket. A villák szehhnél szebbek, egész kis paloták 3,—4 emeletesek, ós a „Dachstubók" is rendesen kivannak adva. Villa „Merán" Erzsébet királynénké, zárva, csak ő használja. — Lekndorff grófné „Solitud" villája erkélyén merengett havasi virág grupp jain, s ha egy várva várt fogat jelenik meg ^— val* jon melyik szive dobban fel jobban ? — azt -tartják — minden kornak meg van a maga regénye. Ez a nagy világi fürdői forgalom, a számos hotelek, házak, utczák, gazdagon berendezett holtok, elefántcsont faragványok, francia csipkék, török selymek, a nagy közönség, hisz 1000-nél több egyén van itt egyszerre, kik a számtalan sétányokon találnak üdülést, órákig árnyas utakon járva. A gyengébbeket toló székeken látjuk, és ismerőseinkkel ha csak rendes-voust nem adunk, napokig nem találkozunk, olyan kiterjedt messzeségben vannak a lakok. Több helyen mint pyrámis van a hegyoldal kiépítve, mert föld és szikla csuszamlás fordult elő. Minden 100 lépésnél más panorámában gyönyörködhetünk, majd a mély völgybe, mely egész szélességében áttekinthető, az Ache mint óriási ezüst kigyó szalad keresztül, — az elszórt lakok, gyönyö.rü vegetáczió, a hegyek csúcsain hó — és mégis a legszebb zöld növényzet. Hisz itt a virág kultúra is bámiúatos, a sátrakban a legkülönfélébb rózsák, és havasi növények művészi csokrokban, vagy gyököstöl, nefelejts — ritkaszóp gensiánák, edelweisok, páfrány, havasi rózsa itt is bőven van, és e szép virágot a mi alpeseink nem ismerik. Ahof szú „Kaiser Wilhelm promenád" „SckwartzenbergAnlage" „Caffe-Bellville" és még sok számtalan kiránduló helyek vaunak, hova árnyas ntak vezetnek. A „Swartze-Lise ll-en egyszerű asszony dicsekedhetik egy olyan papír lappal, miért egy angol 1000 frtot kinált neki, de ő néni fogadá el, becsesebb neki ez emlék, melyen Wilmos császár, Moltke, Bismárk és Andrássy nevei vannak egy lapon könyvébe irva, kik nála fogyaszták, mint a többi halandó az alpesi tejet, vajat. Minden ünnepen megjelenik Wilmos császár az evangélikus templomban, számos kíséretén kivül meg van engedve, minden valláskülönbség nélkül itt imádkozhatni, hisz Istenünket mindenhol megtaláljuk, imánkat a szabadban is ép ugy elvégezhetjük mint templomunkban. Ki csak teheti, .el nem mulasztja a legszebb Azt a roppant nagy horderővel biró hivatást, sőt egyenesen állami feladatot, mit jelenleg önkényt alakúit tűzoltóegyleteink viselnek, nem szabad a privát paszióra bizni. Hiszen _ ily alapon csodálom, hogy a rendőrséget fel nem oszlatjuk és helyébe privát rendőr-egyleteket nem alakítunk, aranyos gallérú ruhába bujtatván az ing3 T on szolgáló, s minden kis okból leköszönő rendőrkapitányt és éjjélezni szerető, s az arra ingyen ajánlkozó fiatal gavallérokra bizván az éjjeli felügyeletet. Ez csak olcsóbb volna a mostani fizetéses rendőrségnél. De az a sok ingyenes hivatal, mi Magyarországon van, megfogja egyszer bőszülni magát. Életünket, vagyonunkat, mindenünket nem lehet kitennünk egy (bármily nemes czélzattal, de utóvégre is) privát passzióból alakúit privát egyesület őrködésének! A tűzoltóság állami szervezése múlhatatlanul kötelessége államnak, parhamentnek, kormánynak. Hasonló nézetben vagyunk a tűzbiztosítás kérdésében. — A tűzbiztosítást kötelezővé kellene tenni, de az állam kezelné azt, mely esetben csak potom öszszeg szolgálna biztosításul. Ez elismerjük complikáltabb kérdés, melyre egy későbbi czikkben fogunk rátérni. A veszprémi, s a megyében ez évben előfordult borzasztó tüzesetek adták kezünkbe a tollat, elmondva nézeteinket. Valeant, quantum valere possent. Nyílt felhívás a hazai kaszinók és olvasókörök Elnökeihez. Altalános a panasz a magyar szépirodalmi és tudományos könyvek csekély kelendősége felett és ez a panasz első sorban sújtja a hazai kaszinókat, olvasóköröket és más művelődési czélból alakult társasegyesületeket, melyek hivatásukhoz képest a magyar nemzeti érdekeknek és igy első sorban a magyar nemzeti irodalomnak ápolói és terjesztői lehetnének. Jól tudjuk ugyan, hogy nem egy magyar kaszinó pénzügyi állapotához mórt áldozatkészséggel szavaz meg évenként, néha tetemes összegeket makirándulást Gasteinból „Nassfeldre." Szép és jó uton megyünk egy órát kocsin „Böckstein"-ig, innen gyalog tovább vadregényes völgyön, az emelkedés nem meredek, az Ache folyása közel mellettünk, jobbról fantastikus sziklasor, számtalan vízeséssel, szinte szédülünk a viz folytonos erős morajától, hol az Ache „Kesselfall''-nál egyszerre tombolva csap a sziklaüregbe, mit századokon át vésett magának. Fél uton látjuk megjelölve, Wilmos császár nevét sziklára, ki 1871-ben még ide feljött, — 80 mtr. magas sziklafakói a „Schleierfall" hull alá csendesen, a legszebben, méltóan egy fátyolhoz, melyen át látjuk a sötét hátterét, úgy regélik, — „Zetta" egy királyleány járt erre nászútjában, és e helyen lova megbotlott, terhével együtt a mélység elnyelé, mit látva hercegi férje, megdermedve állott a szikla tetőn — eszét vesztve, folyton „Zetta" nevét kiáltá. Könnyeiből megtelt a szikla meder, — és áradása foly „fátyol-, ként" a mélységbe. Azóta, ha a víz végig zúg, a szélvészben is „Zetta" nevét hallják a hegylakók! Feljebb a „Bärenfall" mély medréből habozva csap vissza, mint egy geiser szökkenik a második üregből a magasba, a sziklán megtört esésével. Ilyen változatos látvány kqti le figyelmünket utunkban, 'a túlsó oldalon 7—8 láb magas kőrétegek, a viz folyása széles, igy sajnálatunkra, csak kődobással érhetjük el, pedig a nap gúnyolódik, hogy tikkaszthat havas uton, meg mosolyog a vén asszony is, ki kötve halad előttünk, fel sem veszi útját, hisz egész éltén hegyeken sétált. Végre itt vagyunk — a legszebb zöld mezőség, legelő kecskék, tehenekkel — középen nagy feszület áll — körül gleicheres hegyek, a kis kő menházak. A milyen szép a mezőség, ép oly csalékony, mert óvatosan kell lépdegélnünk, hogy a süppedő talajjal térdig meg ne ismerkedjünk". A „Móoser Hütte" oly. barátságosnak tűnik, fel, ez a kis kőépület 104 éve áll e vadonban, daczolva az elemekkel, melyek szomszédját elrombolták. Lelkendezve szalad gazdája, hogy mivel szoL gálhat, — és rövid, időn. párolog a friss ráatotta — 38
