Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-07-10

Mesjelenilc Ml n d e. n va s á r n a p. Közérdek i sürgős közlésekre ko

r

onkint rendkívüli számok is adatnak ki. Pi'rniz-rteilt':: levelek, csak ismert ks'.iktÓl fogadtatnak el. Kezirttiok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények fi lap SZ EH !\ h i v u I a! á b a ÍJ'r - k a 11 v g i u m é p il l e I) küldendők. Pápa város \a t óságának c s i ö fe h pápai, s pápavidéki egyesüljenek hivatalos közlönye Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Kegyed évre 1 frt£0 krajczár Egy szám ára íj kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyüttérben 25 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindigkülön számíttatik Az, előfizetési dijak* s hirdetések a l ap KIADÓ h irata lá b a (r e f. fő iskola ny 0 m il áj a ) küldendők. 11L 21 varos atyai ngyeimeoe. ,,Xon privilegia, sed justitiam petinras.

t£ A ki az iparosok ujabbá reform ál ás-út figyelemmel kisérte, észre kellett vennie, hogy az anyagilag gyengébb lábon álló iparosok, az egyik vagy másik ipartársulat kebeléből kiindult áramlattal voltak kénytelenek úszni. A társulatok vezető férfiai az egyesitós íneg-megkisérlése idejében igyekeztek az iparosok öszszesége fölött a hegemóniát megszerezni. A nagy többség be adta derekát, még egy egyetlen elöljárósági helyre sem tett jelölést a maga egyszerűbb köréből. Kedvét veszitve a pápai szegényebb sorsú iparosság, az ügy iránt közömbössé válva történt meg azután az, hogy az ipartestületi alapszabályok 6. §.-ába az a kifejezés került bele, hogy akik már valamely társulatban belépési dijat fizettek, azok ezen uj testületbe való (kényszer) belépés alkalmával ne fizessenek semmit, akik pedig nem voltak, azok 20 frtot fizessenek. Sic! Kimondja ezen testületi alapszabály még azt is, amit eddig bármely társulat szerzett, álljon saját kezelése alatt és speciális céljaira fordittathassék. Vagyis: egy vállalatot ha pl. 5-en megindítanának , melyhez 30000 forint készpénz szükséges, két ember ne járuljon semmivel, három adja össze az egész befektetendő összeget, mégis a nyereség közös legyen. Közmondásosabban szóllva: „ Ami az enyém az nem tied, ami a tied az az enyém is." Igy bánt el a pápai iparosság mintegy 200 szegényebb sorsú társával, igaz, hogy megengedte nagylelkűen a 20 írtnak 12 havi beosztás mellett leendő lefizethetését. Ezen könyörtelen bánásmód által megsértett iparosság védekező álláspontot foglalt s ez évi mártius hó 13-án értekezletet tartott, melyen egyhangúlag határozatba ment, hogy ezen kiváltságokat megállapító 6. §. ellen fellebbezéssel él a nagymlts. m. kir. belügyminisztériumhoz. Jogos és alázatos kérelmét terjedelmesen megokolva szerkesztette össze, mely ma már a tanács asztalára van helyezve vélemény-adás végett, vagy azt már az egyenlőség elveinek és az itteni viszonyok szemmeltartásával le is tárgyalta — a minden különleges érdekeken felül álló tanács. Az 1872. évben alkotott ipartörvény IV-ik fejezete 76. §-ában szórói-szóra ezen mérvadó szavak állanak: „ugyanazon, vagy különböző ipart egy vagy több községben önállóan gyakorló iparosok közös érdekeik előmozdítása végett ipartársulafokká egyesülhetnek

11 — vagyis ha tetszik. Ez törvény volt 1884 október hó elseéig, amikor az uj ipartörvény 124. §-ában a kényszertársulás nyert kifejezést. Azon iparos, aki 1884-ig nem volt valamely társulat tagja, nem sértette meg a törvényt, mert hisz követelni sem követelhette senki fia, mindenki magára lett bizva, akaratára lett hagyva — ezért tehát, mert a törvényt sem ki nem játs^ótt-a. sem meg nem sértette, — egyszerű iparos ésszel mondom — méltatanság volt 20 frt belépési dijat kiróni. Hiszen uramfia, miért nem volt tagja yalamely társulatnak, daczból, önfejüslUtipxmlt mai számához fél iv ködésből? Nem. Igenis azért, mert a belépési forintocskákat is mesterségére jobbnak találta fordítani, mint a társulat czéllalanságának átadni. Ez továbbá széles e hazában — merem állítani — nincs igy; mert, hogy Péter te semmit sem tartozol kapálni a szőllőben, majd elvégezzük mi a munkát, te csak „szüretelj le" — ehhez egy kis adag szivtelenség kell! Nincs-e igazam továbbá akkor is midőn azt merem állitani, hogy Pápán akárhány olyan társulat szerepelt, melynek 9—10 tagja volt s talán alapszabályokkal sem rendelkezett, hanem még Ferencz császár idejéből származó pátensek alapján álló hagyományok szerint formált jogot a „társulat" cimhez, én legalább kevés társulatot tudok, melynek alapszabályai az 1872-ik ipartörvényhez való alkalmazkodással lettek szerkesztve, mégis az úgynevezett társulatok valamennyi tagjai föl lettek mentve a 20 frt birságos belépési dij tétel alól, vagy ha van is törvényes alapszabálya valamennyi volt társulatnak, beszolgáltatta-e minden évben számadását a városi hatósághoz, befizette-e jövedelmének 10°/

0-át minden évben ipari czélokra? Ezeket szigorúan ellenőrző megbirálás alatt kellett volna venni. Majd csak akkor derülne igazán ki — ki volt társulatban, ki nem!! S végre minő arányosítás! Van olyan úgynevezett társulat, hogy alig van 20 frt vagyona, s vannak ehhez talán tizenketten, tehát mivel van ősi szerzeményük, ők ne fizessenek semmi belépési dijat, hanem fizessen a mostani kezdő annyit, de többet mint az ő ősi tőkéjük. Jól mondja a kérvény: „Ha valamely provinciális város ipari forgalmi lanyha, ha az iparosok viszonyai valahol nyomasztók és tűrhetetlenek, ugy: sehol annyira mint Pápán." Ez nem tür ellenmegjegyzéseket, mert sajnos igazság! A régi céhszisztemát, magas taxákat ma már nem lehet alkalmazni, mert a régiből csak a nap és hold maradtak hivek hozzánk — más minden az átalakulás elszomorító képével tárul elénk. Szabadság, egyenlőség és testvériség — három vonzó szavának elsejét, hogy az iparosvilág kiküszöbölhesse, az egyenlőség és testvériséget alkalmazza a saját hatáskörében — mert az iparszabadság sárkány fejei még jobban megfognak szaporodni. Amit tehát nem is rosz szándéktól vezérelve, csupán a viszonyok helytelen mérlegelése folytán az iparosok elhibáztak, tegye jóvá a tekintetes városi tanács s mondja ki: hogy Pápa város viszonyaihoz képest elegendő volna 5 vagy 10 frt belépési dij, de ugy, hogy ezt kitétel nélkül mindenki fizesse, mert egy egészen uj vagyonszerzésről van szó; azok azonban, kik a pápai ipartestületi alap szabályok életbelépése után lettek önállóvá, fizessenek 20 irtot. Ez méltányos és igazságos, s legyen végre béke! A legrégibb magyar fürdő. A fővárosban mostanság élénk mozgalom van folyamatban azon kérdés megoldása végett, hogy az idegen utazók nagy rajait hazánkba miként lehetne bevonzani, csalhatatlanul állván azon tény, hogy mig a külföld országai milliónyi jövedelmeket elveznek a touristák forgalmából, admelléltlet van osat 0 Iva. dig Magyaroszágra csak nagyon g$*rgn csöppen pen a nemzetközi forgalom ez áldása^ A sajtó eddigi megbeszéléseiben nem egy üdvös eszme merült fel az idegen utazóknak hazánkba vonzása iránt; de csodálatos módon mellőzték eddig ezt a pontot, a mely leghatásosabb sikert igérne! a hasai fürdők ügyét. Pedig ez ügy felkarolása nem csak egy irányú sikert biztositana a touristák idevonúsa révén, de megmentené hazánk közgazdasága és kulturális élete számára egyúttal ama milliókat, a melyek eddigelé sajnosán külföldre vándoroltak az által, hogy maga hazai közönségünk egészen indokolatlanul drága külföldi fürdőket keres fel s elhanyagolja olcsóbb, közelebb fekvő, sőt legtöbb esetben gyógyhatásosabb honi fürdőhelyeinket. Ha csak a közepvágyonu polgárság által kiadott rengeteg összegeket vesszük ugyanis figyelmünkbe, melyek egy-egy család külföldi fürdőt látogató tagja által kivándorolnak, nagyon sok millió forintra fog felrúgni a leszámolás öszszege. Örvendenünk kell azon, hogy a magyar társadalom középosztálya belátta a fürdők használatának szükségességét; nem lehet azonban teljes örömünk akkor, ha azt látjuk, hogy a fürdőhasználat elleni előítélet oszladozása nem szolgál javára a magyar fürdőknek. Sőt ellenkezőleg! azt látjuk, hogy a mit a családapa mint őstermelő búzában s más terményben learat, az tulajdonképen nem a hazai erő növelésére fordittatik, hanem kivándorol külföldre, ott az idegen fürdős, iparos és kereskedő könnyű szerrel elharácsolja a magyar betegtől. De még ennél is több és nemzetiségünk fejlődésében nem kevéssé akadályozó, hogy azon elemek, melyeket a magyar társadalom és műveltség karöltve megmagyarositani kezdett, néhány heti külföldi tartózkodás után ismét elidegenednek tőlünk s rokonszenvük elhanyatlik. Ha nem volnának oly gyógyforrásainké évtizedek óta jiagy áldozatul fentartott fürdőink, melyek nerrjesak hogy a külföldiekkel versenyezhetnek, de azokat nem kevés esetben hatásosságra nézve felül is múljak: úgy — mint a »Pester Correspondenz.« írja — valóban bűnös kísérlet volna szót emelni a magyar fürdők érdekében még az esetben is, ha pénzügyi viszonyaink ezt némileg igazolnák is. Ámde nem pusztán közgazdasági, hanem a hygienikus szempont megvesztegethetlen ítélete is kényszerit minket arra, hogy felhivjuk a hazai közönség figyelmét a magyar fürdőkre. A magyar sajtó s kiváltképcn pedig a vidéki sajtó, mely a közművelődés terjesztésének s a nemzeti erő fejlődésének megszámlálhatlanul sokszor tett megbecsülhetetlen szolgálatokat figyelmeztetései által, bizonyára fel fogja karolni az általunk lelkesen képviselt eszmét, hivatásszerű kötelességérzetével gyámolitni fogja vidékenként a magyar fürdők elárvult ügyét, ki fogja azok előnyeit és érdemeit emelni, valamint önzetlenül terjeszteni azok hirét, nevét s üdvös voltát. Elvégre is a magyarság minden rétegének át kell látnia, hogy minden fillér, mit külföldi fürdőzés közben költünk cl, a nemzet zömérc nézve elveszett. És ez annyival károsabb, mivel azon pénzerő ugyan oly jó, vagy tán még gyökeresebb hazai gyógyhasználattól vonatott el s vitetett ki visszajöhetetlenül a külföldre. Ausztria fürdői egyedül 8—10 milió forintot vonnak el a magyar fürdőktől, ezek környékén lakozó őstermelőktől, iparosoktól, kereskedőktől és másnemű magyar üzlethelytől. Ezen oktalanság, melylyel a hazai jót drágán mellőzzük a külföldi hasonlóért, nemcsak hazafiatlanság, de közel jár az öncsonkítás vétségéhez. — Eljött az ideje annak, hogy ezen káros divatnak vége vettessék s népesüljenek meg újra fürdőink úgy, mint valaha voltak s legyenek a nemzeti érzés és magyar társasélet tűzhelyeivé úgy, mint valának hajdan! Fürdőink képe nagyon megváltozott az utolsó évtized óta és ez legszembetűnőbben Balaton-Fürednél észlelhető. Midőn még az egyszerű patriarchális és kedélyes, de egyszersmind magyaros illemszabályok közt élő gentry járt Balaton-Füredre, nyáron át az volt a szellemi intelligentia- és születési arisiocracziának gyülhelye. Es most mit látunk? Hazánk legnagyobb íróját Jókai Mórt kivéve, a szellemi intelligenczia tagjai közül vajmi kevesen keresik fel Balaton-Füredet s e helyett sokan talán hasonló gyógyerejü, de néhány napi vasúti törődötrség árán elérhető külföldi fürdőbe utaznak ki. A nemzet apraja — nagyja külföldre stet s ott drága pénzen vásárolja meg idegenektől azt hossssú ut megjárása után, mi szinte sok betegnek sirját ássa, a mit idehaza teljes kényelem, kevesebb fény, de vagyoni állapotainknak inkább megfelelő egyszerűség közt jobb eredménynyel találhatna fel. Jelenben, ha széttekintünk a magyarfürdőkben, csakis azokat találjuk ott, kik a külföldi fürdőre utazás htuságragályától mentek, avagy fürdők használatára utalva lévén, e hiuságragályhoz szükséges hosszabb külföldi utazás költségeit nem győzik, vagy a hosszú ut megterheltetéseit nem tudják egészség szempontjából elviselni. Innen magyarázható az, hogy a magyar fürdők üresek, holott a külföldi fürdők kétharmad része magyar közönséggel bir. Általánosan s kiváltképen a legrégibb magyar fürdő, a kies B-Füred ellen szokták felhozni azt, hógy a modern igények kielégítése végett nem történt elég intézkedés s hogy a társasélet sokkal rosszabb ott, mintsem bármely szerény külföldi fürdőben.. Ezt a két vádat nem lehet figyelmen kivül hagyni De ha tény is az, hogy az utolsó négy-öt évtized alatt kevés fordíttatott Balaton-füred vonzerejének növelésére, el nem lehet tagadni azt hogy elsőrangú szépséget és előnyei, melyeket a természet alkotott, s fürdőjének gyógyereje es csodás Itatása épen nem csökkentek. A mi pedig speciálisan a balatonfüredi társaséletben divó modor ellen hözatik fel, szinte tény, ezt azonban sehol és soha nem képes megmásítani a fürdőigazgatóság. A társas élet reformálása mindenkor a társadalom hatáskörébe tartozott. Jelenben az új főapát személyes felügyelete alatt mcsszeható intézkedések történtek Balaton-Füreden az igények kielégítése végett s hihető, hogy Écsy igazgató szakavatotisága sikeresen meg is oldja az üdvös czélzaiu terveket. = Hiszen évek óta ott díszlik ama gyönyörű monumentális palota szép gyógytermével, fedett sétányaival, dísztermével, üdítő helyeivel, továbbá az újonnan készült parti sétányok, a melyekről bűbájos kilátás nyílik a »magyar tenger« kristálytükrére, -- mindez újítások már is nagy haladást jeleznek Balaton-Füred fejlődésében. De bár — mint mondók — az utóbbi időben nagy áldozatok is hozattak e legrégibb s legkedveltebb magyar fürdő érdekében a főapát széles látkörü intencziói szerint, ezek csak úgy válhatnak a tervező nemes czélzatai szerint valóban üdvösökké, ha maga a magyar társadalom felkarolja a magyar fürdőket s szórakozást, pihenést s gyógy erőt azokban keres. Ma, midőn azj európai nemzetek közgazdasági téren vaióság'os élethalál harezot vívnak, nem szabad szem elől téveszteni azon ágat, mely sok milliót tarthat hazánk határai közt, sőt sokat vonhat is oda. Az első lépésnek oda kell irányulnia, miszerint azok, kik fürdőt igényelnek, maradjanak a haza határai között s keressék fel a honi fürdők kedélyes s magyaros tűzhelyeit. Innen nem kell messzire haladni, hogy egy másik s valóban nagy horderejű eredményt elérhessünk külföldön az által, hogy •megösmerteivén fürdőink sokfele gyógyerejét, igyekezzünk a külföldi gyógyhelyek túltömött s elzsufolt fürdőzőiből egy évről-évre szaporodó kontingenssel a mi fürdőinket megkedveltetni. És ezt épen Balaton-Füreden lehetne legjobban kezdeni. Fürdőink közül ez közelíthető meg legjobban a déli vasút széles hálózata és a balatoni gőzhajózás utján, mely utóbbi egymaga is kedves üdülést nyújt ;as ott tartózkodás szerfelett jutányos, a dunántúli nép hamisítatlan előzékenysége, szivélyessége s természetes kedvessége, nemkülönben a vidék bűbájos szépsége bizonynyara állandó vonzóerőt gyakorolhatna s idővel ez egy telep által idegenekkel megnépesülne többi fürdőnk is, s a haza határai közt maradó törzsösszeg, mely most külföldre vándorol ki, továbbá a külföldről érkező fürdővendégek és touristák által hozzánk vándorló s hazánk fürdőiben elköltölt százezrek, bizonyára társadalmunk minden osztályainak javára volnának. A dunántúli ev. ref. egyházkerület közgyűlése Székesfehérvárott. Az egyházkerületi gyűlés jul. hó 4-én kezdődött meg a megyeház nagytermében. Az elnöki székeket Tisza Kálmán és Popp Gábor püspök foglalták el. TissaJL&xt&a. főgondnok emelkedett 'szellemű, s nagy hatást keltett beszéd kíséretében és azon biztos tudatban, hogy valamennyien szent egyházuk és iskoláik üdvét tartják szivükön, — az ülést meg-* 2t&