Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887
1887-07-03
Pápa város iskoláinak vizsgálatai. A Pápa városa által fentartott különböző tanintézetekben a tauévzáró vizsgálatok f. évi június hó i8-ától juniushó 29-ikéig tartattak meg. Antal Gábor iskolaszéki elnöknek, vagy az iskolaszék más képviselőjének jelenlétében. A) Az államilag segélyezett polgári leányiskolában az osztályvizsgák jun. 20—23-ikáig, a franczia nyelvbőü vizsgálat június 24-én, az ének és zenevizsgálat június hó 26-án tartatott meg. Az osztály vizsgálatokon a növendékek legnagyobb részben szép készültséget tanúsítottak, bár nem hiányoztak egyes növendékek, kiknél a kevesebb szorgalom és képesség, valamint a hiányos előkészület miatt a vizsgálat nem felelt meg teljesen a várakozásnak. A vizsgálat iránt a szülök meglehetős érdeklődést tanusitottak, s kevés növendék van az intézetben, a kinek szülői vagy rokonai a vizsgálatán jelen ne lettek V OIL) a. A franczia vizsgálat jun. 24-én tartatott meg; a csekély számú növendékek két csoportba voltak beosztva, a kezdők és haladók csoportjába. A vizsgálat eredménye a módszeres és értelmes tanításra nézve kedvezőnek mondható, bár e tantárgyból a növendékek képzettsége nagyon egyenlőtlen, mert némelyeknek a növendékek közül az iskolán kivül is van alkalmuk e nyelv tanulására, felelöbben oszthatók be, mint 4 osztályba és egy osztályra nem is jut a növendékek oly nagy tömege mint előző években az első osztályra jutott. Igaz, hogy a magas minisztérium által kiadott lunterv most sincs egész terjedelmében végre hajtva s a benne kitűzött tananyag teljesen feldolgozva, de ez alig is lesz előbb elérhető, mint mikor iparos tanoncokká csak oly növendékek vétetnek fel, a kik legalább ez elemi iskola 4 alsó osztályát jó sikerrel bevégezték. Ettől pedimég most igen messze vagyunk. Június 26-án nyittatott meg az iparos tanonczok rajz és munkakiállitása a városi rajzteremben. A rajz és munkakiállitás a részvétel tekintetébén szegény, de a minőség tekintetében kielégítő volt. Ugy látszik, hogy az ipartestület megalakulása, a melytől e tekintetben sokat várt a közönség, legalábbb az első évben, nem volt előnyös befolyással a tanonczmunkakiállitás sikerére, mert a kiállítók száma ez évben sokkal kevesebb, mint az előző években. A nagy közönség hogy jóakarattal van az iparügy iránt, mutatja az, hogy a jutalmak gyűjtése végett kibocsátott aláírási iven 112 frt jött össze pár nap alatt, (melyből 50 frt az ipartestület adománya) de már a kiállítás iránti érdeklődése a közönségnek igen csekély s a kiállítás másoknak pedig nincs. De a legjobbaknak is látogatása nagyon gyér volt. nagy szükségük van arra, hogy a nyelvtannal j A kiállítás d. e. 10 órakor, az ipartanodái alaposabban foglalkozzanak és különösen, bogj' a helyes irást elsajátítsák. A jun. 26-án tartott ének és zene vizsgálatra oly számban jelent meg az érdeklődő közönség, hogy nemcsak a teremben, de még a folyosókon is alig lehetett mozdulni. Ilyenkor érezzük leginkább, mily nagy szükségünk volna arra, hogy ezen intézet, melynek növendékei folyvást szaporodnak s számuk ez évben már 129-re emelkedett, alkalmasabb és tágasabb helyiséggel láttatnék el. Az ének és zenevizsgálat jól sikerüli s a megjelent szülőknek és tanügybarátoknak jó mulatságot és sok élvezetet nyújtott. Az ének darabok jól voltak kiválogatva és öszhangzatosan, szabatosan, könnyeden előadva; a zene darabok előadása is kielégítő volt és pedig nem csak azon növendékeknél akik Csoknyay kisaszszonytól odahaza magánórákat vesznek és itt nyilvános vizsgát tettek, hanem azoknál is, kik csak az intézetben nyertek oktatást. bizottság kevéssé látogatott gyűlésében nyittatott meg, hol a bírálók beadták jelentésüket s ez alapon állapíttatott meg a kiállított munkák jutalmazása. A jutalmak kiosztása jun. 26-án d. u. 6 órakor történt meg, a miről a közönség és a tanonezok dobszó utján értesítettek. A dijak kiosztásánál Antal Gábor ipartanodái bizottsági elnök tartott a közönséghez és az iparos tanonezokhoz intézett beszédet, melyben felmutatta az ipar f ntosságát a gazdászat organismusában, felmutatta azon nehézségeket, melyekkel hazánkban az ipar fejlődésének küzdeni kell s a melyeknek legyőzésére egyik legfontosabb eszköz az iparosok képzettségének előmozdítása elméleti s gyakorlati téren. Buzdította a növendékeket szorgalomra, kitartásra, haladásra, biztosítva a növendékeket, hogy a megélhetés sőt vagyoni jóllét elérése egyik pályán sem reménylhetö oly biztosan, mint az iparos pályán, csak birjon az iparos kellő képzettséggel, legyen szorgalmas. Az ének és zene vizsga végeztével Bock J megbizható és takarékos. Ez után az ipartanodái Gi/a búcsúzott el a IV. osztáiyu növendékek ne- [ bizottsági elnök személyesen nyújtotta át a juvében az intézettől, tanároktól és tanuló társaitalmakat a növendékeknek. A legkisebb jutalom tói igen csinos és szépen előadott beszédben, j volt I frt. a legnagyobb 5 frt és mintegy 45 mely általános megindulást keltett, végre Anta Gábor iskolaszék! elnök tartott zárbeszédet, melyben a nőnevelés fontosságát hangsúlyozva, de egyszersmind azon nehézségeket ís, melyek e téren felmerülnek röviden érintve, a tanári karnak kifejezte évi működésében kifejtett buzgalmáért köszönetét, a növendékeket továbbra is kitartásra, s a szülőket a/, intézet pártolására buzdítva, a vizsgát bezárta. B) Az ipariskola növendékeinek vizsgálatai június hó 18-án, 19-ikén, 21-én, 22-én tartattak meg s a tanári karon kivül mindegyik vizsgálaton jelen volt Antal Gábor ipartanodái biz. elnök. A vizsgálat eredménye az előző éviekhez képest határozott haladást mutat, nemcsak azért, hogy a növendékek rendesebben jártak iskolába, hanem azért is, mivel a növendékek 5 osztályba készültségüknek és képességüknek sokkal megnövendék részesült Összesen 81 forint jutalomban a fent maradt összeg pedig a rajziskola készleteinek gyarapítására fordittatik. C) A városi kereskedelmi iskola vizsgája jun. 29-én délután tartatott meg 24 első uszt-ilyos növendékkel. Ezen intézet szervezése csak a lefolyt iskolai évvel kezdeteit meg, de hogy mily nagy szükség volna reá, megtetszett a vizsgálaton, mert a növendékek közül akárhány van, a ki nem bír teljes jártassággal az elemi iskola tantárgyaiban sem, annyira, hogy Írásbeli gyakorlataikban a helyes irás szabályai szerint szerkesztett .dolgozat szinte kivételnek tekintendő. Eíen iskola növendékei év közben igen sok órát mulasztottak, a miért Antal Gábor iskolaszéki elnök egyrészről szorgalomra buzdította a növendékeket, de más részről kifejezte azt is, hogy ha jövőre is elhanyagolnák némely növendékek az iskolába járást, a törvény szigorúan fog- ellenökbe alkalmaztatni. I D) Június hó 25-én a városi óvoda is rendezett egy kis majálist, hol Ujváry Gizella óvodavezető nő mutatta be a nagy számmal megI jelent szülök és érdeklődök előtt kis növendékeinek ügyességét. Ugy a szülök, mint a közönI ség teljesen megvoltak elégedve a növendékek j haladásával, magok' viseletével s Antal Gábor iskolaszéki elnökkel együtt kifejezték elismerésüket a kisasszony türelme s tapintatos szelíd, ügyes vezetése fölött. TÖRTÉNELMI NAPTÁE. — Rovatvezető TIBOLD ÖZSÉB. — Julius 2. — 1848. véres csata Ácsnál (Rév" komarom közelében) melyben mind a magyar mind az osztrák seregek egymás ellen hősiesen küzdenek. Julius 3. — 1744. Nádasdy Ferencz a bevehetetlennek tartott Lauterburg erődöt a magyar seregekkel elfoglalja. Jiúitis 4. — 1807. Garibaldi József hires olasz ! szabadsághős születése Génuában. Július .5. — 1848. a Pozsonyból áttett magyar I országgyűlést István nádor Budapesten megnyitja. Július 6. — Huss János a hussita vallásfelekezet (kelyhesek) alapitója születik Hussineczben. Jxúius 7. — 1647. lázadás Nápolyban Massaniello halász vezérlete alatt a vámok miatt; — kilencnapi uralom után Massaniello a spanyol alkirály kiküldöttei által meggyilkoltatik. Jnlius 8. — 1803. Oassanova Ferencz hires csataképfestőnek halála Mödlingen, Bécs közelében. KÜLÖNFÉLÉK. — Jókai Mór koszorús költőnk és Kassa szab. kir. város orsz. képviselője jun. 29-én városunkban volt rokonai látogatására. — Ünnepély. Woyta József, városunknak nyugalomba vonult derék polgármesterét, a legmagasabb királyi kegy, mint lapunkban annak idején jeleztük, a Ferencz József rend lovagkeresztjével tüntette ki. Az adományozott rendjelet mélts. gr. Esterházy Móncz vármegyénk főispánja szép beszéd kíséretében c napokban tűzte a kitüntetettnek mellére, a városi tanács, rokonok, továbbá számos ismerős és jó barát jelenlétében. Az ünnepelt polgármester könytelt szemekkel mondott köszönetet a magas kegyért, melyben részesült és a jelenet oly megható és megindító volt, hogy a jelenvoltak sokáig emlékükben fogják azt megőrizni. Tiszta szivünkből kívánjuk mi is, hogy ezen megérdemelt kitüntetéssel még igen sokáig éljen ! — A vere» kereszt egylet helybeli fiókja legutóbbi válaszmányi ülésén elhatározta, hogy a hazai tüz és vizkárosultak javára gyűjtést eszközöl. A gyűjtések most vannak folyamatban, melynek eredményét az adakozók névsorával lapunk jövő számában közöljük. — Lukácaek János ugodi plébános volt orsz. képviselő s lapunk t. munkatársa ellen az ugodi volt és elbukott jkövetjelölt jónak látja egy nyilatkozatot közzétenni. Jobb volna, ha azt tenné közzé, hogyan rimrjnkodott ö ugyancsak Lukácseknak egy kis »joakaratu semlegességért.*? No de valóban nem érdemes most már a választások után gyűlölködni s igy nem is reflectálunk érdemlegesen semmiféle nyafogásra. TARCZA. Az utolsó virágszál. — Visszaemlékezés. — 1876. október közepét irták. Az idő májusi volt: ama tündérnapok egyike, miknek megteremtéséhez a természet minden erejét mozgásba hozza, hogy azután végerölködése után meghaljon mint a mécs, midőn utolsó lobbanásával kiadja lelkét. Az őszi szép napok költőiségében van valami lehangoló, fájdalmasan édes: kezdjük temetni az évet. nem bánatait de örömeit, hogy lassankint helyet készítsünk annak a csúnya vendégnek, kinek neve tél. A mint erről merengtem, ajtómon kocogás hallik. — - Szabad! — Ah kegyelmes imun ifct! Isten hozta! — öemmi ceremónia; üljünk le és beszélgessünk. — A legnagyobb örömmel. De méltóztassék adni tárgyat. — Emlékezzünk meg — Komáromról. — Kegyelmes uram fájdalmas húrokat penget — nagyon rekedtek és szakadozottak azok már; nem vidám, csak siránkozó jajt hallatnak; — aztán úgyis sokszor előhoztuk ezt már: a moh belepte a hősök sírjait, az emlékezet pedig elfeledte. — De én nem. A honvédekért a parlamentben is harcoltam. Jól cselekedtem, s mégis —megtámadtatám! . . . — Tudom. De nem a nemzet, hanem egyesek részéről. Egy pár porszemet dobott a szél a hegytetőre. Ön a hegytető: hol vannak a porszemek? — Köszönöm, köszönöm. Te értesz. Ah, mikor én annyira szeretem hazámat ! . . . — Ugy van. Ez eszméje. Ez teremti a nagy embereket. A legfölségesebb eszménykép: a honsze*elsm— csak hogy ex mindig nagy fájdalmak sáülójel — Igazat szólsz: lelkemben a honszerelem aetnája ég, de egyúttal érzem, hogy el is égeti egészen a lelkemet. — Hagyjuk e szomorú képeket. Hisz Istennek hála kegyelmes uram jó egészségnek örvend. Hanem voltaképen minek köszönhetem a mai rendkívüli szerencsét ? — Utazni megyek, -— látni akartalak. — Tehát elmegy idegen országba, mint a vándor madár, hol szive dobbanását, fönséges törekvéseit senki sem érti, de még nem is sejti; s itt I bagyja t'ndérlakát, a fejedelmi pompát, a virágokat, rengeteg erdeit és völgyeit, és elvégre a drága — hazát? — Itt. . . itt. . . mind! — De majdha eljön a tavasz, s meghozza minden pompáját, ha visszajő a vándor madár is, akkor ujra megörvendeztet bennünket kegyelmes uram. Es erre olyan szomorúan, oly sóhajtva, nem is mondva, hanem lehelve ejté. — — Alig hiszeni\ — Oh akkor maradjon közöttünk, kik anynyira szeretjük. Hiszen egy nemzet csüng szivén. Szentelje meg drága jelenlétével továbbá is e hazát. Kár annak egy porát is elvinni idegen földre! —. Itthon csak meglehet halni; az ősi helyen, az ősök arcképei alatt, melyek utódjokat mosolyogva látszanak hívogatni a boldogabb hazába — mert ez rendüleüen hitem s meggyőződésem — hanem idegen országban meghalni ah, ez valami sz'órnyü. . . . szörnyű lehet. Jó ideig tartott még ez a beszélgetés. Végre vidámabb térre léptünk át. — Mondja el hát Judit történetét. — Szívesen. Az olvasó kedveért megjegyzem, hogy van egy nagy képem, melyen Judit van lefestve, a mint Holofernes levágott fejét viszi. A kép alatt a festő neve áll: „Hercz M. a — Hát a* ugy volt kegyelmes uram, hogy mikor a képet meghozták, ugyanakkor lépett be hozzám a b—i tanitó is. Dicsekedve mutatom be neki a képet, s kérdezem tőle, hogy meg tudná-e mondani, mit ábrázol az. Nézi, nézi, egész nriíértőleg, még látcsövet is csinált tenyeréből, s mint ki kritikáját már megteremte, szörnyű komolysággal igy válaszol: — Jo, frajli, i mán, ez isz a Hercz Mária. Persze az aláírást „Hercz M." — nézve, s ebből gyanította, hogy a kép: Mária szivét ábrázolja. Tyhü milyen képet vágtam reá! Aztán az ő nyelvén ráförmedtem: — Aber schauncz esz besszer an! . . Ekkor meg uj haeresisbe esett, mondván : — Ah, richtig, — dasz iszt dasz Hercz Jezu! — Takarodjék innét, hisz jobban harap, mint Schakespeare zsidaja. j Ajtót mutattam neki, s a folyosón magyaráztam meg ueki Judit történetét, hozzáadván, hogy hiszen ez a história a gyeniekek képes bibliájában le is van pingálva, tehát ha fejében nem tartja, szemléletileg kellene tudnia a! dolgot. De erre majdnem siránkozva igy mentegeié magát: — I pitt, majn Pibel is gancz verrisszen und daczit di Augen siecht, i kann di Pilder nit kut ausz nemen. (Kóríein az én bibliám rongyos, azután meg szemeim is rosszak, s igy 'nem tudom a képeket jól kivenni.) Igy lett aztán az utolsó hiba, gonoszabb az elsőnél. . |. . Ez az együgyű história ugy tetszett ő kegyelmességének. Nemes arcza kiderült mint a napé, midőn a felhők közül kiragyog. Ilyen csekélységek felvidámították őt. Majdnem gyermeteg 1 lett ilyenkor, s azok a mély, végzetes fohászok megszűntek, s néha, éles, és igen találó humornak engedtek helyt, j — Kinevezel. A m. kir. igazságügym-j nister Szupits Antal kir. jbirósági joggyakorookot a zalaegerszegi kir. járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. — A helybeli főiskola igazgató tanácsa nagyságos László József 'egyházi és nagymélt. Kerkápoly Károly világi főgondnok urak elnöklete alatt e hó 29-én és 30-án ülést tartott. Mely alkalommal a következő fontosabb határozatok hozattak: 1. A gymnasztika tanár évi tiszteletdíjjá 200 forintban, az elötornászók, mint csapatvezetőké 25—25=100 frban állapitatott meg. 2. Az építendő középtanodai épület tervrajza helybenhagyatott, nemkülönben a theologia és praepsrandia elhelyezésére — esetleg intern-isus behozatalára is tétettek intézkedések. 3. Tanári ötödéves pótlék megadása javaslatba hozatík a főt. egyházkerületen. 3. A classica philogia tanszékre hirdetett pályázat eredménytelen levén, maradna a folyó évi ideiglenes intézkedés, és a vallási tantárgyakat nem a választott rendes tanár Horváth József, hanem a theol. tanár urak fogják egy évig tanítani. 5. Újlaki Kálmán német nyelv tanár ur lemondása folytán ezen tanszékre 10OO frt fizetéssel pályázat hirdettetik. 6. A tankönyvek jegyzéke az l88 7 /8 . évre végleg megállapittatott. 7. A gymnasiumi törvények megalkottatták, ebből kifolyólag kij mondatott, hogy a magán vizsgán az illető szaktanáron kivül a bizottsági ta^ok is jegyzik az osztályzatot és az elnök a növendékhez kérdést is intézhet. 8. A tandíj az elmúlt félévről utólag több jeles osztályzatú s szegény theologusnak elengedtetett. 9. Seniornak választatott Garcsik István IV. éves theologus. 10. Olvastattak a közvizsgákróli jelentések. Azok alapján kimondatotti hogy a szóbeliekből az eredmény dicséretes, azonban az Írásbeli gyakorlatokra nagy gond és ügyelem forditassék. 11. Megállapitatott a jövő évi költségvetés. A kiadás 28 ezer s néhányszáz forint, a bevétel teljesen fedezi. 12. Mokos Gyula képezdei tanár ur megerősítése ajánltatik. Vigil. — VizBZÜkség. Az egész város területén lévő kutakban alig van annyi viz, a mennyi a házak szükségletére volna elegendő. A városi tanács tegnapi ülésében valamennyi közkutnak mélyítését rendelte el. És mégis vannak emberek, a kik a vizkérdés megoldását nem látják szükségesnek városunkban. Bizony — szomorú. — Gyermekek öröme. A helybeli óvoda kitűnő vezetője Ujváry Gizella k. a. folyó hó 25-én délután 4 órakor a növendékeknek nyári mulatságot rendezett. A gyermekek először énekeltek és bemutatták a Fröbel játékokat. Később ozsona volt és ezután a gyermekek tánezra perdültek. A mulatságon szép számú közönség vett részt, (h.) — Ösv. Kugliaits Sándorné 1887. június 29-én az óvoda helyiségében növendékeivel, nagyszámú és előkelő közönség jelenléte mellett hangversenyt rendezett, mely fényes bizonyítékát szolgáltatta a tanítónő buzgalmának és szakképzettségének ugy a tanítványok tehetségének és törekvésének. Az érdekes és változatos müsorozat következő volt: 1. »Nyitany.a Teli Vilmos perából: előadták Kuglisits Sándorné és Bock Miczí. —- 2. »Am Rhein « P. Schuman Előadták: Kis Vilma, Kis Ödön, Bock Gizella és Tschepen Irén. — 3. »Fantasie.< A. Dreyschock. Előadta; Bock Gizella. —4. »Cypresse.« A. Jungmann. Előadta:; Günter Ilona. — 5. »Tra— Holnap a viszontlátásig, délután háromkor... — A legnagyobb örömmel, ha szabad. — Akarom — ugy legyen! Eváltunk. Másnap még jóval előbb ott valék a jelzett időnél. A fejedelmi palotában minden talpon állt. Huszárok, hajdúk, komornikok, inasok stb, mind sürögtek forogtak, s a nagy ládákat és pakkokat szekerekre rakva, a vasútra vitték. — Milyen fölséges itt minden! gondolám magamban, és mégis, mégis menni kell innét! — De hát miért? Ki az a zsarnok, ki a kegyelmes urat innét kiparancsolni merészli? — Ki? megmondom: egy parányi kis emberke, kinek se kardja, se szuronya, sem hadserege s mégis mindenki szót fogad neki — még a király is — és ez a picike ember az orvos, kezében egy mindennél rettentőbb fegyverrel a — recepttel. A hetedik hatalmasságok! — Tessék besétálni, a kegyelmes ur várja. Elmélkedésemből e szavakkal ébresztett föl a bejelentő komornik. Beléptem. — Isten hozta, köszönöm hogy eljött. Csakugyan megyünk, családom már elment, én maradtam utolsónak, mint a hajós kapitány a tengeren — mikor már mindenkit megmentett, akkor gondol magára! A nemes modor, az érzés, melylyel e szavak kimondattak, s a helyzet komolysága lelkemet ugy meghatották, .hogy szóhoz' ] nem juthaték. Majdnem sirva fakadtam. Ő kegyelmessége befutott az első, második és Isten tudja hányadik szobába, megállt, körülnézett, megfprdiüt, kezeit kinyújtotta, mintha valamit meszsziről tapogatózva keresne, majd meg visszajött hozzám, és ismét elment, ugyanazon fordulatokat téve. — Nemde keres valamit kegyelmes uram, mire az úthoz szüksége volna ? — Nem, nem keresek semmit, csak nézem ezeket a tömérdek tárgyakat, miket ugy szerettemi mert éltemet ismerik, és tudnak hozzam bestéim é%
