Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886
1886-05-30
XIH. évfolyam. 22. szám. ]VtegJ elenllt Minden vas á rna p Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bermentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények n l a p SZER K. h i v at al á h a {Ó - k o 11 ég iu in ép ä I e '} küldendők. Pápa, 1886. május 30 ül ni ÍJ mmm VaaI Pápa város hatóságának és több mm pápai, s pápavidéki egyes Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt' Negyed évre 1 frt50 krajezár. Egy szám ára iß kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyüiterben 25 krajezár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindigkül'ónszámittatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivat a láb a (ref. főiskola nyomdája) küldendők. Ü leinek hivatalos közlönye. Kifizeti-e magát a gyapjúnak gyári mosatása ? A „Pápai Lapok" legutóbbi száma „A gyapjuértókesités kérdésével" foglalkozva, közli a gyapjú mosógyár igazgatósága által a felvett concrét esetre nézve irt nyilatkozatot, ezenkívül ugyan e lapban Verus ur ezen nyilatkozatból és az én közleményemből következtetéseket tár a gazdaközönség elé, olyanokat, melyek leguagyobb részével magam is egy véleményen lévén, azokra észrevételem nem igen lehet, de mégis annyi, hogy a gyári mosás kedvező volta felett bizonyításként felhozott nagynevű gazdaságok és kereskedéssel is foglalkozó számitó bérlők által a mosó gyárnak adott gyapjúk minőségére vonatkozólag, hogy vélemónj T t mondhassunk, tudni kellene, vájjon ezek is minő gyapjúk ? és mily időben nyirettek? mert p. 0. a hizott juhokról a téli hónapokban lenyírt gyapjút természetesen háton mosni nem lehet, ha pedig kereskedő küldi oda gyapjúját, ez már előre oly árban vette meg, hogy számítását a nyereség iránt megtalálja. — E vidék egyik nagyobb uradalma az idei gyapjú termését zsiros állapotban bécsi mázsánként 4% beszárodási illeték mellett 23 írtért adta el, a mi m/rn.-ként 40 frt és '/ 3 krnak felel meg, kaphat tiszta gyapjút 25 0/ 0-ot, tehát 400-ból 100 kilót, ami 160 írtjába van, ehhez jönnek a mosási és üzleti költségek: a gyapjuárnak egy negyed része = 40 frt; öszszes kiadása tehát 200 frt, eladhatja pl. 220 írtért, tehát nyereség 20 frt. Verus ur közleményére megjegyzem még, hogy nagyon kívánatosnak tartanám, ha az illető nagybirtokosok és számító gazdák a kétszerkettő elvén lehetőleg hű és tiszta képét adnák saját tapasztalataiknak a gyári mosás mellett, mert eddigelé én ilyent nem olvastam. Az ón közleményemhez hasonló tartalmút azonban igen, — legutóbb a „Gazd. Lapok" 1886. évi 7-ik számában, hol hazánk egyik legelőkelőbb főura a következőkép nyilatkozik: „A fent emiitett év (1878) tavaszán próbaképen az egész nyáj piszokban lett megnyírva, s a gyapjú mosás végett egy mosó intézetbe küldetett el. Ezen mosásnak eredménye 22% gyárilag mosott gyapjú és egy bécsi mázsának, vagyis 56 kgnak 2"/ 0 levonásával 164 frt 80 krnyi ár melletti eladás daczára 2000 frt veszteség volt, összehasonlítva az előbbi évek elért eredményeivel és a nyirési év árának számbavétele mellett." 1885-ik évben e vidékről két ismerősöm küldte a mosógyárba zsiros gyapjúját, mindkettő panaszkodik az elért pénzügyi eredmény felett. Áttérek már most arra, mit a mosógyár reputatiójának megmentésére elmond. E helyütt legelőször is be kell ismernem, hogy a kamatoknak a mérlegbe történt beillesztésében tévedtem, a menynyiben nem egész évi 273 frt 13 kr, hanem nyolez havi lett volna felveendő, a mi csak 182 frt 9 krt tesz. Szintúgy örvendezve kereste és találta meg a gyár a fennenhirdetett második szarvas hibát is és ebből következtetést vélt vonhatni többi adataim gyanús voltára.— Hát nagyon jól tudja agyári igazgatóság, hogy a háton mosott gyapjúnál 2°/ 0 beszáradási illeték és 1% jó mérték szokott a gyapjúból magából levonásba hozatni, ha tehát a 4100 kgból 2-f-l=3"/ 0-ot azaz 123 kgrmot levonunk, akkor megmarad a 3977 kg. gyapjú. Meg kell itt jegyeznem, hogy a hivatkozott czikkemben jelzett alapszámitásra szolgáló adatok 16 évi pontos feljegyzéseknek eredményei, melyeknek hitelességét elismerni kérem és e tárgyban készségesen engedek betekintést jegyzeteimbe bárkinek, ki engem ezért felkeres és ebből meg fog győződhetni arról, hogy ama tendentiosus nyilatkozatnak, mintha az én alap adataim tán hasból készültek lennének, — semmi alapja nincs. Szolgálni fogok azon gyapjukereskedők neveivel is, kik nekem a gyapjúért 1885. nyirés táján és azon napon, melyen a gyárban fekvő gyapjúmat eladtam, bécsi mázsánként 65 frt komoly ajánlatot tettek. Vájjon mennyi értéke lehet ama — hogy ne mondjam hajánál fogva előrántott — feltevésnek, melylyel a mosógyár válaszában a gyapjuátadásoknál a vevő által szerződés ellenére a gyapjúból való levonást bécsi mázsánként rendszerint 7 frtra teszi, és ezen a cimen a gyár javára 397 írt 14 krt illeszt be a mérlegbe? azt bővebb világításba helyezni feleslegesnek tartom. Minden gazda, ki e téren némi tapasztalással bir, tudni fogja, mit tartson az ilyen állításokról és mennyit lehet az oly mérleg hitelességére adni, a hol ilyen illuzorius számok foglalnak helyet. Hogy a gyárilag mosott gyapjú kilónként 8 krral magasabb áron lett volna értékesíthető mindjárt a mosás bevégezte után, az bizonyitva nincs, mert dacára annak, hogy 1885. szept. 17-én a gyár igazgatósága arról tudósitott, hogy az akkor elkészült gyapjút 2 frt 10—2 frt 20 kr-ért reméli eladhatni, a valóságban azonban 2 frt 10 krnál többet az eladás napjáig senki sem ajánlott, legalább nekem azt tudomásomra senki sem adta. A háton mosott gyapjú eladásakor e vidéken ügynöki dijat fizetni nem szoktunk, a mennyiben ügynökök kizárásával a kereskedőnek szoktuk eladni gyapjúnkat, sőt ha ügynök közbejöttével adatik is el a gyapjú, azt mindig a vevő, de nem az eladó dijjazza. Igaz, hogy a gyári eladásnál 2% beszáradási illeték nem adatik, e helyett azonban 2 u / 0 kasszaskontót kell fizetni, mivel pedig a gyakorlat szerint a 2% beszáradási illeték és 1% jómérték nem a gyapjuárból, hanem a gyapjúból magából természetben szokott kiadatni, e 2% kasszaskontót a g} T ár terhére irni kellett. A 8 havi kamat fejében általam felszámított 182 frt 96 kr ellen a mosógyárnak az az észrevétele van, hogy az nem számitható az ő terhére, mert én a gyapjúval 1885. szept. 17-től 1886. febr. 13-ig, vagyis az eladás napjáig állítólag spekuláltam, Jó, hát elfogadom ezt a speculátio idejére, de az ellen ismét semmi kifogása nem lehet a mosógyárnak, hogy a gyapjuár kamata 1885. június 15-től kezdve, — a midőn a háton mosott gyapjú átadatni és kifizettetni szokott, — a g3 T ári mosás bevégzésének napjáig, azaz szept. 17-ig, vagyis három hóra felszámitassék. Ha már most újból összeállitom a a gyári mosás után elért gyapjuárt terhelő kiadási tételeket, azok a következőt lógják eredményezni: Fuvar a gyárba 133 29 kr 8637 krg. mosási költsége 431.85 n 28 drb. üres zsák ára 44.80 ;? Posta és távírda költségek 2.50 n 1% eladási '/ 2 °/ 0 alkuszdij 68.14 n 2% kassaskontó 96.86 » 4553 frt 16 krnak 3 havi 6% szűnő kamatja 68.43 » Összesen 839.87 kr 2143 kg. gyapjúért kaptam pr. 212.45 k r 4543.16 krrt marad 3703 frt 29 kr Ezzel szemben 7102 bécsi font háton mosott gyapjúért 64 frt u.sztalási költség levonásával 65 írtjával kaptam volna 4552 frt 16 krt eszerint veszteség 848 Irt S7 kr. Levonva az imént előadottakból a következtetést, három . dolog kétségtelenül bebizonyult és pedig: 1. hogy a mosási költségek a gyapjuárnak egy ötödrészét felemésztik, 2. hogy a gyári, valamint a háton mosásnál magáért a gyapjúért csaknem egyenlő pénzügyi eredmény éretett el, TÁRCZA. Ijlji tivornyán. Óh mint égek, mint reszketek, Hevit a mámor és a bor; Lelkemben a kinok lángja Veszettül ég, őrülten forr. Vadul villogó szemekkel Tekintek a sötét éjbe: Színig töltsétek kupámat! Had vesszek e lázas kéjbe 1 Töltsétek meg lángzó borral, Vagy méreggel . . . mit se bánom! Ugy sincs nékem már örömem Ezen a fekete világon. Az egeknek menydörgése, A rémes árny nem ijeszt már, Kezemben van a védő vért: Ez a színig töltött pohár. A bor az én menyországom, Hozzá járok vezekleni, Ha a bánat szét akarja Vérző szivem repeszteni. •— Eltem én is, nem is régen Hej boldogabb napok alatt .... Rózsás éltem derült egén A szerelem napja haladt. A jövőnek kárpitjára Boldog jövőt láttam festve, Valahányszor ölelt, csókolt, Holdsugáros néma estve. A csillagok fönt az égen Rám nevettek irigy szemmel. S óh én balga! nem is sejtem, Hogy csak játszik a szivemmel. Kékszemében ármány égett, Bűvös ajkán hamis mosoly . . . Hagyjatok el ti rémvárak! Ne kisérts újra te pokol! Ne tépjétek szét velőmet Hazug kigyók. . . .! tán elég volt Piros vérem millió cseppje, Mi bűnhődésül már kifolyt. — A szerelem puszta divat . . . Kihalt a láng. az érzelem; Ami hiszed mámor és kéj: Üres szó csak és képzelem. Bűvös virág, a melynek már Rég elrabolták illatát; Ha hozzá érsz, kinnal érzed A tövisek karcolatát. Es én ezt csak most tudtam meg, Midőn törpe s veszett vagyok; Midőn barázdákat véstek, Arcomra az elmúlt napok. Óh de mindegy! hisz örökké Semmi sem tart az ég alatt; Ledől a trón; — bibor fakul; Egyszer fold, s ég összeszakad. Jöjjetek csak sötét multam Vérrel szegett bús képei! Ugy néztek ki, mint századok Sirbol felkelt szellemei. Töltsetek szinig serlegem! Üvöltsetek vad viharok! A világnak harca felett Lázas kéjjel csak kacagok. Az apácza. (Elbeszélés a „Pápai Lapok" számára.) A solferinói véres döntő-csata fordulópontján áll: Niel francia tábornagy a harcvonal közepén előretör hadtestével s az osztrák hadsereg taktikai arcélét mint befúródó hatalmas ék szétszakítván, egy csapással vívja ki a diadalt szeretett császárja büszke sasai részére. Mikor a 6-ik zuávezred szuronyrohamot intézett a »kapolna domb«-ot védelmező osztrák sorgyalogezred ellen, annak ezredese hősi halált szenvedett; igy lön neki özvegye N. Mária grófnő s apátlan árvákká gyermekei: Klarissza és György. Mint ezredes özvegye nem húzott a grófné nyugdijat; az ős nemes főúri család tehát egyedül kis vagyonára volt utalva: a szerény háztartás költségeit födözni, a gyermekek neveltetési kiadásait előteremteni és Klarissza grófnő számára némi kelengyét összegyűjteni. Az özvegy hamar beletalálta ugyan magát nehéz új helyzetébe, ámde azért fájt neki, mikor arra gondolt, hogy gyermekei, pusztán anyagiviszonyaik miatt nem fogják fiatalságukban azon szerepet játszhatni, amely osztályrészükül jutott volna, ha édes atyjok életben marad. Györgyöt katonának neveltette, azon helyes nézetből indulván ki, hogy vagyontalan főúri családok fiaihoz legjobban illik a katonai, vagy pedig a papi pálya; mig Klarisszát mindenre oktatták a zárdában, amire müveit hölgyeknek szükségök van; az özvegynek azonban nem volt szándéka leányát apácává neveltetni. Mindkét gyermek kiváló örömöt szerzett édes anyjoknak, aki nagyon beteges volt: kitűnően tanultak, gyönyörűen fejlődtek testben lélekben, s vallásos érzelműek voltak. Klarissza betölté tizennegyedik évét, s már jól látszott rajta, hogy nemének szépségei közé fog tartozni. Ekkor egyik távoli rokonuk halála s végrendeletemegzavarta e kis család nyugodt életét. Az elhunyt ötszázezer forintnyi vagyona örökösévé Györgyöt nevezte ki, ámde oly foltét alatt, hogy Klarissza szigorú rendszabályu apáca legyen; mert »a család fénye s tagjainak remélhető üdve igy kivanja« — ez volt a különös végrendelet indokolása. Az özvegy grófné keblében nagy, nehéz harcot vívtak egymással a család régi fényének visszakivánása és az anyai kötelesség: lányától nem fogadni el annak fivére javára oly áldozatot, amely Klarissza egész életére döntő hatással bir. A leányka már tizennégy éves; talán már szőtt édes ábrándokat jövőjére; valószínűleg már gondolkodott rendeltetéséről; gyönyörű rózsabimbó, kinek már szépsége is nagy szerepet biztosít a társaságban; de másrészről meg a jelentékeny örökség, amely jnódot nyújtana Györgynek a család régi fényét föleleveníteni: a szegény anya ellentétes érzelmek martaléka volt. Végre, kivált rokonai rábeszélésére és betegeskedése miatt elhatározta, hogy közli az esetet lányával és törekszik arra bírni öt, hogy a családi-név egykori fényének visszaállithatása okáért, hozza meg az áldozatot, — legyen apáca. Gyönyörű tavaszi napon közölte az özvegy lányával a történteket. Klarissza igazi angyal volt, aki könnyű szívvel mondott le a világ mégcsak sejtett örömeiről; lemondott oly napon, melyen minden azt hirdette a természetben, hogy élni gyönyörűség. A végrendelet kívánsága szerint Klarissza egyik szigorúbb törvényű apácarend növendékei közé lépett. Az özvegy grófné csakhamar elhalt: György pedig egyik katonaiakadémiába vétetett föl. Mint gyermekek rendkívül szerették egymást a testvérek: Klarissza, az idősebb, valódi nénei gondoskodást tanusitott öcscse iránt, aki nénjében nemcsak szeretete, hanem tisztelete tárgyát is bálványozta. E gyönyörű testvéri vi-szonyt fenntartották és ápolták serdülő korukban 22
