Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886
1886-05-23
äleg-j eleiailc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatna-: ki. Berjnemeűen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak cl. Kéziratok •nem adatnak vissza. A lapunk szánt közlemények a l a p SZ>ER K h i r a I a I á b a [0 - A- o 11 é g i ii in é p ii / c" t) küldendők. PÁP^l II Előfizetési djjals:. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt' Negyed évre i frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos fetitsov térfogata után 5 kr, nyilttcrben 25 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig kül'ón számíttatik Az előfizetési dijah\ s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (r e f. fő isk 0 la nyomd á ja) küldendők. Papa város hatóságának és í ö b b pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. A gyapjuértékesités kérdése. í (Két közlemény.) ! II. í Az előző czikkimkben elmondottak , által helyes mértékére véljük redukált- : nak azt a tényt, mely Reé ur felszólalására okot adott, és átengedjük a szót az első magyar gyapjumosó- és bizomá- | nyi részvénytársaságnak, mely a következő tárgyilagos megjegyzések közlésére kérte fel a „Fóldmivelési érdekeink" szerkesztőségét : „Reé Jenő ur a „Pápai Lapok" idei 14-ik számában közölt czikkének első fejezeteiben felsorolja azokat a kellemetlenségeket, melyek a gyapjú háton mosásával összekötvék és melyek eléggé indokolják a gyapjumosó gyárak igénybevételét. A czikk ezen részét, szórói-szóra igen helyesnek és a gyakorlatból mentettnek el kell ismernünk. Hanem annak második fejezetét. melyben Reé ur, a kezdetben a gyapjumosó gyárak irányában táplált reményeinek meghiúsultát igyekszik bebiznyitani, a helyzetnek legkevésbé sem megfelelőnek és olyanoknak tartjuk, melyek a gyapjutermelőt a saját érdekei elleni útra vezethetik. Hog}^ a t. cikkírónak számszerinti előadásai alaposaknak el nem ismerhetők, kitűnik abból, ha következőkben bebizonyítjuk, miszerint csakis a gyapjumosó gyár leszámolásából vett adatok bizonyulnak helyeseknek. Először 4552 frt 16 kr után 8 havi kamat á 6% nem tesz 273 frt 13 krt, hanem csak 182 frt 09 krt. Ha Reé ur adatait alapul vesszük melyek szerint 3038 drb öreg, 3-ad fű és és tavalyi j nhnál darabonkint 1242 gramm és 765 bárányról darabonként 428 gramm marad, ugy a háton mosott gyapjúnak 1885. évben nem 3977, hanem 4100 kilogramnak kellett lenni. Habár ezen súlytöbblet a gyári mosás eredményét még csökkentené, a hibát mégis constatálni TÁRCZA. LAURÁHOZ! Csöndes magányodban, ábrándjaid között, Miket félig ébren, félig alva élsz át; Mondd: sejtéd-e eddig a valónak czélját, Vagy a valóbul is lelked álmot szövött? Megdobbant-e szived édes vágyak között, Ébren látva egyszer álmaid árnyékát? Vagy ez árnyék nem tört ábrándid kodén át, S szivedbe szerelem eddig nem költözött? Ne szólj! hadd ámitson tovább is a remény, Hogy egykor megérted s megérzed azt, mit én,— Hadd szöjjek, hadd fonjak én is ábrándokat... Aludd álmod tovább, s ne üzd el az enyém' Hisz a boldogság csak álmaimban enyém, Mikor lelkem hozzád titkon ellátogat! cfp< FLÓRA. fllajz. — Irta Gizella}. Hideg csipös tavaszi szél szalad végig az alig lombosodó bokrokon, megrázva a gyenge ágakat, —'szegény kis virágok dideregve bújnak össze, félénken suttognak, fázó gyenge tagjaikat a napsugár elé tartják, melynek melege nem birja őket óvni a merész fuvallat elöl. — A kis »árkell, mert a számadások helytelenségéből az is következtethető, mily helyesek viszont azok az adatok, melyekből Reé utaz egyes sukyt merité, melyet számadásainak alapjául vett. Ha már Reé urnák a háton mosáft eredményeire vonatkozó alapadatait helyeseknek akarjuk elismerni, nem hagyhatjuk tekintet nélkül, hogy — mint Reé ur cikkének első fejezetében igen helyesen említi — a vevő a lcgszerződésszerübb háton mosott gyapjúnál is keres és talál kifogásokat, melyek a tulajdonost kiegyenlítésre vagy per kezdésére kénytelemtik; a mi mindegyik íelér mázsánként 5—10 frt veszteséggel. Habár azáltal hogy Reé urnák a háton mosott gyapjúért 65 frt ígért etett." még nem bizoiryos, vájjon az alku ezen ár alapján létrejöhetett volna: ezen ígért árat mégis alapul akarjuk venni: hanem az átvételnél bizonyos kifogásokkal is okvetlenül kell számolnunk, és a midőn a középutat választva, mázsánként csak 7 frt levonást számítunk, ezek szerint 3977 kiló^.7102 bécsi iont után á 7 foforint: 497 frt 14 kr mutatkozik a gyapjumosó gyár számadásainak javára. Miután Reé ur továbbá annak idejében, a gyapjumosó gyár eredmény-kimutatásának vétele után, azonnal beleegyezését az eladásra nem adta, hanem 1885. évi november hó 15-én kelt levele szerint az eladással jobb árak elérhetéséig várni akart, ugy csakis ennek tulaj donitható, hogy kamat is merült fel. a mi különben fel merülhetett volna akkor is, ha a tulajdonos háton mosott gyapjúval akar vala speculálni — igy tehát a felszámított 273 frt 13 kr kamat, a gyapjumosó gyárat egyáltalán nem terhelheti. Továbbá, ha Reé ur azonnal az eredménykimutatás vétele után, beleegyezését adta volna az eladásra, ugy a gyárszerüen mosott 2143 kiló gyapjúért kilónkónt legalább is S krral több lett volna elérhető, mely körülmény még 171 frt 44 krt tüntet lel a gyapjumosógyár javára. Hogy a gyárilag mosott gyapjúért kilónkit legalább is 8 krral több lett volna elérhető, az annál: bizonyosabb, mert az — a gyapjuárak folytonos csökkenése daczára — négy hónappal későbben még 2 Irt 12 krral volt értékesít hetö. Rendszerint a háton mosott gyapjú sem adható el ügynök nélkül és igy alkuszdij fejében 4055.02 frt után V, 0 ',,: 20 frt 27 kr szintén felszámítandó. Végül a gyapjúnál egyáltalján országos szokvány szerint 2"/ 0 sulyengedmény nem fizettetik, az e címen 4055.02 írt után szereplő 81 írt 10 kr tehát tekinteten kivül szintén nem hagyató. Ezek után a gyári mosás javára felsoroltakat összegezvén, marad: 1. Levonásért a vevő által 497 frt 14 kr H. Kamat lejében 273 ., 13 „ III. Arld'űönbözct 171 ,, 44 „ IV. \ Alkuszdij 20 '„ 27 „ V. 2°/ 0 Sulyengedmény 81 ,, 10 ,, Összesen: 1043 írt 08 kr. ezzel szemben Reé ur által a gyári mosatás terheire rótt: 962 frt 71 krt a gyári mosás még: 80 frt 37 krral jobb eredményt tüntet fel. Mindezeknél számításon kivül maradtak a házi mosással összekötött fáradalmak és kellemetlenségek, főkép pedig az egyes termelők szempontjából szintúgy mint nemzetgazdászati szempontból igen fontos körülmény, mely szerint a gyapjú zsírban való nyiratás után, a birkák sokkal kisebb része vész el, mint háton mosás után. Végre hogy a gyapjumosó gyár a termelők megelégedésére működik, azt számos elismerő levél bizonyítja és be van ez bizonyítva az által is, hogy megbízóinak száma évről-évre nemcsak hogy növekszik, hanem a termelők számosan már 18 év óta évről-évre rendesen küldik be gyapjaikat agyárszerü mosás és bizományi eladás céljából. Csak sajnálnunk lehet, hogy Reé ur csupán egyszeri és épen a legkedvezőtlenebb üzleti viszonyok közt tett kísérlete alapján nyilatkozik a gyapjumosó->gyár ellen, s meggyőződésünk, hogy ö maga is igazságtalannak fogja tartani, hogy a mostani, mindnyájmikra nehezedő rossz viszonyok alatt, páleza töressék oly intézet felett, mely a hazai termelök támogatásának és szigorú szilárd eljárásának köszönhoti évről-évre emelkedő felvirágozását." Levél a „Pápai Lapok" szerkesztőjéhez. Tekintetes szerkesztő Úri Talán egy pálya sem tartja annyira ébren a közfigyelmet napjainkban, mint az erdészeti, s igy többszörösen indokolva van az érdeklődés azok iránt, kik e pálya rögeit egyengetik, s a nemzet hozzá kötött reményeinek megvalósulását elösegitik, — más részről ama buzgalom, ama kitartás, mely az erdészeti-egyesület vezérférJiait lankadni nem engedte s nem engedi, csak fokozza azon elismerést, melylyel a figyelmes közvélemény őket nehéz utaikon kiséri. Ha meggondoljuk: mi volt az erdészet Mag3í-arországban csak a közel múltban is, s ha vizsgáljuk azon eredményt, mely e téren 19 év óta létrejött, (mert t. i. 1866. deczember hó 9-én alakult az erdészeti-egyesület Magyarországban) lehetetlen, hogy azon férfiak előtt, mély megilletődéssel ne hajoljunk meg, kik a nemzeti becsület zászlóját e sokáig oly megfoghatlanul mostoha elbánásban részesült pályán oly magasra emelték! Az eredmény kézzelfoghatóbb, a hatás érezhetőbb, mintsem üres szavak múlékony czifrázataihoz nyúlni kényszerülnénk. Helyesen választotta a magyar erdészetiegyesület jelképéül a tölgyet; mert valamint a tölgy teljes kifejlése századokat igényel, ugy annak e kifejlettségben rejlő szilárdsága, ereje, midőn egyrészről egy igen hosszú életbiztositékának zálogát nyújtja, másrészről hasznosságának ezerféle meglepetéseivel jutalmazza várakozásunkat. Ily irányban, ily csendes működéssel fejlődött erdészetünk is, s hogy a jövő a hozzá fűzött reményeket életre is kelti, erről biztosítanak bennünket ama fáradhatlan kezek , melyek ez ügyet jóakaratuk egész melegével felkarolták, s mükösét oly irányba terelték és fejlesztek, melyen a siker elmaradhatatlan. Mi, kik leginkább tudjuk méltányolni a szeretett haza érdekében e téren tett áldozatokat és fáradalmak nagyságát, joggal csatlakozunk a mavácskák« könnyes szemmel fordulnak védasszonyukhoz, — Flórához, kérve öt, ne hagyja őket itt elveszni a szabadban, mikor még üvegházban volna helyok, de mostoha kezek kiüzék őket a védfalak mögül, — ki a meleg lakból a zord hidegbe — és igy tovább a többi is panaszszal telve. Meghallja Flóra, a virágok istennője a siránkozást , s visszahelyezi őket menhelyökbe: »Nem hagylak itt gyermekeim, gondotokat én viselem!« — és letörli a könnyeket, ápolja, melengeti a meredt tagokat, s lön újra boldog virulás! * —Olguskám ne sírj ! Suttogja a kilencz éves Miczi hét éves kis húgának, — hisz holnap már lesz mamánk, nem leszünk árvák, — azt monda jó papánk, hogy ö nekünk csak jó mamát fog hozni, — majd nem lesz foltos kis ruhácskánk, nem ver meg többet Rézi,— uj mamánk is olyan jó lesz, mint a ki ott az égben van. — Oh Miczi, ha ugy lenne, de éppen Rézi mondta, hogy várjon csak, mostohája majd nem bánik ám olyan kényesen, mint az édes mamája, majd kell magának is már dolgozni és ha nem, majd koplal, meg jól elveri, ha szót nem fogad ! És tovább zokog a kis szőke fürtű lányka, bánata testvérére is kihat, összeborulnak, könynyeik egybefolynak. — Ne féljetek, itt vagyok én, — monda szilárdan a 12 éves bátya, — én nem hagylak el benneteket, ha mostohánk rosszul bánik velünk, akkor — — Akkor ? — Kérdé félénken Miczi. — Akkor kimegyünk a mama sirjára és ott addig zokogunk, mig mi is meghalunk ! Igy tanakodnak a kis árvák leendő sorsokról, mígnem egészen beesteledett. A sötétség maga is rémitöleg hat a beteg kedélyre. Nincs, ki reájok gondoljon, atyjok tegnap hagyta el még őket, hogy az uj mamával jöjjön vissza. Csak Rézire vannak bizva, ki a házat vezeti, őket gondozza, — oh Istenem milyen durva kezekkel! — Most is mérgesen ront be: »Hat maguk mégis sötétben vannak ? Itt a vacsora, egyenek, ez az utolsó mit én adok, holnap majd ad mostohájok jobbat, — tudom, nem köszönik meg !« — és mindegyik elé oda lök egy-egy tányért. Szegény kicsikék éhesek és csak le-lenyelnek egy-egy rosz falatot. Nem igy volt ez egy év előtt! Milyen rendes kéz rendezte mindezt, milyen jó kis ételke volt naponta, milyen csinos kis ruhácskába jártak, de a jó Isten magához vette — angyal lett a mama. — És ők, oh mennyit sirtak érte, milyen most ez a kis lakás, mely mindig oly rendes és tiszta volt. Egyik cseléd a másik után lassankint szétment, megbomlott minden, minden . . . Szegény apa szomorú szemmel látta mindezt, — hivatala egész nap távol tartá, — és gyermekei elhagyatva. — Oh bocsáss meg te ott a magasban ! Ha elvetted őrangyalom, gondoskodnom kell, hogy gyermekeimnek hü gondozója legyen! Fáradt fejét bánatosan lehajtja, nem egy köny tolul szemeibe, látva kis árváit. — Hozok nektek ismét anyát, jót, hüet, — fog ö is szeretni, nem lesztek többé elhagyatva! * * * Éji csend borul a kis lakra, alusznak az árvák is. Még ott ragyog a köny szemeiken, de mosoly vonul el ajkukon, mert anyáról, jó anyáról álmodnak; — nem is tudják, hogy egy nő ül ágyacskájuk mellett, szelíden, hosszan nézi a kicsikéket — összecsókolja á kedves kis arezokat. »Szeretni, igen szeretni foglak édesim, nekem nincsenek gyermekeim, ti lesztek szivemhez nőve, anyátok, jó anyátok leszek, ezt igérem; — ne félejtek, nem mostohát kaptok ! S ha van túlvilág, melyből le lehet tekinteni, nézz le anyjok és áldj meg minket!« Kezeit összekulcsolja, — az igéret szívből jő, a szív meleg és tiszta érzelemmel telt. — Flórám, az ég adott nekünk, bizom, hiszek benned, nem hiába biztattam kicsinyeim, hogy újra lesz mamájok, hisz ugy hiányzott nekik 1 És az uj pár összeborul, s ünnepi szent eskü fűzi őket örökre egymáshoz: ott az alvó gyermekek mellett. De ime, a kis fiú, ki külön fekhelyén felébred, figyelemmel tekint oda, nézi az új anyát — látja, mint csókolja kis húgait.— felszökken, oda borul, szemeibe néz; oh hisz te jó mama fogsz lenni, te nem vered meg kis testvéreim, mi is fogunk téged nagyon szeretni, ugy-e te a Flóra mamánk lész, igy mondta papa — de az a csúnya Rézi egyre ijesztett, hogy te kegyetlen mostohánk fogsz lenni! És az uj anya megvan hatva a gyermeki sziv kifakadása in, öt is elhalmozza csókjaival, öt is biztosítja szeretetéről. Boldog lett ismét a kis család, nincs ott már a csúnya Rézi, megint jó kis ételke kerül az asztalra, nincs többet foltos ruhácska — mert Flóra mama megtartotta igéretét, örszelleme a családnak, gondozója az árváknak, és äz elköltözött szelleme onnan a magasból .le-letekint övéire, s nem háborog többet, nem jön le éjente árváihoz zokogni: — mert van ismét jó anya a házban!
