Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-05-09

jVIegj elenilc Minden vasárn a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bermentetlen levtlek, csak ismert kezektol fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK. hivaIaIába {0 - k o 11 ég i u m é p ü I küldendők. Előfizetési dxjalc. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt ßO krajezár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 2^ krajezár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindigkülön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a l ap KIADÓ hivatalába Cref. főiskola nyomdája) küldendők. ágának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlöny e. A népfelkelésről Óriási fontosságú és horderejű törvényt hoz e napokban a magyar országgyűlés. A véderőnek izmositása és az általános védkötelezettség elvének teljes megvalósítását tárgyazza e törvény, melyet ismertetni minden politika mellőzésével, czélja e soroknak. Két évtized óta Európa összes szárazföldi államainak első gondoskodását képezte az állami lét biztosítása a fegyveres erő teljes igénybe vételével. Mi is a monarchiának véderejét az általános védkötelezettség alapjára fektettük, a 12 évi katonai szolgálati kötelezettséget véve alapul. De mi ennél egyszerűen megállapodtunk , mig Európa többi államai lázas siettséggel használták fel az időt véderejük teljes mérvű izmositására, kiterjesztvén a védkötelezettséget 45—50dik életévig. Innét van aztán, hogy mig Oroszország 10 milliónál több katonával, Németország közel 6 millió katonával rendelkezik , addig az osztrák magyar monarchiának mindkét honvédséggel eg3

r

ütt 1.200,000 harezosa van. Isten mentsen meg egy orosz támadástól! Véderőnk fejlesztésére Irányul ezúttal tehát a törvényhozás feladata. Hogy ezt jól-e, vagy rosszul éri el, ezt vitatni a politikai lapok kötelessége. Annyi tény, hogy a béke nyugalmas napjait kell e cél elérésére felhasználnunk. A törvényjavaslat az 1868-iki törvényhozásnak elvben kimondott általános és minden védképes polgárra kiterjedő védkötelezettséget vette alapul. A népfelkelés szükséges szervezetét máibéke idején czélozza oly formán, hogy annak kötelékébe, minden védképességü honpolgárt bizonyos életkorig kötelezöleg bevonja, a ki som a hadsereghez, sem a honvédséghez nem tartozik, a 19dik életévtől azon év végéig, a melyben a 42-ik életévet betölti. Azok, kik a hadsereg és honvédség nyugállományához, vagy szolgálaton kivüli viszonyához tartoznak, e kötelezettség 60-ik évig kitérj esztetik. A népfelkelés felhívása 0 Felsége parancsa által a ministertanács meghallgatása után történik a honvédelem érdekében. A népfelkelés rendszerint az ország határain belül alkalmaztatik, s csak kivételesen alkalmazható az ország határain kivül, mire azonban az országgyűlés beleegyezése kívántatik. A népfelkelés tagjai e nemű szolgálatuk ideje alatt a katonai büntető és fegyelmi szabályok alatt állanak. A népfelkelés katonailag felszerelendő és felruházandó. A tiszteket hozzá a Király nevezi ki. A törvény életbeléptetése után azonnal mindazokra kiterjed és alkalmaztatik, kik annak határozatai szerint a népfelkelésben résztvenni tartoznak. Adja a Magyarok Istene, hogy soha se legyen szükségünk a — népfölkelésre! j = A közigazgatási bizottság rendes j havi ülése gróf Esterházy Móricz főispán elnökj lete alatt folyó hó 3-án tartatott meg. j A m. alispánjának, az árvaszék elnökének, a m. főorvosnak, a kir. építészeti hivatalnak, a m. tiszti ügyészségnek stb. havi jelentése tudomásul vétetett. Az alispáni jelentésből felemiitjük, hogy a j a lefolyt ápril hóban a vármegye területén 17 izben volt tüzeset, 52709 frt kárral, melyből a biztosított érték levonása után, a fedezetlen kár értéke 30397 forintot tesz ki. — A 17 tűzesetből esik a pápai járásra egy tüz eset 64 forint kárral, melyből biztosított érték 60 frt és igy a fedezetlen kár csak 4 frt. Legtöbb fedezetlen kár volt a devecseri járásban: 297S4 frt. A főorvosi jelentést lapunk jövő számában adjuk. A tanfelügyelői jelentésből említésre méltó, hogy Jákó község a Wallis Somogyi Ilona grófné által ajándékozott telken, a nyár folyamán egy szép épületet 4 tanteremmel és 2 segédtanitónöi szobával fog építtetni; továbbá a lovászpatonai ev. gyülekezet tulnépes iskoláját a jövő tanévre — bár egyelőre csak bérhelyiségben — még egy tanteremmel kibővíti és még egy tanitót alkalmaz. A kis-lödi róm. cath. és az a. teveli, b. fókáján és csernyei ev. hitközségek is uj iskolát fognak építtetni 1887-ben. Az adófelilgyelőnek jelentése tudomásul vétetett, egyszersmind azon alkalomból hogy eddig az adófizetési halasztásokról csak általánosságban akként tétetett jelentés, váljon adófizetési halasztás engedélyeztetett-e, vagy nem? az adófelügyelő felhivatott, hogy jövőre az adóhalasztás iránt beadandó kérvényekről a folyamodóknevének és annak megjelelése mellett, hogy a kérvények mi módon intéztettek el, — tegyen havonként jelentést. Báró Fiáih Pál, annak előadása mellett, hogy az aka-moori útvonalnak, — melynek Veszprém megyei útszakasza állandóan gondozva, és járható állapotban van tartva, — P"ejcr megyei része egyáltalán semmi gondozásban sem részesül, sőt a vonal egy része kihintve sincs, indítványozta, hogy a jelzett útvonalnak, mely egyszersmind posta-vonal, járható állapotba helyezése végett Fejérmegye közigazgatási bizottsága kerestessék meg. Az indítvány elfogadtatott. Elintézést nyert a kerekteleki iskolaügy, ugyanis a zirczi járás szolgabirája felhivatott, hogy intézkedjék, miként a község az iskolát és tanitólakot legkésőbb folyó évi september hó végéig felépítse az 1868. 38 t. cz. 42. §-hoz képest (a minisztérium ugyanis az államsegélyt megtagadta;) továbbá, hogy a tanítói állomásnak betöltése iránt is annak idejében intézkedjék. = A megyei központi választmány Vegheiy Dezső kir. tanácsoa alispán elnöklete alatt folyó évi május hó 4-én tartotta ülését. Kiss László és Szabó János az esküt letették. Horváth Lajos indítványára az ugodi választó kerület alsó részéből Csóth község- a felső részbe,— Iharkút pedig a felső részből az alsó részbe osztatott be. Az országgyűlési képviselő választók 18S7. évben érvénynycl birandó névjegyzékének összeállítása végett az országgyűlési képviselő választókat összeíró küldöttségbe inegválasztattak: l. A veszprémi választó kerületben, Veszprém városára nézve Barcza Kálmán elnöklete alatt: Balogh Károly, Brenner Lőrincz rendes, Androvics Imre póttagnak. A veszprémi választó kerületben, a veszprémi járás területérc Lakat Mihály elnöklete alatt: Krosetz Gyula, Molnár Károly rendes, Moharos Kálmán póttagnak. ít. Az enyingi választó kerület alsó részében: Kutassy Ferencz elnöklete alatt: Vadas Károly, Várady Gyula rendes, Boda Antal póttagnak. Az enyingi választó kerület felső részében, Tóth Kálmán elnöklete alatt: Rácz Gyula, Móricz Lajos rendes, Gróf Imre póttagnak. III. A nagy-vázsonyi választó kerület alsó részében Sírobi János elnöklete alatt: Antal Károly, Izsó Dániel rendes, Horváth Benő póttagnak. A nagyvázsonyi választó kerület felső részében Tóth József elnöklete alatt: Ihász Lajos, Südi Károly rendes, Csapó Károly póttagnak. IV. A somlyó-vásárhelyi választó kerület alsó részében Vincze Károly elnöklete alatt: ifj. Auerhammer Ferencz, Németh Lajos rendes, Vincze Ignácz póttagnak. A somlyó-vásárhelyi választó kerület felső részében fjnelyre két küldöttség alakíttatott) Keller Pál elnöklete alatt: Barca Dániel, Nagy Károly rendes, Buti József póttagnak. Sarlay Gyula elnöklete alatt: Pálfy János, Joó Károly rendes, Tóth Mihály póttagnak. V. Az ugodi választó kerület alsó részében Günther Adolf elnöklete alatt: Schönauer Antal, Kovács József reudes, Günther Endre póttagnak. Az ugodi választó kerület felsőrészében: Nunkovits János elnöklete alatt: Válla Gyula, Dallos János rendes, Kapácsy Antal póttagnak. VI. A zirczi választó kerületben. 1. Ányos László elnöklete alatt: Endre Gyula, Hegedűs Pál rendes, Friedrich Béla póttagnak. 2. Hunkár Dezső elnöklete alatt: Bezerédj Lajos, Hencz Tamás rendes, Peleskey Ferencz póttagnak. Körrendelet, a járások szolgabiráihoz és a rendezeti tanácsú városok polgármestereihez. A közegészségügy rendezéséről szóló 1876. XIV. t. cz. értelmében hivatalos kötelességem mindannak létesítését eszközöltetni, mi a közegészség ügyét előmozdíthatja. E részben nagy fontosságot kell tulajdonitanom annak, hogy a községek a hivatkozott törvény 141. §-ában foglalt azon rendelkezésnek, hogy a kutak, víztartók és medencék tisztán tartassanak, eleget tegyenek. A midőn tehát szolgabíró (polgármester) urat erre figyelmeztetem, egyszersmint felhívom, hogy a megkívántató intézkedéseket haladéktalanul tegye meg arra nézve, hogy hatósága területén a közhasználatra szánt kutak kitisztittassanak s minden lehetőt kövessen el az iránt, hogy a közönség tiszta és egészséges ivó vizzel ellátható legyen. Végül minthogy törvényes kötelességem ez irányban a legéberebb ellenőrzést gyakorolni, arra is felhívom szolgabíró (polgármester) urat, hogy a hatósága területén levő összes köz és magán kutakat vizsgálja vagy vizsgáltassa meg, TÁRCZA. K1RÁLY-HYMNUS. Kendd fel Isten a magyar királyt, Kit úrrá e hon törvénye tett, Adj fejére sugár-koronát, Mely világol a világ felett, És a merre e láng megjelen, Hasson által minden sziveken. Tartsd meg Isten a magyar királyt, Ember-élet meddig elhalad, El ne vágjad élte fonalát, A mig önként vége nem szakad : Hogy mit kezdett jósággal keze, Egészszé is végezhesse be. Ovd meg Isten a magyar királyt. Oh tartsd távol a vész szellemét, Hogy fakadjon lombos olajág, A merre csak kinyújtja kezét. Hogy a béke, a nemérzett lét Építhesse áldásos müvét. Oh! de segítsd a magyar királyt. Majd ha harezra szól a riadó, Hogy ki bántja ezt a szép hazát, Meglakoljon a bitoroló! . . . — Dicstől égjen — mely fejére jő, Koronáján minden drága kő. Áld meg Isten a magyar királyt, Oh szenteld meg jóságos szivét, A kit népe milljó ajkkal áld, Tetézzed te a tiéddel még: Hogy a munka, mit bevégze itt, Dúsan hozza jó gyümölcseit. Adulah bég. — Várakozzál néhány perczig Lóris, mig visszajövök a nyomdából. — Szívesen, csak vigyázz magadra, mert tudod mostanában a falak is hallgatóznak. E rövid párbeszéd után az öregebbnek látszó testvér távozott a szobából, ha ugyan szobának lehet nevezni azon kamrát, mely e két egyénnek lakásul szolgált. A mennyire a pislogó mécs látni engedé a nyirkos falakat, azok meglehetős rongált állapotban voltak s alig birtak megállani a rozzant zsindelytetö súlya alatt. Kivül erős északi szél fújt; a hópihék sűrűn estek a földre és már egész fehér lepellel boriták be Szent-Pétervár utczáit. Az erős hófergeteg ugyancsak csapkodta a k<s lakóhely falát s a tető repedésein a pelyhek a szobába hatoltak be; itt egy fiatal ember ült egyszerű székén egy láda mellett, mely azonban asztalul is szolgált. Nagy szemeiben élénk tüz égett, s egész lényén a hevesség, de egyszersmind a nyughatatlanság vonult át. Kevés ideig ült igy elmerengve, mert csakhamar felugrott s gyors léptekkel elhagyta a házat; néhány pillanat múlva, mintha elfeledett volna valamit, ismét visszajött s a ládán levő iratokat hirtelen kabátja belső zsebébe rejtette. Ekkor, kívülről közelgő léptek zaja zavarta fel munkájából, azon reményben volt, hogy tán fivére tért vissza a nyomdából, midőn nagy robajjal nyilt az ajtó és — az ifjú nagy meglepetésére, de nem kisebb rémületére — négy fegyveres csendőr lépett be egy titkos detektív kíséretében. Hősünk arczán a rémület tükröződött viszsza és egész testét remegés fogta el; nem bírt megállani lábain a nagy fokú izgatottság miatt; a falhoz támaszkodott s teljesen elvesztette lélekjelenlétét, mikor a csendőr durva hangja észhez térité. Mig a csendörök a szoba minden zegezugát felkutatták, a detektív egy elfogatási parancsot olvasott fel Paulovsky Iván és testvére Lóris ellen, kik mint a »St. Petersburgski Concordia« czimü nihilista irányú lap főmunkatársai, már néhány hónapja az orosz rendőrség által köröztetnek. Midőn az ifjú beismerte, hogy csakugyan ö a megnevezett Paulovsky Lóris, de bátyja egy negyedórával ezelőtt távozott bizonytalan időre, a csendőr, ki ugy látszott örült e jó fogás-na]<

3 intett a csendöröknek s azok megkötözték áldozatukat. A hogy e munkát elvégezték, kifelé akartak indulni, midőn az öregebb testvér alakja tünt föl az ajtó küszöbén, a csendörök rögtön felismerték benne az oly régen keresett egyént s néhány pillanatig tűnődni látszottak, hogy mitévők legyenek áldozatukkal, mert ezt már nem akarták körmeik közül kiereszteni, másrészről pedig égtek a vágytól, hogy Ivánt elfogják, ki sokkal magasabb szerepet vitt a nihilisták közt, mint öcscse, s czikkei rendesen nagy mozgalmat idéztek elő e körökben. E rövid habozás alatt a megkötözött Lórisnak egy rövid mondat röppent cl ajkairól csak: »Ivan! menekülj!* volt az egész, a mivel testvérének segélyére lehetett. Iván, — most már igy nevezhetjük öt — testvére kiáltására, a hogy látta, hogy öcscsét már nem szabadithatja ki a csendörök letartóztatása alól, futásra fogta a dolgot s egyik csendőr által üldöztetve, végig haladt az oroszok fővárosa néhány utczáján, mikor a Szent-Pál térnél befordult egy mellék utczába, hol összeszorított öklökkel várta be követőjét. Itt elkeseredett harcz fejlődött ki a két férfi közt, körülbélül egy erőben voltak s egyformán kifáradva; Iván derékon ragadta meg ellenfelét s a földre igyekezett öt teperni, de az küzdő társa karjába kapaszkodott s minden igyekezetét arra fordította, hogy ezt feldöntse. Már néhány perczig folyt a küzdelem életre-halálra, "mikor Ivánnak sikerült a csendőr szuronyát kirántani és markolatig döfte annak mellébe. Mig az üldöző hörögve hullott a járdára, Iván folytatta futását. — — — — _e. — Másnap a csendőr-őrjárat egy csendőr holt testére akadt s Paulovsky Lóris ott ült a Szent Pál erőd egy sötét börtönében. II. Mig Paulovsky Ivánt a csendőrség »a legnagyobb erély«-el üldözi s mig Lóris felett a végtárgyalás folyik, meg kell ismerkednünk e két testvér eddigi életével. Hiába keressük a Paulovsky család nevét akár az orosz történet, akár az anyakönyvek lapjain, azokra ráakadni nem fogunk, mert azt sem Clio, sem az illető lelkész nem jegyezte fel. Ok Törökországból származtak s ott a legmagasabb körökben is járatosak voltak. Iván, mint Adulah bég, Szelim öccsével nagy tekintélyt szerzett magának és a magas porta pártfogása alatt állott. Azonban a szultán az orosz nagykövet halálával öt szemelte ki utódjául és Adulah bég nemsokára Szent-Pétervárra tette át szállását. Hogy itt mi mindent végzett, nem szükséges elmondanunk, elég az hozzá, hogy a 77-iki háború kitörésével az udvarnál kegyvesztetté vált. Ezután folyton nyomasztóbb és súlyosabb viszonyokba jutott, mert követsége alatt végére járt egész vagyonának. Mint egy hulló csillag a mennyboltozaton, ugy tünt le Adulah bég a diplomaczia egén, s hogy régi hiréböl mi se maradjon meg, saját és öcscse nevét Paulovskyra változtatta. Inségök végre oly magas fokra hágott, hogy egy kis kunyhóban kellett magukat meghuzniok. Adulah — ha ugy tetszik, Paulovsky Iván — nehezen tűrhette e kegyvesztést, de ennél sokkal nagyobb sulylyal nehezedett lelkére ártatlan öcscsének sanyarú helyzete, mert érezte

s hogy ezért csu19 ^J^^^ ^^^^^