Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886
1886-05-09
s azok "állapotáról és számáról, annak jelzése mellett, hogy a jelen körrendeletemben foglaltakat mikép hajtotta végre, hozzám folyó évi június hó i-sö napjáig részletes jelentést tegyen. Veszprém, 1886. évi május hó 5-én. királyi tanácsos, alispán. Levelezés. N. Dém, 1886. ápril 20. Egy tisztelt kartársam meghívása folytán tegnap azon szerencsében részesültem, hogy a győri ev. egyházmegye tanitóinak L. Patonán tartott értekezletén jelen lehettem. Igen sok szépet hallottam már é testület jeles tagjainak működéséről, azért örömmel is ragadtam meg az alkalmat, hogy ez értekezleten jelen lehessek. 10 órakor pontban megkezdődött az értekezlet. Vargha János malomsoki tanitó ur mint a testület alelnöke, szép beszéddel nyitotta meg azt. A kellemes hatású megnyitó beszéd végeztével, egy alkalmi ének buzgó elzengésével, a Szt. Lelket hivták segítségül. Ezután egy háromtagú küldöttség ment át nagytiszteletü Bognár Endre elnök úrért, hogy öt az értekezlet vezetésére meghívják. Amint ntiszt. elnök ur a terembe lépett, szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel fogadták öt. Hogy mily gyönyörű és tudományos elnöki beszédet mondott ez alkalommal, reménylem mindazok, kiket csak parányi részben is érdekelend, e becses lapban az elnöki beszédet a legnagyobb lelki örömmel olvasandják. Az értekezlet megnyitása után Laucsek Gyula helybeli tanitó ur tartott összes tanoncaival, — mely mintegy 150 gyermekből állott — gyakorlati előadást, a tantárgyak csoportosításából. Az előadás, mely minden izében tapasztalt és ügyes tanítónak módszerére vallott, — ugy a gyermeknek bátor és ügyes feleletei, az értekezlet tagjait arra indították, hogy ezen érdekes tanmódszer tanulságos bemutatásáért az előadó urnák, egyhangúlag köszönetet mondtak. Ezen előadás után igen élénk vitatkozás folyt le, melyben az értekezlet tagjai, majd mindnyájan résztvettek. Ezután elintéztettek a derék testületnek több igen fontos ügyei. Az értekezlet délután , / 2 2 órakor ért véget. Én nem mint biráló, csak mint vendég vettem részt e nemes testületnek eme értekezletén, de mégis kedves kötelességemnek tartom ez alkalommal kijelenteni, hogy ily kitűnő elnök vezetése mellett, minőt e derék testület ntiszt. Bognár Endre megválasztásában nyert, valamint e jelen értekezleten, ugy a jövő értekezleteken is, ugy fognak működni, mely nevükre tekintélyt és kedves hazánkra pedig mérhetlen hasznot hozand. Isten áldása koszorúzza a buzgó és jeles kartársaknak fáradozásait, mely nem szalmaláng volt, hanem a kötelesség nemes érzetén alapuló készültségnek és tapasztalásnak igazi munkája. Miután ntiszt. elnök ur a gyűlést befejezettnek nyilvánitá, egyúttal a jelenvoltakat is meghívta ebédre vendégszerető házához. A gazdag ebéd harmadik fogásánál már megkezdődtek a lelkes felköszöntők és a hosszú ebédnek egész végeztéig egymást érték. Legelső felköszöntöt mondta ntiszt. Molnár Lajos felpéczi lelkész ur a háziurra mint uj elnökre. Háziúr a tanítótestületre. Vargha János alelnök ur igen szép felköszöntöt mondott a háziasszonyra. Horváth Sándor n. démi tanitó ur a távolabbról jött kartársait éltette humoros felköszöntöjében. Laucsek Gyula ur emlékezett meg Kiss Sándor nyugalmazott tanitó úrról, ki már Isten kegyelméből 94 éves. Végre még felköszöntöt mondott Csányi Lajos tamási tanjtó ur a derék tanítói testületre, melynek ő is ezelőtt tagja volt. Ntiszt. háziúr pedig nsgos Fenyvessy Ferenc országos képviselő úrra mondott szellemdus felköszöntöt, — mit a jelenvoltak hatalmas éljennel kisértek. A luculusi ebéd végeztével az egész társaság, mely 25 tagból állott, ntiszt. Bognár Endre ur vezetése mellett Kiss Sándor nyugalmazott kartárs urat kereste fel, kit a testület nevében üdvözölt is. Nagyszerű hatást idézett elö, midőn a világtalan megtisztelt, könnyes szemekkel mondott köszönetet a szives megemlékezésért. Ezután meglátogatta a testület az olvasókört és megszemlélte gazdag könyvtárát; és ezzel Isten hozzádot mondva egymásnak, sietett mindegyik 'családja boldog körébe. Sa4oi> akvt-uá'H.. Lováss-Patona 1886. május 4.-én. T. Csillag Imre ur, a gróf Somogyiak és gróf Wallisok uradalmi kasznárja L.-Patonán, és neje Stetitia Serafin urnö f. hó 5-én megnyitották termeiket, hogy ötven éves házassági jubileumokra közel s távolból érkezett vendégeiket igaz magyar szívvel, magyar barátsággal fogadják. Ritka sok szép vendég gyűlt e napra öszsze L.-Patona falai közé, mintha csak Csobáncz, Rezi, Tátika és Szigliget régi jó népe, régi magyar kedve támadt volna bennük uj életre. Szilágy-Somlótól el egészen a hires bortermő Somlyó-hegy tövéig terjed hirek, nevük, kik e fényes ünnepélyen részt vettek. — Találkozójuk volt e nap különösen Budapest, Győr és Sopron nem egy ifjú szépségének. Jelen voltak : a Csillag, Stetina, Schultz, Merényi, Póka, Heizinger, Démy, Landtherr, Gaár, Bognár, Mórocz, Biró, Kiss, Glatz, Mihályi, Szabady, Stiller, Bánky, Széphegyi, Pollák, Horváth, Laucsek, Herbszt stb. családok kicsinye, nagyja, számszerint 54-en. Az ünnepélyesség reggel ^io órakor vette kezdetét, a mikor is az uradalom fényes fogatai párosával szállították a hosszú nászmenetet a helybeli tágas róm. kath. templom lépcsözetéig, honnan a vendégek a templom hajójába vonultak és helyet foglaltak a főoltár körül. Pont 10 órakor arany lakodalmi misét mondott a rábapatonai esperes-plébános, czimzetes kanonok , nsgos Takáts József ur, kinek a menyasszony 54 évvel ezelőtt, mikor nevezett plébános első miséjét tartotta: koszoruleánya volt. A nagy mise után a még mindig iíju erőben és kedvben levő 50 éves házaspár az oltár zsámolyánál fogadta az egyház áldását gyermekeik, unokáik, rokonaik és tisztelőik hulló könnyei közt s ismételték ama szent fogadást: »holtomiglan holtaiglau«! A főpapi áldás után, melyet kenetes megható alkalmi beszéd előzött meg, a jubiláló házasokat a jelenvoltak szerencse- és üdvkivánatai halmozták el. A templomi ünnepélyességek után szinte azon rendben, mint érkeztek, fölvonult a nászmenet a kasznárlakba. Egy órakor a csoportokra osztott vendégeket a vőlegény lekötelező hivó szava gazdagon teritett asztalokhoz szóllitotta el fényes lakodalmi ebédre. A 4-ik fogásnál Bognár Endre emelkedett fel s poharát a jubiláns házasokra emelte. Pohárköszöntöt mondottak még kivüle Mórocz Antal helybeli plébános, utánna Takáts József. Ok is az 50 éves vőlegényt és menyasszont éltették, költői fordulatokban gazdag, szép fölköszöntöket mondva. Az ifjúság nevében Gaár Vilmos ügyvédjelölt a fungens lelkész érdemeit virágos nyelven tolmácsolva, öt éltette. Poharat ürítettek még az egykori nyoszolyó és vőfélyre, kik mindaketten jelen voltak. Mi több a vőfély ma is mint legényember, és mint monda, a gyémánt lakodalmon is jelen kivan, óhajt lenni. A fölköszöntök koronája még is az ünneplő kasznár ur toastja marad, ki annyi szépet tudott mondani grófja s grófnéjáról, gyermekei és unokái, tiszttársai és barátainak. De legmeghatóbb szavainak utórésze, hol egészen elérzékenyülve azt mondja: »Istene mindezért a dicsőség! Neki adassék tehát tisztesség! Amen !« Ebéd után az első tánczot, menyasszonyunk Minderlein Ignácz 82 éves nyug. ezredessel járta. Este 7 órakor kedves meglepetésben részesültünk. Az ifjúság, élükön az aranyos menyegzöspár két szép unokájával (Zeillinger M. és Zeillinger I.) koncertet rendezett, mely kitűnően sikerült, mindnyájunkat magával ragadott, kimondhatatlanul gyönyörködtetett. A programm a következő : 1, Szózat (kar) 2. Die Schwalben (Kükkentöl) Duett: Zeillinger Mariska és Ilonka k. a. 3. Hunyady induló. Póka Gyuláné, Bpest. 4. Lili keringő (Bánfy S.-tól) Soló. Zeillinger M. k. a. 5. Plerbstlied (Mendelsohntól) Duett: Zeillinger M. k. a. és Zalán B. ur. 6. Népdalok: Fuvola és hegedű, zongora kísérettel Zalán, Pitying és Horváth urak. 7. Liebesbrief (Polka) Zichrertöl. Ének, hegedű, zongora kísérettel, Zeillinger M. k. a., Zalán és Horváth urak. 8. Lovászpatonai tűzoltó csárdás: Zalán B.-tól, hegedű, zongora kísérettel. Koncert után a nők jelmezbe öltözködtek s jelmezbál következett. Láttunk köztük egy csinos elszászi nőt (Zeillinger M. k. a.) egy derék magyar menyecskét és magyar hajadont (Szabady I. és Zeillinger I. k. a.) két kedves kis czigány leányt (Glatz I. és Bánky V. k. a.) egy franczia rococco-t és postilliont a Stiller nővérekben. Bál alatt a házi kisasszony emléklapot osztott szét a vendégeknek, csinos kép és alkalmi fölírassál. Vacsora alatt, mely 10 órakor lett fölhordva, egyik vendég azt az ígéretet tette: az aranylakodalmat alkalmi színdarabban örökíti meg, az ifjúság pedig az ősz folytán játsza el. Az ígéret nagy tetszésben részesült, lelkesedéssel fogadtatott. Illő most már, hogy neki fájjon legtöbbet a feje az »arany lakodalomban.« Igy múlt el egy nap és egy éjszaka, még pedig egyike a legszebbeknek az életben L.Patonán. És e napot aranyos emlékűvé azok tették, kik nem mondhatják: »Ezüstöm« és »aranyom« mindenem nekem, de még »gyémánt«-ra is gondolhatnak. Az Isten sokáig éltesse őket! Hisz különben is a »Csillagok« sokáig fénylenek, a »Serafok« pedig ott járnak, a merre a csillagok tejutja van. Hivatalos rovat IVVWGT Pályázati hirdetmény. Veszprém vármegye területén és pedig : 1. A pápai járásban: a pápa-teszéri és mihályházai, 3. a devecseri járásban: a csöglei körorvosi állomások üresedésben lévén, ezen körorvosi állásokra a páljázat kihirdettetik és a pályázni kívánók (elhivatnak, hogy okmányaikkal felszerelt kérvényeiket az illetékes és a fent megnevezett járások szolgabírói hivatalaihoz 1886. évi május hó 34-ik napjának d. e. 9 órájáig annál inkább adják be, mert a választás a szolgabírói székhelyeken 1886. évi május hó 39-én megejtetni fog. A pályázni kívánók tájékozásául megjegyeztetik, hogy a körnrvosi állás javadalmazása 300 frt készpénz fizetésben és az illető' orvos kívánságához képest 150 frt fuvarbérben, vagy a helyett hivatalos utazásaikhoz az előíogatoknak természetben való kiszolgáltatásában van megállapítva. A körorvosok a körben a közegészségügyi teendőket is teljesíteni kötelesek. Veszprém, 1886. évi május hó 1-én. kir. tanácsos, alispán. KÜLÖNFÉLÉK. — Meghívó. A pápai állandó szinház részvénytársulat f. évi május 10-én, hétfőn, délelőtt 11 órakor a városház te7-mében rendes évi közgyűlést tart, melyre az összes részvényesek tisztelettel meghivatnak. A közgyűlés tárgyai: az elnöki jelentés, — 1885-iki számadás és mérleg átvizsgálása, — felügyelő bizottság választása, — és a szinház épület javítása iránti intézkedés. Egyúttal értesitetnek a t. részvényesek, hogy a felügyelő bizottság által átvizsgált számadás és mérleg a pénztárnok urnái megtekintésre kitétetett. Pápa, ápril 19. 1886. Kiss László a pápai állandó szinház részvénytársaság elnöke. — Gróf Esterházy Ferencz ur ö mlga, a devecseri uradalom tulajdonosa, a noszlopi, kolontári és szörcsöki tüzkárosultaknak jelentékeny segélyt osztat ki, melyet hálás köszönettel vesznek a segélyezettek, és elismeréssel a közvélemény, mely megszokta az »Esterhazyo nevet a jótékonyság nimbusával fénylőnek tudni. — Halálozás. Tóth Dániel ev. ref. főiskolai tanár urat általános részvétet keltett súlyos családi gyász érte, a kiváló művészetéről, jószivéröl és a közcélok iránt való fáradhatlan buzgóságáról ismert kedves nejének, Muck Máriának f. hó 2-án esti 10 órakor, életének 47-ik boldog házasságának pedig 24-ik évében történt elhunytával. A díszesen felállított ravatalra megfelelő felirattal ellátott pompás koszorúkat helyeztek a gyászoló családon kivül a következők: Gyurátz Ferenczék, Lázárné, Gizella, Vilma, Mariska, Ilona hálás tanítványai, Jády család, Szabó leánykák, Hickman F. és Bermüller Gyula, a nöegyleti választmány tagjai, Botkajenöék, Muck Károly, Antal Gábor és családja, özv. Lázár Lajosné és nővére, Voyta család, Pereszlényi család, Barthalos István és Körmendy Béla, Kiss Lászlóék, Koller János és családja, Lóskay növ., Kunte Jánosék, Vid Káról yék, Bermüller Józsefek, pán önmagát okolhatja s hogy némileg felebbvalóin boszut állhasson, beállott a nihilisták nagy szövetkezetébe s itt józan esze és képzettsége által csakhamar főnöki rangot nyert el. Épen egy kiáltványt vitt a nyomdába, midőn a csendőrség rajtaütött s öcscsét, — ki most Lóris nevet viselt — elfogta. A végtárgyaláson Lóris ugyan beismerte, hogy bátyja néha ellátogatott a nihilista körbe s a >St. Peterburgiska Concordiá«-ban több czikk is jelent meg tÖle, de magát teljesen ártatlannak tartotta. De a kérlelhetetlen birák e szavainak nem adtak hitelt, hisz ő hivta fel bátyját menekülésre és ott volt zsebében a kiáltvány másolata, melyet a csendörök közeledtekor rejtett el. Ezek mint terhelőgyamiokok szerepeltek, s az ifjút vétkes alakban tüntették föl. A biróság 5 évi fegyházra és három évi ólombányára Ítélte el, azonban egy függeléket csatoltak az Ítélethez, mely szerint, ha bátyját és annak cinkostársait feladásra birja — mi által állított ártatlansága is kiderül — ez utóbbitól megmenekszik. Adulah bég ez alatt vágtat keresztül a SzentPétervárt környező pusztákon, lova tajtékzik, maga már alig tarthatja a kantárt kezében, de azért nem pihen meg, nem száll le lováról, folytatja az örült futást. III. Öt év mult el a történtek után. Paulovsky Ivánt ott találjuk Szent-Pétervár utcáin s az egykori Adulah bég most adományokból éldegél, elzarkozottan. Csak nem rég került vissza a közeli falvakból, hol négy évet töltött el, kétségbeejtő és fárasztó négy évet, minden nap egy kínszenvedés, egy uj Gyehenna volt itt lelkére. Nem tudhatta melyik órában, melyik pillanatban ismerik fel és fogják el; minden emberben egy kémet látott, ki csak azért halad el mellette, hogy öt szemmel tartsa. E rémes idők teljesen megtörték különben is ingatag lelkét, de a mint multak az évek, kezdték feledni esetét, vagy talán egy más, még súlyosabb esemény törölte ki az oroszok szivéből Paulovsky Iván nevét. A mint nem kellett annyira féltenie én-jét, öcscse sorsára kezdte fordítani figyelmét, nem tudta mi történhetett vele, lett-e bántása, elitélték-e ? Mindezek oly kérdések, melyekre csüggeteg lelke nem felelhetett, gondolta, hogy tán öcscse fogságba került, s akkor egy oly súlyos vád nehezedik szivére, mitől könnyű szerrel nem szabadulhat. E kétely és talán még valami (mit a philosophok össt'ón-v\ék neveznek) Szent-Pétervárra vonzotta Ivánt. Egy darabig nem tudta mit tegyen, de midőn (február 15-én) megtudta Lóris eltűnését, egyenest a nihilista körbe rohant. Elhatározta magában, hogy jelentkezik a rendörségnél s azzal nem csak magán segit, de ártatlanul bűnhődő öcscsét is kiszabadítja. Elvtársai mitsem akartak tudni e dolog felöl és mindenképen azon voltak, hogy bármily erös eszközökkel is, de társulatuk e jelentékeny tagját, úgyszólva fejét, megtartsák környezetükben. Atl tói is féltek nihilistáink, hogy ö magáért, de mindenek fölött öcscséért, kész elárulni a kör tagjait. Eleinte lebeszéléssel igyekeztek öt eltéríteni szándékáról, de mikor sehogysem boldogultak, végre halállal fenyegették. Ez hathatós eszköz! Sok kémet, titkos rendőrt tett már ez örökké némává! — — — Iván meggondolási időt kért. Kétségbeejtő küzdelem keletkezett most lelkében, nem tarthatta ki e borzaszó tusát, kimenekült a szabadba. Fejében forrtak a gondolatok, homloka égett, keze reszketett az óriási izgatottságtól, tudta, érezte egész valója, hogy most egy bátor, elhatározó lépésre van szüksége, összeakarta szedni végtére minden erejét, de nem tudott uralkodni magán, idegei felmondták a szolgálatot. Félig járva, félig támolyogva, több utcán ment már keresztül, de nem volt képes lecsillapítani érzékeit, nem tudott határozni, öcscse és a nihilisták boszuja egyenlő erővel küzködtek egymás ellen, szerette volna az elsőt, csak ne lett volna akkora ára, megszegni testvéréért esküjét, szent fogadáát, s elárulni társait, kik titkukat rábízták, becsületéhez kötötték magukat. Már a külvárosokban járt és eljutott a régi lakóhelyére. A mint megpillantá a kis lakóház bezárt ajtaját, nem birt magával. Fölelevenedtek képzeletében az itt eltöltött kedves és szomorú órák, keresztül gondolta egész történetét, mig eljutott addig, hol a csendörök megkötözték öcscsét s ö erről mit sem tudva, belépett. Emlékezett, hogy tétováztak a csendörök, mint kiáltott öcscse, hogy meneküljön, szegény, szegény ártatlan Lóris ... Ezt nem állhatta tovább, megszűnt lelkében a küzdelem, legyőzte indulatait. Mit neki a nihilisták minden köre, esküje, mikor egy jó testvér ártatlanul sinlödik börtönében, talán már az ólombányában, a kegyetlen kancsuka alatt. Mámorosan rohant a rendörségre, itt tudatta kilétét és előadta, hogy kész a rá várakozó büntetést kiállani, de egyszersmind kijelentette, hogy ha testvérét ez által kiszabadíthatja, a maga büntetését enyhítheti, kész elárulni nihilista társait. Mi természetesebb, minthogy a rendőrfőnök a legnagyobb készseggel vette ajánlatát, továbbá felhívta, hogy nagyban csökkentheti rabságát, ha megígéri, hogy annak kitöltése után a rendőrség sorába lép. A megtört lélek megragadja a felé nyújtott szalmaszálat, Iván beleegyezett. Ha már feljesenti társait, mért ne kutatná is azokat ? Ha már öcscsét kiszabadítja, miért ne enyhitne a saját sorsán ? Hisz az már kis áldozat! Tehát megtartották a végtárgyalást. Négy évi súlyos ólombányát kapott, Lóris pedig márczius elsején visszanyerte szabadságát. De milyen szabadságot! Hírneve bemocskolva, jövője tönkre téve, bátyja pedig az ólombányába 4 évre, talán örökre elzárva! A megtört lelkű Paulovsky Iván hosszas szenvedései alatt vesztette el nagy testi erejét, bár nehezen, de nem lankadó erővel csak kitartotta súlyos büntetését. A mint letelt a kinos négy esztendő, vissza igyekezett Pétervárra s ott rögtön elfoglalta hivatalát. Most találkozhatott először kilencz évi elválás után testvérével. Kilencz kinos esztendőt töltöttek el egymástól elszakasztva, elzárva; szomorú idő volt az, a fogoly öcscsért bátyja, rabságba került testvéreért öcscse ejtett keserű könyeket kilencz hosszú év lefolyása alatt. Nagy nap volt ez Iván életében, annyi szenvedés után most boldognak érezte magát. A legnagyobb buzgalommal látott hivatalához, ugy hogy nemsokára a rendőrség legügyesebb tagjává lett, társai lassanként becsülni kezdették s a legtöbb rejtélyes ügy kikutatásával öt bizták meg. Már több ideig folytatta hivatalát, midőn február 15-én, (már akkor ezernyolezszáz nyolezvanhatot irtak) egy nagy összeesküvést fedezett fel, melyért a rendőrfőnök nyilvános dicséretét érdemelte ki. Másnap egy holttestre bukkant az őrjárat egy félreeső utczában, s benne Paulovsky Ivánra — az egykori Adulah bégre — ismertek társai. Mellette egy levél hevert a földön e tartalommai: »A megszegett esküért. Február 15.«
