Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-05-02

ivtesj elenllc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak lei. Bermentetlen levtlek, csak ismeri kesektó'lfogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Ä lapnak szánt közlemények a lap SZERK. hivatalába [0 - k o 11 ég iu m é p il tel) küldendők. Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt JO krajczár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után S kr, nyüttérben 25 krajczár'. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindigkülönszámtttatik Az elö fizetési dijak ^ s hirdetések a l ap lilADO hivatalába (ref. fő is ko la ny omd áj a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Erkölcsnemesitő egyesület. — Két czikk. — II. Társadalmunk átalakul. Tagjai forrnak, iznak. Mint a vegyi átalakulásban lévő testek tömécsei egymást vonzák, taszítják. Mig egy szilárd pont körül meggy ülemlenek és megalakul az uj jegecz. De ép, miként a jegeczképződésnél az egy jegecedési ponton kivül egyéb biztos irány nincs: ugy találjuk, bogy a társadalmi átalakulás cbaosában az egyedüli biztos irány a baladásé. Az tény, bogy a progressio akadályai az ó-conservativ szelleműek minden tekintetben letértek a bangadás, cselekvés, szereplés szinteréről, sőt azok is, kik a létező fentartásában találják elveik érvényesülését, azok is nem egész ujat teremtve a fenálló alapon tovább fejlődni akarnak. A baladás tehát mindenütt jelszó. Hogy ennek iránya tekintetében még kétségek forognak fenn, a nézetek nem tisztultak, azt a jegéének cbaotikus, fotyós állapotában ne csodáljuk. A véges emberi ész nem képes azonnal a baladás számos iránya között a feladat megoldásához épen a legczélszerübbet megtalálni. De sőt ha találkozik is avatott szem, melynek megadatott a jelent a múlttal összehasonlítva, magának a jövőről odavetőleges képet alkotni és meglátja az utat, mely a boldogulás felé vezet és azt megmutatja, akad mindig farizeus, kétkedő, hitetlen elég, kik az általános figyelmet másfelé tudják forditani, mindaddig, mig a tények által legyőzetve önmaguk is meghajolni kénytelenek. Amivel természetesen nincs az mondva, hogy minden az avatott szem applombjával fellépő feltétlenül az. Bizonyltja ezt a budapesti erkölcsnemesitő egyesület, melyet ugyan nagy szellemi tőkével rendelkezők létesitettek, de amelyről mindamellett — ha a szerénytelenség vádjától nem menekülhetnénk is, — azt a véleményt mérnők kockáztatni, hogy ez is az alakulások azon biztos központ-kutató bolyongásai közé tartozik, melyek a kitűzött célhoz. bár közelebb igen, de oda nem vezetnek. Nem azért, mintha nem volna nemesítendő erkölcs. Sajnos, az erkölcsök tisztátlansága annyira terjedt, hogy félő, hogy „Róma ledől s rabigába görnyed.'' A jeremiádák, melyeket e tárgyról énekelnek napról napra, nem ujak. Ott áll egyik sarkában a romlott erkölcsük múzeumának a „Protekció." Ki ne ismerné? Hisz Magyarországban kevés ember van, kinek nyaka, még ha a legkeményebb volt is, ínég nem görbült volna és ajkai a tettetett, kém-szer edett mosolyt, állandóvá nem fagyasztják vonásai közé a nála való gyakori tisztelgésben! Szép hölgy, fiatal, üreg, magasrangu ur a bankigazgatók, tanácsosok, felügyelő bizottsági tagok, miniszterek, képviselők, miniszteri tanácsosok képében Mellettök van a „Hivatalvadász" dédelgetett, de ép ezért beteges arcú, sovány alakja. A katalógus szerint ezek száma meg sem állapitható. Úgyszintén a Proletároké. Nem messze tőlük a modern bűnök ápolói: a hivatali sikkasztok, csalók, váltóhamisitók, a journalistika kinövései, a hűtlen szerelmesek gyilkosai, a részegek, a d'assomoir emberei, a vad- ] házasság kéjittasai és a többi. És közöttük vagy inkább fölöttük röpdüzve a vagyontalanság, az elszegényedés, a nyomor, mintegy védangyalul. Igenis, a nyomor vigyorgó csont-bőralakja szülő-anyja a társadalmi erkölcsök halálának. Ez adja a betörőnek a íeszitő vasat, az öngyilkosnak a mérget, pisztolyt, kötelet; ez viszi bele a sikkasztónak kezét a kártyába, hogy aztán megmutassa vérben forgó szemének gazdája pénzes szekrényét. Ez lopja meg a bizalmat, szedi rá a jóhiszeműséget. Ez kergeti a ház fejét a bormámorba, növeli a családi állás és az ember nemi méltóság ellen való bűntetteket. Ez foszt meg az önérzettől s teszi az egyik embert a másiknak szolgájává, függelékévé. Van tehát mit nemesíteni, volt is, lesz is. De nem azokkal az eszközökkel kell a nemesitést megindítani, melyekkel szándékoznak: könyvekkel, röpiratokkal, felolvasásokkal és több ilyfélékkel. Mert ezeket elolvassák egyszer, talán kétszer is, de nagyon sokan egyáltalán nem; a fölolvasásokat némelyek meg is hallgatják, az olvasottakat, hallottakat nyomban rá szerencsésen el is felejtetik: de hivatalt tőle nem kap senki; éhségét meg épen nem csillapitja. Bár nem tagadható ezen eszközöknek is sok esetben való hatása. A cél tehát kilátásszerüleg az eszközök erőtlensége miatt, bár itt ott meg fog közelittetni. És mindaddig, mig a vagyonosodás lehetősége nem fog eszközöltetni, mi bölcs törvényhozási intézkedések folytán lassan-lassan elérhető s mi a társadalom rugékonyságát is megköveteli: addig a nyomor győzedelmeskedni fog az oly embereken, kik Oatói jellem hiányában vannak. $öiz> bewies. A pápai ev. ref. egyházmegye közgyűlése Pápán, april hó 28—30-án. A pápai ev. ref. egyházmegye fenti közgyűlésében, Szekeres Mihály esperes, és Baráth Ferencz gondnok urak elnöklete mellett, jelen voltak a két megye (Veszprém, Győr) ev. ref. vallású lelkészei, képviselői, egyházi és világi tanácsbirái. A gyűlés főbb tárgyai: 1. Espcresi jelentés az egyházmegye egy évi állapotáról. A szellemiekben, vallás-erkölcsi tekintetben nem történt a tavalyi állapothoz képest hanyatlás. Az egyházak nagy többségében a templomok látogatottak, a közpénzek tisztán befolynak és„ kezeltetnek, azaz a számadási könyvek rendben vannak. 4 egyházban, u. m. Pápán, Dereskén, Nyaradon, Tapolcaion a templomok átalakitattak és diszittettek. Részlttezve a jelentést statistikai tekintetben, több született mint meghalt 164, áttéréssel szaporodott az egyházmegye 3 egyénnel, más vallású látogatta iskoláinkat 104, felsőbb tanintézetbe járt 40, taneszközök teljesen megvannak 24 iskolában, 16 egyháznak hiányos felszerelése van, 29 tanterem teljesen megfelel az 1868. évi iskolai tervnek, 11 javításra vár. Közadakozás történt építkezésnél 4791 frt. Középületek javítandók több helyen, de 24 egyházban kitűnő jó épületek vannak. Az egyházak jövedelme, bevétele volt 31,633 frt, kiadása 27,788 frt. Epületek biztosítva vannak 38 egyházban. Magtár érték 17,000 frt. 2. Világi tanácsbiróvá tek. Zárka Dénes kir. közjegyző ír választatván, a gyűlésben az esküt éljenzés között letette. 3. Kerületi képviselőkké választattak 3 évre nt. Seregély György, Antal Károly és tek. Horváth Lajos és Barthalos István urak, kik is az esperes és egyházmegyei gondnokkal együtt alkotó tagjai lesznek a kerületi gyűlésnek. TÁR_CZ A. MIKOR NÉZLEK . Mikor nézlek szép lány, Szivemtől azt kérdem : Szeretsz-e engemet Szent hévvel, egészen ? A szivem azt mondja: Ne hidj a leánynak. Csapodár a lelke Szőkének, barnának. S én e tanács felett Sokszor gondolkodom. Nap, nap után telve Előttem angyalom Szerelemről beszél, Aranyos a szava. Szivemnek-e, avagy Neki lesz igaza ? Asszentáláson. — Karczolat. — Muzsika szól, verbuválnak, Csapj fel pajtás katonának! Régi dal, régi dicsőségről. Már t. i. a verbungosokéról. Volt, — nincs. Elvitte az általános hadkötelezettség. Csak emlékeiben él: az adomák világában. Ma már más csillagok járnak: a tisztelendő ur az anyakönyvből kiír, a jegyző a szolgabíróhoz be-, a szolgabíró pedig az »Erganzungs-Bezirks-Kommandóo-nak előterjeszt, —> s aztán, ha rügyezni kezd a fa, zöldelni a rét, s mosolyogni a tavaszi napfény: egy szép reggelen biró uram ötöd-hatod magaddal egy kocsira felpakol, és ha akarsz, ha nem, oda állasz szépen a mérték alá. Ur és paraszt, szegény és gazdag egyaránt. Kein pardon I Nem segit rajtad senki és semmi. Csak az »untaugliche Egész sokadalom a »Fehérló«-nál. Sör, bor mint a tenger. S iszik minden ember. És kurjongat és dalol. Akárcsak követválasztáson. Az előbbit cselekszi a község erszényére, — ezt véghez viszi az öszhangot ismerő fülek nagy kínjára. De hát hadd szenvedjenek a barbár falusi hangokon a czivilizált városi fülek, — ki tudja,, nem-e szenvednek majd nem sokára e harsány torkok édes mindnyájunkért. Gyapotot tehát a/. érzékeny fülnek, — és pardont a kulimász toroknak. Elvégre szebb is, ha vigadva mondanak le az arany szabadságról, semhogy anyámasszonykönnyeket hullajtva menjenek be a szubordináczió vas kebelébe. »Sirva vigad a magyar.« Hadd örvendjen hát bánatában; mert, ha majd »hull a levél a virágról: -— elválok én a rózsámtól.« A vendéglő nagy szobájában ül a komissio. Nem merem teremnek nevezni: félek megaprehendál az Arany-GriíT, s jövőre öt forint sem marad márczius harmadikán, ha ugyan a jótékony egyletek — társaséletünk érdekében — nem törlik ki a »diszes« és »fenyes« jelzőket báli szótárukból. Régi ismerőshez illően, barátságosan üdvözöl minden szeglet, az idö fogait magukon viselő szürkéskék falak, a kemenczeszámba jövő terjedelmes belülfülös, és az e melletti kedves emlékű kis sarok, a hova szoktunk elvonulni diákkörünk nem válogatós napjaiban az ez időben itt rendezni szokott nem-elit-bálok alkalmával , — hogy csakugyan elmondhassuk hajnali kakasszóra: »Szép maszk, ismerlek.« * Folyik javában a munka, ötösével jönnek forróövi toaletben a hadfijelöltek. > Kétszáz van mára berendelve.« Búcsúzik tb. szolgabirósegédségem a tizenkétórai ebédtől. Máma francziásan étkezünk: estefelé. Az lesz hát titulusomnak a — vitulusa. Hideg leves, s csizmatalp marhahús. De örvendve csalódom csakmamar: vágtatva halad az ezredorvos. Egy tekintet elég gyakorlott szemének , hogy megmondja okát a »der Zeit« —avagy a »für immer untauglich«nak. Kitől egészségét kérdi; vagy karjait könyökben, csuklóban befelé hajlítja, — az már el mondhatja bizton, hogy »isten veled édes« — engemet már visznek. Pedig dehogy viszik, — inkább nem eresztik,. Előbb protokolizálják naturáliáit egy kezdő vizsgálóbiró pedanteriájával, s megörökítik külsejét tollal — tartósabban , mint Skoffék tennék azt napsugárral »Katona!« — hangzik utánna, hogy keresztülesett. Rendőr veszi át ottkünn, és vezeti az ujoncz-szobába. Ennek ajtajáról ismét nem hull le előbb a zár, mig fel nem esküdött társaival ünnepélyesen, hogy » . . . szárazon és vizén, éjjel és nappal, békében és harezban.« — Addig pedig hajrá — a dal, a dal, a dal. Csakhogy eltiltotta a szolgabíró a hurt, a hurt, a hurt! Lenne különben Nyukszi és társai hegedüzaján olyan »ue kedvem ne,« — hogy reczegnének bele a szomszéd utczák ablakai is. Ennyire pedig már még sem respektálhatja a vármegye az ősi szokásokat. Hetyke mosoly vonul az egyik »alkalmas« arczán, hogy hallja: »besoroztatik a t'zenkilenczedik gyalogezredbe,« — mig leverten fogadja más azt is, hogy paripa tánezol majd alatta öszszel a kilenczedik huszárregimentnél. Mit neki a katonaélet, ha huszár is; — itt is, ott is »rechts schaut, — links schaut!« — >Bácsi,« — évődik egyikkel a jóizü humorú ezredorvos, — szeretnél lenni katona ?« — »Mar kérem, ha muszáj ...«— sóhajtja a savanyu képet vágó diszhös; ki jó hogy nem vál be, ugy is csak azok közé tartozott volna egész kaszárnya-életében, kik elvesztik —

1 mielőtt hordanák patrontásukban a marschalbotot. ,,Egész a közlegénységig fölvivivém!" Énekelhette volna kigy elme obsitos korában is. — De büszkeségre változik restelkedésem. Alkalmatlannak nyilvánitnak egy másikat, mehetne tehát, de csak marad, majd odaáll az elnökök elé. Tűzben lobognak égő szemei, s kinyújtja kérőleg mind a két kezét: »Megkövetem a tekintetes főurakat, vegyenek be engemet katonának.« Tagadólag intnek az orvosok. „Hej, pedig de nagyon szeretnék!" S könny csillog szemében, hogy kivezetik. Mintául állhatná szobrász elé; de még sem lehet: nem birják a szolgálat terhét typhus roncsolta izomrostjai. — „Be kár érte," — mondogatják a nem katonák is. Altalános álmélkodás. Tiz éves gyereknél nem magasabb legénykét állitnak a mérték alá. Kételkedés minden arezon. »Jöjjenek be az elöljárók !« S ugyancsak megizzad Dereske érdemes bírája, mig elhiszik a katona urak, hogy ez a törpe ám az a felnőtt, ki az avatóivben hadkötelesnek felvéve van. — „Hogy maradhattál ekkorának ? !" Kérdik tőle. ,,Hát kérem, a fagyos esztendőben születtem." Válaszolja a — napvilágot először hatvanhatban látott apró hajtás. * Hétrét görnyedve, jobbra-balra dülöngélve megy a mérték alá Fáraó barna ivadéka. Kékül, zöldül, s összeverődnek lábai térdben az orvos előtt. Kevés bátorságát elvitte a nagy félsz. »Mi vagy ?« Kérdik töle.« »Zenesz és hangasz« — hangzik pianissimo az összeszorult torokból. »Primas vagy ?« -r- Csend. — »Bracsas ? — Bőgős ? — Sipos?« — »Minden« — nyögi ki végre elszántan. — »No hát, csak maradj otthon — bandának.« — »Gyönge, vissza!« — szól a szentenezia.« Sokoldalú fülének a legszebb zene. »Köszönöm alássan nagyságos urak, majd estére elhúzom a nótájukat— ingyen.« Hangos derültség; s »oh, du Spitzbube!« És tabló: »Ottkinn tagasabb,« — rendezi a szolgabirósági megyehuszár. -* »Nincs több!«— jelentik az előszobából. — Vége van mára az asszentálásnak. Veszik felöltőiket a polgáriak, — hozzák a tiszti kardokat a küldönczök. Csomagolják az altisztek az aktákat. Siet a segédtiszt felavatni a besorozottakat. Felharsan a zene, hogy megtörténik az. Most már szabad. Énekelve, tánczolva, csoportosan vonulnak a legények pántlika-vásárlásra. Túl a sétatéren, sudár termetű, barna szemű lányka varja fel a pörge kalapokra a tarka lobogós szalagokat. Egész pipacstelep csinos arczán. Bizonyosan nagyon a szájukon hordják szivüket a vásárlók. Érdekes párbeszédnek vagyok hallója. „Hát neked nem köll ?*' — kérdi egy mar felpántlikázott egy csupasz kalaputói, — „hiszen te is a császár embere vagy ?!" — »Mar bizony nem« — hangzik a válasz, — »mert én galánt legény vagyok!« S aztán, — nehogy mégis csak amolyan ,hitvány' számba találjon jönni a kapukban ácsorgó konyhahölgyek előtt, — tele tüdővel gyújt rá „Kronprincz" létére a Mollináry bakák nótájára: „Marad itthon kettő-három nyomorult!" Hé, tisztelt galánt baka ur, — ne tessék személyeskedni. 91U §1*.