Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-04-25

Mi határozza Húsvét napját? A hold fényváltozásaiból származott már az ösi időkben azon szokás, hogy, hogy az időt hónapok és hét napból álló hetek szerint számították, mert a hold, minden hetedik napon ugy szólván uj alakban tűnik elő. E fényváltozások képezték tehát a legelső idömértéket, mivelhogy semmi jel sem volt az égen, melynek változásai és időszakai föltíinöbbek lettek volna. Az emberek folytonos figyelmeztetést találtak benne, s a mezőkön szétszórt családok, biztosan egybegyűlhettek, valamelyik fényváltozás előre megbeszélt határidején. Az újhold szabályozta a gyülekezeteket, az áldozatokat. Az újhold megjelenését feszült figyelemmel lestek, a főpap constatálta és trombita harsogás mellett hirdette ki. A legünnepélyesebbek voltak azon holdujulások, melyek a négy évszak megújulásával találkoztak. Itt keresendő az egyház kátitorböjtjeinek eredete, valamint általában legtöbb ünnepünk eredetét, a régiek szertartásaiban találhatjuk föl. A keletiek, a chaldeiek, az egyptomiak és zsidók kegyeletesen föntartották e szokást. Az újhold ünnepét megülték az aethiopiak, a perzsák, a görögök, a rómaiak, a gallok, az amerikai karaibok, a peruiak és a Tahiti sziget lakói, miből látszik, hogy a kezdetleges népeknél, az újhold időszaka ősidőktől fogva szertartásokkal volt egybekötve. A legelső naptárakban tehát jó előre ki kellett hirdetni a hatóságnak, hogy az év melyik napján ünneplik meg a Neoméniákat, tehát nagyon fontos dolog volt a régiekre nézve oly időszak fölfedezése, melynek leforgása után a hold fényváltozatai az év ugyanazon napjaira térjenek vissza. E fölfedezést a mi időszámításunk előtt 433 évvel Meton eszközölte és hirdette ki a görög nép előtt. Szerinte a hold bármelyik fény változása 29 V

2 nap múlva ismétlődik. 19 esztendő éppen 236 holdujulást foglal magában, tehát 19 év múlva, a hold ugyanazon fényváltozatai visszatérnek az év ugyanazon napjaira. Elég volt tehát a napokat jegyezni 19 évig, hogy azután előre tudni lehessen jövőben, minden 19 évre nézve. Ezen számítás 312 év alatt csak egy nappal téved. E fölfedezés annyira szépnek látszott a görögök előtt , hogy a számítást a köztereken aranybetükkel jegyezték föl s a 19 évi időközt, aranyszámnak nevezték el. Ezen szám megmaradt az egyházi naptárban is, mely inkább a hold, mint a nap mozgásához alkalmazkodik. A hoidcyklus tartama tehát 19 év, (melyek közül öt szökőév) vagyis 6940 nap. Ezen idő alatt 236 holdujulás történik, még pedig úgy, hogy 19 év múlva a holdujulás, az év ugyanazon napján megy véghez, mint 19 év előtt. Ezen körülmény szabályozza az egyházi ünnepek idejeinek változását a húsvét szerint. A húsvét ünnepe azon vasárnapra teendő, mely a napéjegyenre következő első holdtölte után esik. A napéjegyen idejéül minden évben mártius 21-ike van elfogadva, s igy a húsvét azon vasárnapra esik, mely a március 21-ike utánni első holdtöltére következik, nem eshetik tehát március 22-e előtt és nem ápril 26-dika után, az ünnep ezen 36 napi időközben változhat. A hét is a holdról vette eredetét, melyet a hold négy íényváltozása teremtett, s eredete nagyon régi, az egyptomiak, a chaldeiek, a zsidók, az arabok már használták; a napok nevei pedig a nap, hold és a régiek által is már ismert öt bolygó nevét viselik, u. m: dies solis, dies lunae, dies Mártis, Meranii, Jovis. Veneri, Saturni v. Sabbati. Az egyház a maga canoni nyelvében nem fogadta el a pogány neveket és a hét napot igy nevezi: Dominica, feria, secunda, tertia, quarte quinte sexta és Sabbato, a mi zsidó hagyomány. Midőn Constantin császár a kereszténységet trónra emelte, a ?iap napját is átváltoztatta az Ur napjára és dies solisból, dies dominica lett. Igy változik körülöttünk minden, a lények, a tárgyak, sőt még a szók is. o A szomszédból. — Vezzprémi tárczalevél. — April hónap változó kegyéből néhány napig ragyogó napfény özönlött végig-végig a Bakony hegyei s völgyzugai között s rég várt jöttével eltűnt az unott hótömegek legnagyobb része, csupán néhány feneketlennek látszó völgyben maradt meg még daczosan, hirdetve az átélt tél borzalmait. A tavasz dicséretét mióta házi dolgozat gyanánt először megcsináltam s tanítóm szokatlanul jónak találta, — mindig kétes mosolylyal szoktam magam is fogadni, de egy olyan tél után, mint a legközelebbi volt, ha mit nem néznék, hát verset irnék az első szál ibolyáról, mely gomblyukamba került, a füröl, mely oly zajtalanul felnő, s kedvencz madaramról a pacsirtáról; de hát szilaj kedvem megint elrontotta a tegnapi eső, a reá jövő szélvihar, s ez az olvasó szerencséje, mert a helyett hogy imám, legfölebb idézem a verseket, s azok közül a mi a helyzethez s a bölcselkedő hangulatához, főleg a nagyhéten olyan jól illik: »Laudat alauda Deum Quin sese tollit in altum, Qum se demittit, Laudat alauda Deum! Kövessük a kis madár példáját, mely a természet nagy templomában dicsőíti azt, ki.a napfényt és az esőt reánk bocsátotta, s mindenek felett nyugodjunk meg abban, a mit reánk mért, mert mint a jó M. bácsi szokta volt annak idején mondogatni, úgyis : mindegy ! E hét különben is az ájtatosságok hete volt Krisztus óta. Püspöki városunkban a lélekemelő szertartások, melyek a halandó Istennek, a nazarethinek az emberiség jó voltára önkényt vállalt szenvedéseit példázzák, nagy fénynyel és roppant számú ájtatoskodó jelenlétében szoktak végbemenni. Nagy hatással szokta ilyenkor az egyházi zene- és énekkar egy-egy jelesebb compositeur szerzeményét előadni, a harsonák és hegedűk majd gyászt, majd diadalt hirdetnek, Racsekné szólói tisztán és ünnepélyesen szállnak a magas boltozatok között, söt még a régens chorit is megszállni látszik némi kegyelet e nagy napok iránt s kevesebbet énekel, mint szokott [ egyébkor. Az igazat megvallva, e derék emberek Nepomuki szt. János hazájából, igen jól kezelik főleg a hangszereket, azért a soványka fizetésért, hanem ha már a hatást tekintjük, hova törpül az ö művészetük akkor, ha felharsan ezernyi hivő lelkesült kebléből az: »Alleluja, hála legyen Az Istennek!« Reszketnek az ódon várfalak a tömérdek hang egybefolyó áradata alatt, maga a bíboros hermelinpalástos főpap egész szívvel vegyíti bele gyenge bár, de kellemes tenorját, s a Benedekhegy ormán megdördül az ágyú, Halleluja, feltámadott ! Ezelőtt legalább igy volt, reménylhetöleg az idén is eként megy végbe a feltámadás lélekemelő ünnepélye, ha kedvezőtlen idő el nem rontja. * * • A megyeház építése halad serényen. A Főtér felöli szárnyon ott, hol az árvaszék helyiségei lesznek, már a földszinti ajtók szárfái elhelyezvék. Egész raja a munkásoknak lepi el az építési területet, terhes kocsik jönnek végtelen sorban, , szállítva a tömérdek építési anyagot. A falak tövébe hatalmas kocka köveket raknak, melyeknek terhe alatt 6—8 tót munkás nyög, mig egyik helyről a másikra viszik. Igazi fövárosias manierral látnak itt a dologhoz. Nincs egy pillanatig heverő kéz, egy felesleges szó, a munkások szájában nem füstöl az időrabló pipa, — s ha valamelyik egy perezre lebocsátja fáradt karjait, a föpallér sasszeme azt rögtön felfedezi s éles, parancsoló hangja fel-fel csattan, itt-ott és mindenütt. Maga az épület alaprajza, fekvése még nem kivehető, mert a főhomlokzat helyén, o.tt hol az arkádszerü bejárat lesz, valóságos tégla-piramisok emelkednek, s a főispáni lak felöli oldalon az alapozás ad sok teendőt, de azért hiszik, hogy szeptemben tető alatt lesz az egész épület. * * Végre egy Hymen hírrel is szolgálhatok : Koller Sándor megyei árvaszéki ülnök, megyei körökben előnyösén ismert fiatal ember, jegyet váltott Zsoldos Ignácz volt curiai biró s a m. tudom, egyetem tagjának, városunk e nem régen elhunyt jelesének kiváló műveltségéről ismert bájos unokájával, Gencsy Leontin urhölgygyel. E szép hir épen jókor jött. Levelemnek szebb befejezést nem is képzelhettem volna. Boldog ünnepeket! r. /. KÜLÖNFÉLÉK. — Boldog ünnepeket! Vége a vezeklésnek; jó későn, de beköszöntött a húsvét, a feltámadás nagy ünnepe. A keresztények ajkain, a templomokban hozsánna üdvözli a feltámadást; a természet életreébredést pedig madárdal, virágos mező, zöldelö lombok hirdetik. A gyermeksereg piros tojásra vár. Az egyik a ezukrászat remekeiben duskáskodik, a másiknak csak fából jut. Azért egyforma az öröme mindegyiknek, boldogok mindannyian. Kívánunk mi is boldeg ünnepeket olvasóink- és munkatársainknak! — Jézus Krisztus személyleirása. A »Codex Harleianus« után Gundermann a legközelebbi napokban közölte Jézus személyleirását és egész külső megjelenésének főbb vonásait. A leirás Publius Lentustól, Jézus kortársától és Júdea kormányzójától származik. E levelet már Gabler is ismertette, de leghitelesebb alakjában Gundermann tette közzé. Ez érdekes leírást mi is közöljük magyar fordításban (az eredeti latin). E leirást a kormányzó a római szenátushoz intézte: »Egy igen erényes ember lépett fel és él napjainkban, névszerint Jézus Krisztus, a kit a nép az igazság prófétájának, a maga tanítványai pedig Isten fiának neveznek. Feltámasztja a halottakat, meggyógyít minden beteget. Az ember bizonyára magas és szép termetű. Arca tiszteletreméltó, mely a szemlélőben kétségenkivül a szeretet és a félelemmel határos tiszteletet költi fel. Haja füléig korai mogyoró szinü és sima, innentől kezdve pedig göndör, kissé sötétebb és fényesebb s vállain hullámzik alá. Hajának választéka, Nazarénusok szokása szerint a fej közepén van. Magas, nyílt homlokát és minden redő nélküli arczát gyenge pir teszi kellemessé. Orra és szája minden tekintetben rendes. Szakála dus, és hajához hasonló szinü; nem hosszú, de középen ketté van választva. Tekintete igénytelen és férfias, szemei kékszürkék és tiszták. Dorgálódzásaiban félelmetes, intéseiben megnyerő és szeretetreméltó, vidám, folyvást megőrzött komolysága mellett is. Nevetni sohasem látták, de sirni gyakran. Termetére nézve nyúlánk s egyenes. Kezei és karjai elesetteknek látszanak. Beszédében nyomatékos, kevés szavú és szerény. Valóban szép jelenség az emberek között.« — Véghely Dezső kir. tan. alispán e hó 22-én hagyta el hosszabb itttartózkodás után városunkat, hol ugy a hivatalos érintkezéseknél, mint azonkívül, az általános becsülés és ragaszkodás jelével találkozott mindenkor. A viszontlátásig ! — A szabadságharcz egy hőse. Poroszországban a napokban halt meg báró Üchtritz Emil, báró Üchtritz Zsigmond megyénkbeli nagybirtokos édes atyja, 79 éves korában. A megboldogult báró az utóbbi időben adott csak életjelt, meleg hangú levélben üdvözölte a mozgalmat, mely Görgey Arthur ügyében támadt. O is alá kívánta írni a nyilatkozványt a távolból, mert egykori vezérének eszét s vitézségét ismerte s nagyrabecsülte. Béke hamvaira! — Matkovich Tivadar országgyűlési képviselőt súlyos csapás érte, édes anyja Sárközy Hermin halálával. A boldogult mintaképe volt a magyar háziasszonyoknak, s családi gondjai mellett a hazafias ügyekért is lelkesedett. Halálával ismét egyike szált sirba azoknak a lelkes honleányoknak, kik a nemzeti átalakulás, s az elnyomatás korszaka alatt szívvel lélekkel csügtek a haza ügyén. A tisztes asszony, kinek háza a Dunántúl szine javának volt találkozó helye, sokak fájdalmára hunyta le örök álomra szemeit. A boldogultnak temetése nagy részvét mellett ment végbe Mező-Szent-Györgyön. A résztvevők között első volt maga a vármegye főispánja, Esterházy Móricz gróf, ki meleg hangú táviratot küldött a gyászoló családhoz. Közelből távolból sereglettek össze, hogy a kitűnő nö végtisztességén jelen lehessenek. A községek testületileg képviseltették magukat. A temetésnél egy sajnálandó esemény fordult elö, melyet egy a szomorú alkalom méltósága iránt érzékkel nem biró jelenlevő idézett elő s mely — mint nekünk irják — általános megbotránkozást csinált. A gyászbeszédet Halom Ádám ev. ref. lelkész mondotta. A gyönyörű beszéd nagy hatást keltett. A sirnál Horváth Dezső ev. lelkész beszélt szépen. — A közigazgatási bizottság ifj. Esterházy Móricz gróf főispán úr O Méltóságának elnöklete alatt jövő hó 3-án délután fog megtartatni. Ugyanaz nap lesz ugyancsak a főispán elnöklete alatt a fegyelmi választmánynak is ülése. A központi választmány pedig jövő hó 4-én d. e. 9 órakor tart ülést. — Szép kittintés. A bécsi hizott marha kiállításon az első nagy dijat, a császári dijat, több más tiszteletdijakkal együtt, a napagedh uradalom nyerte, mely tudvalevőleg felerészben Esterházy Móricz grófné tulajdona. — Gaál Ödön osztálymérnököt a magyar nyugoti vasútnál, (Györ-Kis-Cell vonalnál) ki vidékünkön müveit kedves modora miatt köztiszteletben állott, — mint értesülünk — elveszti vidékünk, a mennyiben hason minőségben Szombathelyre helyeztetett át. Távozását sajnálattal vesszük tudomásul. I — Néger Ágost apátplébános urat a a ppspök ur O Excellentiája pápa kerületbeli esperessé nevezte ki. Ez ujabb kitüntetéshez lapunk t. munkatársának, ki most már elmondhatja, hogy egy személyben pápai káplán is (Ó szentsége udvari káplánja,) pápai plébános is, pápai esperes is, szívből gratulálunk. — Miháldy István bakony-szent-lászlói plébános, (ismert régészünk) a bakony-szombathelyi kerület esperesévé lett kinevezve. Üdvözöljük. — Üj versenytér és lóverseny lesz hazánkban Tatán Esterházy Miklós gróf bőkezűségéből. A versenytért most csinálják. Az első versenyt nevezett gróf úr védnöksége alatt ez év szept. 30-án tartja meg a magyar lovar-egylet. Komárom megye is adott egy 1200 frtos díjat. Ez alkalommal Bécsből külön vonatok fognak közlekedni. — Ázsia — Oyőrmegyében Botrányosan ázsiai állapotról tudósítják lapunkat. Győr várostól nem messze az országutat csináltatja a nemes vármegye, de arról nem gondoskodik, hogy éjnek idején valami, vagy valaki által jeleztesse, hogy az országúton kettős árok (!) van, mely miatt aztán a legnagyobb szerencsétlenség történhetik. Lapunk utján is három ily majdnem szerencsétlenül járt utas teszi figyelmessé az illetékes köröket, kérve az ázsiai állapotok mielőbbi megszüntetését. — Ihász Lajos Iörintei és hathalmi nagybirtokos a dunántúli ágostai evangélikus egyházkerület püspöke, — mint főrendiházi tag számára, a főrendiházban való megjelenésekkel járó költségek fedezetére 600 frt, a dunántúli ágostai evangélikus egyházkerület lelkészi és tanítói gyámoldája számára 400 frt, a veszprémi ágostai evangélikus egyházmegye lelkészi gyámoldája részére, — az édes atyja néhai Ihász Imre ur által már korábban felajánlott 100 frttal együtt 400 frt , az országos protestáns árvaház részére 500 frt, a magyarországi «Luther társasága részére 100 frt, és igy összesen 2000frtnyi örökös aíapitványt tett, mely összegek az adományozó ur halála után lesznek ugyan lefizetve, de addig is, az adományozó ur az alapítványi összegek után 6% kamatot fizet. Az alapítvány levelek már kiállitattak, s a veszprémi ág. ev. egyházmegye által Pápán, f. évi május 17-én tartandó gyűlésből fognak illetékes helyeikre eljuttatni. Ihász Lajos ur az erdélyi közművelődési egylet részére is tett már 500 frtos alapítványt. Helyén van tehát, hogy az általa hozott áldozatokért, a részéről nyilvánult ezen ujabbi s kiváló áldozatkészségért a nyilvános elismerés adója lerovassék. — Bulla Theofil zircz eist, perjel, volt sz. fehérvári tanár 20,000 frtos aiapitványt tett, melynek kamatai szegényebb sorsú, jó tanulónak fog kiosztatni. E ritka jótékonyság nem szorul dicséretre. Éljen ! — Kiflfaludy-Ünmep, kirándulással egybekötve. A Balaton-egylet igazgatósága ma gróf Nádasdy Ferencz elnöklete alatt ülést tartott, melynek legközérdekübb tárgya a Badacsonyban június 13-án tartandó Kisfaludy-ünnep volt. Az egylet ugyanis Kisfaludy Sándor badacsonyi szülőházát emléktáblával fogja megjelölni s az ünnep alkalmából, június 12—14-ig, (a pünkösdi ünnepekre) terjedő kirándulást fog rendezni, melynek részleteit később állapítják meg. Az előleges intézkedésekkel dr. Sziklay János egyleti titkárt bízták meg. Badacsonyban helyi bizottság alakul az ünnep rendezésére. Az ünnep vezetője alkalmasint dr. Fenyvessy Ferencz lesz. Az egylet egyszersmind elhatározta, hogy a tihanyi feljárót a kirándulás idejére elkészítteti s a Garay-kunyhót újra festeti és tataroztatja. — A gyanús nemzeti czin. Van yidékünknek egy mindnyájunk által kedvelt derék földbirtokosa, ki tudvalevőleg mindig — >népfölkelest« akar! Tisza Kálmán állítólag mikor Pápán járt tavai, neki igérte meg, hogy megcsinálja kedvéért a népfelkelést, s be is adta rég az erről szóló törvényjavaslatot. E t. barátunk külsőleg is mint népfelkelés vezére óhajtva szerepelni, még levélpapírjai is vörös-fehér-zöld szinüek. Ilyent küldött a minap egy ismerőséhez Bécsbe, hol azonban >gyanus« lett a nemzeti szin, s ugy a címzettet, mint a levél feladóját majd perbe fogta az ármányos bécsi >poIiceja.« Ezóta mint a rosz nyelvek beszélik, t. barátunk vendégszerető házának zsindelye sárga feketére van befestve. Ez ellen a szin ellen aztán még a bécsi policzejnek sem lehet kifogása. —Az éber kir. ügyész. Mint nekünk Veszprémből irják, Cs. V. kir. ügyész annyira figyelemmel kiséri a megyeház építkezését, hogy a minap, mert néhány munkás az előző napok esőzései folytán múlhatlanúl szükségessé vált és senkit sem zavaró, nem lármás munkát vasárnap kénytelen volt elvégezni, — a városi kapitányt felelősségre vonta. Csodáljuk, hogy bokros elfoglaltságai között még erre is ráér ! — A Balaton-egylet, mint más helyen közlött hirünk mutatja, a tavasz beáltával újra megkezdé működését, a mult héten tartott igazgatósági ülés által. Ez ülésben úgy az alelnök Nádasdy Ferencz gróf, mint Fe?iyvessy Ferencz szakosztályi elnök jegyzőkönyvbe vétették, hogy ök a mai viszonyok közt s az egylet mai alapszabályai mellett nem hajlandók az elnöki tisztet elfogadni s csak is az ügy iránti érdeklődésből, nehogy fenakadás történjék, addig is, mig közgyűlés tartatik készek az elnöki tisztet megtartani. — Részünkről úgy tudjuk, hogy a nevezetteket azon körülmény birta a lemondásra, hogy az egyletnek csak egyetlenegy szakosztálya (a Fenyvessy elnöklete alatt állott kirándulási szakosztály) tette és teszi meg kötelességét, mig a többi egyáltalában nem adott életjelt magáról. Az is baj az egyletnél, hogy a tagok nagy része hátralékban marad tagdijaikkal, pedig pénz nélkül nem lehet semmit sem csinálni. — Sajtó hiba. Múlt számunk érdekes tárczájában a negyedik hasáb 8-ik sorában Birmigham helyett Birmingham, a hatodik hasáb 18-ik sorában Józsikánk helyett Jósikánk és végül ugyancsak ezen hasáb 23-ik sorában Ribáz helyett Ribár olvasandó. — A pápai állandó szinház részvény társulat igazgató választmánya folyö hó 27-én kedden délelőtt 11 órakor az uradalmi hivatalház termében ülést tart, melyre a választmányi tagok tisztelettel meghivatnak. Az ülés tárgyai az 1885-ik évi számadás és mérleg megállapítása, és a közgyűlés határidejének kitűzése. — Pápa, 1886. ápril 23. Kiss László ig. vál. elnök. — El az »Oeldruck képekkel! Hazánkban fájdalom még a legtehetősebb házak salonjai is hemzsegnek az értéktelen, minden műbecs nélküli sOeldruck« (szinnyomatú) képektől. Pedig egy szép aczélmetszetü kép többet ér husz ilyen otromba hamisitásoknál, melyeket aránylag méreg drágán vesz meg a közönség. A ki szép és értékes képekre akar szert tenni a lehető legolcsóbb áron, legokosabb, ha beiratkozik tagúi a Károlyi Tibor gróf kitűnő elnöksége alatt