Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-11-07

XIII. évfolyam. 45. szám. MejíJ ele iiilc Mi n d e n v a s a r u a p. Közérdekű sürg'js közietekre koronkint reudkivüli szamok is adatnak ki. Bérmenieilen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak* el. Kéziratok nem adatnak vissza. Pápa, 1886. november 7. A lapnak szánt közlemények n l a p SZ SCI] K h i c a I a I d b <i ( 0 - k o 11 é ÍJ i u ni. é p ii t e I) küldendők. Pápa város hat' ' " ^ LűlölizcsLé:-.! (lt.jiilv. Lgy évre 6 frt. — /-clevre 3 fr. Legyed évre 1 frt50 krajezár. Agy szám ara JJ kr. ]JI Iii) ET ESEK J hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyiliicrbeti, 25 krajezár, A dij el ("re fizetendő. Bélyegdíjin in d

ig küld 11 sz a nutta u'k Az előfizetési dijak, s liírdetl'sek a l a p KI A DÓ h i r a I a.Iá b a (r e /'. fő i s k n l a 11 y 0 m d áj a) küldendők. 0 s a Sana k és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. PAPA, 1SS6. nor. Ü. A köztörvényhatóságokrólszólló 1880. évi XXI. t. cz. azon változtatásai között, melyek a köztörvényhatóságok rendezését szabályozó 1870. XLII. t. cz. intézkedését módosították, — két nevezetes újítást látunk a megyei legtöbb adótíizető bizottsági tagok joggyakorlatát illetőleg is. — Az egyikben a jogkiterjesztése, a másikban pedig annak megszorítása ozéloztatik. Mig ugyanis az előző törvény azon kedvezményét, hogy az állami-, felekezeti-, községi-, és magán tanintézetek tanárai, a tudományos akadémia tagjai, a folyóirat és lapszerkesztők, a lelkészek, az ipar- és kereskedelmi kamarák belés kültagjai, úgyszintén a magyar államban érvényes oklevéllel ellátott: tudorok , ügyvédek, orvosok, mérnökük, gyógyszerészek, sebészek, bányászok, erdészek és gazdatiszteknek összes egyenes államadója kétszeresen számíttatik, — a hivatkozott ujabb törvény most az ujabb intézmények, fejlödöttebb társadalmi viszonyok és méltányos tekintetek fig3'elembe vétele mellett, — ezen jogkedvezménvt az akadémiai művészekre és KJ az érvényes oklevéllel képesített bírákra,-, építészekre, gazdászokra és állatorvosokra is kiterjesztette; — másfelöl pedig egsz-orilulla ugyan ezen jognak gyakorlatát azzal, hogy mig az előző törvény 24 §-a szerint azok, a kik a fenti kedvezni én yt igénybe venni kívánták, az igazoló választmány előtt cz iránt csak egyszer tartoztak jelentkezni s jogosultságukat igazolni, — most pedig az uj törvény 27. §-a értelmében a jelentke- I zést ós jogigazolását minden érben isme- I telni kötelesek; mert különben az adó ! kétszeres beszámításának kedvezményé- j tói a kérdéses évre elesnek. { A megyei igazoló választmány fo- j lyó hó 9-ón délután 8 órakor tartja Veszprémben a megyei székházban azon ülését, melyen a legtöbb államadót fizető megyebizottsági tagok jövő évi névjegyzéke megállapittatni fog. Figyelmeztetjük azon megyebizottsági tagokat, a kik a megyei közügyek intézése iránt érdeklődéssel birván. törvényadta jogaikkal élni kivannak, — hogy megfelelő jelentkezésüket az irt határidőig az igazoló választmány előtt akár szóval, akár írásban előterjeszteni cl ne mulasszák, nehogy e mulasztások miatt azokat, kik intelligontiájuknál fogva az önkormányzat intézésére üdvösen hatni hivatva vannak, nélkülözni legvünk kénytelenek * l- • *t kJ vármegyénk zöld asztalánál. — A váró3 feliratát átnyújtó küldöttség: jelentése. Tekintetes városi Polgármester ur, Kiválóan tisztelt L ram ! Van szerencsém ezennel tiszteletlel értesíteni, hogy Papa varos nagytekintetü tanácsának megtisztelő megbízásából Láng Lajos és Fenyvessy Ferenc/, városi képviselő tagtársaimmal együtt folyó hó 28-án Simor János, bibornok herczegpi imas cs esztergomi érsek ur ö cmincntiaja ötvenéves aldoz.arságának örvendetes emlékünnepén Esztergomban megjelentünk és neki a v.uo.iunk nszéröl ez alkalomból hozzá intézett feliratot átnyújtottuk; mit ő eminentiája szokott kegyessége és nyajassagával elfogadván, arra hívott fel bennünket, hogy Papa varos polgárainak szives figyelméért melegen érzett köszönetét fejez7.uk ki. Mit midőn Tekintetes Uraságodnak tudomására hozni kötelességemnek ismertem, egyúttal szabadjon arra is kérnem, hogy ezen megbízatásunkban követett eljárásunkról a lek. városi képviselő-testületnek alkalmilag jelentést tenni ne terheltessék. Egyébiránt fogadja változhatatlan tiszteletem lugkészségesb kifejezését, melylyel vagj okTekintetes Uraságodnak Pápán, 1886 okt. 30. alázatos szolgája ©Ic-ge-t- ŐlcjootoM-, apát-esperes-plebáuos. = A közigazgatási bizottság ülése. Veszprém vármegye közigazgatási bizottsága ifj. Esterházy Móricz gróf főispán elnöklete alatt tartotta meg november havi rendes illését. Jelen voltak a szak képviselókou kivül Kenessey Ferencz, Bczerédj Viktor, Szabó Imre és Fenyvessy Ferencz. A napirend tárgyai következők voltak. Alispán jelenti, hogy a mult hóban beérkezett az alispáni iktatóba 1503 drb. Ezek közül elintézést még nem nyert 273 dib. A közig, bizottsághoz beérkezett 157 darab, melyből elintéztetett 52. Tüzeset volt 14 ízben, 70353 forint kárral, melyből 53584 forint biztosítva volt. A pápai járásra ebből 6604 forint biztosított érték esik a 15360 forint kaiból. — Az árvaszéki elnök jelenti, hogy a mult hóban beérkezett 1445 darab. A megyei főorvos jelenlését külön közöljük. — A kir. ügyész jelentése szerint jelenleg csak 2 fogoly van ítélet nélkül. Volt 2 fekvő és fenjáro beleg, llalal nem fordult elö. — A megyei főjegyzőnél beérkezett 207 ugydarab, elintézetlen maradt 49. Pénzforgalom volt 8215 fit 30 kr. — Az építészeti hivatal főnöke jelenlése szerint beérkezett mult hóban 70 ügy. Az állam uton a icndszeres fentartasi munkákon kivul a lefolyt hóban nevezetesebb müveletek szüksége nem forgott fenn. A devecseri járásbeli építkezések kielégitö eredménnyel felülvizsgáltatlak. — A kir. tanfelügyelő jelenti, hogy az oktatás a megye területen letezö taniniezetek legnagyobo részében mar kezdetét vette. Uj iskolát aliiiolt a takácsit ev. hitközség; a regit egészen atalakilolla a bébi rom. kalh. hitközség. A lovászpaionai evang. hitközség pedig a tanköteles gyermekek szamáhozképest a folyó tanévben az oktatást mar két leiemben eszközölteti. A vallás és közoktatási minister Eszterhay Ferencz veszprémi kereskedőnek és Szép Lipót tanítónak a kereskedelmi iskola körül szerzett érdemeiért elismerését nyilvánítja/— Papa varos árvaszékénél mult hóban beérkezett 24ügydarab, melyből csak egy nincs elintézve. — Az árvaügyek fellebbezési fóruma mult kedden ifj. Esterházy Móricz gróf elnöklete alatt ülést tartott, hol több fontosságú ügyek lettek elintézve. Jellemző, hogy Takács Ádám árvaszéki clnok szakvéleményei mind elfogadtattak. A kormányozható léghajó. Honunkban kiváltkép nagy érdeklődéssel kisérték a bolgár ügyeket s őszinte részvéttel j viseltettek Sándor fejedelem sorsa iráni. A szó1 fiai palolaforradalom, a fejedelem fogságravetése, j annak visszatérése s azután következett ünnepélyes lemondása mind, mind még apróbb részleteikben is jó 1 osmervék nálunk; egy dolog felöl azonban még mindig csak részben tájékozottak honunkban : mi volt ezen ünnepél3'es lemondás valódi oka. Emez okot azonban nemcsak nálunk, de másutt is csak rendkívül kevesen ismerik. Berlini értesülés alapján megmondhatjuk : Sándor fejedelem hazafiassága. Igen ! — a fejedelem hazafisaga; még pedig a bolgárokért uialkodasának rovidvolta dacára rendkívül sokat lett, éri ok bolgárrá lett fiatal fejedelem német hazalisaga. Mert Sándor batteubergi herceg mint bolgár fejedelem épugy megőrizte német hazafisagat, miként Karoly hohenzollerni herceg mint lumen fejedelem—, illetőleg király; s ez becsületükre válik. r Általánosan ismert Mollke gróf ama fontos kijelentése, hogy a franciáktol visszahódított elzászi és lothringeni részeket, (részeket, mert a nevezett tartományok egy része a franciaknak maradt) ötven éven at kell a német birodalomnak fegyverrel őriznie. Leginkább ez okból állanak Europa legerősebb országai nyakig felfegyverkezve- s ugyancsak sietnek a fegyvergyártás leiéi) iolmerulö javításokat és hasznos újításokat mielőbb alkalmazni. Az ismétlőpuskák készítése dolgában azt remélték a franciak, ők megelőzhetik a németeket, s akkor ütött számukra a várva várt »revanche« pillanata; de csalódtak: a német hadsereg a franczia ezredeket nagyon megelőzte az ismétlő puska alkalmazásában. Ennek dacara Németország most nem bátorkodik Franciaországgal háborúba keveredni; sőt képes a béke megóvása végett még oly önmegalazására is, aminő a németek ellen irányzott francia kémtorvény alapján lorténö bíráskodás eltűrése. A német hadsereg minden irányban rendkívül magasan fölötte all a franciának; erről a legutóbbi párizsi díszszemle alkalmával (f, évünk tavaszán) minden szakértő ezúttal is meggyőződött. Ennek dacára Berlin most fél Párizstól! Mi ennek oka? Hervé-Mangon büszke szavai, melyeket a »L' instituto-beu hangoztatott: »Franciaország első az államok közölt, a mely kormányozható — léghajót bir; s kétségen kiT Á R_C Z A. ŐSZ AZ IDŐ. Üsz az idő. Fecskepárunk Itt hagyá a ház falát Tengeren túl^ enyhe légbe Ott keresett szebb hazát. Melegebb hon tüzes vérit Gyújtogatja lángra fel. Látta, hogy e kihűlt tájon Úgyis 'jába énekel. Osz az idő. Ritkul a lomb Lehullt a virág szirom, A mi kevés megmaradt még Ott hervad a sírokon. Bemeszeli holt fehérre Hosszú őszi hűvös éj. . . . Ballagunk a hideg télbe, Ballagunk a sir felé. Osz az idő. Édes árnyat Nem kínál már a berek, Csókolódzó, hamis szellő Fürtünkkel nem enyeleg, Köd gomoly közt az ezüst hold Andalitón nem ragyog, . . . Ősz az idő: — megszületnek A szerelmi bú-dalok.. Egy kis óra csevegése. . . . lrla: Gizella Paris legélénkebb utczájának fényes kirakatába te£fc az üzlet tulajdonosa, minek utána Idcsomagolt, gondosan megfigyelt és néhányszor mormolá — ez aztán remek munka! De magam is büszkén tekintettem többi társaimra, mert nein csak apró kerekeim voltak tökélyre kidolgozva és pontosan felszerelve, de még kis mutatóim is piczi gyémántokat vittek magokkal, — mig a főlapon gyönyörű virágcsokor ragyogott apró gyémánt és rubinokkal kirakva. Sokan megnéztek a kirakat eló'tfc, nem egy finom ujjacska mutatott reám, nem egy sóvár szem szeretett volna bírni, többen tudakozódlak értékem után, de mindannyian drágái lak. Pedig_ már igen vágyódtam máshova, megunva a mindennapi báinulókat. Végre elérkezett napom. Elogans fiatal ember szemlélte végig a kirakatot, rajtam akadt meg legtovább tekintete — betért. Észrevettem rögtön mennyire megtetszettem neki — nem is soká alkudozott becsomagol tátott, s zsebébe csúsztatott. Váljon hová jutok gondolám, inegbecsül-o úrnőm -— hallottam társaimtól zálogházról is beszélni, borzadály futott át azon gondolatnál — ha én is oda kerülnék, piszkos kezek közé, vagy kíváncsi gyermekek romboló ujjai nem feszegetik-e szét apró részeimet, szinte vissza kívántain magam a fényes kirakatba. Ilyen szomorú gondolatok között érkeztem uj helyemre. — Vevőin óvatosan elő vett és e szavakkal nyujtá át: Kedves Josophine, fogadja e mai naj> emlékére e kis ajándékot, legyen ez önnek oly kedves, mint nekem lesz mindenkor a visszaemlékezés. Kemegö kéz vett át, félve nyitotta ld tantályomat és egy ah! volt válasza. Látható gyönyörrel nézegetett, könnyek ragyogtak szemeibe és megindulva monda: Eugen ön olyan jó, hogy én ezb nem érdemlem, — ilyen drága ékszert nekem venni! Nem szabad-e menyasszonyomnak ezt megtenni? hisz mai napon jegyeztem el magamnak, hordja boldogan, kívánom, hogy tetszését megnyerje. Kíváncsian tekintettem uj urnőinre, magas Junói alak volt, dús göndör vörös hajjal, mely félig homlokára hullott, átlátszó fehér arcz-bőrének ellentétéül sötét barnai fénylő szemei, kissé hajlott orr, és szép szabású piros száj , kicsi kezei — valóban feltűnő szépség volt. Csak töredezetten beszélt franca-iául. Meg voltam helyzetemmel elégedve. Esküvő után szépen berendezett nagy lakásba vittek, hol minden gazdagságot árult el, minden évben vagy utaztunk, vagy fürdő helyeken időztünk és úrnőm általános feltűnést keltett. Színházi páholyába minden látcső feléje irányult, mert Josephine este még vakítóbb fehérnek tünt fel, és féiij'es öltözéke meg feltűnőbbé tevék. Pérje látható gyönyörrel tekintett lopva reá —- ők igen boldogok voltak, a legszebb egyetértésben éltek — és mégis én valék csak tanuja Josephine titkos bánatának. Nem egj-szer, ha magányába vonult szomorúan merengett tekintete, halk fohász tört fel kebeléből, s összerezzent, ha ilyenkor férje belépett s igyekezett palástolni komolyságát. Már néhány év mult el, a uj-ár ismét csomagolásra késztette úrnőmet — és ezúttal B. nagy német fürdőhelyre készültünk. Itt is Josephine A

r

olt, ki ha megjelent, miuden szem feléje fordult és jobbra balra suttogták jő a „vörös hajú Vénus" •— váljon ki lehet? úgy tudom gazdag párisiak, — s több ily megjegyzéseket kelle hallanom. Egyik este is nagy sétányon egész tolongás képződött, a fák mellett elhelyezett ötágú szeszlámpák nappali fényt árasztanak, csak ugy zsongtak körülöttünk az idegenek különféle nyelven beszélve, mig a nagy zenekar operai részleteket játszott. Gyönyörű est volt, még lomb sem lengett, oly nyugodt a lég, csak a sétálók léptei és moraja tölte be a nagy semmiséget. Beh gyönyörű itt suttogá Josephine, s szorosabban simult férjéhez, mennyit köszönhetek önnek Eugén, ön megtanított gyönyörködni zenében, tájakban, csak mióta neje A'agj'ok, bírom élvezni a természet bájait, mily boldoggá tett ön engem, ugy annyira, hogy szinte félek miszerint nem soká lehetek az. — "Ugyan édesem, hogy tudja magát ilyesmivel szomoritani, mi foszthatná meg ettől —. e perezben Josephine összerezzent, szive hevesebben dobogott, szinte ingadozni kezdett — mi lelte? kérdé aggódva férje, és egy mellék uton elvezette, temmi, nem tudom, milyen szódülés ért, feleié halványan. Csak én vettem észre, miszerint a sétálók között egy sötét arczu férfi meglepetve tekintett Josephinre, kit neki ismerni kelle, mert ez rémité meg. Még másnap is gyengélkedő volt, szobáiban tartózkodott, s kéré férjét, hogy ne maradjon folyton nála, tegyen kis sétát. Alig hagyá el Eugén a szobát, halk kopogás után az ajtó megnyílt — Josephine rémülten kiáltott fel - - oh urain, hogy mer ide belépni, és a csengetyü után nyúlt, mit az idegen észrevéve, kezét elkapá és gúnyosan monda: — Hát csak igy fogadjuk a régi jó ismerőst ? — akarja — megengedem csengessen, had jöjjenek, had lássanak itt, és én esküdni fogok reá, hogy légyottra rendelt. Az égre hát mit akar — fuldoklá Josephine kétségbeesetten tördelve kezeit és ijedve tekintett az ajtó felé. Fél ugy-e ?• nohát hamar végezhetünk, volt idő, midőn szerelmét bírtam, bár érdek nélkül szeretett, de azóta- sok megváltozott, ön gazdag lett, én szegény, eljátszottam mindenem, akar-e segélyezni, pénzre, sok pénzre van szükségem, vagy azt akarja, hogy férjét itt bevárjam és ... . Szegény Josephine alig birt lábán állani —jó monda, férjemnél van a kulcs, jöjjön holnap reggel és megkapja. Addig is kérem zálogba e szép kis órát, monda vakmerően és' felém nyujtá kezét. Josephine mint kigyó csipéstöl visszarettent — ez nem lehet, ez nem lehet, kiáltá — távozzék, jő férjem! Az idegen eltűnt és urnöm a pamlagra hanyatlott. Midőn férje belépett, ijedten szaladt feléje — mi történt, kérdé, midőn szemeit fölnyitá. Görcsös zokogás vett erőt rajta, éreztem mennyire megrázkódtatott — pár pillanat múlva fölálli és síró hangpn monda — Eugén, én szerettem önt szivem egész hevével, hü neje voltam, nem volt más óhajom, mint szeretetét magamnak örökre megtarthatni. De vége-vége mindennek, nekünk válnunk kell, bocsásson meg, hogy eddig mvdtaiarói* febnem világositöttam, de féltem