Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886
1886-09-12
Alesj elenllc Minden vasárnap. Kö zérdekü sürgős közlésekre koronkínt rendkívüli számok adatna* ki. IS Bér mentetten /évelek, csak ismert kezektol fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények fi l a p SZERE h i v a fal á b a iß - k o 11ég i H m é p ii I e I) küldendők. PAP I ÖR^' Előfizetési dij alt. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 fr. Kegyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. limDETÉSEK 1 liasábos petitsor térfogata v.ián § kr, nyiltiérbcn 25 krajczár, A dij elí>re fizetendő. Bélycgdij' mindigkülön számíttat:': Az előfizetési dijak, s hirdetések a l a p KIADÓ h i v a l a lá b a (ref. fői s k 0 i a 11 y 0 m d áj a j küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, spápavitíéki egyesületnek hivatalos közlönye. PTVTTiEai S ***** A megyegyülés és a Janszky-ügy. Megyénk e hó 6-án tartotta íneg rendes közgyűlését, melyre ifj. Esterházy Móricz gróf főispán vir Ő Méltósága is Ischlből megérkezett. A megye rég kiszolgált, s ma-holnap, a biz. tagok nagy örömére nyugalomba teendő nagy terme zsúfolásig megtelt biz. tagokkal. Megyénk szereplő férfiai, kik mindenkor és minden időben helyt szoktak állani, mind megjelentek. Megyénk aristocratiájából Fiáth Pál báró és Festetich Andor gróf voltak jelen. Orsz. képv. közül Láng Lajos, ki. magát sürgős elfoglaltsága miatt kimentette, és Ányos Tivadar nem jelentek meg. Pedig ez utóbbi orsz. képv. úrra nagy szerep várt a lapok szerint mert köztudomású volt, hogy ő lett felkérve a veszprémi népgyűlés által az ott hozott határozatnak a megyegyűlésen való beterjesztésére és szónoki indokolására. Eötvös Károly, ki a budapesti és veszprémi népgj^üléseket vezette és a ki az ismeretes kir. kézirat után más megyékben szintén érdeklődött a Janszky ügyben, beszédeket tartva, — meg sem jelent megyei gyűlésünkön. Volt találgatás és kérdezősködés a miatt, hogy a veszprémi népgyűlésnek végzését senki, de senki sem foganatosította. Mondják, hogy Ányos Tivadar nem lett erre „hivatalosan" felszólítva; de az igaz, hogy ez esetben meg ő sem igen kutatta, s nem sürgette a „megbizást és szónoki indokolást." Szóval a népgyűlést épen az, ki annak végzésének érvényre juttatásával meg lett bizva, az respectálta legkevésbé. Nemcsak nem szónokolt és nem indokolta a népgyűlés határozatát, de mégsem jelent a megyegyűlésen. Részünkről elfogadjuk ez elmaradásnak úgy Ányost, inint Eötvöst illetőleg a megyegyűlési' egyik szónokának azon értelmezését, hogy ők maguk beismerték, hogy a kir. kéziratnak megjelenése xttán a népgyűlés végzésének beterjesztésére nem volt szükség. S ez okból, az illető szónokkal együtt csak elismerésünket fejezhetjük ki irántuk. Minden esetre azonban úgy a népgyűlés, mint a megyegyülés iránti tiszteletből lehetett volna az elmaradást a megyegyülésbüii szóval, vagy írásban kijelenteni. De ez sem történt. A megyegyülés Janszky-ügye különben igen higgadtan folyt le. Az előtte való nap megtartott állandó választmányi ülés is tárgyalta azt. Az állandó választmány a következő határozati javaslatot terjesztette elő: Borsod vármegve közönségének folyó évi augusztus hó 2-án tartott rendes közgyűlésében az országgyűlés képviselő házához intézett azon felirata, melyben Hentzi sírjánál a közös hadsereg egyik tábornoka által a budai sírkertben történt megkoszorúzását követett események alkalmából felkéri a képviselő házat, hogy törvényhozói tekintélyének és hatalmának latba vetésével akként intézkedni méltóztassék, hogy a hadseregben a magyar alkotmány szelleme s nemzeti közérzületünk tiszteletben tartása kellőleg érvényesüljön és biztositassék, tárgyaltatván ; Borsod megye közönségének a képviselőházhoz intézett feliratában kifejezett irányt és nézeteket Veszprém megye közönsége abban az időben midőn Borsod megye felirata kelt magáévá tette volna és maga is hasonló kéréssel járult volna az országgyűlés képviselőházához. De mert időközben 0 cs. és apostoli királyi Felsége folyó évi augusztus bo 7-én kelt legfelsőbb kéziratában világosan ki van fejezve, hogy egyes tények miatt az egész hadsereg meg nem ítélhető; mert ki van jelentve magától a legfőbb hadúrtól, hogy a hadsereg kötelessége épen a törvényes alkotmányos intézmények védelmében áll, melynél fogva a hadsereg az ország törvényeivel és alkotmányával ellentétbe nem jöhet, mert világosan ki van fejezve, hogy a hadsereg szelleme nem más és nem is szabad, hogy más legyen, mint Magyarországnak az ezred éves alkotmányára megesküdött törvényes koronás királyáé. Mindezen indokoknál fogva Veszprém vármegye az európai államok által épen alkotmányos érzülete miatt irigyelt Felséges Királyának a nemzethez irt kézirata után, követve a lovagias és loyalis magyar felfogást; a magyar király szavában megnyugszik és napi rendre tér. Ezzel szemben Krisztinkovics Aladár biz. tag a következőt indítványozta: „Maga a kir. kézirat bár hódoló tisztelettel veendő azon része, mely a Janszky és Edelsheim osztrák generálisok előés elmozdítása iránt ad felvilágosítást, de mert a kir. kézirat legnagyobb része sarkalatos közjogi törvényeinket, söt magát a legszerencsétlenebb iSG7-iki közjogi alapot sem respectálja, mert a jövőre nézve mi megnyugtatást sem mond. sőt oly befejezést tartalmaz, mely elrettentő eszköze akar lenni a szabadszólás korlátozásának, főkép még a nemzeti sérelem miatti panasz iránti feljaj dúlás uak. inaitván}'Ozza, hogy Borsod megye átirata alkalmából a kir. leirat mint újabb gravámén tekintetéből is, irjon tel a megye az országgyűléshez, mit tenni annál inkább köteles, mert Veszprém megye lakossága folyó 1886-ik évi augusztus hó 8-án tartott 11 é p g y ü 1 é s é b e 11 elhatározta, hogy a megyegyülést megkeresi, hogy a nemzeti sérelem ügyében írjon fel az országházhoz: ez tehát a mcg\e lakóinak kívánsága, melynek kifolyása a megyegyülés, tehát a megye lakóinak törvényes líton nyilvánult kívánalmát el nem mellőzheti. A megyegyűlésen fel lett olvasva mind a két indítvány. Krisztinkovics indítványára nézve kérdés folytán Véghely alispán kijelentette, hogy hozzá, illetve a megyéhez semmiféle népgyűlésnek semmiféle végzése, vagy ennek előterjesztése iránti beadvány sem szóval, sem írásban, sem hivatalosan^ sem a nélkül be nem adatott. (Derültség.) A vita erre megindult, miután Krisztinkovics indokolta volna külön indítványát Első szónok volt Fenyvessy Ferencz, ki mindenek előtt óvást emelt Krisztinkovics azon alkotmány ellenes nyilatkozata TÁRCZA. A távollevőhöz. 1. Messze vagy, túl hegyen-völgyen, Távol tőlem, drága hölgyem. Am szivemhez, angyalom, tán Ily közel még sohse' voltál. Most tudom csak, mim vagy nékem: Drága kincsem, ékességem. Szemem fénye, napsugárom — Minde?iem vagy e világon. II. Gondolok rád reggel, estve Alkonyatkor, fényes délben, Gondolok rád szivrepesve, Almaimban úgy mint ébren. Es ilyenkor tudom, érzem, Hogy szivedben ótalom van, Bármi lesz is osztályrészem, Hü szerelmed birtokomban. S fáradt lelkem megnyugvást lel, Csüggedt hitem újra éled, Ajakimon hő fohász kel; Mégis, mégis szép az élet! III. Számlálgatom a sok napot, Meddig lészsz még távol, messze . . Rám az idő el van veszve — Kártéritést mikor kapok? / Veszteségem: mosolyodban, Szép szemeid hö fényében, Édes hangod zenéjében — Tartozásod, hej, beb sok van! Kárpótlásom vájj' mi lészen? Viszontlátás pillanatja. Eperajkad fris zamatja — Ki is veszem ám a részem'! Gondolatok Mária napján. Meghalt visszajöhetlenül; szeretteinek fuldokló zokogása és hulló könyüi nem éleszthették uj fényre az elhomályosult szemeket, nem adhattak uj életet a most már őröltre mozdiüatlan kezeknek, melyek oly sokszor adtak életet a holt huroknak, oly sokszor adtak életet a szegényeknek, mikor érettük szólaltatta meg játékát. Ha meghal a családtag, megsiratják hozzátartozói, azok lelkében fájdalmas ür marad iitána, de megnyugszunk, merfc élete czéljáfc a szüle kört, melyre hivatva volt, betölté; de ha meghal a forrón szeretett lény, kinek lelkéből annyi fiatal lélek merítette a hangok megértésének titkát, kinek szivéhez annyi fiatal szív volt nőve, kinek leánya és fia volt a város ifjúságának legnagyobb része, mert ugy szerette őket, mint gyermekeit: akkor felzokog a sors végzéseibe különben belenyugvó is „miért kellett ily korán elhagynod bennünket, kik mint gj^ermekeid szerettünk, a te életednek nagy célja volt, a fiatal lelkeket nemesíteni a zene mindenható erejével és az ür utánad betölthetetlen!" * * * Ha az ifjúság mulatni akart, a jó Tóth nénit kérte, hivja meg őket és ekkor versenyeztek szeretetéért, hogy lri a gyémántos leánya, ki meg az aranyos fia. Ha szegény művészjelölt utazott a városon át, őt kereste fel segélyért; ha a szegények részére kellett hangversenyezni, ismét a jó Mari néni volt lqlke mindennek; a nőegylet sokszor mulatott és mulattatott pártfogoltjaiért, ö ott is a leghálátlanabb szerepet vitte, hadd mulasson a többi! * * Elhangzott a házi gyászszertartás, megindul a halottas menet; a koporsót nem lehet látni a sok virágtól, a gyászoló gyaládot a részvevők százaitól, alig van itt szem, mely könyütől nedves ne volna, Az anyaföld magához ölelte a kedves halottat, boldogok, kik hantot dobhattak a sirba, mert könnyebben felednek. Virágot ültettek sirhalmára, mert szerété életében a virágot és ha „rossz ember nem lehet, a ki a virágot szereti 1 ' nemes lélek az. ki a virágot szereti és a zenének él. * * * Éjfél vau — ama, csak a szellemek elött hallható keltő szóra elhagyják a halottak .sírjaikat, közöttük van a mi kedvesünk is; körébe gyűjti társait és zenél nekik túlvilági hangokon a szeretetről, melyei szeretteit ő és szerettei őt környezek; boldogmosoly játszik ajakán, mert lehet-e szerencsétlen az, ki mindig jót tett és szeretett?! * * * Csak most, midőn sirhalmodon gyökeret vert a virásr, midőn a fiihnile esténként ott énekeit szive keservéről, midőn szivünk sebe vérezni megszűnt, de fájdakna szavakat keres; megbocsáss, hogy csak most emlékezem meg rólad kedves halott! Ha fejedelem hal meg, meggyászolja egy ország, de hányan vannak, kiknek szivükben is van gyász? Mi csak szivünkben gyászoltunk, de e gyász igaz, őszinte marad. Tanítványaid könyüi tegyék könnyűvé a sírhantot! Te elhagytál berniünket, s mi ezért megbocsátunk, de nem feledünk soha! ellen, hogy ő akkor nem 31ana a kir. kézirathoz, ha az nem volna a minister által ellenjegyezve. Ez lenne a legnagyobb alkotmány sértés. Ilyent csak az absolut czár mer megtenni. Majd a közjogi kiegyezés elveit hosszabb beszédben fejtegetve juérsékelt ellenzéki álláspontból elfogadta az áll. vál. indítványát. — jilatkovics Tivadar nem ért egészen egyet a Krisztinkovics féle inditvánvnyal, a hadsereg ketté választása mellett tört lándzsát. Györffy Géza a külön felirat mellett beszélt Bezerédj felemlítve a legmagyarabb törvényhatóságoknak ez ügyben hozott határozatait, melyek mind napirendre tértek ez ügy felett, a kir. kézirat után, tárgyilagos érvekkel az áll. vál. mellett foglal állást. Auerhammer Ferencz sajátságos felfogással a külön felirat mellett nyilatkozott. Szabó Imre igen sikerült beszédet tartott szintén az áll. választmány véleménye mellett. Ügyesen hozta tel. hogy három tényezőtől függ az alkotmány védelme, a törvénytől, illetve az országgyűléstől: az uralkodó irányától és az alkotmány és hazaszeretettől lelkesülő nép szellemétől. Barthalos István csak azért szólal fel. nehogy a szólók száma szerint mondassék ki a végzés. Csupa orsz. képviselők beszélnek a kérdéshez, akár csak a parlamentben. Jó volna az egész heczez helyett, mit itt Kristinkovics és társai provocáltak, ha a megyei ügyeket tárgyalnánk. A vita ezzel bezárva lévén, még Krisztinkovics tartá meg zárbeszédét és Fenyvessy szólt, személves kérdésben, tiltakozva Gvörffvvei szemben szavának oly félremagyarázása ellen, mintha ő a népgyűlést gúnyolta volna. Szóló többre becsüli a népet Győrffynél, mert nincs kerületében község, melyet minden évben meg ne látogatna és ott népgyűlést nem tartana, mit Győrffy nem igen tesz. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, az áll. vál. inditvánva óriási többséggel AZ UTOLSÓ AKKORD. Elbeszélés. — Ida, mint a megijesztett kis őz, nyugtalanul, rémülten tekintgetett ki az ablakon. Vihar közeledett. A park százados fái zúgva hajlongtak, az égen fekete felhők gomolyogtak és távolról morajló menydörgés közt villámlani kezdett, mintha a tikkadt nyári levegő, a fold, az ég, az egész világ meggyúlt volna. A szobaleány hasztalan igyekezett rábeszélni úrnőjét, hogy térjen vissza az ágyba; Ida görcsös idegességgel magára kapkodta fehér, rózsaszín csipkés pongyoláját és átment a szalonba. Eleinte megelégedett azzal, hogy az erkély üvegajtaján kémlelt kifelé a folyvást setételö hegyek irányában. Kezeit tördelve százszor is visszatántorgott, letörülte az üvegtábláról a harmatot és búsan , kétségbeesetten andalgott szeme a felhőkön. Aztán megint visszatért a pamlagra, végig dőlt rajta, finom zsebkendőjét halvány, reszkető ajkaira szorította. Majd ismét fölugrott, a zongorához szaladt, ujjaival idegesen simította végig verejtékes nagy homlokát és fájdalmas zokogással borult rá a fekete ébenfára. — Nagyságos asszony, az Istenért! ne eméssze magát, haza fognak jönni! — esengett a szobaleány. De Ida a lázbeteg ingerült makacsságával tolta el magától a gondoskodó cselédet. — Látnom kell, jobban akarok látni! Es kinyitotta az erkély szárnyas ajtaját és kiállt az erkélyre, a hideg éles szélre. — Szűz Máriám, hiszen ez kész halál! rebegé a szobaleány rimánkodó hangon. — Hagyjon magamra Lizi! — parancsold az urnö s a cselédnek távoznia kellett. Ida egyedül maradt a szalonban. Leroskadt az erkély köpárkányára, kulcsolt kezeivel égő* izzó homlokát szorította, s fuldokló zokogásban tört ki. &
