Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-08-29

Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre kiHonkini rendkívüli számok is adatna'c ki. íli'niniiicih'ji Icvihk. csak ismert ái '(klótfogadtatnak e!. Kéziratok '„cm adatnak r/s.\za. A lapunk szán! köz-lem {'nyék >t la p SZERK. h i r a I alába (() - k all v (/ i u m é p u l e tj küldendők. Előfizetési dxjalc. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 fr. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, vyilttérben 25 krajezár, A dij előre fizetendő. Bélyegdíj' mind ig külön számíttatik Az előfizelési dijaké s hirdclésea a lap KIADÓ h iv a la lá b k (r ef. főiskola 11 y 0 m d áj a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Ä pápai ipartestület. HOSSZAI és kinos várakozás után, végre valahára leérkezett a ministeriumtól az ipartestület szervezeti szabályzata. Az első ibkú iparhatóság városunk rendőrkapitányát választotta meg iparhatósági biztosnak, ki a testületi közgyűlést, folyó évi aug. hó 22-ik napjára hivta össze a városházához. A szép számmal megjelent iparosok a testület megalakulását kimondta ták. az elöljáróság megválasztására nézve azonban, tekintettel arra, hogy ez érdemben a szükséges előértekezletek még nem voltak megtarthatók, a mai nap tüzetett ki. A választás elnapolása nézetünk szerint indokolt és helyesnek mondható, mert minden elhamarkodott lépés ezen a téren a fejlődés kezdetén álló ipartestület leendő felvirágzásának lehetne leginkább ártalmára. Az elöljáróság megválasztásánál szükséges, hogy a legnagyobb óvatosságra intsük városunk iparosait. Tudva azt, hogy minden testület jövője, felvirágzása és helyes iránybani vezetése csakis az elöljáróságoktól függ, tudva azt, hogy az iparos-osztály fontos érdekeinek sok esetben leendő előmozdítása és ott a hol arra szükség lesz, annak megvédelmezése, az ipartestületi elöljáróságnak fog kötelességében állani, ily körülmények között kell, hogy intőszavakat intézzünk városunk iparosaihoz. figyelmeztetvén őket. hogy az elöljáróságba csakis oly egyéneket válasszanak be. kik az iparosok érdekeit szem elől soha téveszteni nem fogják. Lássuk csak, mi tartozik az ipartestületi elöljáróság hatáskörébe és mily nagy feladat megoldása vár reájuk. A testületi szabályok értelmében az elöljáróság intézi a testület mindazon ügyeit, melyek az alapszabályok szerint a közo-vülésnek fenntartva nincsenek. Nevezetesen ügyköréibe- tartozik, a lajstromok vezetése, az 1881. évi XVII. t. cz. 5í)—110 és az életbeléptetési ministeri rendelet lf>—40 ^tj-aiban foglalt hatósági teendők elintézése. .Kötelességében áll az ügyvitel felett őrködni, havi jelentéseket, levelezést és a havi pénztári kimutatásokat megvizsgálni. A tisztviselők hanyagságából eredő hátrányokat — különös tekintettel a számvevők javaslatára, — megelőzni, súlyos vétség esetében, jegyzőt, pé 11 zsarnokot vagy ügyészt, hivatalától a legközelebbi közgyűlésig felfüggeszteni és azokat helyettesíteni. Gondoskodik a közgyűlési tárgyak előkészítése, a jövő évi költségvetés elkészítése, közgyűlési határozatok végrehajtása, tanonezok, tanoncziskolák és segédek ügyeinek állandó rendezéséről, kebeléből megbízottakat, esetleg bizottságokat kiküldhet, ezeknek jelentéseit rendes vagy ha a szükség kivánja. rendkívüli ülésein tárgyalja stb. Ezek és még sok más nem kevésbbé fontos teendők várnak az ipartestületi elöljáróságra, melyeknek pontos és helyes elintézése az iparosok érdekében okvetlen szükséges. Bizonyára nem csekély feladat az, különösen ha tekintetbe veszszük. hogy a testület még a kezdet nehézségeivel sem küzdött meg. L)e indokolt ezen óvatosság továbbá azért is. mert az ipartestület által választott elöljáróság fogja megválasztani a jegyzőt és pénztárnokot. Az első. az egyesület tekintélyét, a beérkezendő ügyeknek szakértelemmel való elintézését, — a második pedig a testület vagyonának lelkiismeretes kezelését lesz hivatva emelni, illetőleg elvégezni. Mind oly teendők, melyeknek egy hanyag, állásának nehézségeivel megküzdeni nem tudó elöljáróság megfelelni egyáltalán nem leend képes. Bizunk iparosaink józan gondolkozásában, bizunk igazságérzetükben és megvagyunk győződve, hogy atyafiság ; és komaságnak nem fognak teret nyitni \ a választásnál, hanem ellenkezőleg a tiszta meggyőződés fogja őket vezérelni : nagy munkájukban ma. midőn a pápai ipartestületnek szakértő elöljáróságot adnak és ez által szilárd alapra fektetik annak jövőjét. Munkára tehát és legyen jelszavuk: „Győzzön a jobb." Hajót a Balatonra! A pitymallat már nem lehet messze. Xemoak j imbor óhajtás, hanem határozott kívánság, életszükséglet fölismerése, hogy mentől hamarabb egy a Balaton hosszában közlekedő gőzhajót hozzunk létre. Egyolyan hajót, mely a hosszában való parti közlekedés mellett a teherforgalmat s a révfülop-boglári és badacsonyboglari átkelést is közvetítené. Az idege-lektől minduntalan kell szemrehányást hallanunk, hogy holtan hagyjuk heverni az olyan nagyszerű vizet, mint a Balaton; a parti birtokos ma föl nem fogható veszteségét csak sejti, de kiszámítani nem tudja, a mi az által éri, hogy terményeit nem cserélheti ki gyorsan és könnyű eszközzel. Az ausztriai és olaszországi tavakon hemzseg a gőzhajó. Azt mondjak erre: ott van forgalom. Hát ott sem volt. Ott is a közlekedési eszközök teremtették. Ha van mód megközelíteni egy helyet, bizonyára többen vállalkoznak megtekintésére, mintha kényelmetlen módon juthatnak csupán oda. A vasutak szaporodásával lépést tartó forgalmi emelkedés a legékesebben szolo bizonyíték erre. A Balaton-egyletnek nincs anyagi eszköze egy hajó vételére vagy jovódelmének biztosítására, az egylet szerepe csak az izgatás, tervezés, előkészítés lehet. En már februárban nyújtottam be tervet az egylet igazgatóságához, mely sajnos, nem tárgyalhatta érdemlegesen. Most be fogom nyújtani a közgyűlésnek. A terv az, hogy a megyékkel és az érdekeltséggel együttesen tanácskozva keressük módját a balatoni gőzhajózás megteremtésének ; mert a mig az összes partvidék rendszeresen hozzáférhetővé nem lesz téve gőzhajóközlekedés által, addig nincs a Balatonon szószoros értelemben veit gőzhajózás. E fontos tárgyra tehát különösen felhívom a Balaton-egylet tagjainak figyelmét, kérve, hogy a kitűzött napon a közgyűlésre vagy személyesen jelenjenek meg vagy érdekeiket buzgón támogató képviselőket bizzanak meg szavazatukkal. A megyegyülés tárgysorozata. 1. A vármegye 1887. évi költségvetési előirányzatának megállapítása és ezzel kapcsolatban a m. székházépítési kölcsön 1887. évi kamat és tőke törlesztési hányadának fedezésére szükséges pótadó megszavazása. 2. A m. kir. Belügyministeriumnak a községekről szóló 1886. XXII. t. cz. végrehajtása tárgyában kibocsátott rendelete. 3. A m. kir. Belügyministeriumnak a községi szegényalapokra vonatkozó leirata. 4. A m. kir. Belügyministeriumnak a tüzrendőrségrul alkotott szabályrendeletünkre vonatkozó leirata. 5. A m. kir. Belügyministeriumnak — a megyei építkezésre vonatkozó tervek és költségvetések tárgyában — a törvényhatóságokhoz intézett leirata. 6. A Földmivelés ipar és kereskedelemügyi m. kir. Ministeriumnak, a házaló kereskedésnek törvény utján való rendezése tárgyában a törvényhatóságokhoz intézett leirata. 7. A Földmivelés,- ipar és kereskedelemügyi ni. kir. Ministerium részéről a kir. erdőfclügyelöségek személyzete által tcljesitendö utazások költségeinek megállapítása tárgyában kiadott szabályrendelet. 8. A Földmivelés, ipar és kereskedelemügy m. kir. Minisztériumnak a selyemtenycsztési ipar emelésére vonatkozó leirata. 9. A Közmunka és közlekedésügyi m. kir. Ministeriumnak a siófoki zsilípkezelési szabályzatra vonatkozó leirata. 10. A Közmunka és közlekedési m. kir. Ministerium által a vasúti üzletszabályzat némely határozmányainak módosítása és kiegészítése tárgyában kiadott szabályrendelet. 11. Dr. Pauler Gyulának válasza az édes atyja Dr. Pauler Tivadar volt igazságügyminister elhalálozása alkalmából hozzá intézett részvétnyilatkozatunkra. 12. A törvényhatóságokról szóló 1886. XXI. és XXIII. t. cz. életbelépte alkalmából szükséges szabályrendeletek nevezetesen: a közgyűlések számáról és megtartásuk idejéről, a közgyűlések elnökségéről, — a főispán, alispán és főjegyző egyTÁRCZA. A LEGSZEBB SIE. Gyöngyvirággal beültetett sírhalom, Benne azt a hervadt rózsát siratom. Azt zokogja szivem csendes almira: »Csillag nélkül oly sötét az éjszaka.« En voltam, kit oly boldognak mondtanak, Mig el nem jött a szomorú pillanat. Olyan korán meglön ásva az a sir, »Hej csak az én bus szivemre nincsen irr« Árva lettem, árva leszek mindvégig, De fájdalmam, de keservem nem értik, Feledéshez elküldeném lelkemet, »Feledhet-e a ki mint én ugy szeret ?« E hamvaknál szomorúfűz ha leszek, Rám virágot soh'sem füz a kikelet. Csak azt kérem: varrják a szemfedelem, »Sötet sirban, ott lesz nekem jó helyem.« eBacsa cBé-La. Karavelov és felesége. Pár nappal ezelőtt egy könyv jelent meg a német könyvpiaezon »Bulgarien und Ostrumelien« cimmel, mely Németországban óriási feltűnést '.reltett. E könyvből átfordítjuk a »Papai Lapok« számára a következő részt , melyben a legújabb bulgáriai forradalom föcinkosa erős vonásokkai van elénk állítva. A cikk következő : Karavelov Eetko 1840 körül született Kalofer vagy Karlowban, kiképeztetését Oroszországban nyerte. Különös előszeretettel viseltetett a filosofia iránt, a miről tanúskodik könyvtára, melyben csaknem kizárólag bölcsészeti munkákat találtam német, francia, angol, olasz és orosz nyelven, a melyeken Karavelov olvasni igen, de beszélni — az egy oroszt kivéve — nem tud. Oroszországban mint tanitó kezdé meg pályáját, később Plovdivben gymnasiumi tanár, mig nem Bulgária alapítása után tagja lett a tirnovat nemzetgyűlésnek, majd meg a sobranjének, mely szerepléséről eleget tudunk. Karavelov tagadhatatlan Bulgária legtehetségesebb államférfia : ravasz róka, sokat tapasztalt diplomata, ki a tettetéshez kitűnően ért. Bulgáriának az 1S85. évi államcsíny által teremtett nehéz állapotát tekintve, nincs ember, ki különben felelne meg állasának, mint ö; mert nélküle Bulgária oly szép szerivel nem szabadult volna meg azon bonyodalmakból, a melyekbe Orosz- és Törökország majd meg Szerbia sodorta. De ezzel aztán el van mondva minden jó, mit csak róla gondolni lehet. Mert másrészről nem szabad elhallgatnunk, hogy Karavelov jelleme igen aljas s -mint ember általában megvetésre méltó. Legnagyobb fokban hamis, szavát meg nem tartó, jellemtelen , kit sokszor vezet kicsinyes bosszúvágy s kinek háladatlansága még egy bolgárt is ámulatba ejt. Első pillanatra az ember hajlandó volna Karavelovot a világ legszeretetre méltóbb emberének tartani. Midőn vele megismerkedtem, egészen el voltam ragadtatva. Karavelov maga a szeretetreméltóság, mig valakire szüksége vau. De midőn az illetőt nélkülözhetönek véli, minden ok nélkül oly goromba és szemtelenné lesz, miszerint az ember kétségbe vonhatja, váljon ugyanazon emberrel van-e dolga, ki pár nappal ezelőtt csupa szolgai csúszásmászásban kereste az udvariasságot. Könyvtárában sem Knigge »Erintkezes az emberekkel« sem »Müvelt társalgó" nem található, a mi minden esetre sajnálatra méltó, mert e két könyvvel való komoly foglalkozás a miniszterelnöknek igen szükséges és igy neki a legjobban ajánlható volna. Karavelov a kommunistákhoz kózelállva ultraradikalis. Az eszélyt azonban megtagadni tőle nem lehet. De az feltűnő, hogy daczára nagy képmutatásának, kedélyhangulatát eltitkolni nem tudja. Csak egy tekintet kell, s az ember arczkifejezéséböl tüstént leolvashatja miként folynak dolgai. Ha rendén van minden, vidám s mindenki iránt előzékeny. De ha rosszul megy dolga, majdnem lehetetlen belőle a szót kicsalni és ilyenkor elég meggondolatlan pórias műveltsége által legjobb barátainak rokonszenvét tönkretenni. Ekkor tapintatlansága határt nem ismer. A szerénység álarcával Karavelov majdnem hihetetlen hiúságot rejt, különösen az újságok tömjénezése iránt nagyon fogékony. De a mellett a legcsekélyebb ellenmondás vagy rosszaló kifejezés képes öt csendes őrültségbe hozni és kicsinyeskedő jelleménél fogva nem csoda, ha ö arra, ki egyszer nem tetszését magára vonta, neheztel és gyűlölséggel tekint. E tekintetben Karavelov semmikép sem hasonlítható össze az ősz Zankov Drazannal, kinek szerénysége, becsületessége, tisztessége közmondásos. Zankov jellem, ember, kit tisztelni és becsülni kell még annak is, ki politikai programmját nem helyesli. (Az ujabb fejlemények mást bizonyítanak. Szerk.) Karavelov mint politikus csodálandó, de mint ember megvetendő. Maga a fejedelem és a ministerek megvetéssel viseltetnek iránta, s idegenkednek tőle; de egyúttal félve tisztelik és alázatosan meghajtják magukat az ö, avagy inkább Katalin asszony, feleségének akarata előtt, mert az nyilt titok, hogy Bulgáriát ez az asszony kormányozza. Karavelov Katalin asszony Oroszországban nevelt bolgárnö. Az orosz egyetemen buzgó nihilistává lön, ki a nihilista alapelveket és tanokat mindenütt melegen védi. Előbb tanítónő volt s Bulgária okkupációjában vett részt. A háború alatt alkalma nyilt sok orosz tiszttel és diplomatával bensőbben megismerkedni és a velük folytatott bizalmas beszélgetés által diplomatanö és emberismerővé képzé ki magát. Mikor Karavelov vele megismerkedett, szelleme és éleseszüsége elragadá öt s behunyván egyik szemét, feleségévé tette. És mivel szellemileg jóval magasabban áll Karavelovnál, Karavelov csakhamar papucsuralom alá került. A papucsuralom igazolására, mint szemtanú pár becses adattal kedveskedhetem. Igy pl. Karavelov asszony férje minden látogatására felügyel. Ha csengetnek, a miniszterelnöknö jelenik meg az ajtóban, hogy azt saját kezével nyissa ki, s a látogatót nemcsak fürkésző tekintetével, hanem szóval is átvizsgálja, mint ezt ezelőtt az iskolában tanítványaival szemben gyakorolta. Ha a látogató kegyelmet talál szemeiben, azaz ha nem csak külseje felel meg Ízlésének, hanem a látogatás célját is elfogadhatónak itéli, beereszti öt a szobába és megvárakoztatja öt mindaddig, mig férjéhez megy, s ezt betanítja arra, mit a látogatónak mondani kell. Az én állásom ugy hozta magával, hogy Kavalerovval mindennap érintkeznem kellett, s igy felesége velem szembe az ajtó nyitását abbahagyá. De ha valaki jött, ki sem bolgár, sem orosz, sem szerbül nem beszélt, Karavelov aszszony volt a tolmács, amire öt a francia nyelvnek folyékony beszélése igenis képessé tette. Bulgáriában nincs ember, ki ne tudná, hogy hazája politikáját Karavelov asszony vezeti. Férje csak a nevet adja hozzá. De jaj neki, ha felesége fensőbb beleegyezése nélkül valamit határozni merne. Szerencse azonban, hogy Karavelov ilyenre fejét nem adja. Hisz csak egyszer próbálkozott magát felesége uralma alól emancipálni, de az sem sült el 1 Karavelov asszony ekkor nem szólt 35