Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886
1886-07-25
XISI. évfolyam. 30. szám. •k Mi i) (i e ii v a s á r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre uonkiiu rendkívüli számok is adatna : ki. Bt r• iiiemeilen levdek. csak ismert kerekről fogadtatnak .1. Kéziratok nem adatnak rissza. Pápa, 1886. július 25. A lapnak szánt köziemé nyelt n lóp SZERK h iv a t a Iá t>a {^ü - k o 11 ét/ i u in. é p ii I e I) küldendők. PAPAI LAPOK Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre j? frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára íj kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérbcn 25 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számi tla ti Az előfizetési dijak, s hirdetések ^ a lap KIADÓ hivatalába X % 0' e f- főiskol a ny omd áj a küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesül étnek hivatalosközlönye. Egy gyalázatos tett, Nem lehet más szóval illetni azt a bitang eljárást, melylyel egy Veszprémben lakó, állitólag a „legtisztességesebb" körökbe tartozó, de bizonyára a csendes butaságba sinylődő névtelen félkegyelmű fráter egyik fővárosi hírlapot elég merész volt saját eredeti külön tudósításával a legotrombább módon felültetni. A legbolondabb dolgokról referált ez a budapesti első hülyék intézetébe való referens ur, ki bezzeg nem mer előrukkolni nevével. Hogy köztiszteletben álló főispán grófunk már beadta lemondását, hogy anyagilag is megbukott, hogy kénytelen Napagedlba vonulni, hogy uradalmaiban német lesz az ügykezelés stb. stb. Nem csak megyeszerte, de lehet mondani az egész országszerte kinos benyomásokat szült e neveletlen és szemtelen hazugság. Dicséretére legyen mondva a magyar sajtónak, hogy az pártkülönbség nélkül elitélte ezt a jellemtelen eljárást. Maga a Budapesti Hirlap, mely az eléggé nem sajnálható mystificatiónak áldozata lett, sietett rögtön másnap az egész otromba közleményt mystificatiónak kijelenteni, s a közlés miatt mély sajnálatának kifejezést adni. A magyar sajtóból egyetlen egy sem akadt, mely — daczára a rendkívüli heczezet igérő közlésnek — átvette volna a Bp. H. veszprémi szerencsétlen fLótásának torkára forrt bőgéseit. De mindjárt a közlés megjelenése után pártkülönbség nélkül, a mi méo- talán ez országban soha nem történt, a legszélsőbb ellenzéki lapok úgymint a kormáypártik nyílt és határozott állást foglaltak el Esterházy Móricz gróf főispán mellett, elhalmozva őt a legkitüntetőbb dicséretekkel. Mi nem is szorítkozunk másra, mint egyszerű közléseire a magyar sajtó öszszes napi lapjainak, miből egyrészről olvasóink a helyzettel szemben a magyar hírlapok által elfoglalt álláspontot; — s másrészről derék főispán grófunk a legfényesebb elégtételt láthatják. A „Budapesti Hirlap" mely a szerencsétlen mystificatiót hozta, rögtön másik számában ezeket irja: "Egy főispán bukásav. cím alatt a »Budapesti Hirlap« ma érkezett számában egy Veszprémből keltezett tudósítás jelent meg, mely egy párját ritkító misztifikátiót tartalmaz. Az alábbiakban alkalmat veszek a közlemény hemzsegő valótlanságainak megcáfolására. E valótlan, a legkisebb alappal sem bíró állítások bizonynyal ama mendemondákra vezethetők vissza, melyek a gróf uj uradalmi kormányzójának, St. Genois grófnak kineveztetése óta ugy az uradalomban, mint a megyében általam nem ismert utakon tényleg terjesztettek és cl is terjeltek. Valószínű, hogy a tudósító e híreknek ült föl. A veszprémi főispánról fentidézett közleményben foglaltak egytől egyig a legvakmerőbb í ráfogások, melyeket e lap tudósítója hallhatott ugyan, de hallomásának igazságáról nem próbálkozott előbb meggyőződni. Egy betű sem igaz abból, hogy Esterházy Móricz gróf lemondott volna főispáni állásáról, hiszen csak egy hete, hogy még Ischlböl is eljött a rendkívüli megyegyülésre; hogy az augusztus 2-án tartandó közigazgatási bizottság ülésére is bejelenté eljövetelét; csak pár napja, hogy megérkeztek főispáni lakásába, melyet most rendeztet be, a bútorok. Mindez még csak a szándékra sem mutat, hogy leakarna köszönni állásáról. Egy betű sem igaz abból, hogy a gróf pénzügyeinél s vagyonánál »a katasztropha kimaradhatatlan«, hogy »birói zár« következik. Egy betű sem igaz, hogy Napagedlba (Morvaország) akar végleg költözködni, apósához Stockau grófhoz. Notabene apósa már régen meghalt. A napagedli gyönyörű birtok, melyhez nagy cukorgyár és sörgyár is tartozik, s melyet csak még nemrég ís a király akart megveuni 4—5 millió forintért, fele részben neje utján az övé. Egy betű sem igaz, hogy >elkártyázta* volna vagyonát, mert hiszen mindenki ezt, ki öt ismeri, bizonyíthatja — soha hazárd kártya nem volt kezében! Egy betű sem igaz, hogy a földhitelintézet valami kölcsönt felmondott volna stb. Csak az egy való, hogy legújabban egyik rokonát, Saint Genois grófot, ki maga is nagybirtokos, nevezte ki jószágainak kormányzójává. De hogy ez bárkit is elbocsájtott volna, mindenről itt senki nem tud semmit. Az eddigi jószágigazgató kérte csak nyugdíjazását Saint Genois grófnak kinevezésével. Hogy Saint Genois gróf német ügykezelést akar behozni abból sem igaz egy betű sem, mert maga a gróf sem tud erről egy szót sem S ilyent épen Esterházy Móricz grófról, ki első volt, a ki az erdélyi közmivelödési egyesületnek a legnagyobb összeget küldötte, ki párját iilkitó bökezöséggel épitetett és fentart ma is pusztáiban (hol svábok is vannak) magyar iskolákat, ki valamennyi Veszprém megyei közmivelödési egyesületnek elnöke, védnöke, s kinek támogatása nélkül azok alig állhatnának fel, ki a veszprémmegyei gazdasági egyesületnél évek óta elnökként működik, ki Pápán lehetővé tette, hogy a magyar színészetnek állandó temploma legyen, nem is szólva kifogyhatatlan jótékonyságáról — még a legrosszabb akarattal sem lehet még elképzelni sem. Majd közli a többi lapokkal egyformán a következő táviratot: Mint gróf Esterházy Móricz pápai meghatalmazottja felkérem, hogy a mai lapjában közölt czikkét, mely valótlanságokat tartalmaz, visszavonni szíveskedjék. Ezennel kijelentem, hogy Gróf Esterházynak nincs szándékában főispáni állásáról lemondani, époly kevéssé Napagedlba költözni, vagyoni állása teljesen rendezett. Az uradalmi ügykezelés germanizálásáról szó se lehet s ekkoráig egy hivatalnok sem bocsáttatott el. Gróf Saint-Genois. Ezek közlése után a szerkesztőség következő kijelentést teszi közzé: Kötelességünkhöz hiven kiadtuk a veszprémi tudósítónk czikkére érkezett czáfolatokat, melyek azt bizonyítják, hogy itt misztifikáció történt, mely fölött sajnálkozásánkat fejezzük ki. Mindenesetre elvárjuk a tudósítótól, kinek megbízhatóságában semmi okunk nem volt kétkedni s kiről rosszhiszeműséget föl se tételezhetünk, hogy eljárását igazolja. Az „Egyetértés" ezt irja: Misztifikáczió. A Budapesti Hirlap f. hó 19-iki számában Esterházy Móricz gróf veszprémi főispán lemondásáról s ennek állítólagos indokairól, Napagedlba költözéséről stb. irt közlemény, mint velünk közlik, a legnagyobb misztifikáczió, mely egyszerűen odavezethető vissza, — mint legmegbízhatóbb forrásból írják — hogy a gróf pár hét óta egyik távolabbi rokonát, Saint Genois grófot nevezte ki nagy terjedelmű birtokainak kormányzójává. Az uj kormányzó nyilatkozik is hozzánk küldött táviratában, koholmánynak jelentve ki a kérdéses czikk állításait. Esterházy Móricz gróf, ki egyike a leghazafiasabb mágnásoknak, s ki főispáni állásában rövid idő alatt is az egész megye rokonszenvét megnyerte s ki az ellenzék előtt is a legnagyobb tiszteletben áll, mert állását politikai czélokra, kormány érdekében soha fel nem használta, bizonyára maga fog legjobban boszankodni a reá fogott koholmányok esetleges olvasásánál. Hogy Napagedlba akar költözködni apósához, ki már pláne rég meghalt; hogy le akar köszönni főispáni állásáról, mikor épen most rendezi be a veszprémi főispáni lakását; hogy jószágai kezelésében német nyelvet szándékszik behozni, mikor más mágnásoknak szép példát nyújtva, elsők közt van mindenütt, hol a magyarosodásról van szó, ö volt az első, a ki az erdélyi közmivelödési egyletnek is nagy összeget irt alá, mikor Pápán csakis ö neki lehet köszönni, hogy a magyar színészetnek állandó háza van, nem is szólva a magyar irodalomról, melynek minden terméke megtalálható szép és nagy könyvtárában. A közügyek terén is folyton szerepelni látjuk öt a legjobb irányban. Elnöke a veszprémi gazdasági egyletnek, évek óta védnöke és pártolója, sok esetben fentartója Pápa városa valamennyi jótékony és közmivelödési egyleteinek, pusztáin pazar bőkezűséggel állított fel magyar iskolákat. Maga a Budapesti Hirlap holnapi száma is missti/ikáczió?iak jelenti ki Esterházy Móricz grófról közlött tudósítását. A „Nemzet" ezeket irja: Esterházy Móricz grófról egy helybeli lap azt irta ma, hogy vagyonbukottá lön és lemondani készül a veszprémi föispánságról, melyet csak nem régen foglalt el s azóta közmegelégedésre tölt be. Ezzel a már első pillanatra hihetetlennek tetsző hírrel szemben Saint-Genois gróftól, Esterházy Móricz gróf teljhatalmazottjától teljesen megcáfoló nyilatkozatot kaptunk táviratilag. Kiváló örömünkre szolgál, hogy c kellemetlen hír ennyire megezáfoltatik minden részletében, mert nagy hasznot látunk abban, ha a közéletnek továbbra is megtartatik a jeles főispán és a kitűnő férfiú, aki fiatal kora daczára már is oly sok szolgálatot tett a közügynek. A „Pesti Napló" többek közt igy ir: Gróí Esterházy Móricz főispán lemondását, s az e tényhez fűzött összes kombinációkat a Pápáról, Veszprémből, Tatából teljes hitelt érdemlő részről jövő táviratok föltétlenül, s minden részletükben alaptalanoknak nyilvánítják. Egy pápai távirat szerint a közlés elejétől végig merő koholmány; Esterházy gróí nem szándékozik a főispáni méltóságról leköszönni vagy Morvaországba költözni, s szó sincs másról mint. birtokai egy részének egyszerű bérbeadásáról. UgyanTÁRCZA. EPIGRAMMÁK. I. Egy kaczémak. Elbájoltál oh hölgy! orczád angyali szépség. — Nem csoda; mert azt két n apja, hogy egyre kened II. Felsülés. Múltkor esett, és benn poharazván vártuk elálltát. Szüntével mégis szörnyen elázva valánk! Barangolás a Bakonyban. „Piros linjnalon volt U!n»k indulásom.'* Tompa. Alig van magyar ember, ki a hires Bakonyt legalább névleg ne ismerné; messze elterjed en*nek hire> nemcsak hazánkban, de külföldön is. Azonban ez a hírnév inkább hátrányára, mint előnyére vált ös Bakonyunknak; mert honfitársaink legnagyobb része is, olyannak képzeli e rengeteget, mint egy igen sürü őserdőt, melyben minden fa mögött egy zsivány áll: a dajkamesékböl hallott rabló kalandok, az odvas fákban élő remeték s a >földalatti rettentő titok«-ra gondolva borzalommal tölti el most is az ös rengeteg azokat, kik a Bakonyt csak névleg s rosz híréből ismerik. De mióta a Pap Andorok Sobrik csak népdalok s fonóházi mesékben élnek, mióta a szegény legények üldözése itt feleslegessé vált, s a lapok is csak nagy ritkán ho.znak egy-egy fflegerösitesre váró kalandos históriát, — lassanként megszűnik a Bakony borzalmas hírneve is. Derült szép májusi napokon a hegyek s erdők vonnak bennünket magukhoz, mint fürdözöt a Balaton hullámai; — a természetbarát vágyat érez magában — feljutni a hegyek magaséra s járni az erdők sűrűjében. Ha az utazó Pápa vidékéről a Bakony felé közeledik, nem is sejti mennyi természeti szépséget, csudaszépségü helyeket s történeti emlékeket rejt magában az ös rengeteg. A 3000 láb magas Körishegyet megközelítve, utunk Szűcs és Koppány községeken vezet keresztül; az utolsó községen áthaladva, mély ut vezet a közelben levő Bakony felé, — az ut feletti magaslaton kereszt áll, alatta jámbor koldus ül, eszünkbe jut Szász Károly szép költeménye: „Kereszt alatt pihenni jó, A hit olyan vigasztaló." Még egy kanyarodással — kis völgyön áthaladva a huszárelöi erdészlakhoz érünk, honnét pár lépés — s a hires BakonyerdÖben találjuk magunkat. A jó karban tartott ut, a szép Gerencze völgyén vezet; élőnkbe tárulnak a Bakony természeti szépségei, a Gerencze minden kanyarulatánál uj meg uj panoráma gyönyörködtet bennünket: a bükkök majd égig nyúló százados fái, a hegytetőkön elterülő sürü pagonyok, melyekben nemes vad delel, a sűrűségek zöld keretében pompázó ezer és ezer virággal tarkázott tisztások; s hozzá a Gerencze folyásának csendes moraja, a hegy oldalakon merőn álló óriási cserek zúgása, a madarak bájos éneke, megkapólag hatnak a természeti szépségek iránt fogékony utazóra. Az „erdők szive" a csalogány szünet nélküi ver, a többi énekesek hangversenye egyre tart, közben közben az „erdők órája" a kakukk is hallatja szavát — s „Olykor a völgyek hallgatag Mélyén a gerle felkaczag." A ki egyszer a Bakony változatos szépségeiben gyönyörködött, nem tudja azt feledni soha! Kitűnő tudós régészünk Rómer is igy nyilatkozik: „Összejártam szép hazán: majd minden megyéjét többnyire gyalog, bámultam két ízben a mindenható szépvilágát a felhőkön túl emelkedő lomniczi csúcsról épen ugy, mint az alföld határ nélküli — leírhatatlan benyomásu pusztáin. Láttam Erdély tájképileg gyönyörű fensikjait, a Balaton összehasonlithatlan tempéjét, a Mecsek terményekben dus, szépségekben gazdag vidékét í^de szivem csak vissza és vissza csalt — megkedvelt Bakonyom rengetei közé." A Gerencze völgyén haladva a százados fák törzseire illesztett szent képeket látunk, mint egy jelelve az utat oda, hol századokkal az előtt már oltár emeltetett Isten dicsőségére a rengetegben. Az ut melletti sürü erdővel benőtt egyik hegy szédítő magasán, óriási fák lombjaitól takarva, régi váromladékot veszünk észre. Egy a Bakony minden részeit jól ismerő érdemes ember azt Bakony-Ujvárnak mondja ; ha jól emlékszünk Rómer azt Pápa várának nevezi, megemlítve, hogy a rabló kalandról hires Podmaniczki család építette ide a bakonybéli uradalom „szive tövébe" ezer és ezer kellemetlenséget okozván az apátságnak. A várnak most már csak egy fala áll fent, á vár kulcsa emlékül a pannonhalmi régiségtárban őriztetik. Hova lett innen az erös vár, a kalandos zajos élet, a harczi lárma, hova lettek ? „Eltörlek az évek . . . Hejh ha a szivböl is fájdalmat, csalódást Igy kitörlenének." De merre van hát Bakonyujvár ? melyről biztosan tudjuk, hogy dicsőült költőnk Kisfaludy Sándornak biztos óhaja volt még azt megénekelni, de szándékában megakadályozta bekövetkezett betegsége és halála. Egy szép regével szegényebb lett irodalmunk ! Figyelmes szemlélődés s a táj szépségeiben való el merülés közben , nagy utat hagytunk hátra s egyszer azt vesszük észre, hogy előttünk van a minden oldalról hegyekkel s erdőkkel körülvett — kishatáru — Bakonybél község. Itt már az egerfákkal, cserjékkel dúsan szegélyezett Gerencze is elmarad tőlünk, — ez a sokszor dühében mindent döntő s molnárokat kiugrasztó szép nagy hegyi patak az ákli-lókuti határban ered, s a szentgáli hegyekből lezuhanó fekete Gerenczével egyesülvén, csörtetve, zúgva siet a Bakonyból kifelé — Pápa vidékére, hogy azután a Marczallal egyesüljön. Bakonybélt egészen megközelitve, először a szent Benedekrend öskolostorát szép templomával érjük, melyet félkörben diszes park és konyhakert vesz körül. A fényükkel s díszfákkal beültetett szép park árnyas utain, szinte ott képzeljük — sétálva — a tudós Guzmics Izidort a lelkes apátot, ki az irodalomnak gondos művelője s áldozatkész pártolója volt; ki korának hírneves iróit: Kazinczit, Kis Jánost, Horváth Endrét, Döbröntey Gábort s az akkor még ifjú Vörösmartit akányhányszor maga köré gyűjtötte, barátságára méltatta s nagyra becsülte. Egyszer egy szép fát Döbröntey nevéről neveztek el, táblát tettek rá a következő felírással: „En Gáborfa vagyok, nevemet Döbrö ntey adta," Itt a történeti emlékek mellett, magyar költök emlékeivel is találkozunk, nem is lehet máskép; hol annyi a természeti szépség s madárdal, hiányozhatnának-e onnét a költök. 1832ben lett bakonybéli apát, itt halt meg 1839 ' ben.
