Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-01-03

hozhatunk, melyre előre is felhívjuk ol­vasóink figyelmét. Ihász Lajos az „államtakarékpénz­tárak" eszméjét vetette fel lapunkban, mely eszme méltón megérdemlé a meg­fontolást. Dr. Köm József csinos kór- és kor­rajzaival szerepelt lapunk hasábjain. Gyurátz Ferencz szorgalmas rendes munkatársunk, kiben a nyúlt évben a hazafias ügyek találtak kitűnő pártolóra lapunknál. Jövő évre is tanulmányaival s könnyebb stylü beszélyeivel fogja ol­vasóinkat gyönyörködtetni. Nagy Iván a megyei gazdasági egy­let derék titkára, ki vezérczikkekben, s egyéb közleményekben a gazdasági ügyekről referált lapunknak, mely első volt mindig ily ügyek referálásáról. E szakban jövőre is ő lesz lapunk rendes tudósitója és hója. —r—l, mely jegy alatt egyik vesz­prémi rendes levelezőnk ir feltűnést kel­ett szellemes tárczákat Veszprémből. Nemo veszprémi rendes levelezőnk, ki megyei szókvárosunk hireinek gyors közlésével szép érdemet szerzett lapunk körül. Dr. Mámjoky G-yula pár csinos tárca közleménynyel. Herz Dávid a festészet köréből volt tudósitónk. é% jegy alatt rendes vezércikkírónk ir actualis kérdésekről. Báró Berg Gusztáv, kitől mult hó­napokban több közgazdasági vezéccik­ket közöltünk, s melynek érdekes foly­tatását jövőre ígérhetjük. Dr. Bartha Tamást, mint levelezőn­ket tisztelhettük. Spalz Adolf csinos rajzaival. Tóth Mike tanár kornoly tanulmá­nyával, Töttösy I, tudósításaival Vas Kalap lapunk jó izü rendes munkatársa, kinek humoristikus nove­lettjeit mindig örömmel szokták venni olvasóink. Barlhalos István, kitől legközelebb városi ügyben közlünk czikket. Stáhly György kir. tanfelügyelő, Dr. Herényi Károly, kik szakukhoz tartozó ügyekben voltak kegyesek lapunkat ér­tesíteni! Dr. Rechnitz Ede városunkat érdeklő ügyekben tett felszólalásaival, Olsavszky Lajos fővárosi beszélyíró, kitől mai számunk is kezd meg egy ér­dekes elbeszélést. Szilágyi József tanügyi kérdésekben volt lapunk szives támogatója. Andre Gyuláné e szellemes irónő, ki­nek rendkivül érdekes ! czikkeivel olva­sóink a múlt évnek vége felé találkoz­tak, de kit a jövő évben kezdettől végig mint rendes munkatársunkat tisztelhetni "bizonyára nem csekély büszkeségünk lenne. Läufer Lajos, Dr. G. E., pár csinos versével. Orczy Gyula (Borsod megyéből) ko­moly irányú tartalmas cikkeivel. Kiss István műépítész, megyei uj székházunk építője, kitől érdekes építé­szeti tanuhnányokat hoztunk, a jövő év­ben újból folytatva. Magáról a megyei székház építésének kérdéséről is fog leg­közelebb, tájékoztató cikket írni lapunk számára. Bulhy Márton vidéki levelezőnk volt. Kömüces Imre, Sz. Kocács Sándor köl­teményeivel. Tipold Özséb az ismert nevű törté­nettudós, mint lapunk belmunkatársa, az egész évben nem kis érdeket keltett, de nem is kis fáradsággal megirt „Tör­ténelmi naptár"-nak volt rovatvezetője. Ily szép számú, s legnagyobbrészt ismert nevű tábora a szellemi hadseregének ál­lott lapunk közmivelődési harczmezején. Mély tisztelettel mondunk köszöne­tet „lapunk irói"-nak a szives közremű­ködésért, melyet a jövőre is kór e lapok szerkesztősége. = Az újévi üdvözlések megváltása tárgyában megyénk főispánja a következő felhí­vást intézte a járások szolgabiróihoz és a rende­zett tanácsú városok polgármestereihez : .Azon kedvező siker, mely az újévi üdvözletek meg­váltása tárgyában mult évben Ő Nagyméltósága a Belügyminister Ur által kibocsájtott felhívást követte, mely egyfelől az amúgy is semmi ér­tékkel nem biró ujéví üdvözlő kártyák számának csökkenésében, más felől az e czimen jótékony czélokra befolyt összegek növekedésében nyilvá­nult, arra Ösztönzé O Nagyméltóságát, hogy fel­hívást intézzen hozzám, mikép a szenvedő em­beriség érdekében a jelzett irányban hívjam föl a megye közönségének figyelmét. Saját magam is tapasztalván a nagy közönségnek ily alkalom­bóli nagylelkű áldozatkészségét,— felkérem mind­azokat, kik a Minister Ur Ó Nagyméltóságának és saját magam példáját követni akarják, legye­nek szívesek az újévi üdvözlés és üdvözlet elfo­gadása helyett akármily csekélységet is, a vesz­prémi jötékony nőegylet által e czélból kibocsáj­tott gyüjtöivre feljegyezni és a gyüjtöivet a ke­gyes adománynyal együtt Véghely Dezsőné úr­hölgy Ó Nagyságához, mint a veszprémi jóté­kony nőegylet alelnökéhez megküldeni. — A jótékony nőegylet — az ily módon befolyt ösz­szegeket — az egyes kegyes adakozók neveinek felemlitésével — hirlapilag fogja nyugtatványozni. Veszprémben, 1885. évi deczember hó 24-ikén. Gróf Esterházy Móricz főispán. = A Pápa városi legtöbb államadót fi­zető városi képviselők 1886-ik évi névsora. Ren­des iagok : Gr. Esterházy Móricz, Zárka Dénes, Eöri Farkas Kálmán, Tóth Lajos, Noszlopy Antal Máday Izidor, Barthalos István, Eöri Szabó Sán­dor, Stern Ármin, Néger Ágoston, Galamb Jó­zsef, Mikovinyi Ödön, Tarczy Dezső, Miszory Ferencz, Schneider Lipót, Báron Jakab,' Baráth Ferencz, Spitzer Salamon, Ajkay Imre, Pap Já­nos, Iglauer János, Kolossváry Gyula, Horváth Lajos, Szebauer János, Obermayer József, Haupt­mann István, Bermüller József, Blau Adolf, Un­gar Sámuel, Perlaky Géza, Saáry Lajos, Lázár Benő, Deutsch Dávid, Veisz Adolf, Tóth László, Steiner Jakab, Horváth Kálmán, Klein Jónás, Toch József, Kiss László, id. Martonfalvay Elek, Bánóczy Pál, Rechnitz Farkas, Nagy István, Steinberger Lipót Schlesinger Vilmos, Hanauer Béla , Bognár Gábor , Ifjú Kakas Ferencz , Könczöl János, dr. Rechnitz Ede, dr. Makara György, Kobera Károly, Neubauer József, Staub József, Heimler Ignácz, Techet Adolf, Neuman Jakab, Háczky Dénes, Schreiber Jakab , Kis Gábor, Horler Ferencz, Lukonics Pál, Hoffner Albert, Steiner Ignácz, Hirsch Náthán, Kakas József, Herczog Ferencz, Teuffel Mihály, Soós Dániel, Bermüller Alajos. Póttagok: Moisinger Jónás, P. Szabó Károly, Kohn Adolf, Kohn Far­kas, Szeipt Imre, Berger Ferencz, Gerstman Mór, Spitzer Jakab, Takó István, Répássy János. Az idő. A mi időnk múlik, s mint mondani szokták sors szárnyakon repül; de azért az idő el nem fogy soha. A n a p, a jótékony nap, teljesen eltűnt nyugoton, váljon teljesen bizonyosok lehetünk-e a felöl, hogy holnap reggel viszont látandjuk ke­leten ? Ha nem térne többé vissza! Vége lenne a világosságnak, vége a melegségnek; fagyos, ho­mályos éjszaka borulna a világra! Hogyan le­hetne pótolni a kialudt tüzet? Hogyan lehetne pótolni a jótékony napot és égi világosságot ? A csillagok búskomor fénye ragyog az ég bol­tozatjáról; a hold ugyan a légkör hullámaiba önti azon ezüstös harmatot, mely annyi gyönyört áraszt a természet álmára; de ez mégsem a nap, mégsem a nappal! . . . Légy áldott nap, ég ki­rálya! oh! ne feledkezzél el soha visszatérni hozzánk S Mindnyájan bámuljuk a földi természet szép­ségeit; a zöld hullámokat, az illatos mezőket, a csevegő patakokat, a titokzatos árnyékot, erdő­ket, a tengerek óriási határtalanságát, a nap le­nyugvását, arany és bíborszegélyű felhők közé, a felséges napkeltét a megaranyozott hegyek te­tején, midőn a reggel legelső sugarai rezegnek a sikság szürke ködében. Bámuljuk az emberi mü­veket, melyek megkoronázzák a természet mü­veit, az egyik hegyről a másikra átvetett via­duktokat, melyeken végig fut a gőzmozdony; a hajókat , a csodás építményeket, melyek át­szelik az óceánt; a fényes és élénk városokat, a palotákat és templomokat, a könyvtárakat, melyek a szellem múzeumai; a szobrászat és fes­j tészet müveit, melyek eszményitik a valóságot, a zenészeti sugallatokat, melyek elfeledtetik ve­lünk a dolgok köznapiságát, az értelmi lángész müveit, mely a világok titkait kutatja és magá­val visz bennünket a végtelenségbe; és boldogan élünk e ragyogó élet közepette, melynek kiegé­szítő részeivé tesszük magunkat. De mindezen szépségek, mindezen virágok, mindezen gyümöl­csök elfognak múlni. A föld született, a föld meg is fog halni. Meg fog halni vagy az által, hogy életének al­katelemei kilesznek merítve, vagy a nap kialvása következtében, melynek sugarain függ élete. Valószínű, hogy a viz és lég mennyisége csökken. A viz lassanként beszivárog a föld kér­gébe, s vegyileg egyesük annak alkatrészeivel, — a levegő szintén lassú felemésztésnek van alá­vetve. Az elmélkedő a jövő század ködén keresz­tül sejtheti azon — még nagyon messze levő — korszakot, midőn a föld halálos álomba fog der­medni, meg levén fosztva a légköri vízgőztől, mely a végetlen tér fagyos hidegségétől megóvja az által, hogy körülte központosítja a n a p su­garait, mintegy melegházban. Az örökhó szem­fedője alá fog szállni a hegyek ormairól, maga előtt kergetvén az életet és civilizátiót, és örökre eltemetvén a városokat és nemzeteket, melyeket útjában talál. Az emberi élet és tevékenység ész­revétlenül az egyenlítő felé fog összeszorulni Sz. Pétervár, Berlin, London, Paris, Bécs, Budapest, Konstantinápoly, Róma, egymásután fog elaludni örök szemfödöje alatt. Az egyenlítő körül lakó emberiség, sok századokon keresztül, sikertelenül fog sarkvidéki expeditiókra vállalkozni, hogy a jég alatt föltalálja Paris, Lyon, Bordeaux, Mar­seille, helyét. Az emberek már csak az egyenlitö alatt fognak élhetni azon napig, midőn a legutolsó néptörzs, már félig holtan a hidegtől és éhségtől, megtelepszik a legutolsó tenger partján egy hal­vány nap sugarai alatt, mely ezentúl itt lenn, nem fog egyebet megvilágítani egy vándorló sír­nál. Az utolsó emberi családot, melyet a hideg meglep, a halál ujja megérinti, és eltakarja az örök jég koporsó födele. A természet történetirója azt írhatná a tá­vol jövőben: Itt nyugszik egy egykor élt világ egész emberisége. Itt nyugszanak a becsvágy ösz­szes álmai, a harci dicsőség Összes hódításai, az összes nagy zajt ütött pénzügyek, egy tökéletlen tudomány összes rendszerei, és a halandó szere­lem összes esküi. Itt nyugszanak a föld összes 'szépségei .... És semmi sirkö nem fogja je­lölni azon helyet, hol a szegény bolygó utolsó sóhaját kilehelte. De a föld talán elég sokáig fog élni arra nézve, hogy csak akkor haljon meg, ha a nap kialudt. Sorsunk ez esetben is ugyanaz volna, ha­lál a hideg miatt. Mind a két esetben a termé­szet még igen sok millió évet enged számunkra. A nap ki fog aludni. Folyvást veszti me­legségének egy részét, mért úgyszólván képzel­hetetlen azon erő, melyet kisugárzása fölemészt. A nap ezen kihűlési korszaka már — valószí­nűen — elkezdődött, mert a foltok, melyek idő­szakonként elborítják, alig tekinthetők egyéb­nek a kihűlés nyilvánulásánál. Eljön az idő mi­dőn e foltok sokkal számosabbak lesznek és mi­dőn elfogják kezdeni eltakarni a nap jelentékeny részét. Az elhomályosulás századról századra nö­vekedni fog. A jövő, de még a nagyon messze jövő, századok látandják a napot kialudni, mi­dőn a legutolsó, szakadozott és halvány sugarak örökre elenyésznek, midőn az óriási vörös gömb elfog sötétülni és többé soha sem tér vissza föl vidítani a természetet,— a világosság édes jóté­teményével. Ez lesz az idők vége a mi naprend­sze/ünkben. Ekkor a nap egy sötét égi testté lesz, kö­rüle tovább is fognak keringeni bolygók, mind megannyi sirok, mindaddig, mig a naprendszer egészen kitörültetik az élet könyvébül és eltű­nik, helyet adva más világrendszereknek, más napoknak, más földeknek, más emberiségeknek, más lelkeknek, utódainknak az egyetemes és örökké való történelemben. Ez a föld és minden világ sorsa. Azt kell ebből következtetnünk, hogy e folytonos pálya­végzések következtében a mindenség valamikor nem lesz egyéb egy végtelen fekete sirnál? Nem, mert különben az eddig elmúlt örökkévalóság óta már is az volna. Az istennek teremtenie kellett öröktől fogva és nem fog megszűnni teremteni világokat és lényeket, a természet erői nem ma­radhatnak tétlenül? A világok felfognak' támadni hamvaikból. A régi romok összeütközése uj lán­gokat csal ki és a mozgásnak hővé való átala­kulása ujjá teremti a világokat. Az egyetemes halál sohasem fog uralkodni. B. F. Levelezés. Tekintetes Szerkesztő Ur! M. Dém, 1885. decz. 57. Románd németajkú községben, már hosszú időn keresztül karácsony napján magyarul szokta tartani az ünnepi szónoklatot a boldogult espe­res ur, mi az idén, a szokás nem tudása miatt németül tartatott meg. Romándhoz több nagy és számtalan kisebb puszta tartozik és ezeknek la­kói általán magyarajkuak. Hihető ezek iránti te­kintetből, a boldogult esperes ur magyarul szokta a nagy napon a prédikációt tartani. Miután a puszták igen távol esüek, -csakis ily nagy ünne­pen mehetnek innét templomba, hanem aztán ilyenkor el is megy ám örege apraja. Mily öröm lehetett rajok nézve, midőn ekkor is magyar szentbeszédet hallgathattak. Ámde a mostani ka­rácsony ünnepén e várva-várt örömtől megfosz­tattak. A pusztaiaknak fájt e tény, és egy úri egyén mindjárt az istenitisztelet végeztével sajnálatát fejezte ki a helyettes káplán ur előtt, hogy a régi jó szokás ellenére németül tartotta szónoklatát. Az igen tisztelt káplán ur erre azt vála­szolta., hogy ö a szokást nem tudva, a tanitó ur rábeszélése folytán tartotta a német prédikációt, mit hogy tett, nagyon sajnál- is. Ugylátszik a2 illető tanitó ur, ha szivében igazi magyar érzelem honolna, ily germanizáló eljárásra nem lett volna képes. Elég nem szép, hogy egy néptanító vállal­kozik a magyarnyelv gyűlölőjének ott, hol hí­vei mind tetőtől talpig derék magyar hazafiak, és mint ilyenek, nem követelnek tőle ily eljárást. Évenként aranyozza megyénk a németajkú taní­tókat ? Ez érte a hála! Hivatalos wat. 1925 8. Veszprém vármegye alispáni hivatalától. IV. 885. Pályázati hirdetmény. Veszprém vármegye terü/etén és pedig 1. a pápai szolgabírói járásban: a pápa-teszéri es mihályházai, 2. a devecseri járásban: a középíszkázi és csöglei, 3. a zirczi járásban: a zirczi és bakony-szom­ualhelyi körorvosi állomások üresedésben lévén, ezen körorvosi állásokra a pályázat kihirdettetik es a pá­lyázni kiváuók felhivatnak, hogy okmányaikkal fel­szerelt kérvényeiket az illetékes és fönt megnevezett járási szolgabírói hivatalokhoz 1886. évi január hó 25-ik napjának d. e. 9 órájáig annál inkább adják be, inert a választás 1886. évi janéár hó 31-ig a szolgabírói .székhelyeken megejtetni fog. A pályázók tájékozásául tnegjegyeztelik, hogy a körorvosi állás évi javadalmazása 300 fit készpénz fizetésben és az illető orvos kívánságához képest 150 ft fuvar bérben, vagy a helyett hivaíalos utazásaikhoz, az eló'fogatoknak természetben való kiszolgáltatásá­ban van megállapítva. A körorvosok a körben a közegészségügyi te­endőket és kirendeltetésük esetén a járvány orvosi teendőket is teljesíteni kötelesek. Veszprém, 1885. évi december hó 21-én. királyi tanácsos alispán. KÜLÖNFÉLÉK. A „Pápai Lapok" ózetiieócfcóóc<j:e< b. u. é. k. — A karácsonyi ünnepeken az időjá­rás rendkívüli szép volt. Mintha a természet is ünnepelni kivánt volna az emberiséggel: az ég tiszta volt, s a nap melengetőén bocsátá le su­garait, jótékony érzést keltve a nagyszámú kö­zönségben, mely a tiszta időt felhasználva, a szo­bák folytott legét elhagyá. Olyan jól esik a tu­dat, hogy a tél kellemetlenebb részén túl va­gyunk, s hogy a napok ismét növekvőben vannak. — A mult szerdán tartott városi köz­gyűlésen elfogadtatott a szépészeti bizottság­nak lapunkban már közlött javaslata, csupán a gyalogjárdák kövezési költségeire nézve monda­datolt ki az, hogy annak V 3-át a háztulajdonos, %-át pedig a város közpénztára viseli. Az urasági vámutra nézve Kiss László urad. felügyelő igen érdekesen terjesztette elő annak a kiváltság levél­ben gyökerező jogi oldalát, mely szerint az uro­dalmat mulasztás nem terheli, és kívánatosnak jeleztetett az, hogy azt részben a város, részben pedig a megyei utfentartási alap váltsa meg. — Ezután megállapittatott a virilisek névsora, mit lapunk más helyén közlünk. — Gróf Esterházy Móricz ur ü Mél­tósága a Pápa városi jótékony nőegylet részére pápai fáskertjéböl legközelebb 10 öl tűzifát ado­mányozott a városi szegények segélyezése cél­jából. Ezen a folyó évre is megújított nagylelkű és kegyes adományért, a mely egyedül teszi le­hetővé, hogy az egylet a zord téli időszakba, a valóban segélyre szoruló szegények nyomorán faosztással is segíthessen, O Méltósága, mint az egylet nagylelkű pártfogója és jóakarója irányá­ban leghálásabb köszönetét nyilvánítani, ked­ves kötelességének ismeri a Pápa városi nőegy­let elnöksége. — Az Új év farsangját nyilvánosan váro­sunkban a helybeli derék nőegylet nyitja meg egy általa (jan. 16-án) rendezendő estélylyd, melyre nézve a hivatalos tudósítást alább veszik olvasóink. fi — Kinevezés. Kir. O felsége a m. kir. honvédség szabadságolt állományába hadnagyokká kinevezte Cziráky Ferencet, a 7-ik honvédhuszár ezred 2-ik századánál, továbbá Hirschler Józsefet, Legény Bélát és Leszlauer Sándort a gyór-pá­p'äi 72-ik számú honvédzászlóaljnál. — Sylvester estéjét a szokásos módon de nem egészen a szokásos jó kedvvel tartotta meg a helybeli Casino. Az este és az estély — hideg volt, mely azonban nem akadályozta, hogy a sziv melegével ne köszöntsék fel a Casino fő­igazgatóját Esterházy Móricz grófot. A felkö­szöntést az aligazgató Osváld Dániel mondta. Utána Antal Gábor a hazát és az aligazgatót él­tette, mire a felköszöntések — horribile dictu — véget értek. Az ó-évet hidegen temette el Ca­sinónk, de már ugy új év tájékán többnek »me­lege« lett annál az asztalnál, hol a szokásos mó­don, a szokásos melegséggel váratik be az uj \

Next

/
Thumbnails
Contents