Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-01-03

hozhatunk, melyre előre is felhívjuk olvasóink figyelmét. Ihász Lajos az „államtakarékpénztárak" eszméjét vetette fel lapunkban, mely eszme méltón megérdemlé a megfontolást. Dr. Köm József csinos kór- és korrajzaival szerepelt lapunk hasábjain. Gyurátz Ferencz szorgalmas rendes munkatársunk, kiben a nyúlt évben a hazafias ügyek találtak kitűnő pártolóra lapunknál. Jövő évre is tanulmányaival s könnyebb stylü beszélyeivel fogja olvasóinkat gyönyörködtetni. Nagy Iván a megyei gazdasági egylet derék titkára, ki vezérczikkekben, s egyéb közleményekben a gazdasági ügyekről referált lapunknak, mely első volt mindig ily ügyek referálásáról. E szakban jövőre is ő lesz lapunk rendes tudósitója és hója. —r—l, mely jegy alatt egyik veszprémi rendes levelezőnk ir feltűnést kelett szellemes tárczákat Veszprémből. Nemo veszprémi rendes levelezőnk, ki megyei szókvárosunk hireinek gyors közlésével szép érdemet szerzett lapunk körül. Dr. Mámjoky G-yula pár csinos tárca közleménynyel. Herz Dávid a festészet köréből volt tudósitónk. é% jegy alatt rendes vezércikkírónk ir actualis kérdésekről. Báró Berg Gusztáv, kitől mult hónapokban több közgazdasági vezéccikket közöltünk, s melynek érdekes folytatását jövőre ígérhetjük. Dr. Bartha Tamást, mint levelezőnket tisztelhettük. Spalz Adolf csinos rajzaival. Tóth Mike tanár kornoly tanulmányával, Töttösy I, tudósításaival Vas Kalap lapunk jó izü rendes munkatársa, kinek humoristikus novelettjeit mindig örömmel szokták venni olvasóink. Barlhalos István, kitől legközelebb városi ügyben közlünk czikket. Stáhly György kir. tanfelügyelő, Dr. Herényi Károly, kik szakukhoz tartozó ügyekben voltak kegyesek lapunkat értesíteni! Dr. Rechnitz Ede városunkat érdeklő ügyekben tett felszólalásaival, Olsavszky Lajos fővárosi beszélyíró, kitől mai számunk is kezd meg egy érdekes elbeszélést. Szilágyi József tanügyi kérdésekben volt lapunk szives támogatója. Andre Gyuláné e szellemes irónő, kinek rendkivül érdekes !

czikkeivel olvasóink a múlt évnek vége felé találkoztak, de kit a jövő évben kezdettől végig mint rendes munkatársunkat tisztelhetni "bizonyára nem csekély büszkeségünk lenne. Läufer Lajos, Dr. G. E., pár csinos versével. Orczy Gyula (Borsod megyéből) komoly irányú tartalmas cikkeivel. Kiss István műépítész, megyei uj székházunk építője, kitől érdekes építészeti tanuhnányokat hoztunk, a jövő évben újból folytatva. Magáról a megyei székház építésének kérdéséről is fog legközelebb, tájékoztató cikket írni lapunk számára. Bulhy Márton vidéki levelezőnk volt. Kömüces Imre, Sz. Kocács Sándor költeményeivel. Tipold Özséb az ismert nevű történettudós, mint lapunk belmunkatársa, az egész évben nem kis érdeket keltett, de nem is kis fáradsággal megirt „Történelmi naptár"-nak volt rovatvezetője. Ily szép számú, s legnagyobbrészt ismert nevű tábora a szellemi hadseregének állott lapunk közmivelődési harczmezején. Mély tisztelettel mondunk köszönetet „lapunk irói"-nak a szives közreműködésért, melyet a jövőre is kór e lapok szerkesztősége. = Az újévi üdvözlések megváltása tárgyában megyénk főispánja a következő felhívást intézte a járások szolgabiróihoz és a rendezett tanácsú városok polgármestereihez : .Azon kedvező siker, mely az újévi üdvözletek megváltása tárgyában mult évben Ő Nagyméltósága a Belügyminister Ur által kibocsájtott felhívást követte, mely egyfelől az amúgy is semmi értékkel nem biró ujéví üdvözlő kártyák számának csökkenésében, más felől az e czimen jótékony czélokra befolyt összegek növekedésében nyilvánult, arra Ösztönzé O Nagyméltóságát, hogy felhívást intézzen hozzám, mikép a szenvedő emberiség érdekében a jelzett irányban hívjam föl a megye közönségének figyelmét. Saját magam is tapasztalván a nagy közönségnek ily alkalombóli nagylelkű áldozatkészségét,— felkérem mindazokat, kik a Minister Ur Ó Nagyméltóságának és saját magam példáját követni akarják, legyenek szívesek az újévi üdvözlés és üdvözlet elfogadása helyett akármily csekélységet is, a veszprémi jötékony nőegylet által e czélból kibocsájtott gyüjtöivre feljegyezni és a gyüjtöivet a kegyes adománynyal együtt Véghely Dezsőné úrhölgy Ó Nagyságához, mint a veszprémi jótékony nőegylet alelnökéhez megküldeni. — A jótékony nőegylet — az ily módon befolyt öszszegeket — az egyes kegyes adakozók neveinek felemlitésével — hirlapilag fogja nyugtatványozni. Veszprémben, 1885. évi deczember hó 24-ikén. Gróf Esterházy Móricz főispán. = A Pápa városi legtöbb államadót fizető városi képviselők 1886-ik évi névsora. Rendes iagok : Gr. Esterházy Móricz, Zárka Dénes, Eöri Farkas Kálmán, Tóth Lajos, Noszlopy Antal Máday Izidor, Barthalos István, Eöri Szabó Sándor, Stern Ármin, Néger Ágoston, Galamb József, Mikovinyi Ödön, Tarczy Dezső, Miszory Ferencz, Schneider Lipót, Báron Jakab,' Baráth Ferencz, Spitzer Salamon, Ajkay Imre, Pap János, Iglauer János, Kolossváry Gyula, Horváth Lajos, Szebauer János, Obermayer József, Hauptmann István, Bermüller József, Blau Adolf, Ungar Sámuel, Perlaky Géza, Saáry Lajos, Lázár Benő, Deutsch Dávid, Veisz Adolf, Tóth László, Steiner Jakab, Horváth Kálmán, Klein Jónás, Toch József, Kiss László, id. Martonfalvay Elek, Bánóczy Pál, Rechnitz Farkas, Nagy István, Steinberger Lipót Schlesinger Vilmos, Hanauer Béla , Bognár Gábor , Ifjú Kakas Ferencz , Könczöl János, dr. Rechnitz Ede, dr. Makara György, Kobera Károly, Neubauer József, Staub József, Heimler Ignácz, Techet Adolf, Neuman Jakab, Háczky Dénes, Schreiber Jakab , Kis Gábor, Horler Ferencz, Lukonics Pál, Hoffner Albert, Steiner Ignácz, Hirsch Náthán, Kakas József, Herczog Ferencz, Teuffel Mihály, Soós Dániel, Bermüller Alajos. Póttagok: Moisinger Jónás, P. Szabó Károly, Kohn Adolf, Kohn Farkas, Szeipt Imre, Berger Ferencz, Gerstman Mór, Spitzer Jakab, Takó István, Répássy János. Az idő. A mi időnk múlik, s mint mondani szokták sors szárnyakon repül; de azért az idő el nem fogy soha. A n a p, a jótékony nap, teljesen eltűnt nyugoton, váljon teljesen bizonyosok lehetünk-e a felöl, hogy holnap reggel viszont látandjuk keleten ? Ha nem térne többé vissza! Vége lenne a világosságnak, vége a melegségnek; fagyos, homályos éjszaka borulna a világra! Hogyan lehetne pótolni a kialudt tüzet? Hogyan lehetne pótolni a jótékony napot és égi világosságot ? A csillagok búskomor fénye ragyog az ég boltozatjáról; a hold ugyan a légkör hullámaiba önti azon ezüstös harmatot, mely annyi gyönyört áraszt a természet álmára; de ez mégsem a nap, mégsem a nappal! . . . Légy áldott nap, ég királya! oh! ne feledkezzél el soha visszatérni hozzánk S Mindnyájan bámuljuk a földi természet szépségeit; a zöld hullámokat, az illatos mezőket, a csevegő patakokat, a titokzatos árnyékot, erdőket, a tengerek óriási határtalanságát, a nap lenyugvását, arany és bíborszegélyű felhők közé, a felséges napkeltét a megaranyozott hegyek tetején, midőn a reggel legelső sugarai rezegnek a sikság szürke ködében. Bámuljuk az emberi müveket, melyek megkoronázzák a természet müveit, az egyik hegyről a másikra átvetett viaduktokat, melyeken végig fut a gőzmozdony; a hajókat , a csodás építményeket, melyek átszelik az óceánt; a fényes és élénk városokat, a palotákat és templomokat, a könyvtárakat, melyek a szellem múzeumai; a szobrászat és fesj tészet müveit, melyek eszményitik a valóságot, a zenészeti sugallatokat, melyek elfeledtetik velünk a dolgok köznapiságát, az értelmi lángész müveit, mely a világok titkait kutatja és magával visz bennünket a végtelenségbe; és boldogan élünk e ragyogó élet közepette, melynek kiegészítő részeivé tesszük magunkat. De mindezen szépségek, mindezen virágok, mindezen gyümölcsök elfognak múlni. A föld született, a föld meg is fog halni. Meg fog halni vagy az által, hogy életének alkatelemei kilesznek merítve, vagy a nap kialvása következtében, melynek sugarain függ élete. Valószínű, hogy a viz és lég mennyisége csökken. A viz lassanként beszivárog a föld kérgébe, s vegyileg egyesük annak alkatrészeivel, — a levegő szintén lassú felemésztésnek van alávetve. Az elmélkedő a jövő század ködén keresztül sejtheti azon — még nagyon messze levő — korszakot, midőn a föld halálos álomba fog dermedni, meg levén fosztva a légköri vízgőztől, mely a végetlen tér fagyos hidegségétől megóvja az által, hogy körülte központosítja a n a p sugarait, mintegy melegházban. Az örökhó szemfedője alá fog szállni a hegyek ormairól, maga előtt kergetvén az életet és civilizátiót, és örökre eltemetvén a városokat és nemzeteket, melyeket útjában talál. Az emberi élet és tevékenység észrevétlenül az egyenlítő felé fog összeszorulni Sz. Pétervár, Berlin, London, Paris, Bécs, Budapest, Konstantinápoly, Róma, egymásután fog elaludni örök szemfödöje alatt. Az egyenlítő körül lakó emberiség, sok századokon keresztül, sikertelenül fog sarkvidéki expeditiókra vállalkozni, hogy a jég alatt föltalálja Paris, Lyon, Bordeaux, Marseille, helyét. Az emberek már csak az egyenlitö alatt fognak élhetni azon napig, midőn a legutolsó néptörzs, már félig holtan a hidegtől és éhségtől, megtelepszik a legutolsó tenger partján egy halvány nap sugarai alatt, mely ezentúl itt lenn, nem fog egyebet megvilágítani egy vándorló sírnál. Az utolsó emberi családot, melyet a hideg meglep, a halál ujja megérinti, és eltakarja az örök jég koporsó födele. A természet történetirója azt írhatná a távol jövőben: Itt nyugszik egy egykor élt világ egész emberisége. Itt nyugszanak a becsvágy öszszes álmai, a harci dicsőség Összes hódításai, az összes nagy zajt ütött pénzügyek, egy tökéletlen tudomány összes rendszerei, és a halandó szerelem összes esküi. Itt nyugszanak a föld összes 'szépségei .... És semmi sirkö nem fogja jelölni azon helyet, hol a szegény bolygó utolsó sóhaját kilehelte. De a föld talán elég sokáig fog élni arra nézve, hogy csak akkor haljon meg, ha a nap kialudt. Sorsunk ez esetben is ugyanaz volna, halál a hideg miatt. Mind a két esetben a természet még igen sok millió évet enged számunkra. A nap ki fog aludni. Folyvást veszti melegségének egy részét, mért úgyszólván képzelhetetlen azon erő, melyet kisugárzása fölemészt. A nap ezen kihűlési korszaka már — valószínűen — elkezdődött, mert a foltok, melyek időszakonként elborítják, alig tekinthetők egyébnek a kihűlés nyilvánulásánál. Eljön az idő midőn e foltok sokkal számosabbak lesznek és midőn elfogják kezdeni eltakarni a nap jelentékeny részét. Az elhomályosulás századról századra növekedni fog. A jövő, de még a nagyon messze jövő, századok látandják a napot kialudni, midőn a legutolsó, szakadozott és halvány sugarak örökre elenyésznek, midőn az óriási vörös gömb elfog sötétülni és többé soha sem tér vissza föl vidítani a természetet,— a világosság édes jótéteményével. Ez lesz az idők vége a mi naprendsze/ünkben. Ekkor a nap egy sötét égi testté lesz, körüle tovább is fognak keringeni bolygók, mind megannyi sirok, mindaddig, mig a naprendszer egészen kitörültetik az élet könyvébül és eltűnik, helyet adva más világrendszereknek, más napoknak, más földeknek, más emberiségeknek, más lelkeknek, utódainknak az egyetemes és örökké való történelemben. Ez a föld és minden világ sorsa. Azt kell ebből következtetnünk, hogy e folytonos pályavégzések következtében a mindenség valamikor nem lesz egyéb egy végtelen fekete sirnál? Nem, mert különben az eddig elmúlt örökkévalóság óta már is az volna. Az istennek teremtenie kellett öröktől fogva és nem fog megszűnni teremteni világokat és lényeket, a természet erői nem maradhatnak tétlenül? A világok felfognak' támadni hamvaikból. A régi romok összeütközése uj lángokat csal ki és a mozgásnak hővé való átalakulása ujjá teremti a világokat. Az egyetemes halál sohasem fog uralkodni. B. F. Levelezés. Tekintetes Szerkesztő Ur! M. Dém, 1885. decz. 57. Románd németajkú községben, már hosszú időn keresztül karácsony napján magyarul szokta tartani az ünnepi szónoklatot a boldogult esperes ur, mi az idén, a szokás nem tudása miatt németül tartatott meg. Romándhoz több nagy és számtalan kisebb puszta tartozik és ezeknek lakói általán magyarajkuak. Hihető ezek iránti tekintetből, a boldogult esperes ur magyarul szokta a nagy napon a prédikációt tartani. Miután a puszták igen távol esüek, -csakis ily nagy ünnepen mehetnek innét templomba, hanem aztán ilyenkor el is megy ám örege apraja. Mily öröm lehetett rajok nézve, midőn ekkor is magyar szentbeszédet hallgathattak. Ámde a mostani karácsony ünnepén e várva-várt örömtől megfosztattak. A pusztaiaknak fájt e tény, és egy úri egyén mindjárt az istenitisztelet végeztével sajnálatát fejezte ki a helyettes káplán ur előtt, hogy a régi jó szokás ellenére németül tartotta szónoklatát. Az igen tisztelt káplán ur erre azt válaszolta., hogy ö a szokást nem tudva, a tanitó ur rábeszélése folytán tartotta a német prédikációt, mit hogy tett, nagyon sajnál- is. Ugylátszik a2 illető tanitó ur, ha szivében igazi magyar érzelem honolna, ily germanizáló eljárásra nem lett volna képes. Elég nem szép, hogy egy néptanító vállalkozik a magyarnyelv gyűlölőjének ott, hol hívei mind tetőtől talpig derék magyar hazafiak, és mint ilyenek, nem követelnek tőle ily eljárást. Évenként aranyozza megyénk a németajkú tanítókat ? Ez érte a hála! Hivatalos wat. 1925

8. Veszprém vármegye alispáni hivatalától. IV. 885. Pályázati hirdetmény. Veszprém vármegye terü/etén és pedig 1. a pápai szolgabírói járásban: a pápa-teszéri es mihályházai, 2. a devecseri járásban: a középíszkázi és csöglei, 3. a zirczi járásban: a zirczi és bakony-szomualhelyi körorvosi állomások üresedésben lévén, ezen körorvosi állásokra a pályázat kihirdettetik es a pályázni kiváuók felhivatnak, hogy okmányaikkal felszerelt kérvényeiket az illetékes és fönt megnevezett járási szolgabírói hivatalokhoz 1886. évi január hó 25-ik napjának d. e. 9 órájáig annál inkább adják be, inert a választás 1886. évi janéár hó 31-ig a szolgabírói .székhelyeken megejtetni fog. A pályázók tájékozásául tnegjegyeztelik, hogy a körorvosi állás évi javadalmazása 300 fit készpénz fizetésben és az illető orvos kívánságához képest 150 ft fuvar bérben, vagy a helyett hivaíalos utazásaikhoz, az eló'fogatoknak természetben való kiszolgáltatásában van megállapítva. A körorvosok a körben a közegészségügyi teendőket és kirendeltetésük esetén a járvány orvosi teendőket is teljesíteni kötelesek. Veszprém, 1885. évi december hó 21-én. királyi tanácsos alispán. KÜLÖNFÉLÉK. A „Pápai Lapok" ózetiieócfcóóc<j:e< b. u. é. k. — A karácsonyi ünnepeken az időjárás rendkívüli szép volt. Mintha a természet is ünnepelni kivánt volna az emberiséggel: az ég tiszta volt, s a nap melengetőén bocsátá le sugarait, jótékony érzést keltve a nagyszámú közönségben, mely a tiszta időt felhasználva, a szobák folytott legét elhagyá. Olyan jól esik a tudat, hogy a tél kellemetlenebb részén túl vagyunk, s hogy a napok ismét növekvőben vannak. — A mult szerdán tartott városi közgyűlésen elfogadtatott a szépészeti bizottságnak lapunkban már közlött javaslata, csupán a gyalogjárdák kövezési költségeire nézve mondadatolt ki az, hogy annak V

3-át a háztulajdonos, %-át pedig a város közpénztára viseli. Az urasági vámutra nézve Kiss László urad. felügyelő igen érdekesen terjesztette elő annak a kiváltság levélben gyökerező jogi oldalát, mely szerint az urodalmat mulasztás nem terheli, és kívánatosnak jeleztetett az, hogy azt részben a város, részben pedig a megyei utfentartási alap váltsa meg. — Ezután megállapittatott a virilisek névsora, mit lapunk más helyén közlünk. — Gróf Esterházy Móricz ur ü Méltósága a Pápa városi jótékony nőegylet részére pápai fáskertjéböl legközelebb 10 öl tűzifát adományozott a városi szegények segélyezése céljából. Ezen a folyó évre is megújított nagylelkű és kegyes adományért, a mely egyedül teszi lehetővé, hogy az egylet a zord téli időszakba, a valóban segélyre szoruló szegények nyomorán faosztással is segíthessen, O Méltósága, mint az egylet nagylelkű pártfogója és jóakarója irányában leghálásabb köszönetét nyilvánítani, kedves kötelességének ismeri a Pápa városi nőegylet elnöksége. — Az Új év farsangját nyilvánosan városunkban a helybeli derék nőegylet nyitja meg egy általa (jan. 16-án) rendezendő estélylyd, melyre nézve a hivatalos tudósítást alább veszik olvasóink. fi — Kinevezés. Kir. O felsége a m. kir. honvédség szabadságolt állományába hadnagyokká kinevezte Cziráky Ferencet, a 7-ik honvédhuszár ezred 2-ik századánál, továbbá Hirschler Józsefet, Legény Bélát és Leszlauer Sándort a gyór-páp'äi 72-ik számú honvédzászlóaljnál. — Sylvester estéjét a szokásos módon de nem egészen a szokásos jó kedvvel tartotta meg a helybeli Casino. Az este és az estély — hideg volt, mely azonban nem akadályozta, hogy a sziv melegével ne köszöntsék fel a Casino főigazgatóját Esterházy Móricz grófot. A felköszöntést az aligazgató Osváld Dániel mondta. Utána Antal Gábor a hazát és az aligazgatót éltette, mire a felköszöntések — horribile dictu — véget értek. Az ó-évet hidegen temette el Casinónk, de már ugy új év tájékán többnek »melege« lett annál az asztalnál, hol a szokásos módon, a szokásos melegséggel váratik be az uj \