Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-04-05

tojás-csemegék tartoztak a böjti eledelek közé; később azonban a böjtös asztal oly sokféle más eledellel szaporodott, hogy a böjti tojások szerénységükben méltán elszégyelték magukat; igy támadtak a piros tojások. Miért használják a piros tojásokat a szerelmesek egymás közt húsvéti ajándék gyanánt ? Azért mert ez leghelyesebb jelképe törékeny hűségüknek. A piros szin az örömet jelenti. Azért látunk piros tojásokkal leginkább gyermekeket játszani, mert a valódi öröm csak az ő szivükben található! Máig is divatban van, hogy a leány, kit húsvétkor vizzel megöntöznek, ' piros tojást ad öntözőjének cserébe. E szerint némely költőink, kik valamely hölgyet megénekelnek, ugyan ezt a jutalmat szintén megérdemelnék. Különben a húsvéti ajándékok gyakran nagy értéket képviselnek, természetesen ha olyanoktól erednek, kiknél ezrek sem jönnek számításba. Igy Napoleon Lajos egykor császári nejét 40,000 frank értékű zongorával lepte meg, mely egészen rózsaszínű mahagóni fából készült; ez aztán igen szép húsvéti tojás volt! A férjek azonban bizonyosan nem szeretnék, ha házi életükben csak ily piros tojás lenne képes a harmóniát fentartani. Már sok ember fönnakadt ezen a kérdésen: tyúk volt-e előbb vagy tojás? Ha igaz, hogy a paradicsom első napjai a legszebb nyári napok voltak, akkor minden esetre a tojás volt előbb. Mert ha a tyúk lett volna előbb, az első pár ember bizonyosan megette volna még csirke korában, természetesen kirántva. A tyúk azt a közmondásossá vált tulajdont, hogy szintén talál néha gyöngyszemet, ugy látszik költői tehetségénél fogva kapta, mert azt hiszem, hogy szintén nem igen válogat az igaz és hamis gyöngy között. Plató furcsán különböztette meg az embert az állattól, midőn azt monda, hogy az ember tollatlan állat; e szerint kérdés, hogy váljon a szegény iró az állatok vagy az emberek közé tartozik-e, miután nem tagadható, hogy neki tolla yan. Irodalmunk ugy látszik, a természettel barátságot kezd kötni, igy sok mü arra a polcra vergődik, hogy sikerül korszakot alkotnia. Mire a burgonya a sok nedvességtől kicsirádzott, megszülettek Zöngemény Elemér >költészeti csirai«; a tavasz elején beköszöntöttek Borús Dezső »Elsö ibolyai«, a húsvéti ünnepekre pedig ki tudja, kinek a piros tojásai fognak kikelni. A húsvét és bárány analog-képek, talán húsvétunk azért fehér néha, mert a pásztor nagyon megúsztatta ? Vagy talán azért ölt magára hólepelt, hogy legalább az ártatlanság színéből is legyen valami a divatot kergető világon. Zöldet ugy is eleget lehet találni parlamentben, részvénytársulati közgyűléseken és az újságokban. Szentelt sonka nélkül sem esik meg a húsvét, s ez jó az orvosok érdekében, mert nagyon megapadna az erszényük, ha húsvétkor oly sokan el uem rontanák a gyomrukat. Miért esik a legtöbb koncert és akadémia a húsvéti napokra ? Azért, mert a nagy hét a kínszenvedés ünnepe! s miért szűnnek meg szintén húsvétkor? Azért, mert a húsvét a megváltás ünnepe! S miért nem történnek ezen a héten házasságok ? Azért, mert akkor különben is felvándorlunk a Golgota hegyére. Miért szoktak húsvétkor bárányt enni ? Hogy legalább gyomrukba jusson "égy kis ártatlanság azoknak, kik a szivükben nem szoktak annak helyet adni. Visszatérve a hóra, az a fagyás ellen is a legjobb ellenszer; azért él a világ hókúrával, mert önzésében már csaknem megfagyott. A hó különben nem egyéb, mint az ég harmatkönye, mely a földhöz közeledvén, elképed és megfehéredik, azután hidegen hull a föld keblére, tudván, hogy itt a sárba tapodják. Hol láttatok valaha a földön az égből hullott harmatgyöngyöt ragyogni, ha csak a pázsit puha keblén vagy a virágok kelyhében menhelyre nem talált! ... Egyébiránt a hó a zeneművészetben sem kis szerepet játszott: Auber-nák első dalmüvei közé tartozott »a hó«, ettől senkisem tagadhatta meg a lágyságot, valamint azt sem csodálhatja senki, hogy az idővel nem soká dacolhatott. Az elolvadt »havat« aztán több vizenyős szerzemény követte, mi igen természetes! S ha »Auber«. »Bál éj«-ét nem irja, dicsősége Parisban bizonyára »Portici némá«-ra változott volna. Különben a húsvétra vetélkedve kedveskedik az ipar és művészet, illatszerekkel azoknak, kiknek kendőzni valójuk van, cukor-bábokkal, hogy megédesítsék az élet keserűségeit. Az idei húsvétra azonban gyönyörű gyűjteményével kedveskedik a művészettel párosult ipar, a háztartás körébetartozó s fényűzési tárgyaknak minden szakmában. Válogatnunk tehát van miben s igy csak azt kívánjuk, hogy mindenki szivéből kiálthassa: Halleluja ! Irodalom és művészet." ] — Közigazgatási ozlmtár jelent meg legközelebb a Tettey-féle könyv-kiadóhivatalban, mely kétségtelenül hasznos segédeszköz lesz mindazok számára, kiknek a gyakorlatban ilyenre szükségük van. E cimtár a hozzá adott, nyomatás közben történt változások által, a létezők közölt a legújabb adatokat tartalmazza, s a felölelt anyag sokaságát illetőleg is a legkimeritöbb, mert mig a statistikai hivatal állal kiadott csupán az állami intézményeket tartalmazza, addig az előttünk fekyő ezeken kivül még sok más közhasznú intézmény címtárát is lelvelte. íme tartalma; 1. Az uralkodó ház és udvar, valamint a közös intézmények; 2- A m. minisztériumok és az áll. számvőszék; 5. Egyházi cimtár; 4. Katonai és honvédelmi címtár; 5. Közművelődés és Közoktatás; 6. Pénzügyi hatóságok; 7. Budapesti pénzintézetek; 8, Közlekedési, földraivelési, és kereskedelmi cimtár; 9. Igazságügyi címtár; 10. Ügyvédek címtára; 11. Egészségügyi és m. orsz. orvosok címtára; 12. Törvényhatóságok és rend. tanácsú városok címtára. •— Dacára e gazdag tartalomnak ára 80 kr alig üti meg a hivatalos liszticimlár árának negyedrészét. — Nincs törvónyiirak, mely annyira volna a gyakoriali közéletbe vágó mint a bélyeg és illetéki törvények *} E rovatban említett kiadások megrendelhetők Wajdits K könyvkereskdésében. Pápán. s a melyben mégis a közönség, a jogászok, sőt a hivatalos közegek annyira járatlanok volnának, mint ebben. Köznapi eset, hogy félremagyarázlatik nagy hátrányára az illetékköteles közönségnek. Oka annak, hogy a jelenleg létező kiadások egyike sem közli a minist, értelmező rendeleteket, melyek nélkül a törvényszöveg mindig hézagos marad. Hálás föladatot teljesitelt tehát Drahotuszky Rezső p. fi. foga/m. és adófelügy. helyettes, midőn a bélyegtörvény oly kiadását adta ki, mely a törvényt a Szapáry-féle szövegben és sorrendben közli, de minden J-nál közli a min. rendelet szövegét is, mely az illető § értelmezését adja, ily cimü könyvében: „A bélyeg és illetéki törvények és szabályok teljes gyüjtem. valamint az azokra vonatk. min. rendeletek és a bélyegilletéki betüsoros díjjegyzék." Eddig megjelent 9 füzet, de teljesen is kapható 2 frtért Tűzve, 2 frt 40 krért kötve, Benkő Gyula budapesti kiadónál és minden vidéki könyvárusnál. Ajánljuk ügyvédek, közjegyzők, birák és p. ű, hivatalok figyelmébe, — XJj könyvek. A Franklin-Társulat kiadásában Budapesten, ujabban megjelenlek: Az Olcsó könyvtár. Szerkeszti Gyulai Pál. 182—188-ik füzete. About Edmond A csonka-fülü ember. Regény. Francziáből fordította Fáy J Béla. Fűzve 50 kr. Neményi Ambrus. A franczia forradalom hírlapjai és hírlapírói. Fűzve 80 kr. Tartalom: A színtér. — A komolyak. — A vérszomjasok. — A szatirikusok. — Az elhanyatlás. — Boileau. A költészetről. Tanköltemény négy énekben.' Francziáből fordította Erdélyi János. Második kiadás. Fűzve 80 kr. Két házaspár, Vig/áték három felvonásban. Picard után francziáből ford. Csiky Gergely. Fűzve 20 kr. Dugonics András. Kún László. Szomorú történet négy szakaszban, mely (1794-ben) a magyar játékszínre alkalmaztatott. Második kiadás. Bevezetéssel dr. Heinrich Gusztávtó[. Fűzve 40 kr. Turgenyev Szergéjevics Iván. Egy vadász iratai. Oroszból fordította Csopey László Fűzve 1 frt 20 kr. Theuriet A. Aurelia néni. Regény. Francziáből fordította P, L. Fűzve 60 kr. Orvosi tanácsadó városon és falun. Szerkesztette Przmysl'i dr. Lengyel Dániel, volt honvéd-őrnagy törzsorvos, több tudományos társaság tagja, stb. Második javítva s bővítve átdolgozott kiadás. Ára füzva 1 frt 50 kr. Tartalma: I. Élelrendí szabályok az élet és egészség fenntartására. II. Betegségek és azokban való eljárás. III. Gyógyszerek és azok használata. — Mlixlattató Zsebkönyvtár. Ilyen czimmel Esztergomban Dr. Kőrösy László szerkesztésében és Buzárovits Gusztáv-féle könyvkiadó hivatalban egy igen éleire való füzetes vállalat jelenik meg, melyből, most egyszerre négy füzotet küldtek be hozzánk ismertetés végett. A Tűzetek rövid ismertetése a legkedvezőbb ajánlat is lesz egyúttal. A Mulattató Zsebkönyvtár 25-ik füzete ugyanis Szabó Endre jeles költőnk három eredeti vig beszélyét közli, a 26-ik fűzet Seribe két gemális novelláját hozza Latkóczy Mihály gondos fordításában, a 27—ik és 28-ik kettős füzet pedig Barlhalns egy jó izü humoros elbeszélését adja Egy bukott zenész élete czimmel. A kitűnő vállalat kiadványai füzetenkint csak tizenkél krajezárba kerülnek s igy a hazai intelligensebb szépirodalmi vállalatok között a legolcsóbb. Őszintén ajánljuk olvasóink pártolásába. — Az „Olvasókör*" regényfolyóiral 25-ik füzete megjelent, mely a „Gyémánt 1 francia regény folytatását képezi. — A képes és diszes kiállítású kiadvány havonként 2szer jelenik meg. Előfizetési ára egész évre 6 frt, lélévrc 3 frt, '/,-re 1 frt 50 kr. Ezenkívül az előfizetők külön kedvesményben is részesülnek Mutatványszám ingyen és bérmentve küldetik, ki eziránt a kiadóhivalhoz fordul, mely Budapest Stáczió-utca 81 szám alatt van. Rovatvezető: TIP0LD ÖZSÉB. April S. — 166S. A vasvári mullévi békekötéssel elégületlen magyar főurak a trencsényi Teplilzben értekeilelet tartanak. April 6. — íői8. A magyar szülőktől eredt Oüzer Albert, Németország leghíresebb föstésze, szobrásza, fa- es rézmetszője, vagyis Németország Michel Angeloja, meghal Nürnbergben. Ugyanitt temettetik is el. Ápril 7. — 15W. Sanzio Ráfáél, kitűnő festőművész, meghal Rómában. Ápril 8.— \753. 11. Rákóczy Ferencz erdélyi fejedelemnek halála Rodostóban. (Itt élt elvonultan 1719. évlől kezdve.) r April 9. — 1678. Eben/ried Hannibál, kitűnő érem- és pecsétmetsző, szülelik Slokholmban, Atyja Márton magyar családból származott, ki is a vallási zavarok miatt vándorolt ki Magyarországból. Ápril 10, — 1867. A török ferman szerint Belgrád a szerbeknek átadatik. April 11. — 1799. A Junol tábornok alatti francziák a törököket Názárelh közelében (Palesztinában) megverik. Hivatalos rovat. A vanyolai tüzkárosultak segélyezésére hivatalomhoz ujabban a következőktől érkeztek be készpénzbeli kegyes adományok: 1. Pápa varos polgármesteri hivatalának ujabb küldeménye 2. A „Pápai Casino" ivén ([melyhez járultak: Háczky Sándor 3 ft, Dr. Levatich Kálmán 1 ft, Botka Jenő 1 ft, Puzdor Gyula 2 ft, Baráth Ferencz 1 ft.) 3. A pápavárosi kapitányi hivatal ivén fjnelyhez járultak: Mészáros Károly 50 kr, Németh Imre 1 frt, Bruder József 30 kr, Kiss Mór 30 kr, Véber Dániel 30 kr.) 4. Tapolczafő község gyűjtő ivén 20 ft — k. 5. Szües község gyűjtő ivén 6 ft 62 k. 6. Kup község gyűjtő ivén 5 ft — k. 7. Acsád község gyűjtő ivén 10 ft 50 k. Előző kimutatás szerint 712 ft 78 k. 2 ft 9k. 8 ft — k. 2 ft 40 k. Összesen 767 ft 39 k. Fogadják a kegyes adakozók a segélyzettek nevében kifejezett hálás köszönetem nyilvánítását. Pápán, 1885. ápril hó 4-én. Horváth Lajos szolgabíró. — Pápa város j>olgármesteri hivatalánál a vanyolai és pölöskei tüzkárosultak részére adakoztak : (folyt, és vége) Rosenberger Ábrahám, Horváth Kálmán, N. Teréz, Bíró Károly, K. Németh János 25—25 kr. Bikky Sándor, Takács Antal, Lázár Károly, Rác Fereoc, egy valaki, N. N., Gazdeg János, Simon Julianna, Stern József, Schmidt Károly, K. Gy., Konisz Adolf, Horváth József, Harák János, Peksz Mihály, Sárközy János, Baráth Dániel, Stern Ignácz Lévay Pál, Németh János, if. Vasváry János, Kertész Mihály, Salamon József, Preisach Mór, Reizner Antal, N. N., Krausz Sámuel, Steiner József, Korein N., Klein Adolf, Beck Zsigmond, Krebsz Jakab,„Valter Sándor, Kiss Gyula, Hauck Káralyné, Ungár Sámuel, Keszey János, Kohn Sámuel, Németh József, Bornemissza József, Kasencky Mihályné, Körmendy Antal, Berger Fülöp, Rikóty Károly, Szabó János, Vinkovics Sándor, Tamaaits Józsefné, Schmidt Lipót, Krancsák Józsefné, Geiling János, Gaál János, Moravek János, Horváth Dániel; Vámosy János, Fejes Károly, if. Polgár József, Pomher István, ör. Polgár József, Vida György, Lócy József, N. N., Acs- N., Lázár Ignác, Illés János, Viukler János, Török József, Eisenbeck József, Mész Ferenczné, Mórocz István, Butkovics Ferencné, Takó István, Andrasits Boldizsár, Horváth Mihályné, Udvardy Teréz, Háder Ferenc, Orbán Antal, Tóth József, Nagy Györgyné, N. N., L. L., if. Schlesinger Mór, N. N., Bella János, SchmidhoíFer Antal, Tokay Teréz, Szeberényi Laura, Krcmmer Mihály, Steiner Jakab, Berecky Károlyné, Ballá Jánosne, Zábrák Jánosué , N. N., Légrádi József, Magda Lajosné Freund Hermán, if. Orbán István, Szakács Dániel, Tálos József, Bödők Sámuelné, N. N., N, N., Ano^ ninius, N. N., Salczer Dávid, N. N., Fleischner Vilmos, Spitzer Jakab, N. N.. Hoffner Henrik, Bábics István, Bilicz Dániel, N. N., Schmideg N., Színger Mihály, Hercz Rudolf, Almersdorfer József, Braun Dávidné, Szlukon Antal, GraíF Jánoslié, Feigl Sámuelné, N. N., Goldschmied Ferencz, Lövi Ignácz, radt pénzem, pótolni kellett volna csak lett volna miből.«« ;-»Két év óta azonban már jobban megy dolgom, s tudd meg, hogy egy becsületes katona állja adott szavát és az igaz keresztyén hü marad fogadásához, melyet a szent sakramentomra tett.«« «»Lopez fiam olyan derék ifjúvá fejlődött, hogy büszkén nevezheted őt vödnek, Metelin bátyja hivta meg magához egy időre Vigoba, a hol egyet hajókáz, de levelem érkezése után, nemsokára megjelenik nálad ő is, s átszolgáltat neked 1857 pesót, a számadásokkal együtt, hogy azokból megláthasd, mily lelkiismeretesen osztozkodom veled.«a »s>

Metelin sógortól tudtam meg azt is, hogy Guadalupe milyen csinos hajadonná fejlődött; mert neki vannak jó barátai Segoviában, kik ezt tudatták vele, bizony ezt igen jói esett hallanom, mert ahogy én fogadásunk minden pontját hiven megtartom, kívánom, hogy te is hasonlókép cselekedjél. Ha pedig leányodat vonakodnál a fiamnak adni, jól van! én is megtartom akkor a pénzt, fel levén mentve minden kötelezettség alól hü barátod és bajtársad, CANELO PEPE.«« Az a gondolat, hogy nemsokára 1857 pesó birtokában lehet, a szerződés minden egyéb feltételét feledtette Mateossal; bánta is a gyerekekre vonatkozó igéretét! Hiszen az utóbbi időben nem volt egyéb vágya mint még egyszer bírhatni azokat a szép aranyakat, mélyeket oly könnyelműen át engedett másnak. Hányszor maga elé idézte azt a kimondhatatlan élvezetet, midőn számlálta elé nyereményét: hét csomó csillogó arany halmazt! íme a szép arany most ismét visszakerül! Ha minden adósságát kifizeti is, mégis marad háromszor annyi pénze, mint az a nyeremény volt. Sötét tekintetű szemeiből most ismét barátságos derű sugárzott. Idő kellett hozzá, mig arra a gondolatra jött, hogy bizony a leányának is lehetne ám valami beleszólása a dologba j de most a mint leányára gondolt, nem is igen ütődött meg eljárásán.. Hiszen a leányoknak az a rendeltetésök, hogy férjhez menjenek, a kilátás egy jó házasságra, csak jótékony hatású lehet rá »Bizonyonyosan boldoggá teszem Lut ha tudtára adom a derék Lopezzel leendő egybekelését. Caneló menynyire dicséri leveleiben, s természetesen neki mint apjának csak legjobban kell öt ismerni. Az elválás ugyan nehezére fog esni, de hisz a levélben nincs arról egy szó sem, hogy Lopez ismét viszszamegy Havanába; hát ha tudna is az ember neki itt Segoviában valami állást találni ?« — jó lesz utána nézni! Lu mindig igen jó szófogadó kis leány volt, most sem fog ellenkezni, nem rontja el az én kedvemet, hanem bele nyugszik sorsaba.« Ilyenformán nyugtatta meg magát Mateos. De még sem akarta Luval egyszerre az egész dolgot tudatni, azonban valamit még azon este közölni akart vele. Összeszedte Caneló levelét s lement vele a nagy gesztenyefa alá, hol Lu mint mindenkor — ugy most is dolgozott. Fülöp ez alkalommal is ott állt mellette. Szerencse, hogy a holnapi nappal végeszakad az udvarias építőmester itt tártókodási idejének, az kellene még csak, hogy valaki akadályul szolgáljon az ö terve kivitelének; a két fiatal nem vette észre közeledtét. Fülöp oda hagyva azt a helyet, hol rajzolgatott, Luhoz sietett! De már nem volt szemeiben az a nyugodt kémlő tekintet, mint az első találkozáskor, most visszafojtott izzó láng égett azokban. Lu még mindig dolgozott, noha már alkonyodni kezdett, hiszen megtalálják az ujjak azt a fonást, nem igen kell nézni. »Mar csakugyan abbahagyhatná ám« — szólalt meg Fülöp, — hiszen már fájhatnak is az ujjai az éles szalma hajtogatásától; azután lássa, az én időm is lejár már nemsokára (ez utóbbit oly mesterkéletlenül mondta, mégis szegény kis Lu egész valójában megrendült hallatára) még lent a völgyben nem is voltam, nem volna kedve eljönni velem ?« »Oh apám nem szereti, ha nála nélkül valamerre sétálgatok.« »Termeszetes, hogy nem szeretem« — kiálta közbe Matheos —J> a fiatal nöszemélynek apja mellett a helye, mint a báránykának a pásztor mellett, mert csupán csak az apja tudja, hogy mi van javára. ... El végződött már az önre bizott dolog építőmester úr ?« kérdé aztán Fülöp rajztáblájára tekintve. »Igen én már régen szünetelek, hanem a kisasszony .nem akarja még abba hagyni munkáját.« »Ugy is illik, úgy is illik! — mondogatta az öreg hízelgő hangon, — a női kezeknek mindig foglalkozni kelV mert ha a kezek pihennek a a fej munkálkodik s az olyankor rendcsen mindenféle keveredett gondolatokkal telik meg.o Elhallgatva Lu vállára tette kezét s szó nélkül, de erélyesen útnak indította a leánykát az ajtó felé, egyre jó éjt kívánva az építő mesternek. Lu elborult tekintettel búcsúzott el az ifjútól, de apja akaratának ellene nem 'szegült. »Bosszant, hogy ennek a Curritónak sikerült magát ide befészkelni, lármás fickó, a ki szeretné az urat adni, csak módjában állna,« dünnyögött Mateos, a mint szobájokba értek. »Miert boszant ez téged papám ? látod egész nap dolgozik, azután én irántam oly igen tiszteletteljes. Ha tudnád mi mindent tanultam töle.« » Tanultál? reménylem nem veszed komolyan ?« Egészen közönséges ember ez ! miféle hivatás az, régi épületekben a patkányok és egerek után kergetödzeni, a levegőt mérni, s törött Adzulejók (cserép téglák, melylyel az Arabok lakásuk padlózatát kirakták) bámulásába mélyedni.« «De te csak mulatsz rajta ugy-e Lu?« >Nem, azt nem mondhatom, hogy mulatnék rajta, inkább sokat adok rá, azután meg . .« »Mifele meggondolatlan beszédek ezek már no! •*— szólt az öreg, hatalmas öklével az asztalra csapva. Csak nem akarod el hitetni velem, hogy ez az ember -tán valaki előtted! Majd én tudom hogy ki méltó te hozzád; ez a Fülöp ugyan nem, annyit mondhatok!* Lu megrezzent. Váljon mit akarhat apja ezzel a hirtelen felindulásával ? Ez által még jobban meg akaija neheziteni a Fülöptől való bucsu vételt? mikor anélkül is oly kinos lesz az. De azért ha szive elszorult is csak hallgatott, nem szólt ellene apjának, tapasztalásból tudta, hogy boszusága leggyorsabban csillapul, ha ellentmondás által nem ingereltetik. Midőn Mateos a leányát ily nyugodtan látta maga előtt — noha ajaka körül fájdalmas vonaglás volt észre vehető, — magába szállt s elgondolkozott, miszerint talán még sem volt ez a fellépés alkalmas arra, hogy leányát a Caneló kitűnő fiának meghódítsa. Jó lesz gyöngédebben bánni vele. Szép csendesen közeledett leánya felé, megfogta a kezét s gyöngéden simogatni kezdte. Eme szokatlan gyöngédségre, könyékbe olvadt a szegény leány visszafojtott fájdalma s a könyek végig peregtek két arczán, »Boldogga kell lenned Lu« — kiáltá Mateos oly meggyőződés hangján, mintha Lu boldogságát csakugyan kezei közt tartaná. — » Rövid időn nagyon boldoggá kell lenned gyermekem!« s áldólag tette kezét Lu fejére, Lu apja keze után nyúlva megcsókolta azt, dekönyei a mellett nem szűntek meg folyni. A sok pénzre való kilátás, mely Mateos lelki szemei előtt lebegett, volt a valódi oka, hogy oly hirtelen gyöngéddé vált — heves felindulásából. »En javadat akarom« — monda, igazolni akarva elébbi szigorúságát, — ez az előkelő építőmester bizony soha sem gondol arra, hogy a kastélyfelügyelö leányát elvegye. Azután téged bolonddá tenni, elvenni a kedvedet másoktól ?! nem, az nem fog neki sikerülni, a mig Mateos szemei az ö egyetlen Guadalupeja fölött örködnek!« A kiszolgált, hadfi, még sohasem érezte magát méltósága ily magaslatán, rhint most az elmondott bölcselkedéstől, hanem hát azért a leánya szivében duló keserv nem mult ám el. (Vége köy.)