Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-02-22

A nyugati államokba és területekre, évenként igen tekintélyes számú bevándorlók érkeznek, kik az idegen földesurakkal, még Európából való elutazásuk előtt kötött szerződések alapján vállalkoztak azok bérlóik vagy pásztoraik lenni. Európai tőkepénzesek a meggazdagodási vágy és vállalkozási szellem által ösztönöztetve óriás tókéket, szám szerint mintegy 1000 milliót, fektettek be itt vasúti részvényekbe és földbirtokokba, melyek valószínűleg és nemsokára végleg ezen idegen tőkések tulajdonaivá lesznek. Kétségtelen tehát, hogy, ha már az idegenek által eddig is megszerzett nemzeti vagyon, az anyaállamra nézve káros befolyású, a törvényhozás feladata ezen terjeszkedés elé gátat vetni, mert az idegenek ezen terjeszkedése, midőn mértföldnyi területeket hódítanak meg s abból méneseik és gulyáik számára legelöket csinálnak, kétessé teszi a benszülöttek lételét is.« A javaslat tehát a Monroe-féle theoriának, a magán birtokra való kiterjesztését tűzte ki feladatául. Azon idö, melyben Amerika földjei csak vadászterületekre, vagy legfelebb favágásra használtattak, s melyben mint uratlan jószág tekintetett, rég elmúlt és olyan arányban, a minőben a földmivelési ág fontossága kezd kidomborodni, szükségessé válik a földbirtokos osztály jogainak szabályozása is. Azon elméletet fogadva cl alapul, hogy szilárd állami élet csak ott fejlődhetik, hol tekintélyes földmivelő osztály van, természetes, hogy Észak-Amerika törvényhozása, hol a földmivelő osztály csak most szerveztetik, törekvését oda irányitja, hogy a földbirtok nem pusztán mint üzérkedési tárgy tekintessék, hanem oly alap, melyen ama, az állami "élet egyik főtényezöje, a földmives osztály,, fejlődjék s épen ezért, noha üdvözli is az idegen tőkék bevándorlását és szivesen nyit kaput az idegen munkaerőnek is, oly állami intézkedések megtételét látja szükségesnek, melyek meggátolják azt, hogy idegen tőkések vásárolván meg a legjobb földbirtokokat, útját vágják á földmivelő osztály fejlődésének. A földbirtokban elhelyezett töke az ö nyereségét, újra eladásból akarja kivenni s igy a öldbirtok idegen tökének akként ad nyereséget, hogy abba még ekét sem akasztottak, mig ha a vételi jog korlátozva lesz, s az idegen töke mégis ebből akar gyümölcsöt szedni, kénytelen lesz a földet mivelni s az által ezreknek és ezreknek keresetet nyújtani. Az elmondott s törvényhozásilag kezdeményezett amerikai agrár mozgalommal kapcsolatban felemiitjük még az aratási eredmény és a termények árának összehasonlító statisztikáját. Az amerikai statisztikai hivatal által kiadott számadatok az 1884. évi aratási eredményről, teljes világításba helyezik mind ama mozzanatokat, melyek az európai földtermelésre nyomasztólag hatottak. Ezek szerint ugy a bevetett területek növekedése, mint a termelés összege és a terményárak hanyatlása még koránt sem érték el a végpontot. A két utolsó év statisztikája e tekintetben következő adatokat szolgáltat: Bevetett terület Eredmény Az anlis éri • ere mill.busch. mii!, doli.ban 1883 1884 1883. 1884 1883 1884 Teng. 68.301,88969,682,780 1551.0 17957 65

8 °40 Buza 36.455,593 39475.885 421.1 512.8384331 Zab 20.324,96221.300,917 571.3 583.6187162 Első pillanatra kitűnik tehát, hogy e három fötermelési, cs az amerikai versenyt fontossá tevő czikk (gabona és árpa a belfogyasztást is alig T Á B_C Z A. DALOK. 1. Mig tört szivem utolsót dobbanik: Érted dobog, teérted egyedül; Ha a halál lezárja ajkaim: Vég sóhajomba szép neved vegyül. Ha álmodom, felöled álmodom A hosszú néma siri éjen át, S te léssz első szavam, ha majd az angyal Megfújja az ébresztő harsonát. II. Nem koldulok semmit se többé, Bánom, hogy egyszer kértelek, Kis ajkad gúnyos kaczajának Minek tenném ki'lelkemet ?! t Áldozatul lett víve hozzád Minden érzés, és gondolat . . . De lelkem büszkesége nem lesz Hiúságodnak áldozat. III. CHeiue.) Ha két szemedbe néznék hosszan: Fájdalmam s búm elszállna gyorsan; Ha csókot hintnék piczi szádra: Meggyógyulnék tüstént utána. Hó kebleden ha megnyugodnám: Azt hinném, hogy a meny hajol rám; S „téged szeretlek'

4 igy ha szólnál: Zokogva sirnék lábaidnál. . kielégítő mennyiségben terem) ugy a bevetett területet, mint az össztermelést illetőleg 1884-ben az előző évivel szemben növekedett, holott ezek értéke, dacára a tömeg nagyobbodásnak, érték tekintetében tekintélyesen hanyatlottak. Egyetlen egy előző esztendőben sem termett annyi tengeri, mint i884*ben és mégis az úgynevezett farm érték, mely a hivatalos becsléseknek képezi alapját, s mely érték 1883-ban buschelenként 42 cent volt, 1884-ben 35.8 centre sülyedt ugy, hogy 244 millió buschellel (85 millió hektoliter) gazdagabb aratás 18 millió dollárral ért kevesebbet, mint az előző évi. Hasonlóan áll a dolog a búzával is. Itt is, ugy a kedvező időjárás, mint a bevetett területek nagysága és az elért aratási eredmény tekintetében, az 1884-ik év mutatja a legkedvezőbb számokat. Magában az Egyesült Államokban 512.8 milló buschel vagy 180 millió hektoliter buza termett, mig a föld összes államainak búzatermését összesen 811 millió hektoliterre teszik. Mint tudjuk, épen a buza' ára az, mely az utolsó évben feltünöleg hanyatlott s legalsóbb fokát érte el; a fármérték buschelenként 91 centről, a hol 1883 decemberben állott, 1884 deczemberig 65 centre esett le, tehát sokkal nagyobb volt itt a hanyatlás, mint a tengerinél. Illetékes körök mondják, hogy ily csekély ár még soha nem volt jegyezve, s hogy tökéletesen túltermelési viszonyok közé jutottak, s miután dacára az össztermelés és a területi termelés nagyobbodásának előállt eme ársülyedés, ez okvetlen a búzatermő terület redukálását és a természetes termelési viszonyok újra életbeléptetését teszi szükségessé. A sokkal csekélyebb jelentőségű zabtcrmelésnél is ezen jelenségek mutatkoznak; az 1883. évi, 33 centet tevő farmérték itt is 1884-ben 28 centre sülyedt alá, anélkül azonban, hogy e termelési ágnál ugyanazon aggodalmak kisértenének, mint a búzatermelésnél. Levelezés. Dereske, febr. 21. 1885. Tisztelt Szerkesztőség! Folyó hó 15-én megható ünnepélynek volt színhelye a nyárádi plébániához tartozó kis-dercskei kath. hitközség. A több év óta romban heverő kath. templom újra felépítve és díszesen felszerelve e napon lön ünnepélyesen felavatva és magasztos rendeltetésének átadva. A felszentelési szertartást föt. Aszner János egyházkerületi esperes több lelkész segédlete mellett gyönyörű verőfényes időben végezte; mintha Isten fénylő napja Isten házának megdicsőitésében szinte kiakarta volna venni a maga részét. A szentclési tény befejezése után a felszentelő gyönyörű ékesszólással ecsetelte a templomok fenséges rendeltetését, a templomban látható egyes tárgyaknak magasztos jelentőségét. A szivet önkénytelenül bizonyos vallási ihlettség szállta meg; s a látottak és hallottak közvetlen behatása alatt érdekhajhászó korunk sivár pusztaságában mintegy enyhitö, üditö oázban képzelte magát a minden eszményi, minden fensőbb szellemi élvezete iránt még egészen el nem fásult kedély! Valóban a hol Istennek emelnek hajlékot, ott a dynamitozók és anarchistáknak még nem jön el az ideje. íme az útmutatás, hogy az jövőben se jöhessen el! JKZ UTOLSÓ BÁL, — Növel lelte. — — Irta: KACZIÁNY GÉZA. — — Emília! azt mondom neked, hogy ez az utolsó farsang, amelyiken még valahogy átúszunk. Tudod, hogy állunk: ez a ház el van zálogosítva, fölülfoglalva, a szegény apád penziója,— elég nyomorúságos ötszáz forjnt mindössze! — annyira leterhelve adósságainkkal, hogy százat sem kapunk belőle, s ez évről-évre igy megy, még mindig a nyakamon vagy. Azt mondom, hogy ezen a farsangon férjet fogj magadnak, akárhonnan szerzed is, vagy pedig koldulni megyünk mind a ketten. A leányka, kihez a pergő nyelvű, jó negyvenes sovány asszonyság szólott, az ablaknál csi%

nált virágokat varrogatott egy rózsaszínű tárlatán ruhára. E szavakra azonban letette munkáját s anyjára nézett. Olajbarna szemeibe könyek gyűltek e durva kifakadásra, pedig hozzá lehetett szokva, mert szelíden válaszolt: — Édes anyám, tavaly is kértem már, hogy ne menjünk több bálba, hisz szégyenlem magam szinte, hogy már hat farsangon írnak ki a lapba örökké. Érzem, hogy a ki meglát a bálban, gúnyosan mosolyogva kérdi, hogy mit keres még itt ez a vén leány? — Vén leány? — pattant föl a mama, — miféle beszéd. Huszonkét éves vagy mindössze, Korláty Anikó huszonhét, mégis báloz, Sárgay Tini harmincas, mégis, fogadok, ott ugrál ma este megint az apró diákokkal . . . — Igen, de én már tizenhárom éves koromban kezdtem farsangolni s azóta mindig ott vagyok. Édes anyám, nagyon szépen kérem, ne menjünk el ma a korcsolya-bálra. Az egyházi ünnepély befejezése után t. Hermán János ur vendégszerető házánál kedélyes lakomára gyűlt össze a megjelent intelligentia. Az ebéd vége felé — ősi szokás szerint — egyik áldomás a másikat érte. A helybeli plébános sorban éltette mindazokat, kik a diszes kis templom felépítéséhez akár anyagi segélylyeí járultak, akár pedig munkásságuk és fáradozásuk által szereztek érdemet. Első sorban éltette az apostoli királyt, nem csak azért, mert a legelső magyar ember a Király; hanem mert a legelső ott is, hol nyomorsajtolta könyek felszáritásáról, hol a szükség enyhítéséről s különösen a legelső, hol Isten dicsőségének, Isten ügyének, a vallásosságnak, előmozdításáról van szó. Kiemelte', hogy felséges urunk fejedelmi kegye által vált csak lehetővé a temploo» felépítése is. Éltette a megye föpásztorát, és a győri püspök ö nagyméltóságát, kik adományikkal támogatták a templomépítés ügyét. Éltette gróf Esterházy Móricz cs. kir. kamarás ő méltóságát, ki a szükségelt épület anyag legnagyobb részét tetemes árleengedéssel volt kegyes adományozni, gróf Batthyányné és Wallisné ö méltóságaikat, kik a jótevők sorában szinte diszes helyet foglalnak el. Szóval a vallásos buzgalom és kegyelet, a hit és jótékonyság szelleme ült e mai napon Dereskén diadal ünnepet, mely kedves emlékű leend mindazok előtt, kik abban résztvenni szerencsések voltak. Adja Isten, hogy a vallásos épület széles e hazában mindenfelé ily meghatóan nyilvánuljon! akkor nem lesz okunk'panaszolkodni az erkölcsök elvadulásáról; s nem lesz okunk félteni a nemzet jövőjét a nihilisták térfoglalásától! Qui habet aures, audiendi, audito ! x. y. MPTM. ' Rovatvfixető: TIPOLD ÖZSÉB. Február 22. — 1558, A céheknek Marcell kíván által támasztott lázadása Parisban, mely alkalommal Lajos trónörökös vörös sapkát tesz föl, mint ezt XVI. Lajos franczia király 1792. június 20-án ismétli. Február 25. — \84!). fícm honvéd tábornok a Húrban alatti császáiiákat Jaádnál (Erdélyben) megveri. Február 24, — Ar. uz e. 509. A Tarquiniusok Hóméból elűzetnek, mire a királyság megszűnik s a consuli hivatal behozalik. 15S6. 11. {Kis) Károly királyunk visegrádi bör tönében megfojtatik. Február 25. — 1849. Egy minden megbízás nélküli oláh követség az Olmülzbcn székelő császári kormánytól az oláliság nevében „Nemzeti önállóságot és külön teriilelet" kér. Február 16. — 1802. Hugo Viktor hires drámai és lantos költő születése Desanrionban.. Február 27. — Ar. ss, e. 485. Xerxes perzsa király óriási seregét Görögország ellen menvén, a Hellesponton átvezeti. Február 2%. 1783. Hora és Kloska oláh lázadó főnökök és 11 más főcinkos kerékbe töretnek. KÜLÖNFÉLÉK. — Városi közgyűlés. A tegnap tartott városi közgyűlésen, az Anna-kápolna melletti fecskendöszin átalakítására vonatkozó indítvány tárgyaltatván, — mellőztetett. A fecskendöszin fentartása és a többi részeknek árlejtés utján leendő bérbeadása határoztatott el. A városi volt laktanya épületének bérházzá leendő átalakítására vonatkozó indítvány, miután a képviselők a törvény rendelte számban nem voltak jelen, — nem tárgyaltatott. — A vágóhidi kölcsönnek, a a befolyt jövedelmekből történt törlesztése, úgy Deutsch Dávid bolt bérleti szerződésének meghosszabbítása tudomásul vétetvén, ezután a marhavásártéren leendő lókorlátok felállítása véte— Megbolondultál? kérdé anyja csodálkozva. A virágok megvannak, a ruhád meg van igazítva, az atlasz cipőd kitisztítva benzinnel, — még most is elfut a méreg, ha arra az ügyetlen hórihorgas Felkay Bencére gondolok, a ki a petroleumos lámpát rádöntötte, s még jó képet kellett csinálnom hozzá, pedig majd megpukkadtam mérgemben. Hej, ha tudtam volna, hogy Préda Gizellát veszi el s nem téged, ki is fizettem volna akkor aprópénzzel .... — Édes jó anyácskám, — szólt ismét esdekelve a leányka, — tegye meg a kedvemért, ne menjünk ma el a bálba. Nekem úgyse mulatság — No talán nekem az? Hát nem te érted teszem ? Ott ülni egész áldott este, beszélgetni a többi asszonynyal, avval az ostoba Würfelnével, mosolyogni Killeynére, kit utálok, látni azt a sok hitvány embert, akiket mind gyűlölök, mert mind udvarlód volt, de mind mást vett el, látni hogy lánypajtásaid már mind asszonyok, az a liba fruzsina, kinél cipődnek több esze van, az a hosszú fogú Sarolta, kinél a nagyanyám hetven éves korában is szebb volt, — s csak te nem kapsz férjet, aki szemreföre akármelyik mostaninál különb vagy, akit a lap mindig mint bálkirálynét emleget. Én nem tudom, mi lehet az oka, az embereknek nincs szemük vagy nincs Ízlésük, — mert hisz azt más nem tudja rajtunk kívül, hogy csak színleg vagyunk jómódúak, akárhányszor vendégünk volt, teremtettem olyan uzsonnát, hogy hírét vihették az egész városban. — Ne menjünk ma bálba, édes jó anyám,— kérte újra a leányka és; szemei újra megteltek könynyel. S á jó asszonyság összecsapta kezét felháborodásában. Emília nem akar a mai bálba eljőni, mikor már minden költség megtéve rá, — tett tárgyalás alá, mely egyhangúlag elfogadtatott. A vasúti kölcsön tárgyában, a különböző pénzintézetektől beérkezett ajánlatok felolvastatván, azok a pénzügyi bizottságnak adattak kivéleményezés végett. Egyúttal a veszprémi'takarékpénztár is ajánlattétel végett felkéretni határoztatott. Az utcakövezési előirányzat jóváhagyás végett az illetékes helyre felterjesztetni rendeltetett. Herczl Franciskának felebbezése elvettetett. Faiskola és a kifüggesztett megoltalmazására vonatkozó szabályrendeleti tervezetek csekély módosítások után a jegyzői hivatalban 30 napig kitétetni rendeltettek. Tárgyaltatott végül Csögle község kérvénye, vásárengedélyezés tárgyában. A képviselőtestület névszerinti szavazással szótöbbséggel a kért beleegyezést megtagadta. — Jókai Mór, hazánk ünnepelt írója e hó 19-én töltötte be 60-ik évét. — Társulatok , magánosok, küldöttségek tisztelegtek nála s mondták el szivböl eredő azon óhajukat, hogy a magyar irodalom s nemzet javára .még sok éven keresztül dolgozhassák fáradhatlanul. — Lapunk is osztozik a nemzet közörömében, melyet ez a nagy költő 61-ik születés napjának megérése fölött érez, de osztozik a nemzet közóhajában is, hogy azt a ki a magyar névnek; a külföld előtt oly nagy becsületet vivott ki, sokáig tartsa meg számunkra a magyarok Istene! — Mult számunkban Ihász Imre úrnak bekövetkezett halálát közöltük e lapok hirrovatában. Mig egyrészt örömmel konstatálhatjuk, hogy a táviratilag hozzánk érkezett halálhír alaptalan és csupán a táviratozónak téves informálása folytán jutott el e lapok hasábjaira, — másrészt félünk, hogy mire e sorok napvilágot látnak, a kedves Imre bácsinak valóban bekövetkezett halálhírét fogja meghozni a távíró. — A harmadik gyógytár mult csütörtökön nyittatott meg és adatott át a szabályszerű vizsgálat megejtése után a közönségnek. A gyógyszertári helyiség igen diszes és bármely fővárosnak is díszére szolgálhatna. Nem hagyhatjuk említés nélkül a gyógytári állványokat sem, annálisinkább, mert azokat Valter Sándor helybeli iparos készitette, kinek az úgy csinossága, célszerűsége, valamint tökéletességénél fogva, becsületére válik, Valter megmutatta ezzel, hogy ha diszes bútordarabokra van szükségünk nem kell mindjárt Bécsbe mennünk azokért, hanem el tudják azt készíteni ide haza is, azzal a különbséggel, hogy a hazai iparcikkek sokkal tartósabbak, mint a külföldiek és csin úgy izlés dolgában semmivel sem állnak hátrább amazoknál. — A »pápai keresk. ifjúság önképzőköre« könyvtára javára f. évi március hó 7-én a Griffben zárt-körű tánczestélyt rendez. A bálbizottság következőleg alakult: Dr. Hirsch Vilmos elnök, Laufer Lajos jegyző, Schlesinger Ferencz pénztáros, Kohn Miksa ellenőr, Dr. Koritschoner Lipót,Dr. Rechnitz Ede, Dr. Kövi József, Dr Steinberger Lipót, Wittmann Ignácz, Lázár Ádám, Fellner Simon, Guth Károly, Stark Lajos bizottsági tagok. Mint halljuk a bál iránt nagy érdeklődés mutatkozik s azoknak, kik még az idén nem báloztak, jó alkalmat fog nyújtani a mulatásra. — A kapitányi hivatal elrendelte, hogy az Annatéren labdázni nem szabad, mert az ott lakó háztulajdonosok nem győzik a sok bedobott ablaküvegeket csináltatni. Egy ilyen labdázó gyermeksereget hajtott szét mult pénteken egy rendőr, s mivel azok távozni nem akartak, ha még oly áldozatok árán is, s mikor most vagy soha* csíphet föl férjet, miután a legtöbb itt hagyta a faképnél.. Elszörnyüdésének bizonyára hevesebb tanujeleit adta volna, ha az ajtón nem kopognak, s egy bodros, szőke, gyerekes fej be nem tolul azon, affektált orrhangon kérdezve: — Szabad-e nagysácskám? — Oh, édes Érseky úr, hogy ne volna szabad, tessék, tessék! —• s Garathyné a következő pillanatban a legnyájasabb, legédesebb mosolylyal hívogatta be az éretlen ifjú embert, ki bár most még csak nyolcadik osztályos, de négy öt év múlva már házasulandó lehet. Emília ügyesen rejté el könyeit egy közönyös mosoly alá. — D- ága nagysácskám, csak nem maga disziti a ma estére szánt s bizonyára elragadóan kecses öltönyét? — kérdé Érseky ur, amint a lány letette munkáját. — Oh, isten ments, mit gondol édes Érseky ur? válaszolt a lány helyett anyja. Most kaptuk épen Budapestről, tegnap már sürgönyöztünk is érte, mert aggódtunk, hogy nem érkezik meg pontosan. Pedig akkor az ön második négyesével mi lett volna, úgy-e? — A szerelmesek négyese, úgy-e nagysácskám — azt szokás mondani? — kérdé az ifjú. Emilia azonban nem válaszolt, — No de hát a nagy sietségben keresztbe varrták rá a virágdíszt, — folytatá a mama. Képzelheti, hogy haragudtam, mikor megláttuk, Emilia sirt is, szegény édes gyermekem, — s a mama megcirógatta lánya arczát. — Valóban, mintha szemének ragyogó csillagait némi ború is környezte volna, — monda az ifjú, s látszott rajta, hogy meg van, elégedve ezzel a mondásával.