Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-12-20

jVlogj ele ixilc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint' rendkívüli számok is adatna: ki. Bémtenicilen levelek, csak isvtcrt kezektől fogadtatnak el. Kéziratuk • vem adatnak vissza. A lapnak szánt köz-lem éni/ek n lap SZERK hiva!ald ba (Ó - k o 11éy i u tn ép U t c !) küldendők. Pápa város hatóságának éstöbb pápai, spápavi Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajczár. A dij előre fizete?idő. Bélyegdíj'mindig külön száenittatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (ref.főiskola ny omdáj a) küldendők. étnek hivatalos közlönye. a miveltolcsóbbat PAPA, 1885. dec. 19. Budapest nagynevű történetírója Salamon Ferencz még most is felsóhajthat egy-egy állandó színház épülésének hírénél, hogy e városok, melyek a közmivelödés egyik intézetére annyit áldoznak, még, mindig nem állítanak fel közkönyvtárakat! Sajátságos is, hogy még ségi utak-módok közül is az kevésbé karolják fel, mint a költségest. Épen úgy tesz a mi népkönyvtári olvasó közönségünk is, mig csalogatás céljából ingyen osztottuk ki az olvasni valókat, jóformán senki sem használta a könyvtárt, most. mióta minden egyes könyvért minden hétre 1 krt kívánunk tőlük, vasárnapokon 1—2-óráig csakhogy szét nem szednek az olvasnivalóért, a könyveket meg valóban szétszedik. Az ujjainkon számlálhatnék el azon néhány várost, hol városi könyvtár áll a közönség rendelkezésére, mig állandó színházzal biró városaink száma jóval nagj^obb. Pedig sokkal kevesebb áldozatába kerül a közönségnek az Önmivelés e fajta előmozdítása, mint a színházba járás. Hogy azonban előbb-utóbb bekövetkezik a felekezeti és egyesületi határok körén túl terjeszkedő városi közkönyvtárak felállításának szüksége, azt mi sem bizonyítja inkább, mint azon körülmény, hogy 365 műből álló népkönyvtárunkban e vége felé közeledő évben harmadfél ezer könyvkölcsönzés történt. Az ismeretterjesztő egyesület, mely társulat e könyvtárt felállította, gondozza és gyarapítja, egy oly közhasznú munkásságot fejtett ki e könyvtár által, hogy már maga e könyvtár fentartása megadja e társulat létjogát. Felolvasásaink, miket az egyesület rendezett, zátonyra jutottak, nem vádoljuk miatta sem a felolvasókat, sem a fel nem olvasókat, sem a közönséget, mert a divat még a politikában is hatalom, a társadalmi téren még épen nagyhatalom. Azonban élénk munkásságot fejt ki az ismeretterjesztő egyesület választmánya, e hó folyamán alapszabályait átalakitá, s a kor ujabb eszméin alapuló tervezetet dolgozott ki, s azt az ezen év utolsó vasárnapján egybehívandó közgyűlés elé terjeszti, mely átalakított alapszabályok nyomán még a culturális törekvéseket feleslegesnek tartó divatot is megfelelő mederbe fogja terelni. A tervek, előmunkálatok vázolásával nem fáraszthatom az olvasó figyelmét, de hogy a jövő évtől kezdve ezen culturális egyesületünk iránt élénkebb részvét keletkezik, arra az ország szerte megindult közmivelődési mozgalom nyújt reményt. Éppen e mozgalalaknak megfelelőleg, szükséges az ismeretterjesztő egyesületnek alapszabályait átalakítania, s ebben a népkönyvtár tovább fejlesztése, ápolása, az egyesület egyik fő munkaterét fogja képezi. Az olvasóközönség által ez évben kikölcsönzött könyveknek harmadfél ezerre nevekedett száma annál nagyobb örömet okozott az ismeretterjesztő egyesület választmányának, mivel e könyvtár olvasóit csakis azok képezik, kiknek anyagi helyzetük nem engedi, hogy az egyes társulatok tagsági díjjal járó könyvtárát használhassák. A korábbi években a könyvtár használatában még részt vett tanuló ifjúság az olvasó nép számának szaporodása folytán most már második éve ki van zárva a népkönyvtár használati jogától. Az iparos és földmives osztály által kivett könyvekért fizetett heti egy krajczár, ez évben már eddig 25 frtot eredményezett. Az olvasóközönség gyarapodása feletti örömét a választmány e lapok utján adja tudtára azoknak, kik a közgyűlésen ugyan meg nem jelentek, de könyv- és tagsági dij adományaikkal a népkönyvtárt ez évben is támogatni szíveskedtek. S midőn általános a panasz, hogy népünk a lelket testet ölő pálinka boltokat özönli el, jól esik e hanyatló év végével e képen beszámolnunk, hog}^ az ismeretterjesztő társulat népkönyvtára által alkalmát adott népünk önmivelésére szellemi munkásságára, de minden szónál világosabban beszélnek a számok, melyek szerint a 365 műből álló népkönyvtárból ez évben harmadfél ezer kikölcsönzés történt. Felhívás Veszprémmegye községeihez s állattenyésztőihez. Az évenként rrtegejtetni szokott tenyészbika vásárlások s kiosztások körül követett rendszer szarvasmarha tenyésztésünk fejlesztésére már eddig is megfelelőnek bizonyulván, nemcsak ezen szempontból, de megyei állattenyésztési szabályrendeleteink alapján is, a megye területére szükséglendö tenyészbikák a jövő tavasz folyamán az eddiginél még nagyobb s tökéletesebb számban fognak megvásároltatni s szétosztatni. A bevásárlások elsőbb sorban a megye területén is fognak eszközöltetni és pedig tiszta magyar, továbbá a nyugati fajtákból berni, sziementhali, kuhlandi, pinzgaui, möllthali, allgaui (és egyéb borzderes) tenyészbikák és pedig a magyar fajtákból 2'/

3

—3 és a nyugati fajtákból az l '/,—2 évesek, ezeknél idősebbek megvásároltatni, esetleg kiosztatni nem fognak. Felhívjuk és kérjük ennél fogva megyénk mindazon állattenyésztőit s gazdáit, kik a fennebb elősorolt fajú, tenyésztésre feltétlenül alkalmas, tenyészbikákkal rendelkeznek s azt rendelkezésre, illetőleg eladásra bocsájtani hajlandók, hogy a faj, kor és az eladási ár tüzetes megjelelésével ajánlataikat legkésőbb 1886 január hó 15-ig Veszprémbe, a gazdasági egyesület titkári hivatalahoz adják be. Állattenyésztési szabályrendeleteinknek a jövő évben leendő általános és szigorú alkalmaztatásával pedig figyelmeztetjük s hasonlóul felhiyjuk Veszprém megye mindazon községeit, melyek a szabályrendeletben előirt alkalmas tenyész bikákkal nem rendelkeznek, hogy szükségleteiket, megjelelve a tenyészbika faját, esetleg a szükséglendö darabok számát, hasonlóul 1886. január hó 15-ig egyesületünk titkári hivataláná? Veszprémbe annyival inkább bejelentsék, hogy a megye területére szükséglendö mennyisé.? beszerezhetése iránt az intézkedések kellő időben megejthetök lehessenek. Veszprémben 1885. december hóban. A gazd. egyesület elnöksége. Megyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága f. hó 7-én és a következő napokon rendes közgyűlést tartott Esterházy Móricz gróf főispán és később Véghely Dezső kir. tanácsos alispán elnöklete alatt. A megyebizottsági tagok nagy számban voltak jelen, kivált a közgyűlés első napján. Esterházy Móricz gróf főispán, az ülést megnyitván, bejelenti, hogy a f. hó 5-én megtartott számonkérö széki ülésen ugy ö, mint a számonkérö szék tagjai meggyőződtek arról, hogy a megyei tisztikar tagjai hivatalos kötelességüknek eleget tenni lelkiismeretesen törekedtek s hogy az egyes hivataloknál számbavehetö hátralék nincs. Olvastatott Bezerédj Viktor dr. országgyűlési képviselőnek a megyei első aljegyzői állásról 1885. évi szeptember hó 30-án kelt lemondása. A lemondás elfogadtatván, Véghely Dezső alispán indítványára Bezerédj Viktor dr. országyülési képviselőnek Veszprém vármegye szolgálatában kifejtett buzgó tevékenységeért jegyzőkönyvi elismerés szavaztatott. Mire Bezerédj a következő beszédet monda: Méltóságos Főispán Ur! Mélyen tisztelt közgyűlés 1 Megható érzéssel fogadom a tekintetes törvényhatósági bizottságnak a jelen atkalomból, midőn e nemes megyében viselt tisztviselői állásomról való lemondásom tárgyaltatott — fényesen nyilvánult kitüntését. Nyugodt önérzettel tekinthetek vissza lefolyt pályámra, mert 5 évi hivatalos működésem tartama alatt föczélként lebegett folyton előttem, hogy vármegyém érdekeit hűséggel és teljes odaadással szolgáljam. S ha sikerült az álTARCZA. BALATONI SAJKÁS DAL. Balatonon megy egy sajka Szőke fürtű lány ül rajta, — A viz közepén Egy sajkás legény Csolnakával vár reája, S fájó szívvel nézem én. En is sajkás legény vagyok, Sokszor ringattak a habok Habpárnák ölén Szenderegtem én — Szőke fürtű halászleány Üdvöt adó kebelén. Zápor hull a Balatonra, Köny gördül a két arcomra, Mert kit szivem várt — Más hajóra szállt .... Eltem, zajló tengerére Ez borított fellegárt. Tihany felöl szélvész támad, Felém hajtja a hullámot Ti is fellegek Jól befedjetek — — Hogy ne lássa az a hűtlen A kiért ugy -szenvedek. „Egy párisi 11 ő gyermekkorából", Madame Daudet utáíi a/- eredetiből Andié Gyuláué. Az ünnepek. Mi sem édesebb a hagyományokkal biró csaladok sarjainak boldog gyermekkoránál, a hol á fiatal anyák gondosan eltett fejkotőcskéje már kissé megsárgult csipkével a legutolsó jövevények rózsás arcát fogja körül, ahol harminc évig laknak ugyanazon házakban, megülve ott minden ünnepet és megtartva minden barátot. Az ünnepek! Kissé homályos emlékezetem mélyén megmaradnak ezek az öröm és pihenés napjai ama ragyogó ünnepiességükben, melyet az összegyűlt család, a diszes öltözetek és a virágokkal elhalmozott asztal kölcsönöz nekik. Azt hiszem egész életemben fogom szeretni a vasárnapot mert gyermekkorom sok örömét köszönhetem neki. Ezen időben a hét többi napjait egy keserű gyümölcsökkel megrakott fának képzeltem, az elfoglalt apa, a munkás anya, az én sok elkészítendő feladatom, annyiféle tanulni valóm ! Át kellett tanulmányozni parányi értelmiségem számára még oly nehéz és egy egyenruha komolyságával biró iskolai füzeteimet. A vasárnap mint egy ragyogó világosság és nagyszerű reménység sugárzott ezen apró fekete bajok között örömei és meglepetéseivel, melyeket számomra hozand. Örvendezésem fokozására odáig mentem hogy elképzeltem mások vasárnapjait. Igy a munkás gyermekek tiszta fehérneműje, kimosdott üde alakjaik, ép ugy felélénkülve az örömtől mitit az enyém, az ö ünnepjük legkedvesebb hirdetésének tetszettek előttem. Még ma is, karácsonynapja megdobogtatja szivemet. Mindig élvezet fog el, ha böjti'kalácsot eszem és egy vastag csomóba egyesitettem a puszpáng zöld galyjait az első jácintokkal, melyeket azokban a kézi kocsikban hordoznak. Egy lenditéssel a téli esőtől még nedves járdákon gördül végig ez a bájos kiállítása a friss színeknek és az illatos, harmatos virágoknak. Oly kedves látvány márciusban. Számomra mindeme gyermek-babona, az az időszak midőn a való élet a tündérmesékkel vegyül össze, egy télen a Szajna ködjétől komor, vén, fekete házba tartozik. A nagyon magas ablakok zöld redőnyeikkel a kovácsolt vasból készült megfeketedett erkélyek, a hidegtől didergő apro szobrokkal ékített, fekete márvány táblákkal ellátott , — melyekre latin szók voltak vésve, -j— emlékköre néztek. A kis .udvar feletti tetőkön a régi szökőkúton, a szobrok ujjain, az ódon lakhely csendje által odacsalogatott, szabadságuknak örvendő verebek repdestek a néha-néha rézsútosan beeső napsugárban Szomorú kinézésű ház Jehetett, de nekem paradicsomnak tűnt fel. El voltam mindannak a régiségétől ami körülvett, ragadtatva; a nagy könyvtárak zöld selyemmel elfüggönyözve, az iroda komoly szine, hosszú munkálatok és fáradt szemek számára készítve; a császárság korabeli óra és a falon függő képek között egy kis hajporos Diana, a félholddal mint egy báli fejékkel homlokán egészen fiatal, de ókori kinézéséve! egy nagyanya megifjodott mosolyának tetszett nekem. Mindez a legkisebb zugigmegmaradt emlékezetemben, magasztossá téve a hideg) utca csendje és ezen öreg emberek lakta hely álomszerű nyugalmassága által. Ezen csendes házban, hol kis lábaink neszét elfojták a meleg szőnyegek, az ünnepnapok oly gyönyör teljesek és ragyogók voltak, mit azóta soha sehol nem találtam. Szemeimet behunyva még mindig magam előtt látom a hosszú asztalt, a mint körülvették, a gyermekek mind együtt a végén; a legkisebbek nagyszüleikkel, hasonló világos szinü szalagokkal a fürtözött kis fejeken, mint a nagyanyák magas bodru fökötöin. Ha jól emlékszem itt megvolt az ünnep valódi kedvessége és vidámsága. Egy része a megmeghivottaknak talán más egyébre gondolt, de az asztal ama sarkán nem völt többé elfogultság, vagy még nem volt. Soha se láttam a gyermekek bohó kacagását jobban élvezni és megérteni mint az öreg emberek által. Mindenben örömünk telt, a világló tüz, a magas lámpák, a fénylő abrosz, melyen a beleszőtt virágok a valódiak élénkségével és hűségével bírtak a zöld moha közül kimosolygó almák és a mi kis alakjaink visszasugározva a tükör és a csillogó ezüstről. A lefekvés idejét rég elütötte már a vén órán, és nevetésünk halkabbá vált. Mintha felhő borult volna az asztal fölé, hol a csemege kínálgatta magát élénk szinü süteményei és cukor galambjaival. A kis szemeket ujjacskáikkal dörzsölve, hogy jobban lássanak, tágra nyitva, elbágyasztva, a lakoma neszétől, nagyokat pislogtak. Ez az ünnep, ez a szép ünnep, oly régen óhajtott várva várt, már végéhez közeiedék, s egy nemébe az álomnak mene át; távozáskor, gyöngéd csókokkal az arcokra, kéz-kézben ménének el. Ekkor már csak jól ismert érzések soráról tudnék számot adni, mint a gondos beburkolás a meleg öltönyökbe, a leszállás a lépcsőkön, az utca friss levegője a kocsiig, végre egy° hosszú kocsizás ringatása, melyről azt óhajtottuk volna, hogy örökké tartson, és a mélységes jó érzés azon álmok nélküli alvás alatt mely a gyermeket egyszerre meglepi, anélkül azonban, hogy utánna visszaadná mosolyukat. ....... Lapunk, mai számához jréi iv melléklet van csatolva. A BOLDOG, — Elmefuttatás. Irta Vigil. — Ki a legboldogabb ember ?! Az-e a kinek sok vagyona van? de hiszen az sem étkezik többet mint más, azután a kincs megőrzése sok gondot is ád . . . Az-e hát a legboldogabb, kinek kezeiben nagy hatalom van, s ki előtt másoknak hódolnia kell? De hiszen a hatalmas is alá van vetve betegségnek, családi bajoknak, lélekbántalomnak. . .*. Oh hát ez sem lehet a legboldogabb ember. Ha sem a gazdag, sem a hatalmas nem a legboldogabb, hol találom hát azt ? Tán a szépek között, tán a mulatók között? Oh de a szépség nem lelki ékesség s.a mulatságnak vége sokszori vagy legtöbbször szomorúság. . . •. Hol van a legbolgogabb ember ? a szegénység házában s rongyaiban ? Nem hiszem, hogy a mindennapi kenyérérti küzdelem, verejték hullatás, fárasztó munka különös boldoggá . tehetné 51