Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885
1885-12-13
M.esj ele rille Minden vasárnap. Közérdekű suigos közlésekre koronkint rendkívüli szamok is adatna:-: ki. Bérmenieden tevdek, csak ismert kezekiöl fogadtatnak el. Kéziratuk nem adatnak vissza. A lapnak szánt ktizlemétii/ck a lap SZERK hivaSala ba (ó - k o 11 éy i u m é p U / f !) küldendők. Előfizetési dij alt. Egy évre 6 frt. — Félévre j frt. Negyed évre i frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK I liasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajczár. A dij előre fizetejidö. Bélyegdíj mindig küldn számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap Iii ADÓ hivatalába (r e f. fö isk0 la ny 0m düja) küldendők. Pápa város hatóságának éstobb pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. nini iMin i w»^ j ' w ~ pT ' JR '"'-niiHKTnmn PÁPA, 1SS5 dec. 12-én. Mult hétfőn és a következő napokon tartotta meg törvényhatósági bizottságunk évnegyedes rendes közgyűlését. Az elnöklő főispán megnyitó beszédében örömmel utalt a számonkérö széken constatált azon körülményre, hogy a megyei tisztikar a lefolyt évnegyedben is szorgalommal megfelelt feladatának. Erre azt a megjegyzést hallottuk tenni, hogj r ez sem nem újság, sem nem érdeme a tisztikarnak. — Igaz, hogy ez a mi vármegyénk ujabb történetében mindennapi dolog; de épen ez benne az érdekesen figyelemre méltó, — és ha a kötelesség hűen betöltése különös érdemekre nem is ad igényt, de a közvélemény elismerő nyilvánulását jelezni mégis a sajtó hivatásának ismerjük és eme kötelességnek teljes készséggel teszünk eleget. A közgyűlés legzajtalanabb, de egyszersmind legmagasztosabb mozzanatát az üresedésbe jött állomások választás utján lett betöltése képezte. Mert az egyhangú választást nem az érdeklődés hiánya okozta, — hiszen e közgyűlés egyike volt a leglátogatottabbaknak, — hanem folyománya volt az előléptetett fiatal erők iránt való őszinte bizalomnak és tehetséggel párosult szorgalmuk elismerésének ; — továbbá szép tanubizonj'sága annak, hogy vármegyénk területén ily természetű kérdésekben az egyetértés szelleme dominál a felekezetek, pártok és klikkek kicsinyes érdekei fölött. Midőn a polgártársak megtisztelő bizalma a megye egyik aljegyzőjét s tiszteletbeli főjegyzőjét a törvényhozó testületbe szóllitotta el, — ugyanazon bizalom ültette a megüresült helyekre dr. Purgly Sándort és Végh Istvánt, megyénknek 0 két fiatal s már is érdemeket szerzett tisztviselőjét. — S midőn a megye közérdekét szivén hordozó főispán gondoskodása, a küszöbön levő reform intézkedések által nagyobb jelentőségű, S Öllál- j let lassan a tudomány s nevelés fegyverével kilóbb hatáskörre hivatott egVÍk Segéd j ván Í a cé! J át megközelíteni, úgy nekünk is köteSZOlgabirói állomásra, Olv képzett és jeles ; laak * á f™ egálommal és nerr, szünö 1 , . . . _ , \ áldozatkészséggel adományokat gyűjteni, hogy a administrativ képesseget tanúsított tiszt- , közmüvelodési egylet altal méltaü igényelt és viselőt mint Belük Lajos III-ad aljegyző, j megérdemelt anyagi eszközöket rendelkezésére nevezett ki — szolgabírói czimmel —, az igy betöltésre várt III-ad aljegyzöségre szintén egyhangúlag Huszár József végzett jogász és két év óta tiszteletbeli aljegyző választatott meg. Hogy a kezdetben ellentétesnek lát- j lemet köpviselötestüleli közgyűlésben tárgyalván SZOtt érdekek ilyként kielégítése és az J az erdélyi közművelődési egyletbe akár rendes egyes tisztviselők egyéniségének megfe- j tagképen, akár egyszer s mindenkorra megfelelő lelo alkalmazása valóban szerencsés volt, I adománynyal belépjen. bocsássuk. Ezen cél vezet jelen körlevelem kibocsájtásánál s ezen cél által áthatva hivatalos barátsággal kérem a t. c2Ímet, hogy körlevelemet községeivel közölvén egész odaadással hasson oda, mikép minden egyes községe ezen körlevea legközelebbi jövő mutatja meg. A járások szolgabiráihoz és a r. t. városok polgármestereihez. Ismeretes a czim előtt azon nehéz küzdelem, melyet a magyarság nemzetiségének megóvása érdekében Erdélyben folytat, hol, ha valahol szomorúan érezhető az idegen nemzetiségek bomlasztó ereje és a magyar faj csekély ellenállási képessége. Egész községek, vidékek vannak ott, hol a községek, helyek nevei törzsgyökeres magyarok, hol még évtizeddel is hazánk nyelvét beszélték, s ma már száműzve hazánk nyelve, csak a magyarhangzásu helynevek tanúskodnak, arról, hogy Magyarhon határain belől vagyunk. Erdélyi testvéreink belátván a megindult áramlat vészes hatását, Kolozsvár székhelylyel erdélyi közmivelődési egyesületet alkottak, hogy társadalmi uton, nevelés és oktatás által megtegyék azt, a mit hivatalos uton megtenni nem lehet, hogy visszahódítsak az elveszett tért s lehetővé tegyék, mikép édes hazánk nyelve Erdély bércei közt othonát ismét föllelhesse. A cél elérésére azonban a baj nagyságával szemben erdélyi testvéreink anyagi ereje elégtelen s igy hozzánk fordultak, hogy őket mi, — kik ha bajokkal küzdünk is, de anyanyelvünket nem kell féltenünk — küzdelmükben segélyezzük. S Veszprém vármegye e téren is elvállalta hagyományaihoz képest a zászlóvivő szerepet: 1885 évi juniushó i-én 231 sz. a. kelt határozatával magánpénztárából az erdélyi közművelődési egylet céljaira 500 frtot szavazott meg. Tevékenységünknek ' azonban ezen a megye által tett áldozattal megszűnni nem lehet, hanem valamint az erdélyi közművelődési egyMidon még megjegyzem, hogy rendes tag az, a ki 6 évi időtartamra évenként 2 frt tagsági dij fizetésére magát kötelezi, vagy egyszer és mindenkorra 10 frtot fizet, kijelentem, hogy lelki örömömre szolgálna a tudat, hogy vármegyénk összes községei azon nemesek sorába tartoznak, a kik hazájuk, nemzetiségük érdekében nemcsak lelkesedni, hanem áldozni is tudnak. Veszprém, 1885 évi decemberhó 4-én. kir. tan. alispán. A „veszprémmegyeí gazdasági egyesületinek 1885. évi december hó 6-án tartott rendes közgyűlése, Elnök Gróf Esterházy Móricz ur O méltósága szívélyesen üdvözli a nagy számmal megjelent tagokat, s midőn az egyesület iránti érdeklődésnek ily élénk nyilvánulása felett a legőszintébb Örömét és elismerését fejezi ki, s kéri a jelenlevőket, hogy ezen mindinkább tapasztalható érkeklődést, mely az egyesület irányában folytonosan erősbbül, nemcsak fokozni, de azt állandóan fenntartani is igyekezzenek, s utalva a mai tárgysorozat fontosságára, a közgyűlést megnyitja. Purgly Sándor kéri a közgyűlést, hogy minekelőtte megkezdené tárgyalásait, engedje meg neki, hogy a közgyűlés türelmét rövid időre igénybe vehesse, mert habár eléggé ismeretes is a közgyűlés előtt elnök gróf ur 0 méltóságának az egyesület irányában minden időben tanúsított kiváló érdeklődése s áldozatkészsége, mégis nem mulaszthatja el, hogy a jelen alkalommal a közgyűlés tudomására ne hozza ö méltóságának azon ujabbi kiváló figyelmét és áldozatkészségét, a midőn kosárfonó mesterének — hosszabb időre történt rendelkezésre becsájtásával lehetővé tette a kosárfonásnak, mint házi iparágnak meghonosítása céljából rendezett, s jelen időben is folyamatban levő és szép látogatottságnak örvendő »kosarfono tanfolyam« megtarthatását, s eredményesnek ígérkező sikerét. Miért is az általános óhajnak megfelelőleg indítványozza, hogy ö méltósága elnök gróf urnák egyesületünk irányányában mindenkor tanúsított kiváló érdeklődéséért az egyesület köszönete fejeztessék ki, s ez jegyzőkönyvileg is örökítessék meg. — A tett inditváuy általános örömmel és éljenzéssel elfogadtatott, Ö méltósága gróf elnök urnák egyesületünk irányában minden időben tanúsított kiváló érdeklődése s áldozatkészségéért az egyesület mindenkor érzett tisztelete, s köszönete azonnal ki is fejeztetett, s ez egyúttal jegyzőkönyvileg is megörökíttetni határoztatott. Titkár bemutatja s részletesen előterjeszti a gazdasági egyesület 1886-ik évre tervezett költség előirányzatát. — A bemutatott s ismertetett költség előirányzat az egyes tételekre nyert felvilágosítások után elfogadtatik s az egyesület 1886. évi költségvetése 5195 frt bevétel, s 3788 frt 50 kiadással megállapittatik. A rendelkezésre maradt 1406 frt 50 krnak. minő célra leendő felhasználása iránt a felmerülendő körülményekhez képest az egyesület a tavaszi ülésen fog határozni. Olvastatott Nagy Iván titkárnak az egyesületi kert, valamint a phylloxeramentes szölötelep állapotáról az egyesülethez -beterjesztett jelentése. — Helybenhagyóíag tudomásul vétetett. Titkár jelenti, hogy az utóbbi időben több oldalról felszólitást vett arra nézve, hogy nem-e volna hajlandó az egyesület aközgazdászatot érdeklő hirdetéseket bizonyos dij mellett lapjában közölni? Titkár jelentése tudomásul vétetvén, nehogy azonban az egyesület lapja mindenféle érdektelen hirdetésekkel terheltessék, Pöschl Károly alelnök s titkár megbízatnak, hogy minden közlés végett beérkezett hirdetést elsőbb sorban bíráljanak meg, s csak azok közöltessenek az egyesület lapjában, melyek a megye gazdaközönségére mindenkor érdekkel bírhatnak. Titkár bemutatja részletes jelentését a folyó évi budapesti országos kiállításra történt kiküldetésének eredményéről. — Tudomásul szolgálván az egyesület lapjában szakaszonként közöltetni határoztatott. Titkár értesiti a közgyűlést, hogy a tehénfedező állomásokra szükséglendö öt darab tenyészbika a földmivelési ministerium által a mezöhegyesi gulyából kedvezmény áron rendelkezésre bocsájtatott s minthogy ezen bikák még a jelen december hó folyamán megérkeznek, azok elheTÁRGZA. DALAIMBÓL . . . — Billegesd csak édes kedresem, Azt a zengő bongó hurt nekem. Billegesd csak ! . . . rózsás ujjaid Had keltsék fel lelkem álmait, Hogy kos?orút fűzzenek reád . . . Billegesd csak játszi zongorád ! Ügy fülembe zeng a csába dal : Hol — a fájdalom gyönyörbe hal. Óh! emeld rám bűbájos szemed; Had hevítse fájó lelkemet. Láng hevében érted még talán: El is hamvad kedves kis leány 1 §000 Zaj OÍ>. SOMOGYBÓL. (Augusztus.) Már türelmetlenkedik a négy pompás szürke a szép négy pej és két elegáns kis fekete a különféle fogatok előtt, siessünk ezekre felülni. Az elsőn kitűnő suri koesis« mellett foglalok helyet és csakhamar csattognak a patkók Kaposvár nem épen pompás kövezetén, mig nem hatalmas porfelhő vesz körül, mely meseszerüleg burkol el, mint hacsak nköd előttem, köd utánamato játszanánk. Mit törődünk mi ezzel, hisz csak úgy repülünk most már a jó klinkeren, gyönyörködve a szép időben, mely az éjjeli szélvihar után tűrhetővé teve a rekkenő meleget. — Útközben térjünk be egy »fiatal gareoni« lakba »Ebédvesztö« nevű pusztáján, kutassuk át a vendéglak és hálószobából álló kis rezidenciát, találunk asztalán különféle búzát, fotográfiát — tengeri kagylót és képeket, mert hisz ö tengerész is volt, nem egy vihart élt ott át, söt majdnem életével adózott, hajótörés után valódi Robinsoni kalandokat élve, mig ismét hónába térhetett. — Most öt »szarazföldi czápának* hívják, ki azonban a száraz földet is jól érti kezelni. Sajnálja rövid látogatásunkat, de ő is követ fogatán. A vidék ép nem ragadott el, emlékeztet némelykor az alföldre, gémes-kut, tanya, — kis facsoport alatt nyáj — különben egyhangú. — Egy óra múlva erdőséghez érünk, ezután falu, és egy uri parkba fordulunk, hol a lak előtt megállunk. Régi nemes család fészke ez, rendkívüli kedves vendégszerető háznépével egész megye szívesen keresi fel őket, mert tudja, hogy itt jól érzi magát, legyen gazdag vagy szegény. A virágos verandán, hol tarka barka szövészettel takart pihenőkön lehűlünk s miután a számtalan frisitöböl üdítjük magunkat, betérünk a tágas ebédlőbe, hol a régi képek ezüst billikomok stb., melyek családi ereklyék, ötlenek szemünkbe onnan a szivarzó-terembe, szalonokba és a vendégszobák hosszú során át, az egyes lakosztályokba. Mindenhol uri kényelem, izlés valódi kis nöi kézimunka és ipar kiállitás ez, nem hiányzik a szabadkai, somogyi szovészet mellett, apró szorgalmas ujjacskak számtalan szép munkája. Kint a kedves park ösfái lankadtan csüggesztik lombjaikat és ti szép fenyők a kedves felvidéket juttatjátok eszembe , hisz itt is oly nagyszerűek, üdék vagytok, alattok a ritka ciklámen is úgy terjeszti bóditó illatát, mint hazájában. A nyirfa csoportok vígan lengetik fürge leveleiket s szívesen szolgáltatják, kerti bútornak és virágtartónak fáikat. Különféle növény gruppok, virágágyak s pompázó marchal nilok, lareinne, London stb. féle rózsák tavaszra emlékeztetnek, mig a fehér murvás utakon a rtagy ős gesztenye és platán aleékon át kiérünk. Zajos kép tárul szemünk elé, valódi calei IJapunlt mai számához fél t\ doskop, a legrikítóbb színű öltönyökben, szin es gyöngyökkel nyakukon forgolódnak a paraszt menyecskék, kínálgatva portékájukat, vagy alkudozva a staffirungon nevetgélnek a lányok. Zene, vigság, hü-hó, vásár van mulassunk, a cigány-pecsenye szaga még a mi orrunkat is csiklandozza, egész sor sátor van ilyenekkel, melyekben a fogyasztók sem hiányzanak, jó savanyú bortól vigan kurjongatva. Más soron végig takácsok, piros »himes« abroszok, kendők lengenek sátraikon, szép holmijukból mi is veszünk, mert nálunk nem értenek ehez, pedig csinos portékájuk disziti az asztalt stb. — Ott a hímzett posztó harisnyák, melyekben cipő nélkül jár itt a nép — emitt a hires somogyi szűrök, ugyancsak telve tarka barka virághimzéssel — a cukrászok még fagylaltot is árulnak, mit a 19-ik század czivilizált polgárai egész önérzettel fogyasztanak. Cirkusz, panoráma, kis és nagy óriás bódék előtt ácsorognak, bámészkodnak tömören, örülve a garasos nyeremén ,-nek, mig az urak válogatnak a szép paripák és igavonó állatok közül. Egészen kifáradtunk, kimelegedtünk, szívesen vonulunk vissza a hűvös kastélyba a czigány nekünk is húzza bánatos dalait, a poharak csengenek habzó tartalmukkal éltetve szives házi gazdáinkat, kikhez ilyes alkalommal, mesziröl közelről jő a vendég. De hogy is ne, mikor a „Saárdi"ház oly igazi ritka uri magyar vendégszeretettel bir. — Ha a czigány elhagyja — kezdi egy másik „zenész," ki a klasszikusokat ép oly virtuozitással játsza, mint a mily eredetiséggel, hévvel a magyar népdalokat. — Lassankint leszáll a nap, többen elhagyják a lakot, de mi meg áthajtatunk Sörnyére, mely a család régebbi tartózkodási helye volt, most már azonban kicsinek bizonyult, ennek kertjében a zugó friss patak, elfogva üde fürdőnek, mely csobogva csábit bennünket is, a gyermekek dévajkodnak, sivitgatmeliéklet van csatolva. gátnak, s magunk is alig bírunk kijönni e kellemes „tengerszemből." A nap sugarai mind hosszabbak lesznek, megcsendül a nyáj kolompja is, közéig az est, csendesen, ábrándosan — mint fekete fátyolos hölgy fénylő csillagokkal, titokzatosan suttogva az éji léggel, üdítve a lankadó természetet, mely a nap forró csókjaitól aléltságiból ébredez; zümmögnek az éji bogárkák, fohászkodnak a fényük — virágok balzsamos illatárja elbódít bennünket is — nyugalomra térünk. * Alig képzelhető Magyarországban csak félig meddig is müveit ember, ki ne ismerné a kegyes tanitó rendet melynek tagjai 28 gymnásiumban tanítva — a műveltség, tudomány terjesztésével, a lehető gondos neveléssel, kötelezik hálára az iskoláikat látogató növendékek csaladait, és igy közvetve az egész magyar társadalmat. Az ezen cél eléréséhez szükséges anyagi eszközöket legnagyobb részben a rend jószágai nyújtják, melyeknek zöme Somogy megyében fekszik főhelyük Kaposvártól mintegy két órányira fekvő «Mernye« a jószág kormányzónak székhelye. A rendnek főnöke minden évben egyszer, de nyáron okvetlen beutazza, néha a kormány tanács egy két tagjával az Összes birtokokat. Oly szerencsések valánk már néhányszor, hogy a rendfőnök ily látogatása alkalmával, volt szives a jószágkormányzó bennünket látogatásával megtisztelni, melyet örömmel fogadva, ismét uton vagyunk Mernye felé, hova megérkezve, ünnepi tisztaságban találjuk az egész községet és eme kellemes meglepetés közepette alig vesszük észre — kocsink bekanyarodik a kormányzói lak elé, mely a mint minden pompát nélkülöz, ép oly kellemes fogadtatást biztosit, a benne honoló igaz magyar vendégszeretet s rendkívüli tisztaságával. ' Hogy a látogatásra szánt néhány óra* na. 50
