Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-12-13

lyezése iránt a szükséges intézkedések elnöki uton azonnal meg is tétettek. — Tudomásul vétetett. Titkár értesiti a közgyűlést, hogy a phylloxera mentes szölötelep betelepítésére szükségIendö amerikai szőlő vesszők a nagyméltóságú földmivelési ministerium által ez egyesület rendelkezésére díjmentesen kiutaltattak s a jövő tavasz folyamán megküldetni fognak. Köszönettel tudomásul vétetett. Titkár kéri a közgyűlést, hogy az 1886-ik évre a titkán hivatal számára megrendelendő lapokat kijelelni szíveskedjék. — A „Magyar fold" „Gazdasági lapok" „Földmivelési érdekeink" „Gazdák kalauza" „Gallus" „Mezőgazdasági szemle" s a „Gyakorlati mező gazda" a titkári hivatal, mégis a „Földmivelési érdekeink" „Gazdák kalauza" és a „Falusi gazda" a papkeszii gazdakör részére is megrendeltetni határoztatott. Szalatkay István felhívja a közgyűlés figyelmét a devecseri gazdakörnek az egyesülethez beterjesztett költségvetésére, melyből kifolyólag tekintettel azon körülményre, hogy a gazdakör az 1880 év folyamán több közhasznú s egyeseknek időszakonként kikölcsönözendő gépek beszerzését tervezi, kéri a közgyűlést, hogy a devecseri gazdakört ezen közhasznú törekvésében anyagilag támogatni sziveskedjék. — Több oldalról történt felszóllalások után a közgyűlés a devecseri gazdakörnek az 1886-ik évre egy db aranka tisztító rosta, s egy db Mayer-féle trieur berendezésére összesen 130 írtnak leendő kiadatását elhatározta. Purgly Sándor indítványozza, hogy tekintettel megyei szarvasmarha tenyésztésünk sikeres fejlödhetésére bénitólag ható azon egyik hátráltató körülményre, hogy a megye járásai rendszeresített állatorvosokkal nem bírnak, kérje fel a közgyűlés a megye törvényhatóságát, hogy a megye összes járásai rendszeresített megyei állatorvosokkal láttassanak el. — Az indítványt a közgyűlés helyeslőleg magáévá teszi s elhatározta, hogy ez értelemben a megye törvényhatóságához még ezen december hó folyamán megtartandó közgyűléshez indokolt felterjesztés tétessék. Kenessey Miklós tekintettel azon örvendetes körülményre, hogy Sió-Maros községben s környékén a lótenyésztés szép fejlődésnek indult, indítványozza, hogy a közgyűlés keresse meg a megye törvényhatóságát, miszerint tegye lehetővé s hasson oda, hogy Sió-Maros községben, tekintettel annak indokolt fekvésére s környékére, minél előbb állami ménekből rendszeres fedező állomás létesíttessék. — A tett indítvány elfogadtatott, és Sió-Maros községben, egy fedező állomásnak lehetőleg minél előbb leendő felállítása iránt a megye törvényhatóságához még ezen ülés folyama alatt felterjesztés intéztetett. Közegészségügy. Veszprém megye közigazgatási bizottságának f. évi December hó 7-én tartott ülésén Dr. Kerényi Károly megyei főorvos a következő egészségügyi jelentést terjesztette elő: November hó folyamában a halálozás nem gyon kedvesen repült el szívesen elhiszi a ki ismeri a rend főnökét, a kitűnő irodalmárt, egykori tanítványainak (a legszigorúbb, de legigazságosabb kritikusok) rajongásig szeretett tanárát, a magyar függetlenségi harcnak is egyik vitéz bajnokát. — Környezete is egytől egyig méltó hozzá. — No de térjünk be a barátságos épületbe, hisz oly hivogatólag ragyognak fényes ablakai, a mily mesterkéletlen szívességgel fogad küszöbén a kormányzó házigazda, beljebb a rendfőnök, titkárával együtt. Csakhamar élénk a társalgás, szinte sajnáljuk, hogy vége a vidáman elköltött ebédnek, melynél már a vecsernyei harangszó is figyelmessé tesz az ájtatosok gyülekezésére. Csaknem minden megyében, sőt minden helységben más és más népszokás uralg, a tanulmányozást, ismertetést valóban megérdemelnék. Itt is egy különös szokásnak hódol a nép, midőn vecsernye után összegyűl a koimányzói lak előtt, a lányok körben állva összefonják derekukon karjaikat, tizen, húszan is sajátságos tipegéssel forgolódva énekelnek egy dallamra, minden népdalt. Mondhatom komikusnak tetszett e bevett szokás, égető vörös szoknyáik, mérges zöld, lila vagy egyéb színű szalagokkal össze állított öltözékeikben! mint ott énekelve monotonon forgolódtak. Mig az öregek csoportonkint álldogálva, sajnálják elmúlt dicsőségüket, ifjúságokat. A gyermek lányok távolabbszólóztak, és a legények szinte ott kandikáltak, szivük választottjaira. Megszemléltük még a nagykertet hol a kis méhek a méhesben vigan zugnak donganák; ez a kis állam is telve intrigával, irigységgel, mert meg nem töri maga között az idegen jövevényt, szét tépik öt az örök, melyek ott leselkednek, megismerve a parvenüt, valóban érdekes hallgatni az ö életöket, sokban vehetnénk példát tőlük. Bármily szívesen időztünk volnamég, el kelle válnunk — búcsút véve szives gazdáinktól, azon meggyőződésben hagyva el Mernyét — hogy a piaristák nem csak iskoláikban, hanem a társadalomban is betöltik azon helyet, mely őket kikiváló tulajdonuknál fogva méltán megilleti. emelkedett, de mivel a betegek száma szaporodott, ennél fogva a közegészséget az előbbi havinál kevésbbé kedvezőnek kell jeleznem. Az uralgó betegségek még leginkább az emésztő szervek csorvás hurutos bántalmaiban mutatkoztak, a nedves ködös időjárási viszonyokhoz képest azonban a légzési szervek hurutos és lobos betegedései is szaporodtak, de jól gyógyultak és szövődményeket nem vontak magukhoz, gyakran fordultak elő hurutos toroklobok heveny izületi csúzok és váltólázak is. — A megbetegedések nagyobb aránya leginkább egy községre és pedig Siófokra szorítkozott, nevezetesen November hó elejétől fogva Siófokon számos hideglelés, heveny gyomorhurut és több hngymáz eset fordult elő, ezek a bajok mind enyhe lefolyással birtak, nem voltak ragályos természetűek és haláleset is alig fordult elő, ugy vélem, hogy ezen bajok keletkezését nagy mértékben a talajvíz apadásának lehet tulajdonítani, a mennyiben a Balaton vize az idén nagyon beapadt s miután a Siófokon a leapaa" felület igen nagy területet foglal el, véleményem szerint innen eredt az, hogy a káros ok behatását leginkább a Siófokon lakó nép érezte meg. Jelenleg a betegek már többnyire vagy meggyógyultak, vagy reconvalescensek. Az orvosok részéről minden el lett követve hoqy a baj járványos ne legyen, a fertőtlenítés minden betegnél kellőleg alkalmazva lett. — A járás egyéb községeiben az egészségi állapot kedvező. A heveny fertőző betegségek közül Vészben a kanyaró járvány csökkent s eltekintve súlyosabb alakjaitól jellegére általánosan enyhének lehet mondani, megbetegült október hó 24-töl fogva összesen 83, kigyógyult 76, meghalt 3, beteg van jelenleg 4, ezekből kitűnik, hogy a kanyaró betegek száma igen csekély, ugy hogy a járvány megszűnése rövid idö múlva várható. Az iskolákat látogató növendékek egészségi állapota teljesen kielégítő volt, kivételes intézkedések foganatosítása szükségesnek nem mutatkozott. Kis Jenő községben a himlöjárvány, Kardosréten pedig a vörheny járvány megszűnt, megbetegült Kis Jenőn himlőben 1 fi, 16 gyermek, összesen 17, meghalt 2 gyermek, meggyógyult 15, beteg nem maradt. Kardosréten megbetegült vörhenyben 32, meggyógyult 31, meghalt I, beteg nem maradt. A fenyegető Cholera járványt megelőzőleg a Nagymélt. m. kir. Belügyministeriumtól és ezek alapján a tek. alispáni hivataltól kiadott egészségrendöri utasítások lehetőleg foganatosíttattak és minden mozzanatra éber figyelem fordíttatott. Piaczi vizsgálatok pontosan teljesíttettek, elkoboztatott 6 liter romlott tej; — kávéházak, vendéglök, korcsmák, mészárszékek, vágóhidak, hentesüzletek, iskolák, indóházak, lakházak gyakran vizsgáltattak s ott, a hol tisztátalanság találtatott a figyelmeztetések megtétettek, lakás betiltatott 1. — A köztisztaság általában kielégítő volt. Önngyilkosság volt 2, u. m. 1 lőfegyver által és 1 önfelakasztás által. A hasznos házi állatok közti egészségi állapot November hóban kedvező volt, a szarvas marhák közt járványosán uralgott száj és körömfájás mindenütt megszűnt. Lépfenében elhullott Lepsényben 1 üsző, Dégh községhez tartozó Antal majorban 2 tehén, Takácsiban 1 tinó, a kisbéri állami ménes birtokhoz tartozó Tarcz pusztán 7 darab egy éves tinó, ezen pusztán az állami állatorvosok közben jöttével a ragályos kór megszüntetése céljából azonnal minden lehető óvintézkedések foganatosíttattak. Dereske község sertései között uralgott orbánc járvány megszűnt. minden poézis nélkül és az állandóság jellegét viseli magán mindegyik. Lübeck, rosok szövets) Németország építészete. — Irta: Kiss István építész. — IV. Az északnémetországi mütéglaépitkezés történelmi fejlődését legszebb és legtanulságosabb példákban Lübeck hanza-városban tanulmányozhatni; a nagy kiterjedésű lüneburgi sikság semminemű építési anyagot nem nyújt, de mig a nyugati oldalán hatalmas folyamok közvetítik az ország belsejében előforduló sokféle kitűnő építési követ, Lübek teljesen elszigetelten áll; tömeges,'olcsó szállításra szolgáló közlekedési vonala nincs s igy építkezéseinél követ csak a legritkább esetekben használt. Ezen mostoha helyzet azonban a szorgalmas és élelmes lakosságot még csak jobban ösztönzi vala arra, hogy városuknak, mely a hanzavárosok szövetségében mindenkor a vezérsr.erepet vitte, századokra szóló építményeket emeljen és a meglévő építési anyagot, minőségében és alkalmazhatásának sokféleségében, a tökélynek azon időben elérhető legmagasabb fokára emelje. A polgár jelentősége a hanza-városokban sehol sem nyilvánul oly meggyőző öntudatos alakban , mint lübecki kereskedői házakban; egyenlő jómódot, a közügyékre való egyenlő befolyást fejez ki mindegyik. Lakóházaik kedélyt, családias boldogságot, a kikötői áruházak és a városi műhelyek szorgalmat, munkásságot árulnak el; díszesebb amaz, de utóbbiak sincsenek mely a középkorban a hanza váJégének élén állott, mai nap elvesztette régi jelentőségét; átszállott az örökségképen az amerikai kivándorlások ideje óta Brémára és főleg Hamburgba. Alig állanak egy városban is az elmúlt idők ósdias és a jelenkor modern építészetének jelenségei oly éles! ellentétben, mint Europa e harmadik kikötővárosában Hamburgban. Az 1842-iki borzasztó tűzvész a városnak .épen azon kiépült és mindig fejlődő átalakulásban lévő belső részét hamvasztotta el, a mely a századok folytonosságának leginkább birt hü kifejezésével; a megmaradt szegényes profán emlékekből ellenben nem meríthetni az átmenetet új Hamburg mai fejlődött modern architektúrájához. Egy hosszú fejlődésnek csak kiindulása és a mai legújabb időkben elért haladása lelhető fel. Nem valami lelkesítő látvány az, a mit a régi szegényes hamburgi profánépületek nyújtanak. A házak nagyobbrészt pince nélkül a földszinttől fogva favázas falakkal épitvék; a főfalak emeletenkint kiugranak egy fél téglaszélességgel s ezáltal az amúgy is szük utcákat még jobban elsötétítik; néhol a szük sikátorokban a házak főpárkányai alig vannak 1 méternyire egymástól a házak mintegy egymásra látszanak dűlni. Az emeletek nyomorúságosan kicsmyek, az ablakok sürüen sorakoznak egymás mellé. A feljárat olyan hogy az utcára kifelé nyíló, alig 70—80 cm. széles ajtó mögött rögtön megindul a nyaktörő meredekségü falépcső, mely az egyes emeleten levő lakást vagy lakásokat szúk sötét folyosók által ^'közvetíti. A fűtés vaskályhafütés, a füstcsövek bár izoláltan haladnak fel, mindazonáltal sok helyen a gyönge méretű behajlott födémgerendák a füstcsö falába vannak befalazva. A hosszabb házak .több egymás mellett levő oromzatait a a legfelső emeletig kihasználják padláslakásoknak az ablakok kicsinyek s itt is mint egész Észak-, németországban csak egyszeri, vagyis külső szárnyakkal bírnak. Mindezen szomorú jelenségek mellett az szolgálhat vigaszául a városnak, hogy azon 18000 ember által lakott városrész, hol most mindent lerombolva az uj szabadkikötöt építik, szintén ily nyomorúságos lakóházakból állott. Nem is mulasztották el a német vámszövetséghez való csatlakozásnak elvi hivei ezen argumentumot is latba vetni azon politikusokkal szemben, kik az eddigi önálló vámterülethez a jövőre nézve is makacsul kívántak ragaszkodni. A nagy esemény azonban 1888 október lén mégis megtörténik, most pedig már serényen dolgoznak a leirt épületek lebontásán, sőt helyközzel már a leendő rakpartokat, áruházakat és vámkezelési épületeket is építik. (A 120 miliőm márkányi épitési költségekből 40 miliőm márkát a Németbirodalom vállalt magára.) Csak egy félnapi járkálás ezen lebontás alatt álló városban, a nem épen veszély nélküli megfigyelése magának a lebontási munkálatoknak oly mély betekintést és oly sok oldalú tapasztalatokat engedtek szerezni Hamburgnak mult építészetéről, mint a minőt talán máskor hosszas tartózkodás és utánjárás sem nyújtottak volna! Másutt felhangzik a panasz, hogy az építkezések dolgában a hatósági gyámkodás sokszor behat a magánjog körébe, hogy az épitési rendszabályok sokszor a jogtalanságig tulszigoru követelményeket írnak elő! ... im itt a másik ellentét, hogy egy kis status, mely gazdag bár, de sem kifelé sem önmagával szemben hatalommal nem bir, oly tökéletlen, majdnem mondhatni vétkes állapotokat engedett megérlelődni, a melyek a társadalmi és álladalmi élet legprimitívebb céljainak is alig képesek megfelelni. Az uj városrészről, a mely a leégett helyére épült és egyáltalában egész Hamburgnak uj építkezéséről azonban nem lehet eltagadni, hogy a modern technika és az örök fejlödésü művészet minden vívmányait és újításait lehetőleg föl ne használták volna. Bréma, a hanza-városok között a 2-ik és második kikötő városa Németországnak, az első franczia császárság bukásáig erődített város volt; innen van azon ellentét, mely a középkori és az utcára magas ormokkal épített keskeny házak és a külvárosok modern, tágas kertekkel körülvett épületei között létezik. Bréma gazdagságát leginkább az Amerika felé irányuló kivándorlás szülte személyforgalomból merité, miután idejekorán szigorú törvények által oltalmazta a kihajózok érdekeit. 1832—75-ig kö.iel másfél milliom utas kelt át a brémai kikötőből Amerikába; az évenkénti kivándorlók száma 1873-ban érte el maximumát, a 80,200 utast; ma ezek száma alig terjed évenkénti 20— 24,000-re. Habár nem is bir oly nagy vagyonossággal mint Hamburg, de egyszersmind a proletariátus is elenyésző. A város külső jellege is ily benyomást gyakorol a figyelmes szemlélőre; oly elijesztő jelenségeket távolról sem látni a profánépítkezésben,' mint Hamburgban, de kirívó pompát és kihívó gazdagságot sem. Bizonyos általános jómód észlelhető a lakosság minden osztályában, tartósság de mérséklet minden építkezéseiken. A társélet Brémában télen át a »Gessellschafthaus«-ban koncentrálódik. Több előkelő és tehetős család költségén nagy fénynyel épített vigadó palota, ez, melynek kisebb helyiségei ä férfiak »club«-jaként szolgálnak, a nagy teremben pedig, a melyekhez a mellékhelyiségeknek egész sora csatlakozik ünnepélyek, bálok, hangversenyek tartatnak. Mondhatnók, hogy a »családoko clubja ez, ezért ugyanannyival áll magasabban a franciák és angolok azonos társadalmi intézményeinél. Annál t ö b b a nagyobb és kisebb szállodák száma, ezek egyszersmind ágynemű kereskedések is s a szerencsétlen kivándorlókat ellátják jó pénzért minden ilyes eszközökkel is. Bréma mint város egy tekintetben, jelesen a köztisztaság dolgában mondhatni legelső példával jár elő egész Európában. Utcái a legnagyobb gonddal vannak kövezve, a gyalogjárók nagy része aszfaltozva; de itt a jó kövezet előállításán kivül egy másik épen oly jogos követelmény kielégítésére egyaránt nagy gondot fordítanak, ugyanis: a kövezet jó karban tartására és mindenek felett annak tisztaságára. Wesztfália és nyugati Poroszország. A hanzavárosok partvidékétől délnyugat felé, a volt hannoverai királyság mentén a »Teutoburger Wald« irányában Wesztfáliáig lassú átmeneteiben bár, de mégis folytonosan változik azon kép, a melyet a városok és falvak építkezései nyújtanak. A nép főfoglalkozását a földmivelés képezi, hazája az év legnagyobb szakán át a szántóföld, kert és az erdő; nem rabja a városnak, a lakóháznak. És igy nem is érzi szükségét lakásában annak, a mit városi ember keres abban — ki ott tölti egész életét — levegőt és világosságot. Beéri azzal, hogy á hideg és meleg, az időjárás ellen védekezzék, hogy biztonságban érezze magát a pusztai magányban. A házak tömörek, rendkívül nagy falfelületekkel és kicsiny ablakokkal bírnak. A «Teutoburger Wald« gazdasági épületei nehézkesek, a vidéki lakóházak zárt négyszögekben, rendesen két egymás melletti szobasorral épitvék és legalább is egyemeletesek. A nagy tetőzet nem egyedül a padlás céljaira szolgál, helye van alatta — de még mindig nagyobb padlástérrel burkolva — jókora padlásemeletnek is. Osnabrück könnyed modern házai, Münsternek századok szorgalmát visszatükröztetö utcái, templomai, mintegy előkészítenek az átmenetre, hogy nyugat felé Németország legszorgalmasabb iparüzö vidéke — Essen, Düsseldorf, Köln felé közeledünk. Bármely vidék fejlődött építészete saját politikai, kulturális és közgazdasági életének központjául szolgáló fővárosában nyilvánul leginkább, igy tűnik elő ezen jelenség — talán legélesebben — Wesztfáhában is. Münster nagyobbrészt megtartotta "középkori jellegét, egy-két újabb és nagyobb modern építkezés — úgy látszik — nem képes a lakosságot házaiknak hagyományos módon való építésétől eltéríteni. A most épülőfélben levő magánházak nemcsak alaprajzi berendezésükre, hanem külalakjukra, de sőt szerkezetükre nézve is a régiek szerint igazodnak, pedig kétségtelen, hogy a vasgerendák a münsteri ház szolgálatában igen alkalmasak volnának. A szebb utcák házai mind árkádokra vannak építve és homlokzatuknak rövidebbik oldalával néznek az utcára. A szerkezeti falak mind azonáltal párhuzamosan haladnak az utcai főfalakkal, mert a közös határfal fölött a közös födéleresz húzódik lejtősen az utcza felé, a hová vagy a kiugró nyitott ereszcsövön át (sárkányfejek) vagy zárt levezető cső segélyével bocsájtja a vizet. Az árkádok boltöveiben utcasaroktól utcasarokig kölcsönös ellennyomások működnek, az oszlopok alacsonyak és tömörek; a közös tűzfalnak megfelelöleg két szomszéd ház között közös oszlop tartja a szomszédos iveket. Az oszlopok architektonikus kiképzésükben azonban csak egyik ház szerint igazodnak s igy váltakozva csak minden második ház bir teljesen kiegészített homlokzati képpel. Restauráció alatt van a városnak majdnem mindegyik temploma; pedig ilyen sok van. A fennforgó viszonyokból következtetve ugy látszik hogy Münsternek nagy részben katholiküs lakossága mintegy politikai erénynyé tűzte maga elé az elmúlt mozgalmas idők emlékeit a mai mozgalmas jelenben további századokra is átörökíteni. Nyugoti Poroszországnak, de egész Németországnak építészeti tekintetben, hacsak egyetlen kimagasodó százados remekmű által is, legelső fóruma Köln, a német Róma, s az újkor legnagyobb építészeti csodája a kölni dóm, századunk Szt.-Séter temploma! A világtörténet minden időkre följegyzi a látnoki szellemű Engelbert érseknek, a kora tudását megelőző Gerhard von Rile mesternek, a dómért nemes fanatizmussal hevülő ritka intelligenciájú kölni polgárnak Boisseréé Sulpiz-näk, Zwirner-nek, korunk nagy SGhmidtrjének Schmitznek s Voigtel-nek neveit! Bardolet aacheni franczia érseknek pedig — ki Napóleon előtt a dóm köhalmazának (!) lebontását javasolta — a herostratesi dicsőség jut osztályrészül. 1880-ik évi október hó 15-ike óta készen áll az építészeti ezen egyik legmagasztosabb em-