Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-11-15

sokhoz, a kanyaróban megbetegült és gyógykezelésük alá került söt a még netalán kerülendő betegeskedéseknek bejeintése végett felhívás intéztetett; egyelőre is tisztelettel megjegyezhetem, hogy a kanyaró eddig általában igen enyhe lefolyást követett. Kis Jenő községben himlő járvány lépett fel, a kórterjedésének meggátlása céljából a kellő óvintézkedések megtétettek. A cholera járványt meglözőleg a nmélt. m. kir. belügyministeriumtól és ezek alapján a t. alispáni hivataltól kiadott utatitások értelmében a hatóságok és az egészségügyi közegek részéről az egészség rendőri intézkedések foganatosítása szorgosan ellenőriztetett, a köztisztaságra a kellő gond fordíttatott; piacok, kávéházak, vendéglők, korcsmák, mészárszékek, vágóhidak, hentesüzletek, iskolák, indóházak, gyakran vizsgáltattak, tisztátlan lakás fertőtlenittetett Veszprémben 2, Enyingen i, betiltatott i, — elkoboztatott romlott hus az enyingi járásban egy alkalommal, romlott tej Veszprémben liter, az utcák városokban hetenkint kétszer tisztogattattak, egyéb községekben ís a tisztaságra nagyobb gond fordíttatott, a tisztaság általában kielégítő volt. Kenésén a halászkunyhó egészségügyi okok miatt az enyingi járás szolgabirája által bezáratott. Veszett ebmarás elöfordnlt egy S. Vásárhelyen és egy Adorjánházán, a megmart gyermekek orvosi ápolás és felügyelet alatt állnak, Adorjánházán a veszettnek jelzett eb elszaladt, veszettsége megállapítható nem volt, a s. vásárhelyi eb agyonlövetett, felboncoltatott, mely alkalommal az ebdüh rajta megállapittatott. öngyilkossági eset volt 2, u. m. lőfegyver által i, önfelakasztás által i. Véletlen halál eset volt 3, u. m. gombamérgezés által 2, súlyos tehernek a mellkasra nehezedése és ennek következtében beállt fulladás által I. A hasznos házi állatok közt az egészségi állapot kielégítő volt, a szarvasmarhák közt járványosán uralgott száj és körömfájás megszűnt Pápán, Mezőlakon, Vaszaron, Pápa-Teszéren, Puszta-Miskén és Csöglén, szünöfélben van Enyingen, legutóbb fellépett Siómaroson és Ajkán, — a járvány mindenütt enyhe lefolyású volt, elhullás egy esetben sem fordult elő, keletkezése helybeli kórgerjes okokból sehol sem eredt, hanem mindenütt behurcolás és ilyképeni ragályzás következtében támadt, az óvintézkedések a járvány lepte helyeken hatóságilag elrendeltettek. Lépfenében elhullott Küngösön 1 ökör, Enyingen 1 ló, gutaütésben elhullott Küngösön egy tehén. Takonykór miatt kiirtatott Pápán vásár alkalmával egy Sopronmegye Keczel községbeli lakos lova, ezen alkalomból az illetékes hatóság a felmerült esetről, a lótulajdonos istállójának szabályszerű fertőtlenítése, valamint az ottani községbeli lóállomány megvizsgáltatása iránt leendő intézkedés végett értesitetett, továbbá takonykór miatt kiirtatott Ajkán 1 ló, ugyanezen alkalomból az ottani lóállomány is hatóságilag megvizsgáltatván, beteg ló nem találtatott; Rátóth község lóállománya is, a mennyiben egy ottani lakosnak Veszprémben kiirtott takonykóros lova miatt a vizsgálat indokoltnak tartatott, de beteg ló a községi lóállományban nem találtatott. A sertésállomány között Külső Vath községben járványosán uralgott orbánclob megszűnt. megyei főorvos. Post Festa. Hát bezárták a kaput. — Bezzeg nincs olyan házmester, ki, bár hogyan és még bárhogyabban is megkened a kezét, azt előtted megnyithatná. »Elmult visszajöhetlenül, bár érette egész nemzet epedne is.« Nemzet, király és nemzet egyaránt epedt utána, egyaránt gyönyörködött benne és egyaránt sajnálja elmultát. Nem úgy sajnálja, mindenki, mint ahogy ezt egy kedves barát elutazásánál szokta tenni, de érez oly hiányt, ürt, minő csak kiválóan szeretett egyének elvesztése miatt szokott keblünkben támadni. De ne higyje senki, hogy ez érzés muló és hamar mohlepett lesz. Ha kifogunk vándorolni — és mint azt kedves halottainkkal gyakran teszszük — kifogunk vándorolni elég gyakran ezen legelső nemzeti müvünknek majd dicsősége, majd sirja színhelyére és látni fogjuk ott, a mintegy emlékeztető, hírmondó gyanánt visszamaradt iparcsarnok-palotát, királyi pavillont és képzőművészeti csarnokot ha elfogunk érkezni azon helyre, hol kinek-kinek szive vérével és agyának minden gondolatával, szellemének minden kincsével, kedélyének minden vidámságával és kedvességével feldíszített, cicomázott, becézett munkája a köz Ítélete alá volt bocsátva ; s ha itt vissza fogunk gondolni azon napsugárral irt reményünkre, melyet kiki kebelébe vésett és ott táplált, növelt, melytől sokan egy új jövőt reméltek, néhol valóban, néhol pedig csak képzelten sötét sorsuk utjain felderülni látni; ha eszünkbe fog jutni, hogy hányan vannak, kik csalódva hagyták el a magyar társadalom munkájának ezen első diadalmi szinhelyét: hányszor fog össze szorulni szivünk; hányszor fog ez összeszorult sziv könnyeket sajtolni sziveinkből; hányszor fogunk megállapodni egy-egy helyen, mélyen elmerülve gondolatokban !? Hányszor fogjuk magunkat a melancholia, a merengés mident feledtetetö karjai között találni és fogunk meglepetve felébredni arra, hogy hiszen mi csak álmodtunk és gondolatunk, mely valót hitt, bennünket érzékileg megcsalt ?! . . . Ha ott fogunk lejteni fel s alá a nagycorson végig az iparcsarnok előtti lépcsözetig, hány közöttünk fog örömmel visszaemlékezni egy-egy boldog órára, melyet épen csak e corsó teremtett neki, megismertetvén öt a teremtés egy remekével, kit az Isten hozott ide a kiállításra, de mindenüvé is, hol férfi van, hogy megörvendeztesse és felvidítsa ennek szivét. Hány férfiú és nő vesztette itt lelke nyugalmát ? És hiheti-e valaki, hogy mindezeknek szerelmi bilincse nem a kiállitás terménye ? És hiheti-e még valaki, hogy midőn ez a bilincs a szentségek által a jogos forma, a házasság képében az örök frigy öltönyét veszi magára, a hány áldás a felkent pap és szülök ajkáról a házasulókra száll, ugyananynyit küld az immár boldog pár a kiállításra és ennek létesítőire, mondom — hiheti-e még valaki, hogy mind ezek elfelejthetök ? Az, aki ott volt, mindent látott; s aki látta nem felejti el soha. De ha mégis elfelejti, nem érdemli meg, hogy emlékezzék róla. De hallga! . . . — A budapesti országos kiállítást ezennel bezártnak nyilvánítom. Igy szólt a trónörökös és mintha minden szava kalapács-ütés lett volna, melylyel a koporsót leszegezik. A gépház gőzgépének széles melléből oly zokogás tört ki, mely megreszkettété a levegőt. Mintha érezte volna, hogy ez utolsó bödülete. És nem volt szem, mely csendes folyást nem engedett volna az elérzékenyülés sajtolta könnyének. Elhangzott a röpke szó és én siettem búcsút venni jó ismerősömtől a kiállítástól. Még csak egy pillantás, egy kézszorítás az ismerősnek egy rövidke óra alatt. Mintha szárnyam nőtt volna, oly sietséggel voltam, mig este fáradtan ledőltem utoljára egy székre. Ott ülök a corson, a szökőkút előtt, testem fáradt, mert hajszoltam enmagamat, lelkem, agyam kimerült a rövid idö alatt felvett benyomástól ; szempilláim nehezek és vágyakoznak nyugalomra. Én azonban nem zárom le szemeimet; gyönyörködni akarok a látványban, mely előttem feltárul, hiszen csak egyszer láthatom még s aztán vége! Még csak egyszer versenyez itt az éj a nappal. Ugy hiszem, hogy hatalmas intensivitással. Vagy csak káprázat ez. mint az, hogy ugy gondolom, mintha ma sűrűbben hullámzana az emberár, mint eddigelé bármikor? Tudja az Isten olyan zavar uralkodik most itt, mintha nem minden volna rendjén. Pedig ma még a lét és nem lét kérdése nincs különválasztva egymástól, mert bár hivatalosan a lét felfüggesztetett, tényleg az mégis csak létezik. De tudják-e önök, hogy miért kell a kiállításnak és minden embernek is múlnia? Azért, mert az a characteristiconja, hogy emberi; mivel emberi ész és kéz munkája. Az ember pedig születik, de már születésekor magával hozza halálát is. Véges fogalom ö maga, lehet-e hát végtelen az ö müve? Pedig kár, kár, hogy véges ez a kiállitás is. Lám, ha most egy kis szabad időm lesz, ismét csak kávéházba kell szorulnom. S bár tar lesz már az ültetvény és sárga a lomb, s »nincs rózsás labyrinth s balzsamos illatok közt nem lengedez a zephir« — mégis nagysám, önnel együtt itt sokkal örömestebb töltöm időmet, mint bárhol másutt. Sajátságos egy zaj! . . , Mint zúg körültem mindenütt 1 . . . Hah! . . , Mi ez? Hol vagyok? Jakobinusok között? . . . Mit hallok? A nép énekli a zene harsogásával a Rákóczyt! Forradalom? Hogy tombol a vihar, mint zúg végig az egész városon. A nép kalapot, kendőt lobogtat. Lelkesedése határtalan . . . De nem, nem forradalom ez. Onnan, onnan az iparcsarnok mögül, búsan, panaszkodva szólal meg a harang, oly bánatosan, oly szivhez szóló fájdalmasan panaszkodik. És nem is az Öröm hangjai, nem a lelkesedés szülte dal volt az eltombolt Rákóczy induló és nem is nász vagy győzelmes sereg ajkán, hanem a halottkisérök gyászdala, de profundis-a, kik ezt énekelve járták be utoljára hat havi örömünk, dicsőségünk szinhelyét. És a harang, mely oly búsan panaszkodott, a lélekharang volt. Most már csak a nem lét kérdése lehet itt. A vigyorgó, kárörvendő enyészet pedig az első harangszóval belevágta roncsoló vasfogát az épületek falaiba. De a harang még szakadatlanul zúg fülemben. Homo •novuo. WoinésnínlT — TJj könyvek. A Frank.in-Társulat kiadósában Budapesten, ujabban megjelentek: Falusi Könyvtár. XXX. fűzet A termőíöldről, annak miveléséről és javításáról. A gazdaközönség használatára irfa Réti János. Ára fűzve 50 kr. Olcsó Könyvtár. Szerkeszti Gyulai Pál 189, füzet Az erdélyi czigány népköltészet. Gyűjtötte és fordította Dr. Wlislocki Henrik. Ára fdzve 20 kr. 190 füzet. Hiavala. Amerikai indus hitrege. Irta Longfellow Henrik. Angolból fordítottá Tamásfi Gyula. Ára fűzve 40 kr. 191. füzet. Emlékbeszéd Szemere Pál fele/t. Irta Kazinczy Gábor. Ára fűzve 20 kr. 192. A szégyenlős Vígjáték két felvonásban. Irta Moncrieff. Angolból fordította Csiky Gergely. Ára fűzve 20 kr. 193. füzet. A raveloei takács (Silas Marnerj Regény. Irta Elliot György. Angolból fordította Kacziány Géza. Ára fűzve 60 kr. 194. Nézd meg az anyját. Vígjáték három felvonásban. Irta Bérezik Árpád. Ára fűzve 50 kr. 195. fűzet. A kilenczvenes évek reformeszméi és előzményeik. Irodalmtörténeti vázlat. Irta Concha Győző, Ára fűzve 40 kr. 196. füzet. A bürök. Vigjáték két felvonásban. Irta Augier. Francziáből forditotta Perényl István. Ára fűzve 20 kr. — Történelmi Kömjvtár. A magyar népnek ós ifjúságnak ajánlva. Czimképes kiadás. 78. füzet. Az éjszak-amérikai egyesült államok megalapítása. Irta Dr. Balla^i Béla. Ára fűzve 40 kr. 79. füzet. Lorántfy Zsuzsanna. Élet- és jellemrajz. Irta Tóth Pál. Ára fűzve 01 kr 80 füzet. Salamon magyar király. Irta Gyürky Ödön. Ára fűzve 40 kr. — jVXeliner* Vilmos kiadásában most jelent meg »Vörösmarty Mihály összes műveioc-nek 43—46. füzete.— Egy füzet ára 55 kr. — A. Kis Lexikon 6-ik fűzetének megjelenése alkalmából a kiadóhivatal részéről a következők közlésére kérettünk föl: a most megjelent 6-ik füzet mint eddig is rendesen; tömör 5 ivre terjed, sa íKonlrapontcc szóig haladt, miáltal e munka most már a lexikon-anyagnak teljes felét karolta föl, A képes mellékletek: Bányászat, Ragadozó állatok, Kályhák és Fénytan cimekkel négy l3pön ötvennél több szép kivitelű ábrát tartalmaznak. E hat füzet egygyékötve, mint első rész 948 lapnyi terjedelemben már tekintélyes köletett képez és igen jelentékeny irodalmi tényezőként szerepel; és mint gazdag ismeretforrás úgy a közéletben, mint az Íróasztalnál ls fölöttébb hasznos segédeszközzé fejlődött, melynek megszerzése mindenkinek módjában áll, mert a Kis-Lexikon a legolcsóbb magyar könyv Ára egy-egy füzetnek 30 kr, a teljes első kötetnek 1 frt 80 kr, mely áron minden hazai könyvkereskedésben megrendelhető, Az előfizetés (4 füzetre 1 Irt, 6-ra 1 frt 50 kr, 8-i-a 2 frt és a 12 füzetből álló teljes munkára 3 frt) a »Pallasc nyomdai és irodalmi részvénytársaságnál eszközölhető Budapesten Ajánljuk. Rovatvezető: TIPOLD ÖZSÉB. November 15. — 1395. Győrnél Nádasdy a törököket megveri. — 1758. Herschel Vilmos Frigyes, első rendű csillagász, szülelik Hannoverben. November iß. — 1704. Érsekújvári II. Rákóczy Ferenc majd egyévi ostrom után elfoglalja. — 1794. Coronini Cromberg János gróf, császári altábornagy, a Bánság absolutelvü kormányzója , s az Oláhországot megszálló hadtestparancsnoka, szülelik Görcben. November 17. — 1603 A Korponára hivotl országgyűlést Borskay István megnyitja. — 1775. Csokonay Vitéz Mihály, népszerű magyar költő születik Debrecenben. November 18. — 1794. Brzesk alatt az egész lengyel sereg magát az oroszoknak megadja. — 1804. Klauzál Gábor hires magyar országgyűlési szónok és 1848-ban magyor kereskedelmi minister, szülelik Budapesten. November i9. — lSffö. A császári kormány az erdélyi *) E rovatban említett kiadások megrendelhetők Wajdits Károly könyvkereskedésében, Pápán. Hollandiából. Ha naplószerűen el akarnám beszélni annak a másfél hónapnak a történetét, amit ez ideig idekint töltöttem, akkor kezdeném először is a Lajthánál s az ennek látásakor kelt gondolatoknál, azután a császár város gyönyörűségeiről mondanék egyetmást, folytatnám a passaui vámvizsgálattal, hol kis kézi táskám ki sem bontva a tiszt csak a tartalmát kérdezte s aztán »passirt«; egyetmást az ősrégi német városokról is mondanék pl. Regensburg, Nürnberg, Mainz, sajátságos épületeikkel mint tették rám azt a benyomást, mintha a középkor támadt volna fel, a szép Rajna partról, a kölni dombról és sok apróságról, a miket azonban most mind csak saját magamnak beszélek el újra, jól tudván, hogy a mi nekem gyönyörűség, az lehet másnak épen az ellenkezője. Egyszóval megérkeztem, akit érdekelne, megnyugtatásul mondhatom, minden baj nélkül. Amint kilépek az indóház előtti térre, valaki nagyon bizalmasan integet felém. Jó ismerősöm lehet a bácsi, gondoltam, de arcára csak nem birtam emlékezni, ruházata is olyan félig meddig »sansculotte«-szerü volt, s igy gyanúm támadt, hogy mégis aligha ismerjük egymást. És mégis — jő felém, egy hang nélkül táskám után nyul, s csak mikor nem akartam ugy egyszerre odaadni, világosított fel,

v hogy ö »hordó« (barbár magyarsággal hordár). Ajánlkozott, hogy lesz szives elkísérni egy szállodába, én elfogadtam s ö kis pakkom hozva oly majestással lépegetett mellettem, mintha csak — én vittem volna az övét. Útközben sok épületeset mondhatott, de — legnagyobb sajnálatomra nagyon keveset voltam szerencsés érthetni — levén az alsó néposztály beszéde annyira elütő, mint minálunk pl, a göcsejieké a közönségestől. A fogadóban értettek németül is, ami nagy volt az első napokban. Megkérdeztem a vendéglőstől mennyit adhatok emberemnek, s a pénz átadása után ö a legszivélyesebben nyujtá felém tenyerét és csak a vendéglős elutasító szavának róhatom fel, hogy nem részesülhettem barátságos kézszoritásában. Mint utóbb tudomására jöttem, nem csak az én jó ciceroném ily konfidens. A fesztelenség jellemző tulajdona a holland népnek — nem értve természetesen nép alatt a születési, hivatalnoki és pénz arisztokráciát, mert itt lehetőleg feszes minden, a látogatóba csak névjegy átadása mellett mehet az ember, mi persze nekünk egy kissé szokatlan. A feszes látogatások ideje 2—4, hivatalnokoknál, kik ez időben elvannak foglalva 6—8; jobb ismerősök között a kedélyes látogatás 8— 10 este, a mi rendesen theázással van öszszekötve. Megérkezésem napján látogatást tettem én is egyik tanárnál. A szobaleány kérdi nevemet; Géza Antal — mondom neki s ö arra a szemem közé nevet, hogy azt nem tudja kimondani. Keresgélek tárcámban, ha vagy egy névjegyet találnék; akadt is egy, de azon valamelyik órán tett apró jegyzetek voltak, hogy pl. a csizmadiák védszentje szt. Crispinus stb. Igy csak nem küldhetem be, gondoltam — még egyszer elmondtam előtte a nevemet s ö arra fejcsóválva megindult fölfelé a második emeletre. Mert mielőtt tovább mennék, meg kell ein-, litenem, hogy a holland házak többnyire keskenyek és magasak. Egy szoba szélessége többnyire a ház vagy legalább a lakosztály szélessége is és épen ezért rendesen egy vagy két egész emeleten lakik a bérlő vagy háztulajdonos. Széles, kényelmes lépcsőről szó sincs, mind meredeken nyúlik fölfelé, ugy hogy nem igen tanácsos sötétben rajta járni. A látogatás alatt semmi különöset sem láttam s tapasztaltam, ha* csak azt a gyönyörű könyvtárt meg nem említem, mi az én pár száz kötetes magánkönyvtárakhoz szokott szememet úgyszólván magához kötötte s mi Hollandiában nem csodálatos, mert például gazdámnak is, ki egy közönséges mesterember, van körülbelül 200 kötet könyve. Boldog könyvpiacz! sóhajthatnak fel ami könyvkiadóink és könyvkereskedőink. A hol a könyvnek ilyen keleté van, ott természetesen a miveltség jó lábon áll. Az iskola kötelezettség nincs bár törvényileg kimondva, enyészöleg csekély a nem iskolázott emberek száma, mert minden szüle erkölcsileg kötelezetnek érzi magát fia neveltetésére egyrészt, — másrészt pedig az állam iskolák felállításával a taníttatás költségeinek rendkívül leszállításával söt megsemmisítésével lehetővé tenni, hogy a legszegényebb ember is taníttathassa gyermekeit. Az egyetemeknek is nagyszámú hallgatójuk van, mi szinte a miveltségnek biztos jele. Érdekes az első éves egyetemi kallgatóknak belépésük. A mi Németországban a »Fuchs«, ami Pápán volt boldogabb időkben, — egy évtized előtt — a >bagolydiáka — az itt a »Groen.« A nevük is jellemző zöld, t. i. most jönek a zöldből a falukról. Ezek 4 álló hétig nem tekintetnek egyetemi hallgatóknak s a 4 hét eltelte után ünnepélyesen kell beavattatniok. Meg is történik az, nemcsak maguk a tanulók, az egész város ünnepel. A házakról zászlók lobognak kora reggel a tiagy napon. Délben kezdődik a parádé. A »groen«-ok körüljárják az egész várost, annak minden egyes utcáját kocsikkal. Elől 5 lovas rendőr, azaz pardon legelöl egy sereg gyerek, körülbelül 30-szor annyi, mint mikor Pápán a tűzoltó banda végig vonul, a lovas rendörök után egy student bársony ruhában lóháton, azután 8 vagy 10 kocsi, minden kocsi elé 4 ló fogva, bennök a studentek, Méltóságuk büszke tudatában s érzetében annak, hogy a hány szép és csúnya szem csak van Uthrechtben, mind őket nézi: ünnepélyes arczczal ülnek a hintóban. Bíborvörös sapka, lobogó strucztollal s vállaikon egy széles szalag igen festőivé teszi az egész menetet. A szalagok a fakultások szerint különböző színűek, a jogászoké veres, papnövendékeké halavány sárga, orvosnövendékeké zöld, tanárjelölteké kék. Minden egyes hintó mellett egy gyalog rendőr s a menet végén ismét 5 lovas. És lám majdnem kifeledtem a bandát, mely ékes léptekkel mindjárt a menet elején a lovas rendőrök után halad! Minden utcza szegleten ember-ember hátán, egy student — bizonyosan jogász — egyik utcza sarkon gavallérosan egy doboz szivart hajit a publikum közé, no hisz van erre kapkodás! Ez a képe a déli menetnek, este is van egy, de annak az alakja más forma. Álljunk meg egy szabadabb téren s várjunk egy kicsit; — csak közvetlen a házak előtt ne, mert még baj eshetik. Gyerekek szaladása hirdeti, hogy lesz valami, s másik percben már felcsillanik a szemben fekvő utcában valami fény, a fáklya fénye. Kigyúlnak minden házon a görögtüzek, különböző színekben, melyek közt leginkább a piros és sárga küzd az alkalomra jutásért, röppentyűk szállnak fel a magasba s nekem ugy tetszik, mintha csak megint somlói szüreten volnék. De mégis van valami különbség, akkor nekem volt boros pohár a kezemben, most pedig azt nézem, hogy a jókedvű studentek, — kik egész délután ittak — mint villogtatják az üvegeket. A menet ugyanaz, csak legelöl valami 20 fáklyavivö s minden kocsi mellett kettő-kettő azonfelül a kocsik száma is körülbelül kétannyi mint délben és e mellett egymás ölében is ülnek mert az esti menetben részt vesz az öregebbje is, amint hogy valószínűleg hűségesen részt vett a délutáni ivásban is. Rekedt torkokból hallatszik a tanuló induló, mindenütt éljen kiáltások, a banda elkeseredetten fújja — immáron két részre szakadva kocsin,