Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885
1885-11-15
üVlegj elenilt Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert keséktől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt, közlemények a lap SZERK. h i v a fal á b a (Ó - k. o 11 ég i u m é p ü l e I) küldendők. Előfizetési díj alt. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára iß kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után ß kr, nyilttérben 25 krajezár. A dij előre fizetendő. B ély egdíj mindigkül'ón számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (ref. főiskola nyomdája) küldendők.. Pápa város hatóságának és többpápa i, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Gazdasági elmaradottságunk egyik fő-oka. E lapok legutóbbi számaiban Báró Berg Gusztáv úrtól „Állattenyésztésünk" ismertetésében igen érdekes s figyelemre méltó tanulságos czikket voltunk szerencsések élvezettel olvashatni. Sok azokban a való tén3 T állás s annyi bizonyos, hogy az olvasottak nem csak reá mutatnak állattei:yésztésünk jelen fejlődési állapotára, de azokban egyes szakaszonként annak további sikeresebb fejlődhetésére nézve igen gyakorlati s mindenben életképes javaslatokkal is találkozhatunk. Meglátszik mindjárt, hogy azok irója a gyakorlati élet embere, kitűnő gazda. Bár csak sokan volnánk ilyenek! Gfyönyörködhetünk-e még a közlött czikkek talán más irányú folytatásában? nem tudom, de azok figyelmes olvasásakor mezei gazdaságunk hátramaradottságának egy kiváló tényezője jutván eszembe, erről néhány szót. Ma már mindinkább kezd gazdáink közt inegöröködni azon alap-igazság, „hogy a mely gazda mezőgazdaságával boldogulni akar, az legelőször is állattenyésztésével menjen előbbre.'' Mert ma, különösen a mai gazdasági válsággal szemben csak is az a gazda fog boldogulhatni, a ki gazdaságát legelsőbb sorban is az állattenyésztés sikeres üzésére bazirozza. Es mégis hányan vannak még gazdáink között, de talán elmondhatjuk, hogy kisbirtokosaink csekély kivétellel általában, a kik dédapjuktól öröklött, s hogy ugy mondjam, hagyományos gazdálkodásirendszerükből kivetkőzni s megfelelő jobb irányba térni nem akarnak. Nem pedig azért, mert erre nálunk a gondolkodási s szakértelmi képesség hiányzik. Egyesek, de különösen kormányunk ez utóbbi időben elismerő intézkedéseket, s erőfeszítéseket tesznek ez irányban ,is, de különösen az állattenyésztés fejlesztése érdekében. De ezek egy magukban bár mily kiterjedt s életreva- \ lók is legyenek vagy voltak, különösen : kisbirtokosainknál termő talajra s fogékonyságra nem igen találtak, mert nincs meg azokban Ivzok befogadhatására az elegendő szakismeret. A nagybirtokos ; rendelkezhetik erővel s szakképzettséggel, az tudhat segiteni magán minden közvetítés kizárásával is. De a kisbirtokos, melynek életképes fejlődése s fentartása nemcsak a nagybirtokosoknak, ' de egyáltalán az egész közgazdászat fej- I lődésének s virágzásának biztos alapja, ! a mely egészséges gondolkozással, külö- i nősen azonban elegendő szakismerettel i még nem igen rendelkezik, bizalmatla- ! nul s idegenkedve fogad minden előtte 1 megfoghatatlant s ujat, a melyek más- j tói, de különösen felülről származnak. \ Egy szerencsétlen öröksége a magyar I kisbirtokosnak: az őseitől öröklött hagyó- 1 mányos egyoldalú gazdálkodási rendszer. í Ezt látta apjától, ebben élt és nőtt fel : ő is folytonosan, ebbe szokott, ettől meg- j válni, ebből egy jobbra, megfelelőbbre ; térni egyáltalán nem akar nem bir. nem mintha ő is nem áhítozna boldogabb j viszonyok után, de nem azért, mert j benne az ezekre szükséglendő szakisme- | ret eléggé kifejlesztve nincs. Miért is ha azt akarjuk, hogy mezei gazdálkodásunk fejlődésével előbbre menjünk, legelöl a kisbirtokos osztály szellemi képességének s szakismeretének fejlesztésénél s fokozásánál kell kezdenünk. E nélkül minden törekvés, minden nagy áldozat egészen czél nélküli, Hol alap nincs, oda építeni nem lehet. „Nem tehetek róla, de akár hogy és akár hányszor rostáljam és bíráljam gazdasági elmaradottságunk okait, azok között mindig első sorban ott találom nagy hiányát népünk értelmiségének," „Ez az, ami iránt szeretnék már látni hazánkban egy igazán átható alaT Á B_C Z A. NEM MONDOM..,, s Nem mondom, hogy szeretsz, Ne is mondd ezt nékem, Ha csak reám tekintsz. Már én megelégszem, Ha csak reám tekintsz, A szivemig fúrja A te lelked magát, S ott rezg minden húrja. Ha csak reám tekintsz, Ez isteni kéjnek Pill anal ja alatt Örök éltet élek. Ha csak reám tekintsz, Én szép büszkeségem, Nem mondom, hogy »szeress« ! S Te se mondod nékem. Veszprém, oct. 28 1885. ©fc. % Madame Alphonse Daudet. — Tanulmány — Irta: André Gyuláné. Nagyon csalódnak azok, kik a francia és különösen a párizsi nőkről való véleményüket frivol színmüvek és regényekből merítik, mert Franciaországban, de kivált képen Párizsban sokkal is magasabb helyzetük és nagyobb befolyásuk van a társadalomban mint bárhol és sohasem hiányoztak ott a kiváló tehetségű és szellemű nők, kik ezzel még a legszebb női erényeket is egyesíteni képesek. A mai Párizs legkiválóbb nőinek egyike kétségkívül Daudet Alphonse iró felesége, leány nevén Allard Julia, Midőn 3878-ban Daudet „A Nábob" regénye megjelent és a költő legbensőbb barátjai számára egy külön kiadást, — melyet különben senkinek megszerezni módjában nem állott, — nyomatott, az ezen ajánlással volt ellátva: „Oda adó, benső és fáradhatatlan munkatársamnak, forrón szeretett Júliámnak, a legnagyobb hálával és meleg elismeréssel hozom, őzen könyvet, mely ö neki oly soksit köszönhet." Ezzol nyilvánossá lett ama körülmény, hogy Daudetné férje irodalmi munkásságában tettleges részt vesz, bár a közönség előtt ugy sem volt már titok, hogy ö maga is tehetséges irónö. A „Renaissance" a „Journal officiel'" a „La vie Moderne"', álnév és később saját neve alatt sokszor közöltek tollából költeményeket és cikkeket; bizalmas barátaik férje egyes munkáiban is felfedezni vélték tollát, de hogy olyan komolyan valóban munkatársa legyen férjének, mint a Nábob ajánlása mondja, nem képzelte senki. Pedig nem is lehet máskép. Én magam, ki oly élénk gyönyörködéssel olvastam a Nábobot röviddel megjelenése után és csak sokkal későbben mindazt, mi Daudetné irodalmi munkásságára vonatkozik, nem küzdhettem le magamban azt a feltevést, hogy a Nábob egyes, gyönyörű, mély finom gyengédségtől áthatott, költői szépségekkel telt részleteiben asszonynak kellett közreműködni. És Daudet minden regénye ezt a benyomást teszi reám. Csak nőnek lehet oly finom érzéke, oly még finomabb megfigyelő tehetsége, az a bensöség és gyengédség, amivel a női jellemeket, érzéseiket, gondolkozásukat festi; arra a leggeniálisabb iró nem képes. A Nábobban „Aline" a kedves anyóka és az ö család-életüknek gyönyörű rajza és jellemzése, az Daudetné I munkája lehet, hogy több részletre ne is reflekpos és erélyes mozgalmat, mely nem csak egypár gazdasági felsőbb tanintézet felállításában találná kifejezését és határait, 1 hanem kiterjeszkednék a földmivelő nép ] minden rétegeire és egész az utolsó zsellér viskóig." Ezt mondotta egykor Korizmics. Néháriy sor az egész, minden egyes ; szava meggondolandó, tanulságos, kár, hogy a tett mezején eddig nem jutott eszünkbe de most a végső fordulónál jó lesz róla komolyan gondolkodni. Hazánk földmives néposztálya nagy mérvű eladósodottságának s birtoka szét foszlásának egy csekély részben talán az elemi kalamitások lehetnek okozói; de tagadhatlanul legnagyobb részt a szakértelem hián3 T a folytán űzött egyoldalú gazdálkodási rendszer képezi főokát, miért is a kisbirtokos-osztály mezőgazdálkodásának gyökeres javítását első sorban a gazdasági szakértelem fejlesztése, illetőleg a gazdasági alsóbb fokú szakoktatás mielőbbi helyes szervezésével lehet csak elérni. Mert ha meggondoljuk azt, — hogy Magyarországon mintegy 26 millió holdon olyanok gazdálkodnak, kik sehol semmi szakismeretben nem részesülvén, okszerűtlen mi vélik földjeiket, — majdnem lehetetlen, hogy gazdasági bajaink orvoslását legelsőbb sorban is a kellő gazdasági szakismeretek terjesztésével s elsajátíttatásával ne kezdjük. Ma már, midőn a társadalom oly sok igéitekkel van a mezőgazdaság produktumai iránt, hogy bő termés esetében sem igen marad a gazdának feleslege a jövő esztendőre, mint rendesen kisbirtokosaink szokták, —- „csak a hagyományos módon szántani és vetni, egyebekben pedig minden gazdálkodás sikerét egyszerűen az időjárásra bizni" — nem lehet, mert ma már a mezei gazdálkodás jövedelmezősége a minél olcsóbb termeléshez rendelkezésre álló technikai factorok észszerű felhasználása 1 s azok értékesítésétől függ. Ehez pedig elsőbb sorban a kellő tájékozottság s szakismeret m.ulhatlanul megkívántatik. Mindezeknél fogva a földmives néposztálynak — a kisbirtokosoknak is ma már mulhatlanul szüksége van ugy a neki megfelelő alapos szakképzettségre, mint társadalmi életköre, s hivatásának megfelelő általános értelmiségre. Közgazdászatunk biztos fejlődésére ezt ma már nélkülözni nem lehet, annak sikeres megoldása most már a legszükségesebb s elodázhatlan tévézők egyike. Gondolkodjanak felette mindazok, a kiknek ezek czélirányos valósítására az eszközök megadattak. Közegészségügy. Veszprém megyének f. évi november hó 2-án tartott közigazgatási bizottsági ülésén Dr. Kerényi Károly m. főorvos a következő egészségügyi jelentést terjesztette elő: A közegészség octóber hóban — Veszprém város és Kis Jenő község kivételével a mennyiben Veszprémben a kanyaró, Kis Jenőben pedig a himlő, mint alább említendő lészen, uralgott, a megye legnagyobb részében ugy mint az előző September hóban jó és kedvező volt. Az uralgó kórjelleget tekintve az őszi időjárási viszonyok miatt a légzési szervek hurutos bántalmai és a toroklobok kezdtek szaporodni, ellenben az emésztő szervek csorvás hurutus betegeskedése! csökkentek, ezen utóbbi betegeskedések jellegére nézve megjegyezhetem, hogy veszélyes heveny gyomor és bélhurutok nem fordultak elő; mutatkoztak gyéren csúzos izületü bántalmak és enyhébb hagymáz betegedések is, mindezek általában kedvező lefolyásúak voltak; váltólázak egyáltalában sehol sem uralkodtak. Ami különösen a járványokat illeti, a heveny fertőző kóralakok közül, mint fenntebb is emlitém, Veszprémben a kanyaró octóber hó folyamában nagyobb kiterjedést látszott venni, ennek folytán azon célból, hogy a betegség járványszerü jellege hatóságilag megállapítható legyen, és a netalán szükségesnek mutatkozó óvintézkedések foganatba vétele által a kór terjedése lehetőleg meggátoltassák, a polgármesteri hivatal részéről a városban levő gyakorló orvotáljak. Az „idősb Risler és ifjabb Fromonf'-ban Izabella; a „Numa Ronmestan"-ban, én előttem eszményképe a modern tökéletes asszonyoknak, amilyennek lenni kellene, —• Rosalie, az ódon palota leírása, hol Rosalie felnőtt, a kedves, meggondo]atlanIíoi'tense,aza megható, elragadó szépségű leírása a Boncherau orvossal való találkozásának; — a „Királyok a száműzetésben" a királyné anya midőn gyermekét az orvoshoz viszi megvizsgálni mint egyszerű polgárnő, hogy őszinte nyilatkozatot kapjon cs az orvos kijelentésére, hagy s> a fiúcskát operálni nem tanácsolná, mert a szervezetben a legsajátságosabb zavarok vannak jelen és különösen a legnyomorultabb, legszegényebb, legkimerültebb vér." Az anya tompa szemrehányásként hangzó megvető válasza reá önkénytelenül: „királyi vér"! és a szegény, okos kis királyfi ki hazamenet esdöen kérdi anyjától: fogsz-e azért szeretni, ha nem leszek is király ? az anya zokogó válasza : „oh gyermekem", — ezek és a többi mély érzésű részlet, ha munkatársa a nő a férjének, — mind mind az asszony fantáziájára vall! O maga ugyan nagyon szerényül nyilatkozikk özremüködéséröl. Együttes munkálkodásunk, ugy mond, egy japáni legyezőhez hasonlit. Az egyik oldalán látható a tárgy, a személyek, a levegő, a másikon mindenféle cifraság viráglevélkék, ágacskák, a folytatása ennek és amannak, mindaz ami a festő ecsetjében a szinek és aranyból marad. Igy iparkodom én ezen aprólékos rajzocskákat a valódi tárgygyal összhangba hozni ugy, hogy elrebbenö gólyáim megegyezzenek a téli táj és a zöld hajtás a bambusznádon a tavaszi képpel, mely a fő-lapon elötüntetve van. Ez az oly szerény nyilatkozat teljesen öszhangban van ezen ritka nő igénytelen, egyszerű, szeretetreméltó egyéniségével. Hogy egy hírneves költő neje és maga is tehetség, minden pillanatban elfeledni látszik. A francia nyelvet tökéletes mértékben bírja. Amennyire elragad bája és valósága annak amit bir, ép annyi varázs is rejlik kétségtelenül a gyönyörű nyelvezetben, melylyel leirja és költői hatás keltésében igen nagy része van a remek formának is. Irálya „ragyogó ékszerész munka" amint egy párisi kritikus ezen minden izében finoman és csillogóan kidolgozott előadási modort nevezi. Nemcsak saját, de még idegen müveknél is Daudetné egyik fő figyelme az irályra irányul. Egy kevésbbé becses munka is kivívja becsülését, ha azt mondhatja, róla „jól van irva." Mindeme előnyei megvannak az „Impressions de nature et 'art" munkájában; és a „l'Enfance d' une parisienne" egy csomó, a lehető legkedvesebbeu, legnyájasabban leirt, elmesélt, rajzocska apró történetkék is kétszeresen érdekesek, mert az ö gyermekkorát festik, — melyekben francia szellem meleg bensőséggel párosul. Ezekből a bájosan, meleg kedélylyel irt piczike rajzokból fogok legközelebb néhányat a kedves olvasóval, az én hiányos fordításomban, megismertetni. Egy kissé merész vállalkozás, mert hogyan fogom én, éppen Daudet asszony legkiválóbb előnyeit, a tökéletes szépségű irályt visszaadni!? Elnézést kérek. Daudet Alphonse, a férj, most költői munkássága és hírneve zenithjén áll és ha egyáltalán egy olyan ideges, fáradhatatlan munkásságú ember, kit folyton a „mieux faire" gondja foglalkoztat, boldog lehet, az is; De, hogy az és ami minden munkájából beszél, »a kályhazug jó illata a lakás kellemes melege, a lámpa nyájas vilaga« hogy egy jól rendezett, kedves és kellemes otthonban, t.élen Parisban, nyáron Champrosay jószágán, hajlamaival és szokásaival megegyező életet élhet, ki amily ügyességgel a tollat forgatni tudja, ép ugy lelke tud lenni az iró házi világának is.
