Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-11-01

jMegjeletxilc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérme?itetlen levelek, csak/ismert kezektőlfogadtat?iak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK. hivatalába (0- kollégium épület) küldendők. Előfizetési dajalt. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt ßO krajezár. Egy szám ára iß kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos fetitsor térfogata után ß kr, nyilttérben 25 krajezár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj'mindigkülön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (ref. főiskola ny omdája) küldendők. Pápa város hatóságának éstöbb pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatafosközlönye. Állattenyésztésünk. 1. Állattenyésztésünk összes ágazatainak intensiv fejlődésére mindaddig- nem számithatunk, ép ugy megfelelő kivitelre sem tarthatunk mindaddig számot, mig az orosz, rumániai és szerb határokat a szarvasmarha, juh és sertés behozatala elől végképen el nem zárjuk. \ Az 1874. évi XX. törvényezikk a keleti marhavész ellen foganatosítandó intézkedéseket helyesen állapította meg s habár azok a legszigorúbban hajtattak végre, minduntalan jelentkezett a marhavész kivált Galiczia, Bukovina és az erdélyi részek egys határszéli községeiben, a mi a német kormánynak ismételten szivesen megragadott alkalmat szolgáltatott arra, hogy állatbevitelünk elől határait elzárja. A törvény alapján a marhavész behurczolása ellen tett intézkedések elégteleneknek bizonyulván, monarchiánk mindkét kormánya az állattenyésztők folytonos sürgetése és méltányos követeléseik folytán, a bécsi mészárosok tiltakozása daczára kénytelen völt az emiitett törvényt az 1880. évi XXVI törvényczikkel kiegésziteni oly értelemben, bogy 1881. január 1-től kezdve a szarvasmarha behozatala és átvitele oly országokból, melyekben a marhavész gyakrabban szokott fellépni, végkép eltiltható lőn. Ezen törvény alapján határaink Oroszország és Rumánia felől 1882. november óta tényleg elzárattak, s kormányunk meg is tett mindent arra nézve, hogy e határozat a mennyire csak lehetséges, hatással is birjon. A marhavésznek a határállamokban való terjeszkedését ugyanis állandóan figyelemmel kisérik, s egy külön térképen előjegyzésben tartják, ugy hogy a behurczolás szempontjából veszélyesnek mutatkozó helyekre a határőrök különös figyelmét nyomban felhivhatják, s őket a legnaTARCU. (^Halottak napján.} Szomorú fűz hervadt lombja, Ráborul majd sirhalmomra ; Édes lesz oll megpihenni; Oda lent majd nem fáj semmi. népdal. Tar mezőkön szalad végig az öszi szél, azt sem igen talál, ki szilaj füttyeit meghallgassa; az a pezsgő élet, az a sok munkás kéz, elenyészett, nyugovásra tért. Mint a dajka, ki megvetette a kisded alvó helyét, álomra hajlik a kifáradt természet s pihenőre, kire vezetését bizta, az ember, és csak néha-néha néz szét tavaszra gjtett reményein, mint ama dajka, ha a kisded ébredezni kezd, hogy ismét elaltassa. A berek csalogánya elnémult ajakkal húzza meg magát valamely árnyas zugban a felszél rohama ellen; a rét virágát elfödte az avar s a büszke tölgy koronás lombja reszketve vonul meg szétszaggatottan a karcsú törzs lábánál, ott vélve menedéket, téli pihenőt; még a büszke bérez is védelemre gondol, ködpárnával takarja el lábát és fejére majdan jógsapkát huz fel. A puszták zengő zaja, a nyájak méla kolompja, andalító fülmile szózat, bűvös pásztorsip mind egybe olvad most — hangtalan némasággá. Jól mondja a példa: á tél mostoha gyermeke az ősznek, abból a gazdag vagyonból, mely rá a nyárról pazarul átszállt erre a szerencsétlenre semmit sem hágy örökül. — Saturnusról azt állítja az ős mesevilág, hogy saját gyermekeit felfalta, ez roszabb annál, mert ez őseit eszi meg. Óh de ne ijedj meg azért — kedves leányka — ki e sorokat elolvasásra méltatod, — óh ti hozzátok azért ő is udvariam, nem jő üres kézzel; az gyobb éberségre utasíthatják. Azt is helyes törekvésnek mondjuk, hogy a kormány a keleti határvidék szarvasmarha állományát a tarka nyugoti fajtákkal keresztezni kívánja a végből, hogy az orosz lapálymarhától erősen elütő jelleget teremtsen és ez által is megnehezíthesse annak a határon való becsempésztetését. Ezen intézkedések üdvös hatása már is félre nem ismerhető módon nyilvánul, a mennyiben a keleti marhavész AusztriaMagyarország területén a legritkábban, s csak is elvétve merült fei. De sőt tovább is megyünk és tapasztalásaink alapján azt álhthatjuk, hogy az 1882. év végén volt marhalétszánmak a mai állapottal való statistikai összehasonlítása az állattenyésztés számbeli gyarapodását is mutatná, legalább Magyarországon, hol e téren kétségtelen fejlődés mutatkozik. Bécs, melynek hússal való élelrneztetéseért olyan nagyon aggódtak, mindekkoráig szintén nem halt éhen, de még a húsárak emelkedésére vonatkozó baljóslat sem teljesült be. Mindezen előnyök daczára azonban az eddigi intézkedések még mindig nem elégségesek. Szerbia felé való határunk például az 1881. május 6-án kötött kereskedelmi szerződés folytán nem maradt elzárva, s bár igaz, hogy Szerbia egy külön egyezmény által igen szigorú egészségügyi intézkedésekre szoríttatott, melyeknek magát alávetni tartozik, sőt még arra is köteleztetett ezen egyezmény HE. czikkével, hogy a Rumániából, Bulgáriából és Törökországból származó szarvasmarhának Szerbiába való be- és átvitelét föltétlenül eltiltsa, de hát ki kezeskedhetik azért, hogy a szerb kormány legjobb akarata mellett is az ellenőrzés valóban megfelelő és megnyugtató is lesz? Tudja épen igy minden sertéshizlaló, hogy a magyar fajta sertések tökéletesen mentesek a. fonalféregtől és borsókátólj mig ellenben a szerbiai ós rurnániai sertések igen gyakran elvett örömek, a letarolt dísz helyett hoz nektek piros almát, édes gyümölc.söt j tudja a bácsika, hol kell kedveskedni, de jól is tes:.i, mert bizony nem állnátok meg sirás nélkül, ha látnátok miként hervad el legszebb narcissotok, rózsabimbóitok, s az a sok tarka himes virág, melyekkel a kedves nyár oly nagyon tudta kedveteket keresni. Oh! mert nincs már egy virág, mely bús regéjét elmondja, nincs lomb, mely árnyékból szöjjön sátort, nincs rezgő nyárfalevél, melyen izenetét küldje a sziv, nincs pacsirta, mely búját elsírja ott fen, nincs daru, mely fejed felett szálljon keletre, nincs fecske, mely az eresz alatt második családul költözzék hajlékodba, nincs, nincs — semmi sincs most, a mi az életet jelezte: mert az élet — az elköltözött, s a mi még megmaradt belőle, az is a halottak országába tér, meg népesül ma a halottak birodalma. Halottak birodalma ! Temető! Meg nem érthető fogalom ! At nem érezhető érzelem! — Kétségbeejtő siralomvölgy; — nyugtat adó édes pihenő! Város, melynek száz nyitott kapuján át ugy szeretne betekinteni ezer kíváncsi szem, de melynek küszöbén túl kerülni mégis borzad a halandó. — Birodalom, melyből á fejedelem hiányzik, mert ott csupa egyenjogositott polgárok a lakók. Labyrinth, melyhez nincs az A r i a d n e-fonál. de a melyben mégis megleli mindegyik sziv amit keres. Óh! nem kell útmutató, nem kell vezérfonál, itt a szeretet és a kegyelet a vezető. lm, hogy hozza mindenik fáklyáját, melyet a pornak gyújt, pedig be jól tudja, hogy az többé fel nem gyújtható. •— Nincs egy kőoszlop, nincs egy fa kereszt, melynek lábánál a szeretet lángja lobbot ne vetne ma. Ha minden lángon egy-egy bün égettetnék meg, másodszor is megváltatnék a világ. Óh! ha az a tüz mind a szívből nyerné tisztán olaját! Mint egy Vulkán, melyből kitörökerülnek hozzánk borsókás állapotban. Hogy tehát ez a behozatal ránk nézve határozottan káros, azt ama tény is igazolja, hogy nem rég Németország pusztán azért titotta el a magyarországi sertések bevitelét, mert Szerbiából a körömbetegség hozzánk is behurczoltatott, a mint hogy átalában külföldön e téren a legnagyobb óvatossággal járnak el, s például Anglia is legközelebb eltiltotta a németországi juhok behozatalát, azért mivel egy oroszországi juhszállitmányban Hamburgban két állaton a körömfájás constatáltatott. Mi is bízójára őszintén kívánjuk, hogy Szerbiával Rumániával ép alighogy megkezdett kereskedelmi összeköttetéseink lehető állandók és bensők maradhassanak, mert hisz iparczikkekben való kivitelünk jövőjét mi is íőleg a Balkán államokban reméljük megállapíthatónak, de viszont még legjobb barátaink érdekében sem áldozhatjuk fel összes állattenyésztésünknek, hazánk anyagi boldogulása ezen alapzatának jövőjét s azzal összefüggőleg földjeink termőerejének öregbithetését és legkevésbé igényelheti vagy érdemli meg a részünkről való kíméletet Oroszország, mely a mi iparczikkeink bevitele ellen folytonosan felemelt vámok által törekszik védekezni. Ezért kell kívánnunk délkeleti határainknak végleges elzárását ugy a szarvasmarha, valamint a juhok és sertések behozatala ellen, s csakis ettől remélhetjük állattenyésztésünk, s általában mezőgazdaságunk erőteljesb fejlődését, csakis ettől várhatjuk állatkivitelünknek nagyobb növekedését. Allattenyésztésünki:& pedig annál nagyobb gondot kell fordítanunk, mert hisz az évenkinti állatbehozatal értéke husz millió írtnál többre rug, mely összeg állattenyésztésünk megfelelő gyarapításával igen jó jövedelmet szolgáltathatna saját mezőgazdaságunknak is. Észszerű állattenyésztés sóadagolás nélkül nem képzelhető. Az állatoknak adott só előmozdítja az emésztést, a nehezebben emészthető takarmányfélék nagyobb mennyiségben való felhasználását és azok tökéletesebb kihasználtatását is lehetővé teszi, élénkíti az anyagcserét, a bőr tevékenységét előmozdítja és kivált a növendék állatok fejlődése és növekedése czéljából elengedhetlenül szükséges is. Mindezt méltányolják is — a külföldön, s például Németországban a marhasó métermázsája 2 frt 25 krba kerül, nálunk Magyarországban pedig 11 frt 90 krt kell a gazdának fizetnie! Valóban idején volna, hogy hazánk valamennyi állattenyésztő gazdája egyesüljön avégből, hogy állattenyésztésünk czéljaira a marhasó árának jelentékeny leszállítását eszközöljék vagy ha kell, kényszerítsék ki a kormánytól, mely a marhasónak ezen teljesen indokolatlan, állattenyésztésünket határozottan károsító nagy sóárak tekintetében azzal szokott érvelni, hogy a marhasót denaturálni lehetetlen dolog. Hogy Németországban mit tesznek denaturálás czéljából, azt nem tudjuk, de nálunk, a kapuvári uradalomban, nagy kiterjedésű állattenyésztésünk czéljaira a sót vagy olajpogácsával vagy pedig chlórmészszel keverjük s ez által emberi élvezetre teljesen alkalmatlanná, állataink számára pedig táplálóbbá és egészségesebbé tesszük. Szabályrendelet a községi faiskolák felállításáról és kezeléséről. 1. §. Veszprém vármegye területén minden község köteles faiskolát fentartani és pedig 500 lakoson alul legaláb 2150 • méter, 500 lakoson felül pedig legalább 4300 Q méter térfogattal. 2. §. A faiskola területe rendeltetési czéljától el nem vonható és kizárólag gyümölcs vagy gazdasági fák tenyésztésére fordítandó. Az esetben azonban, ha a községi faiskola a jelen szabályrendelet 1. §-ában meghatározott térfogatnál nagyobb, ezen többlet-terület a járási faiskola ben a láva, festi meg a fekete eget ma pirosra a gyászos temető, csak messziről bámulja, de fölötte átszállani nem mer az éji denevér. De hiszen az nem is az éjszaka helye ezen az éjjelen, ott nem alszik ki a világosság ma, ott éri e helyen az est homályát a hajnal bibora. 364 sötét nap után illő, hogy a 365-iken illuminátio mellett jöjjenek fel a sir szellemei és ha 364-szer ők fáradnak be az elhagyott ismerösökhez, most a 365-iken ezek tegyenek náluk egy rövidke vizitet; mert ez a nap nem az élők, hanem a halottak napja, ehhez nekik kiváltságos joguk van, melyet tőlük megtagadni senki nem merészel.— Lerója kiki a köteles tartozást, meglátogatja a temetőt, mert azzal mindenki tartozik. »Járó kelő több van ma ott, Mint a sirban mennyi halott!« És üres kézzel senki se jő, össze gyűjti a nyárból megmaradt virágokat, koszorúba fűzi és elhozza a sírhalomra cserébe azokért, melyet a lent nyugovó a hosszú nyár alatt szive porán nevelt. És e látogatásra a mélyen alvó is félbe hagyja álmát, feljő a sírhant alól, megköszöni a megemlékezést és a mig el nem jő a távozás órája, a válás kinos percze, elbeszéli a rég látott kedvesnek az utolsó bucsu óta buját és örömét és viszont cserébe kihallgatja amazét és igy tér újra nyugodni megint egy hosszú évre oda le a férgek közé, és — oda föl az angyalokhoz. De hát mit is beszélhetnek a halottak ? Im ott jő az édes anya, árva édes anya, egyetlen reménye leánykája volt, de hütelen lett hozzá, megunta az édes anyai hajlékot, ide költözött ki, itt fogadott szállást a kemény rög alatt az 5 lábnyi — végtelen mélységben! Azt jő meglátogatni, óh! mert az érző anyai szivet el nem szakithatja a drága gyermektől az az 5 lábnyi föld — a mint nem a széles oczeán. Ott áll a hideg kő, érzéktelen jele annak a végtelen örömnek, a melyet halma örökre elfödött. Mint az a márvány obeliszk, melyen csak a rája ábrázolt megváltó kép mutatja az életből a végső vonaglást, — áll mereven vele szemben az édes anya a holt gyermek sírjánál; izmaiból minden érzést, szivéből minden érzelmet, arczárói minden életet számkiüzött a sajgó fájdalom, csak összekulcsolt keze reszket a ráfüzött koszoruhalmaztól, melyet mind ő neki hozott. A tolongó tömegnek útjába esik, illetetlenül érintik, megjegyzéseket hallatnak, de ö nem érzi és nem hallja azokat, csak áll, mint a legyökerezett törzs, szemei égre tekintenek, ajka mintha imára mozogna, de nyelve hangot nem ejt; mig egyszer térdei megcsuklanak és összeesik a kemény márvány talapzatára, karjai átkarolják az emléket, a koszorúk szerte hullanak, s egyetlen szót, egyetlen hangot ejt, ezt, hogy »gyermekem.« Most elő jő a halott leány, hogv elment elébe az élő anya a fele útra, átkarolja szellem kezével és ezt susogja fülébe a szellemek hangján: »anyám, édes anyám, oh jer egészen ide, n..e k e d kell jönnöd, mert én nem mehetek, é két országból, melyben mi ketten különválva élünk, az összekötő ut csak egy irányban vezet, és ez erre van a hol én lakom. — És ez az édes hívó szózat mindegyik egy éles tőr az alig érző szívnek, melyek között csak az fáj nagyon, hogy még sem ölik meg, és feleletül sem jut más, mint egy hulló könycsepp,— azt is elragadja a hűvös szélroham. Távolabb a hadfi sirja áll. Tisztes komoly képpel áll ört két vitéz a meghaltnak élö emlékeként. Megszokta a mig élt bajtársakat látni maga körül; ne legyen szokatlan a helyzet most se ha majd ébredni fog, kardja, vértje mind előkészítve, csak lovát kell majd keresnie, hogy a harczi síkra szálljon. Száz csatát vívott keresztül, ezer halálnak nézett szemébe; de a százegyediken eltalálta egy gyilkos golyó, az ezeregyedik neki jutott osztályrészül. — És most ott pihen 44