Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885
1885-11-01
felügyelő előleges engedélyezése mellett a konyha kertészet oktatására is használható. 3. §. Ha a faiskola talaja fatenyésztési célokra alkalmatlannak bizonyulna, a község a járási faiskola felügyelő előterjesztése alapján a járási szolgabíró utasítására más, fatcnyésztésre alkalmas faiskola terület szerzéséről gondoskodni köteles. 4. §. A faiskola területe az emberek és állatok károsításai ellen védelmül alkalmas kerítéssel látandó el. 5. §. A faiskola területnek kerítéssel ellátásáról, valamint a faiskola rendes megmunkáltatásáról gondoskodni a község kötelessége. E célra a közmunka használandó föl. 6. §. A községi faiskola gondozása illetőleg kezelése a községi képviselőtestület által e célra lehetőleg a néptanítók sorából választandó, arra kellő képesítéssel biró egyén által történik. 7. §. A faiskola kezelő javadalmazását a községi képviselő testület a törvényhatóságjóvá hagyása mellett állapítja meg. 8. §. A községi faiskola kezelő kötelessége a gondjaira bizott faiskolát legjobb tudomása és a járási faiskola felügyelő utasításai szerint művelni, a népet a fatenyésztésre és nemesítésre serkenteni és a községi népiskolák tanonczait vallás különbség nélkül a községi képviselő testület és az iskolaszékek által együttesen megállapítandó napokon és órában és pedig ugy elméletileg, mint gyakorlatilag a fatenyésztésben oktatni. 9. §. A községi faiskolák felett a főfelügyeletet a törvényhatósági bizottság közgyűlése által minden egyes szolgabírói járás területére választott faiskola felügyelök gyakorolják. 10. §. A járási faiskola felügyelő javadalmazása a felügyelete alatt álló faiskolák mindegyike után 6 forintban állapittatik meg oly módon, hogy a faiskola felügyelőnek ezen alapon kiszámított összes fizetését az egyes községek állami adójuk arányában viselik. 11. §. A faiskola felügyelök fizetéseiket utólagos negyedévi részletekben húzzák. E végből a községek a 10. §. szerint terhökre eső összeget félévenként előre közvetlenül az alispánhoz beküldeni kötelesek. 12. §. Azon esetben, ha a községek részéről befizetett összegek a faiskola felügyelök fizetésének kielégítésére elégségesek nem volnának, a hiányzó összeget a megye alispánja a megyei pénztárnok jelentése alapján a házi pénztárból előlegezi, de ez esetben egyidejűleg intézkedni köteles az iránt is, hogy a hátralékok a községektől behajtassanak s azokból a megyei házi pénztárból adott előleg vissza téríttessék. 13. §. A járási faiskola felügyelők kötelessége : 1) az Összes községi faiskolákat évenkint kétszer és pedig tavaszszal a célból, hogy a szükséges munkálatokat elrendelje és öszszel September hóban a célból, hogy az általa elrendelt munkálatok végrehajtásáról tudomást szerezzen, megvizsgálni; 2) a faiskolák állapotáról félévenként az alispánhoz és a községi faiskolák fölött való felügyelettel megbízott kormánybiztoshoz tüzetes jelentést tenni; 3) a faiskolák kezelésére, a tenyésztendő fa és gyümölcsfajok megjelölése mellett a faiskola kezelőnek utasítást adni: a nehéz föld alatt, megkezdette az örök békét az örök harcz embere. Óh nehéz lehet annak a lenyűgöző hant, kinek életkönyve arra a mottóra Íratott: »Harcz, harcz az élet; bün a békesség !« Vájjon minők lehetnek álmai e hosszú csend aiatt ? lm ép azt beszéli az őrt álló bajtársaknak, lám, hogy gyúlnak lángra tőle, a mint sorba meséli Buda, Vácz, N.-Sarló, Piski történetét, s mint sötétül el az arcz, a mint a szellem-ajk regéje Világoshoz ér. De azért az nem némul el; a hogy kifogyott a múltból, nem fél bele kapni a megmérhetlen jövőbe, annak előlegezi diadalait, a melyekre egy jelszó vezet, ez az egyszerű, közönséges kis szócska hogy: »szabadsag«. Amott domborul egy egyszerű sirhalom. Tisztaságnál egyéb semmi disz nincs rajt. A lenn porló fejét igénytelen fakereszt jelzi, melyet egyetlen kis mécses világit meg, az is belülről a sirhalom felöl, az elöl eső részt sötétségben hagyta a gondoskodó kéz, — nagy oka lehet rá, — hogy el ne olvassák feliratát. — De a rejtőzködés kihívja a figyelmet, lopva hajol neki egyik másik, s a hogy elolvasta, keresztet vet magára és ijedve vonul tovább, s a másik azonnal elfoglalja helyét és azonnal tovább indul. Egész nép vándorlás góczpontja az egyszerű felírás, pedig alig lehet kibetűzni, mi lehet benne oly vonzó, és mi oly eltaszító nyomban? . . . hiszen csak az az egy rövidke szó van ráirva, hogy DÖttgyilkos.t Hát oly rettenés, oly visszataszitó-e, hogy a kíváncsiskodónak onnan keresztett hányva elszaladni kell? Hiszen senkit sem bántott, a ki a hant alá rejtőzött el a világ elöl, csak az indulást siettette. Nem rabolt, nem lopta el senki vagyonát, inkább a mi az övé volt, legdrágább kincsét is eldobta magától. Hát ez olyan rettenetes ?! Hiszen az az élet egyedül az övé volt, miért ne rendelkezhetett volna vele. A kiktől kapta, — azoké már — nem lehetett, akinek meg adni akarta az nem fogadta el, magának pedig nem 4) a faiskolák kezelése körül észlelt hiányok esetleg mulasztások megszüntetése iránt a községi elöljáróság utján intézkedni s ha ez irányban az elöljárósághoz intézett felszólításai eredményre nem vezetnének, azokról a járási szolgabíróhoz véleményes jelentést tenni; 5) fölügyelni arra, hogy a népiskolák tanoncai a fatenyésztésben alapos oktatást nyerjenek ; 6) a faiskoláknak alkalmas ojtó gályákkal, dugványokkal és famagvakkal leendő ellátásáról gondoskodni; 7) a faiskola kezelöknek szükség esetén az elméleti és gyakorlati útbaigazítást megadni. 14. §. A faiskola felügyelök állásukról évenkint csak január és július hónapok elején mondhatnak le. 15. §. A faiskola felügyelők fegyelmi ügyeikben a községi tisztviselőkre vonatkozó törvények és szabályok alatt állanak. 16. §. A faiskola felügyelő által a faiskola kezelésére nézve adott utasitások pontos végrehajtásáért a községi biró és jegyző felelősek, 17. §. A ki a faiskolák csemetéit, ültetvényeit vagy kerítéseit szándékosan rongálja, kihágást követ el, s a mennyiben nem az 1879: XI. t. cz. 80. §. alapján büntetendő, az illető községi szegényalap javára fordítandó 2 frtól 10 írtig terjedhető pénzbüntetéssel, hehajthatlanság esetében pedig 12 órától 24 óráig terjedhető elzárással fog büntettetni. Az 1879: XI. t. cz. 80. §-a alapján kiszabott pénzbüntetésekből befolyt összegek a hivatkozott t. cz. 12. §. értelmében az 1878 V. t. c. 27 §. jelzett célokra lesznek fordítandók. 18. §. Kihágások elbírálásánál első fokban kis és nagy községek területére nézve az illető járás szolgabirája, — Veszprém és Pápa r. t. városok területére nézve a város rendőrkapitánya, vagy a városi tanács által e részben megbízott városi tisztviselő, — másodfokban a megye alispánja, — harmadfokban pedig a m. kir. belügyminister bíráskodik. 19. §. Veszprém és Pápa r. t. városokra nézve — azok különleges viszonyainál fogva jelen szabályrendeletnek csak az 1, továbbá 17. és 18. §-ai kötelezők. Kelt Veszprémmegye törvényhatósági bizottságának 1885. évi szeptemberhó 7-én tartott rendes közgyűléséből. <5 Déo f ÍK2.-tvj> í3W>íŐ, kir. tanácsos, alispán. Levelezés. Csóth 1885. octóber 27. A mult vásárnap okt. 25-én szép ünnepre virradtak fül Vanyolán,— Vajda Péter születéshelyén. Ugyanis a jelzett napon lett felszentelves magasztos céljának átadva, a vanyolai evangélikusok újonnan épült diszes temploma, mely a hivek hitbuzgósága s áldozatkészségéből emeltetett. Kettős volt az ünnep, kettős volt az öröm; mert a felavatási napon mult épen száz éve, hogy az ősök a templom alapkövét letették, — s most száz év eltelte után, az új templom sugártornya fennen hirdeti, hogy az utódok őseik példáján lelkesülve, nem maradnak hátra hitbuzgóságban s áldozatkészségben. Áldott legyen az ősök emlékezete, áldás legyen az utódok szép igyekezetén. I volt szüksége rá.— Hát van vétek ebben?!.. A ! ki vagyonodat krajczáronként kiszedi bekötött I erszényedből, a ki erdöszámra neveli számotokra I a koldusbotot, a ki életedből minden napon elvesz egy felet; a mellett kalap leemelve haladsz el, s e mellett borzadva kell tovább futnod — könyörtelen ember! — Amaz élni és ° élősködni tud, mert nincs neki szive, ennek, mert szive volt, megketlett halnia. Melyik nagyobb erény ?! Ugy-e a felelet súlya nagy, — nem bírnád el, ha mind válladra nehezednék; és — mégis igazad van. — Az »én te és ő« hármas személyén kivül egy negyedik is van még. — Ha ez a hárrom elhagy, ha nem hallja meg panaszod, nem látja meg nyomorúságodat, ha kigúnyol, ki kaczag, — az a negyedik veled marad mindig, átérzi minden búdat, észreveszi ha éhezel, a bántalmazók ellen oltalmába vesz; hozzá segélyért mindenkor folyamodhatsz és az kérésedet meghallgatja; — mert tartozik meghallgatni; ámde joga is van tőled mindent megkívánni, minden parancsát készséggel kell teljesítened; ha azt kívánja, hogy élj: élned, s ha azt mondja halj meg: meghalnod kell; mert az a jóltevö, gondviselő és parancsoló hatalom az a negyedik személy: a — haza. Nyugovó por, megjelenő siri szellem, kinek sanyarú sorsot mért ki a praedestinatio, értjük panaszodat, átérezzük fájdalmadat, de a mit tettél — annak igazat még sem adunk. Cifrán ékített kő, lecsüngő szomorú fűz, s egy bokor nefelejts jelzi az ara sírját. Virul a virág még, meleg talajba nőtt; forró sziv porladékából forró köny harmata nevelte fel. Boldogtalan halál: a szerelem árnyas ligetéből téruí a a fagyos hant alá: tündérvilág panorámáját ígérő hegyoromról az utolsó lépéssel zuhanni alá a véghetetlen mélybe, melyből ha agyon nem zúzta magát, kijáratot bizonyára nem lel a lebukó. — Akkor jutni a koldusbotra, mikor a megnyert A hivek vagyona rövid időközökben háromszor porrá égett, az utolsó nagy tüz, mely az egész községet elhamvasztá, a mult tavaszon volt, mindenki azt hitte, hogy a templom építés elmarad boldogabb időre, de ha a tüz elhamvasztotta is a hivek vagyonát nagy részben, az a másik tüz, a hitbuzgóság és áldozatkészség szent tüze, az evang. egyházak ezen egyetlen támasza, felépité Isten segítségével, roskadozó állapotából a vanyolai evang. templomot. A felavatási nap reggelén a közel és távol levő falvakból, valláskülönbség nélkül igen sokan jöttek s elözönlék a templom tért, a lelkész és taninitólak udvarait. A szertartás kilencz órakor vette kezdetét. A jelenvolt lelkészek, tanitók és számos hivek az iskolában jővén össze,, a menet onnét indult a templomba, énekelve az sörül mi szivünk« szép éneket, mire a harangok is az uj toronyban megEzóllaltak. A zárt templomajtóhoz érve megállt a menet s Lazányi Béla ur, mint a vanyolai gyülelekezet felügyelője, meleg szavakban üdvözölte nagytiszteletü Tatay Sámuel esperes urat, kérve öt, hogy a templomot, mely készen van, avassa fel, s adja át magasztos céljának. Esperes ur örömét nyilvánítván a történtek felett, a szentírásból vett szavakkal adta át a templom kulcsát helybeli lelkész urnák, ki szinte a szentírás szavaival felelvén, az ajtót felnyitá s a sokaság énekelve vonult a templomba. Ott láttuk a helybeli és a szomszéd Nyögér község róm. kath. testvérhiveit is, megjelenésükkel szép példáját adván a keresztény testvéri szeretetnek. Az élőének után nt. Bognár Endre lovászpatonai lelkész ur mondta el az oltárnál, megható szép imáját; mely után nt. esperes ur tartotta felavató beszédét, szónoki hévvel s lelkesedéssel; — a hallgatók szinte lestek szavait, melyek szivböl jöttek, s szívhez szóltak. Lelkes beszéde folytán hangsulyozá, mint szükséges tudnunk : honnét megyünk, kihez megyünk s mért megyünk a templomba. Az avató beszéd után megáldá a templomot s a közhasználatra átadá. Erre ének következett, mialatt nt. Bélák János ur a gyülekezet érdemdús lelkésze jelent meg a szószéken, s mint hiveinek örömben, búban igazi lelkiattya, most is a vigasztalás hangján szólt —• hirdetve, hogy annyi csapás s megpróbáltatás dacára is, mindeddig velünk volt az ur. Nt. Kolbenheyer Albert csernyei lelkész ur keresztelt, nt. Matisz János sikátori lelkész ur pedig egyházkelőket bocsátott ki. Az utolsó egyházi ténykedést nagytiszteletü Gyurátz Ferencz pápai lelkész ur teljesité, a gyülekezeti elöljáróknak az ur szent vacsoráját szolgáltatván ki. Mindenki vágyott hallani a hirneves szónokot, kinek remek beszéde, nagy hatást keltett. A kitűnően sikerült ünnepély ezzel befejeztetett. Meg kell még jegyeznem, hogy az énekek vezetését Smikli János helybeli és Laucsek Gyula lovászpatonai tanitók, mint jeles zeneértök és énekvezetök, kitűnően teljesítették. És most vessünk egy pillantást a templom belsejére. A szines üvegekkei ékesített ajtón belépve, a tágas templomban azonnal feltűnik a szép oltár, melynek művészi képe Krisztust a Gecsemane kertben ábrázolja. Az oltár a vanyolai nők összeadott filléreiből épült; az értékes oltárteritöt s a művészileg készült csillárt pedig a hajadonok készíttették. E szép tettek nem szorulnak dicséretre. millókat már kéjjel rakja zsebre a szerencse fia! .... Két szobor jelzi most pihenő helyét; az egyik köböl van faragva, a szerelem minden jeleit hordva magán , a másik emberhez hasonlít. — Hét hosszú nap látta küzdeni a halállal, hét hosszú nap szivta ajakáról az édes kint, s pótolta a sajátjából az elszállani készülő lelket, oly szívesen adta volna az egészet oda ! A menyasszonyi ruhára hímezte az utolsó rózsabimbót; mily serényen dolgozott az a parányi kéz! Akkor jött érte — az a kérlelhetlen hatalom, mely a szerető sziv esdeklését nem érti meg. De hát megsemmisült-e ? Az nem lehet; hiszen az volt utolsó szava, hogy »a viszontlátásra!«— Megsemmisülni ?! Oh az lehetetlen I Hát megmegsemmisül-e a bérez, a szikla. S van-e több joga ennek a sziklának csak azért mert ez érzéktelen. Oh! pedig oly szép vala még; a bíboros ajk, a halovány arcz, a lecsukott szem, az ében hajfürt, hisz minden az övé volt; hát miért fogták rá, hogy nincs ő többé. Megjelenik az a halvány arcz, és a bíboros ajk azt susogja: mit gyötrőd magadat, menj más útra, keresd meg a boldogságot — és engem felejts el. Es ekkor az ember alakú szobor arczán egy köny csepp gördül végig, a mely könycsepp azt beszéli, hogy a ki felejteni tud, az igazáu sohasem erezett. Félre a temető egy zugában sugár hölgy alakról kapkodja a szél a fekete fátyolt. Keres valamit hosszasan, de nem találja. Megnéz minden kis keresztet, egynél se állapodik meg. De hát hogy is találná meg hiszen neve se' volt annak! Arcza halavány mint a kísértete. Kettő festette ilyenre: a fájdalom , meg a börtön levegője. — Vétkezett, nagy bűne volt: szeretett. De nagy volt bűnhődése is, mert megcsalattatott. Ha már ily nagyot vesztett, a szégyentől szabadulni akart, az sem sikerűit, csak megkétszerezte gyalázatát, rá olvasta a törvény is Léleknek és testnek áldozva s sziveinkben kedves emlékkel, mondtunk bucsut Vanyolának, ajkainkról hála sóhajt bocsátva Istenhez e napért. Mintha Vanyola halhatatlan szülöttének, Vajda Péternek szelleme is ezt tette volna, szinte hallani véltük magasztos szavait: »Légy dicsérve tőlem, nap 1 és csillagok fejedelme, légy magasztalva dalom által, mely napod elé emelkedik, s a kék magasság üregébe száll fei.« TS&TÍSKUII MFf ÍE. Rovatvezető: TIPOLD ÖZSÉB. November 1. — 1289. Némelujvárt Albrecht osztrák herceg, IV. Kun László engedélye folytán ostrommal elfoglalja. A Németüjváry nemzetség es diíoí 54 helységet vesztett. November 2. — 1763. Erdélyt Mária Terézia királynőnk nagyfejedelemséggé alakítván, Magyarországtól mind törvénykezési, mind kormányzási szempontból elkülönül November 3.-— 4í. Lucinus Marcus Annaeus, jeles latin költő születik Cordovában (Spanyolországban.) November 4. — 326. Konstantinápolyim 1 , a nyugati körfal alapját Nayy Lajos leleszi. November 3. — \594. — Szerződés Bukarestben Bátkory Zsigmond erdélyi fejedelem, a moldvai és oláh vajdák közt a török ellen. i.829. Kautz Gyula, Magyarország elsőrangú nemzetgazdásza, születik Győrött. November 6. — 331. Hitéhagyott (Apostata) Julián római császár születik Konstantinápolyban 1192. — nov. 3. és 6-án Dumouriez francia vezér Jemappesnél az osztrákokat megveri. November 7. — 1860. Viktor Emmanuel, kit a (nápolyi) nép 1,4-00,000 szavazattal királylyá választott, győzelmi pompával Nápolyba bevonul. Malom ss művészet. ] — Paedagogia. Pozsonyban Orbók Mór szerkesztésében s Heckenast utóda Drottlef Rudolf kiadásában most indult meg egy hézagpótló villalat, a melynek czime: »Paedagogiai pluiarch. Jelesebb paedagogusok, kiváló tanférfiak arczkép és életrajzgyűjteménye, tekintettel a magyarokra «r A vállalat czime nyilván megmondja a czélt. Megismertetni a jeles paedagogusokal, s kiváló tanférfiakat, azokat tehát, a kiknek atyáink, mi magunk s gyermekeink a legmagasztosabbat, századunk legszentebbjét — a műveltséget köszönhetik. A »Plutareh« első füzetének tartalma (1. Előszó, Orbók Mórtól. 2. Báró Eötvös József, dr. Ferenczy Józseftől. 8. Comenius, dr. Wagner Lajostól. 4. Zirzen Janka, Wollmann Emmától. 5. Pestalozzi, dr. Zsengeri Samutól. <5, Wiedermann Károly, dr. Tóth Sándortól. 7, Gáspár J, Andrásy Jenőtől) meggyőz bennünket e vállalat életrevalóságáról, valamint arról is, hogy a közönség, mely részében kell utat törnie e kétségtelenül hasznos olvasmánynak. A füzetben találhaló sikerült arczképek a füzet tartalma hatásának közvetetlenségét mindenesetre fokozni fogják. Ugy tartalmára, mint valóban pompás kiállítására (Wigand F. K. nyomdája állította ki) való tekintetből mi szép reményekkel nézünk a sPlularchR-nak további élete elé, mi bogy ugy legyen, azt az áldozatkész hazafias kiadó minden bizonynyal megérdemli Hogy mindenki könnyen e mű birtokába juthasson, a kiadó az egyes füzelek árát csak 20 krra szabta, s 5 füzetre 1 frttal, 10 füzetre 2 frttal előfizetést is elfogad. — Az Atlienaeum nagy leópes naptára 1886-ra megjelent és beküldeletlhozzánk. A vaskos kötet, melynek szépirodalmi része 7, tiszli czimlára, közhasználati része stb. 15, összesen 2i nagy nyolczadrétü ivet tartalmaz, a magyar naplárirodalomban már évtizedek óla első helyen áll, s aion vállalatok közé tartozik, melyeken folytonos haladás észlelhető. Szépirodalmi részét állandóan legismertebb régi és ujabb iróink közremőködése emeli. A jelen évfolyamban, mely már a huszonhetedik, Vadrtai Károly, Gyarmalhy Zsigáné, Szabóné-Nogáll Janka, Jakab Ödön, Relle Iván és Rákosi Viktor tollából találunk prózai, Endrődi Sándor, Lévay József, Hiador, Szász Gerő, Szabó Endre, E.-Kovács Gyula és Szabó Sándortól verses dolgozatokat. Az nlsmerelterjeszlőc rovatban *) E rovatban említett kiadások megrendelhetők Wajdits Károly könyvkereskedésében. kemény ítéletét. Most csak azt tudná, hol fekszik ö az ártatlan ! De hát miért követte el, ha most oly nagyon fáj a bűntudat?! Rettenetes kérdés! S nem mindenki érti meg rá a feleletet. Maradjon el tehát. És ez igy mégy sorról-sorra: minden maroknyi por, egy megtörött sziv; minden emlék annak néma története; minden gyászoló arcz egy élet tanulmány. Óh, de hány ember van, a ki megérti azokat ? ! Az a nagy tömeg, mely szerte hullámzik a sirok között, nem eszmétől vezettetik; kíváncsiságát kivánja kielégiteni: mulatni akar. — Behat a profán vulgus minden szentélybe s a kinek teste roskadoz az élet terhe alatt, a kinek szive szakgatott hangokat vonz ajkaira, a ki imára kulcsolt kezekkel ott fenn keresi a vigasztalót, — kikaczagja és — megveti. A modern világ a chik uralma alatt nyög, mint az antik zsarnokság, a közép fanatizmus alatt. Ma, a meghalás is divat szerint mén, s a jótékony ság cégér csupán, hogy megláttassák a ki gyakorolja. Hajdan eszme uralkodott, ma szeszély igazgatja a világot. Ebből a világból oda a halottak országába bizony jól esik a látogatás; azoktól a mohos sírkövektől, azoktól a szenvedő arezoktól sokat tanulhat a ki megérti őket. Éjiéire jár az idő, kigyúlnak a csillagok az égen, s tünedeznek a földi mécsek. Elégett az olaj, megürült a sziv, nem maradt benne csak egy egy fohász, csak egy sóhaj sem, mind oda szállt fel, a honnan az áldást osztják, csendes nyugovást kérve a békés pihenőnek. — Oszlik a látogatók serege, az emlékköveket már csak a koszorúk őrzik. Kialszik az utolsó láng, visszatérnek a szellemek asirba, s átveszik birodalmukat az éjszaka lakói. % ».
