Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-11-01

felügyelő előleges engedélyezése mellett a konyha kertészet oktatására is használható. 3. §. Ha a faiskola talaja fatenyésztési cé­lokra alkalmatlannak bizonyulna, a község a já­rási faiskola felügyelő előterjesztése alapján a járási szolgabíró utasítására más, fatcnyésztésre alkalmas faiskola terület szerzéséről gondoskodni köteles. 4. §. A faiskola területe az emberek és ál­latok károsításai ellen védelmül alkalmas kerí­téssel látandó el. 5. §. A faiskola területnek kerítéssel ellá­tásáról, valamint a faiskola rendes megmunkál­tatásáról gondoskodni a község kötelessége. E célra a közmunka használandó föl. 6. §. A községi faiskola gondozása illetőleg kezelése a községi képviselőtestület által e célra lehetőleg a néptanítók sorából választandó, arra kellő képesítéssel biró egyén által történik. 7. §. A faiskola kezelő javadalmazását a községi képviselő testület a törvényhatóságjóvá hagyása mellett állapítja meg. 8. §. A községi faiskola kezelő kötelessége a gondjaira bizott faiskolát legjobb tudomása és a járási faiskola felügyelő utasításai szerint mű­velni, a népet a fatenyésztésre és nemesítésre serkenteni és a községi népiskolák tanonczait vallás különbség nélkül a községi képviselő tes­tület és az iskolaszékek által együttesen megál­lapítandó napokon és órában és pedig ugy el­méletileg, mint gyakorlatilag a fatenyésztésben oktatni. 9. §. A községi faiskolák felett a főfelügye­letet a törvényhatósági bizottság közgyűlése ál­tal minden egyes szolgabírói járás területére vá­lasztott faiskola felügyelök gyakorolják. 10. §. A járási faiskola felügyelő javadal­mazása a felügyelete alatt álló faiskolák mind­egyike után 6 forintban állapittatik meg oly mó­don, hogy a faiskola felügyelőnek ezen alapon kiszámított összes fizetését az egyes községek állami adójuk arányában viselik. 11. §. A faiskola felügyelök fizetéseiket utólagos negyedévi részletekben húzzák. E végből a községek a 10. §. szerint ter­hökre eső összeget félévenként előre közvetlenül az alispánhoz beküldeni kötelesek. 12. §. Azon esetben, ha a községek részé­ről befizetett összegek a faiskola felügyelök fi­zetésének kielégítésére elégségesek nem volná­nak, a hiányzó összeget a megye alispánja a megyei pénztárnok jelentése alapján a házi pénz­tárból előlegezi, de ez esetben egyidejűleg in­tézkedni köteles az iránt is, hogy a hátralékok a községektől behajtassanak s azokból a megyei házi pénztárból adott előleg vissza téríttessék. 13. §. A járási faiskola felügyelők köte­lessége : 1) az Összes községi faiskolákat évenkint kétszer és pedig tavaszszal a célból, hogy a szükséges munkálatokat elrendelje és öszszel Sep­tember hóban a célból, hogy az általa elrendelt munkálatok végrehajtásáról tudomást szerezzen, megvizsgálni; 2) a faiskolák állapotáról félévenként az al­ispánhoz és a községi faiskolák fölött való fel­ügyelettel megbízott kormánybiztoshoz tüzetes jelentést tenni; 3) a faiskolák kezelésére, a tenyésztendő fa és gyümölcsfajok megjelölése mellett a fais­kola kezelőnek utasítást adni: a nehéz föld alatt, megkezdette az örök békét az örök harcz embere. Óh nehéz lehet annak a le­nyűgöző hant, kinek életkönyve arra a mottóra Íratott: »Harcz, harcz az élet; bün a békesség !« Vájjon minők lehetnek álmai e hosszú csend aiatt ? lm ép azt beszéli az őrt álló bajtársaknak, lám, hogy gyúlnak lángra tőle, a mint sorba meséli Buda, Vácz, N.-Sarló, Piski történetét, s mint sö­tétül el az arcz, a mint a szellem-ajk regéje Vi­lágoshoz ér. De azért az nem némul el; a hogy kifogyott a múltból, nem fél bele kapni a meg­mérhetlen jövőbe, annak előlegezi diadalait, a melyekre egy jelszó vezet, ez az egyszerű, kö­zönséges kis szócska hogy: »szabadsag«. Amott domborul egy egyszerű sirhalom. Tisz­taságnál egyéb semmi disz nincs rajt. A lenn porló fejét igénytelen fakereszt jelzi, melyet egyetlen kis mécses világit meg, az is belülről a sirhalom felöl, az elöl eső részt sötétségben hagyta a gon­doskodó kéz, — nagy oka lehet rá, — hogy el ne olvassák feliratát. — De a rejtőzködés ki­hívja a figyelmet, lopva hajol neki egyik másik, s a hogy elolvasta, keresztet vet magára és ijedve vonul tovább, s a másik azonnal elfoglalja he­lyét és azonnal tovább indul. Egész nép vándor­lás góczpontja az egyszerű felírás, pedig alig le­het kibetűzni, mi lehet benne oly vonzó, és mi oly eltaszító nyomban? . . . hiszen csak az az egy rövidke szó van ráirva, hogy DÖttgyilkos.t Hát oly rettenés, oly visszataszitó-e, hogy a kí­váncsiskodónak onnan keresztett hányva elsza­ladni kell? Hiszen senkit sem bántott, a ki a hant alá rejtőzött el a világ elöl, csak az indulást si­ettette. Nem rabolt, nem lopta el senki vagyo­nát, inkább a mi az övé volt, legdrágább kin­csét is eldobta magától. Hát ez olyan rettenetes ?! Hiszen az az élet egyedül az övé volt, miért ne rendelkezhetett volna vele. A kiktől kapta, — azoké már — nem lehetett, akinek meg adni akarta az nem fogadta el, magának pedig nem 4) a faiskolák kezelése körül észlelt hiányok esetleg mulasztások megszüntetése iránt a köz­ségi elöljáróság utján intézkedni s ha ez irány­ban az elöljárósághoz intézett felszólításai ered­ményre nem vezetnének, azokról a járási szolga­bíróhoz véleményes jelentést tenni; 5) fölügyelni arra, hogy a népiskolák ta­noncai a fatenyésztésben alapos oktatást nyer­jenek ; 6) a faiskoláknak alkalmas ojtó gályákkal, dugványokkal és famagvakkal leendő ellátásáról gondoskodni; 7) a faiskola kezelöknek szükség esetén az elméleti és gyakorlati útbaigazítást megadni. 14. §. A faiskola felügyelök állásukról éven­kint csak január és július hónapok elején mond­hatnak le. 15. §. A faiskola felügyelők fegyelmi ügye­ikben a községi tisztviselőkre vonatkozó törvé­nyek és szabályok alatt állanak. 16. §. A faiskola felügyelő által a faiskola kezelésére nézve adott utasitások pontos végre­hajtásáért a községi biró és jegyző felelősek, 17. §. A ki a faiskolák csemetéit, ültetvé­nyeit vagy kerítéseit szándékosan rongálja, ki­hágást követ el, s a mennyiben nem az 1879: XI. t. cz. 80. §. alapján büntetendő, az illető községi szegényalap javára fordítandó 2 frtól 10 írtig terjedhető pénzbüntetéssel, hehajthatlanság esetében pedig 12 órától 24 óráig terjedhető el­zárással fog büntettetni. Az 1879: XI. t. cz. 80. §-a alapján kisza­bott pénzbüntetésekből befolyt összegek a hivat­kozott t. cz. 12. §. értelmében az 1878 V. t. c. 27 §. jelzett célokra lesznek fordítandók. 18. §. Kihágások elbírálásánál első fokban kis és nagy községek területére nézve az illető járás szolgabirája, — Veszprém és Pápa r. t. vá­rosok területére nézve a város rendőrkapitánya, vagy a városi tanács által e részben megbízott városi tisztviselő, — másodfokban a megye alis­pánja, — harmadfokban pedig a m. kir. belügy­minister bíráskodik. 19. §. Veszprém és Pápa r. t. városokra nézve — azok különleges viszonyainál fogva je­len szabályrendeletnek csak az 1, továbbá 17. és 18. §-ai kötelezők. Kelt Veszprémmegye törvényhatósági bi­zottságának 1885. évi szeptemberhó 7-én tartott rendes közgyűléséből. <5 Déo f ÍK2.-tvj> í3W>íŐ, kir. tanácsos, alispán. Levelezés. Csóth 1885. octóber 27. A mult vásárnap okt. 25-én szép ünnepre vir­radtak fül Vanyolán,— Vajda Péter születéshelyén. Ugyanis a jelzett napon lett felszentelves magasz­tos céljának átadva, a vanyolai evangélikusok újonnan épült diszes temploma, mely a hivek hit­buzgósága s áldozatkészségéből emeltetett. Ket­tős volt az ünnep, kettős volt az öröm; mert a felavatási napon mult épen száz éve, hogy az ősök a templom alapkövét letették, — s most száz év eltelte után, az új templom sugártornya fennen hirdeti, hogy az utódok őseik példáján lelkesülve, nem maradnak hátra hitbuzgóságban s áldozatkészségben. Áldott legyen az ősök em­lékezete, áldás legyen az utódok szép igyekezetén. I volt szüksége rá.— Hát van vétek ebben?!.. A ! ki vagyonodat krajczáronként kiszedi bekötött I erszényedből, a ki erdöszámra neveli számotokra I a koldusbotot, a ki életedből minden napon el­vesz egy felet; a mellett kalap leemelve haladsz el, s e mellett borzadva kell tovább futnod — könyörtelen ember! — Amaz élni és ° élősködni tud, mert nincs neki szive, ennek, mert szive volt, megketlett halnia. Melyik nagyobb erény ?! Ugy-e a felelet súlya nagy, — nem bírnád el, ha mind válladra nehezednék; és — mégis iga­zad van. — Az »én te és ő« hármas személyén kivül egy negyedik is van még. — Ha ez a hár­rom elhagy, ha nem hallja meg panaszod, nem látja meg nyomorúságodat, ha kigúnyol, ki ka­czag, — az a negyedik veled marad mindig, át­érzi minden búdat, észreveszi ha éhezel, a bán­talmazók ellen oltalmába vesz; hozzá segélyért mindenkor folyamodhatsz és az kérésedet meg­hallgatja; — mert tartozik meghallgatni; ámde joga is van tőled mindent megkívánni, minden parancsát készséggel kell teljesítened; ha azt kívánja, hogy élj: élned, s ha azt mondja halj meg: meghalnod kell; mert az a jóltevö, gond­viselő és parancsoló hatalom az a negyedik sze­mély: a — haza. Nyugovó por, megjelenő siri szellem, kinek sanyarú sorsot mért ki a praedestinatio, értjük panaszodat, átérezzük fájdalmadat, de a mit tet­tél — annak igazat még sem adunk. Cifrán ékített kő, lecsüngő szomorú fűz, s egy bokor nefelejts jelzi az ara sírját. Virul a virág még, meleg talajba nőtt; forró sziv porla­dékából forró köny harmata nevelte fel. Boldog­talan halál: a szerelem árnyas ligetéből téruí a a fagyos hant alá: tündérvilág panorámáját ígérő hegyoromról az utolsó lépéssel zuhanni alá a véghetetlen mélybe, melyből ha agyon nem zúzta magát, kijáratot bizonyára nem lel a lebukó. — Akkor jutni a koldusbotra, mikor a megnyert A hivek vagyona rövid időközökben há­romszor porrá égett, az utolsó nagy tüz, mely az egész községet elhamvasztá, a mult tavaszon volt, mindenki azt hitte, hogy a templom épí­tés elmarad boldogabb időre, de ha a tüz el­hamvasztotta is a hivek vagyonát nagy részben, az a másik tüz, a hitbuzgóság és áldozatkészség szent tüze, az evang. egyházak ezen egyetlen támasza, felépité Isten segítségével, roskadozó állapotából a vanyolai evang. templomot. A felavatási nap reggelén a közel és távol levő falvakból, valláskülönbség nélkül igen sokan jöttek s elözönlék a templom tért, a lelkész és taninitólak udvarait. A szertartás kilencz órakor vette kezdetét. A jelenvolt lelkészek, tanitók és számos hivek az iskolában jővén össze,, a menet onnét indult a templomba, énekelve az sörül mi szivünk« szép éneket, mire a harangok is az uj toronyban megEzóllaltak. A zárt templomajtóhoz érve megállt a me­net s Lazányi Béla ur, mint a vanyolai gyüle­lekezet felügyelője, meleg szavakban üdvözölte nagytiszteletü Tatay Sámuel esperes urat, kérve öt, hogy a templomot, mely készen van, avassa fel, s adja át magasztos céljának. Esperes ur örömét nyilvánítván a történtek felett, a szent­írásból vett szavakkal adta át a templom kul­csát helybeli lelkész urnák, ki szinte a szentírás szavaival felelvén, az ajtót felnyitá s a sokaság énekelve vonult a templomba. Ott láttuk a hely­beli és a szomszéd Nyögér község róm. kath. testvérhiveit is, megjelenésükkel szép példáját adván a keresztény testvéri szeretetnek. Az élőének után nt. Bognár Endre lovász­patonai lelkész ur mondta el az oltárnál, meg­ható szép imáját; mely után nt. esperes ur tar­totta felavató beszédét, szónoki hévvel s lelke­sedéssel; — a hallgatók szinte lestek szavait, me­lyek szivböl jöttek, s szívhez szóltak. Lelkes be­széde folytán hangsulyozá, mint szükséges tud­nunk : honnét megyünk, kihez megyünk s mért megyünk a templomba. Az avató beszéd után megáldá a templomot s a közhasználatra átadá. Erre ének következett, mialatt nt. Bélák János ur a gyülekezet érdemdús lelkésze jelent meg a szószéken, s mint hiveinek örömben, bú­ban igazi lelkiattya, most is a vigasztalás hang­ján szólt —• hirdetve, hogy annyi csapás s meg­próbáltatás dacára is, mindeddig velünk volt az ur. Nt. Kolbenheyer Albert csernyei lelkész ur keresztelt, nt. Matisz János sikátori lelkész ur pedig egyházkelőket bocsátott ki. Az utolsó egy­házi ténykedést nagytiszteletü Gyurátz Ferencz pápai lelkész ur teljesité, a gyülekezeti elöljáróknak az ur szent vacsoráját szolgáltatván ki. Mindenki vágyott hallani a hirneves szónokot, kinek remek beszéde, nagy hatást keltett. A kitűnően sike­rült ünnepély ezzel befejeztetett. Meg kell még jegyeznem, hogy az énekek vezetését Smikli Já­nos helybeli és Laucsek Gyula lovászpatonai ta­nitók, mint jeles zeneértök és énekvezetök, ki­tűnően teljesítették. És most vessünk egy pillantást a templom belsejére. A szines üvegekkei ékesített ajtón be­lépve, a tágas templomban azonnal feltűnik a szép oltár, melynek művészi képe Krisztust a Gecsemane kertben ábrázolja. Az oltár a vanyo­lai nők összeadott filléreiből épült; az értékes oltárteritöt s a művészileg készült csillárt pedig a hajadonok készíttették. E szép tettek nem szo­rulnak dicséretre. millókat már kéjjel rakja zsebre a szerencse fia! .... Két szobor jelzi most pihenő helyét; az egyik köböl van faragva, a szerelem minden je­leit hordva magán , a másik emberhez ha­sonlít. — Hét hosszú nap látta küzdeni a halál­lal, hét hosszú nap szivta ajakáról az édes kint, s pótolta a sajátjából az elszállani készülő lelket, oly szívesen adta volna az egészet oda ! A meny­asszonyi ruhára hímezte az utolsó rózsabimbót; mily serényen dolgozott az a parányi kéz! Ak­kor jött érte — az a kérlelhetlen hatalom, mely a szerető sziv esdeklését nem érti meg. De hát megsemmisült-e ? Az nem lehet; hiszen az volt utolsó szava, hogy »a viszontlátásra!«— Megsemmisülni ?! Oh az lehetetlen I Hát meg­megsemmisül-e a bérez, a szikla. S van-e több joga ennek a sziklának csak azért mert ez ér­zéktelen. Oh! pedig oly szép vala még; a bí­boros ajk, a halovány arcz, a lecsukott szem, az ében hajfürt, hisz minden az övé volt; hát miért fogták rá, hogy nincs ő többé. Megjelenik az a halvány arcz, és a bíboros ajk azt susogja: mit gyötrőd magadat, menj más útra, keresd meg a boldogságot — és engem felejts el. Es ekkor az ember alakú szobor arczán egy köny csepp gördül végig, a mely könycsepp azt be­széli, hogy a ki felejteni tud, az igazáu sohasem erezett. Félre a temető egy zugában sugár hölgy alakról kapkodja a szél a fekete fátyolt. Keres valamit hosszasan, de nem találja. Megnéz min­den kis keresztet, egynél se állapodik meg. De hát hogy is találná meg hiszen neve se' volt annak! Arcza halavány mint a kísértete. Kettő festette ilyenre: a fájdalom , meg a börtön levegője. — Vétkezett, nagy bűne volt: szeretett. De nagy volt bűnhődése is, mert megcsalatta­tott. Ha már ily nagyot vesztett, a szégyen­től szabadulni akart, az sem sikerűit, csak meg­kétszerezte gyalázatát, rá olvasta a törvény is Léleknek és testnek áldozva s sziveinkben kedves emlékkel, mondtunk bucsut Vanyolának, ajkainkról hála sóhajt bocsátva Istenhez e nap­ért. Mintha Vanyola halhatatlan szülöttének, Vajda Péternek szelleme is ezt tette volna, szinte hal­lani véltük magasztos szavait: »Légy dicsérve tőlem, nap 1 és csillagok fejedelme, légy magasz­talva dalom által, mely napod elé emelkedik, s a kék magasság üregébe száll fei.« TS&TÍSKUII MFf ÍE. Rovatvezető: TIPOLD ÖZSÉB. November 1. — 1289. Némelujvárt Albrecht osztrák herceg, IV. Kun László engedélye folytán ostrommal elfoglalja. A Németüjváry nemzetség es diíoí 54 helységet vesztett. November 2. — 1763. Erdélyt Mária Terézia királynőnk nagyfejedelemséggé alakítván, Magyarországtól mind törvény­kezési, mind kormányzási szempontból elkülönül November 3.-— 4í. Lucinus Marcus Annaeus, jeles la­tin költő születik Cordovában (Spanyolországban.) November 4. — 326. Konstantinápolyim 1 , a nyugati kör­fal alapját Nayy Lajos leleszi. November 3. — \594. — Szerződés Bukarestben Bá­tkory Zsigmond erdélyi fejedelem, a moldvai és oláh vajdák közt a török ellen. i.829. Kautz Gyula, Magyarország elsőrangú nemzet­gazdásza, születik Győrött. November 6. — 331. Hitéhagyott (Apostata) Julián ró­mai császár születik Konstantinápolyban 1192. — nov. 3. és 6-án Dumouriez francia vezér Je­mappesnél az osztrákokat megveri. November 7. — 1860. Viktor Emmanuel, kit a (nápolyi) nép 1,4-00,000 szavazattal királylyá választott, győzelmi pompá­val Nápolyba bevonul. Malom ss művészet. ] — Paedagogia. Pozsonyban Orbók Mór szer­kesztésében s Heckenast utóda Drottlef Rudolf kiadásában most indult meg egy hézagpótló villalat, a melynek czime: »Paeda­gogiai pluiarch. Jelesebb paedagogusok, kiváló tanférfiak arcz­kép és életrajzgyűjteménye, tekintettel a magyarokra «r A válla­lat czime nyilván megmondja a czélt. Megismertetni a jeles pae­dagogusokal, s kiváló tanférfiakat, azokat tehát, a kiknek atyá­ink, mi magunk s gyermekeink a legmagasztosabbat, századunk legszentebbjét — a műveltséget köszönhetik. A »Plutareh« első füzetének tartalma (1. Előszó, Orbók Mórtól. 2. Báró Eötvös József, dr. Ferenczy Józseftől. 8. Comenius, dr. Wagner Lajos­tól. 4. Zirzen Janka, Wollmann Emmától. 5. Pestalozzi, dr. Zsengeri Samutól. <5, Wiedermann Károly, dr. Tóth Sándortól. 7, Gáspár J, Andrásy Jenőtől) meggyőz bennünket e vállalat életrevalóságáról, valamint arról is, hogy a közönség, mely részé­ben kell utat törnie e kétségtelenül hasznos olvasmánynak. A füzetben találhaló sikerült arczképek a füzet tartalma hatásának közvetetlenségét mindenesetre fokozni fogják. Ugy tartalmára, mint valóban pompás kiállítására (Wigand F. K. nyomdája állí­totta ki) való tekintetből mi szép reményekkel nézünk a sPlu­larchR-nak további élete elé, mi bogy ugy legyen, azt az ál­dozatkész hazafias kiadó minden bizonynyal megérdemli Hogy mindenki könnyen e mű birtokába juthasson, a kiadó az egyes füzelek árát csak 20 krra szabta, s 5 füzetre 1 frttal, 10 fü­zetre 2 frttal előfizetést is elfogad. — Az Atlienaeum nagy leópes naptára 1886-ra megjelent és beküldeletlhozzánk. A vaskos kötet, melynek szépirodalmi része 7, tiszli czimlára, közhasználati része stb. 15, összesen 2i nagy nyolczadrétü ivet tartalmaz, a magyar naplárirodalomban már évtizedek óla első helyen áll, s aion vállalatok közé tartozik, melyeken folytonos haladás észlelhető. Szépirodalmi részét állandóan legismertebb régi és ujabb iróink közremőködése emeli. A jelen évfolyam­ban, mely már a huszonhetedik, Vadrtai Károly, Gyarmalhy Zsi­gáné, Szabóné-Nogáll Janka, Jakab Ödön, Relle Iván és Rákosi Viktor tollából találunk prózai, Endrődi Sándor, Lévay József, Hiador, Szász Gerő, Szabó Endre, E.-Kovács Gyula és Szabó Sándortól verses dolgozatokat. Az nlsmerelterjeszlőc rovatban *) E rovatban említett kiadások megrendelhetők Waj­dits Károly könyvkereskedésében. kemény ítéletét. Most csak azt tudná, hol fek­szik ö az ártatlan ! De hát miért követte el, ha most oly nagyon fáj a bűntudat?! Rettenetes kérdés! S nem mindenki érti meg rá a feleletet. Maradjon el tehát. És ez igy mégy sorról-sorra: minden ma­roknyi por, egy megtörött sziv; minden emlék annak néma története; minden gyászoló arcz egy élet tanulmány. Óh, de hány ember van, a ki megérti azokat ? ! Az a nagy tömeg, mely szerte hullámzik a sirok között, nem eszmétől vezettetik; kíváncsiságát kivánja kielégiteni: mu­latni akar. — Behat a profán vulgus minden szentélybe s a kinek teste roskadoz az élet terhe alatt, a kinek szive szakgatott hangokat vonz ajkaira, a ki imára kulcsolt kezekkel ott fenn keresi a vigasztalót, — kikaczagja és — meg­veti. A modern világ a chik uralma alatt nyög, mint az antik zsarnokság, a közép fanatizmus alatt. Ma, a meghalás is divat szerint mén, s a jótékony ság cégér csupán, hogy megláttassák a ki gya­korolja. Hajdan eszme uralkodott, ma szeszély igazgatja a világot. Ebből a világból oda a halot­tak országába bizony jól esik a látogatás; azoktól a mohos sírkövektől, azoktól a szenvedő arezok­tól sokat tanulhat a ki megérti őket. Éjiéire jár az idő, kigyúlnak a csillagok az égen, s tünedeznek a földi mécsek. Elégett az olaj, megürült a sziv, nem maradt benne csak egy egy fohász, csak egy sóhaj sem, mind oda szállt fel, a honnan az áldást osztják, csendes nyugovást kérve a békés pihenőnek. — Oszlik a látogatók serege, az emlékköveket már csak a koszorúk őrzik. Kialszik az utolsó láng, visszatér­nek a szellemek asirba, s átveszik birodalmukat az éjszaka lakói. % ».

Next

/
Thumbnails
Contents