Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-09-20

Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmenteilen teviick, csak ismert kezektol fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lup SZERK. h i v a faláb a (0 - k o 11 é(/ i u in é p il i e l) küldendők. TStsassosxxxaoa Előfizetési cLijak. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre i frt £0 krajczár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindigkülön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (r ef. főiskola n y 0 m d áj a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Pápa, 1885. szeptember 19. Mióta az országos kiállitás csarnokai megnyíltak, még alig mult ol hét kongresszus nélkül. Az önsegély bizonyos nemének lehetne tartani az országos értekezleteket, ha a legtöbb végeredményében nem keresné az állami segélyt. Nincs osztály, nincs foglalkozás és nincs hivatal, mely az országos kiállítást fel nem használná érdekei elhanyagoltatásának bemutatására. A kongresszusok tömeges tüntetések a létező állapot ellen. De lehet-e ily tüntetéseknek gyakorlati eredményük ? Sok nem, kevés — talán. Tüntetni valami ellen csak akkor lehet czélirányosan, ha a tüntetés egyszersmind valaki ellen irányul, de ugyan ki az, kit direkt okolni lehetne az állapotokért? Az ügyvédek kongresszust tartanak és bár azt hirdetik, hogy czéljuk egyszersmind országos czél is, nagyon jól tudjuk: oly tömegesen csak azért gyűltek Össze, mert az utóbbi években nagyon meg lett nehezitve létük. Azt ugyan nem mondták, hogy kevés a per, mert ily körülmény miatt csak nem lehet országos értekezletet tartani, de a valódi ok cz. Az általános viszonyok oly nehezek és oly kedvezőtlenek, hogy az lenne természetellenes, ha épen az ügyvédi kaihelyzete lenne kedvezőbb, mint a többi osztályoké. Országos értekezletet tartottak még a vidéki hirlapirók is. Annyi javaslat fordult meg a kongresszuson, a hány tag abban résztvett, de egyetlen sem fogadtatott el mint olyan, hogy az majd segit a vidéki hírlapirodalom gazdasági hel}'zetén. A vidéki hírlapok panaszai pedig nagy jelentőségűek, mert tudva azt, hogy mily csekély tőkével tartható ion egy vidéki újság, fön nem tarthatása legdrasztikusabb példa arra, hogy mily kedvezőtlenek ma az ország gazdasági viszonyai. Kongresszust tartottak a kereskedők, bizonyára ép oly joggal tehették azt, mint a többi osztályok, mert évek óta napról-napra sülyod a kereskedelem és forgalom és napról-napra íbly a küzdelem a megélhetésért. Súlyosak a kereskedelem viszonyai, valóságos vértanúi szerep jutott osztályrészül a kereskedelmi osztálynak, de bajai oly sok és különfélék, hogy azokon csak az idők változása segíthet. Oldalokra terjedne, ha mind elő akarnók sorolni a megtartott és még csak megtartandó kongresszusokat, de egyről még meg kell emlékeznünk. Néháiry nap múlva gyűlnek össze a gazdák országos értekezletre. Ki ne ösmeriié a gabnatermelők mai, úgyszólván tarthatlanná vált helyzetét? Hírlapokban állandó rovatot képez a gazdasági válság, egyesületekben örökösen napirenden van és magánkörökben is többnyire a krízis képezi a beszélgetés tárgyát. Mi mindig méltányoltuk" a gazdák panaszait, foglalkoztunk ügyeikkel, rokonszenvvel kisértük törekvéseiket, mert hiszen ők képezik az ország vagyonos és magyar osztályát, az ö adójuk fedezi az állami szükségletek jelentékeny részét és mondhatni, hogy sorsuktól függ még ma is az ország sorsa. Es mindezek daczára az ő kongresszusuknak sem merülik kedvező eredményt jósolni, mert bármit határozzanak is, szavazataikkal nem fogják lerombolni a védfalakat, melyeket maguk körül emeltek a nyugati államok. És valamennyi kongresszusnak illetőleg valamennyi osztály és brancheoknak van egy közös jellemvonásuk. Az ügyvéd, a kereskedő, az iparos, a gazda, mind a felett panaszkodik, hogy terményének nincs ára. Mily sajátságos, hogy általános a panasz az olcsó árak felett és még sincs osztály, melynek az előnyére válnék. A gabna rendkívül olcsó és sem a nyers anyag feldolgozójának, a malomnak, sem a gyártmány fogyasztójának nincs kézzel fogható előnye. Hol rejlik tehát a hiba'? Csak az általános túltermelésben és néhány termelési ágak teljes mellőzése vagy elhanyagolásában. Evek előtt mondotta egy jeles magyar nomzetgazdász, hogy „hozzunk mielőbb helyes arányokat mezőgazdasági termelésünkbe". Ezt a mondást ugy kell ma módositani, hogy hozzunk helyes arányokat össztermelésünkbe. A túltermelés vagy mi ezzel egyértelmű, a konkurrenczia okozója, mindennek. Be kell végre látnunk, hogy három világrész, Amerika, Ázsia és Ausztrália gabnatermelésével Magyarország nem versenyezhet. Minden áron oda kell tehát törekednünk, hogy ne legyünk kivitelre utalva és kényszerítve, egyszersmind azonban, hogy a mit veszítünk a kisebb kivitel által, azt pótoljuk oly czikkek előállításával, melyeket tömegesen importálunk a külföldről. Milliárdokat adózunk külföldi czikkokért. Igyekezzünk ezt a pénzt visszatartani és hazai termelésért fizetni és megszűnnek a válságos állapotok. Mig nem sikerül ezt a hcfyes arányt behozni termelésünkbe, addig hiába tartatnak kongreszszusok, a helyzetet a legszebb beszédek sem fogják megváltoztatni. A magyar-nyelv és közmivelödés terjesztése hazánkban. Ma: GYVIÚTZ FERENCZ. II. Az ily szellemű közmivelödés terjesztését előmozdítják e czélra alakuló egyletek, melyek a megkívántató erőt abból a forrásból merítik., a melyet a társadalom közrészvéte tár fel előttük. Nemzeti czéloknak szolgáló egyleteket találunk szomszédainknál is; csakhogy ezek, a mennyiben irányuk közvetve vagy közvetlen ellenünk van fordítva, csak méginkább arra ösztönöznek, hogy ne késsünk velük szemben mi is TARCZA. A festészet az országos kiállításon. Ritkán volt egy nemzet géniusza annyira elfoglalva mint a magyar nemzeté, az utolsó évtizedek alatt, — mennyi mindent kellett felébresztenie, mennyi elhunytba uj életet lehelni, mennyi ujat teremteni! — Ily munkát a gondviselés csak géniuszra, és moudjuk ki mindjárt — ha egy kissé furcsán hangzanék is, — csak magyar géniuszra bizhatott. Ily eredményeket, a politika, a tudomány, a közoktatás, az ipar, a kereskedelem stb. terén, ily rövid idő alatt csak oly nemzet érhet el, mely életerővel, szívóssággal, pezsgő vérrel bir, és azonkivül egy jó adag zsenialitással is rendelkezik. De nézetem szerint bámulatra a külföldét leginkább azon eredmények ragadhatják, melyeket hazánk a képzőművészetek főleg a festészet terén mutathat fel. Lapozzunk csak a műtörténelem könyvében, — nagy nehezen akadunk a mult század művészei között, két magyar névre, az egyik az 1740-ben elhalt Kufeczki, kit kora főleg Német és Olaszországban, mint kiváló arcképfestöt nagy tiszteletben tartott; és Mányoki Ádámét, ki szinte az arcképfestészetben tünt ki, cs ki 1757-ben mint drezdai udvari festesz, halt meg. Ezek után egy egész század mult el, mig a magyar művészet egén' ismét egy fényes csillaggal találkozunk,. Marko Károlylyal, kinek felül•mulhatlan bájjal festett tájképei Európa valamennyi tárlataiban mint elsőrangú gyöngyök tekintetnek, és már ma a legkeresettebb képek közé tartoznak; de e háromról is csak annyit mondhatunk, hogy édes hazánk szülöttjei, de •fájdalom már idegen dajka tején nevelkedtek, _hisz oly szomorúak voltak akkori társadalmi viszonyaink, hogy nem csak kiképeztetést nem nyújthattunk tehetségeinknek, dé ezen egyeseket se láthattuk el a legszerényebb megélhetési feltételekkel sem, ezen időkről panaszolt halhatatlan költőnk is, midőn igy dalolt: Vagy ha épen a véletlen Föl találja hozni őket, Porban, sárban érnek véget, Vagy az ínség zivatarja üket messze elsodorja Messze tőlünk a világba, Idegen nép kincstárába; Es ha ott ragyogni látjuk, Szánk szemünket rajuk tatjuk. E tespedésböl a társodalmat iparkodtak ugyan néhány hivatottak már a harminczas években kiragadni, a midőn t. i. az akkor még igen ifjú Trefort Ágoston és néhány jeles kartársa az első magyar müegyletet léptették életbe; de tulajdonképeni systematikus ápolásban a képző művészetek hazánkban csak 1867 óta részesülnek, egy szebb hajnal hasadása, szabadabb levegő, melegebb napsugár kell az ily kényes virág plántálásához, és csak ezeknek bevonulása után vert a művészet virága hazánk talajában életképes gyökeret. És ma alig 15 év lefolyta után már jó erőteljes a sudara, sőt már jól is esik koronájának árnyában pihenőt tartani. Ez idő alatt keletkezett az orsz. mintarajztanoda, a rajztanári képezde, és az utolsó időben a festészeti mesteriskola, melynek alapítása egyszersmind alkalmat nyújtott arra is, hogy egyik legkitűnőbb művészünket Benczúr Gyulát, mint az iskola vezetőjét, szorosabban hazánkhoz fűzhettük. Az e téren kivívott eredményekről az országos kiállitás képzőművészeti csarnokában kiállított festmények tanúskodnak, ámbár művészeink nem igen akartak egymás ellen versenyezni, és vagy régiebb és már ismert képekkel jelentek meg vagy egészen távol maradtak; de mindamellett önelégülten sőt nemes büszkeséggel léphetjük át a diszes »elö- és középcsarnokot, melyeket ifjú szobrászaink foglaltak el, kiknek kiváló alkotásaira még alkalmunk lesz víszatérni. Most a 3-dik teremben állapodunk meg, és azonnal lebilincseli figyelmünket nagy mesterünk Munkácsi Mihály nagy képe »Krisztus a keresztfáim, melyben ugyan az átdolgozás után is észrevehető, hogy vázlata volt egy nagyobb képnek, bűbájos színezetévé! és utánozhatlan technikájával elragadó látványt nyújt. A mesternek »Falu höse« és »Tujkep« czimü képei igen érdekesen festett vázlatok. Az egyházfestészet terén még csak Roskovics mutatott be néhány jeles munkát »Zászlé képew és »a Szt. Lélek eljövetelen, a kiállítás legjobb képei közé sorolhatok, gyönyörű kis munka a művésznek »Extra passio« czimü életképe is. A történelmi festészet terén szinte 2—3 képpel találkozunk,, és mindamellett, hogy Székely Bertalan, sokat megtámadott ,Zrinyi Szigetvárt' czimü képét nem Ítélhetjük el annyira, és Vágó Pál »Honkeresö magyarok Kiev előtt« conventionális jellegénél fogva, nem dicsérhetjük anynyira mint ezt néhány fővárosi lap teszi, csak azon óhajunknak adunk kifejezést, hogy bár az ifjabb nemzedék, több erélylycl cultiválná e műágat, hisz' a magyar úgy öszsze van forrva történelmével, hogy alig képzelhetünk ugy az irodalom mint a művészet terén kiválóbb -alkotást, történelmi alap nélkül. Legkiválóbbak a tárlaton arczkép festészeink; Angeli Henrik a bécsi arisztokratia kedvenczétöl három nöi arczképet látunk, mindannyi a művész szokott elegantiájával rajzolva és festve, színezetére nézve legkiválóbb a 77. sz. alatti. Meglepő élethűséggel és életerővel találkozunk Benczúr Gy. két, a Tisza testvéreket ábrázoló, arczképeiben és ugy ezekben, mint ismert nagy »biztosito tarsulat« arczképcsoportozatában örömmel észleljük azon ritka művészi tulajdonságot, hogy a iiagy coloristát párosítva látjuk a minden izében lelkiismeretes, nemes rajzolóval. Vastagh György két életnagyságú nöi arczképpel van képily egyletek pártolásával a védelemről hiven gondoskodni. Igy ismeretes a Németországban 1881-ben alakult ,

Schulverein', mely működését hazánkra is kiterjeszti s itt a szászok dédelgetésével és a magyarfaj elleni gyűlölet szításával aratja a babérokat. Tagjainak száma meghaladja a 80000-et s több mint 200000 frt öszszeggel rendelkezik. Moszkvában van egy ily egylet, mely: »Szlav jótékonysági tarsulat« czime alatt az összes szlávok egycsitésén fáradozik. Tökéje 400000 frt. Bukarestben nevezetes a «Lumina« egylet, mely főkép a balkánvidéki románok védelmére alakult a görögök, szlávok ellenében. Hazánkban hírhedt nevet vivott ki a tótok ,maticá'-ja, mely egyletnek czélja, színleg a tudományok ápolása, de valósággal a magyarellenes izgatás volt, és közveszélyes tendentiája miatt végre az állam által b,e lett szüntetve. Ha a német, a szláv, melyeknek mindegyike számra nézve a magyart sokszorosan felyül múlja szükségesnek találja más országokban élő rokonai nyelvének védelméért is áldozatot hozni, mennyivel inkább kötelessége az aránylag kevés számu magyarnak, — ki hónán kivül nem talál sehol oly testvér népet, a melynél édes anya nyelve viszhangzanék feléje, — hogy saját hazájában hozzátartozóit társadalmi uton is védje a más elemekbe olvadástól s egyszersmind törekedjék honának határai között minden kebelt a magyar hazafias szellem templomává avatni. Hála a közbuzgalomnak, ez irányban is találunk már több helyen figyelemre méltó tevékenységet. Ott p. u. Sárosmegyében a magyarságot és népnevelést terjesztő egylet, Temesvárott a „Temesvári magyar nyelv terjesztő egylet", a felső megyékben ismét a ,Felvidéki magyar közmivelödési egyesület.' Legközelebb megalakult Erdélyben az »Erdély részi magyar közművelődési egyesület«, mely méltán a legmelegebb érdeklődést kelti fel országszerte a magyar közönség körében. Erdélyben fenyegeti, különösen a nagyszámú oláhok között levő magyar részeket leginkább az elnyeletés veszélye; itt vár a magyar társadalomra a legfőbb munka, itt van legnagyobb szükség a fajszeretet áldozatkészségére. Itt nagyon sokat vesztett már is a magyar faj az eloláhosodás révén. Hosszú sorait találjuk Erdély egyes részein azon községeknek, melyeknek egykori székely magyar lakossága ma teljesen oláh. Igy, ha az utas a volt Aranyos szélen Veresmart, Alsó és viselve, melyekben a gyönyörű kivitelű mellékrészek, főleg a 46. számúnál, a szemlélő figyelmét a kép lényegétől elvonják. Igen szép kép meg Parlagid V. saját arczképe, melyet már az őszi tárlaton láttunk; ugy szinte fiatal művészünk Stetka Gyulának Vagner tanárt ábrózoló életteljes arczképe, és mind ezen jeles munkáknál van egy még jelesebb, egy arczkép, melytől még a laikusok is alig bírnak megválni, hát még a műértő! Ez Horovitz Lipót Sopicha herczegnöje. Nem tudjuk, mit bámuljunk rajta inkább, a magasztos felfogást a gyönyörű szint, vagy az egyszerű technikát, mig ugyanezen mesternek »Majevszky« arczképe élénk characterisztikájával egészen a német nagy mesterekre emlékeztet. Van még e kitűnő művészünktől igen szép arczkép a 10-ik teremben, és egy ép oly kedves, mint érdekes életképe t>Az első szülött.*. Ha még felemlítjük, hogy Temple János két arczképe teljességgel tévesztett felfogású, áttérhetünk néhány képre, melyeket talán történelmi, vagy míthosi génre képeknek mondhatnánk. Az utóbbi elneve-^ zés illeti meg leginkább Zichy Mihály »hulló csillagait« egy ép oly mesterileg tervezett, mint gyönyörűen rajzolt kép, ide tartozik Temple J. szépen festett, de egy kissé nagyon decorativ hatású képe » Pázmán Péter aláírja a tud. academia alapító levelet« ; ide sorolható még Paczka Ferencz három képe, melyek között »A tékozló flu« sikerült hangulatteljes kép, mig »Enese álma« igen kellemetlenül hatott reánk; ez a rut, cserszinü- czigány leány arezulcsapása az esthetikai ízlésnek, és semmikép sem ébreszthet »mithosvilagi« ihletet, sőt nyomorék lábaival szárilamat gerjeszt; a harmadik kép, »Mignon« ellen csak az a kifogásunk hogy — igen czifra; — e csoportból a magyar életképhez átmenetet képezhet Valentiny shaldokló - czigány «a egy szorgalmasan festett nagyobb szabású, kép, de nincs benne .elég természeti igazság. És itt mielőtt tovább mennénk talán helyén lesz néhány szóval felem* 38