Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-08-30

M.egjelenllc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkivüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK. hivatalába (Ó-kollégium épület) küldendők. Előfizetési cUjalc. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt jo krajezár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után S kr, nyilttérben 2$ krajezár. A dij előre fizetendő. Bélyegdijmindigkül'ön számíttatik Az előfizetési dijak* s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (ref. főiskola nyomdájaj küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Tüzbiztositási ügyünk. Ugy a főváros, mint vidékszerte gyakrabban látjuk a foglalkozást a tüzbiztositási kérdéssel, miként lebetne azt legcélirányosabban átalakitani, ugy hogy a a biztosítási összegek ne idegen kezekbe jutnának, hogy a haszon, mely tűzoltási ügyünknek a tűzoltó testületek által való jobbá tétele s haladása folytán mindig nagyobbodik, ne a gyakran csupán nyerészkedési alapra fektetett s idegen biztosító társulatok kezébe jusson, hanem maradjon vissza önmagunk számára. Mig az e kérdéssel való foglalkozás annak világos tanújele, hogy tüzbiztositási ügyünk csakugyan kárunkra van jelenleg, másrészt azon örvendetes törekvésre mutat, hogy az óhajtott javitásra a kellő módozatokat feltalálni törekszünk.; miután pedig ezen kérdés városunk és megyénkre nézve felettébb fontossággal bir. azzal, a mennyire időnk ezúttal engedi, foglalkozni kivánunk, egy pillantást vetve e lapok 30 számában a lap élén megjelent közleményre. A tűzbiztosítás célja, hogy valamely tűzvész miatt bekövetkezett kár megtéríttessék, mely megtérítést ez idő szerint a biztosító társulatok eszközlik, mik törvónv által védve, mint kereskedelmi társulatok ezen biztosítást, hogy ugy mondjuk, szabad alku szerint cselekszik, melynek dacára azonban valamely város vagy község még azt sem tudja pontosan, — mert ezt a biztosító társulatok már nem közlik, hogy itt vagy amott mennyi volt az évi beszedett díjtételek mennyisége és mennyi volta kifizetett, tehát a biztosítottaknak visszaadott összeg. Dacára azonban ezen helyzetnek annyit mindenki tud már, hogy a vagyon és életmentés nemesebb eszméjétől áthatott tűzoltó egyletek létezése óta a közönségnek, mint biztosítottnak részére a társulatok tehát a biztosítók részéről megközelítőleg sem fizettetik vissza azon összeg, mit a társulat mint díjösszegeket beszed, s ez nagyon természetes, mert a tűzoltó egyletek odaadó munkássága nem engedi, hogy a tűzvészek nagyobb pusztításokat tegyenek s miután ezúttal csak városunk viszonyaira kivánunk terjeszkedni, constatálhatjuk, hogy a tűzoltó egyletnek 1871-től való létezése óta a biztosító társulatok aránylag óriási haszonnal dolgoztak, niely haszonból városunkra vagy annak közönségére talán épen semmi, tűzoltó egyletünknek pedig koldus adománynak nevezhető évi jutalmak adattak egyik vagy másik jobb hirü társulat által, ennek ügynöke keg3^es pártfogása mellett. Ezen kétségkívül nem normális állapotok már megszülték városunkban is a felszóllalást az önbiztositás vagyis a kölcsönös biztosítás tárgyában; e tekintetben némi értekezletek is folytak, de az ügy ad acta került, mert leszámolnia kellett szűkebb körű bizottságnak a a törvényhatóság által megkívánt 100.000 frt alaptöke előteremtésének kérdésével mi teldntve még azt, hogy a biztosító közönség több évekre egyik vagy másik biztosító társulatnál már lekötve találtatott, elodázta a kérdésnek gyakorlati megoldását. De ezen köröhnények nem indokolják, hogy a kérdés meg- ne ujittassék s hisszük, hogy a mennyiben a közönség a kölcsönös biztosítás formáival, annak előnyeivel megismertetve lesz, s a menynyiben a városunkban érdekelt biztosító társulatok nálunk tekintélynek örvendő főügynökei a város és közönség érdekeit melegebben fogják felkarolni, biztosítási ügyünk kedvező megoldást nyerhet. — Azonban mindenek fölött áll, hogy ez csak társadalmi uton s nem hivatalos kényszerrel érhető el. Lássuk ugyanis a dolgot közelebb: Városunkban egy jó csomó biztosító társulat van érdekelve, az első magyar TARCU. tféTII YKR8BXBŐL. SLew teszai át o&^ttok fyu'Va-tma — £L& árnyas -tompokat; Q&> o/céőw, %><2AßM,\x -néma a inadat, S#á*HO9-sa. -is &ÖÍ&6-£C|. a& óta wóí, GJlCe&ij. •nyu-akot ad. HORVÁTH BOLDIZSÁE. Somlyón. — Tárczalevél. — Jól elfárad az ember, mig ide felér, kivált ha Vásárhely felöl teszi meg az utat, mint én. No de végre feljutottam a hegytetőre, honnét oly gyönyörűn lehet szemlélni az alatt fekvő falvakat. Itt előttem a hegy lábánál fekszik »SomlyoVasarhely« mellette »Doba« a régi »Luczavaroral, mely most is fennáll ódon alakjában; magtárnak használják, védfalai is épek, hol az apró négyszögletű lyukakon most csak a szél süvölt át, pedig egykor ágyúgolyók bömbölve repültek onnét az ellenség ádáz csoportja közé. Távolabb az én őseimnek fészke: »Noszlop«, hol a tornyok tetőin csíllámlanak a napsugarak, emide »Jenö« falu házai fehérlenek a fák közül. Igy szemlélem sorra a falvakat s mily pompás, mily élvezetes itt elmélázni a gyönyörű tájakon, mily bőven kárpótolják ezek a fáradságot, mig ide felérhetünk. És há most széttekiqtefc a hegytetőn, mintha mezőn állanék, olyan róna a föld, s csakugyan itt tarló, ott burgonya látszik. De íme, itt meg mintha a hegyen hegy volna,, és valóban a tető közepén egy nagyobb emelkedés van, oldalán szintén szöllövel beültetve. Ennek a kisebb hegynek tetején lyukacsos kövek nagy mennyiségben találhatók, melyet itt »kenyérkő«-nek neveznek. S az egész hegytetőn hamu forma feketés por van, mindezek megerősítik azt a véleményt, hogy Somlyó egykor tűzhányó lehetett. (Mint a többi balatonmelléki hegyek mind. Szcrk.) A hegy legtetején egy horpadás is látható; valószínűleg ez volt a kráter. Majd a vár felé vettem utamat, mely a hegy északnyugoti oldalán van. Mily magasak még a falak, bár az idők viharai már nagyon megrongálták. Védfalai is elég magasak, de az egykori sáncz már egészen be van telve. Kőhalmokon keresztül lehet csak bejutni a várba, hol a romok közt csupán bozót van, s a rókának nyugalmas tanyája. A falakon kórok lengenek s a visitó vércsék fészkelnek. Sokhelytt a falak már bedőltek, a középső falak pedig nagyrészt romban hevernek. Még látszik az egykori torony romja, amott keletfelől egy másik, kúpalakú torony, valószínűleg ez volt a puskaporos torony. Éjszak felöl még a boltozatok is megvannak, bár ezek is már szakadozni kezdenek. Szinte szédül a fejünk, ha a magas falakról az iszonyú mélységbe letekintünk. Itt középen a vár udvarán, egy négyszögletű lyuk van, melyen egy pincze-féle nagy üregbe mehet az ember, egy összetákolt létrán. Ez üreg délnyugati sarkában a kövek közt, egy forrásra találtam, melynek igen tiszta és egészséges vizét a közelebbi szöllökbe is elhordják. Most is, hogy ide jövék, egy legény két nagy általános, a pesti fonciere, Trieszti stb., a mely társulatok ügynökei már a versenyből kifolyólag iparkodnak a biztosító közönséget maguknak megnyerni; s több évekre lekötni. — Igy van elmondhatjuk a közönség % része már több évre biztosítva. Ha már most ezen tényleges állapottal szemben felvetjük a kölcsönös biztosítás eszméjét, három kérdéssel keh tisztába jönnünk: 1) hol vesszük a törvény által minden biztosítási ágra megkívánt 100.000 frt tényleg befizetendő alaptőkét; 2) a város avagy magán társulat vegye-e kezébe a biztosítási tényleges kezelést; és 3) lesz-e elég biztosító lakos, ki befizetendő díjtételeivel a társulat fennállását biztosítja, mert arról, hogy a kölcsönös biztositásnál azon ágát használhassuk, miszerint az egyeseknek biztositott vagyonuk arányában csak a bekövetkezett tűzkár után kelljen fizetnie, szerintünk csak akkor lehet szó, ha már a befizetett díjösszeg mintegy rendelkezési alap állott elő, melyből az esetleges kár, és kezelési költségek fedezhetők. Az első kérdés tehát épen nem könynyü megoldású, mert hogy valaki pénzét ezen vállalatba fektesse, a vállalat fennállását óhajtja látni, az első lépés tehát a biztosítás ezen óhajtott nemének létrehozatala tárgyában azon hatóságilag is támogatott társadalmi mozgalom lehetne, hogy a város közönsége az elérendő cél felől felvilágosittatván, kötelező aláírások gyűjtetnének, hogy a mostani biztosítási időszakok lejárta után biztosítást többé az eddigi módjuk szerint a biztosítottak nem újítanak meg, hanem belépnek a kölcsönösségre alapított helyi biztosító társulatba. Igy kellő tájékozás után válnék lehetővé annak hozzávetőleg megállapítása, hogy a szövetkezet mikor lehetne életbe léptethető s miként lehetne az alaptőke megszerzéséről gondoskodni. Itt még felvethető azon kérdés is, mi történik az időközben lejáró biztosításokkal; szerintünk a beszedendő gyüjtőivekből kitűnvén, mikor járnak le a leghosszabb biztosítási idők, az időköziek addig ujitandók lennének, de lehetőleg azoknál, a mely társulatok legméltányosabbak és legsolidabbak. •— Mielőtt a második és harmadik kérdéshez szólnánk mit legközelebb teszünk, ezúttal még annyit emelünk ki, hogy a mennyiben bármely oknál fogva a kölcsönös biztosítás intézménye keresztül vihető nem lenne, a társadalmi mozgalom azon irányban lenne kiterjesztendő a kötelező aláírások tekintetében, hogy az összes biztositások egy vagy két társulatnál történjenek, mely társulatok azonban ez esetben köteleznék magukat a díjtételek emelése nélkül a tűzoltási pénztár javára tehát a tűzoltói szervezet célirányos fejlesztése előmozdítására bizonyos meghatározott összeget avagy a díjtételek bizonyos százalékát városunk rendelkezésére adni. A vasutak és a kereskedelmi politika. Az osztrák-magyar vasutak már közölték üzleti jelentéseiket az 1884-iki évről és mest már a legjobb források alapján nemcsak a vasutak, hanem az összes forgalom és kereskedelem viszonyait is meg lehet állapítani. Az 1884-iki év a vasutakra nézve általában kedvezőtlen volt, mert habár a személyforgalom nagyobbodott és igy e forgalom után, a bevételek is növekedtek, annál kisebbek voltak a bevételek a teherforgalom után. A kiviteli vasutak közül kétségen kivül a legfontosabb szerepet az osztrák-magyar államvasút játsza és ennek jelentéséből kiemeljük a következőket: A magyar hálózaton a teherforgalom növekedett ugyan i5.

19 százalékkal, de ugyan e czim alatt a bevételek több mint 2 millió frttal 'csökkentek. >E jelenség fö oka«, ugy mond a jelentés, »abban rejlik, hogy a helyi forgalom jelentékenyen emelkedett, de a tranzitoforgalom a kivitel csökkenése következtében, erősen sülyedt ugy, hogy e vonalokon több szállíttatott ugyan, de csak kis távolságokra.« Hasonló korsóval vitt vállán. Talán a várbeliek is e forrásból kapták a vizet, a mely rájuk nézve mindenesetre igen előnyös lehetett. Mily szép, mily fényes lehetett e vár a »Garak« korában, kiknek a zsarnok Zsigmond király ajándékba adta, majd a XVI-ik században a »Zápolyák«-é utóbb Bakács Tamás érsek birtoka volt. Es most mindenütt csak rom, akármerre tekintek, melyekre felfutott a repkény, s büszkén karolja ez ősi vár romjait. De ime megjött az est, a nap éppen most búcsúzik a földtől; az ég is olyan, mint egy kinyilott rózsa. Itt a hegytetején, ősi várnak büszke romjain, hol én állok mostan, még egyre ragyognak a nap utolsó sugarai: nehezen tud e romoktól elbúcsúzni, óh ők már régi ismerősök. Ide szállanak a kelő nap legelső sugarai, s ha nyugovóra száll, akkor is itt ragyognak az utolsó sugarak. Oh mily szép ez ősi vár még romjaiban is, bár elhagyatva áll, még is daezol az idővel. Századok óta nem lakik itt senki, pedig egykor bátor, hős daliák tanyáztak e falak között, hol most óriási kórok lengenek, s csak a bagoly tompa huhogása, vagy a vércse sivitása zavarja meg olykor a halotti csendet. Im, feljött már a hold is, az ég királynéja, s körülötte a csillagok, s én most is itt üldögélek a vár romjain. Lágy esti szél támadt s olyan érthetetlen hangon susog valamit. Hallgatom e suttogást, óh mert ez a lágy zefír bizonyosan az ősök szelleme s ezek susognak a dicső multakról bűvös regéket. Majd felkelek helyemről és' haza felé indulok, előttem a mult idők képei lebegnek, midőn nagy voltál hazám s dicső nemzetem! « A siami ikrek *). Mark Twain után. Ezen ritka lényeknek nem csupán személyes szokásairól kívánok írni, hanem egyúttal bizonyos változatos tulajdonságok tarka részleteiről is, azokat illetőleg, melyek határozottan magánéletükhöz tartozván, újságba mindeddig nem kerültek. Miután pedig szemtől szembe ismerem őket, tehát érzem, hogy pompásan megfelelhetek a feladatnak, melyet magamra vállaltam. A siami ikrek hosszú és sikerteljes éltükön át, természettől fogva gyengéd és szeretetreméltó kedélylyel levén megáldva, kiváló hűséggel csüngtek egymáson. Már mint gyermekek elválaszthatlan barátok voltak, ezért meg is je- . gyeztetett, hogy ők egymás társaságát, ugy látszik, minden másnál többre becsülték. Egymás mellett játszottak mindig, mely sajátsághoz anyjuk úgyannyira alkalmazkodott, hogy bármikor eltűnhetett mindakettö, ö mégis a kettő közül csak az egyiket kereste, azzal nyugtatván meg magát, hogy amikor az egyiket megtalálta, megtalálja annak testvérét is valahol a tőszomszédságban. És mégis e lények tudatlanok és tanulatlanok voltak, barbárok maguk és sarjai barbároknak, kik a bölcsészetnek és a tudománynak világosságát nem ismerek. Mily lesújtó szemrehányás ez, tekintve a mi büszkélkedő művelődésünket a maga czivakodásaival, versengéseivel és testvéregyenetlenségeivel! Azonban mint férfiak az ikrek már nem mindig éltek kifogástalan egyetértésben, de még ekkor is létezett köztük kapocs, mely nem engedé, hogy egymástól elváljanak és külön lakjanak. Sőt egy házban laktak s általánosan az a hiedelem, hogy születésüktől fogva nem volt soha egyetlen éj, a melyen nem együtt feküdtek. íme mily biztossággal válik az életszokás második ter*) Personal habils oí the Siamese lítiius. 35