Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-07-26

hagyatéki ügyben az 1877. XX. t. cz.-hez képest elintézést nyert 1. Az árvaszéknél maradt hátralékban 13 ügydarab. A gyámoltak létszáma az 1883. év végével 218 volt. Az 1884. év folyamán szaporodott 30 egyénnel. Gyámság alól felszabadult az év folytán a) nagykorusitással 18 egyén, b) férjhezmenetel által 8, c) elhalálozás miatt 3. A gyámoltak száma tehát az év végével : 219 egyén. (Folyt, köv.) v <s

ffloita> cfó&3e|, polgármester. Az égésről. (^Jutalmazott pályamű.) — Irta: Moldoványi Béla. — IV. Az eddig bővebben leirt szeszes erjedésen kivül, még két másféle is van, a savanyú vagy eczetes és a rothadó erjedés, vagy közönségesen rothadás. Valamennyi szeszesital, bor, sör, pálinka stb, mind a szeszes erjedés termékei; a rum nem egyéb, mint a czukornád syrupjából, az arak pedig az erjedő rizsből nyert pálinka. Ebből látható, hogy a czukortartalom alapja minden szeszes italnak; ez főleg a borokra nézve áll, melyeknél azonban más tényezők is működnek; pl. a legerősebb tokaji 14—16% borszeszt tartalmaz, a többi magyar bor ennél is kevesebbet; ellenben a franczia, spanyol és általában a déli borok 18—22% tartalmaznak. De nemcsak mint kereskedelmi czikk fontos a borszes, hanem sokféleképen használható az emberiség céljaira. A tápláló anyagoknál a légenymentesek között találjuk, mint a lélegzést elősegítő szert a czukorral és zsírral együtt, mig a fehérnyét és sajtanyagot tartalmazó testek, mint a melyben légeny foglaltatik, a test képzését és táplálását eszközlik. A szesztartalom italok nem elengedhetlenül szükségesek az emberi testnek, de mérsékelten élvezve igen hasznosak, mert mint folyadékok, elősegítik a bomlást, víztartalmuk megadja a vérnek kellő vegyületét, a szesz pedig izgató vidító hatással van a szervezetre. A bor igen kellemes izgató és erősítő ital és kivált az aggkor gyöngülő tagjainak az, mi a gyermeknek a tej. A sör bár kevésbbé elevenítő, szintén hasznos, mert gazdag víztartalmával szomjat olt és féhérnyéje a táplálékot is kiegészíti. A pálinka azonban szomorú ital, melyet joggal neveznek emberirtónak; nem kárhoztatható a szegény napszámos, hogy ezzel öli el nyomasztó gondjait, ebből merit uj erőt súlyos munkájához, de mindig a legszigorúbb mérsékletnek kellene a pálinka élvezeténél uralkodnia. Minden szeszes ital túlságos élvezete a pepszin lecsapódását és a tápszerek fehérnyetartalmu részeinek folyadékokká való átváltozását idézi elő, mi által az emésztési folyamatot megakadályozza. Az alkohol mértéktelen élvezetének borzasztó következményei vannak; igaz, sok helyütt a súlyos munka vagy az égalj kényszeríti az embert a szeszes italok használatára, mint pl. Angliában, a skandináv félszigeten és a szent Oroszországban, de a hol nagyobb tért hódit, kivált a pálinka élvezete, ott szétdúlt családi viszetesen ismét a bakon a kocsis mellett, mig az inas a podgyász kocsin mulathatta magát. Egyszerre csak egy boros hordóval terhelt szekeret pillantunk meg; mindjárt észrevettük, hogy valami nyavala által gyötörtetik, mert hát sehogy sem mozdult. Kocsisunk sebesen hajtott utasítása szerint, hogy még nappal beérjünk Pestre és igy midőn elrobogtunk a szerencsétlen szekér mellett, csak is egy futó pillantást vethettünk reá. Pista bátyám azonban kinyújtva fejét a hintó ablakán rögtön meglátta, hogy a szekér törést szenvedett, hogy azon egy boroshordó nyújtózkodik és körülötte két emberi állat eröködik, panaszkodik: sietett ezt atyánknak bejelenteni. Ki is a minő heves és büszke, ép annyira emberséges és jótékony lévén nem tétovázott és smegálfjut parancsolt. István leugrott és megszemlélvén az esetet, előhívta áz inasokat, előhozatta a podgyászekérröl az utazási készülékekből mindazt — dorongokát, köteleket, baltákat, —• a mit a beteg szekér sietős orvoslása igényelt; ő maga sem kímélte kezeit, szép deli és izmos fiatal emberke lévén. Miért is sunitis viribus« nagy hamar sikerült a szekeret oly állapotba hozni, hogy legalább a közeli Martonvásárig elvánczoroghatott. A szekér személyzetének egyike: egy igen egyszerűen öltözött és közömbös kinézésünek tetsző fiatal, alig 15—16 éves suhancz volt. Ez nem késett a hintó ajtajához járulni és atyámnak hálás köszönetet mondani. Valami előérzet ösztönözhetett arra, hogy egész figyelmemet reá fordítsam és igy —• bár magam is csak a hatodik évemet közelítem meg — még is mélyen bevéste magát emlékembe, ép ugy minden szava, viselete az ifjúnak, mint magának az egész eseménynek legcsekélyebb mozzanata is. Pista bátyám már a munka alatt kitudta nevét az ifjúnak, valamint azt is, hogy miben járó légyen és erről nem mulasztá el atyánkat értesíteni, Vörösmarty Mihály volt a neve és Velenczéröl, hol édes anyja élt, nagy bátyjának számára bort szállított; ki Pesten ügyvédeskedett és a Szarka utczában lakott. szonyok, a delirium tremenstől meglepett szerencsétlenek visszariasztó őrjöngése, hirteleni tüdő vagy agyszélhüdés igen gyakoriak és a következő nemzedékeken elborzasztó eredményeket hoz létre a szülök mértéktelen alkohol élvezete. De hagyjuk a borszesz általános hatását, vizsgáljuk, miként hat a testre és főkép az idegrendszerre. A szeszes italok túlságos élvezése az agynak, az idegrendszer központjának és kivált az ezzel Összekötött szellemi életnek élénk tevékenységét épen a túlizgatás folytán kisebb nagyobb mértékben csökkenti és ez által a testet is felette gyöngíti. Ha az idegrendszer ezen elzsibbasztását gyakran ismételi az egyén, beáll az alkoholismus betegsége, a delirium tremens, melynek jellemző jegye, — mint már neve is mutatja — a tagok akaratlan reszketése. Felette túlságos borszesz élvezet rögtöni halált okozhat; az agyat annyira elzsibbasztja, hogy az többé felelevenülni nem képes. Megjegyzendő, hogy az idegeket nem csak a szesz képes elzsibbasztani, hanem minden izgató szer, melylyel — az ember táplálék vagy élvezet czéljából — él. Ilyenek a Coffein, thein, nikotin, melyek tiszta állapotban igen erős mérgek, de tápszereinkben csak izgatók , . . Midőn ismét visszapillantunk az elégésre, akkor e vegyi folyamat számos jelenségei közt leljük a rothadást, melynek minden szerves test alá van vetve, hogy ez által uj élet, uj keletkezés szolgálatába álljon. A rothadáshoz némileg hasonló folyamat az elmállás. mely a szervetlen testeket emészti meg. E két folyamat folyton és ellenállhatlanul működik minden levő ellen: legyen az művészi emlék, melyet oktalan gőg vagy derék törekvés emelt, legyen érez, mely az emberek kincsvágyait ingerelte vagy, mely csatákat vívott, legyen az növényi és állati test: mind mind, az égés nemei által pusztulnak el és mindennek enyészetét az égés idézi elő. A pusztulás fölött bátran áll az újonnan keletkező élet, és a rothadásból, halálból, sirhalomból feltámadás lesz. Földünk kérgének átalakulását is nagyrészt a rothadás intézi és számithatlan századokon át rothadt növényi és állati testekből létrejött a mostani növényi élet és ennek következtében létezhetik az állati. E folyamat némileg csökkent, miután a nagyszerű működés egy része elvégezte hivatását, de azért nem szünetel: a sziklák elporlása, a földréteg porhanyulása, a nagy mérvben képződő turfatelepek és az általános, az idővel örökre együtt haladó enyészet mutatják, hogy minden korhad, rothad, szétmállik, hogy uj életre támadjon, — és nem sokkal szebb-e, midőn a sír fölött virágok nőnek, mint mikor valami szép, viruló lesz azzá, amiből alkottatott ? A geológus számára ezen életváltozás története azon lap, melynek elolvasása által képes a bolygók keletkezésének phasisait megmagyarázni. Moleschott igen szép, jellemző képet ad: nSzénsav, viz és éleny azon hatalmak, melyek a szilárd ős sziklát, a kemény gránitkövet is szétbontják és folyóvá teszik, melynek pusztulása az életet szüli. Mert a felépülés pusztuláson alapszik, ezért fáradhatatlan a mozgás, ezért halandó az élet.« Öltözéke, kissé kopott zöld dolmánykából, molnár kékszínű magyar nadrágból és báránybőr süvegből állott. Köszönetét pír és hebegés nélkül, egyszerűen világosan — ép oly távol az akkori divatos köteles szolgai alázatoskodástól, mint a jelenkori otromba daezoló szemtelenségtöl — monda el. Ugy hogy atyámnak tüstént megtetszett és megnyerte kegyét. Ez pedig sokat jelentett és nem megvetendő világot vet a zsenge ifjú Vörösmarty jellemére. Atyám, mintha maga az Ur Isten költötte volna fel agyában a jó, a szerencsés gondolatot: egyszerre csak azt kérdé Vörösmartytól: »valjon nem lenne e kedve házába jönni és kisebb fiai mellé magánytanitói — instructori — állást elfogadni.« A szerény ifjú kissé megzörrent, mintha csak valami szellemi villanyszikra érintette volna valóját; magasabbra emelé fejét, atyánk arczára mereszté szürke kék szemeit, nyomban a mellette a kocsi ajtaja előtt álló kis fiúkra Miklósra és Sándorra vetette azokat, mig egy pereznyi oldalpillantásra érdemesite engem a bakon ülőt. És mintha mi is megtetszettünk volna neki, valószínűleg öntudatlan bár,/ de ellentállhatlanul ösztönöztetve egy szebb, bol-lboldogabb és nagyobb jövő elöérzetétől, igy vá|; laszolt derülő arczczal és vidulóbb hanggal, dej mégis meghatottan: amiért nem tekintetes uram« — azon korban mig oly dús és hatalmas földes urak, mint a kivált atyám Perczel Sándor beelégedtek a tekintetes czimzéssel — »hiszen szegény vagyok, kenyeremet kell keresnem, hogy iskoláimat folytathassam és főleg a miatt is utazom P estre nagybátyámhoz, mert ez megígérte, hogy ilyen magánytanitói helyet szerzend nekem. Nagy köszönetterfogadom tekintetes uram kegyes ajánlatát és engedelmével mihelyt Pestre érek, nem fogok késni megjelenésemmel.« Gondolható, miként minket is mélyen meghatott Vörösmarty válasza. Mi fiuk majd nem zokogtunk; de egyúttal örültünk is, hogy van instructorunk és pedig olyan, ki iránt mindjárt rögtön szeretetet, tiszteletet éreztünk. Pista már előbb vagyis a szekérigazitásnál szíves érzelmekre fakadt Vörösmarty irányában: minek kilencz év Tehát nem csak lobogó, tüzes lángban, nem csak a világitó fényben ismerjük meg az égés folyamatát, hanem majd mint finom lehellet emelkedik érvényre, majd a bűzhödt mocsarak, vagy meleg források csöppjeiben leskelődik,— egyáltalában mindenütt, a hol enyészet, keletkezés és élet van. Négyféle az égés folyamata, melyek gyakran a testi szem elöl elrejtőzködnek, csak a lélek vizsgálódásai utján tűnnek fel. Még életünk is csendes égés, melyet oly meghatóan jellemez a görög mythos géniusának fáklyája; ha az éleny felemésztette az anyagokat, á respiratio megszűnik és életünk fáklyája elhamvad. Meghalunk, hogy más alakban feltámadjunk, vagy más feltámadásnak segítsünk .... A vegytan világánál a természet egy fontos jelenségét kisértük szemmel; oly közönséges, oly mindennapi ez és mégis csak homályos pillantással szemlélik sokan és közönyösen mennek el mellette és azt a tanulságot, a mit nekik nyújt a távol messzeségben, vagy kísérletekkel keresik, bár egy gyertya lángja, egy korhadó nádgyökér, egy rosdásodó damaszkuszi pluge, egy szétmálló szikla ugyanannyit, ha nem többet beszélnek, mint a caesarok és pharaók nagyszerű építményei, mint sok magasztosnak tartott költemény. Gyapjutermelés és gyapjumosás. A juhtenyésztés Magyarországon a fejlödöttebb állattenyésztési ágak közé tartozik. A kormány időről-időre díjazással egybekötött tenyészvásárok rendezése által igyekszik e téren a tenyésztési kedvet fokozni s hogy ebbeli működését minő siker koronázza, azt a mult hóban megtartott tenyész- és hizott juhkiállitás eléggé kedvező színben tüntette fel. Tömeges lakosságú, élénk forgalmú központokhoz közel eső gazdászatoknak a hus-juhok tenyésztése bizonyára jól kifizeti magát, de a nagy városoktól távolesö vidéki gazdáknak — aminő magam is vagyok — sokkal ajánlatosabb a juhot nem anynyira húsáért mint inkább gyapjuáért nevelni, mert ez a befektetett töke gyümölcseit sokkal inkább meghozza mint amaz. Mezőgazdaságunk e nagy fontosságú és jól jövedelmező mellék ágának terményeit beható vizsgálódás tárgyává tettem a mezőgazdasági csarnokban s sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy e téren vajmi szegényesen vagyunk képviselve, amennyiben a magyarországi gyapjutermelök gyűjteményes kiállításán kivül, — amelyben 39 termelő vesz részt — alig 10—12 kiállitó szerepel gyapjumintákkal. E körülmények egyik föokát bizonyára abban kell keresnünk, hogy a hazai földbirtokosok illetve juhtenyésztök, a birtokaikon uralkodó vízviszonyok miatt, nem részesíthetik termelt gyapjúikat azon gondos és arányos mosatásban, minőt a vevő követelni jogosítva van, ami a termelő és vevő közt igen sokszor kellemetlenségekre ad alkalmat. Már e körülménynél íogva is, de még inkább az orosz és ausztráliai gyapjú rendkívüli versenyével szemben, minden gyapjutermelönek arra kell fősúlyt fektetnie, hogy a mosatás tisztasága és célszerű kezelés által gyaphosszu folyama alatt megerősödve, meghitt benső baráti viszonyt idéztek elő közöttük. És ha később, midőn Vörösmarty elhagyta a nevelösködést, nem is találtak alkalmat gyakorlati kifejezésre, de soha sem szakitattak meg szándékosan. Természetes, hogy Pista is kedvesen fogadta, hallgatta ugy atyánk kérdéseit, mint Vörösmarty feleleteit; közié pesti lakásunk czimzetét, kezet szorított vele, bátyám biztató hangon ismételte a meghívást, mi pedig: »Isten hozza mielöbb« kiáltással búcsúztunk el tőle. Alig egy pár nap múlva csakugyan megjelent lakásunkon, a mi egyaránt érdekes és érdekelt új ismerősünk; atyám tüstént ebédre ott tartóztatta; tudatta vele és kiszabta ugy javadalmait, mint kötelességeit, elhozatta az inassal podgyászát, illetőleg ládáját és el sem eresztve öt többé, beigtatta ép oly nehéz és veszödségteli, mint nagy eseményeket, rendkívüli tetteket termelendő hivatalába. íme, ez a hü leírása — már értem a menynyire a gyarló emberi emlékezet képes régi dolgokat teljesen correcte újra felidézni — ama véletlenségnek, mely személyemet és családomat Vörösmartyval legelőször érintkezésbe hozta; valamint azon jelenetnek, mely ritkítja párját az emberi nem történelmében és a melyben kifejlődött létrejött életem egyik legnevezetesebb, legfontorabb viszonya és története. Mert ha egyrészről jogosult büszkeséggel ide merhetem irni Gyulai Pál »Vörösmarty életrajza« czimü igen jeles, nagyon érdekes és tanúságos müvéből — miután megelőzve akkoribani igen szűkölködő állapota részletesen tárgyaltatott volna — a következő szavjakat: szerencsére már 1817. novemberében a Perczel Sándor házához jutott, mint három kisebbj fiának nevelöje.« Ugy másrészről hálátlansagot, igaztalanságot követnék el, ha el nem ismerném és emphasissal nem constatálnám: hogy a 15—16 éves Vörösmartynak Perczel Sándor házába kerülése a lehető legszerencsésb eseménynek bizonyult be; és mint valóságos isteni adomány tekintendő, becsülendő meg, ép annyira részemről, mint az juját kelendővé tegye. A kézi mosás bármily lelkiismeretesen vitessék is keresztül, mindig hiányos marad; egyedül a gyári mosást lehet olyannak tekinteni, mely e tekintetben minden igényt kielégit. Hazánkban jelenleg egyetlen — a kiállitáson is képviselt nagyobbszerü gyapjumosásra berendezett gyártelep létezik s ez az »EIsö magyar gyapjumosó és bizományi részvénytársasága Budapesten, mely 1869-ben alakult abból a célból, hogy a hazai juhtenyésztök a hátonmosás kellemetlenségeitől megkiméltessenek és gyapjuiiknak magasabb ár szereztessék be az által, hogy azok feldolgozásra készen egyenesen a gyáraknak adatnak el. Az intézet gyapjutermelésünk fokozására nagy hatást gyakorolt s vezetői ismert személyiségénél fogva a termelök általános bizalmát birja. Az igazgatóságban Visontai Kovách László (a képviselőház érdemdús háznagya) mint elnök, Hanover Miksa mint alelnök s Karsai Albert és Forrai Henrik mint igazgatók foglalnak helyet; a felügyelő bizottság pedig id. Muzslay Sándor elnöklete alatt Csery Lajos, Huszár István és Nádosy György tagokból áll. Az intézet ügyeit állandóan a széles körben szakember gyanánt ismert Kúh Károly vezérigazgató vezeti oly kiváló eredménynyel, hogy az évről évre mind nagyobb tért hódit az országban. A gyár közel az osztrák-magyar államvasút pályaudvarához (V. Kárpát-utca 9 sz.) a legújabb mütani készülékekkel van felszerelve évenkinti 100,000 métermázsa mosatási képességgel ugy, hogy bármely gyapjumennyiséget, — ha csak valami közbe nem jön — a beérkezéstől 3—4 hét alatt megmoshat. A társaság mint címe mutatja, nem csak az általa mosott gyapjú eladását eszközli, hanem mindennemű háton mosott és timár gyapjút bizományi eladásra is elvállal s azok eladását kiterjedt összeköttetéseinél fogva a leggyorsabban teljesíti. Azon számos kedvezmények közül, melyeket az intézet a hazai gyapjú termelés fokozása szempontjából ügyfeleinek nyújt kiemelem a következőket: A nála raktározott gyapjúért sem raktározási dijat, sem biztosítási illetéket nem számit; a 100 kilónként 5—7 frtban megállapított mosatásidijat nagyobb mennyiségeknél tetemesen leszállítja ; eladási dij gyanánt csupán 1%-ot s esetleg %°/

0 alkuszdijat számit fel; a mosatlan gyapjú számára kölcsön zsákokat dij nélkül, s a mosott gyapjúnak tiszta zsákokat olcsó áron enged át, s végül — ami legfontosabb — a nála beraktározott gyapjúra mérsékelt kamatláb mellett elölegképen a becsérték %-át adja, mi által a termelő esetleges pénzszükség idején nem kénytelen gyapjúját bármi áron eladni, hanem bevárhatja az eladás legkedvezőbb időpontját. Az intézethez alapításától a mult 1884 év végéig termelök és kereskedők részéről gyári mosásra 17.430,336 kilo zsirban nyírott gyapjú s 4.200,494 kilo hátonmosott és kizárólag bizományi eladás céljából 3.286,978 kilo hátonmosott és timárgyapju küldetett be. A mosásra beküldött mennyiségből 6.848,075 kilo tiszta gyapjút nyertek, melynek nagyobb részét, a tulajdonosok teljes megelégedésére, bizományilag eladták s öszves Bonyhádi Perczel család részéről. De mit mondok! Még ma a magyar nemzet is köteles elismerni, hogy az, hogy Vörösmarty ezen szerencséje, vagyis a hűn ecsetelt esemény: döntő befolyást gyakorla saját jövője, sorsa irányzatára, megalapítására nézve és egyik legtermékenyebb, leghatalmasb nemzője indoka lön az 1821 és 1869 közti legdicsöbb, legüdvösb történeteinek. Szerencse, roppant szerencse, Isten áldása volt ez mindenkire egyaránt. Mert hát a miként bizonyos, hogy nélkülem nincs, nem lehet meg az, mi felséges dicső és üdvös loglaltatik akár az 1867—1868, akár az 1848—1849 történetében; hanem már rég nyomorultan, gyalázatosan elveszett elhalt volna örökre az ezeréves magyar haza, ugy az is szent igazság, hogy Vörösmarty nélkül soha, de sohasem válik ki belőlem az, a mi csakugyan »in realitate« voltam és vagyok. És minden egyéb lettem és lehettem volna, csaknem „radikal reformer," kinek minden tana, eszméje törvény lett 1848-ban. Nem honmentő, diadalmas hadszerzö és hadvezér 1848—1849-ben, kinek érdemeit; nem igazi martyr 1849—1867 közt, kinek szenvedéseit soha sem birja többé a nemzet illőn megjutalmazni, meghálálni, illetőleg kiengesztelni és kárpótolni. Nem végre arbitrator et pacifleator 1867—1868-ban, kit köszönet fejébea nemcsak Kossuth és hivei, de még ők is hol kitagadnak, hol bántalmaznak, a kik nekem és ezen 1867—1868-ki önfeláldozó elszánt politikai viseletemnek köszönhetik becsületöket, hatalmukat, szerencséjüket. Egy — kétségtelenül az örök végzet könyveiben megjelölt, de hát nekünk gyarló embereknek véletlenségnek tetsző — kis esemény, mely maga-magában véve csakis egyéni, családi jelleggel, érdekkel bir: tanúsítja, bizonyítja ismét azt is, hogy • nem egyszer a leghatalmasb, legvégzetesb emberi történeteknek eredete, forrása, gyökere, minő «csekélység, minő egyszerűség légyen ; hogy az urnák a sorsnak utai, eszköze^ miuö csodálatosak, szinte megfoghatlanok legyenek. Es hogy ember, nemzet nem congratulálhat magának jogosultabban nem adhat elegendő hálát az igazság és üdv Istenének, mint midöu öt nagy szerencse éri és ö ezen nagy szerencsét már ,,ex priori" előlegesen becsületesen kiérdemelte, vagy legalább el vagyon szánva, készülve annak utólagos „a posteriori" kiérdeme,lé,sére,