Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-07-26

érte 14-501,755 frtot vettek be. Hogy a gyár mily kitűnő tiszta zsírmentes mosatást szolgáltat azt a birtokában levő, legelső hazai gazdasági egyletektől, uradalmaktól és termelőktől eredő, szazakat meghaladó elismerő levelek eléggé iga­zolják. A kiállításon a gyár terményei: nevezete­sen mosatlan zsíros és mosott hófehér gyapjú, mügyapju (Shoddy), mely angol téli szövetek, (utánzatok) szőnyegek s egyébb ilynemű cikkek előállítására használtatik s végül a gyapjumo­sáskor ülepedett sárból nyert hamuzsir, a mező­gazdasági csarnokban, diszes szekrényben vannak elhelyezve. Mint mindezekből látható a gyári mosatás jobb és tetemesen előnyösebb is a házinál amit már termelőink nagy része be is látott s a kiállítási gyapjak legnagyobb részt a társulat gyárában mosattak. Pár év óta magam is itt mosatom gyapjú­imat s munkájával és eladási közvetítésével any­nyira meg vagyok elégedve, hogy e gyárat min­den juhtenyésztö gazdatársamnak a legjobb lel­kiismerettel és legmelegebben ajánlhatom. oki. gazdász. Levelezés. Tekintetes Szerkesztő ur! Ugodnak e hó 12-én nagy ünnepélye volt. Az 1759-ben épült templom tornya ujbol csináltatván, a kereszt e napon lett feltéve az összes plébániai és vidéki hívek jelenlétében zene és mozsár dörgés között. A fölszentelést és szónoklatot főt. Lukácsek Já­nos plébános ur tartotta. Beszédjéböf érdemes­nek tartjuk felhozni a következőket. Miután elő­adta a helynek szentségét, hasai és egyháztör­ténelmi szempontból, folvivén azt a honalapítás előtti időből egészen a római, majd a bolgár­birtoklásig, — igy folytatta: sEkként tehát a hely, melyről előbb a harci riadó szólt s melyen apáink minden por­szemet a drága haza védelmében verőkkel ön­tözték, s hol minden lépten nyomon porladó csontjaikra akadunk (miket némelyek, szégyen s gyalázatul legyen felhozva, házukhoz malterul használnak s ezáltal a legbecstelenebb szentség­törést követik el) — az Istennek lett föláldozva, hogy innét az ö kegyelme mintegy permetező harmatesö hulljon a községekre és hazára — nem ugy mint őseink idejében véralakban, ha­nem a szentségek és jótettek kutforrásából eredő isteni kegyelem alakjában. 126 esztendeje tehát annak, hogy itt az Isten lakik, hogy az ö népe bánatban és örömben, nyomorban és bőségben ide jár naponként leborulni; és 126 esztendeje annak, hogy mind ezt a dicső Esterházy család­nak köszönhetitek. >De az idő mindent megőrlö vasfoga, meg­őrlötte tornyunkat is, mely már-már rombadülni készült; nemkülönben a tetőzete, falazata, sek­restyéje s párkányzatai a százados viharok által már haldokolni s egészen elpusztulni készültek; ámde a dicső ösok dicső unokája, szeretve és hódolattal tisztelt kegyurunk és főispánunk, mél­tóságos gróf Esterházy Móricz cs. és kir. kama­rás ur, határtalan kegyelmével egy »megállj-t« mondott, a rohamosan iramló pusztulásnak! . . . Igen: az ö végtelen jósága, melynél fogva a tel­jes kijavításhoz szükségelt anyagokat királyi bő­kezűséggel kiszolgáltatta, megállította az idő rom­bolását, s ekként az ősei által Istennek emelt csar­nokot, Istennek szép, de legszebb menyasszo­nyává öltöztette fel. »Most már van gyönyörű iskolánk, szép paplakunk, s lesz fölséges templomunk, mind — az ö kegyelméből. Óh mennyi hálával tartozunk mi iránta, azt csak a Mindenható mondhatja meg. >-Engedjétek meg ennélfogva, hogy szivem bőségében valamit a múltból felhozzak, mely ha­bár nem is tartoznék a mai ünnep keretébe, de tartozik a sziv", a hála országába. »Hiveirn! Valami 20 esztendővel ezelőtt szerencsés valék egy oly férfiút felköszöntem, ki­nek én még saruja kötelékét sem valék képes megoldani, s ki már 37 év óta ugy be van vésve szivem vérébe, mint a müveit népek történetébe az egy Isten eszméje, s annak tiz parancsolata, minden alkotmányok eme legrégibb s legigazabb fundamentuma. »Akkor igy szóltam hozzá: »Kegyelmes uraml ön a hazaszeretet vértanuja! De még több is. Mert mig a vértanuk a hóhér pallosa alatt egyszerre adák ki nemes lelküket, s fáj­dalmuk csak pillanatnyi volt, azalatt ön Ke­gyelmes uram! minden nap újra és újra meghal ama szörnyű tördöfések alatt, miket a haza vo­nagló szivén naponkint ejtenek, ön K. u. a ha­zaszeretet eszméjének legmagasabb régiójában röpkéd, s mivel igen magasan lebeg, a földi, a közönséges emberek, kik sem az anyagi, annál kevésbé a szellemi optikai tünetekhez nem ér­tenek, azt merik mondani, vagy csak gondolni: njaj de picziuyW — Pedig akkor volt legna­gyobb, mert tőlünk akkor állt legmesszebb — utolérhetlenül. . . . Nyomorult verebek merték bírálni a sas repülését U »E szavakra egy ölelés volt jutalmam a kegyelmes úrtól, ki könyezve ejté ki: »Oh igen! Istenem Istenemi éti annyira szeretem hazámat7« » Kell-e mondanom, ki volt e férftii? Hiszen ha nem mondanám is, szivetek dobbanása, s s könyöktől homályosulni kezdő szemeim elárul­ják, hogy: gr. Esterházy Pál 0 Kegyelmessége. De tán azt mondhatná valaki: mi szükség egy, bár fölötte kegyeletes megemlékezés által a holtak nyugalmát zavarni, s a mai keresztföl­tevési ünnepély fényébe egy feketezászlót tűzni ? Hát hiveim, ez nem a holtak zavarása akar lenni, hanem apotheozisa, megdicsöitése. Mindjárt meg­értitek. Vagy rosz néven veheti-e a gyermek, ha valaki édes atyjának porladozó hamvaira egy hálavirágot tesz lel s azt szeretetének könyeivel öntözi? Ti az ö jótékonyságának gyermekei vagytok velem együtt »De különben is szükség volt e megemlé­kezésre. »Prometheus egykor oda volt láncolva a Kaukázus bérceihez, s a vele beszélgető Istenek ajánlatait, alkudozásait és fenyegetéseit vissza­vetette, mert ö neki a despota istenek ellen csak egy jelszava volt: szabadság vagy halál! »Meghalt. Halálával megreszkettette az egész Olympust, az egész eget.a »Mikor a mi kegyelmes urunk is gróf Es­terházy Pál nemes lelkét Istennek visszaadá, ha­lálával megreszkettető az egész hazát, de legin­kább a mi községünket, hol áldott kezének mű­ködése minden lépten nyomon ércszobornál is tündöklőbben s maradandóbban rag\ og. tO a hazaszeretet és szabadság Prometheusa!« »E két erény láncaival volt o, nem a szik­lához, hanem a hazához láncolva. »De a láncokat, miknek neve honszerelem, nem vitte magával a sírba, hanem átadta azo­kat testamentumul nemes sarjainak, hogy azok­kal szinte körülfonják magukat és hogy azokat csörtetve, kilinkolásukkal ébresszék föl a szuny­nyadozó vagy tespedő honfiakat. »A pelikán tüzet gyújtott, s e tűzből, mely öt elhamvasztá, uj, ifjú alakban lépett föl az imá­dott szent haza ólén: nemes első szülötte ké­pében! . . . »Im az árvák apát kaptak, templomunkon nem leng többé a gyász, hanem az öröm lobo­gója, hirdetvén a dicső Esterházy család, soha el nem enyésző diadalát és életét. < »Komaromtol Levicóig, egy hosszú kálvá­ria-ut nyilik előttünk, tele honfiúi bú cs szen­vedéssel — és 37 esztendő gyászával; Pápától pedig Veszprémig, amint azt ma egy hete sze­rencsém volt élveznem: a föltámadás dicső ün­nepét tartottuk. »Mert az ifjú sas kirepült akkor ősei fész­kéből, s repülése többé nem szárnypróbálás, ha­nem a legbiztosabb és legöntudatosabb szárny­evezés, röpülvén föl a magasba, egész a nap felé /AZ eszményi tündérvilág felé, hol az ég és föld határai ölelkeznek . . . Kiterjeszti szárnyait . . . megáll egy ponton . . . lebegvén ott, mint az ég egy lehelete a felhő . . . lenéz hazánkra . . . községünkre s tűnődik lelkében: hol kezdje az áldások esejét permetezni, mint permetezték haj­danta a felhők a Megváltót. . . . »Az áldások első harmata templomunkra hullott . . . »Nem lennék én vétkes, ha mindezt elhal­gatom. s szivem háláját, a ti lelketek hálájával összeforrasztva, annak itt Isten szent . i z'ne előtt kifejezést nem adok f »Im a gyászunk, igy változott örömmé, — a circum dederunt megrenditőleg gyász dallama az alleluja boldogító hymnusává változott! . . . Ha azért a francia nemzet egy királya ha­lálakor fölkiáltott: »Meghalt a király! Éljen a királyim ugy a mi községünk is szivének egész melegével, lelkének egész meggyőződésével, öröm­repesöleg kiálthatja, s kiáltására az egész imá­dott haza tapsai viszhangja, mint egy bűvös tündérzene felel: »Meghalt Gr. Esterházy Pál! Éljen Gr. Esterházy Móricz !« >Tartsa meg Isten öt községünknek , me­gyénknek és hazánknak boldogitására egész ne­mes családjával együtt sok, igen sok, nestori éveken át! . . . * * »Ezekutan szállj, szállj, föl a magasba áldott szent kereszt, s hirdesd nekünk onnan a magas­ból, a felhők hónából, hegy csak benned van az üdv, s hogy csak azok a boldogok, kik élet és halálban a te szent árnyékodban pihenhetnek. »Oh mily boldogok leendünk, *ha nekünk a feltámadás nagy napján oly tündöklőn fogsz ragyogni mint most ... ha akkor is nem resz­ketve a félelemtől, hanem hevítve a boldogító reménytől, tekinthetünk reád és Arra, kinek ke­zében ragyogni fogsz! . . »Szallj, szállj föl a magasba, s hirdesd ne­künk onnét a megváltás nagy isteni munkáját; hirdesd nekünk az angyalok örökké víg, örökké lelkesítő dalát: Gloria in excelsis deo! . . Dicső­ség Istennek a magasságban, és békesség a föl­dön a jóakaratú embereknek! . . .« stb. Rovatvezető: TIPOLD ÖZSÉB. Julius 26- — i$81. Haagában a németalföldi 7 tarto­mány: Holland, Geldern, Seeland, Utrecht, Friesland, Oberyssel Groningen magát Spanyolországtól függetlennek nyilatkozta/ja ki és „Egyesült Németalföld" nevet vess föl. Julius 27. — I67S. Turenne kitűnő franczia vezér Moniecuccoli császári vezér ellen kiiidvén, Sasbachnál elesik. OU hol Turenne eleseit, 1829. jul 27-én emlék állíttatott. Juhus 2Ä. — i849. A Budapestről jul. 9-én Szegedre átköltözködött magyar minisztérium és országgyülás {Szegeden) kimondja a nemzetiségek egyenjogúságát s a zsidók emancipá­cióját. (Ez vtóbbi csakis 1867. évben mondatott ki a bvda pesti országgyűlésen végérvényesen.) Julius 29. — 1557. — Calvin János vallástanát Genf város elfogadja. Ili fogadtatott el legelőször. Julius 50. — 1819. Csongrád városi a gijászemtékii Hag­nau császári táborszernagy kirabolja és felgyújtja. Julius 51. — 148 i. Filelfó Fereiez, kora legtudósabb embereinek egyike, meghal Flórencben, a legnagyobb szegény­ségben. Augusztus 1. — IÜ14. Ráckeviben szülelik Pauer János, magyar egyháztörténeti, szépirodalmi, régiségtani iró és székes­fehérvári püspök. KÜLÖNFÉLÉK. — Figyelmeztetjük alapunkban hirdetni akarókat, lapunk homlokzatán a hirdetésekre vo­natkozó feltételekre. Ezentúl hirdetéseknél a díj előre fizetendő, nehogy úgy járjon lapunk kiadó hivatala, hogy tőle beköveteltettek a bélyeg dí­jak, de egyes hirdetők többszöri felszólításra is adósak maradtak. A »Papai Lapok« kiadó hivatala. —Főispánunk áldott emlékezetű édes attyáuak, néhai gróf Esterházy Pál v. b. tit­kos tanácsosnak halála évfordulóján, f. hó 20-án, a helybeli főtemplomban a szokásos gyászmise számos segédlettel és nagy közönség részvéte mellett tartatott meg, — ott láttuk az uradalmi és honvédtisztikart, a városi hatóságot, jár. szol­gabiróságot stb. Ugyan e napon tartatott meg a gyászmise Ugodban is az ottani gazdatiszti és erdészeti személyzet és a hívek jelenlenlelében. — A király O Felsége a vallás közokt. miniszter előterjesztésére, a veszprémi székes káp­talanban: vépi Vogronics Antal pápai föesperes­nek a somogyi föesperességre, Devics József se­güsdi föesperesnek a pápai föesperességre és Já­nosi Ágoston első mesterkanonoknak a següsdi föesperességre való fokozatos előléptetését jóvá­hagyván, az ekként megüresedett utolsó mester­kanonoki székre Szabó György kiliti plébános alesperest, nemkülönben ugyanezen veszprémi székesegyházhoz tiszteletbeli kanonokká: Né­meth János erösi plébános alesperest nevezte ki és Mild Mihály Sümegh városi plébános-alespe­resnek a Keresztelő Szent Jánosról nevezett sto­lai czimzetes prépostságot adományozta. — A dereskei ev. ref. egyháznak templomjavitására kir. O Felsége 100 frtot ado­mányozott magán pénztárából, Gróf Esterházy Móricz főispán ur O Méltósága pedig ugyan e czélra 1000 dib járda téglát ajándékozott. — A dunántúli ág. hitv. ev. egyház­kerület közgyűlését városunkban folyó hó 29-én s a következő napokon fogja tartani Karsay Sándor püspök kir. tanácsos és Káldy Gyula ker. felügyelő urak ikerelnöklete alatt. A gyűlést reggeli 8 órakor gyámintézeti isteni tisztelet nyitja meg. — As országos kiállítást látogató cse­hek közül mintegy 400-an a mult kedden Bala­ton-Füredre rándultak. A vendégeket a kikötő­nél Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő , mint a »Balaton egylet« kirándulási szakosztályának el­nöke üdvözölte magyar és német nyelven, mire Psrobek és Kubacsek cseh írók válaszoltak. A társasebédnél az első felköszöntőt Fenyvessy mondta francziául, toasztot mondtak még Szalay, Sziklay, Kubacsek, Fonnanek, Borostyám Nán­dor, Borna stb. Fenyvessy Ferencz felköszön­tötte még a hölgyeket cseh nyelven, miért Basz­seka Anna (Prágából) mondott köszönetet. Ebéd után Tihanyba hajózott a társaság. — Válság a Btiaton-egylétben. A Balaton egylet, melynek óriási érdemei vannak Balaton és vidéke érdekei köröl, válságba jutott. A csehek kirándulása alkalmából az egyleten kivül eső közegek oly figyelmetlenséget tanúsí­tottak, hogy az egylet egyik elnöke, Feny­vessy Ferencz még a kivándulás napján lekö­szönt az elnökségről. Másnap Nádasdy Fe­rencz gróf, Esterházy Mihály gróf, S z i k­1 a y János titkár, szintén beadták lemondásukat. Valóban nem lehet eléggé kárhoztatni azok el­járását, kik az egylet tisztviselőit lemondásra birták. A Balaton-egylet csak az idén 500-nál több idegennel, kik eddig még nem ismerték a Balatont és Balaton fürdőt, ismertette meg ha­zánk e szép vidékét. Télen-nyáron át folytonos tevékenységet tanúsított; Balaton-Füred a szó teljes értelmében lesülyedt volt már; vendég alig látogatta, hires báljai, estélyei sorban buk­tak. Mindezen pár év óta a Balaton-egylet segí­tett ; felemelte Füredet a megérdemlett niveaura ! Kár, hogy más, pedig illetékes oldalról ez irányban sok mulasztás történt, mik közül elég csak azt az egyet felemlitenüuk, hogy Füred az országos kiállitás fürdői panorámájában nem is szerepel. — A kitűnő új főapát — mint hall­juk — gyökeres változást létesít. Éljen! — A casinokertben a fiatalság által a mult csütörtökön tartott nyári mulatság szűkebb körű volt a szokottaknál, de azért, vagy talán ép ezért a kedélyesség tekintetében nem hagyott fenn kívánni valót. — A pápai ev. ref. egyház presbyte­riuma ma egyhete tartott ülésén egyhangúlag Kis Mari ürhölgyet választotta meg a leányis­kola tanitójává. Gratulálunk. — A kataszteri nyilvántartás vezeté­sére a kir. adófelügyelöséghez beosztva, megyénk területére Rieger János Il-od oszt. pénzügyi tit­kár, Révész Vincze Il-od oszt. pénzügyi fogal­mazó és Barabás Béla I. oszt. iroda tiszt nevez­tettek ki. — Az üresedésben levő városi pénztár­noki állomás a jövő csütörtökön tartandó városi közgyűlésen fog betöltetni. Ugy halljuk igen so­kan erezik magukat ez állásra hivatottaknak de bizony csak egy lehet közülök a választott. — Megkerült szökevény. Nagy József számtalan lopással vádolt högyészi illetőségű csa­vargó, — kinek a városházától történt megszo­kásét e hó elején lapunkban közöltük, — Győ­rött a legutóbbi vásár alkalmával, két pápai polgári ruhába öltözött rendőr által elfogatott. A kapitányi hivatal ugyanis értesülvén arról, hogy Nagy József, Szobol János helybeli korcsmáros és nórinbergi áru vásározó kereskedővel áll szö­vetségben, nyomozást rendelt el, mely csakugyan célra is vezetett. Ma egy hete midőn Szobol korcsmáros a győri vásárra elutazott, házkutatás tartatott nála és ott különféle lopott tárgyakra akadtak, köztük olyanokra, melyekről tudva volt hogy Nagy József által tolvajoltattak el. Ugy látszik ez indította erélyes rendőrkapitányunkat azon feltevésre, hogy a hirhedt tolvaj valószínű­leg Szobol János társaságában Győrött van. Két ügyes emberét polgári ruhában Győrbe utaztatta höl mult hétfőn megérkezvén a győri kapitányi hivataltól nyert segélyiyel sikerült öt Szobol János sátorában éjjel 10 órakor meglepni és hosszas viaskodás után ártalmatlanná tenni. Másnap nagy. néptömeg kisérte a két deliquenst a vasúttól a vá­rosházához, hol mint értesülünk eddigelé több mint husz lopást ismertek be. A vizsgálat ez ér­demben most a járásbíróságnál van folyamatban. — Vaszar községben a sertések közt uralgott orbánc járvány megszűnt. — A miniszter köszönete. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, gróf Wallis, Gyuláné született Somogyi Ilona grófnőnek mi­vel a jákói római kath. iskola számára, 2500 frton vásárolt telket adományozott, s azonfölül jövő évben eme telken három tanteremmel létesíteni tervezett iskola építéséhez anyagokkal hozzájá­rulni ajánlkozott, elismerését és köszönetét fe­jezte ki. — A vadászati évad a jövő szombaton kezdődvén el, már is több helyről halljuk, hogy nagyobb hajszákat fognak rendezni a pihent fog­lyokra. — A vasárnapi munkaszünet tárgyá­ban kiadott körrendeletét a járási szolgabiróság ez évben is ujabb körrendelettel elevenitvén fel, a községi lakosságot annak szigorú megtartására kötelezte. — Részeg oláhcigányok verekedtek mult pénteken Ruzicsek korcsmája előtt, kiket a rendőrség nyomban bekísért. — Az országos kiállítási nagy sors­játék iránti hirdetvény a városházánál kifüggesztve mindenki által megtekinthető; a ki sorsjegyeket megrendelni kivan, ez iránt a polgármesteri hi­vatalnál jelentkezni felhivatik. A városi tanács. — Városunkban meghaltak jul. 18—24.-ig: Deutsch Lajas gyermeke Gyula, izr., 6 napos, vele­született gyengeség. — IVemes Mihály gyermeke Fe­rencz, ref., 5 hónapos, gyermekaszály. — Csepeli Katalin gyke, Ágnes, róm. kath., 11 hónapos, agy­hártyalob. — Czupor Horváth János gyke. Zsófi, ref., 3 hónapos, veleszületett gyengeség. — Varga Tstván gyermeke Mári, róm. kath.. 12 napos, ránggörcs. — Bats Lajos gyke. Béla, izr., 13 hónapos, bélhurut.— Rada Mihály, róm. kath,, 70 éves, lúdó'lob. Klein Lajos KOMAROM Weisz Teréz PAPA jegyeseit. »Kevessel sokat elerni« — ez a jel­szava korunknak, s mint bizonyító példára ráutalunk Brandt R. gyógyszerész ismeretes s általánosan ked­velt svájezi labdacsaira. Három krajezárayi napi ki-, adással testünket kellemes, biztos s ártalmatlan mó­don kitisztíthatjuk s igy egész sereg betegségnek elejét vehetjük. Minden valódi dobozon (a gyógy­szertárakban 70 kron kaphaló} czégjegyül: egy fe­hér kereszt vörös mezőben s Brandt R. névaláírása látható. 6169. Tk. 1885. Árverési hirdetményi kivonat. A pápai kir. jbiróság, mint tkvi hatóság köz­hírré teszi , hogy Stein Ármin végrehajtatónak Pá­kozdi József és neje végrehajtást szenvedő elleni 68 írt 46 kr és 86 frt 36 kr és járulékai erejéig iránti végrehajtási ügyében a pápai kir. jbiróság te­rületén levő ügod községben fekvő, az ugodi 60. sz. tjkvben I. 1—8. sorsz. alatti birtoktestre 771 frtban, továbbá a f 1. sorsz. alatti birtokra 76 frt.­bau megállapított kikiáltást árban az árverést elren­delte, és hogy a fennebb megjelölt ingatlanok az 1885. mi sept. hó 7-ik napján d. e. 9 órakor U g 0 d községházánál megtartandó nyilvános ár­verésen a megállapított kikiáltási áron alól is ela­datni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának 10%-át készpénzben, vagy az 1881. évi LX. t. cz. 42-dik §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-éu 3333. sz. a. kelt igazságügyminísteri rendelet 8. §-ában kijelölt ovadékképes értékpapírban a kiküldött kezé­hez letenni, avagy az 1881. LX. t. cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges el­helyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt át­szolgáltatni. Pápa, 1885. évi május hó 9-ik napján. , A kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság.

Next

/
Thumbnails
Contents