Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-06-08

Láng Lajos beszámoló beszédje, Mélyen tisztelt Választók. Szeretett j ez lebeg előtte a jövőben. Lássuk, hogy ' ~" " " felelt meg e feladatoknak a múltban, hogy következtetést vonhassunk abból arra, miképen lesz képes azoknak megfelelni a jövőben. (Halljuk! Haljuk!) ' Hogy pénzügyeink javultak, azt ma, midőn converzió, vagyis a nehéz időkben kötött magas kamatú adósságoknak olcsóbb kamatra való átváltoztatása majdnem befejezett tény, senki sem tagadhatja. Állami hitelünk megszilárdulásának jótékony hatását a magánhitelre szintúgy nem vonhatja kétségbe senki. Hogy e részben igénybe kellett venni az Tartotta Pápán, 1884. június 1-én. Elvtársaim és Barátaim! Engedjék meg Önök, hogy mindenekelőtt őszinte és meleg köszönetemet nyilvánithassam azon változatlan bizalmukért és barátságukért, melylyel e nagy értelmisége által inindig kiváló fontosságú kerület jelöltségét nekem már a távolból, még beszámoló beszédem megtartása előtt újból, immár harmadszor felajánlani kegyesek voltak. Legyenek róla meggyőződve, hogy nincs senki széles e világon, ki e megtiszteltetés horderejét jobban tudná méltányolni mint épen magam. Azon gyakori érintkezés, mely a lefolyt idő alatt Önök igen tisztelt Urahn és csekély személyem közt kifejlett a gyarapodó és erősbödő személyes barátságnak és vonzalomnak is számos tanujelével halmozott el. S bármily örömet, sőt büszkeséget is önt szivembe e barátság és szeretet, jói tudom, hogy nem csekély személyem az, melynek az Önök változatlan bizalmát első sorban köszönhetem. S ha a lefolyt idő alatt, .mely legalább sokoldalú terhes elfoglaltságom mellett kétszeres örömmel ragadtam meg az üdülés minden perczét, melyet körükben tölthettem s a távolban is mindig örömmel fogadtam az alkalmat, hogy e kerület és választói iránt érzett őszinte és kötelességszerű hálámat leróvj am, mindaz nem magyarázhatja meg azon megtiszteltetés nagyságát, melyben önök e pillanatban is részesiteni méltóztatnak. Változatlan, sőt erősbödő bizalmukat csekélységem iránt sokkal mélyebben keresem. Keresem és találom abban, hogy azon egész idő alatt, hogy önök működésemet kegyes figyelmükre Kiáltatták, egy szerény, de tántorithatlan harezosát látják bennem azon politikai h'ánynak, mely mindinkább magához hóditja az ország értelmiségének egyetemét. (Elénk helyeslés.) Keresem és találom abban, hogy önök mindinkább meggyőződhettek arról, hogy midőn e politikát szolgálom, soha nem kerestem pillanatnyi sikereket, külső csillogást, hanem igyekeztem kivenni a magam részét a munkából és a küzdelemből. Üres szavakkal, személyes hiúságom kielégítésére soha sem rövidítettem meg a törvényhozás drága idejét, de ha volt kényes-kérdés, melyben a pillanatnyi áramlat ellentétben állott ugy az ország mindazon osztályok maradandó érdekével is, melyek az által elragadtattak, akkor soha nem haboztam kötelességem teljesítésében s nem félve fékeismeréstől és megtámadtatástól, követtem lelkiismeretem szavát. (Tetszés.) A közpálya emberének életében a legszebb és legmagasztosabb pillanatok közé tartozik, midőn szemtől-szembe állva azokkal, kiknek bizalma erőt ad, az egyén gyenge szavával beszámolhat sáfárkodásáról s feltárhatja a jövőben követendő eljárását, hogy kinyerve legfőbb bíráinak méltánylását és helyeslését a múltért, megizmosult erővel indulhasson a folyton megújuló, soha meg nem szűnő küzdelembe. És különösen fölemelő lesz a pillanat akkor, midőn egy kiváló értelrdiséggel állunk szembe, melynek jóváhagyása, h.a nehezebben is érhető el, mindig fokozott sulylyal birand. S ha érezve a feladat súlyát, minden elfogódásom daczára, nem riadok attól vissza, tulajdonítsák azt mindenekelőtt azon reményemnek, hogy az önök annyiszor tapasztalt személyes barátsága, személyem őszíntességét méltatva, mint anynyiszor, ugy most is elnéző lesz tehetségeim és erőm csekélysége iránt. Eendezni az ország megingatott pénzügyeit; tovább fejleszteni intézményeinket az európai civilisatió és szabadelvüség szellemében; erősbiteni a magyar nemzetiséget befelé s a magyar állam tekintélyét kifelé: ez a hármas czél lebegett a szabadelvű párt lelki szemei előtt a múltban, teltünk volna az állam polgáraitól. Ilyen hogy csak egyet említsek, az államvasutak öregbítése, melyek ma már mintegy 10 millió forint tiszta hasznot hajtanak tehát többet mint az összes földadó negyede, majdnem annyit, mint valamennyi ház, házosztály és házbéradó czimen fizetett tartozása és tetein e.'.eii többet, mint a mennyit szolgáltat a IH. oszt. kereseti adó vagyis valamennyi iparos és kereskedő adója. Es. most kérdem azoktól, kik kiadásainkat sokalják, ugyan mivel pótolnák azon összegeket, melyeket ma vasutainkból húzunk? Nem kellene épen állampolgárok hazafias áldozatkészségét I akkor ujabb adókhoz folyamodnunk, ha azt nem tagadjuk. De ezzel csak azt j e kiadásokat mellőzzük vala V Az ilyen tettük a mit már országok, Amerika, j eredményűvel szemben a kicsinylés, haliOlaszország, Franciaország a legnagyob szerencsétlenségek súlya alatt még foka zottabb mérvben cselekedtek. S hogy helyesen mutatja a külföldi pénzpiacz magatartása, mely azon mértékben vált kedvezőbbé, a mely mértékben szerzett gatás vagy éppeo tagadás mit sem bizonyít. Tehát nemcsak adókkal fedeztük a kiadásokat, sőt a mennyiben adókhoz nyúltunk, itt is lehetőleg mellőztük a polgárok minden egyes megterheltetését. magának meggyőződést arról, hogy ez A petróleum adót például mely egymaga a maroknyi nép talán kissé túlgyorsan harmadfél millió körül mozog, egyetlen akarta ugyan helyrehozni századok um- j telep, a fiumei peírolemn-finomitó szolgáltatja. A szeszadók emelkedését, mely három millió körül van előirányozva, főleg a nagy gyárak fogják szolgáltatni, mig a mezőgazdasági szesztermelés nagy köniiyebbitésekben részesül. 8 midőn végre egyenes niegtorheltotést bizonyos szerény mérvig fokoztuk, nemcsak az egészen szegény osztályokat, mint a napszámosokat teljesen fölmentettük az adó alól, hanem a kisebb polgári elemet a HL osztályú kereseti adó alá eső kevésbbé vagyonos iparosok és kereskedők adóját az eddiginél lej ebb szállítottuk. Ö ha az adó legújabb kivetése itt-ott nem vezotett a kellő eredményre, meg vagyok róla győződve, hogy az orvoslás nem fog elmaradni. Hasonlóképp erős hitem, hogy a mennyiben a kataszteri kiegyenlítés több helyütt jogos panaszokra adottokot, az eljárás további folyamában ugy az önkormányzati, mint az állami közigazgatási közegek mindent meg fognak tenni a méltányos és igazságos követelések kielégítésére. Es még ez nem mind, a mit pénzügyeink rendezése, a közterhek igazságos elosztása és könnyebb elviselhet őség szempontjából cselekedtünk. Mert a lefolyt három évre esik a pénzügyi igazgatás két legfontosabb reformja, az uj adókezelési törvény, mely az eljárást világosabbá, a reclamátiót biztosabbá s az adózók figyelmeztetését, minek elmaradása annyi visszásságra vezet, kötelezővé tette. E három évre esik végre a pénzügyi közigazgatási bíróság felállítása, mely által minden visszaélés orvoslása egy független bíróságra ruháztatott. Pedig azt jól tudjuk nrindnyájan, hogy az adózás tekintetében előforduló igazságtalan zaklatások sokszor súlyosabbak, mint maga a tulaj donképeni adóteher. S ha most összegezzük a pénzügyeink terén elért eredményeket és látjuk azt, hogy szükségszerüleg folyton gyarapodó kiadásaink daczára sikerült végre elérnünk legalább a rendes kiadások és bevételek egyensúlyát, hogy pénztári hiányunk ma tetemesen csekélyebb :

' mint volt s hogy mindamellett mindent elkövettünk a 'gyöngébb vállak kímélésére, minden igazságtalanság orvoslására, s ugyanakkor helyreállítottuk az állam hitelét és azzal emeltük a magánhitelt is, — akkor ugy hiszem ellenségeink minden támadásai daczára még ezen legkényesebb és legnehezebb kérdésben nyugodt lelkiismerettel, sőt fölemelt fővel léphetünk bíráink elé. (Zajos éljenzés.) Ha a belreforniok terére megyünk át és vizsgáljuk azon intézkedéseket, melyek a modern állam fejlesztésére és erősbitésére törekednek ott, találjuk a közigazgatási tisztviselők minősítésére vonatkozó törvényt,, a mely egy hatalmas lépéssel vitte előbbre administratiónk rendezését, s a mely kétségkívül az utolsó ását, de becsülettel is igyekszik megfelelni azon kötelességeknek, melyeket magára vállalt. Mi sem lenne kényelmesebb egy kormányra és az azt támogató pártra, mint érintetlenül hagyni az ország terheit, vagy akár ki is szállítani azokat. Jól-rosszul az állam gépezete igy is eldöczögne. Csakhogy akkor le kellett volna mondanunk minden beruházásainkról, melyek, hogy csak a vasutakat említsem, fokozták egyszersmind a polgárok gazdasági erejét, ekkor nem javul . államliitelünk, s ezzel bizalmatlanul viszszamaradnak mindazok a külföldi tőkék, melyek ma nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is keresnek elhelyezést itt is, ott is termékcnjdtve a munkás kezek gyümölcsöző erejét. Terhemk fokozását követelte tehát nemcsak a nemzeti becsület, melyet nem mi, hanem mások vetettek koczkára, hanem követelte az adózó polgárok jól felfogott önérdeke is, Elismerem tehát, hogy fokoztuk a terheket. De ha azt hallják önök, hogy ez uj terhek 40—50 millióra rúgnak, akkor jusson eszükbe az az egyszeri ember, aki ugy okoskodott, hogy megér a portékám tiz forintot, odaadnám húszért, kérek érte ötvenet. S ha valaki azt mondaná önöknek, hogy pénzügy emknek minden javulása csak a hitelviszonyok Európaszcrte tapasztalható általános fellendülésének köszönhető, a miben a magyar kormány és az azt támogató töbség magatartásának semmi része nincs, akkor jusson eszükbe, hogy ugyanazon jó urak, kik most egyszerre annyira ismerik Európát, mit sem akartak róla tudni évek előtt s azt követelték tőlünk, hogy briUians financziáink legyenek akkor is, mikor az egész európai pénzpiacz a legnagyobb veszteségek súlya alatt nyögött és jusson eszükbe az is, hogy hitelvesz* tett nemzeteknek a mai kedvező viszonyok közt sem emelkedett, sem állami, sem magánhitelük. S ha azt hallják, hogy ugyanazok, kiknek semmi beruházás nem elég, kiknek semmi haladás nem elég gyors, kik akár a csillagokat is szeretnék lehozni, sőt olyanok is, kik már egyszer megmutatták mennyire értik a gazdálkodást, ha mondom, ilyenek beszélnek terheink nagyságáról, akkor jusson eszükbe, hogy nemcsak a magánéletben, de a politikában is vannak emberek, kik mindent jobban értenek mint más, mindaddig, mig nem akad olyan szerencsétlen, ki lépre menve, rájuk bizza a dolgát. (Elénk helyeslés.) Ha azonban megterheltük a polgárok vállait, értettünk ahhoz is, hogy gyarapitsuk az állam jövedelmét ily megterheltetés nélkül is, más szóval, hogy gyarapitsuk azon eszközöket, melyekkel az állam gyarapodó feladataival karöltve gyarapodó kiadásokat fedezhessük a nélkül, hogy azért több szolgáltatást kövekisérlet a választott közigazgatással, mi ha nem vezetne kellő eredményre, megérlelné az ország oszlatlan közvéleményében a tisztviselők kinevezésének elutasithatlan szükségét, mit sokan köztilünk már eddig is hangoztattak. Ott van a csendőrség intézményének immár teljes befejezése, a mi által a személy és vagyonbiztonság eddig, fájdalom, nem ismert fokra emelkedett ez országban. S hogy többet ne említsek ott az ipartörvény, melylyel mig egyrészt magoknak az iparosoknak jogos kívánságait is kielégíteni törekedtünk, másrészt mindent elkövettünk az iparos osztály értelmi és erkölcsi színvonalának emelésérc. A törvényhozás másik tényezőjének ellenkező meggyőződése folytán, melyet mindig tiszteletben kell tartanunk, nem vált törvénynyé egy fontos intézkedés, mely betetőzését képezi vala minden jogállam alapjának a polgári jogegyenlőségnek. (Tetszés.) Egy a mainál nyugodtabb idő. remélem meg fogja hozni ezen kérdésnek is minden kedélyre megnyugtató megoldását. A szabadelvű párt azonban addig is megwughatilv azon öntudatban, hogy e téren is hű maradt múltjához és annak legszebb hagyományaihoz. A kormán}' és az azt támogató többség érdemeit a szabadelvüség terén csak félig ismerjük akkor, ha csupán azon intézkedésekre terjeszkedünk ki, a melyeket megalkotott. Hogy az érdemeket téliesen méltányolhassuk, ki kell terjeszkednünk azon intézkedésekre is. melveket egy félrevezetett közvélemény mind hangosabban követel, s a melynek ellenállni egy más pártnak sem lett volna elég erkölcsi ereje. Egy sajátságos korban élünk tisztelt uraim, melyet én ugyan csak átmenetinek tartok és pedig olyannak, mely immár meghaladta fordulópontját, de a mely kétségkívül igen erős hullámokat vet. Egy oly korban, mely a szabadelvüség nagy vívmányainak kicsinylésében tetszeleg, mely ledönteni készül azon oltárokat, melyeken nemzetünk legjobbjai áldoztak. Hogy ezen mozgalom nagyobb tért nem foglalt, hogy veszedelmes nyomokat nem hagyott törvénykönyveink lapján, azt csak a szabadelvű pártnak és mindenekelőtt e pártnak minden egyéb pártok lelett kimagasló vezérének, Tisza Kálmánnak j'Ki| törő zajos éljenzés.) köszönhetjük,

50 ki a legzivatarosabb viharok közt azzal az ingathatlan erélylyel vezette az állam hajóját, melyet még legelkeseredettebb ellenfelei sem mernek megtagadni. Egy sajátságos jelenség kell, hogy feltűnjék mindenldnek, ki a közügyekkel foglalkozik. (Halljuk.) Azok között, kik lelkesedni tudnak a szabadelvű nagy eszmékért, leginkább azokat találjuk, kiknek halántékát egy hosszú élet terhe alatt megőszült fürtök környezik, vagy olyanokat, kik csak az imént léptek a közélet mezejére. A kettő közt levő nemzedékben, mely nía van élte delén, a legkisebb számban találjuk azokat, kik híven rageszkodnak a liberafismus zászla jához. Minél inkább gondolkozom e je-" lenség okai felől, annál inkább jövök arra a meggyőződésre, hogy itt az érlelődő ifjúság első benyomásai azok, melyek ép ugy döntöttek a közpálya emberének egész élete felett, a mint hogy sokszor a gyermek első benyomásai döntenek magánéletünk iránya felett. A negyvennyolc előtti nemzedék első ifjúsága összeesik a nemzeti ébredésnek e század húszas éveit bearanyozó korával. Mi legifjabbak, a hatvanas években kezdtünk eszmélni, hol ismét melegen és elevenen lüktetett a magyar nemzet életereje. A köztünk álló nemzedék ifjúsága a nem-, zeti gyász és csüggedés korára esett, niely a bizalom helyett a kétely magvait hintette el a kedélyekben. Égy vál- : • ságos helyzet minden viszásságánák csudálatosan előkészített fogékony talajra • [kellett találnia ily szivekben. Pedig a