Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-06-08

XI. évfolyam 23. szám. Pápa, 1884. június 8. JVtégj ele txilc minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérf/i enteilen levtlek, csak ismert kezektől fogadtam a k el. Kczú'arok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a l ap SZER K. h iv alal ált a (O-kolleg i n m é p Ii l e t) küldendők. PAPAI LAPOK. Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. —Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt £0 krajezár. Egy szám ára iß kr. HIRDETÉSEK I hasábos petitsor térfogata után ß kr, nyilttérben 25 krajczárrai szávutatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KI A D () h i r ai al á b a (ref. fő i s k 0 la ny 0 m d áj a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. A választások előtt. Pápa, 1884:. június hó 7. Nem kortes czikket írunk, mert hi­szen lapunk nem politikai lap. De mi­kor az alkotmányos élet legszebb, s egy­úttal a dolog természete miatt is legizga­tottabb napjait éljük, midőn a társadalom, mint a vihartól felkorbácsolt tenger zúgva ömlik ki medréből: — a lap, mely első, és legfőbb sorban társadalmi lap, nem hunyhat szemet, nem dughatja fejét struez madárként a homokba, ha­nem hivatásához és kötelességéhez mél­tón szót emel épen a társadalom érde­kében. Nem bocsátkozunk tehát a pártszen­vedély hullámaira, sem a nagyszabásrí politika sikamlós írtjaira. Lapunk csalást követne el, midőn nem politikai lap lé­tére, politikával merne foglalkozni. De társadalmi szempontból mi sem lehet fon­tosabb az országos választásoknál. Mint az egybevágó háromszegek, úgy fedezik egymást a társadalom és a politika. S igy minden politikát nem csak lehet, de kell is a társadalom szempontjából meg­ítélni; — s minden képviselő jelöltnek kötelessége politikai hitvallásában a tár­sadalomra és annak érdekeire is gondot fordítani. S e tekintetben egy bizonyos, hogy csak azon képviselőjelölt érdemelheti meg a tisztelet- s elismerés adóját, ki kortes­kedéseiben nem használ nemtelen fegy­vereket, nem viszi a karmesteri szerepet a hitegető, s legtöbbször népbutitó és ámító hangok, beszédek bábeli zűrzava­rában, 11 e m igér mindent, s aztán tesz semmit, nem izgat osztály, vagy vallás ellen, szóval nem zavarja fel a társada­lom békéjét! Mert hiszen nem az a di­csőség ilyen,—vagy olyan pártinak lenni : hanem az a dicsőség, a hazának szolgálni. Fájdalom sok helyütt rég elfeledett intések ezek. A mi derék jó magyar né­pünk kedélyét, főleg a vidéken nem átall­ják a lelketlen izgatók, üres fejű heczez­mesterek feldúlni, felizgatni. Rózsaberket Ígérnek, s nem tudnak adni még csak egy kis virágbimbót sem! Nincs rosszabb fajtája az emberek­nek a néplázitó demagógoknál, mert ezek egyek a hazaárulókkal, kik megérdem­lenék, hogy úgy bánjanak el velük, mint az árulókkal a régi aegyptomiak. kik kitépték az áruló nyelvét, hogy ne hasz­nálhassák többé azokat. Pedig ha e hír­hedt demagógok elvesztenék nyelvüket, elvesztenék mindenüket. — Nyelvüknél nincs egyebük! A hírlapokból sajnosán vettünk tu­domást ily lelkiismeretlen izgatásról, nép­lázitásról. Hála Istennek, meg} T énk ed­dig megtudta óvni szűzi tisztaságát; mert népünk józan, felvilágosodott derék ma­gyar nép, mely megbirja különböztetni az aranyat a— sártól. Megyénk s társadalmunk érdekében is kívánjuk, hogy a választás előtt még hátralevő napok további tanúságot te­gyenek megyénkbeli népünk, s polgár­társaink józanságáról. S erre nézve azon szavakkal fejezzük be rövid czikkünket, mivel három évvel ezelőtt. — Kívánjuk t á r s a d a 1 m unk érdekében, hogy vár­megyénk mind a hét kerületben oly kép­viselőt nyerjen, ki választóinak ne csak mandátumát, de a közpályán eddig tett és ezután teendő működése által háláját és rokonszenvét kiérdemelni képes leend; a ki tenni tud is, akar is, a ki nem nagy­hangú üres szavakkal, de tettel szolgálja a hazát és a kivel elég garantiát nyújt, múltja, esze, szive, s becsületessége! Választók! Polgártársaink! Nézzetek körül a képviselőjelöltek között s bizo­nyára az a szív, mely nem hamisan, s hamisért dobog; — azon ész, mely nem esztelenséget követ: megfogja találni a férfiút, a kit a szív, akit az ész választ! = Éljen a király! Éljen Veszprém vár­megye! Tegnapelőtt délután adta át a budai ki­rályi várpalota várkapitánya a muzeumok és könyvtárak országos felügyelőjének, Pulszky Fe­reneznek a királyi várkert bazár egész alsó szár­nyát, melyet O Felsége a Király Veszprém vármegye által az országgyűlésen első izben kez­deményezett történelmi képcsarnok czéljára tel­jesen átengedett. Trefort Ágoston minister rög­tön meg is bízta Ybl Miklós műépítészt a szük­séges átalakítással, mely szeptember hó végéig be lesz fejezve. És ekkor Veszprém megyének nem csekély dicsőségére fog válni, hogy e haza­fias szép tetthez a legelső sorban bírt érzékkel! O Felsége a Királynak kegye pedig ujabb bizo­nyíték acyai gondoskodásáról. Éljen ! — Láng Lajos országgyűlési képviselő­jelölt ma egy hete délután 4 órakor tartotta beszámoló és egyúttal programmbeszédét a vá­rosház udvarán nagyszámú hallgatóság jelenlété­ben. A programmbeszédét, mely első sorban vá­rosunk lakóit érdekli a lap mellékletén közöljük. Tanügy. A pápai csp. ker. kath. taniíóegylete folyó évi május hó 29-én Ugodban tartotta értekezletét, liz értekezletet megelőzőleg a Szentlélek segítségül hí­vásával kezdődő sz. mise tartatott, mely után a főt. egyházi tagok a szép számmal megjelent egyh. ta­gokkal egyetemben a kath. tanoda helyiségébe ösz­szegyülvén , először az egylet egyházi elnöke főt. Aszner János esperes ur által, másodszor pedig an­nak választott világi elnöke líánníg Antal ur által iidvözöltetvén, az értekezlet kezdetét vette. Az egylet tisztviselői három évre választatnak; a három év letelvén, a volt tisztviselők az egylet állal irántuk tanúsított bizalomért köszönetüket nyil­vánítva hivatalaikról lemondottak , mely körülmény folytán elrendeltetett az egylet tisztviselőinek válasz­tása. Elnökké egyhangúlag Hánnig Antal, jegyzővé llcrky Ferencz, pénztáritokká Zubek Lénárt, könyv­tárnokká: (betöltetlen) választmányi tagokká pedig: Keszlcr Antal , Varga József, Ilajdn Lajos, Bella József, Pintér Gyula, Tulipán János, Ihász Ist­ván, llarsy János, Sipőcz Ferencz, Orbán Antal, lleichard Pal cs A es János urak választattak meg-. Az egylet tisztviselőinek választása után Tau­ber Sándor pápai íanitó ur a méhészetből tartott elő­adást • bemutatván az egylet által Kolozsvárról meg­hozatott „Derlepsch" kaptárt előadván a kezeléséhez szükséges utasításokat is. Tulipán János diósi tanító ur is a méhészetről értekezett, különösen a raj befo­gásról szólván, melyre nézve bemutatta a rajbefogá­sokra készült egymásra helyezhető szalmakaplárokat, melyek, ha a gyakorlatbau is oly használhatók, mint előadó ur állitá, a rajbefogásnál igen hasznosakká válhatnak. Hannig Ferencz ur a nyelvtanból tartott előadást; nevezett uraknak jelesen sikerült előadásáért az egylet köszönetét nyilvánította. Felolvastatott Sipó'cz Ferencz csóti tanító úr két indítványa, melyek egyikében indilványoztalik, hogy az egylet kebelében alakittassék egy temetke­zési egylet, melynek czélja lenne a szegényebb sorsú elhalt tanítók özvegyei, vagy árvái részére egyszer s mindenkorra az egylet tagjai által nyújtandó segély, melyhez a tehetősb tanítók, valamely e kerületben' tagtárs elhalálozása esetén egy forintot, a szegényebb sorsnak pedig ötven krt. tartoznának befizetni: felol­vastatott a második indítvány is, mely tárgyalja, hogy az országos tanitógyülésekre az ország különböző részein felállított felekezeti tanítóegyletek tekintet nél­kül az egylet tagjainak számára, initiisteriális enge­dély nélkül is küldhesseiiek képviselőket; továbbá az orsz. tanitó-értckczletekeii ne csak a tanítók köteles­ségeiről, hanem az azok sérelmeiről szólók is meg­hallgattassanak. Végül nicgenilittctik a javaslatban a mult évben az orsz. tanítói értekezleteken a feleke­zetek küldötteit ért megszorítás ügye is, mely miatt sok ily czimű egylet a nevezett gyűlésen a képvi­scllctcsre nem is jogosíttatott fel; az indilványnyal egyidejűleg felhívja a hazai felekezeti egyleteket, hogy az úgynevezett, fclekczetnélküli egyletek elha­gyásával saját köreikben felekezeti egyleteket ala­kítva tömörüljenek, hogy a legközelebbi orsz. tanítói gyűlésen az ily egyletek is szép száminál képvisel­tethessék magukat s alkalmat nyerjenek a felekeze­tek küldőit s küldötteit érhető bárminemű megszorí­tásokon magukat túltenni. Az indítvány elsejére nézve kimondatott, hogy clfogadtatik, s a temetkezési egy­let az ősdi értekezlet alkalmával már életbe fog lépni; arra nézve pedig, hogy kik az egylet tehetősb vagy kevésbé tehetős tagjai? s ebből kifolyólag: kik kö­teleztessenek egy forintot, vagy ötven krt fizetni az egylet választmánya fog határzatot hozni. — A má­sodik indítványra nézve pedig kimondatott, hogy erről jelentés tétessék a főt. egyházmegyei hivatal elé, hol az indítvány átvizsgáltatván, az, a megyében levő többi felekezeti egyletnek is hozassék tudomására, hogy azt tanulmányozásuk tárgyává tevén s elfogad­ván, az indítvány críelmébcni tömörülés ne csak egy, de több kerületben is megtörténjék. Őszinte részvéttel emlékezett meg egyletünk elhalt Pintér János pápai tanítóról kiben az esp. ker. illetve egyletünk egy fáradhallan szorgalmú s jeles tanítóját veszítette cl. Legyen áldott emlékeI Ez al­kalommal egyszersmind hálával emlékezett meg a tanítótestület 11 agya. cs főt. Xéger Ágoston pápai' apátplébános urnák az elhalt Pintér János és családja iránt tanúsított azon iiemesszivüségéröl, hogy az el­hunyt családjának, az egyházi (emelésért neki fize­tendő stólát volt szíves elengedni; melyért az egylet hálás köszönetét nyilvánítva kívánja, hogy az ég ura nemes cselekedetekben dús életét még igen sokáig TÁRCZA. DALOK. 1. A fa lombja megint kizöldült, A rózsa ismét díszeleg, Minden olyan, mint hajdanába'; Pedig hejh ! más a k i k e 1 e t! Szivemben is öröm cs bánat, Dal, sóhaj, kinos zokogás, Mind-mind olyan, mint hajdanába' Pedig: szerelmem tárgya— más. II. Szeretlek, szeretlek, Hiába szeretlek. Elérhetlen vágya Maradsz te szivemnek. Elérhetlen vágya Maradsz te szivemnek, S mégis — bár hiába —• Szeretlek, szeretlek! III. »Nem, nem lehet« mondám magamban ­»Hogy igy maradjon ez tovább Kitépem képedet szivemből, S vele búbánatom okät.« Szórakozást kerestem folyton, De zajló szivem nem talált; Szerelmet súgtam másnak, s hittem Hogy a szinlés valóra vált. S midőn azt véltem, hogy szerelmem Az iránt már az égbe nőtt: Csak egy pár szót szólottam véled, S — jobban szeretlek, mint előbb. Egy súgó gyötrelmei. Rég szándékoztam már, régi naplóim figye­lemre méltóbb jegyzeteiből, egyetmást átdol­gozni a „Pápai Lapok" számára, azonban vala­hányszor szándékom teljesítése szempontjából elővettem naplóimat, avéletleu okvetlenül valami sürgősen elintézendő kényszer ügygyei állott elő. Ma is megtörtént a háborgatás; csakhogy kedvezőbb alakban. Alig kezdem olvasni egyik legrégibb nap­lómban a következőket: ,Jeles irók mondatai a nőkről." Minden nő, nagy operahoz hasonló; arcza a nyitány, szeme az introductio, tekintete a re­citativa, arczkifejezései az egyes dallamok, nyelve karének, csókja románcz. A zenének istennője van, mert minden nő zene s valamint minden művészet közt a zene legfényesebb ugy minden teremtmény között a nő a legszebb! Mi volna az élet nő nélkül? Nő élet nélkül! Mi a zsémbes nő ? Az, mi zenében a ke­reszt; t. i. a szónak legszorosabb értelmében ke­reszt ; azon különbséggel, hogy a zenében öt ke­reszt, nem olyan nagy kereszt a játszóra nézve, mint egy istenadta zsémbes asszony férjére nézve. Na, gondolám ezen théma elég pikáns, eléggé érdekeset fog nyújtani bármely lap tárczája szá­mára. Azonban ezt alig gondolám, nyílik az ajtó s hozzák a ,,Pápai Lapot" — Na, ez még nem akadály. — A „Pápai Lapokkal" ugy vagyok, hogy amint hozzák, rendesen azonnal végig ol­vasom. Igy ma is, félretéve, illetve félbeszakítva a naplóolvasást, a lap olvasásába kezdek, mely ma a többi érdekesnél érdekesebb tárgyai kö­zött azon örvendetes újdonsággal is kedveskedett ' hogy a szeretve szeretett s a rég óhajtva várt, kedves Jakab Lajos színtársulata szerdán meg­érkezik városunkba. Amint ezeket olvasám, a félretett napló néhány lefele halk suhogással elfordult a nyitva­hagyott helyről. A neszre odatekintek és saját­ságos véletlen, a fordult helyen, meglehetős tcl­tünö belükkel irva, ez volt olvasható: : .Egy sugó gyötrelmei.' 1 Hát kell-e ennél alkalomszerűbb valami ? Midőn hosszú várakozás után egy jeles színtár­sulat jő a városba s az iró pedig egy sugó "gyötrelmeiről hoz tárczaczikket. Nem is adnám sokért, hogy elfordulnának naplóm lapjai; meg hogy a lap éppen most hozá újságul színészeink érkezését. A jeles irók mondatai a nőkről csak hadd­maradjanak, — ami halad el nem marad. — Különös, hogy a lapok a színtársulatok tagjaínak mindenikéről szoktak legalább néhány sorban megemlékezni, csupán a súgóról nem. Egyszer történt meg, csodaszerü kivételképp Rada Gyula úrral, midőn a ,,kaczagó nök"-ben ö fujdosta tüdeje, nyelve és ajkainak hatalmával a lelket — hogy a „Pápai Lapok" mint súgóról elismerőleg emiékezének meg. Ennélfogva nem csoda ha a nagyérdemű közönség legnagyobb része, nem ismerve egy sugó nagy fontosságú hivatását, öt csak afféle harmad vagy negyedrangú társulati személynek tekinti. — Alljon tehát itt minta gyanánt Garati — de nem ám Garay F. Jakab igazgató ur jeles súgója — hanem a szabadkai színház egykori színtársulatának mindenesetre kiváló figyelemre méltó súgója! Tehát, ütötte a hatot. A színház lámpáit lassankint gyújtogatni kezdek, mert félórával ké­sőbb kezdődik az előadás. Garati az öreg sugó, ma jókor megjelent, tudva, hogy a mai előadás előtt valamennyi színész színművésznő megjegyzést s utasításokat fog osztogatni. Aggodalmas arckifejezéssel, lassú, hosszú léptekkel méregeté fel s alá a színpadot, közbe­közbe nagyokat sóhajtva mondogatá: Isten, nagy Isten! engedd, hogy a mai előadás végét sze­rencsésen megérjem, és én mig élek, minden évben misét fogok .szolgáltatni e napon ! Oh az az uj dráma! egy százezer mázsás köszirt súlyá­val nehezül lelkemen! azok a rímek, azok a borzasztó jámbusok, azok a rettenetes kons­trukeziók! Tüdőm már hat kemény probán keresztül teljesített áldozatteljes szolgálatot. Azok a köl­tök, azok az irók eszeveszetten próbáltatnak, derűre borúra s követelik, hogy a színész szóról szóra mondja verseiket, ugy ahogy azt ők meg­írták. — Szegény költő, — — milyen verseket fogsz te ma hallani! Alig végezte kétségbeesett monológját sze­gény Garati, midőn máris közeledni lát,- tel­jesen maszkírozott és felöltözött alakokat az öl­tözők felöl. — Legelőször a darab hőse, kinek legna­gyobb szerep jutott, szólitá meg a súgót. — Jó estét barátom! Nos, hogy vagyunk a lerobotolt hat próba után ? Mit gondol, jól fog menni a darab? Kétségkívül, én a legjobbat reményiem Harsogi ur! válaszoiá Garati — miután megva­gyok győződve, hogy a művész urak és hölgyek mindannyian kitűnően tudják szerepeiket! Tudják ám az ördögöt! Lehetett is ily rö­vid idő alatt azt a kutyának való verseket a a fejünkbe verni. Garati barátom! cn csak auy­nyit mondok, ön nélkül veszve vagyunk! — Szép, igen szép! mindenesetre bizhatik bennem í

Next

/
Thumbnails
Contents