Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884
1884-03-23
XI. évfolyam. , jVteédelexxllc , minden v a s á r n a }>. Közérdekű sürgős közlésekre • kqronkint rendkívüli -számok is adatnak ki. Berni enterten levilck, csak ismert kezektől fogadtatnak cl. Kéziratok ' "'nein adatnak vissza. 12. szám. Pápa, 1884. márczius 23 A lapnak szánt közlemények a. lap SZERK. hivaIalábá (Ú- kolley in m é p ü I e tj küldendők. Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 3*0 krajezár. Egy szám ára íj kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajczárral szállíttatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KI A D () h i v ataláb a (f ef. főiskola 1/ y 0 m d áj a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s papavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. PÁPA, 1884. márczius 22. Semmit sem sajnálhatunk jobban mint azt, hogy hazánkban az életbiztosit ás és a földhitel, a közgazdaság óriási kárára, sehogy sem hozattak eddig egymással kapcsolatba. Indítványozók ez irányban pedig nem igen hiángoztak. Igen érdekes cikkel tünl fel tavai Jónás szakíró, ki e kérdést egészen praktikusan tárgyalta. Tárgyalása képezi soraink forrását is. — Az életbiztosítási üzlet mai alakjában nem tnás, mini a takarékpénztári üzletnek egy neme. Mióta az életbiztosító intézetek mintegy betétekei kamatozó intézetek lettek, leltek óriási hasznot hozó intézetekké. S bár bizonyos hasonlatosságot constatállunk imént az életbiztosítási üzlet és a takarékpénztárak között: — mégis a különbség kettőjük között igen lényeges. A takarékpénztárak sem törődnek a takarítás céljával, hanem odaadják a félnek minden akadály nélkül a megtakarítóit tökét, s ennek kamatjait. Emezek ellenben egész hoszszú, zavaros sorát állítják a fél elé és csakis a választott specialis célnak szolgáltatják ki a felhalmozódott tőkét és kamatját. Ez utóbbi irány, kimondjuk nyíltan, igen káros az emberre, mint gazdasági alanyra. Az embert megköti s kény szerűi oly üzlet mellett megmaradni, mely jónak tetszhetett a kötés pillanatában, de mely nem felel meg KÉsőbb sem céljainak, sem terveinek, s igy csak nyűgöt, terhel [képez, Pedig a biztosító bankok óriási erőt fejtenek ki terveik elősegítésére. Ma már minden harmadik ember, — boldog-boldogtalan — biztosító ügy/tök, kinek (tisztelet a kivételnek) más egyebe nem lévén, mint az általa megkötött biztosítás után járó perczent: — elképzelhetni, hogy semmi úttól sent riad vissza, csakhogy a laikusokat a bizfösHási üzletek valamelyik ágára megfoghassa. Kár azonban, hogy épen azon biztosítási ág, •melynek helyes kezelés mellett, legtöbb érdeme, s értelme volna, az életbiztosítás van legkevésbé népünk közt elteijedve. — Fogadni mernék, hogy Veszprém megye bármely falujában, hol 100 ház van tüz ellen biztosítva, hogy ugyanabban a faluban nincs három ember, a ki életbiztosítási kötött volna. Pedig hál ha fontos az, hogy minden tárgy, mi az elemi kárnak ki van léce, biztosítva legyen: — mennyivel fonlosabb, hogy minden produktív; emberi élet, mely a halálnak okvetlenül (!) ki van téve, biztosítva legyéni Egy produktív emberi élet elpusztulása halál által a szűkebb gazdasági körre nézve oly kár, mint egy háznak leégése. Az élelbíztosilástiak elterjedése azonban, annak m a i formája mellett, teljesen leheletlen. Nincs más hátra^ minthogy az életbiztosítást összekell valahogy kapcsolni a — földhitellel. E kapcsolat valódi áldásként jelentkeznék egyhamar. Az életbiztosítás utján adósságot is lehet fizetni a gyakorlati életben. Az adós fél ugyanis adóssága erejéig halálesetre szóló életbiztosítási köt, hűségesen fizeti az adósság kamatait és a biztosítás diját és mikor meghal, tartozása (minden további fizetés nélkül) megszűnt egyszerre, mivel a halála esetére biztosított, s igy most esedékessé vált összeg épen elegendő az adósság törlesztésére. Ez alapon kellene a földhitelt Összekapcsolni az életbiztosítással, szolgáljon erre nézve felvilágosításul a következő gyakorlati példa: Egy 30 éves erőteljes gazda átveszi örökségképen atyjának el ha 11 y agol t, de adósságmentes, 1000 frtot megérő birtokát. A gazdaság jobb karba helyezésére legalább is 500 frtnyi kölcsönre volna szüksége. E kölcsönt felveszi egy banknál oly módon, hogy a kölcsön a bank részéről az adós haláláig rendes körülmények között fel nem mondható, de viszont az adós 500 frt erejéig halálesetre szóló tőkebiztositást is köt e banknál. A kölcsön 6°/ 0-es kamatra adatik, mely kamat félévenhint előre fizetendő. A félévi kamatokkal fizetendő a biztosítási díj is. mely félévenkinl (a felvett példában) 5 frt 54 krt tesz ki. A fél lehal fizet félévenkinl összesen 20 frt 54 krt. mi a kölcsönvett Összegnek nem egészen 8 i / i 0 ' Q-jának felel meg. — A biztosítás dijával az adós nemcsak azt eszközli, hogy bármikor {tehát egy év múlva is) bekövetkezhető halálakor teljesen adósságmentes és 500 frt befektetéssel többel érő birtokot hágy örököseire, hanem addig, a mig fizet, tényleg törleszti is adósságát és mindenkor tudhatja, hogy mennyit kellene még fizetni, ha esetleg jobb helyzetbe jutva, már életében szabadulni akar tartozásaitól. A bank nyilvántartja és betudja ugyanis neki mindenkori díjtartalékát, mely pedig tesz az adós 40 éves korában 61 frt 45 krt; 60 éves korában 224 frt 85 krt stb. E példából is kiviláglik, kogy korántsem kivihetetlen ideákkal foglalkoztunk lapunk hasábjain. Komolyabb törekvésű gazdáinkra óriási előnynyel járna az életbiztosításnak a földhitellel való combinálása. Bár mielőbb jelezhetnék e lapok, e sorokban kifejlettek megvalósi'tlásál! Mult számunkban tett ígérethez képest közöljük azon kérvényt, melyei a pápai, és devecseri becslő járás birtokosai az uj adókivetés tárgyában a Pénzügymin isler 0 Excellenliájához intéznek, s mely így szól: Nagyméilóságii ni, kir. Pénzügy minister ur! Veszprém vármegye pápai és devecseri becslő' járásnak birtokos lakossága, — aggasztva azon lesújtó körülmény által, hogy az uj katasíerben a földjövedelem rendkívül felcsigáztatok , — hogy ezen rendkívüli felcsigázás sem a vidék elvczeíhetleu fenék vizes, televény szegény, sülc'keny, szélsőségekben váltakozó, cs bizonytalan termő képességű, talajával sem más közel vidékek föld jövedelme megállapításával arányban nincs, — hogy az ez által okozott TÁRCZA. J... JÓZSEF barátom nevenapjára. Eljött hát a József Ez a te vári napod, Hallom a köszöntöt, Elég bőven kapod Ifjútól, öregtől. Sántáit pegasusom En ís 1'ülnycrgclem, Ne félj nem lesz benne Semmi veszedelem, Csak hozzád röppenek. Lantom megpünditem, Rozsdások húrjai, • Hozzád a nótámat, Azért csak elzőngi: Vedd, fogadd szívesen. Élj soká, légy boldog E gyarló világon. Kamarád, erszényed Szükséget ne lásson, De még a pinczéd se. Az orvost, s a gyógyszert Hírből se ösmerjed, Részedet a borból Kétszeresen mérjed, Hogy nekünk is jusson. Az asszony, s leány nép Titkos légyottjáért, Feleség, a melyben Tréfát soha nem ért, Tudom már nem zaklat. Hejh mikor még ini is! Szép barna legények ... Menyecskék, leányok Vígan öleiének, • A bizony régen volt! t-iajmnlt mai Azóta az állóCsillag is odább meni. Közülünk már sokan Fihetiuck oda lent. Kik egymást szereltük. De hová tévedtem ? Hiszen névnapod van. Ügy szerelném, hogy ezt Együtt töltsük vigan. Ki tudja meddig tart? Reményünk szárnyait Az idő kitépte, Hajdan gyors lábunknak Mcglassudott lépte, Alig van mit várnunk. Bort hát a pohárba ! Hadd ürítsem érted, Régmúlt ifjúságunk Talán újra éled, Ha bár csak rövidre ! Hadd merüljenek föl Azon arany évek, Mikor a tanárok, Még nekünk beszéltek, Erkölcsöt, tudományt. Hadd derüljenek föl Azok a gyöngy évek, Mikor a virágok Még nekünk meséltek, Reményt, és szerelmet. Mikor a kis locska — Patak üde partján, H i mfy-vel kezünkben El-elandalodván, Nefelejcset szedtünk. És midőn a könyvet Karddal cseréltük föl, Homlokunk fénylett a Harczi dicsősségtó'l, Minden nagynak indult. sjeámáftoz fél iv melléKlet S hova lön mi iljuVágyaink kergette, A hon boldogsága S a lyánka szerelme?! Mindezek eltűntek. Elmúlt a költészet, Jöttek az önérdek, A kenyérmezői Kiéhült vitézek, Rút élni közöttük. Csak az vigasztal, hogy Nem (art már sokáig, Közel a határa, Nem messze odáig Mindennek vége lesz, Fogyjon hát a bor is • Mint elfogy äz élet, Nem ér minket talpon A végső ítélet, Mit nekünk mult s jövő. A mult nem jő vissza, A jövő nem biztat, Tegyünk egy fogadási, S álljuk meg híven azt: Tartunk E p i k u r r a 1. Apadjon hát a bor, Áradjon a jó kedv, Ömöljön belénk a Mámorba ejtő nedv, Csapongjon a vjg dal. Bár mire virradjunk, Sokáig ugy sem tart, Értünk már elég sok Szép időt, zivatart, Éljünk a jelennek Az isten áldjon meg ! o Bölcseleti elmefuttatás. (Felolvastatod az ismeretterjesztő egyesületben, 1883. évi november hó 25-én.') Mélyen tisztelt közönség! Kiváló szerencsének tekintem azon nem mindennapi kitüntetést, melyben engem az éveken-át buzgón működő ....Ismeretterjesztő társulat"' részesíteni kegyeskedett, megtisztelvén azon szép feladattal, hogy városunk tudományszomjas közönsége előtt, csekély tehetségemtől kitelhető felolvasást tartsak, illetőleg, hogy a téli évadra tervezett felolvasások sorát megnyissam. E feladat rendkívül megtisztelő reám nézve, de megvallom, nehéz is; mert ily műértő, a szépért, jóért s nemesért buzgólkodó díszes közönség műélvezetet kielégíteni, sokkal szclesb ismeret, szikrázóbb szellem s gyakorlottabb előadás volna szükséges. Mindenek előtt nagy vitában voltam magammal a tárgy iránt. Hiszen tárgy volna elég, valóságos ambarras des richesses, de melyiket ragadjam meg, volt a kérdések kérdése; vájjon mivel volnék szerencsés a nagyérdemű közönség becses figyelmét csak némiképen is lekötni. No légy bölcs gondolám; s a mint ezt kimondom, ime, maga a tépelődés szolgáltatta az anyagot; 110 helyes, tartsunk hát egy kis »Bölcseleti elmefuitatástv. Hiszen, a bölcselet — philosophia •— a tudományok ősanyja megérdemli, hogy a lomtár valamelyik szögletéből előhúzzuk, leporoljuk, kitisztogassuk s a közönség szemléletére kitegyük; tán lesz rajta valami vonzó, hóditó; s ha nem ugy találna lenni, ennek mindenesetre az én gyengeségem az oka. Azonban 'legyen szabad a mélyen tisztelt közönség megnyugtatására kijelentenem, hogy én épen nem akarom ez alkalommal az egész bölcseleti tudományt felölelni., épen nem,, csak a bölcselet fogalmi körének területén tartok egy kis szellemi kirándulást, mintegy előkészítve a 'tért a közel s távol jövőben kilátásba helyezett, az enyémnél mindenesetre élvezetesebb felolvasások számára. . * *• sérelem oly nagy, oly igazságtalan, hogy annak orvoslása az egyéni felszólalás utján az egész munkálat elvelése nélkül nem képzelhető, — és liogy az uj adókivetés, azon mérvben, a mint az a pápai és devecseri becslő járás 96 községében kirovatott a földbirtok, és fölbirtokos existentiáját megsemmisüléssel fenyegeti. — Tisztelettel folyamodunk Nagyméltóságod bölcsessége, kiváló szakismerete, és elismert igazságszeretetéhez, — hogy aggasztó helyzetünket figyelmére méltatni, — s mint az uj katasteri munkálat törvény szerinti legfelsőbb birája, rendkívüli sérelmeinket, rendkívüli uton orvosolni méltóztassék. Jól tudjuk azt, hogy az adófizetés terhe minden honpolgárra nehezedik, — nem kutatjuk, nem vádoskodunk, hogy az utasítások merev alkalmazása, szakismeret hiánya, lelkiismeretlen eljárás, vagy csak egyszerű tévedés, vagy mindezek együtt véve okozták-e sérelmeinket?! — nem is kérünk mi Nagyméltóságodtól kegyelmet, vagy kedvezést, de igazságot kérünk, és azt kérjük, hogy ezen a földön, mint a haza, teherviselésben arányosan osztozó polgárai élhessünk, és maradhassunk. Hogy feljajdulásunk kellően indokolva legyen, Nagyméltóságód előtt összeállítottuk s ./• alatt tisztelettel mellékeljük a hivatalos adatokból készült kimutatást a pápai és devecseri becslő járás 96 községéről, melyből látható, hány %-al emeltetett a tiszta jövedelem, hány %-al emelkedett az uj adó a régihez képest. Ha Excellentiád ezen rémületes számokat megtekinti, talán szükségtelen is lesz egyéb érveket felhozni; az adó növekedési százalék a leghatásosabb s legmeggyőzőbb indok arra, hogy ily mérvű adóztatás — eddig is már nehezen viselhető adóztatásunkon felül — vidékünkön tarthatatlan és lehetetlen. Nagyméltóságód előtt ismerve van azon körülmeny, hogy vidékünknek egykor virágzó gyár ipara volt, csak Pápa város határában négy üresen álló nagy gyár magas kürtője emlékeztet a jobb időkre, — azt is tudja Excellentiád, hogy érdekeink ellen vezetett vasutak egy év tized alatt teljesen elvonták a forgalmat piaczmiklól — köztudomású dolog az is, hogy pénzintézeteink buktak meg hogy megyénk gazdasági egyesülete jelenleg is a kis-birtokos osztály rohamos pusztulásának megakadályozásával foglalkozik, — és épen az utóbbi 2 év alatt, midőn ezen magas jövedelmi fokozatokkal tüntető uj kataster készült, ment tönkre az egyetlen iparág, mely legtovább birta magát fenntartani, a malom ipar; — ezen főbb vonásokban, és csak röviden említett való tényekből meggyőződhetik Excellcntiád, hogy vidékünk közgazdászalilag a hanyatlás korszakát éli, cs most tisztelettel kérdjük Nagyméltóságodtól lehet-e kűzE szót »philosophia« a «bölcselet« még Ilonier cs Hesiod nem használja; Homerncl előfordul ugyan a «sophie« elnevezés az ácsmesterségröl, s Hesiod is hasonló értelemben használja. Herodot a »sophos« nevet mindazokra alkalmazza, kik bármily művészet vagy ügyesség által kitűntek. Pythagorasról mondják, hogy a «philosophia« elnevezést először használta volna a bölcseletre, mint tudományra. Sokratcs a Xenophanesi lakoma alkalmával azt mondja magáról, hogy a bölcsesség szeretetében műveli magát. Plató is több helyütt nyilatkozik imigyen: «A bölcseség csak az istent illeti meg, az emberré nézve elégséges, ha öt »p'hilosophos« «bölcseség szerető«-nek hívják. — O a philosophia névvel kezdetben csak az eszményi ismereteket jelelte, később azonban tágasb értelemben minden positiv tudományt e fogalom körébe vont. Aristoteles szintén a kettős értelemben használta a philosophia kifejezést. A stoiknsok a bölcsességet (sophio) az isteni s emberi dolgok tudásának nevezik, a bölcseletet (philosophia) pedig az erény utáni törekvésnek mondják. 'Később szintén hasonló értelemben vették a philosophiát egész Leibnitz és Wolff koráig. Wolf a következőképen adja a bölcselet fogalmát: »A philosophiai ismeret mindazok okának ismerete, a mik vannak vagy lesznek, a honnan meg lehessen tudni, mi végből vannak vagy legyenek.« Kant szerint a bölcselet minden ismeret tudománya, melyek az emberi ész lényeges célossági törekvésére vonatkoznak. Herbari szerint a bölcselet: a fogalmak tudománya. Hegel igy szól: »A bölcselet az absolutról szóló tudomány a dialektikai fejlődés alakjában, vagyis: az önmagát felfogó észről szóló tudomány.D A bölcselet tehát »mondja «az ész tuűománya, a mennyiben az észnek önmagáról, mint minden levőről tudomása van.« Schopenhauer a bölcseletet az igazság tudományának tartja; a «Willen in der Natur« czimü munkájának második kiadásához irt előszavában' igy szól: »A bölcselet, mely nevé 12
