Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884
1884-03-16
XI. évfolyam. II. szám. Pápa, 1884. márczius (6 jVlégjeaexuic minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint. rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen Je%\ lek, csak ismert kezek tol fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt •közlemények alap SZERE hivatal á b a (ó - k o l l'eij i u m é p ü lei) küldendők. PAPAI LAPUL "Előfizetési.díjait. • Egy évre 6 frt. — Félévre j frt. Negyed évre l frt jo krajezár. Egy szám ára íj kr. HIRDETÉSEK I hasábos petiisor térfogata titán 5 kr, nyiltiérben 25 krajczárral számítóinak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (r ef. fö isko la ny 0 ni dúj a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Az a bizonyos pápai vízvezetéki terv. A „Pápai Lapok" nem egyszer kelt síkra azan ,,bizonyo,s pápai vízvezetéki terv' érdekében. Megírta volt nem egyszer, hogy mily botrányos állapotot kénytelen tűrni városunk az ivó-víz dolgában. Lapunk egy orvostudor munkatársa, hosszabb czikket szentelt ez ügynek, csakhogy felköltse az irányadó körök figyelmét e tűrhetetlen helyzetre. A szakavatott tollból eredt csikkben megírta, hogy Pápa város közönsége azt a vizet issza, mely magában foglalja Tapolczafőtől városunk határáig az összes peczegödrök tartalmái, ürülékeket, emberi és állati tisztátalan, sőt igen gyakran veszélyes, tartalmú elválásokat, (geny, epe.) A gondosan megkészített szabályrendelet pedig marad szépen a — papíroson. Utaltunk már akkor is (ennek épen két éve már) hogy van tőlünk alig másfélmértföldre télen nyáron egyenlő hőmérsékü forrás melyet fellehelne, felkeltene használnunk. Városunk közegészségi állapota mint ez alispánunk hivatalos jelentéséből, az országos statistikai kimutatások összehasonlításából látjuk, korántsem áll irigylendően. Szemben a velünk egyrangú és helyzetű városokkal, határozottan hátrányban van. S mindezt nagyrészt az ,,i v ó" viznek csúfolt vizünknek tulajdonithatjuk. Az embernek fájó gúnymosoly támad arczán, ha elgondolja, hogyan és meddig kell érvelni ma a XIX-ik század utolsó felében, egy város 15000 lakójának egészségét, életét mélyen érdeklő vízvezetéki terv érdekében. Oh a felvilágosodás, haladás százada légy üdvözölve általam, de engedd meg, hogy fenhéjázó fejedet lekonyitani bátor lehessek s rég megérdemelt pirt idézzek komoly redőkbe burkolt arezodra. Hát váljon a réges-régi római kor nem volt-e nálad e tekintetben sokkal felvilágosodottabb és jobban előre haladva? Hát nem tudjuk-e, midőn a római légiók kifogytak a hódításokból, hogy ezek tétlenül ne heverhessenek az állam költségén, az imperátorok és praefectek ä katonákat állították ki nyilvános vízvezetékek létesítésére? A római légionárius óriási erővel, (notabene még akkor gőzgép sem volt) épített, a városokat egészséges, jó vízzel ellátó vezetékeke t. Strabo, mint ezt Plinii. Nat. lib. 36. c. 24. §. 10. olvashatjuk, azt irja többek közt: ..Annyi víz vezettetik a városba, hogy a városon keresztül s a pöczékben folyamok folynak és csaknem minden háznak medenczéi, számos csövei s csatornái vannak. Plinius is azt irja, hogyha valaki megvizsgálná a római vízvezetéket, beváltaná, hogy ennél semmi csodálatraméltóbb nincs a világon. A mennyi kisebb folyó találtatolt Róma környékén, mind csatornákba terelték és a városba hajtották. A vizekre általában a legnagyobb szigorral ügyeltek fel, miként ezt tenni, minden felvilágosodolt és előrehaladt cullur nemzetnek kötelessége is. Meddig kell még e lapoknak erről prédikálni: ki tudná azt megmondani?7 Egy új földadó katasteri munkálat elleni felszólalások. — Egy uj törvényjavaslat. — Már e napokban tárgyalja a képviselőház soraink címében jelzett új törvényjavaslatot, melyet mint közérdekűt szükségesnek látjuk lapunkban ismertetni, úgy is a vidéki lapokban egyáltalában szó sem volt e fontos javaslatról. Az országos földadó bizottság az 1881. évi XL. t. cz. 7. és 8. §-a értelmében f. évi szeptember hó 10-én és következő napjain tartott üléseiben a tisztajövedelmi fokozatokat és a földek osztályba sorozását, az utóbbit azonban az egyéni felszólamlások fentartásával az állam egész területére nézve becslöjárásonként megállapítván, ezzel a földadó-szabályozás összefüggő és arányosság tekintetéből egyöntetű tárgyalást igénylő nagy müvét befejezte, mert az egyéni felszólamlások már csak egyes tévedések helyreigazítására vonatkozhatnak, melyek egyenkint önállólag is minden együttes tárgyalás nélkül elbírálhatók. Igen fontos azonban ugy az egyes adózókra, mint az államkincstáira nézve, hogy az egyéni felszólamlások által előidézett bizonytalan helyzet a lehető legrövidebb ideig tartson és az egyes adózók rovására netán elkövetett esetleges tévedések lehetőleg gyorsan, orvosoltassanak. Ezen oknál fogva mellőzendő az 1881. évi XL. törvényezikk azon intézkedése, mely szerint minden járási és kerületi bizottsági határozat a fölszólalóval és földtulajdonossal közlendő, mert ezen intézkedés csak igen nagy pénz- és időveszteséggel hajtható végre, tekintetbe véve azt, hogy egyes járási elnöknek esetleg 30—40 ezer, egyes kerületi elnöknek pedig 200—500 ezer levelet kellene szétküldeni. Különben pedig úgyis biztosra lehet venni, hogy minden elutasított felszólalás felebbeztetnék, igy annak kimondása, hogy azok mind felebbezetteknek tekintendők, a felsőbb bizottságok munkáját nem szaporítja és ezen változtatás az egyes felszólalókra nézve sem sérelmes. Ezen intézkedésnek a dolog érdemére nézve igen helyes következménye az, hogy minden felszólalás az országos bizottság, mint a földadószabályozás czélja, a földadóalap helyes arányának —• legfőbb és törvényes őrének felülvizsgálata alá kerül és csak annak határozata alapján lesz végérvényesen eldöntve. Ugyanezen oknál fogva szükséges intézkedni az iránt, hogy az egyes járási küldöttségeknek esetleges lassú vagy az egyéni felszólamlásoknak tömegesebb volta miatt hosszadalmas működése fel ne tartóztathassa, egy kerületben vagy épen az állam egész területén már átvizsgált felszólamlások végleges elintézését. Ezen körülmény indokolja a javaslatban foglalt azon intézkedést,- hogy a ker. bizottság összehívásával ne kelljen bevárni a hátramaradott becslöjárás működésének befejezését, hanem ha 25 járásból például 18—20 elkészült azok határozatainak felülvizsgálására össze lehessen hivni a kerületi és hasonló körülmények között az országos földadó bizottságot. Igaz, hogy ezen többszöri összehívás több költségbekerül; de ezen több kiadás kárpótolva van a gyorsabb befejezés és ennek folytán a katasteri hivatalok korábbi feloszlatása által s érdekében van ezen többszöri behivás az adófizető közönségnek is, hogy az adófizetési bizonytalansága tovább ne húzódjék, mintsem szükséges. Két irányban történik hát változás, mi úgy az egyeseknek, mint a magánosoknak érdekében áll. Volna hát iemét egy új törvényjavaslatunk, a mikben különben sohasem szenvedünk hiányt. A papiros türelmes, s elszenvedi, ha a legszebb irott igék csak írottak maradnak. Nincs vidék hazánkban, mint a pápai és devecseri mely jobban ne kívánná, válna már az ige testté! Mit ér a legszebb törvény, mit a reklamációk legüdvösebb intézménye, — ha az életben nem valósithatja azokat meg senki sem! = Az árvák érdeke ellen rég mély sérelmet okoz. az a ministeri rendelet, mely elrendelte, hogy a kir. adóhivataloknál 5% kamatozás mellett elhelyezett árvapénzről és azok kamatairól kiállított nyugták bélyeg alá vétessenek. Több, mint husz megye közgyűlése irt fel e tárgyban a képviselőházhoz , köztük — ha jól emlékszünk — megyénk is. Vegyük a kérdést bonczkés alá. A pénzügyminister fent érintett rendeletét megelőzte a belügymini.J-er egy rendelete, melynek következtében az árvagyám gondnok hatóságilag kezelt pénzek- a kir. adóhivataloknál téteményeztettek le. S ez nem volt csoda, mert a belügyminister elrendelte, hogy ha a vármegye az árváspénzeket magán pénzintézetnél akarja elhelyeztetni, ha a megyei bizottság közgyűlésének névszer int, szavazás útján megállapított többsége, saját öszszes magán vagyonának kárára elfogadja a jótállást és az esetleges kártérítést. Az árváspénzek a belügyministerium által gyakorolt ily nyomás folytán adattak be az adóhivatalokhoz, Az adóhivatalok pedig kérlelhetetlenül követelik a bélyeget az ezen ügyben kiállított nyugták folytán ? Mikor annyi és annyi gazdag vasúti vállalatoknak, pénzintézeteknek óriási kedvezményt nyújt az állam: — joggal kérdezhetjük, hogy Magyarország szegény árvái miért nem érdemlik meg a magyar állam rokonszenvét. Az ihászii honvédsirok értlekében. (Levél a szerkesztőhöz.} Veszprém, 1884. mártius közepén. Tekintetes szerkesztő úr! — Egy elhányt papírdarab méltó tárgyat adott, mivel hosszú idő után becses lapját újból felkereshetem. Egy sárguló betűkkel félig beirt lapocska, egy egyszerű bizonyítvány ez: mely néhány munkás jól végzett munkájának tanusitványa s ugy lehet a munkabér kiszolgáltatása végett íratott. Engem meghatottság fogott el — megvallom — e sorok olvasásakor, s szinte a sorok közt is véltem olvasTÁRCZA. JOíUIlá - U^B@!Fára ROM -Félszázados művészi.pályája bficsu felléptén, S&.-Fehérváron. IRTAÍ.SOOS LAJOS. „Művész hazája széles e világ""! Te mégis, mindvégig mienk valál. S a hosszú éj hajnallá változa Teremtő lelked fényes lánginál. Megnépesült az elhagyott Olymp: Feltámadnak a sirba szállt nagyok! Művészeted szeplőtlen szép egén Fennkölt szellemök ott dereng, ragyog. Te — jösz, s prófétálsz, — lábaid nyomán Rózsás berekké válik a vadon* A nemzet szive lázasan dobog Szent áhítattal csüngve ajkadon. A vándor sátor — templommá leszen: Oltárán ég a honszerelmi tüz! Örökre kervadatlan a babér; Melyet a hála homlokodra fűz. — Tépett palástban vánszorog Tháliánk, És könytöl ázik még meg sok falat: Midőn kutattad az. alap-követ Melyre építsék a templom falat. S a magyar múzsa uj életre kel: Dédelgető keblednek szűz haván . .. Az- élő halott dermedt izmai Megmozdulnak: — s „él nemzet e hazául" Lelked, mint Hóreb csipke bokra, ég! S követnek a buzgó zarándokok, Ihlettel vágyva az oáz felé: Melynek partján a szent forrás zokog. És teljesül az álrruo<|otí regény: Mit rég epedve annyi szív .-kíván! S hosánna zendül Alpár terein lylerr<? csak szét tekint az ósz Kriván. Gigáti harcot vít' e kis csapat: Míg győzelemre vállt a küzdelem. Hányszor forgott Kharibdisek között: Vihartól- üldve, de — csüggedve nem: Mesének is sok volna már ma tán Mit végig szenvedetek a — való . , . Míg a zajgó hullámok torkolatán Rév parthoz ért kincsével a hajó. — — A nemzet Géniusa elmereng: Méltó jutalmul vajh mit adna fán (?) Hisz annyi már az érdemelt babér Felkent papnője márvány homlokán . . . De im — meglát egy fényes csillagot : Melytől káprázik a magas zenith! Megkapja nagy lelkét egy gondolat: S öröm repesve hozzád közelit. Kezében a szerelmi rózsa-láncz És átkarolja dobbanó szived: Jutalmul — mennye legszebb csillagát Kebledre tűzve — hogy legyen Tied S pilláin át egy drága gyöngy rezeg: Eljegyzö csókra nyílván ajkai — — — Oh ezt a bübájt, úgy-e erezed: Mióta szived birja — JFÓKAI\ — Tekintsd e szép iker csillag sugárt Én nemzetem! mely glóriába von: Pazar kincstárával ragyog le rád Nyilt csarnokából itt egy Pantheon! Kövesd e pálya vezér nyomdokát, — De mig el indulnál — elébb jövel.: És old le lábaidról a sarut; Mint hü muzulmán — Mekkához közel. — Dicsp e pálya, oly szent, oly nemes! Merész utja a végtelenbe nyul . . . Kinek lelkét nem edzik istenek: Miként Ikarus — szédülten le hull. — Te! — már.kilől.„választva" akkoron Midőn keblén viselt a jó anya: Hogy légy ez „árva gyermek-' a magyar Művészet, őrködő véd-angyala : Hol álla és mi volt Tragoediánk(?j Hullám korbácsolt, zord, setét orom Te- jössz; -s felette Schakespeare szellemét Kigyújtod, — s lön világító torony. Fél század óta éleszted tüzét! Amely először — lángot „itt" kapott: Hol pálma ágat nyújtva ím feléd Ünnep gyanánt szenteljük e napot. Oh minő ünnep! mily csodás varázs, Mily ellentétes érzelem van itt: Nézd, minden szemben fájó köny rezeg. Halld' — minden sziv örömtől dobbanik. — Oh! nagy papnő; — e szent oltá.i előtt Utolszor hallva vég búcsú szavad: E népnek — aki úgy imád, szeret, Nem vétkezik: ha sirni is szabad. Isten veled! ki most pihenni térsz, Hiven betöltve hivatásodat. Ringasson el a mult emiékinél, Szelíd karján — az édes Öntudat. S. lásd felderülni ezt a szép eget: Hol a művészet hajnal pírja kél! És most — Isten hozzád! — Isten veled! E nemzet szive soha nem feled : „Nem hal meg az ki a hazának él. lí ! •— 5) MINIMUM ÉS HOMESTEAD" — Szószaporítás. — No mert én nagyon regényes hajlamokkal bírok. Szeretem a virágokat, el-el babrálok velük. Csak kanárim nincs még és varróasztalom, a mikor azután beállíthatnék hősnőnek Vadnai valamelyik novellájába. Tehát mint aféle regényes hajlamú ember a képzeletnek,, gyeplőt kantárt oda vetek — aztán rajta, nyakló nélkül. Látok magam előtt, dolgokat, a melyek megtörténtek, s ismét olyanokat, melyek sem meg nem történtek, sem megtörténni nem fognak, legfölebb akkor, ha a Kishegyen, háromputtonyos aszubor terem, vagy ha O-buda elokkupálja Francziaország nem létező királyainak gazdátlan cimét és lesz .,legkeresztényebb" városa Magyarországnak. Hogy az utóbbi képzelődmények kategóriájába mik tartoznak, az maradjon továbbra is a sűrű fátyol alatt (nem vészit vele sem a világ sem a tudomány, éltessék hinni), már csak azért is, mert „hisz csak álom, mindez csak álom" mondják az ó-görög történet egyik közkedvességü szépszerű előadásában: „Szép Helénában" ennélfogva azért is, mert vagyon egy épen nem udvarias közmondás, a mely az álmodóról, az álmok meghallgatójáról és hívőjéről nem nyilatkozik nagy elismeréssel, sőt a legutóbbit pláne fokozódó ítéletének supeiiativusávál tiszteli meg, Hagyjuk hát ezeket. Utópiák, légvárak, délibábok a melyeket rózsás színekben emel és csillogtat a mindennap egészen ostoba gondjaitól emancipált képzelet, de a melyeknek gyakorlati haszna épen annyi mint az egyszeri ember álmának: „Minek keltett fel kend, most hozták volna már a pecsenyét.' Hanem' azért megsúghatom, hogy amazokon kívül mit látok folyton: hogy mi cseng füleimben, mi kápráz szemeimben, mi reagál a többi még létező három érzékemre. Jelentéktelen beszédű és jelentékeny hallgatásit hölgyek, „alte Liebe", és ennek szivreható nyilvánulásai, kanári madár és borsó főzelék, garoon vizitek cs kézcsók-özön, piskóta és frack. — Azután nem méltányolt „pose", és szives kézszorítás; kényelmes székek, a melyekre leülni ugyan nem könnyű, de felkelni meg épen nehéz, „fehérkék" melyek „nemessége" ősrégi, magas születésük meg épen kétségtelen. A ramsli a játékok eme legborzasztóbbja, de a mely elöl ez úttal, az egészen ostoba mindennap hivó szava nagy fájdalmamra 11
