Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-03-16

hatni, egy derék magyar ember hazafias törek­vése felöl. Elhatároztam, e sorokat közzétenni s ez okból kérem igen tisztelt szerk. urat, hogy azoknak becses lapjában egy szerény teret en­gedjen, annál is inkább, mert a hely hova az alábbi sorok vezetnek bennünket, Pápa város kö­zelében fekszik s egyéb okokból is P. L. közön­ségét legközvetlenebbül érdekelhetik, íme az irat tartalma: „Alólirott ezennel hitelesítem, hogy Ihászi — Mészáros József. — Molnár Ignácz — mrcaltheői Uradalomhoz tartozó Hajdúk. Vellner János faragó Béres és Takácsin lakó fia Vellner József, az Ihászi csatán elesett húszonnyolcz testet, melyek kö­zül 9 német katona volt,*) Ihászi és Marcaltheői határban el­temettek Költ Ihászi Julius 1-sőn 1849 Idősbb Stetina Ferencz s. k. számvevő. (P. H.) Mintha rég felhagyott temető bedőlt hantjai volnának e sorok s feledékeny­ségről, hálátlanságról beszélnének . . . Eszünkbe jut a költő figyelmeztetése: •»El ne feledd a mezőt, hol ok elhulltanak a hűk! , a hasa jobbjaiból7« Előttünk áll a gyönyörű sik, mely szabad­ságharczunk történetét egy véres lappal szapo­ritá, de hiába keresi szemünk legkisebb jelét is a kegyeletnek azok iránt, kik */io verőkkel fes­tették egykor pirosra a virányokat*. a hazáért, mely megint a miénk ... Az ekevas, mely oly méltó, hogy királyi trónok alapja legyen, elsi­mítja a sirhalmokat s nyomában kalász nő, jólét és feledés! Még sokan emlékeznek a napra, melyen az ihászi-i csata vívatott, a távoli ágyúdörej, s mindenek felett a sebesültek és halottak ... a látvány mit a csatatér nyújtott este felé, ott a vidéken még most is emlegetés tárgya. Vannak még kik ismerik a helyet hova tették őket, hogy álmodjanak a *haza hálájáról* . . . . s sírjaikat megjelelni negyedfél évtizeden át senkinek eszébe nem jutott. De uj nemzedék áll a kidőlt helyére. Ki tudja pár évtized múlva lesz-e ki elkalauzolhatná a kegyeletet e, szép virá?iyok ama foltjához, mely alatt oly hiu álmot álmodnak a »?iévtele?i félis­tenek.". Az 1848/9. évi hősök emlékezete mindenütt ott díszeleg a kivívott csaták helyén, vagy lega­lább az intézkedés meg van téve, hogy kifejezést nyerjen sírjaik felett a nemzet elismerése. Hon­védemlékek állitattak mindenfelé hirdetve az ö dicsőségüket, a mi hálánkat és tanitnak feláldozó szeretetre e drága föld iránt. Csak ez az egy hely maradjon áldatlanul, jeltelen ?!. Ne engedjük ezt megtörténni még nem késő. Pápa vidéke ezt nem engedheti! . . Egy egy­szerű oszlop sírjaik fölé központja lehetne a vidék emlékeinek, fényes jele háladatosságának, mig e tétlenség következménye csakis a hálátlanság vádja lehet. Minek többet mondani ? Tisztelt szerk. urat még csak arra legyen szabad felkérnem, hogy szokott tapintatos modorával nyisson utat a kö­zönség kegyelete nyilvánithatására, mely annál gyorsabb és nagyobb leend, minél régibb a mu­lasztás mely pótolható. Addig is a pápai járás derék szolgabirája a közlött adatok alapján hazafiúi érdemeket sze­rezhet s hisszük hogy fog is szerezni szegény honvédeink sirjának felkutatása körül. *) tehát i9 magyar honvéd. szalaszt meg Az „áhítatosság órái" és megkezdett kötés, Pollux és a kéményben prae­parált bouquet, alacsony pouff és magas Mont Noir vagy rauge, és a kis-bőgö. A „fesch" cas­siernök a cigarettefüst karikái, s ennek a péle­méle-nek elvitázhatlan központja a bájos kis meggy szájacska (cseresznye és eper tán már nem egészen uj) a melyen ez a kérdés kel. — S a minimumról és homesteadról mit tart ön? Ti mindnyájan, a kik a nyolczvannegyedik esztendejében laboráló vén század ezen legújabb uralkodó eszméjét az agrárizrnust bonczolgat­játok , mit nem adnátok érte, ha ilyen censornak kellene felelnetek e kérdésből, mely egyitek­nek (hazám édes, türelmes nyelve!) égető a mási­toknál (!) még csak nem is füstölgő! Te Timo­leon, a ki megírtad könyvedet, nyilván azon hiszemben, hogy az az általa alkotott korszak küszöbe lesz, s te Anti, a ki rádupláztál arra nemcsak amúgy hanem úgy is, hogy fele annyit mérsz nyolczvan krajczárért, mindketten ti csi­nálói politika divatjainak és botrányainak, mi­ért nem levétek alávetve előbb ilyen vizsgá­latnak, hogy a sok okos mellett, mi könyveitek­ben az is az lett volna a mí nem azf Hogy én mit tartok ? Bizony igazat szólok, én sokkal jobb sze/etném a birtok-maximumot, s az otthont már csak azért sem tudom men­tesíteni, mert ide s tova egy évtizede hogy nincs otthonom. Volt nincs. De képzelni tudok, — azért vagyok regé­nyes. El tudok képzelni olyan állapotot, mely­ben a minimum épen elég; egy kicsi szobát kicsi asztallal és kicsi pamlaggal s abban egy kis kört kicsi lámpa barátságos fénye által megvilágítva. LEVELEZÉS. Székes-Fehérvár 1884 tnárc. iß. Mig Bécsben Bastian-Cumberland spiritista és antispiritistákkal mulatnak, mig Budapesten a hangversenyekben gyönyörködnek, az alatt ne­künk is szép napjaink voltak, mert hisz a Jókai pár időzött városunkban! Már hetek óta egész forrongásban volt a város értelmi közönsége, nagy és kis bizottságok terveztek, határoztak, mi végre eljött a hőn várt nap, és Jókainé 9-én reggel megérkezett. A va­sútnál hatóság és nöegyletek küldöttei, szinigaz­gató — fogadták gyönyörű csokorral, és a be­vonulás a fellobogózott városba igen inpozánsan vette ki magát. Hübner Nándor köztiszteletben álló úri-család vendégei voltak ezúttal. — Jókai kedden reggel érkezett, ép oly lelkesen fogad­tatva, mint hozzá méltó neje. Kedden este adták elő Coriolánt, Jókainé Volumnia szerepét játszva. — A szinház igen szépen volt diszitve nemzeti és piros kék (a v áros szinei) lobogókkal, fenyő guirlandok és élő virágokkal. A legszebb közönség által minden zug el­foglalva. Jókait egy földszinti páholyban észre vevé a közönség, frenetikus tapsban tört ki, s addig nem szünetelt, mig háromszori meghajtás által meg nem köszöné a lelkes óvátiót. Feszült figyelemmel várta mindenki a füg­göny felgördülését, s íme igen szép tableaut pil­lantánk meg. Balról a színtársulat összes tagjai álltak római costeumjeikben, jobbról a város, a szinpártoló egylet, nöegyletek, gymnásium és reáltanodái ifjúság képviselői. Éljen és tapsvihar jelzé Jókainé megjelenését, két elsőrendű színésznő kíséretében. A csend helyre álltával Szüts Mik­lós üdvözlé igen szép beszéddel, melynek folya­mán átadatott, a Mészöly Géza által festett gyönyörű kép a város által nyújtott remek ki­vitelű album, Horváth Böske ajánló költeményé­vel, és dr. Szüts Miklós dedikacziójával, úgy­szintén a nöegyletek, a szinpártoló egylet, város közönsége, gymnásium és reáltanodái ifjúság, szebbnél szebb koszorúi. Erre Bokodi a színtársulat nevében mondott szintén érzelem-teljes beszédet, és nyújt át gyö­nyörű koszorút. Jókainé annyira meg volt hatva, hogy pil­lanatokig nem volt képes felelni, de azután oly tiszta csengő hangon köszöné meg a kitünteté­seket, hogy kevesen voltunk, kik ne könyeztünk volna e szép beszéd miatt. Óriási taps és élje­nek között a függöny legördült. — Az előadás igen jól ment, Jókainét minden megjelenése után háromszor kihívták, mi bizony fárasztó lehetett neki ki ritka kedveltje a sorsnak, ily hosszú szép pályát, végig fénynyel és dicsőséggel befuthatni, és kinek nevét az utókor is büszkén fogja em­líteni! — Szerdán délben a "Magyar-Király,, vendéglőben 150 terítékű banquette rendeztetett Jókai pár tiszteletére. A müveit osztály minden rend és rangban képviselve volt. A szebbnél szebb felköszöntöket melyek nagy része a Jókai párt illeté képtelen volnék leírni, de azon siri csend midőn Jókai a nagy­költő felállott és mindén szem csak ö rajta füg­gött, hogy hallhassa bámulhassa azon ember cso­dás szavait, melyek feledhetetlenül vésődtek az elmébe, a szivbe, ezen perczeket szerettem volna órákká változtathatni. Nem hiszem ha király beszél, hogy nagyobb áhítattal hallgassák, mint öt, kí szinte király a költészet királya! — Oh be szép emlékű mindnyájunknak e nap! — Csü­törtökön Jókainé a helybeli jót, nőegylet javára ismét fellépett, nem kevesebb lelkesedéssel fo­gadtatva mint első alkalommal. Nehezen váltunk meg tőle, elgondolván — öt utoljára láthatni, hallhatni a szini deszkákon. Az ég tartsa meg még soká az élet szinfalai között! Az ilyen minimumot tudnám kívánni az ilyet tudnám szeretni. És ez lenne az „otthon". Ezt lehetne és kellene mentesíteni. Mentesíteni a vi­lágtól, óvni a vihartól, vésztől, ha máskép nem úgy mint az alacsony szerény cserje kikerüli azt, a mi a büszke szálfák vesztét okozza Am „hisz ez csak álom" mondja Helena, s én sietek félbeszakítani, nehogy megítéltessem. Nem nem! nem ábrándozom. Az a bájos ajk nem ilyen választ várt tőlem. Okosat hig­gadtat, határozottat, szakszerűt, mint azt egy tizenkét iskolát kijárt embertől elvárni lehet. Azt hogy mondjam meg, helyesnek tartom-e és „liberálisnak", ha ez utóbbi nevében az együgyű ember a világ praktikáinak és önmagának véd­telenül kiadatik, hogy szabad legyen e prakti­káknak öt mindenből kiforgatni, hogy annyi se maradjon neki, a mennyire fejét lehajtva azt mondhassa: Eddig! Ez az én otthonom, az enyém, s az is marad! Ugy-e erre várt választ ama bájos szájacska sok szellemű tulajdonosa? Nos erre is megfelelek: Képzelek birtok­minimumot, a mely egyúttal otthon is, s a melyet küzdés nélkül is elérni reménylek — ez három láb széles és hat láb hosszú földnyilás,— ez az örökös otthon. örökös? nem ezt már nem remélhetem. Az én birtokomra szüksége lesz másnak, s az otthont nem mentesíthetik csontjaim, — azokra szüksége lesz a czukorgyárosoknak, vagy tán épen a suvix gyártónak. Nos nem vagyok én regényes ember? Rovatvezető: TIBOLD ÖZSÉB. Alárczius ,11. — 1514. Bramanle de Urhino, hires épí­tész, föstész s a római szent Péter-templomnak tervkészitűje, meghal Rómában. Márczius i2, 604, Nagy Gergely róuiai pápa a szentség hírében meghal" Rómában: ő volt az első, ki magát y Szolgák izolgájrnak" nevezte, Márczius 15. — 1SSS. A páduai egyetemet II. Frigyes német császár alapítja. Márczius 14. — 1822. Szabó József jeles vegy és föld­tani iró születése Kalocsán. Márczius 13. — Colombus Kristóf1493-ban azon örven­detes hírrel, hogy Amerikát felfedezte, Valós-kikötőbe megér­kezik. Márczius 16. - 1414. A világhírű constanzi zsinat, mely főleg a husziták ügyében tartatott, megnyittatik, Márczius 17. — 180. Alark Aurel római császár halála Bécsben. Márczius 18, — 1515. Molay Jákob, a templarius rend utolsó nagymestere IV. Fülöp francia király parancsára Paris­ban máglyán végzi ételét. KÜLÖNFÉLÉK. = A Pápa városi jótékony nőegylet elnöksége értesiti a t. közönséget, hogy a folyó hó 22-ére tervezett és kihirdetett thea-estély közbejött akadály miatt nem tartatik még, en­nélfogva a t. közönségnek a szegények iránti részvétét és jóakaratát pár hó múlva tartandó hason czélú vállalata alkalmára kéri az egyleti elnökség fentartani." — Balaton egylet e hó 30-án d. e. 11 órakor Budapesten az irók és művészek társa­ságának helyiségében rendkívüli közgyűlést tart, melyre az egylet tagjait meghívom. A közgyűlés tárgyai: 1. Az igazgatóság jelentése az egylet működéséről. 2. Az alapszabályok módosítása 3. Az alapszabályok módosítása értelmében a tisztviselők és igazgatóság megválasztása . 4. Egyéb indítványok. Az alapszabályok 32 jja értelmében az egyleti tagok szavazatukat más tagra is átruházhatják; ötnél több szavazatot azonban egy tag nem egyesíthet. Az esetleg más tagokat és képviselő t. egyleti tagokat felkérem hogy meghatalmazásukat a közgyűlés kezdetéig Sziklay János egyleti titkárnál igazolják. Buda­pest 1884. március 5-én. Gróf Esterházy László elnök. — A pápai és devecseri járás új adó-ki­vetését illető sérelmek orvoslását tárgyazó kér­vény a gazdakör 14-iki gyűlésén elfogadtatott, jövő számunkban egész terjedelmében fogjuk azt közleni, addig is figyelmeztetjük a községeket, hogy a mint az uj adó kivetés megérkezik, azonnal küldjék meg a gazdakör elnökségének a régi és uj tiszta jövedelem » régi és uj föld adó összegét, hogy az emelkedés kiszámítható _ és kitüntethető legyen. A kérvény aláírása a pápai járás községei, és birtokosai által a gazdakör helyiségében folyó hó 26-án délelőtt 9—12 óráig történik. — Gyászjelentés. Koller János és peje Tallián Gizella, ugy gyermekei Kálmán és Ilona mélyen szomorodott szívvel jelentik feledhetetlen kedves gyermekük, illetve nővérüknek Koller Emmának e hó 1 i-én délután 1 órakor 14 éves korában történt gyászos elhunytát. A boldo­gultnak földi maradványai e hó 13-án csütörtö­kön délután 4 órakor fognak a r. cath. egyház szertartása szerint Kéttornyu-L.akon a családi sirboltba örök nyugalomra tétetni, az engesztelő szent mise áldozatok pedig márczius hó 14-én délelőtti ÍO órakor fognak a kéttomyu-laki r. cath. templomban az Egek Urának bemutattatni. Pápán, 1883. márczius n-én. Áldás es béke lengjen hamvai felett! A temetési szertartáson, mely mult csü­törtökön Kt. Lakon ment végbe, városunkból és vidékéről is számosan vettek részt. Az ékes ko­porsót, virágokkal díszített kocsi követte, mely telve volt szebbnél-szebb koszorúkkal. A koszo­rúk szalagjain lévő feliratokból, a következőket sikerült feljegyeznünk: Pápai nőegylet, tisztelete jeléül. Kiss László család. Botka testvérek, fe­lejthetlen jó kis Emiczának. Tóth család, szere­tett jó Emmának. Kolossváry család, szeretett kis Emiczának. Muckné. Botka Mihályné. Kún család, jó Emiczának. Simonffy Aladár, örökre felejthetetlen. Skublics család. Doliszta János. Goldné. Koller Matild, szeretett jó keresztleá­nyomnak stb. A gyászmenetet mintegy ötven fogat követte. f A pápa-keszthelyi vasútra Tapolcza város azon esetre, ha az indóház a város hatá­rában építtetik, 60.000 frtnak 5% kamatját ígérte 10 éven át fizetni. Szép példa, mely az érde­keltek által utánzásra méltó. — Hir szerint a soproni szinház igazí­tás alatt lévén, ha az húsvétig el nem készül, Jakab színigazgató uj társulatával s zene ka­rával húsvétkor ide jön, hogy itt 20 előadást tartson s innét fog Sopronba menni, hol legalább is 2 hóig fog maradni. — Ügyei Ugrás. Dr. R. E. helybeli or­vos, midőn Kéttornyú-Lakról egyik betegétől jött visszafelé, — a lovak megbőszültek és a ko­csit, a kocsis ügyetlensége miatt elragadták. Mi­dőn dr, R. E. látta, hogy a kocsis nem bir ural­kodni a lovakon, sőt kezéből a gyeplüt is kiej­tette már, — a kocsiból, a mennyire ilyen körülmények között lehetséges a legnagyobb elővigyázattal és oly szerencsésen ugrott le', — hogy semmi baja nem történt. A lovakat a főtemplomnál fogták meg. — Értesítés a pápai ismeretterjesztő egylet f. hó. 23-án felolvasást rendez. Tárgy: Nagy Lajos király és udvara. Arány „Toldi Szerelmében". Felolvasó: Kis Ernő m. tag. Az elnökség. — A budapesti jövő évi kiállítás or­szágos bizottságának értesítése szerint a kiállí­tási állványokra nem szükséges borral töltött palaczkot elhelyezni, hanem elégséges, ha a pa­laczkok teljesen felszerelve, s festett vizzel meg­töltve állitatnak ki. A palaczkok mennyiségét illetőleg, korlátozásnak vagy bizonyos egyönte­tűségnek szüksége nem forog fenn, megkívánta­tik azonban, hogy a biráló bizottság részére minden a kiállításra küldött borból két- a kiálli­tottnak megfelelő palaczk küldessék be. — TÜZ. A fenyőfői erdőben épült urasági vadászkastély a mult hét folyamán leégett. A vizsgálat megindittatott, de a tettest eddigelé kézre keríteni nem sikerült. Az épület bizto­sítva volt. — Csatár Zsigmond a s. vásárhelyi vá­lasztókerület függetlenségi párti volt képviselője­löltjét egy Csongrád városi küldötség kétszázötven választó aláírásával ellátott meghívó levéllel a je­löltség elfogadására és a programmbeszéd megtar­tására kérte fel. Csatár megköszönte a belé helye­zett bizalmat, a jelöltséget elfogadta, de ki­jelenté egyúttal, hogy a s. vásárhelyi választó­kerület meghívását sem utasíthatja vissza. —' Holdkóros. A mult hét valamelyik szép holdvilágos éjjelén a hosszú-utcában egy háztetőn, egy embert láttak fel és alá mászkálni a kire azután a szemtanuk reáfogták, hogy hold­kóros. Alighanem tolvaj lehetett az! —• TÜZ. A devecseri útczában mult vasár­nap éjjel tüz volt. Több száz kéve zsupp égett el és a veszély terjedését a gyorsan ott termett buzgó tűzoltóink akadályozták meg. — A Pápai Lapok mult 1883. évi aug. hó 5-én megjelent számában a különfélék rova­tában dr. Kemény József országos föszemorvosra vonatkozólag tévesen azon hir közöltetett, hogy csak néhány hétre jő városunkba. Mint értesü­lünk, nevezett orvos ur, ki a kassai országos kórháznak volt igazgatója, és ott különösen a szembetegségeken kivül a gége és mellbetegeket is kezelte, — városunkban állandóan letelepedni szándékozik. — Köszönet nyilvánítás. Perczel Sán­dor ur áltál a pápai állandó szinház díszleteire ajándékozott öt forint összegért, köszönetét nyilvánítja az igazgatóság. — A csizmatalp tartóssá tétele. Ha a csizma talpat kopálmázzal bekenjük s ezt mi­helyt a máz megszáradt, néhányszor ismételjük, a talp vizmentessé lesz s eltart legalább is mig a fejbőr. Még olcsóbb eljárás ennél, ha a talpat meleg lenolajjal bekenjük s ezt addig ismételjük mig a talp tele nem szítta magát, Verekedés. Mult pénteken egy bádo­gos inas szóváltásba keveredett egy éltesebb nö­vel a piaczon. Czimezgették is egymást itt le nem irható szavakkal hosszú ideig, mire az inas — valószínűleg megunván a perlekedést, — olyan­formán akart véget vetni a perlekedésnek, hogy nyakába ugrott az asszonynak és elkezdte an­nak haját cibálni. Tartott pedig ezen mulatság nagyszámú közönség jelenlétében teljes öt per­cig, midőn 2 vénasszony szánakozván a sze­gény asszony tehetetlenségén, segítségére sietett. Megfogta egyik az egyik, másik a másik lábát az inasnak és elkezdték azt húzni lefelé. De az inas oly erősen tartotta az asszony haját, hogy ez minden rántásra egy-egy fájdalmas jajkiáltás­ban tört ki. Végre egy menyecske találta ki a módját, hogyan kell lepiszkálni az inast. Ez egy pálcát kért egy ott álló uracstól, azt magasra emelve elkezdte azzal ütögetni az inas ujjait. Lett is haszna, mert csakhamar eleresztette az asszony haját és egyúttal a földre zuhant. Ek­kor vette kezdetét a hadd el hadd. Az a sok asszony neki esett a gyermeknek, ki jobbról, ki balról ütötte verte, miközben a gyermek csak­úgy csattogtatta a pofonokat hol az egyik, hol a másik asszony arczára. Végre sikerült a gye­reknek kereket oldani és a sátrak tömkelegében az öt üldöző asszonyok szemei elől nyomtalanul eltűnt. Egy rendőrt láttunk ugyan a távolban, de midőn közelebb jött akkor vettük észre hogy nem az volt. Tény. — Vigyázatlanság. A mult napokban egy kocsis, a ki szénát szállított kocsiján vala­hová, szerencsétlenül járt a főtéren. Midőn ugyanis a kocsi mellett haladva a kezeken levő gyeplü­vel a lovakat igazgatta, — nem vette észre, hogv a kocsival egy kőoszlopnak hajtatott neki, mi­nek következtében az eldőlt és a kocsist maga alá temette. A kocsi lábát törte el a szegény, vigyázatlan kocsisnak. — Lopás. Mult hét elején Németh Fe­rencz vaszari lakosnak istálójából három szép lovat és Takácsiban ugyanazon nap Fárkasdy Józseftől egy egészen uj vastengelyes kocsit lop­tak el. A gyanú néhány oláh-czigányra irányul, a kiket a kérdéses napon mindkét községben többen láttak. A vizsgálatot megindították. * • — Hálaköszönet nyilvánítás. A pápai takarék pénztár részvénytársulatának hálás kö»

Next

/
Thumbnails
Contents