Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-08-10

XI. évfolyam. 32. szám. Pápa, 1884. augusztus 10. Símúen va sárii a p. Közérdekei sürgős közlésekre köronkint rendkívüli számok is adatnak ki, Bérmentetlen levelek, csak ismert ItezektSlfogadtatnak el. Kéziratok .. nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemériyek a lap SZERK. hivatalába [Ó - k o II cgi a m ép ü le t) küldendők. PÁPÁI LAPOK. Előfizetési dij alt. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK l hasábos petitsor térfogata után 1 5 kr, nyilttérben 2$ krajezárrat szávntatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetésen a lap KIADÓ hivatalába (ref. főiskola nyomdája) küldendők. Pápa v á r 0 s h á 4 ó s á g á n a k és több pápai, s pápavidéki egyesületnek h i v a t a l o s k ö z 1 ö n y e. Veszprém megye közigazgatási bizottságának folyó hó 4-én tar­tott ülésében, a megyei főorvos a legközelebb lefolyt július hóról a következő egészségügyi jelentést terjesztette elő: A közegészség július hóban miután a betegedési és halálozási esetek gyéren fordultak elő szintén mint a megelőző hónapban kedvező volt. Az uralgó kór­jelleg ugy felnőtteknél mint kisdedeknél kizárólag az emésztő szervek enyhébb hurutos bántalmaiban talált kifejezést.— A július hóban előfordulni szokott bél­hurutok kisdedeknél általánosan csekély számban mutatkoztak és egyes súlyo­sabb kóralakok kivételével nagyobbrészt könnyű lefolyásúak és jó indvdatuak vol­tak. Malária lázak a mult havihoz ké­pest kevesbedtek és minden utóbaj fen­maradása nélkül könnyen gyógyultak. A kórállapotra vonatkozó tisztelet­teljes előterjesztésem sorozatában köz­egészségi szempontból fontosnak tartom megemlíteni röviden azon körülményt, hogy .daczára a nyomasztó hőségnek a mely július hó nagy részében különösen 10 és 29-ik közti időben uralgott, öröm­mel jelenthetem, hogy a közegészséget megyénk területén senrrninemü ragályos jellegű betegség nem zavarta meg. ISíem hagyhatom azonban megemlítés nélkül azt, hogy a lefolyt időszakban általában nagyobb hajlani> mutatkozott ugy a fel­nőtteknél mint a gyermekeknél a bélku­zam hurutos megbetegedéseire, s tapasz­taltatott, hogy ezen kórállapot. keletke­zése okául legtöbb esetben gyomor túl­terhelés, a meleg napoknak hirtelen hi­degre változása utáni meghűlés, részint egyes esetekben főkép gyermeknél gyü­mölcsevés után élvezett nagyobb meny­nyiségü hideg viz-ivás szolgált. Az ily befolyásoktól támadt enyhe jellegű bélhurutok azonban csak csekély számúak voltak és rövid tartam után megfelelő szerelésre könnyen gyógyulás­sal végződtek. — E helyen a fentebbiek elősorolásával kapcsolatosan teljes tiszte­lettel jelentem a tek. közigazgatási bi­zottságnak, hogy július hó 28-án a pá­pai járás szolgabirájának az alispáni hi­vatalhoz intézett azon távirati értesítése folytán, hogy Békás községben egy nő kolera nostrasban megbetegedett, nyom­ban Pápára és onnan 29-én reggel a helyszínére utaztam, a beteget Dr. Ma­kara György megyei t. fő- és pápai já­rás orvosával együttesen megvizsgálván, azt már javult állapotban találtuk, vizs­gálatunk alkalmával az elősorolt kórtü­netekből a kolera nostras constatáltatott, a betegnek Dr. Steiner József Pápa vá­rosi főorvos gyors orvosi segélyt nyúj­tott, mire az jobban lett és odaérkezé­sünkkor már veszélyen kivül volt. A felvett kórrajz általam a t. alispáni hi­vatalhoz július hó 30-án beterjesztetett. A mi különösen a heveny fertőző bajokat illeti a vörheny járvány Kené­sén megszűntnek mondható, a himlő jár­vány N. Gannán és Döbröntén szintén szünőfélbem van, s örömmel jelenthetem, hogy a megye egyéb részeiben semmi­járvány ez idő szerint nem uralkodik. Orvosrendöri ügyek. A fenyegető ko­lera járvány ellen a magas ministerium ós a tek. alispáni hivatal által kiadott egészség rendőri intézkedések foganato­sítására az első fokú hatóságok részéről a megye területén a lehető legnagyobb gond forditatott. — A vasutak vonalam minden állomásnál és őrházaknál a fer­tőtlenítések pontosan foganatosíttatnak. A járvány bizottságok megválasz­tása, a járvány kerületek beosztása, kór­házi helyiségek meghatározása részint már megtörtónt, részint most vannak fo­lyamatban. A gyümölcsfélék a piaezokon szor­gosan vizsgáltatnak és az éretleneknek talált gyömölcsök a rendőrség által el­koboztatnak. Orvosrendőri bonczolatok. Öngyilkosság volt 2 u. m. önfelakasztás által 1, lő­fegyver által 1. Véletlen szerencsétlen halálesel volt 2, mind a kettő vizbefulás által. Ezeken kivül tisztelettel jelentem, hogy Rékák István olaszfalui ökör pász­tor hirtelen halállal kimúlt 13 éves fia hullája orvosrendőrileg megvizsgáltatván, a hídvizsgálat a fiu halálára nézve gya­nús köililményeket tüntetett fel, ennek folytán az ügy további eljárás végett a zirczi kir. járásbírósághoz tétetett át, s az ez által foganatosított bonezvizgálat által kiderítetett, hogy a fiu előbb ugy üttetett agyon és azután tétetett a tűzbe. Állalegészségügy. A sertések közt Olasz­faluban, Borsosgyőrött, Pápán és Két­tornyulakon járványosán a tályogos or­báncz uralgott, óvintézkedésül azon há­zakból a hol beteg sertések vannak a kihajtás a közlegelőre betiltatott, a be­tegek az egészségesektől elkülönítve let­tek, a hullák higmészszel leöntettek és elásattak, az ólak fertőtlenítése elrendel­tetett és a sertések eladása a járvány megszűntéig betiltatott. Gyógyszerelósül az egészséges sertéseknek naponta két­szer a moslék közé csekély mennyiségű eczetsav és sósav, ezenkívül hetenként kétszer keserű só rendeltetett. A lóállományból takonykór miatt kiirtatott Fokszabadin 1 ló, Pápán 1 ló. Az eplónyi és lókuti lóállornányok ta­konykór gyanúja miatt alispáni rende­let folytán, állatorvosilag megvizsgáltat­tak, köztük beteg ló nem találtatott. A szarvasmarhák kőzt a Fokszabadi tehén-csordában egy bikán és hat et­ilénen ragályos jellegű hólyagos küteg (bujakór) mutatkozott, a betegség gyó­gyítására ós tova terjedésének meggát­lására $, megyei állatorvos által a szük­séges óv- ós gyógyintózkedósek megté­tettek. A szarvasmarhák közül lépfenében el­hullott Pápán 1 ökör, vértályogban, Deve­cserben is 1 ökör. A további fertőzés meggátlására a szabályszerű óvinsézke­dósek ezen esetekben is megtótettek. — A képesítéshez kötött mestersé­gek. A kereskedelmi minisztérium — felszólította a kereskedelmi és iparkamarákat/ az országos igaregyesületet, hogy terjesszék elő javaslataikat az iránt, mely mesterségeket tartják az uj ipar­törvény tekintetbevételével képesítéshez köten­dőknek. Ezen felszólításnak a kamarák eleget tettek és egy két kamara a bocskoros dobozos, enyvfőzö, húros, kertész, stb. mesterségek iránt nem követeli a képesítéshez kötést. Képesítéshez kötendőnek tartják a kamarák a következő mes­terségeket : Ács, arany-ezüst-müves és ékszerész^ arany-, ezüst- és fémverö, asztalos, bádogos, bocs­koros, bognár, borbély, fodrász! és parókakészitö, böröndös, csapó és gubás, csatos, cserép- és pa­lafedö, csizmadia, csontmetszö, címfestő, cipész, csutorás, cukrász, diszmüárú-készitö, dobozké­szitö, enyvfőzö, építész, esztergályos, faragó, fa­szerszámkészitö, fazekas, fegyverkovács, fehérítő, fémnyomó, fémöntö, fényképész, festő (karton-, kék-, ruha-, selyem-, szoba- és porcellán-festő), fésűs, gépészlakatos, gépmüves, gombkötő, hang­szerkészítő, harangontö, harisnyaszövö, hentes, hurkakészitö, irhás, kádár, kályhás, kalapos, ka­pakészitö , kaptafavágó , kardkészitö, kárpitos, kefekötö, kéményseprő, kerékgyártó, késes, kez­tyüs és sérvkötö, kocsigyártó, kocsifényezö, kép­keretkészitö, kordoványos és szattyános, kosár­fonó, kovács, kőfaragó, kőműves, kő- és könyv­nyomdász, könyvkötő, köszörűs, köteles, kötő­szövő, kövező, kutmester, lakatos, lánckovács, látszerész, legyezökészito, lemezelö, (arany és ezüst), mázoló és fényező, mérlegkészitő, mészá­ros, mézeskalácsos, molnár, műszerész, müvakoló, nap- és esernyökészitö, nyerges, órás, ostorké­szi'tö, ónöntö, paplanos, paszományos, pipaégetö és pipakupakoló, pakrócszövö, posztós, puska­müves, reszelövágó, rézmetsző, rézöntő, és bronz­műves, sapkacsináló, sarkantyukészitö, sörfőző, sütő, szabó, (férfi, nö,) szalámikészitö, szalmaka­lapos, szappanos és gyertyamártó, szerkovács, szíjgyártó, szitakötő, és rostás, szobrász, szűcs, szürszabó, tabakos, tajték- és pipafaragó, takács, tímár, tümives, üveges, varga, vállfüzökészitö, vésnök, viaszöntö. TARCZA. ANEFELEJTSHEZ. .... Reád gondolva kedves alak, Magasan száll a képzelet, Bejárja az álmok hónát, Hol a sziv oly tisztán szeret; S az igaz szerelem bálványa, Melyet e fájó sziv imád, A siron tul is te leszel, Nyújt e balzsamot Gileád? Jer jövel hozzám kedves alak, Almaimban bár légy jelenj Fonj át karoddal s egy mosolylyal, Vigasztald fájó kebelem. Ugy fáj az élet, dé rád gondolva Mindent eltudok feledni Ki hitte volna, hogy egy* szívben Ennyit ellehet temetni!? Gsak isten tudja mit szenvedtem, Másnak hiába mondanám, Szenvedések edzék e lelket Vihar dult éltem tavaszán/ A rózsa szirmai mind lehulltak, "Reményim bimbaja oda . . , Bár »fél ve nyúltam a rózsához", . Lám csak a tövis marada í Fájdalmim özöne után, Ha hittem, hogy boldog leszek, E hit édes reményét is Irigylék a jó emberek; u Üj adagot a bánatból, örömmel mért a sors nekem, Oh! hányszor vérzett már e sziv, Csupán azért, .mert születtem I ­Ha megtör a bú, jó szellem! S a nyugvó nap letekint; S lágy vánkosra hajtom fejem, Feledni a világi kint: Meg-megjelensz szelid mosolylyal, S a homlokra uj dicsfény száll, Szerelmed minden földi bút Elűz, mit a szívben talál. r Es átölellek forró hévvel, Ajkunk és lelkünk összeforr, Tankréd karja: gyönge karod, A mely mint védpajzs átkarol! Egy érzés honol a két szívben, BüvÖs álom varázsa hat. Hiszed-e", hogy mélyen szeretlek, S menyben érzem magamat ? Hol az üdv egy szelid mosoly A ház elött ha elmegyek, Szemeidnek egy sugarával Ez árva lélek enyeleg : Szivem szorul; ennyi öröm, Teherként hat a kebelre Oh! édes teher, éber álom A vjlág elvan feledve! Uj világa vagy te e szívnek, A mely mindennap felkeres, De legyen bár mily messze tőled, Mint őrangyala megjelensz; A piros hajnal, a nap lenyugta, S a hold az a, halvány vendég, Az illat terhes szélfuvalma: Almaimban lelnek mindég. Jer, maradj velerii kedves alak, Álmaimban bár légy velem, Fonj át karoddal! s egy mosolylyal Vigasztald fájó kebelem. • Ugy fáj az élet, de téged birva Mindent eltudnék feledni. Szivemhez senkinek sincs joga, Örökké foglak szeretni! A mi kis Tapolczánk. Közli Etelke. Fürdői tárczák idényét éljük most; miért ne volna hát szabad megemlékeznünk erről a mi jó kis Tapolczánkról is! s ha jól esik olvasnunk a nagyon látogatott külföldi és hazai fürdők ér­dekesnél érdekesebb leirását s az ottani élet kel­lemeit tolmácsoló czikkeket, nem egyéb mint megérdemlett méltányosság, ha pár toll vonással lerajzoljuk a mi csekély igényű, de annál na­gyobb érdemű kis Tapolczánkat s e lapok szives olvasói, a sok érdekes fürdői tárcza élvezése után is, nem dobják félre olvasatlanul ezt a sze­rény kis karczolatot. Van Pápától mint egy háromnegyed órá­nyira, egy szép hosszú, tágas utczájú falu a Ba­kony aljában; e tágas, hosszú utcza nyugoti oldalán all időtől barnult falaival a »szent egy­ház« mint a kálvinista templomot nevezni szok­ták a hivek — e templom és a paplak között meglehetősen meredek völgyre hajlik egy mellék utcza s ebben a völgyben van a mi kis Tapol­czánk bölcsője. Ezé a bölcsöt keressük föl legelőbb, nem csak azéjrt mivel közel van hozzánk, hanem még inkább azért, hogy ritkán láthatni érdekesebb forrást a Tapolczafönél. A völgybe le menve, legelőször is egy félholdra terjedhető, simának látszó víztükör szélére érünk, azt képzelem, hogy, mindenkire gyönyörködtetöleg hathat e víztükör! megfigyelése, mert partján végig haladva látjuk, hogy a sima felszín alatt, a kristály tiszta viz, millió, ineg millió buborékban buzog és forr fel a csillogj jó fövénnyel borított talajból, s gombostű nagyságú kövi halacskák milliárdja úszkál a bu­borékok között, nagy örömére annak a sok hó­fehér réczének, mely kedvtelve fürdőzik a föld mélyéből alig kiszabadult habokban. De nem csak a ruczák tartják azt, hogy a kis Tapolczának a mint a napvilágra jön., rögtön használni kell, mert a víztükör éjszak-nyugoti részén egy hatalmasan működő két kerekű nagy malom kelepel. Oly regényes fekvésű hely ez, hogy az ember szinte oda képzeli az emeletes malom ablakába a tündér szép molnárnét. De mikor a malomig láttuk Tapolczánlc forrását, még semmit sem láttunk. Dél és kelet felöl sima, fehér mészkövei borított kis hegyoldal emelkedik s a mészkő egymáson fekvő óriási nagyságú sima lapjai közül, megszámlálhatlan sok kis szökő kutacska tör elő s a kristály tiszta viz csörögve szalad alá a bársonyszerü zöld mohá­val tarkított sima kőlapokon. Valósággal tün­déries panoráma! méltó volna Mészöly Géza ecsetére! Az emelkedett háttér egyik oldalán a már emiitett csinos templom, másik a helység dús lombkeretéböl elő kandikáló kedves fehér falú házaitól szegélyezve. A forrás vize oly üde, tiszta, hogy a sima kötalajon való elcsúszás veszélyével mit sem törődve a néző, sorban kénytelen kóstolni a fel­buzogó kutacskák tartalmát, markába engedve hullani a jéghideg vizet. Kis unoka öcsém — a kópé H- Sándorka — még jobbnak találta ugy a vizet: ha az ember a forrás mellé heveredik s mindjárt ajkával fogja fel az előtörő, játszani látszó habokat. A már emiitett malmon tul keskeny mederbe szorították a forrás bő vizét s gyorsan folyó hab­jai elé pár kilométernyi utja alatt a mig t. i. Pá­páig ér nyolcz nagy malmot építettek! köztük olyat is — (p. o. a Csillag malom) melynek belső szerkezete égészen a gőzmalmok mintájára ké­szült.

Next

/
Thumbnails
Contents